Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-14 / 294. szám
1951, december 14., csütörtök NÉPÚJSÁG Marhaxi jegyzetek Boldogtalan utasok Boldogon Jön a rendelkezés, hogy Hatvanba, Gyöngyösre, vagy máshová kell menni hivatalos értekezletre, az ügyek intézésére. A hír hallatára bor- zong az ember háta, mert amikor olvassa az értesítést, azon gondolkodik, hogy vajon gyalog-e, vagy buszon? Ugyanis Boldog községből a reggeli órákban négy autóbuszjárat indul. De minden kocsi megtelik a bérletes utasokkal. Más utas nem fér fel a buszra. Több alkalommal kértük a 32-es számú Autóbuszközlekedési Vállalatot, hogy adjanak több kocsit, vagy nagyobbakat. Kérésünk mindeddig nem talált meghallgatásra. Ideje lenne már, ha a boldogiak jogos kérését az illetékesek megvizsgálnák és valamiképpen megoldást találnának. Sokan kérdezgetik a faluban, hogy Boldogról talán tilos utazni, mások a tanácsot hibáztatják, hogy nem intézi cl a lakosság panaszát. Most a nyilvánosság előtt adunk hangot panaszunknak és kérésünknek. Szeretnénk hinni, tapasztalni, hogy Boldogról és Boldogra szabad, de lehet is utazni. M. Gy. Repülőgépek a hálóban Az angol légierők összes angliai és nyugatnémet repülőtereit fel akarják szerelni a kísérletileg bevált „zuhanóhálókkal”. A hálók gyakorlatilag elszakíthatatlan nylonrostokból készültek és az a rendeltetésük, hogy a fel- vagy leszállásnál bajba jutott sugárhajtású gépeket megakadályozzák a lezuhanásban. A hálók a repülőgép szárnyéra csavarodnak rá; eddig 68 esetben kitűnően beváltak. Olvasóink írják — panaszolják fl szocialista nevelésről az ecsédi Qankó-telepen Hófehér, tiszta szoba, nagy, világos ablakkal. A szobában kellemes meleg és kíváncsi emberek gyűltek össze, pedagógusok és cigányszülők. Ugyan miért jöttek? — kérdezik magukban ők, ugyan megértenek-e bennünket, az iskolareformot — kérdezzük magunkban mi, miközben várjuk a még hiányzó szülőket és gondos telepvezetőjüket. öt lelkes pedagógus kereste fel vasárnap délelőtt a cigányszülőket, hogy elbeszélgessen az iskolában folyó szocialista oktató-nevelő munkáról. Cigányszülők ugyanis, ha másként is élnek mint ezelőtt, de szülői értekezletre még nem járnak el. Meglátogattuk őket. Szó esett a rendszeres iskolába járásról, tankönyvek, tanszerek rendbentartásáról, a tanulás lehetőségeiről, az iskola- reformról, a pedagógusok és a szülők összefogásáról, hogy csökkentsék a bukásokat és biztosítsuk azt, hogy minél többen elvégezzék a VIII. osztályt. A baráti hangulatú beszélgetés eredményes volt. Kadi Dezső, a Földkotró Vállalat munkása és Mezei Jenő éppen akkor érkezett haza egy: esküvőről, de örömmel kapcsolódott a beszélgetésbe. Őszinte beszélgetés volt ez, elérte kitűzött célját. Ez alkalommal nemcsak megismertük egymás nézeteit, de konkrét eredményre is vezetett az értekezlet. Többen megígérték, hogy rendszeresen ellenőrzik gyermekeik tanulását. Az úttörők télen gyakrabban kimennek majd hozzájuk, amikor diafilmeket vetítenek a telepieknek, akik szívesen várják őket. Elhatározták, hogy a jövőben gyakrabban rendeznek majd ilyen szülői értekezleteket, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz a pedagógusok és a szülők, mert közösen könnyebben- tudnak problémájukon segíteni. Szilágyi Franciska Ecséd tger szépségéért Néhány szó Csányból Mintegy háromszázezer forintos beruházással és társadalmi munkával községfejlesz- lési alapból klubhelyiséget, összenyitható könyvtártermet építettünk a községben. A KlSZ-fiatalok kivették a részüket az építkezésből s a végleges, átadás előtti munkákból. A megyei tanács művelődésügyi osztálya 15 ezer forinttal járult hozzá a klubhelyiség berendezéséhez. Ma már kényelmes, modern fotelok, alacsony asztalok, 14 ezer forintos zeneszekrény és televízió, sakk és romi szolgálja a fiatalok szórakozását. A könyvtárterem a klubhelyiséggel összenyitható, s ha több fiatal jön a klubba, akkor a két termet egyszerre is használhatjuk. De nemcsak a fiatalok, idősebbek is járnak majd a klubba. Legalábbis ezt szeretnénk, hiszen híradásunkban most arról szeretnénk beszámolni, hogy a fiataloknak karácsonyi ajándékképpen szombaton, december 16-án adjuk át rendeltetésének a klubot és a könyvtárat. Pádár Béla KISZ-titkár okoznak nekünk, magunknak is fájdalmat és bosszúságot. Jelen esetben a Beloiannisz utcáról, az ott észlelhető „szégyenfoltról”' beszélek. Az abbamaradt útépítés, a járási tanács előtt levő téren, az átjáró résznél esőzés alkalmával keletkező sártenger, ami ősztől tavaszig ott uralkodik, tengelyig érő sárban kanyarodnak be nehéz teherautók a Szmrecsányi térre — amit éppen ebben az évben parkosítottak buzgó társadalmi munkával —, mindez nemcsak kellemetlen a járókelőknek, de csúnya színfoltja a városnak is. Mindezt kevés költséggel, még ha ideiglenesen is, meg lehetne oldani úgy, hogy az odahordott kavicsot szétszórnák a víz által kimosott gödrökbe. így a járművek nem hordhatnák fel a járdára a sarat. Reméljük, hogy a Beloian-.. nisz utca szép lesz, ha majd jövőre talán rendezik, ami már nem várathat sokáig. magára, azért sem, mert a város főutcájával párhuzamosan húzódó első utca, amely ráadásul terelő út is vasárnap és ünnepnapokon a járművek számára, s bizony sok idegen autóbusz, autó, motor halad erre át. Dr. Ferencfalvi Ferenc Eger A leendő apák érdekében A Seattle-i szülészeti klinika várótermében oxigénkészülékeket helyeztek el, hogy a „várandós” apák rosszullél esetén azonnal segíthessenek magukon. N EZT SZERETNEM! Három város — három játékvásár Lukács Imréné Gyöngyös- orosziból jött be. — Fogat húzattam, de ha már itt vagyok, szét kell néznem, mert a gyerekeim nagyon várják ám a karácsonyt! Mit viszek? Mit veszek? Ezt még az újságírónak sem mondom meg! Szívesen látjuk karácsonykor, jöjjön el és nézze meg! Köp ács Klára atkári helyettes óvónő már nem titkolózik ennyire, kis közösségének, az óvodásoknak viszi a babákat, autókat, hadd örüljenek ők is az ajándékoknak! Közben nézelődöm, sok olyan dolgot látok itt, amiket eddig nem láttam. Itt is, ott is feltűnik egy új játék, van hát választék, csak pénz legyen! Hatvanban a földművesszövetkezeti áruház egy sarkát foglalták el a játékok. Itt vonja körül védőrács a csodálatosan szép, hosszúcopfos, fekete hajú babát, az asztali futballt, a várat, amelyiken még felvonó híd is van, meg a sokféle társasjátékot, az ezer színű csillogó karácsonyfadíszeket. — Nagyon sok mechanikus játékunk van. 250 000 forintos értékben válogathatnak a játékvásárlók a különböző játékok között. Ez az összeg jó húsz százalékkal magasabb, mint a Az egri Állami Aruház játékvásárában egyre többen vannak olyanok, akik minél előbb biztosítani szeretnék a karácsonyi ajándékokat. Az erdőgazdaságiak a közös ajándékozásra készülnek. — nem uiegmoiiuiam, nogy semmiféle „maszek”-munkát nem lehet itt végezni! Arra való a tsz gépe, anyaga? A gépek és a műhely egykori tulajdonosa, akitől a tsz megvette az egész berendezést, s ő is belépett tagnak, csak hebeg-habog. — Ezek régi vállalások... Magam anyaga... Csak gondoltam... ezeket még megcsinálom. Az elnök azonban hajthatatlan. Hirtelenében olyan fejmosó előadást tart, fegyelmivel és a műhely áthelyezésével tarkított erős ígéretekkel fűszerezve, hogy meg mernék esküdni rá, ez az ember soha nem mer gondolni arra, hogy „maszek”-munkát végezzen. Mikor a hirtelen jött ellenőrzés végén elköszöntünk, még erősebb volt bennem ez a meggyőződés, olyan heves volt a két nézet összecsapása; az ügyeskedő, volt kisiparos, és a tsz vagyonát védelmező elnök párbeszéde. Másnap azonban azt a tanulságot kellett levonni, hogy úgy látszik, Dér József elnök mégis jobban ismeri az embereket, s tudja, nem olyan könnyű a múlttal szakítani. Másnap ugyanis hallottam, hogy több ilyen „régi vállalása” is van még a volt kisiparosnak és így nem csodálkoztam a vezetőség döntésén, amely szerint leváltották az üzemvezetői tisztéről. Ez az eset is azt mutatta, nem olyan egyszerű feladat az emberek átnevelése, nem mindenkinek elegendő a meggyőző szó, a szigorú beszéd, s hogy a nevelésnek, a meggyőzésnek, s időnként a fegyelmezésnek mennyi váltóüatát kell igénybe venni, hogy az igazságnak, jó elveinknek megfelelően történjék az emberek megváltoztatása. (Folytatjuk.) Kovács Endre ★ Helyesbítés A cikksorozat előző folytatásában több értelemzavaró hiba és név- elirás történt a hiányos nyomdai ellenőrzés miatt. Lisztóczki bácsi nyilatkozatában az és helyett én értendő. Orlcz Józsefnéében pedig a megvendógeltették helyett meg- kedveltették a helyes. Az utolsó bekezdésben a második mondat helyesen így hangzik: s az emberek ragaszkodása sem egyforma a közösséghez. A cikkben egy ízben tévesen közöltük Skvara Gyula és Tresó István nevét. A fenti hibákért elnézésüket kérjük. lomra az áruház összevásárolt?! A pénztár blokkoló gé-. pében nagyon kevés 200 forinton aluli beütés van! Négy—, ötszáz forintok maradnak itt, s amint a gyakorlat már nem egy esetben igazolta, kétszer, hár romszor is fordulnak az apukák és anyukák, hogy minden meglegyen a karácsonyfa alatt! Az áruházak pedig azon dolgoznak, hogy mindenki megelégedetten távozzék, hogy minden gyerek megkapja azt, amire vágyik 1.. (A. U tavalyi volt. Sáfrán Hilda és Balogh Lacika, amint tetszik látni, már beült a mesevárosba, hogy kipróbáljon néhány dolgot! — neveti el magát a két nebuló ügyességén Sós Alajos, az áruház igazgatója. Még egy állomás hívogat bennünket és ez Eger. Az egri Állami Áruház minden évben igen gondosan készül arra, hogy az ünnepek előtt elegendő és tetszetős játékkal várja a vásárlókat. Most is kinyitott a közismert Húsos-piaci pavilon, s a felhalmozott játékok között fürgén dolgoznak az áruház elárusítói. Kívánságlista? Az az tán nagyon sok van! Alig lehet a gyerekek zsivajától néha szót érteni, mert mindig éppen azért nyafognak, amit abban a percben láttak meg. Szebbnél szebb kül- és belföldi játékok, német órajáték, csehszlovák műanyag játékok és lendkerekes Jawa-robogók, fésülködő készletek, orosz babák és ki tudná felsorolni mindazt, amit erre az alkaa bolt eladója szebbnél szebb autókat, lovat és repülőt! Lacika alig várja, hogy álma, vágya teljesüljön!.Az a traktor!.1 Kisker játékboltjában jártunk, s velünk együtt, sokan mások is meg-megnyitották a bolt ajtaját. Vásárló anyukák, válo? Balogh Lacika hatvani lakos és úgy látszik, Fradi-tlruk- fker, tetszik neki az ügyesen pattanó futballjáték. gató, nézelődő cseppségek jöttek-mentek a kirakott és polcokon elhelyezett áruk között. Az asztal-pulton egy aprócska kisfiú ül, kezében traktor, amit elem hajt és ha a kis sebesség- váltót meghúzza a tulajdonos, még gyorsabban is megy. Nem csoda, ha az újfajta játék mellett hiába hord össze számára > Most az egyszer nem a megélő szárnyán, nem a fantázia »szánkóján száguldottuk körül »Eger, Gyöngyös és Hatvan játékvásárait, a gyermekek paradicsomát, hanem a felnőtt fi- »gyelő szemével néztünk szét itt >is, meg ott is. > Vegyük talán sorba. > Gyöngyösön az Iparcikk nézet is, hogy az a biztos, ami a háztájiban terem. Ezért né- hányan egyszerűen elszöktek a brigádtól, hogy a háztájit aj- nározzák, s volt olyan munkacsapat és brigádvezető is, aki az eseteket látva inkább elfordult, hogy ne kelljen szólnia a lógás miatt. Nehéz a régiről lemóndani, az újat megkedvelni. Nem könnyű, a sok tépelődés után „beadott” szőlőt időnként meg nem nézegetni, számolgatni mennyit termett volna az idén. Nem könnyű a tsz-ben a „saját lovat” hajtani, s úgy szorgoskodni, mint egykoron. Nem könnyű, de már nem olyan nehéz, mint a tavasszal volt, hiszen az újfajta gondolkodás erélyesen nyomul előre, hiába igyekszik gáncsot vetni neki a régimódi felfogás. Ez a harc még nem dőlt el, s nagyon igazat kell adni a tsz kommunistáinak, akik azt mondják: „az út elején vagyunk még... most jön a munka neheze: minden embert átgyúrni, hogy ne csak másképp éljenek, másképp dolgozzanak, de az eszüket is az új helyzetnek megfelelően használják, s a szivüket is beleadják a munkába.” Nem könnyű feladat ez, de kommunistákhoz méltó. Markazon sem tudták még kitépni a régihez való ragaszkodás mély gyökereit — de hogy ki akarják tépni, erről személyesen is meggyőződhettem. * — Micsoda szimata van. ennek az elnöknek — gondolom, mikor a vendégmarasztaló sarat cuppogtam gumicsizmás lába nyomában. Az előbb ugyanis, az iroda felé tartva, egyszercsak megtorpan egy ház előtt. — Ide benézünk — szól a főagronómusnak — s már ott fürgélkedik az udvar hátsó részében, ahol fenyőillat terjeng, s erős motorzúgás jelzi: dolgozik a tsz egyik üzemegysége, a fűrész- és asztalosrészleg. A fészer alatt léceket simítanak, s a műhelyben majd felbukunk az egymásra halmozott, félig kész ablakkeretekben. Mintha szeget ütnének az elnök talpába, a körülöttünk tibláboló fiatalemberre támad, az ablakkeretek láttán. V iaAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAV IV. Nehéx a régiről lemondani Rövid néhány nap alatt megkedveltem ezt a falut, pontosabban lakóit, akik bár nagy utat tettek meg gondolkodásuk, véleményük formálásában, mégsem tudták még száműzni az egyéni múlt sok árnyát. Mivel megkedveltem őket, s nem közömbösek számomra, éppen ezért nem hallgathatom el hibáikat sem, hogy mielőbb levethessék azokat, mint a kellemetlenül szorító cipőt. Mert a cipő — a mérhetetlenül nagy fejlődés ellenére is fájdalmasan szorított időnként, de hogy ne szépítsük a dolgot, szorít még ma is. A vezetőségválasztó taggyűlésen nagyon őszintén beszéltek ezekről a hibákról, eleget vitatkoztak azon, miként számolják fel azokat. Ügy éreztem, ez a vita kezdetét jelentette a hatékony munkának, a hibák fokozatos megszűnésének. A nehezebb támadásokat már korábban kivédtek a szövetkezet vezetői, kommunistái, a becsületes, a közös gazdálkodáshoz ragaszkodó szövetkezeti tagok. A rendőrség letartóztatta Tresó Lászlót, aki szándékosan akarta megrongálni a tsz gépét, s akit nem a „magas vezetőség”, hanem a tagság akadályozott meg káros cselekményében, s ez már eléggé bizonyítja, mennyire más szemmel nézik a közös vagyont az alig egyéves szövetkezet tagjai. ■A község mór ismeri azok neveit is, akik egyéb módon akartak kárt okozni a közösségnek, terményt, vagy szőlőt akartak hazavinni jogtalanul, s elmarasztalásuk jogosságát nagyon kevesen vitatják a faluban. Egyet értenek a vezetőséggel abban, hogy legyen az bárki, ha a közös, vagy egyéni értékekhez nyúl — büntetést érdemel. A szövetkezeti tagok nagy része így vélekedik erről:- Én is megfognám a gallérját, ha látnám, hogy valaki hozzányúl a közöshöz. A vezetőség fellépése, az az erkölcsi büntetés, amelyet a közös vagyon megkárosítói kaptak, elvette a kedvet attól, hogy ellopják a közös bort és terményt. Ezektől a túlságosan szembeötlő támadásoktól már nemigen kell tartaniuk, a szövetkezetnek, de akad másféle kártevő, amely még mindig fellelhető a községben: a régimódi gondolkodás, az egyéni önzés, a határozatlanság, amely sokkalta nagyobb kárt okozhat, mint a tolvajlás, vagy a szabotázs-akció. Hacsavecz József párttitkár szokott, csendes modorából kizökkenve beszélt erről a taggyűlésen. — Tűrhetetlenül sok kán okoznak még ma is a rágalmazók, intrikusok, lógósok, akik ellen nem mindig lépnek fel kellő eréllyel, s mi, kommunisták sem teszünk eleget a régimódi, káros gondolkodás megszűnéséért. Az események pedig ezt sürgetik. A régi módon gondolkodók, akik nem érzik eléggé, hogy a termelőszövetkezet értük van, hogy az ő javukat szolgálja, s nem valami „munkaadó”, akit be kell csapni - azok ilyesmit produkáltak. Mikor a szőlő veszélyber volt, s még a nyugdíjasok ií kiballagtak segíteni, az egyik fiatalasszony csúnya szavakka. zavarta haza anyját a határból, mondván: elég, ha ő dolgozik a közösben. Más esetben az építők egyszerűen letették a szerszámot hogyha nem kapnak két munkaegységet a rövid téli napok, ra is (mikor jó néhány órává kevesebbet dolgoznak) nen fiinak munkába. Lábra kapót ♦ts erősen tartotta magát az ; Eger rajongói közé tartozom, aki, bár nem egri gyökér vagyok, de annyira megszerettem a várost, hogy minden lépésnyi fejlődésnek szívből tudok örülni, de minden elmaradottsága fájni tud. Örvendezve nézem az építkezéseket az Egészségház utca környékén, a Spartacus pályán folyó lakás- építkezéseket, az új idegen- forgalmi szálló építését, a színház bővítését, korszerűsítését, átépítését, az útépítéseket, aszfaltozásokat, a parkosításokat. Érdeklődéssel szemlélem az emeletráépítéseket, mert ez mind a mi városunk fejlődését, szépülését jelenti. De észre kell vennem a fények mellet! az árnyakat is és meg kell mondani — sajnos, — vannak olyan árnyak, amiket szégyellni lehet, különösen az idegenek előtt, de nem kis mértékben
