Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-10 / 291. szám

2

NßPÜJSÄG

1961. december .10., vasárnap

Kádár János efvtárs felszólalása a Hazafias népfront Országos Tanácsának illésén

t.folytatás az 1. oldalról) kerestíil kiemeltük és ledöntöttük.

A személyi kultusz idején a társadalmi tényezők tíz- és százezrei felmentve érezték magukat a gondolkodás kötelezettsége és a felelősség alól.

Ha ugyanis olyan helyzet van, hogy azt mondják: van az országban öt ember, vagy egy ember, aki mindent tud, mindent lát és mindenre gondol, akkor ez azt jelenti, hogy nekünk tulajdonképpen nem is nagyon kell tömünk a fejünket. A személyi kultusz idején az ilyen gondolkodás nem volt véletlen, hiszen,

ha nincs széleskörű tanácskozás a döntésekről, ha az embereknek semmilyen beleszólásuk sincs abba, hogy mi a teendő, akkor azért a teendőért semmiféle felelősséget nem éreznek.

Most, a személyi kultusz megszűnte után, új helyzet van: az embereknek valóban gondolkodniuk kell, hogy kialakítsák helyes véleményüket, döntéseket kell hozniuk a maguk munkaterületén és ezekért viselniük is kell a felelősséget. x

Végbement nálunk három esztendő alatt egy nagy horderejű, az egész társadalmat érintő folyamat: a falu szocialista átszervezése. Ennek egy vonását a tanulság miatt érdemes felidézni. Miután megértek a feltételek, Központi Bizottságunk döntötte el, hogy hozzá kell látni a tömegek szervezéséhez. A Központi Bizottság azonban ezúttal egyetlen alkalommal sem mondta ki, hogy hány százalékkal kell előremenni az egyes megyékben és az országban.

Rájöttünk, hogy hiába mondjuk el az összes követelményeket — ne alkalmazzanak nyomást, csakis a meggyőződés eszközével dolgozzanak, stb, — ha előírjuk a százalékot. Mindenféle százalékos előírás országos méretben csak sablonra vezetett volna, holott ahány megye, járás, község van az országban, mindegyikben másmás az élet, a feltétel. Ezért minden megye maga készítette el a fejlesztési tervét, figyelembe véve az ottani adottságokat, a járások közti különbségeket is. A három év alatt a fejlődés egyenetlen volt, némelyik megye rendkívül gyorsan ment előre, mások lassabban, de egyetlen megye sem kapott emiatt szemrehányást.

Az idén jártam Zala megyében, s erről beszélgettem Darabos Iván elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával. Két dolgot mondott nekem. Először azt, hogy nagyon hálásak a Központi Bizottságnak, mert ők jó ideig le voltak maradva, s senki nem szégyénítette meg, senki sem ütötte őket menet közben. Tovább azt mondta: „Tudja, Kádár elvtárs, milyeh terhet raktak maguk reánk, amikor nem mondták meg, mennyivel kell előremenni?” (Derültség.) Mondtam: tudjuk, mert ez bizony nem véletlenül történt így.

Higgyék el, százszor nyugod- tabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelki- ismeretes emberek százezrei, ■vagy — nyugodtan mondhatom — milliói foglalkoznak* az ország sorsával, mintha csak tizenöt, öt, sőt esetleg csupán egy ember foglalkozik vele.

A szocialista törekvés, amely az egész felszabadult nép energiáját mozgásba tudja hozni, óriási erőket szabadit fel, ha nem köti gúzsba a személyi kultusz.

Politikánkat illetően még mindig sokszor hallani, hogy azt mondják: ha mindenhol az lenne, amit a Központi Bizottság, az országgyűlés, meg a kormány mond, szíwel- lélekkel mellette volnánk, de nem mindenhol történik az. Vagyis még mindig vannak olyanok, akik nem pontosan azt a politikát valósítják meg, amelyet a párt hirdet, amelyet a kormány realizálni akar, amelyet a Hazafias Népfront, a párttal egyetértésben, sajátjának tart. Az ilyenek ellen is harcolunk. S harcolni fogunk azok ellen is, akikben még mindig olyan nézetek vannak, amelyek gátolják a fejlődést, akik lusták gondolkozni és nem akarnak felelősséget vállalni.

Természetesen tovább fogunk harcolni a jobboldali nézetek ellen is. Az ilyen nézetek képviselői között mostanában valami kis élénkülésfélét tapasztalhatunk. Persze azért ők is tudják nagyjából, mihez tartsák magukat. (Derültség.) De mégis valahogy tüsszögnek, itt-ott köhintget- nek, mert azt hiszik, hogy miután a XXII. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesen megbírálta Sztálin hibáit, most előállhatnak, s azt mondják: „Hiszen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tulajdonképpen nekünk is igazunk volt. Ezért adjatok nekünk most már nagyobb helyet, meg teret a működésre”. Azonban ők a hibák elleni harc örve alatt a munkáshatalmat támadták, a szocializmus ellenségeinek uszályába kerültek.

Mi két fronton harcolunk a balról és jobbról is támadó bögölyök, legyek, meg min-1 denfélék ellen. De egy harmadik féle ilyen raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak, akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak valahol ott vannak közéletünk különböző polcain, azokon helyet foglalnak, és harácsolással. gazemberséggel foglalkoznak. Időnként magukra öltenek valamiféle politikai köpönyeget is. Néha úgy, hogy mindenkinél radikálisabbak, másszor pedig ők mondják: csak vigyázzunk, hogy kellő megfontoltsággal haladjunk. Valójában nincs is világnézetük, nem is harcoltak soha. Ez amolyan politikai arculat nélküli társaság, amelynek igazi elnevezésére a magyar szókincs már évszázadokkal ezelőtt megtalálta a megfelelő kifejezést.

Ezek a naplopók, tolvajok, szélhámosok. Farizeusok, akik a közéletben néhol mégis szóhoz jutnak, fellépnek és szentbeszédeket tartanak, a valóságban csak a pozíciójukat és a zsebüket nézik. Ezeknek a száma elenyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk kell.

Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dolgozni, felelősséget vállalni és cselekedni a köz javára, terveink megvalósításáért. Kádár .János elvtárs beszédének következő részében

nyáján tudjuk Beresztóczyról, hogy nem kommunista, de olyan ember, aki a szocializmusért és a békéért harcol. Ezért javasoltuk e megtisztelő tisztségre. Voltak, akik a javaslat hallatán azt mondták: „Jó lesz ez?” Miért ne lenne jó? — kérdeztem. „Hát mégis, most pap lesz az országgyűlés alelnöke” — tették hozzá. — „Lesznek olyanok, akik ezt majd félremagyarázzák, s lehet, hogy a templomba járás most egy kissé erősödni fog.” (Derültség.)

Nem tudom, több ember jár-e most templomba, - vagy sem, de egészen másról van szó: politikánk lényegéről. Ha mi tudtunk tíz esztendőn át

együtt dolgozni, jó harcostársként, emberekkel az ország szocialista jövőjéért, a nép békéjéért. akkor miért ne lennének jók bármiféle közéleti tisztségre?

Megmondom őszintén: hogy ha az országgyűlés ülésév néhány óra hosszáig a csengő egy pap kezében van, én ettől nem féltem a magyar proletárdiktatúrát. (Derültség.) S aki ettől félti, az mondhat akármit, nem hisz abban az elvben, amelyet — úgy mondja — mindennap szolgál.

Azt hiszem világos, mit akarok ezzel a példával mondani. Önök nagyon jól tudják, hogy én kommunista vagyok, azért harcolok, hogy

a párt befolyása érvényeső?fon a*' égés* társadalom éleiében.

De tudom, ez nem attól függ, vajon egy nyolctagú testületben nyolc párttag ül-e vagy csak négy. Emlékszem rá, amikor az összes bizottságokban valamennyi részvevő formálisan párttag volt ugyan, de a kommunista befolyás annyi sem volt, mintha csak a fele lett volna párttag. Azokat, akik nem meggyőződéses kommunisták, mi az ördögnek kellene behúzigálni a pártba? Attól pártunk nem lesz erősebb, és ők sem lesznek kommunisták. Meg kell végre értenünk, hogy a kommunista párt befolyása nem ilyen külsődleges tényezőktől függ, hanem attól, hogy eszméink tisztaságát megóvjuk, politikai vonalunk, gazdasági és kulturális politikánk legyen jó, s akkor a kommunizmus híveinek a tábora hazánkban milliószámra növekszik, s szivvel-lélekkel dolgoznak a szocializmusért a nem párttagok is. Ez az egészséges fejlődés. De ehhez szükség van a kommunizmus ügyébe vetett rendíthetetlen hitre, a munkás- osztály, az egész magyar nép iránti bizalomra. Mégiscsak az a normális, ha úgy tartjuk, hogy száz ember közül 95—96 jóra törekszik, ennek az irányába halad szívesen, nem pedig fordítva, hogy száz közül csak kettőben bízhatunk meg.'

Azt mondják a nyugati publicisták, — mert ők is böködnek minket, s ez nem is baj, mert mi úgy vesszük őket, mint ingyen munkatársakat, akiket az imperializmus fizet (Derültség.), hogy folyton keresgéljék a kommunisták hibáit —, nos, most ők azt mondják: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velük, az ellenük van. (Derültség.) Ilyen „hibákat” említenek mostanában a nyugati publicisták. Mi ezt teljes nyugalommal vállalhatjuk. Igenis, úgy vesszük:

aki nincs a Magyar Nép- köztársaság ellen, az vele van; aki nincs az MSZMP ellen, az vele van; és aki nincs a Népfront ellen, az vele van.

Persze, az egyetértőknek egy része öntudatosabb, s a távoli célokban is egyetért velünk, egy másik része pedig az egyszerű mindennapi dolgokban van velünk. Például van sok százezer olyan ember, aki nem marxista, de becsüli pártunkat, kormányunkat azért, mert törvényes rendet és normális légkört teremtett az országban, ök velünk vannak, és ilyen szellemben kell politikánkat továbbfejlesztenünk.

is követőkre talál. A parasztok között sokan tulajdonképpen már szocialista brigádvezetők, vagy tagok, bár még talán nem is tudják, s nem is nevezik magukat annak, mert nem szerveztek ilyen brigádot.

Itt találkoztam a szünetben barátommal. Kelemen elvtárssal, aki termelőszövetkezeti elnök. Csak pár szót tudtunk egymással váltani. Két évvel ezelőtt teremtették meg termelőszövetkezetüket, és így nevezték el: Parasztbecsület, Nekem ez a név nagyon rokonszenves. De hallom, hogy otthon, a tsz-ben ök is mondogatják: úgy dolgozzanak, hogy a névnek ne csak az első fele maradjon meg, a paraszt, s közben elvesszen a becsület (Derültség.) Ez a szövetkezet még nem tartozik a legerősebbek közé, de az a nézet, amelyet vallanak, már előrevetíti a szocialista parasztot, segít kialakítani gondolkodását.

Kétségtelen, hogy ugyanez a folyamat megy végbe az értelmiség soraiban is. Nemrég levelet kaptam egy pedagógustól, s azt írta: ők is törik a fejüket, hogyan alakíthatnának szocialista brigádot. Elképzelésük szerint Űj ember kovácsa néven alakítanának szocialista jellegű brigádot az oktatói karban, hogy megmutassák, milyen az igazi szocialista közoktatás pedagógiája.

Azért említem mindezt, mert szerintem ez az áramlat, a szocialista brigádmozealom, nagyszerű dolog, s még inkább azzá lesz, ha majd áthatja a várost és a falut, a munkásokat, a parasztokat, és az értelmiségieket. Ebben ko- vácsolódik az új ember, aki megteremti az új társadalmat.

A Központi Bizottság a legutóbbi határozatában felvetette azt a gondolatot, jó lenne, ha a szocialista brigádmozgalom tovább fejlődnék, s a brigádok arra törekednének,

hogy egy-egy műhely, vagy gyár, akár egész falvak, termelőszövetkezetek, állami gazdaságok ilyen jellegűvé váljanak. Nem tudom, lesz-e ilyen forma és mikor, de az biztos, hogyha majd kialakul a szocialista munka műhelye, gyára, vagy gazdasága, olyan cím lesz, amely népünk, szemléletében a legnagyobb társadalmi rangot vívja ki.

Tisztelt Országos Tanács! Legjobb meggyőződésünk és lelkiismeretünk szerint úgy. hisszük és tudjuk:

bel- és külpolitikai vonalunk, gazdasági, politikai, kulturális-politikai, köz- művelődési célkitűzéseink helyesek; olyanok, amelyek a nép érdekeinek megfelelnek és a szocialista fejlődési, a szocialista jövőt szolgálják.

Ez nagyon fontos feltétele annak, hogy az ember szíwel- lélekkel tudjon dolgozni. Ha világos' célt és olyan irányvonalat lát, amely kiállta a gyakorlati próbát és helyesnek bizonyult, teljes odaadással dolgozik érte.

Kik a hívei ennek a politikának? Először is a szocializmus tudatos, igaz, őszinte, szilárd hívei. Azonkívül rengeteg olyan ember, aki nem marxista gondolkodású, de aki közeledik a szocializmushoz. Politikánk azért lenini politika, mert mi is úgy dolgozunk, . s úgy’ kell dolgoznunk, hogy az összes dolgozó osztályokat tömöríteni tudjuk a szocialista társadalom építésére. ötesztendős hazai gyakorlatunk feltétlenül azt mutatja mindenkinek, hogy igenis, kezdjük megtanulni ezt a politikát, ezt a munkát, hogy nemcsak a meggyőződéses kommunisták támogatják a pártot, vagy a népfrontot, hanem a pártonkívüliek nagy tömegei is. ök is értik, hogy

mi az egész nép javát akarjuk,

A vezetés jellegéről, a nép ügyének szolgálatáról

a közélet, a nemzeti egység további erősítéséről

beszélt. — Erősítenünk kell a párttagok és a párton kívüliek összefogását — mondotta — erősíteni kell a népfront-gondolatot, befolyást a tömegekre, a különböző bizottságokat és azok munkáját. Ez alapjában azt jelenti, hogy wr/ább kell mélyítenünk a tömegek iránti bizalmat, mert ez a mi politikánk alapja. Enélkül, a tömegek iránti bizalom nélkül nem létezhetünk. És erősítenünk kell az egyes emberek iránti bizalmat is.

Itt volt például a kormány újjáalakítása. Ennek, mint tudják, olyan vonása is volt, fiatalabb korosztályhoz tartozó néhány kommunista vezetőt nagyobb feladattal bíztunk meg Ez természetesen az illető Iránti bizalom jele és annak

következménye is, hogy megint csak felnőnek az emberek közül többen, olyanok, akiknél ezt észre sem vesszük. Az egyik miniszterelnökhelyettesről például nem is tudtuk, hogy csak éppen a kinevezése és az eskütétele napján, hogy már 40 éves lett. Mondtam: üdvözlöm magát, mert egy kicsit jobban hangzik egy államférfinál, hogy negyven éves.

Nemrég haláleset következtében megüresedett az országgyűlés egyik alelnöki tisztsége. Ahogy önök is tudják. Beresz- tóczy Miklós barátunkat javasoltuk erre; a párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront közös javaslata volt ez, amelyet az országgyűlés egyetértéssel elfogadott. Nem a személyről beszélek, hiszen rrnnd— A Magyar Szocialista Munkáspárt VII. kongresszusán nagyon fontos elvi megállapítások hangzottak el erről — folytatta —, s ott kimondtuk, hogy a marxizmus—leninizmus tisztaságára vigyáznunk kell, mert az a mi iránytűnk. Vigyáznunk kell pártunkra, a munkásosztály forradalmi pártjára, amely a magyar nép társadalmi életének vezető ereje és a szocialista jövő egyik fő biztosítéka. Kimondtuk azt is, hogy a Hazafias Népfront a mi társadalmi életünknek és törekvéseink valóra váltásának fontos része.

Ezt helyesen csak úgy értelmezhetjük, hogy a marxista- leninista elmélet, a párt, a hazafias népfront külön-külön és együtt csak harci eszköz. A pártnak, továbbá bizonyos értelemben a népfrontnak is fő feladata a vezetés, a mozgósítás, a szervezés. Éppen az MSZMP VII. kongresszusa nagy gondot fordított arra, hogy ezt világossá tegye: ezek nem önmagukért való dolgok, hanem alá vannak rendelve a nagy célnak, népünk jobb élete, szocialista jövője biztosításának. Nem azért építünk szocialista társadalmat, mert van marxizmus—leninizmus, amely azt előírja, vagy mert van párt, s annak valahová vezetnie kell a népet, vagy van Hazafias Népfront, amely segít valamilyen irányba elvezetni a néptömegeket, hanem fordítva:

azért kell a jó elmélet, a jó párt és a jó népfront, azért kell nekünk felépítenünk a szocialista társadalmat, mert ez biztosítja az emberek jobb életét, a haza és a nemzet virágzását.

Ha ez a szemlélet érvényesül százezrekben, akik munkálkodnak, s a párt vagy a népfront nevében az emberek előtt fellépnek, akkor erősödni fog munkánknak ez a vonása és növekszik tömegereje, erősödik a nép tömörülése és a nemzeti eovség. amelynek fejlesztését szorgalmazzuk. A vezetés nem uralkodás, és az a munka, amelyet mi végzünk, olyasvalaminek s szolgálata,

aminél szentebb számunkra nincs: a szocialista haza, a Magyar Népköztársaság és népünk szolgálata. Mindig tudatában kell lennünk, hogy

mi nem uralkodásra elhivatott új kiválasztottak, hanem a nép szolgálatára rendelt emberek vagyunk.

Kádár elvtárs rámutatott, hogy a közélet minden fórumán, minden tanácskozásán ezt a célt, a nép ügyének legjobb szolgálatát kell szem előtt tartani, s a tanácskozások eredményességét ehhez kell mérni.

Mindenféle tanácskozásnak, amint az életnek is, nem a szép szó az értelme — folytatta, — hanem az, amit el tudnak érni általa. Annak az érzésnek kell áthatnia az effajta tanácskozásokat, hogy segítségével egy kicsit több búza, talán több kukorica, több hús, több tej, vagy egy pár jobb könyv, vagy — uram bo- csá’ — néhány közérthető és helyes irányzatú vers lesz. Akkor a tanácskozásnak van értelme.

A mi egész politikánk tömegbázisának növekedése ezekben az években elsősorban azon dől el, hogyan tudjuk megoldani a gazdasági és kulturális építés feladatait. A nép annak alapján ítél, hogyan fejlődik a népgazdaság és a kultúra, mert ez érinti legközvetlenebbül az életet.

Kádár elvtárs ezután hangsúlyozta, hogy a mérték az: ki mennyire törekszik, mit és mennyit alkot, akármilyen foglalkozási ághoz tartozik is.

— Én például nagyon nagyra becsülöm a szocialista brigádok tagjait — folytatta. — Nem is csak azért, amit ma csinálnak, hanem azért is, aminek az útját egyengetik, hogy tömegméretekben termeljünk jobban, kulturáltabban és neveljünk szocialista embereket. A szocialista brigádmozgalmat a munkások kezdeményezték, de örvendetes, hogy már nemcsak a munkások mozgalma ez, hanem a falun is, sőt, az értelmiség 'soraiban

az övékét is. Akik pedig megértik, hogy politikánk az egész népé, az egész népnek szól, akkor azt is megértik, hogy ezt a politikát csak az egész nép valósíthatja meg a gyakorlatban, a szocializmust csak az egész nép építheti fel. (Taps.)

Nálunk sok éven át vitatott probléma volt, hogy mi is a Hazafias Népfront. Most már mindenki kezdi látni, hogy újjáalakulása óta a népfront mindennap létezett, tevékenykedett, alkotott, s a szocialista építés javára sok újat hozott létre, segített és segíti a falu szocialista átalakításának nagy ügyét. Nyugodt lelkiismerettel állhat a nép elé mindenki, aki az elmúlt'években a népfront- mozgalomban tevékenykedett. Egész fejlődési szakasz van mögöttünk, nagy és fontos dolgok történtek hazánkban ezekben az esztendőkben. Tevékenységünkről a nép mindenek, előtt az eredmények alapján alkot véleményt: de nemcsak az eredmények alapján, hanem megítéli a szándékot, a törekvést is. Mert az emberek megértik, hogy ha egyszer aszály volt, nem tudtak vizet húzni az égből, és emiatt kevesebb lett a kukorica. De hogy az adott körülmények között és az adott lehetőségekhez mérten megvolt-e mindenkiben a szándék és a törekvés, hogy a lehető legtöbbet és legjobbat hozza létre, ami csak lehetséges — ez is mértéke a mi munkánkról alkotott véleménynek. Amikor olyan idők jártak nálunk, hogy egyesek azt mondták: „Mi általában olyanok vagyunk, mint a félistenek”, az emberek akkor is tudták, hogy bizony földön járó emberek vagyunk, és most is tudják ezt. Velünk „szemben, csak olyan követelményeket támasztanak, amilyeneket emberekkel szemben támasztani lehet és kell. Olyant, hogy elég lelkiismeretesek vagyunk-e, amikor elhatározásokat kell megfontolnunk, s eléggé vállaljuk-e azt a felelősségei, amely elől nem térhetünk l;i. Az emberek eszerint ítélnek meg minden vezetőt, az országgyűlés elnökét, a minisztert, a terme! őszövetkezet elnökét, a műhely főnökét es másokat. Ügy dolgozzunk, hogy ha lehet, az eredmények is dicsérjenek bennünket, de a szándékot, a törekvést illetően akkor se legyen semmi hiba, ha eredményeink némelykor szerényebbek. Ezért kevésbé haragudnak az emberek. De ha a szándékban és a törekvésben van hiba, azt nehezen bocsátják meg.

Azt hiszem, ilyen módon kell gondolkodni mindnyájunknak, együtt és egyenként is, hogy nyugodt lelkiismeret* tel állíthatsunk: amit ránk bíztak, azt igyekeztünk becsüete- sen elvégzem. És ismétlem, soha ne feledjük, hogy amit úgy nevezünk: vezetés, azt úsy is számon kell tartani, mint kötelességet és szolgálatot. Azt hiszem, a Hazafias Néöfrom- nak nem rossz a számvetése. Dolgozzunk úgv valamennyien, hogy még jobb legyen ez a számvetés — feierte be hosz- szan tartó tapssal foearWt beszédét Kádár János elvtárs.

(MTT)

Előadások az üzemi munkásakadénrákon

Az üzemek munkásakadémiáin egyre érdekesebb előadásokat tartanak.

Tegnap a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének munkásakadémiáján hangzott el egy előadás „Legendák a világ teremtéséről” címmel, amelyet Borai Emil TIT-előadó tartott. Az előadáson beszélt a különböző néphiedelmekről, amelyek magyarázatot kerestek az embert körülvevő jelenségekre. A néphiedelmek mostanáig is, megmaradt „elméletét” állította szembe a haladó világnézet elméletével Borai Ensii,

A Mátrávidéki Ásványbánya munkásakadémiáján „Eltemetett erdők” címmel tart előadást hétfőn Zétényi Endre, az Egri Pedagógiai Főiskola tanára. Az előadáson a földtörténet arról a korszakáról beszél, amikor a természeti erők létrehozták a szén és különböző ásványrétegeket a földben.

Az Egri Cipész Ktsz munkásakadémiájának hétfői előadása szakmai jellegű lesz. Ezt „A cipésziparban használatos bőranyagok kikészítése” címmel tartja Hurták Lajos ktsz- elnök,