Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-14 / 294. szám
1961. decenAr 14.. csütörtök NEPÜJSAG 3 Tanácskozott a Bányász-Kohász helyi csoportfa Egyesület Bányászati szempontból értékes és tanulságos értekezlet színhelye volt a petőfibányai kultúrotthon kisterme. A Bá- nyász-Kohási Egyesület rendes negyedévi összejövetele foglalkozott a legutóbbi gyűlés óta eltelt időben végzett munkával. 1961-ben az egyesület által meghirdetett pályázatokra három pályamű érkezett be, amelyeknek fő célja és tartalma volt, hogy tudományos és műszaki alapon az eddigi kutatási eredmények fel- használásával segítséget adjon olyan széntelepek lefejtéséhez, amely a magas artézivíz-nívó miatt nehézségekbe ütközött. Az egyesület helyi vezetősége, mérlegelve a tröszt üzemeinek geológiai és műszaki viszonyait, az 1962-es évre is pályázatot hirdetett, amelyet Benjó Miklós műszaki osztály- vezető, az egyesület titkára ismertetett a jelenlevő tagokkal. Tekintettel a gyakran előforduló görgő-tüzekre —, amelyek vigyázatlaság esetén komoly veszélyt rejtenek magukban! — a pályázati felhívás enjjek a problémának a megoldását helyezi előtérbe. Eljárást kidolgozni a tüzek gyors elhárítására és főleg megelőzésére. Ügy Petőfibányán, mint Gyöngyösön, gazdag széntelepek fekszenek az artézi víz-nívó alatt. A leművelésre történtek ugyan már próbálkozások, de ezeknek gátat szabott az állandóan fennálló veszély. Másrészt, tekintve, hogy alacsony fűtőértékű szénről van- szó, a gazdaságosságot is alaposan figyelembe kell venni. A pályázat második és lényeges pontja tehát, ezeknek a vízveszélyes telepeknek gazdaságos leművelését célozza. Az egyesület számos tagja — a legutóbbi gyűlés határozata értelmében, a tröszt segítségével — tapasztalatcsere keretében folytatott tanulmányokat az ország más bányaüzemeinél, sőt külföldön is jártak. Ezek az utak hasznosnak bizonyultak, ezért a jövő évben kétszer 30 fős csoport tehet ilyen látogatásokat különböző aknánál. A fő cél itt az aoél'tá- mos biztosítás tanulmányozása lesz, mert 1962-ben indulnak ilyen fejtések a IX-es aknánál. (Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy helyes lenne, ha a vezetőség a tröszt távolabbi üzemeitől is hívna meg tagokat, műszaki vezetőket a tervbe vett tapasztalat- cserékre.) Népgazdaságunk a bányászatra hatalmas és felelősség- teljes feladatokat ró. Bányászaink, a műszaki vezetők, minden időben dicséretes munkát végeztek a termelés érdekében. A feszülő rohamban azonban sohasem feledkeztek meg a veszélyek elhárításáról, „A bolt szeme...“ Számos üzlete van Petőfi- bányának. Az üzletek egy része kirakattal is rendelkezik, ám azok kihasználásával nem nagyon törődnek. Évenként talán két ízben fordul elő, hogy a kirakatokat átrendezik. Némi változás azért mutatkozik..., de sajnos, csak a hentesüzletnél. A hentesüzlet vezetője csaknem naponta ízlésesen, ötletesen rendezi be kirakatát, amellyel már a vásárlók elismerését is kivívta magának. Jó lenne, ha a többi bolt vezetője is követné ezt « példát, s legalább havonként egyszer látványosabbá varázsolná boltjának kirakatát! (k) az emberek biztonságának védelméről. Ennek ékes példáját adja a petőfibányai altáró déli I-es gerincére tervezett vízvédelmi riasztó-berendezés, amelynek működési elvét Győri Sándor, a gépüzem Vezetője ismertette az értekezlet előtt. A vízveszélyes bányatérségbe beépített berendezés három fő részből áll: a munkahelyen elhelyezett szirénákból, a tápáramforrásból és a tápvezetékből. A riasztó berendezés ká- beljei pókhálóként szövik át a munkahelyet és működtetni tudják úgy a dolgozók, mint a diszpécserek. A hozzászólások helyes javaslatokkal járultak hozzá a berendezés további fejlesztéséhez. Lakatos Imre, a XII-es akna gépészeti vezetője felvetette, hogyha történetesen olyan munkahelyen adódik váratlan vízbetörés, ahol ember nem tartózkodik, a berendezés jelenlegi műszaki elvei szerint a veszélyt jelezni nem lehet, így a víz elzárhatja a menekülés útját. Választ ugyan nem kapott Lakatos Imre a felvetődött problémára, de helyes lenne, ha az illetékes műszaki kivitelező figyelembe venné észrevételét és javaslatát. Az értekezleten felszólalt és dicsérő hangon beszélt a tröszt műszaki gárdájának munkájáról Kröfli Gábor, a Bányászati Földkotró Vállalat országos központjának főmérnöke. Elmondotta, hogy az itt elért eredmények híre az ország határain is túl ment. A „fekü” és „fedüvíz” tudományos kidolgozását külföldi szakemberek is tanulmányozzák. Ugyan ilyen jelentőséggel bírnak az F—4-es gyorsvágathatjó gépekkel elért sikerek, a pajzsfrontok. amelyekkel főleg a XII-es aknánál értek el dicséretes eredményeket. A gyűlés zárszavait Baják István, tröszt-igazgató mondotta. — Tekintettel a megoldásra váró műszaki problémákra, a jövőben gyakoribbá kell tenni az ilyen összejöveteleket. Az egyes értekezletek közötti időben pedig a vezetőség behatóbban tanulmányozza a sürgős feladatokat, mert el kell ismerni, hogy az eddigi működése idején nem volt eléggé aktív, amely bizonyos esetekben rányomta bélyegét a munkára. A pártbizottság foglalkozott az egyesület munkájával és a jövőben fokozottabban szem előtt tartja működését. Szénbányászatunk jelenlegi helyzete megköveteli a technika magasfokú fejlettségét és efelé kívánjuk irányítani a bányász-kohász egyesület helyi csoportjának működését. Laczik János Ki nyeri el a „Vöröskeresztes mintaüzem“ cfmet? A petőfibányai Gépüzemben ez év januárjában alakult meg a vöröskeresztes alapszervezet, s a tagok száma ma már messze meghaladja a háromszázat. Több esetben voltak beteg-, valamint családlátogatáson, és egész sor olyan egészségügyi, szociális intézkedést hajtottak végre, amely- lyel a vezető szervek elismerését is kivívták maguknak. Céljuk, hogy egészséges körülményeket teremtsenek a dolgozóknak a munkavégzéshez, hogy a munkahelyek tiszták és balesetmentesek legyenek. Tanfolyamokat szerveznek, ahol az elsősegély- nyújtás módjaira tanítják a dolgozókat; röpgyűléseken . ismertetik a véradó-mozgalom jelentőségét és' felvilágosító munkájuk eredményeként már sok dolgozó jelentkezett ingyenes véradónak, A Gépüzem vöröskeresztes alapszervezete versenyt kezdeményezett a Mátravídéki Erőmű alapszervezetével a „Vöröskeresztes mintaüzem" cím elnyeréséért. A feltételek biztosítva vannak, s így minden remény megvan arra, hogy a megtisztelő cím birtokosa a petőfibányai alapszervezet legyen. A vöröskeresztes alapszervezet tagjainak lelkes munkáján múlik, hogy ez a remény valóra válik-e. Lakatos Gézáné HARMOS IMRE Petöfi-altárói bányászt, akit az első félévben végzett eredményes munkájáért kiváló dolgozó jelvénnyel tüntettek ki. Ezzel a kitüntetéssel együtt Har- mos Imre már ötszörös kiváló dolgozó. Társadalmi ellenőrök A trösztnél dolgozó ecsédi lakosok közül többen aktív tagjai a község társadalmi ellenőrző szervének, s fáradha- hatatlanul dolgoznak azért, hogy az ellátottság minden tekintetben kielégítő legyen, A társadalmi ellenőrök munkájuk során körültekintően járnak el, az udvariatlan kiszolgálás, illetve a súlycsonkítások eseteit mindenkor jegyzőkönyvekben rögzítik. A dolgozók körében igen nagy megbecsülésnek örvendenek e hasznos tevékenységük miatt. Sajnos, a kereskedelmi dolgozókra nem vonatkoztatható ez a megállapítás. Az üzletek vezetői, s a beosztott kereskedelmi dolgozók nem nézik jó szemmel a társadalmi ellenőrök hatékony munkáját. Mondhatni: ellenséges érzelemmel viseltetnek irántuk. Helytelen, rossz szemlélet ez, amely a politikai fel- világosító munka elégtelenségének következménye. Meg kell értetni a kereskedelmi dolgozókkal, hogy a társadalmi ellenőrzés az ő érdekeiket is szolgálja, hiszen igazságuk esetén biztos védelmet kapnak. (Kvacsány) cÁ meoULa káme A téliesre forduló reggelek sűrű köde terjeszkedik Petőfi- bányára cs környékére. A mindent eltakaró ködből csak a zajt lehet hallani, látni semmit. Mű- szakváltás van. A ködből hirtelen emberalakok bontakoznak ki, az éjjeli harmadban dolgozók a nehéz munka után hazafelé tartanak. Ahogy világosodik és a nap feljebb kúszik az égre, a köd oszladozni kezd, majd teljesen felszáll és így már messziről látható Petőfibánya fölött a meddőhányó fekete tömege, szinte uralja az egész környéket. Idegenek „hegycsúcsnak” vélik és nem is gondolják, hogy milyen szorgos munka folyik ott. Oda kapaszkodnak föl minden műszakváltás előtt az ott dolgozók és onnan ereszkednek le műszakváltás végén pihenésre térve. A bányászatot nem ismerő ember a meddő szó hallatára el sem tudja képzelni, mennyi munkát igényel és ezáltal menynyi költséget okoz a szénnel együtt kitermelt tüzelésre alkalmatlan meddő. Az igaz, hogy a meddő a szénbányászatban egy szükséges rossz és a szén között található mennyisége nagyban függ a bányászok lelkiismeretes munkájától. Azonban akármilyen lelkiismeretes a bányászok munkája, a teljesen meddő nélkül való széntermelés lehetetlen. Tehát a meddő a széntermelés velejárója, de ha már van, a széntől külön kell választatni és ez a különválasztás jelent sok munkát és költséget. A meddőnek a szén közül való eltávolítása az osztályo- zón történik, amit a meddőválogatók kézi erővel végeznek el. Ez a munka az alacsony kalóriájú lignit értékesítése szempontjából igen fontos tényező. Képzeljük csak el, hogy az a rengeteg meddő, ami már hegycsúcsként magasodik Petőfibánya fölött mind a lignit között maradt volna, mennyivel alacsonyabbra rontotta volna a kalória értékét. A kiválasztott meddőt kötélpálya szállítja a meddőhányóra, amit az ott dolgozók a hányóépítés szabályainak megfelelően kidöntenek, amely naponta mintegy 1500 csille meny- nyiséget tesz ki. Figyelembe véve a esti- leszámot, könnyen képet alkothat magának bárki a meddő mennyiségéről. A meddő-kötélpályán történő egy-egy üzemzavar tehát az elszállithatatlan meddő tömege miatt komoly fennakadást okozhat az osztályozó munkájában. Ha a szénosztályozó munkája a felgyülemlett meddő miatt leállna, leállással fenyegetné a bányát is, ami veszélyeztetné az erőmű tüzelőellátását is. Az elmondottakból látható, hogy ez a szükséges rossz, a meddő, milyen komoly feladatot jelent nemcsak a bányászatban, hanem azoknak a dolgozóknak is, akik vele foglalkoznak. A meddőhányón dolgozók ennek tudatában végzik munkájukat. Helytállnak a nyári napsütésben éppúgy, mint a viharos, szeles télies időben. Helytállásuk azért is dicséretes, mert a heggyé magasodó hányán az időjárás viszontagságai kétszeresen éreztetik hatásukat. Ám ők, mitsem törődve az idővel, végzik munkájukat. Lelkiismeretesen, becsülettel, Pócs László Is önmentőkéssiilék is társadalmi tulajdon Népgazdaságunk „a legfőbb érték az ember” elv szem előtt tartásával minden föld alatti dolgozót szénmonoxid-szűrö önmentőkészülékkel látott el. Ezzel a készülékkel a bányászok élete a munkahelyeken is megvédhető, a hirtelen keletkező veszélyek esetén. Azonban ezek a készülékek csak akkor alkalmasak életmentésre, ha fokozott gonddal kezelik és rendszeresen ellenőrzik. Ezért fontos, hogy minden föld alatti dolgozó olyan gonddal kezelje készülékét, úgy vigyázzon arra, hogy azzal életét mentheti meg, végszükség esetén. Minden föld alatti dolgozót kioktattak az önmentőkészülékek kezelésére, szükség esetén való használatára és arra is, hogy azok épségben tartása érdekében milyen gonddal kell vigyázni rá. Ennek ellenére mégis előfordul számos olyan eset, amikor gondatlanságból eredő, sérült készülékeket kell kiselejtezni. Előfordult gyakran olyan eset is, hogy a szabálytalan elhelyezés miatt fejsze-, vagy csákányütés érte a készüléket, melynek következtében kilyukadt és használhatatlanná vált. Olyan eset is előfordult, hogy a kaparó rongált meg önmentőkészülékekét, ami szintén hanyagság következménye. A felsorolt esetek kiküszö-. bölhetök, ha a dolgozók mindegyike lelkiismeretesen és becsületesen végrehajtja mindazokat az utasításokat, amelyek betartása az önmen-- tőkészülék épsége, illetve használhatósága szempontjából ránézve kötelezőek. Természetesen, az olyan esetekben, amikor mulasztásból eredően megy tönkre önmentőkészülék, a kártérítés kiszabása megtörténik, tehát a hanyagságot elkövető dolgozónak meg kell térítenie a készülék értékét. A cél azonban nem lehet az, hogy inkább a kártérítést hajlandó megfizetni t készülék lelkiismeretlen használója, az utasítások betartása helyett. Az önmentőkészülékek állagának megóvása egyben anyagtakarékosságot is jelent. Az anyagtakarékosság pedig igen fontos feladat. Ismét egy kérdési Nemcsak a parkok növényzetében okoznak vandál pusztítást egyes felelőtlen szülők gyermekei Petőfibányán, de a Fatelepre is belopakodnak és az iparvágányok között rohangálnak. A vágányokon állandó a mozgatás, tolatás van, s az itt dolgozók nem ügyelhetnek folyton — munkájuk mellett — a zabolátlan gyerekekre, így megvan az a veszély, hogy a „játék” tragikusan ér véget. Ezt senki se szeretné. Miért nem törődnek többet gyermekeik helyes nevelésével a szülők?! Felelőtlenségüknek ők maguk látják kárát! Az új prémiumrendszerrSI A Munkaügyi Minisztérium és a SZOT együttes utasítása szabályozza az 1962. január 1-én érvénybe lépő új prémiumrendszert, amely a vállalati alkalmazottakra vonatkozik. Lényege az eddigi alapelvek megtartása mellett, a prw mizálási rendszer hatékonyságának növelése. Az eddigiekben kialakított irányelvek alapján a jóvedel« mezőség javítása állt a premizálás homlokterében, azonban bizonyos fokú párhuzamosság alakult ki a premizálás és a nyereségrészesedési rendszer között, mert mindkettő az anya« gi ösztönzést célozta. Ugyanakkor a műszaki fejlesztés» egyik rendszer sem ösztönzött megfelelően. Ezeket figyelem« bevéve, 1962-től a jövedelmezőség növelését szolgáló felada« tok megoldását kevésbé, ugyanakkor a műszaki fejlesztéssel Jaró tevékenységet fokozottabb mértékben premizálják. Az új prémiumrendszer célja az is, hogy a helyes ősz« tönzcssel elejét vegye a laza tervek készítésének. Lényegé az, hogy a vállalatok megtervezett és tel jesített műszaki—gaza dasági eredmény után nagyobb prémiumot kapnak, mintha nem tervezik be és ez túlteljesítésként jelentkezik. Rugalmasabb lesz a prémiumrendszer az eddiginél, mer# a merev utasítások helyett messzemenően figyelembe veszi a vállalatok önállóságát is és e téren is növeli hatáskörüket. A premizállak körét rendeletileg nem szabályozzák, elvi« leg tehát minden műszaki és adminisztratív dolgozó kaphat prémiumot, ha az adott időszakban, az előre meghatározott feladatokat megoldja. Ez az elv természetesen nem jelentheti a prémium laza kezelését. Ennek érdekében megszabják a mi« nimálisan kitűzhető prémium összegét. A prémiumfeladata* kát előre meg kell határozni. Ez általában helyes, de egye« esetekben nem lehet mereven alkalmazni, mert gátja lehet a prémiumok célszerű felhasználásának. Az új prémiumrendszer módot ad arra, hogy a prémiumkeret 10 százaléka indokolt esetben felhasználható legyen előre ki nem tűzhető, de kimagasló eredmények utólagos premizálására is. Az új premizálásról most jelent meg a vonatkozó végrehajtási utasítás, amelyek lényegében a vállalatok tevékenységéről szólnak. Ezzel kapcsolatosan a szakszervezeti bizottságoknak is adódik munkája. A dolgozók tájékoztatása, véleményük kikérése, a jó tapasztalatok felhasználása mind a szak- szervezeti bizottságok feladatát képezi. Hogy a prémiumrendszert az elkövetkező években jól hasznosíthassuk, ahhoz a szakszervezeti és gazdasági vezetők szoros együttműködése szükséges. A szakszervezeti bizottságok jelentős feladatai közó tartozik az is, hogy a prémiumrendszernek a vállalatnál alkalmazott formáját a bérszabályzatban úgy rögzítsék, hogy az egyértelmű, tehát mindenki számára érthető legyen. A vezetés színvonalának emelése, a helyes szemlélet kialakítása vonatkozásában is jelentős az új premizálási rendszer, amelynek — gyakorlati alkalmazása a következetesség tekintetében a helyes ösztönzést, de — mindenekelőtt a műszaki fejlesztést kell szem előtt tartani. — krónikái -*
