Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-14 / 294. szám

I NÉPÚJSÁG 1961, december 14,. - ""'"k tiTait QiM'HlVU ,[,nfr Akik a holdat letépték... Pont jókor Mikor a ruhámat egykoron beadtam a Patyolat egri fiók­jába, még optimista ifjú vol­tam. — • Szeretném kitisztíttatni — rebegtem illemtudóan. — Tessék itthagyni, hat hét múlva kész lesz. — Ó, hat hét? Igazán pa­rányi idő. Kérem, ne siessék el, majd benézek hét hét múl­va. Benéztem. Mikor megnézték a cédulát, rámpiritottak. — Hisz még alig másfél hónapja, hogy behozta! Megszégyenülve kotródtam ki a „fiókból’’, s vártam tü­relmesen a ruhára. A napok­ban megkaptam az értesítést: elvihetem az öltönyt, kitisztí­tották. Pont jókor, a fiam azóta ép­pen belenőtt. (K. E.) — A HEVES megyei Vil­lany- és Épületszerelő Vál­lalat decemberben elkészíti és átadja az átányi Kossuth, az egri Dobó és a verpeléti Dózsa termelőszövetkezetek tanyaközpontjainak villany- hálózatát, ezenkívül átadásra kerül még a demjéni olaj­mező főgyűjtőállomása transzformátorházának és az egercsehi húsz bányászlakás távvezetékeinek csatlakozása is. — TEGNAP ESTE Hatvan­ban, a Vörösmarty Ifjúsági Klub vezetőségválasztó ülést tartott, s megtárgyalta, milyen módszerekkel folytat majd munkát a város ifjúságának is­kolán kívüli foglalkoztatására. — TEGNAP ESTE hét órai kezdettel, az egri VI-os szá­mú Általános Iskolában dr. Hortobágyi Ernő tanár tartott előadást „Utazás Bulgáriá­ban” címmel. — VASÁRNAP, december 17-én, a Virágkedvelők Klubja az egri művelődési házban megbeszélést tart. — AZ SZMT EGRI kultúr- otthonának színjátszó cso­portja pénteken este hét órai kezdettel mutatja be Rozov Félnőnek a gyerekek című háromfelvonásos vígjátékát a kultúrotthon nagytermében az egri MTH-iskola tanulói részére. — A HEVESI Háziipari Szö­vetkezet új szövőrészleg léte­sítését tervezi Egercsehiben. A részleget a régi munkásszállás épületében helyezik majd el. 1942-t írtak, mikor a Lement a hold, Steinbeck kisregénye napvilágot látott. Ez idő tájt Európa nagy részét náci csa­patok tartották megszállva, de a fasiszták Moszkva alatt már elszenvedték első vereségüket — és közeledett Sztálingrád. Ezek a történelmi körülmények határozták meg parancsolóan Steinbeck új témáját. A fa­sizmus ellen küzdő nagy ame­rikai író — aki már az Érik a gyümölcs-csel korábban is hi­tet tett a haladó emberiség előtt a dolgozók ügyének vál­lalásáról — ismét „harcosok” és békés emberek összeütközé­sét választotta művének tár­gyául. Csakhogy, míg egyik előbbi művében (Egy marék arany) a „harcosok” rablók voltak, ebben a regényben zsandárok. A „rend” fenntar­tói. A hitleri rend zsandárai. Azért jöttek a tengerparti bá­nyászvároskába, hogy hamis játékkal, erőszakkal, gyilko­lással érvényesítsék egy új rabló akaratát. Hitlerét. Per­sze, az új kalózvezér nem kö­zépkori módszerekkel dolgozik, „fegyelmezett” hadsereggel, „fegyelmezett” tisztekkel ren­delkezik, olyanokkal, mint Laft százados, akinek az a vélemé­nye, hogy „a katona a szerves élet legfejlettebb formája” vagy mint Lanser ezredes, aki nyugtalankodó lelkiismeretét újabb és újabb szörnyű paran­csok kiadásával próbálja csen­desíteni. De hiába a jól kép­zett, kitűnően felszerelt bandé­rium. Az egyszerű, csendes, dolgos bányászokkal találják szemben magukat, akiknek lassú ellenállása feltöri a hadi­gépezetet. Buta, együgyű nép — gon­dolják a városka lakóiról a hódítók. De hamarosan érez- niök kell, hogy néhány nap, néhány hét idegtépő némasága után: igazi harcosokká váltak — hősökké edződtek. Ez a re­EGRI VÖRÖS CSILLAG Fehér éjszakák EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN A legénylakás GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Két félidő a pokolban HATVANI KOSSUTH Hármasok szövetsége HATVANI VÖRÖS CSILLAG Vadállatok a fedélzeten HEVES Nincs előadás gény legnagyobb értéke: érzék­letesen mutatja meg, hogyan kerekedik felül az emberekben a cselekvési szándék, hogyan foglalja el bennük a közöm­bösség. a félelem helyét a vak­merő, s céltudatos tettek. Kül­sőleg semmit se változnak az emberek — áz élet halad to­vább a maga medrében, s csak egymás között suttogják, hogy az éjjel megint ritkult az el­lenség: leszúrtak egy őrszemet, megöltek egy-két katonát. A nácik, akik a holdat „letépték”, akik az éjszakák vad rettene­téit kényszerítették a kisvá­ros lakóira, nem tudják, hol, s mikor leskelődik rájuk a ha­lál. Akár egyszerű kis ekrazit- rudacska formájában is. „A világ fele a miénk ... minde­nütt győztünk... és ők ... fe­hér arcokkal figyelnek a füg­gönyök, a kapuk mögül” — fakad ki a tisztek egyike, aki tele idealizmussal indult a „felszabadító” útra, s várta, hogy az emberek „örülnek ka­tonáiknak, örülnek az új rend­nek”, és ... „virágokat hinte­nek a lépteink nyomába”, mint mondja. Miután a polgári hatóságok képtelenek voltak megbirkóz­ni a sáskák tömeges invázió­jával, most a hadsereg vette át a sáskák elleni harc „meg­vívását”. Nyugat-Pakisztán déli részében egy vezérőr­nagy parancsnoksága alatt fo­lyik a furcsa háború: felderí­tőgépek kutatják fel a sáska­felhőket, majd a bombázó­gépek — amelyekbe méreg­szóró készülékeket építettek be — egymásután szállnak fel 11 szükségrepülőtérről, hogy megtámadják a sáskák „állá­sait”. A földön pedig gépesí­tett osztagok vonulnak a sás­kák hadállásai ellen. PETERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás Aldebrőn,- este 7 órakor; A LAMPIONOK ÜNNEPE A tengerparti bányavároska lakói szótlan gyűlölettel tekin­tenek Lanser katonáira. Ale­xander Morden bányász emelt fővel néz szembe a' kivégző­osztag katonáival. Orden pol­gármester, aki már az első al­kalommal visszautasítja a né­metek azon ajánlatát, hogy se­gítsen nekik a „rend” biztosí­tásában, szimbólummá nő. Ez a szürke, jelentéktelen ember fel tud emelkedni a népvezér méltóságáig —, s ettől kap alakja mindvégig a regényben — aki először a harcért, azért lelkesedik, mert veszélyes — tartós ragyogást. A gyermek, komoly felnőtté érik. S hiába a hódítók számbeli fölénye, ere­jük szétmorzsolódik a városu­kat védő emberek büszke ön- tudtán, harcvállalásán. Stein­beck regénye a hősök születé­séről szól, amely elegendő ar­ra, hogy történelmi mementó- vá váljék — az amerikai nép számára is. A kisváros lakói­nak balladás tömörséggel be­mutatott sorsa helyet követelt és kapott magának a haladó világirodalomban. P. D. Évtizedek óta nem volt olyan óriási sáskajárás Nyu- gat-Pakisztánban, mint az idén. Július óta 15 kilométer hosszú és 8 kilométer széles sáskarajok a szó szoros értel­mében felfalják az országot. Az okozott kárt még csak hoz­závetőleg sem lehet felbecsül­ni. Eddig mintegy 100 ezer bála gyapotot pusztítottak el, a parasztok nem mernek ne­kifogni a téli vetésnek, s a kormánytól az idei földadó el­engedését kérték. A sáska naponta testsúlyá­nak megegyező súlyú eledelt fogyaszt el, ami körülbelül 3 gramm. A növényvédelmi hi­vatal szerint egy közepes sás­karaj súlya mintegy 3 ezer tonna. A kimutatások szerint eddig vagy 60 ezer közepes nagyságú sáskarajt pusztítot­tak el. Nyugat-Pakisztán déli része az ázsiai „sáska-sáv”-ban fek­szik, amely az indiai Rad- zsasztan sivatagból a perzsiai sivatagokon át, Szaud-Arábiá- ig és Északnyugat-Afrikáig húzódik. A sáskák szaporodá­sa ötévenként éri el tetőfokát, ilyenkor a sáskák ellepik Pa­kisztánt is. ^ Mozik műsora ^ 4 pakisztáni hadsereg harcol a sáskákkal ROALD AMUNDSEN 1961. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK: SZILÁRDRA 50 évvel ezelőtt, 1911. decem­ber 14-én érte el ROALD AMUNDSEN norvég sarkuta­zó a Ross-parti jégtakaró nyu­gati széléről elindulva, ku­tyákkal vontatott szánokon a Deli-sarkot. 415 évvel ezelőtt, 1546. decem­ber 14-én született TYCHO BRAHE dan csillagász, a kö­zépkor egyik leghíresebb gya­korlati csillagásza. A boly­gókra vonatkozó megfigyelé­seiből és helymeghatározásai­ból vezette le Kepler a bolygók mozgására vonatkozó törvé- az 1572. évi nova-csillag nyét. Munkásságának jelentős része megfigyelése. 100 évvel ezelőtt, 1861-ben, e napon halt meg HEINRICH MARSCHNER német zeneszerző. Operái a romantika kezdetét jelzik és az átmenetet Weber és Wagner fiatalkori művei között (A vámpír, Templomos és a zsidó nő). 25 évvel ezelőtt, 1936-ban, e napon halt meg HAMBURGER JENŐ orvos, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Az I. világháború alatt sztrájkot szervezett, ezért börtönre ítél­ték, a Tanácsköztársaság idején a földművelésügy népbiztosai majd Szamuellyvel együtt a proletárdiktatúrát a véksőkig védte. Az ellenforradalomban vérdíjat tűztek ki fejére, Ausztriába, majd a Szovjetunióba menekült Latinka ballada című .verse a magyar proletárirodalom egyik megrázó erejű alkotása. Az egyetemi felvételi vizsgára előkészítő esti tanfolyamokról A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló, 1961. évi III. törvény célkitű­zésének megvalósítására a Heves megyei Tanács V. B. művelődésügyi osztálya az egyetemekre és főiskolákra pályázóknak a felkészülés elő­segítése céljából felvételi vizs­gára előkészítő esti tanfolya­mot szervez. A tanfolyamot az egri Do­bó István Gimnáziumban tart­ják. Hetenként kétszer, a késő délutáni órákban kezdődik a foglalkozás, a hallgatókkal való megbeszélés alapján. A tarfolyamra jelentkezhetnek, akik 1961-ben, vagy régebben érettségiztek, és igazolják, hogy tanfolyami felvételükkel a munkaadó szerv vezetője — munkaviszonyban nem állók esetében az éréttségiztétő kö­zépiskola igazgatója is egyet­ért. Elegendő jelentkezés esetén tanfolyamot indítanak mate­matika, fizika, kémia, bioló­gia, földrajz, rajz, magyar, történelem és orosz tantár­gyakból. A felvételi kérelem mellé csatolni kell a munka­adó javaslatát. A kérelmet a megyei tanács vb. művelő­désügyi osztályához (Eger, Kossuth Lajos utca 8.), vagy az egri Dobó István Gimná­zium igazgatójához kell eljut­tatni 1962. január 5-ig. Az első megbeszélés 1962. január 10-én, délután 5 óra­kor lesz a Dobó Gimnázium I. emeleti I/c. osztályában. A megbeszélésre mindenki hozza magával a tanfolyam diját, ami 1 tantárgyas tanfolyam esetén 230, több tantárgyas tanfolyam esetén 450 forint. Azok a jelentkezők, akik csak Hatvanban, vagy Gyön­gyösön tudnának részt venni a tanfolyamon, juttassák el kérelmüket a megyei tanács vb. művelődésügyi osztá­lyára és azon tüntessék fel, hogy Hatvanban, vagy Gyön­gyösön jelentkeznek. Elegendő jelentkező esetén ezen a két helyen is indítunk előkészítő tanfolyamot Néhány felsőoktatási intéz­mény felvételi tárgya: Valamennyi mérnöki kar: matematika, fizika, rajz. Jogi kar: magyar, történe­lem. Közgazdaságtudományi egye­tem: matematika, történelem. Orvostudományi intézmé­nyek: fizika, biológia. Agrárintézmények: mate­matika, biológia, kémia. 22. , Az egyik őrmester fel térdelt és hangosan elordította magat: — őrizze meg mindenki a helyét! Nem rohamoznak a banditák;.. Ez csak olya« pszichológia... Két golyó is eltalálta. Hang­talanul rogyott össze... Már az egész táborban zú­gás káromkodás hallatszott. A sebesültek és a halottak száma nőtt... A sebesültek hangosan könyörögtek, sogy segítsenek rajtuk .., Könyörgő, panaszos ajkuk azonban hamar elcsen­desült ... Ejfél elmúlt, mikor az ágyú csöve emelkedni kezdett. A lé­giósokat figyelmeztették, ma­radjanak a helyükön; a lövés inkább olyan riasztólővés-féle lesz, nem meghatározott hely­re céloznak. Rövid időn belül valóban hatalmas dörrenés reszkettette meg a levegőt. A puskaropogás egy pilla­natra elhallgatott, azután újra kezdődött. Az ágyú második lövése már egészen közel süvített el a fe­jek fölött. Hallani lehetett, amint a lövedék a fák leveleit súrolva rohant tova. A zaj elcsendesedett. Csak imitt-amott dörrent még egy- egy fegyver. Távol, a tenger felett mejelent egy halvány sáv; a hajnal hírnöke. S ami­lyen hirtelen lett este korom­sötét, olyan hirtelen virradt meg a hajnal. ... Gazsó zúgó fejjel esz­mélt. Hirtelen nem tudta, hol van, s hogyan került ide... Árián lassan minden eszébe jutott... Ismét fel akart ugra­ni, de visszaesett... Megrázta fejét... Nagyon fájt... Em­lékszik, este valaki elkapta és leütötte, mint a kutyát... Felkönyökölt. Az őrmester ott feküdt mellette két golyó­tól találva, szája szélére kes­keny vércsík fagyott.« Gazsó széjjelnézett. Szalad­gálás, ordítozás mindenfelé. A sebesülteket összegyűjtötték, a halottakat páfránylevéllel ta­karták be. Keservesen feltápászkodott. — Vámos!... Vámos!... — ordította — merre vagy? Senki sem felelt. Gazsó kereste barátját a sür- gölödők, a szaladgálok, a se­besültvivők között, majd aki­merült, holtfáradt, elfásult lé­giósok csoportjában. Nem ta­lálta. Félve közeledett a sebesül­tek felé. Vámos azok között sem volt... Remegő kézzel kezdte fel­hajtogatni a páfrányleveleket. Az ötödiknél felordított: — Kálmán! Zokogva borult barátjára, sírt. mint egy gyerek. Ketten tudták csak nagysokára elvon­szolni a halott mellől az 57 081-est:.. Hamarosan előkerítették a település egyetlen teherautó­ját. A sofőrt ágyából zavarták ki. A 34 sebesültet egymás he- gyére-hátára rakták a kocsira, a gépkocsivezető mellé beült egy őrmester és az autó elvág­tatott ... — A halottakkal mi lesz? — kérdezte Gazsó az egyik őr­mestertől; — Mi lenne? Eltemetik. — Kik, és hová? — Mit tudom én! Gazsó elsomfordált. Tehát még azt sem fogja majd tud­ni, hol fekszik egyik legjobb barátja... De hát a szülei? .„ Azoknak meg kell írni!... Azoknak tudniok kell, hol van eltemetve fiuk!... Nekik meg kell írni!... Nekik tudniok kell és mindenkinek tudnia kell, hogy az élet által megrugdo­sott Vámos Kálmán igaz em­berként, de gazember érdeke­kért hol halt meg;.. tJjra az őrmester elé lépett. — Őrmester úr, mi ennek az átkozott helynek a neve, s a halottakat hol temetik el? — Mondtam már, hogy nem tudom. — De nekem tudnom kell. Értesíteni akarom a hozzátar­tozóit. — Ezt majd elvégzik a légió erre hivatott beosztottjai és adminisztrátorai. — Az ő értesítésük nem hi­teles. Én nem mesét, hanem valóságot akarok írni. — Ide figyelj, disznó — or­dított most már az őrmester. — Ha még egyszer elémbe ke­rülsz, szétverem a pofádat. Elrohant. Nyolc ágyúdörgés hallat­szott rövid időközökben. Az erdőnek azt a részét szórták meg, amelyen — a feltevések szerint — a vietnamiak vissza­vonultak; A lövések zaja egy ideig visszhangzott, aztán min­den elcsendesedett... A vietnamiak őserdei útját a légiósoknak még sohasem sikerült felfedezniük..; Gyom létszámellenőrzés kö­vetkezett. 47 volt a halottak száma. Közülük többet gyors segélynyújtással meg lehetett volna menteni.;. A 34 sebe­sült között jó néhány súlyos is akadt. Nyolcán pedig eltűn­tek ... Legalábbis a sorakozó- ig nem kerültek elő. Megállapították azt is, hogy az éjszakai támadás tulajdon­képpen nem is támadás volt, hanem egy pszichológiai, vagy nyugtalanítási — akció. — Cél­ja: hatás gyakorlása az ide­gekre, bizonyos nyomasztó, nyugtalanító lelki krízis ki­váltása. Az ilyesmi az újon­cokra különösen nagy hatással lehet és talán egész további te­vékenységükben nyomot hagy. — Világosan kell erről be­szélni — magyarázta az őr­mester —, mert még gyakran fogtok ilyesmivel találkozni. Alusztok az erdőben és egy­szere lövöldözés zaja hallat­szik. Ilyenkor nem keli azon­nal a géppisztolyok után kap­kodni, ez a lövöldözés még nem jelent támadást. Egy ilyen lövöldözésnél a támadók nincsenek sokan ... Nem kell tőlük félni ... Nem veszélye­sek ... Ez az éjszakai támadás mégis jó volt... Átestetek a tűzkeresztségen!... — No, köszönöm szépen — dörmögte az első sorban az egyik jugoszláv. — Átestetek a tűzkeresztsé­gen — folytatta egyre jobban belemelegedve az őrmester. — De ne felejtsétek el, legköze* lebb már fegyver lesz a ti ke­zetekben is... Éspedig a leg­jobb, legkorszerűbb fegyver! Akkor már nem kell patkány­ként a földbe bújnotok! Légió­sok! Bosszúijátók meg társai­tok halálát! Küldjétek a po­kolba az indokínai aljas ban­ditákat; Hamarosan hajóra szálltak és folytatták útjukat. Néhány óra után, még a délelőtt folya­mán megérkeztek egy nagyobb kikötőbe, ahol gépkocsikara­ván várta őket. A kikötőtől alig pár kilométerre volt az első légiós támaszpont. A kocsisor elhagyott szer­pentineken kapaszkodott felfe­lé. Az út két oldalán ezeréves fák tornyosultak, ezeket fo­lyondárok, indák kötötték ösz- sze. Itt-ott nagyméretű páf­ránybokrok tűntek fel, két- három méteres levelekkel. A vadon mozdulatlannak, érin­tetlennek tűnt, mintha még soha nem járt volna benne ember... A karaván hamarosan meg­érkezett arra a tisztásra, ame­lyen a támaszpont volt. Szé­pen zöldellő rizstábla voit a közelében. Az erőd udvarán létszám­ellenőrzés következett, megál­lapították az eltűntek sze­mélyazonosságát, majd kiosz­tották a fegyvereket. A kocsi­sor hamarosan megindult Ká- Bán, az ezredtörzs székhely« felé... (Folyta tjük,)

Next

/
Thumbnails
Contents