Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-15 / 295. szám

I"-­december 15., péntek NfiPÜJSÄG A kommunisták segítsége BACSA JÄNOS I _________.__________I több min t 30 mázsa kukoricát ter­melt azon az egy holdon, amelynek művelését elvállalta az elmúlt tavaszon. Dolgozott Is derekasan. Szembeszállt az aszállyal — háromszor kapál­ta meg kézzel is, a földnek igyekezett megadni, ami jár —, a háztáji gazdaságból erre az egy holdra hordta ki a trágyát. Most elégedett az eredménnyel, hiszen csak en­nek az 1 holdnak a megműve­lésével 10 mázsa kukoricát ke­resett. Közben más munkában is részt vett. A tsz sem fize­tett rá, mert a Bacsa Jánosra bízott egy holdról valamivel több, mint 20 mázsa kukorica került a közös góréba. Jól dolgozott Bacsa János — és nemcsak ő. Az idén a szö­vetkezeti tagok túlnyomó több­sége rendszeresen részt vett a közös munkában, s volt olyan időszak, amikor sürgetett a munka, hogy a 220 munkaké­pes, dolgozó tagot számláló tsz földjén 3—400 ember szorgos­kodott. A családtagok. Nagy szó ez egy olyan szövetkezet­ben, mint a lőrinci Petőfi Tsz, ahol az elmúlt évben bizony nem azt keresték a tagok, merre van a munka, s bár szégyen, de meg kell mondani, volt olyan terület, ahol ki kel­lett szántani a vetést, mert nem volt, aki megmunkálja. Megnőtt a bizalom a szövet­kezés iránt — a tsz vezetői valahogy így fejezik ki egy mondatban azt, ami ebben az esztendőben történt a szövet­kezetben. Megnőtt a bizalom. • így, le­írva, egyszerű dolog, de a valóságban nem az. Rengeteg munka, fáradozás eredménye ez. Alapos számításé, amely- lyel kidolgozták más termelő- szövetkezetek tapasztalatai alapján, hogyan lehet érdekel­tebbé tenni a tagokat a mun- kában, melyik növény az, amit ráfizetés nélkül is kiadhat a tsz részesművelésre, s melyik legyen az, ahol a szorgos munkát, a terv túlteljesítését jutalmazzák. És sok-sok ma­gyarázó szó kellett ahhoz, amíg minden tsz-tag világosan lát­ta, mennyit kell dolgoznia mennyiért, amíg mindenki megértette, egyedül csak rajta múlik, mi kerül télire a kam­rájába. Ennek a nagy munká­nak oroszlánrészét vállalta magára az a negyvennyolc kommunista, aki ott él a falu­ban. Tizenhatan közülük a tsz tagjai, maguk Is érdekeltek abban, mire halgd a tsz. Van­nak még jó néhányan, akik­nek felesége, szülei léptek be a szövetkezetbe, de vannak olyanok is, akiket sem a föld, sem a rokonság nem fűz í tsz-hez, mégis becsülettel dől goztak érte, mert így diktálta a kommunista kötelesség. Mert felismerték,. hogy mindenkire szükség van ahhoz, hogy ez a sokat ígérő, de a kezdeti buk­tatókkal oly nehezen birkózó közösség talpra álljon. A KOMMUNISTÁK I b£L ___________________[ szél­gette k az emberekkel. Igyekez­tek mindenkinek világosan meg­magyarázni, hogy mennyi mun káért mennyi jár, azt is, hogy mit kell azon a darab földön megtermelni, aminek munká­ját magukra vállalták és azt is, hogyha azt a tervet túltel­jesítik, a járandóságon felül még jutalmat is kapnak.. És túl a beszélgetésben, ha ép­pen arról volt szó, hát meg­fogták a kapa nyelét, vagy a kőműveskalapácsot és két ke­zükkel is segítettek. A falu dolgozói érezték, okos dolgokra tanítják őket a kommunisták, látták, hogy mindenütt ott vannak, ahol segítségre van szükség, s így lassan megnyílt előttük a szí­vük is. Befogadták szavaikat, s ettől már nem vezetett hosz- szú út ahhoz, hogy kövessék is őket. Ma már tudják a falu­ban, hogy most, amikor készül a tsz zárszámadása, elérték a célt, amit maguk elé tűztek, s azt is, hogy ez az eredmény a kommunistákat is dicséri, akik meg tudták értetni az emberekkel, egy rosszul zárt év után is, hogy bennük volt a hiba. Az idő őket igazolta, s most, amikor az elmúlt he­tekben a vezetőségválasztásra készült a falu, s a nagy ese­ményt a pártonkívüliekkel is megvitatták a párttagok, az egész falu bizalmat szavazott az új vezetőknek. A BIZALOM, “ elért ered­A JAVASLAT rngnyek új tettekre sarkallják ezeket az embereket. A pártvezetőség alaposan megvitatta a tsz ké­szülő tervét, s elmondták vé­leményüket a tsz-vezetőség- nek. Véleményükre adtak is, mert sokat változtattak ezen a terven, s ennek köszönhető, hogy a tsz ismét előbbre lép. Magasabb termésátlagokat ter­veztek, mert visszafelé lépni senki sem akar. A járási pártbizottság ja­vaslata nyomán kidolgozta a pártvezetőség javaslatát arra is, hogy fejlessz-5’- tovább a jutalmazás ren erét, hogy terjesszék azt ki a növényter­mesztési tapasztalatok nyo­mán az állattenyésztésre is. Javasolták, hogy a szaporulati tervek túlteljesítéséért írjanak jóvá eredményességi munka­egységet, hogy a hizlalási terv túlteljesítéséért pénzzel, vagy hízóval jutalmazzák az állat- tenyésztőt. Hogy a tej terme­lési terv túlteljesítéséért * terven felül termelt mennyi­ség bizonyos részét a fejősök kapják. Alaposan, pontról pontra kidolgozták az állatte nyésztők premizálásának ter­vét is, s e tervnek is alapelve: minden ember anyagilag is ér­dekelve legyen tervének túl­teljesítésében. A vezetőség a taggyűlés elé terjesztette a ja­vaslatot, s mikor ott egyetér­tettek vele, a tsz-vezetőség elé terjesztették. Velük vitatták meg, hol kell esetleg változ­tatni rajta. A közeljövőben a közgyűlés elé kerül a pártszervezet ja­vaslata, s hogy az megértésre talál, arra az elmúlt esztendő a biztosíték, amikor a szövet­kezet tagjai megtanulták: ér­demes a kommunisták szavára hallgatni. még csak kezdete az új munkának — mondják a lőrinci kommunisták, mert ha tettünk is valamit. ebben az évben, sok munka akad még. Hogy csak 'néhányat említsünk, újra beszélni kell az emberekkel arról, mit vál­lalnak, ismertetni kell a ter­veket — mindehhez kevés a tsz vezetősége. Ehhez a kom­munisták segítségére is szük­ség van. És nemcsak mond­ják, érzik is, hogy egyre töb­bet kell tenniük. Mert ami tegnap elég volt, az ma már kevés, hiszen egyre nagyobb tettekre akarják ösztönözni a tsz-tagokat. E nagy eredmé­nyeket csak akkor lehet elérni, ha ők mindig megbeszélik az emberekkel a tennivalókat, ha mindig meghallgatják a véle­ményeket, s tudásukhoz mér­ten segítenek megoldani az új, meg új problémákat. Ha sze­rény és fáradhatatlan munká­sai maradnak annak a nagy küzdelemnek, amit így hí­vunk: a tsz megszilárdítása. Deák Rózsi Dachau új mártírja C zázezrek kínhalálának színhelyén raboskodott hat esztendeig Lenhardt Roth katolikus pap. A háború után engedélyt kért a nyugatnémet hatóságoktól, hogy lakását a tábor területén rendezhesse be, mert hátralevő éveit az em­beri lelkiismerét ébresztésének akarja szentelni. Legfőbb óha­ja, hogy az ember-pusztítás gyászos emlékű múzeumába érkező látogatóknak elmond­hassa: harcolni kell a fasizmus folytatói, a háborús gyújtoga- tók ellen. Az engedélyt — ak­kor — megkapta. A zarándo­kok ezrei sok éven át hallot­ták szavát: a mai emberek fe­lelősségéről beszélt az egykori koncentrációs táborban: a ká­polnában arról prédikált, hogy veszedelmes dolog a Német Szövetségi Köztársaság fel­fegyverzése; katasztrófával fe­nyegeti a világot, ha újra fegy­vert adnak Hitler hadsegédei kezébe. Szónoklatai az utóbbi években egyre szenvedélye­sebbé váltak, ö tudta miért. Adenauer bonni kormáityában és fontos állami hivatalokban olyan emberek ülnek, akik közvetlenül felelősek milliók haláláért. Lenhardt Roth nem hallgatott erről. Fölöttes egyházi hatóságai ellenezték tevékenységét. Hogy­isne: az élet nevében, a gyil­kosok ellen emelt szót. Ezt tet­te Hitler idején is. Nemrég az­tán újra megkezdődött kálvá- riás útja: eltiltották az egyházi működéstől, rendőrséggel kila­koltatták a táborból. Néhány héttel később nyoma veszett, összezúzott holttestét megta­lálták a Bajor Alpokban. Csendben, feltűnés nélkül el­temették. Megindították a nyo­mozást 1 is, de nem járt ered­ménnyel. Hogyan is járhatott volna, amikor gyilkosai is az „igaz­ságszolgáltatók” nyilván egy­azon iskola neveltjei. Azé az iskoláé, amelynek Auschwitz, Mauthausen és Dachau voltak a gyakorló terepei ... V. F. • Több emberséget a traktorosoknak Intelligens kijelentés A Dansk Industri Syndikat nevű dán nagyvállalat kor* mánymegbízásból gépfegyve­reket szállított az angolai por­tugál hatóságoknak. A dán közvéleményt — és ez a sajtóban is tükröződött — felháborította a hír. Csilla­pításul az illetékesek a követ­kező intelligens kijelentést tet­ték: si»' Lehet, hogy a portugálok ezeket a fegyvereket vadá­szatra fogják felhasználni. Nos, éppen ez háborította fel a közvéleményt: a portugálok ugyanis valóban vadászatra fogják felhasználni a szállít­mányt. Embervadászatra. A Sarudi Gépállomás ötven traktorosa, amint a maga kör­zetében végzett az őszi mély­szántással, felült gépére, s az egri járás felé vette útját, se­gíteni. Büszkék erre vala­mennyien, s crtheíő is, mert két okot is találnak indoko­lásul. Az egyik az: sikerült olyan hamar végezni tenni­valójukkal a maguk járásá­ban, hogy másnak is segít­hetnek, a másik meg éppen ebből következik, — s maga a segítségadás becsületes öröme. Am nemegyszer fordult már elő. hogy az öröm üröm­mé változik, s keserűvé vá­lik. A sarudi traktorosok egy része most is így járt. Akik Novajra, Ostorosra, Kere- csendre mentek dolgozni, nem panaszkodhatnak, mert nagyon jó az ellátásuk, meg­felelő a szállásuk, úgyhogy műszak végeztével, megfele­lő körülmények között pihen­hetik ki magukat. Az Eger- baktán dolgozók azonban pa­naszkodnak, s méltán. A köz­ségben arra nem voltak ké­pesek, hogy ágyneműt, de legalábbis pokrócokat bizto­sítsanak négy traktoros szá­mára. Verpeléten sem jobb a helyzet, s itt még ráadásul a község egyik vezetője — aki volt, az jól tudja hogy kiről van szó —, a szállásuk miatt panaszkodó traktorosoknak ezt a választ adta: — Ugyan már! Én is vol­tam traktoros, s mikor kihe­lyezésen voltam, nemegyszer aludtam csupasz szalmán. Ha nekem jó volt, akkor maguk­nak miért nem felel meg? Ezen aztán természetesen nagyon sokat lehetne vitat­kozni, hogy miért nem felel meg, de megjegyzésnek elég talán ennyi is: évekkel ez­előtt volt az, amikor a szóban forgó vezető traktorosként dolgozott, s szerencsére — ha ő maga nem vette volna ész­re — azóta nagyon sok min­den változott körülöttünk. Ez az egyik, a másik pedig: Sarudról nem azért ment Verpelétre segíteni 13 trak­toros, hogy ilyenfajta „kiok­tatást” halljon, hanem első* sorban azért, mert tudása legjavával segíteni akarta a mélyszántásban a. helyi ter­melődő ve‘kezet eket. Az pe­dig ma már természetes, hogy munkája végeztével mindenki megfelelő helyre, körülményre számíthat a* pi­henéshez — különösen, ha „vendégségben” van, mint a sarudi traktorosok. A gépeket kölcsönadó gép­állomás főmezőgazdásza,# Ro­zsa Kálmán azt mondja: — Ebben az évben har­minc géppel vetésnél is segí­tettünk már körzetünkön kí­vül. Akkor a szakszervezet vizsgálatot tartott és megál­lapította, hogy nem sokat tö­rődünk traktorosaink szociá­lis ellátásával. Igazuk volt azoknak, akik ezt mondták. Hálókocsikkal azonban nem rendelkezünk — bár sokféle típust bemutattak az elmúlt évek során, de a sorozatgyár­tás még nem jutott odáig, hogy nekünk is jusson vala­melyikből néhány — azt meg néni tudjuk megtenni, hogy a most kinn levő dolgozóink után ágyakat, szalmazsáko­kat, takarókat hordjunk. Nem is ez a megoldás, de sekkai inkább az, hogy a traktorosok számára igenis megfelelő helyet, körülmé­nyeket kell tererbtem a pihe­néshez azoknak a termelő- szövetkezeteknek, amelyek számára dolgoznak. Különö­sen áll ez, ha „vendégség­ben” vannak, mint a sarudi- ak most az egri járásban, már csak azért is, mert eny- nyivel illik megbecsülni azo­kat az embereket, akik a maguk munkájának elvégzé­se után szívesen mennek se­gíteni másoknak is, nehogy elmaradjanak. Érdemes lenne megszívlel­ni ezt ott, ahol most* másként bántak a traktorosokkal, s másutt is. Részben a jelen miatt, de légióként a jövőt tekintve, mert hasonló' segítségkérések máskor is előfordulhatnak még. (weidinger) A „téli álom“ lehetővé tenné, hogy ezer évnél is tovább élhessünk Az amerikai National Geog­raphie Society (Országos Föld­rajzi Társaság) megállapítása szerint, az ember akár 1400 évig is elélhetne, ha meg le­hetne oldani a hibernációt, vagyis a téli álom problémá­*yA/vVVVV\A^AA/'A<%A^VVNA^»AvZVSAA/VVVVNAA^AAyNéVVV\A/VVVVVVSVVbAA/VS/VSAAAA v szúró-, vágó- és ütöszerszá- mokért szaladtak, hogy ellás­sák a kisértet baját. (De sokan talán azért is, mert nem mer­tek ottmaradni.) A kísértet, úgy látszik, meg- neszelte, hogy mi készül elle­ne, mert elkezdett szépen föl­7 Azon az őszön Magyar Zsi­ga fosztójuk volt a legérdeke­sebb. Még akkor öreg, ócska csűrjük volt a barátoméknak. Ennek a földjére, *a szérűre öntözték le a fosztatlan kuko­ricát. Ide telepedtek le a szom­szédok, komák, sógorok, jó ba­rátok, legények, leányok. A legények néha üszőkkel kenték be a leányok arcát, s azok visítozva ugrállak ide- oda. Egyébként vidám nótaszó és édes mesék mellett folyt a íosztás. Mi, a három barát. Zsiga, Gyurka és én, a csűr egyik sar­kában kuporogtunk, s tettetett komolysággal dolgoztunk. Meg is jegyezte Magyar Árpád, a Zsiga cipész bátyja, hogy mi most bizonyára megkukultunk. mivel szokatlan csendben va­gyunk. Vállunkat vonogattuk erre és kijelentettük: — Mi már komoly fiúk va­gyunk, hiszen az ötödik iskolai évet járjuk. A többi fosztók egyáltalán nem törődtek velünk, s ez ínost nekünk nagyon jó volt. Annyira jó, hogy úgy este 11 óra tájban, egyenként elszök- döstünk a csűrből. A többiek ott maradtak, s szorgalmasan fosztottak. Mikor pedig elérkezett az éjfél, háta magasból, a csűr padlásáról lezuhant valami, s egyenest el­oltotta a pislákoló mécsest. A hirtelen támadt sötétben asszonyi sikoltozások és férfi- szitkozódások hallatszottak. — A szellemek! A szellemek! — kiáltotta valaki. — Nem kell megijedni! — csendesítette a fosztóit Magyar Péter bátyám, a Zsiga apja, aki igen eszes parasztember volt. — Véletlenül esett le. Gyújt­satok gyufát! Szavait az ott levő fiai azon­nal megfogadták, s hamarosan a gyufák piciny lángjai lob­bantak fel, s a szétugrasztott asszonynép kezdett visszaszá- lingózni a kukoricarakások te­tejére. A kis Postás mama egyre csak azt hajtogatta: — Boszorkány! Tisztára boszorkány! Volt, aki kinevette, de azért sokan még mindig szorongva néztek egymásra... Végre elő­halászták a mécsest is, amit a padlásról leesett, vizes. ruha­darab oltott eh A libegő, ked­ves sárga láng, új erőt,, bizton­ságot adott az embereknek. Már éppen kezdték volt el­felejteni a dolgot, amikor Bi­ka Rózái nene, falumbéli éltes cigányasszony, eszeveszetten felsikoltott: — Jaj, kísértet! Kísértet! Mindenki meglepetten né­zett rá, ő pedig az ijedtségtől reszkető kezekkel a csűr pad­lása felé mutatott. — Ott, ott! S valóban. A padlásgerenda mellől fe- hérlepedős, libegő szellemalak ereszkedett lefelé. — Jaj, szent isten! — Jajve- székelték a fehémépek, mint­ha bomba hullott volna közé­jük, úgy ugrottak szét a kuko- ricarákás tetejéről. Legtöbben rohantak kifelé a csűrből. A ’férfiak, a bátrabbja azért ott maradt, igaz, ők is megba­bonázva figyelték a fehér kí­sértet közeledését. ‘ — Kaszára, kapára — kiál­totta el magát rémülettel az egyik ember. Eriié aztán legalább tízen felé emelkedni. — Elmegy, eltűnik! — si- kongta megkönnyebbülten egy időközben visszatért öreg né­niké. E pillanatban Magyar Ba­lázs, a Zsiga nagyobbik bátyja rohant a csűrbe, hosszú létrá­val a kezében, Gyorsan a csur­ját. Megállapították, hogy a denevérek hússzor hosszabb ideig élnek azonos súlyú más emlős állatoknál, amelyek nem ismerik a „téli álmot”. Ebből az adatból következtetnek ar­ra, hogy a hibernáció meg­valósulásával az emberi élet is a hússzorosára, vagyis 1400 évre volna meghosszabbítható. A társaság nyilatkozata azonban óvatosan rámutat, hogy „A tudósok egyelőre csak igen halvány lehetőségét lát­ják, hogy embereknél is meg­oldható legyen a hibernáció, a kilátások azonban olyan ke­csegtetőek, hogy érdemes fog­lalkozni a kérdéssel.” Amerikai sznobok Egyes amerikai háztartások levélszekrényeibén megjelen­tek az első karácsonyi üdvöz­lőkártyák, amelyeket nem ki­sebb személy, mint maga J. F. Kennedy, az Egyesült Ál­lamok elnöke írt alá. A karácsonyi üdvözlőlap hátlapján apró betűkkel a kö­vetkező közlemény áll: .,On is bizonyára szívesen dicsekszik el az elnök jókívánságaival. Küldjön a megadott címre egy dollárt a jelen üdvözlőlap ellenértékeképpen.” Egy New York-i hirdetési vállalat hirdetőtábláján a kö­vetkező hirdetmény látott nap­világot: 1,Olcsó pénzért eladó egy külföldi márkájú sportko­csi. Az autót nem használták egyébre, mint arra, hogy egjf idősebb gazdag házaspár 14» kása előtt a tulajdonosok anyagi jólétét ts társadalnd rangját hirdesse.” falhoz támasztotta azt, s jobb; kezében az éles baltával; kéz-< dett sebesen fölfelé mászni. ; De ekkor újabb váratlan; dolog történt! ; 'A libegő kísértet meggon-; dolta magát és zuhant lefelé.; Egy szemvillanásnyi idősem; telt belé, mi-; kor már ékte- < len huppanás-; sal a kukori- j caesomóra esett. ! — Ide, embe- 5 rek, ide. — Ki - í áltotta vadul j valaki, s kézé- < ben a csépha-* daróval, neki- < esett a fehér-* lepedős 1 kísér-< telnek. < Tettét hama..< rosan többen < is követték. sí a szerencsétlen* kísértet ugyan-< csak- kapott. < És a szegény; szellem nem is; '■»irta sokáig! ; A lepedője; cafatokra sza-; kadt, s a meg-; vert test a; szalmaszálakra; foszlott szét ...; Mert szalma-; . bábu voll az; istenadta. : — Hej, a mindenségit —; mérgelődött Magyar Árpád, s; tekintetével bennünket kere-; sett. < Természetesen mi nem vol-í tunk ott... Jól végzett kísér-í tetjárásunk után, teli szájjal! nevettünk a babonás felnőttek* ijedte^gés. -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents