Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-15 / 295. szám
I"-december 15., péntek NfiPÜJSÄG A kommunisták segítsége BACSA JÄNOS I _________.__________I több min t 30 mázsa kukoricát termelt azon az egy holdon, amelynek művelését elvállalta az elmúlt tavaszon. Dolgozott Is derekasan. Szembeszállt az aszállyal — háromszor kapálta meg kézzel is, a földnek igyekezett megadni, ami jár —, a háztáji gazdaságból erre az egy holdra hordta ki a trágyát. Most elégedett az eredménnyel, hiszen csak ennek az 1 holdnak a megművelésével 10 mázsa kukoricát keresett. Közben más munkában is részt vett. A tsz sem fizetett rá, mert a Bacsa Jánosra bízott egy holdról valamivel több, mint 20 mázsa kukorica került a közös góréba. Jól dolgozott Bacsa János — és nemcsak ő. Az idén a szövetkezeti tagok túlnyomó többsége rendszeresen részt vett a közös munkában, s volt olyan időszak, amikor sürgetett a munka, hogy a 220 munkaképes, dolgozó tagot számláló tsz földjén 3—400 ember szorgoskodott. A családtagok. Nagy szó ez egy olyan szövetkezetben, mint a lőrinci Petőfi Tsz, ahol az elmúlt évben bizony nem azt keresték a tagok, merre van a munka, s bár szégyen, de meg kell mondani, volt olyan terület, ahol ki kellett szántani a vetést, mert nem volt, aki megmunkálja. Megnőtt a bizalom a szövetkezés iránt — a tsz vezetői valahogy így fejezik ki egy mondatban azt, ami ebben az esztendőben történt a szövetkezetben. Megnőtt a bizalom. • így, leírva, egyszerű dolog, de a valóságban nem az. Rengeteg munka, fáradozás eredménye ez. Alapos számításé, amely- lyel kidolgozták más termelő- szövetkezetek tapasztalatai alapján, hogyan lehet érdekeltebbé tenni a tagokat a mun- kában, melyik növény az, amit ráfizetés nélkül is kiadhat a tsz részesművelésre, s melyik legyen az, ahol a szorgos munkát, a terv túlteljesítését jutalmazzák. És sok-sok magyarázó szó kellett ahhoz, amíg minden tsz-tag világosan látta, mennyit kell dolgoznia mennyiért, amíg mindenki megértette, egyedül csak rajta múlik, mi kerül télire a kamrájába. Ennek a nagy munkának oroszlánrészét vállalta magára az a negyvennyolc kommunista, aki ott él a faluban. Tizenhatan közülük a tsz tagjai, maguk Is érdekeltek abban, mire halgd a tsz. Vannak még jó néhányan, akiknek felesége, szülei léptek be a szövetkezetbe, de vannak olyanok is, akiket sem a föld, sem a rokonság nem fűz í tsz-hez, mégis becsülettel dől goztak érte, mert így diktálta a kommunista kötelesség. Mert felismerték,. hogy mindenkire szükség van ahhoz, hogy ez a sokat ígérő, de a kezdeti buktatókkal oly nehezen birkózó közösség talpra álljon. A KOMMUNISTÁK I b£L ___________________[ szélgette k az emberekkel. Igyekeztek mindenkinek világosan megmagyarázni, hogy mennyi mun káért mennyi jár, azt is, hogy mit kell azon a darab földön megtermelni, aminek munkáját magukra vállalták és azt is, hogyha azt a tervet túlteljesítik, a járandóságon felül még jutalmat is kapnak.. És túl a beszélgetésben, ha éppen arról volt szó, hát megfogták a kapa nyelét, vagy a kőműveskalapácsot és két kezükkel is segítettek. A falu dolgozói érezték, okos dolgokra tanítják őket a kommunisták, látták, hogy mindenütt ott vannak, ahol segítségre van szükség, s így lassan megnyílt előttük a szívük is. Befogadták szavaikat, s ettől már nem vezetett hosz- szú út ahhoz, hogy kövessék is őket. Ma már tudják a faluban, hogy most, amikor készül a tsz zárszámadása, elérték a célt, amit maguk elé tűztek, s azt is, hogy ez az eredmény a kommunistákat is dicséri, akik meg tudták értetni az emberekkel, egy rosszul zárt év után is, hogy bennük volt a hiba. Az idő őket igazolta, s most, amikor az elmúlt hetekben a vezetőségválasztásra készült a falu, s a nagy eseményt a pártonkívüliekkel is megvitatták a párttagok, az egész falu bizalmat szavazott az új vezetőknek. A BIZALOM, “ elért eredA JAVASLAT rngnyek új tettekre sarkallják ezeket az embereket. A pártvezetőség alaposan megvitatta a tsz készülő tervét, s elmondták véleményüket a tsz-vezetőség- nek. Véleményükre adtak is, mert sokat változtattak ezen a terven, s ennek köszönhető, hogy a tsz ismét előbbre lép. Magasabb termésátlagokat terveztek, mert visszafelé lépni senki sem akar. A járási pártbizottság javaslata nyomán kidolgozta a pártvezetőség javaslatát arra is, hogy fejlessz-5’- tovább a jutalmazás ren erét, hogy terjesszék azt ki a növénytermesztési tapasztalatok nyomán az állattenyésztésre is. Javasolták, hogy a szaporulati tervek túlteljesítéséért írjanak jóvá eredményességi munkaegységet, hogy a hizlalási terv túlteljesítéséért pénzzel, vagy hízóval jutalmazzák az állat- tenyésztőt. Hogy a tej termelési terv túlteljesítéséért * terven felül termelt mennyiség bizonyos részét a fejősök kapják. Alaposan, pontról pontra kidolgozták az állatte nyésztők premizálásának tervét is, s e tervnek is alapelve: minden ember anyagilag is érdekelve legyen tervének túlteljesítésében. A vezetőség a taggyűlés elé terjesztette a javaslatot, s mikor ott egyetértettek vele, a tsz-vezetőség elé terjesztették. Velük vitatták meg, hol kell esetleg változtatni rajta. A közeljövőben a közgyűlés elé kerül a pártszervezet javaslata, s hogy az megértésre talál, arra az elmúlt esztendő a biztosíték, amikor a szövetkezet tagjai megtanulták: érdemes a kommunisták szavára hallgatni. még csak kezdete az új munkának — mondják a lőrinci kommunisták, mert ha tettünk is valamit. ebben az évben, sok munka akad még. Hogy csak 'néhányat említsünk, újra beszélni kell az emberekkel arról, mit vállalnak, ismertetni kell a terveket — mindehhez kevés a tsz vezetősége. Ehhez a kommunisták segítségére is szükség van. És nemcsak mondják, érzik is, hogy egyre többet kell tenniük. Mert ami tegnap elég volt, az ma már kevés, hiszen egyre nagyobb tettekre akarják ösztönözni a tsz-tagokat. E nagy eredményeket csak akkor lehet elérni, ha ők mindig megbeszélik az emberekkel a tennivalókat, ha mindig meghallgatják a véleményeket, s tudásukhoz mérten segítenek megoldani az új, meg új problémákat. Ha szerény és fáradhatatlan munkásai maradnak annak a nagy küzdelemnek, amit így hívunk: a tsz megszilárdítása. Deák Rózsi Dachau új mártírja C zázezrek kínhalálának színhelyén raboskodott hat esztendeig Lenhardt Roth katolikus pap. A háború után engedélyt kért a nyugatnémet hatóságoktól, hogy lakását a tábor területén rendezhesse be, mert hátralevő éveit az emberi lelkiismerét ébresztésének akarja szentelni. Legfőbb óhaja, hogy az ember-pusztítás gyászos emlékű múzeumába érkező látogatóknak elmondhassa: harcolni kell a fasizmus folytatói, a háborús gyújtoga- tók ellen. Az engedélyt — akkor — megkapta. A zarándokok ezrei sok éven át hallották szavát: a mai emberek felelősségéről beszélt az egykori koncentrációs táborban: a kápolnában arról prédikált, hogy veszedelmes dolog a Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzése; katasztrófával fenyegeti a világot, ha újra fegyvert adnak Hitler hadsegédei kezébe. Szónoklatai az utóbbi években egyre szenvedélyesebbé váltak, ö tudta miért. Adenauer bonni kormáityában és fontos állami hivatalokban olyan emberek ülnek, akik közvetlenül felelősek milliók haláláért. Lenhardt Roth nem hallgatott erről. Fölöttes egyházi hatóságai ellenezték tevékenységét. Hogyisne: az élet nevében, a gyilkosok ellen emelt szót. Ezt tette Hitler idején is. Nemrég aztán újra megkezdődött kálvá- riás útja: eltiltották az egyházi működéstől, rendőrséggel kilakoltatták a táborból. Néhány héttel később nyoma veszett, összezúzott holttestét megtalálták a Bajor Alpokban. Csendben, feltűnés nélkül eltemették. Megindították a nyomozást 1 is, de nem járt eredménnyel. Hogyan is járhatott volna, amikor gyilkosai is az „igazságszolgáltatók” nyilván egyazon iskola neveltjei. Azé az iskoláé, amelynek Auschwitz, Mauthausen és Dachau voltak a gyakorló terepei ... V. F. • Több emberséget a traktorosoknak Intelligens kijelentés A Dansk Industri Syndikat nevű dán nagyvállalat kor* mánymegbízásból gépfegyvereket szállított az angolai portugál hatóságoknak. A dán közvéleményt — és ez a sajtóban is tükröződött — felháborította a hír. Csillapításul az illetékesek a következő intelligens kijelentést tették: si»' Lehet, hogy a portugálok ezeket a fegyvereket vadászatra fogják felhasználni. Nos, éppen ez háborította fel a közvéleményt: a portugálok ugyanis valóban vadászatra fogják felhasználni a szállítmányt. Embervadászatra. A Sarudi Gépállomás ötven traktorosa, amint a maga körzetében végzett az őszi mélyszántással, felült gépére, s az egri járás felé vette útját, segíteni. Büszkék erre valamennyien, s crtheíő is, mert két okot is találnak indokolásul. Az egyik az: sikerült olyan hamar végezni tennivalójukkal a maguk járásában, hogy másnak is segíthetnek, a másik meg éppen ebből következik, — s maga a segítségadás becsületes öröme. Am nemegyszer fordult már elő. hogy az öröm ürömmé változik, s keserűvé válik. A sarudi traktorosok egy része most is így járt. Akik Novajra, Ostorosra, Kere- csendre mentek dolgozni, nem panaszkodhatnak, mert nagyon jó az ellátásuk, megfelelő a szállásuk, úgyhogy műszak végeztével, megfelelő körülmények között pihenhetik ki magukat. Az Eger- baktán dolgozók azonban panaszkodnak, s méltán. A községben arra nem voltak képesek, hogy ágyneműt, de legalábbis pokrócokat biztosítsanak négy traktoros számára. Verpeléten sem jobb a helyzet, s itt még ráadásul a község egyik vezetője — aki volt, az jól tudja hogy kiről van szó —, a szállásuk miatt panaszkodó traktorosoknak ezt a választ adta: — Ugyan már! Én is voltam traktoros, s mikor kihelyezésen voltam, nemegyszer aludtam csupasz szalmán. Ha nekem jó volt, akkor maguknak miért nem felel meg? Ezen aztán természetesen nagyon sokat lehetne vitatkozni, hogy miért nem felel meg, de megjegyzésnek elég talán ennyi is: évekkel ezelőtt volt az, amikor a szóban forgó vezető traktorosként dolgozott, s szerencsére — ha ő maga nem vette volna észre — azóta nagyon sok minden változott körülöttünk. Ez az egyik, a másik pedig: Sarudról nem azért ment Verpelétre segíteni 13 traktoros, hogy ilyenfajta „kioktatást” halljon, hanem első* sorban azért, mert tudása legjavával segíteni akarta a mélyszántásban a. helyi termelődő ve‘kezet eket. Az pedig ma már természetes, hogy munkája végeztével mindenki megfelelő helyre, körülményre számíthat a* pihenéshez — különösen, ha „vendégségben” van, mint a sarudi traktorosok. A gépeket kölcsönadó gépállomás főmezőgazdásza,# Rozsa Kálmán azt mondja: — Ebben az évben harminc géppel vetésnél is segítettünk már körzetünkön kívül. Akkor a szakszervezet vizsgálatot tartott és megállapította, hogy nem sokat törődünk traktorosaink szociális ellátásával. Igazuk volt azoknak, akik ezt mondták. Hálókocsikkal azonban nem rendelkezünk — bár sokféle típust bemutattak az elmúlt évek során, de a sorozatgyártás még nem jutott odáig, hogy nekünk is jusson valamelyikből néhány — azt meg néni tudjuk megtenni, hogy a most kinn levő dolgozóink után ágyakat, szalmazsákokat, takarókat hordjunk. Nem is ez a megoldás, de sekkai inkább az, hogy a traktorosok számára igenis megfelelő helyet, körülményeket kell tererbtem a pihenéshez azoknak a termelő- szövetkezeteknek, amelyek számára dolgoznak. Különösen áll ez, ha „vendégségben” vannak, mint a sarudi- ak most az egri járásban, már csak azért is, mert eny- nyivel illik megbecsülni azokat az embereket, akik a maguk munkájának elvégzése után szívesen mennek segíteni másoknak is, nehogy elmaradjanak. Érdemes lenne megszívlelni ezt ott, ahol most* másként bántak a traktorosokkal, s másutt is. Részben a jelen miatt, de légióként a jövőt tekintve, mert hasonló' segítségkérések máskor is előfordulhatnak még. (weidinger) A „téli álom“ lehetővé tenné, hogy ezer évnél is tovább élhessünk Az amerikai National Geographie Society (Országos Földrajzi Társaság) megállapítása szerint, az ember akár 1400 évig is elélhetne, ha meg lehetne oldani a hibernációt, vagyis a téli álom problémá*yA/vVVVV\A^AA/'A<%A^VVNA^»AvZVSAA/VVVVNAA^AAyNéVVV\A/VVVVVVSVVbAA/VS/VSAAAA v szúró-, vágó- és ütöszerszá- mokért szaladtak, hogy ellássák a kisértet baját. (De sokan talán azért is, mert nem mertek ottmaradni.) A kísértet, úgy látszik, meg- neszelte, hogy mi készül ellene, mert elkezdett szépen föl7 Azon az őszön Magyar Zsiga fosztójuk volt a legérdekesebb. Még akkor öreg, ócska csűrjük volt a barátoméknak. Ennek a földjére, *a szérűre öntözték le a fosztatlan kukoricát. Ide telepedtek le a szomszédok, komák, sógorok, jó barátok, legények, leányok. A legények néha üszőkkel kenték be a leányok arcát, s azok visítozva ugrállak ide- oda. Egyébként vidám nótaszó és édes mesék mellett folyt a íosztás. Mi, a három barát. Zsiga, Gyurka és én, a csűr egyik sarkában kuporogtunk, s tettetett komolysággal dolgoztunk. Meg is jegyezte Magyar Árpád, a Zsiga cipész bátyja, hogy mi most bizonyára megkukultunk. mivel szokatlan csendben vagyunk. Vállunkat vonogattuk erre és kijelentettük: — Mi már komoly fiúk vagyunk, hiszen az ötödik iskolai évet járjuk. A többi fosztók egyáltalán nem törődtek velünk, s ez ínost nekünk nagyon jó volt. Annyira jó, hogy úgy este 11 óra tájban, egyenként elszök- döstünk a csűrből. A többiek ott maradtak, s szorgalmasan fosztottak. Mikor pedig elérkezett az éjfél, háta magasból, a csűr padlásáról lezuhant valami, s egyenest eloltotta a pislákoló mécsest. A hirtelen támadt sötétben asszonyi sikoltozások és férfi- szitkozódások hallatszottak. — A szellemek! A szellemek! — kiáltotta valaki. — Nem kell megijedni! — csendesítette a fosztóit Magyar Péter bátyám, a Zsiga apja, aki igen eszes parasztember volt. — Véletlenül esett le. Gyújtsatok gyufát! Szavait az ott levő fiai azonnal megfogadták, s hamarosan a gyufák piciny lángjai lobbantak fel, s a szétugrasztott asszonynép kezdett visszaszá- lingózni a kukoricarakások tetejére. A kis Postás mama egyre csak azt hajtogatta: — Boszorkány! Tisztára boszorkány! Volt, aki kinevette, de azért sokan még mindig szorongva néztek egymásra... Végre előhalászták a mécsest is, amit a padlásról leesett, vizes. ruhadarab oltott eh A libegő, kedves sárga láng, új erőt,, biztonságot adott az embereknek. Már éppen kezdték volt elfelejteni a dolgot, amikor Bika Rózái nene, falumbéli éltes cigányasszony, eszeveszetten felsikoltott: — Jaj, kísértet! Kísértet! Mindenki meglepetten nézett rá, ő pedig az ijedtségtől reszkető kezekkel a csűr padlása felé mutatott. — Ott, ott! S valóban. A padlásgerenda mellől fe- hérlepedős, libegő szellemalak ereszkedett lefelé. — Jaj, szent isten! — Jajve- székelték a fehémépek, mintha bomba hullott volna közéjük, úgy ugrottak szét a kuko- ricarákás tetejéről. Legtöbben rohantak kifelé a csűrből. A ’férfiak, a bátrabbja azért ott maradt, igaz, ők is megbabonázva figyelték a fehér kísértet közeledését. ‘ — Kaszára, kapára — kiáltotta el magát rémülettel az egyik ember. Eriié aztán legalább tízen felé emelkedni. — Elmegy, eltűnik! — si- kongta megkönnyebbülten egy időközben visszatért öreg néniké. E pillanatban Magyar Balázs, a Zsiga nagyobbik bátyja rohant a csűrbe, hosszú létrával a kezében, Gyorsan a csurját. Megállapították, hogy a denevérek hússzor hosszabb ideig élnek azonos súlyú más emlős állatoknál, amelyek nem ismerik a „téli álmot”. Ebből az adatból következtetnek arra, hogy a hibernáció megvalósulásával az emberi élet is a hússzorosára, vagyis 1400 évre volna meghosszabbítható. A társaság nyilatkozata azonban óvatosan rámutat, hogy „A tudósok egyelőre csak igen halvány lehetőségét látják, hogy embereknél is megoldható legyen a hibernáció, a kilátások azonban olyan kecsegtetőek, hogy érdemes foglalkozni a kérdéssel.” Amerikai sznobok Egyes amerikai háztartások levélszekrényeibén megjelentek az első karácsonyi üdvözlőkártyák, amelyeket nem kisebb személy, mint maga J. F. Kennedy, az Egyesült Államok elnöke írt alá. A karácsonyi üdvözlőlap hátlapján apró betűkkel a következő közlemény áll: .,On is bizonyára szívesen dicsekszik el az elnök jókívánságaival. Küldjön a megadott címre egy dollárt a jelen üdvözlőlap ellenértékeképpen.” Egy New York-i hirdetési vállalat hirdetőtábláján a következő hirdetmény látott napvilágot: 1,Olcsó pénzért eladó egy külföldi márkájú sportkocsi. Az autót nem használták egyébre, mint arra, hogy egjf idősebb gazdag házaspár 14» kása előtt a tulajdonosok anyagi jólétét ts társadalnd rangját hirdesse.” falhoz támasztotta azt, s jobb; kezében az éles baltával; kéz-< dett sebesen fölfelé mászni. ; De ekkor újabb váratlan; dolog történt! ; 'A libegő kísértet meggon-; dolta magát és zuhant lefelé.; Egy szemvillanásnyi idősem; telt belé, mi-; kor már ékte- < len huppanás-; sal a kukori- j caesomóra esett. ! — Ide, embe- 5 rek, ide. — Ki - í áltotta vadul j valaki, s kézé- < ben a csépha-* daróval, neki- < esett a fehér-* lepedős 1 kísér-< telnek. < Tettét hama..< rosan többen < is követték. sí a szerencsétlen* kísértet ugyan-< csak- kapott. < És a szegény; szellem nem is; '■»irta sokáig! ; A lepedője; cafatokra sza-; kadt, s a meg-; vert test a; szalmaszálakra; foszlott szét ...; Mert szalma-; . bábu voll az; istenadta. : — Hej, a mindenségit —; mérgelődött Magyar Árpád, s; tekintetével bennünket kere-; sett. < Természetesen mi nem vol-í tunk ott... Jól végzett kísér-í tetjárásunk után, teli szájjal! nevettünk a babonás felnőttek* ijedte^gés. -