Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
IMI. december csütörtök NÉPCJSAG » Százezer évek titkai nyomában Egri diákok tár Iák fel a tarkői barlangot um és a KISZ kölcsönös táSokan láttuk — hozzátartozók és kíváncsiak —, amikor a nyár folyamán hatalmas teherautók gördültek ki meg- rakottan az egri Dobó Gimnázium kapuján. Nyári táborozásra indult a Bükkben levő tarkői barlanghoz az iskola ötven tagú KISZ-brigádja. Akkor írtunk is erről, a He- regréten állomásozó, lelkes, barlangkutató csoportról, de nem adtunk róla olyan ismertetőt, amely jelentős és tudományos szempontból szinte felbecsülhetetlen értékű munkájuk után ezt kiérdemelné. A fiatal Sípos István intézeti igazgatóval és a korosabb Lengyel Gábor igazgatóhelyettessel beszélgetünk a gimnázium igazgatói irodájában. Illetve ők beszélnek és én hallgatom, jegyezgetem a két ember lelkes és a sikerekben gazdag nyári kutatómunka végzése adta örömteljes beszédet. — A kutatómunkát Lengyel Gábor és Estók Bertalan tanárok kezdték 1957-ben — mondja az igazgató. — Az eredményes ásatások adták azt a gondolatot, hogy a közeli He- regréten létesítenek egy nyári tábort, és a KISZ fiataljai így bekapcsolódhatnak a kutatómunkákba. A Dobó Gimnázium 1959-ben verte az első tábort a Heregréten és azóta a* idén már harmadszor folytatjuk a megkezdett feltárási munkát. Hogy ez milyen nagy erkölcsi hatással van a fiatalokra, és mennyire kielégíti a tanulóifjúságnak a romantika iránti vágyát, azt csak mi, nevelők tudjuk, akik az esztendő három hetét velük együtt éljük a táborban. A felszerelésünk ma már tökéletes. Nagy, katonai sátraink vannak, és minden olyan felszerelés, ami szükségletünket, sőt kényelmünket is biztosítja a három hét alatt. Agregátor. szolgáltatja a tábor villanyvilágítását és telefonösszeköttetéssel biztosítjuk a munkahelyekkel az érintkezést. A táborban reggel 8— 2-ig, tehát 6 órán át tart a kutatómunka. Utána ebéd, pihenés. A délutáni órákban pedig a tanárok, a Nemzeti Múzeum munkatársai előadásokat is tartanak a végzett munka tudományos értékeléséről. A diákok megszeretik és érdeklődéssel végzik kutatómunkájukat. Vasárnap tömegével jönnek el a szülők látogatóba és ekkor a diákok tartanak előadást a szülőknek arról, hogy az állatfajok nem állandóak, hanem fejlődnek, más fajokká alakulnak át. És megmutogatják a leleteket, amelyeket ők találtak és elmondják, hogy az milyen érték, és mennyire elősegíti a tudomány fejlődését. A munkahelyek cserélődnek, úgyhogy mindenki részt vesz a kutató-, válogató- és ellátómunkák végzésében is, hogy ne váljék unalmassá egy-egy munkakör. Érdekes és jellemző, hogy ezek a fiatalok milyen nagy fontosságot tulajdonítanak végzett munkájuknak. Nem úgy jön a levél hazulról, vágy a kislány ismerőstől, hogy Kiss Jóska Il-od éves, hanem Kiss Jóska, tudományos kutatónak, Heregrét, KISZ-tábor. Lengyel Gábor a kutatómunka tudományos eredményeiről beszél: — Az elmúlt százezer év történetét, szárazföldi állatvilágának változásait legjobban a kisebb karsztüregekben, kőfülkékben, barlangokban lerakódott, erősen mésztartalmú agyagrétegből Olvashatjuk le, A barlangoknak rendkívüli előnyük van a „fedetlen”, ún. nyíltszíni lerakódással szemben. Ez pedig az, hogy az ilyen üregekben részben baglyok tanyáztak, amelyek ösz- Szehordták az apró, gerinces állatok: békák, gyíkok, madarak, emlősök csontjait, részben pedig denevérek teleltek és elpusztulva, csontmaradványaik szintén fennmaradtak. Az apró állatok csontjain pedig az évezredes változások nyomai általában jobban megállapíthatók, mint a nagyobb állatokénál. (A Nemzeti Múzeum munkatársa, Topái György, denevér-szakértő, a tarkői barlangban tizenkét denevértfajt állapított meg.) Ezért az elmúlt évtizedekben az őslénytan szakemberei egyre nagyobb figyelmet fordítanak az apró, gerinces állatok csontjainak gyűjtésére. Három éve, amikor a Dobó Gimnázium lelkes barlangkutató brigádjának tagjai, Lengyel Gábor és Estók tanárok vezetésével az Imókö egykori forrása után kutatott, a tarkői fülke mögött, a vörös agyagban, az ilyen kis üregben szokatlanul hatalmas cseppkövek mellett, hamarosan nagy állatok: medvék, bölények, szarvasok csontjait találták. Az üreg sejtelmes félhomályában azonban az apró állatok csontjaira nem figyelte« fel, hiszen nem is gondolhattak ezek jelenlétére. Az elmúlt esztendőben Já- nossy Dénes vezetésével a budapesti Nemzeti Múzeum szakemberei jöttek segítségül, akik az elmúlt évtizedek alatt kialakult módszerekkel vizsgálják meg az anyagot és hasznosítják a tudomány számára. A kutatások folytatása így a tanács, a Nemzeti Múzemogatásával továbbra is biztosírta van. A tarkői ásatások folyamán a jégkorszak (pleisztocén) bizonyos szakaszának gazdag állatvilága bontakozott ki; az eddig gyűjtött több ezer csont alapján, mintegy hetven állatfaj jelenlétét állapították meg, amelyek között mintegy hatvan emlős állat szerepel. (A Bükkben jelenleg csak negyven emlősfaj fordul elő.) A nagy kérdés az: vajon ez az állatvilág a pleisztocénnek melyik szakaszában élt? Erre a kérdésre többek között egy-egy olyan apró állatfaj csontjai válaszolhatnak, amelynek fejlődési üteme gyorsabb a többinél. Ilyenek a jégkorszak folyamán az ún nyúlfarkú pocok, vagy pocok- lemmingek. A tarkői töméntelen apró csontok között szerencsére sikerült néhány ilyen kis fogat találni és a „nyúlfarkú pockok” eddig ismeretlen új alakját felfedezni. A tarkői ásatásoknál tömegesen előforduló apró állatfajok is (hörcsögök, cickányok) átlagméretükben eltérnek az eddig ismertektől. Az ásatások eddigi legfőbb tudományos eredménye az, hogy a hetven fajból álló állattársaság egy eddig ismeretlen időszakban élt, még az ember megjelenése előtt. Itt a tudomány számára csaknem minden lelet újdonság. Ezek az eredmények azonban nemcsak a hazai tudományos körök előtt váltak ismertekké, hanem túlhaladtak már határainkon. Ez évben a Varsóban ülésező nemzetközi negyed- korkutató (vagy másképpen jégkorkutató) kongresszuson már szerepeltek 41 nemzet ötszáz kutatója előtt. Jánossy Dénes az ősz folyamán Bmo- ban számolt be a tarkői barlangkutatás eredményeiről. A tarkői kőfülke tehát lassan világhírnévre tesz szert és a vezető tanárok a kis „tudományos kutató” munkatársakkal nagy reménnyel párosult izgalommal várják a jövő nyarat, hogy vajon mi újat hoz a további munka az őslénytan és a lelkes barlangkutatók számára. s. Okos Miklós Dista bácsit olyan régein ismerem, hogy ... nos, várjunk csak, pontosan tizennégy éve. Nekem már akkor is Pista bácsi volt, holott tizennégy évvel ezelőtt sem voltam gyerek. Ma pedig ... nem, inkább hagyjuk ezt a kényes kérdést, még ha nem is vagyok nő. Különben is, az ember ne merengjen az évei számán, mindenki olyan idős, amilyennek érzi magát. Egyszóval, a Pista bácsiról szeretnék beszélni, akit, ismétlem, tizennégy éve ismerek. Aprócska ember volt vi- lágéletében (azóta sem nőtt egy hüvelykujjnyit sem, annál inkább pocakban), fürge mozgású, stuccolt bajusszal, kerek, tatáros arccal, s roppant akkurátos beszéddel. Olyan megfontoltan csöpögtette ajkai közül a szót, hogy az ember mindúntalan arra akarta biztatni, hogy „csak rajta, Pista bátyám, ne féljen, nem kap torokgyulladást, ha kissé gyorsabban szedi a levegőt!” Persze, ezt sosem mondtam, csupán gondoltam, dehogy sértettem volna meg, hiszen nagyszerű és becsületes ember volt. Hat éve dolgozott már akkor a gyárban. Valamelyik közeli községből járt be mindennap (ma is), s alig múlt el hét, hogy ne találkoztam volna vele. Sosem felejtem el megismerkedésünket a vonatban. Éppen az éjszakai műszakból jött, s valahogy mellé találtam ülni. A vele szemben ei- helyezkedő emberek is gyáriak voltak, azonnal előkerült a A közelmúltban sajátságos sztrájk színhelye volt a columbiai Bogota városa. A banktisztviselők léptek sztrájkba, fizetésük emeléséért, és szálltak szembe a sztrájkot megtörni akaró rendőrséggel. A rendőrség ugyanis megakadályozta, hogy a sztrájkolok nyilvános gyűléseket tartsanak, s vezetőiük közül is sokat letartóztatott» II világ elsfi elektronikus telefonja Az osztrák posta elhatározta, hogy a világon elsőként bevezeti az elektronikus telefont, Az új készüléken nem lesz tárcsa, helyette három vagy négy sorban 14 gombból álló billentyűzetet szerelnek fel. Az előfizető számára az új rendszer — amelyet egyelőre egy kis telefonközpontban valósítanak meg — a következő előnyöket fogja nyújtani: A billenytűkkel sokkal gyorsabban mégy a hívás. Az elektronikus berendezés óránkértt 200 000 hívást tud lebonyolítani, s a kapcsolás az eddiginél jóval rövidebb idő alatt jön létre. Téves kapcsolás nem fordulhat elő, mert a berendezést sem hőmérsékleti változások, sem súrlódás, stb. nem befolyásolja és gyakorlatilag teljesen zavarmentesén működik. Minden telefonelöfiZető leggyakoribb hívópartnerével saját külön „K”-vonalat létesíthet, amely lehetővé teszi, hogy mindössze két billentyű lenyomásával azonnali kapcsolást teremtsen vele. JlWW Olvasom: 2500 Mikulás New York-í felvonulásával megkezdődött a gyűjtés a város szegényeinek karácsonyi ebédjére Igaz, New York többmilliós várós, és ehhez képest nem is sok a 2500 Mikulás. D° lehet, hógy kevés a hátralevő idő is, hogy a város szegényei számára egyszeri ünnepi, karácsonyi ebédreVálót gyűjtsenek. A lehetőségek hazájában lehetőség nyílik a gyűjtésre mint ahogy egyfor- 'I mán van mindenkinek lehetősége a meggazdagodásra és a szegénységre is. Bár 32 a 2500 Mikulás azt látszik bizonyítani, hogy a gazdagodás léhétőségeivel valarhi baj van, talán mégsem olyan köny- nyű és gyors az út a bankbetétekig, mint ahogy ott hirdetik. A 2500 Mikulás megkezdi a gyűjtést, hullanak a centek, talán a dollárok is, és karácsonykor a bankbetéttulajdonosok nyugodt lelkismeret- tel nézhetnek egymás szemébe: gondoskodtak, hogy a szegények is jóllakjanak a szeretet ünnepén. Hát nem megható? (—6) A hatvani sakuszka — Moszkvába Olajban pirítják a répát, hagymát, zellert, pasztemált zöldséget, zeller zöldjét vágnak jó apróra, sóval, cukorral, szegfűborssal és piros- paprikával ízesítik, ropogós zöldpaprika hüvelyébe töltik, paradicsommártást adnak hozzá és kész a zakuszka. Az új konzerv nevét nálunk még kevesen ismerik. Hatvanban gyártják, modern gépsoron és az új termékre büszkék az üzem vezetői, a gyár munkásnői egyaránt. Műszakonként nyolcezer adagot gyártanak, de jövőre 800 vagonnál több konzervet rendeltek Hatvanból és ez körülbelül 42 százalékos termelési felfutást jelent. Lényegesebb beruházások nélkül, az üzem átszervezésével, a gépek, berendezések és főleg a munkások egész éves foglalkoztatásával oldják meg a termelést. És nagyrészt exportra kerülnek a gyár termékei. Európa sok országába szállítanak Hatvanból, a nyugati kapitalista országokba, a népi demokratikus államokba, de főként a Szovjetunióba. A Heves megyében termelt zöldségféléket a Hatvani Konzervgyár feldolgozza és ezekben a napokban már zakusz- kát vásárolnak a moszkvai, kijevi, vagy éppen a volgo- grádi asszonyok. A hatvani gyárban Angeli József műszakvezető irányítja az új konzerv gyártását. Rajta kívül legfeljebb mutatóba találunk egy-két férfit. Asszonyok, jókedvű, fiatal lányok forgolódnak a gépeknél, üstök mellett. Az áztatókádakból gumiszalagon érkezik a tisztára mosott zöldség. Kézzel jófor- már hozzá sem érnek, dörzs- gépek, csíkvágógépek végzik a munkát. Az ember inkább csak irányítja, ellenőrzi a munkát. Akad egy hely a nagy csarnokban, ahol mindenki siet. Vagy ha nem, menthetetlenül sírva fakad. Mázsaszámra vágja egy gép a hagymát és ha a csípős szagot nem éreznénk, aligha tudnánk mire vélni a sűrű könnyhullatást, mert mindenütt tréfáskedvű, vidám asz- szonyokat látunk. ötven literes, nagy üvegkorsókban áll az étolaj. Fehér Antalné 100—200 literes nagy Az eddigi hiedelmekkel ellentétben egyáltalán nem felel meg a valóságnak, hogy a Szaharában minden férfinak több felesége is van. A sivatagi vidékeken népszámlálást tartottak, amelyből kiderült, hogy a üstben pirítja a sokízű, furcsa finomságot Srej Júlia a csíkvágógépet dicséri, mert ötletes újítás után gyorsabb, üzem- biztosabb a munka, nem kell a gépet duggatni. Hosszú szalagon, tálakban fut a félig kész étel, jól megtanult, be- idegződött mozdulatokkal végzik az asszonyok a következő mozdulatot. Tóth Ferencné. Kiss Irén, Nagy Éva fürge kezét figyelem, s alig győzöm szemmel kísérni a boszorkányosán gyors munkafolyamatot. Tömör, kis gép segítségével zárják a konzervet, 355 darabot csomagolnak egy nagy kosárba, s targoncán gördítik egy másik terembe* ahol 120 fokon, három at- moszférás nyomás mellett sterilizálják. A szállítólevél adatai, a címke feliratai hirdetik, hogy a zakuszkát a Hatvani Konzervgyárban készítették. 1961. decemberében. (F. L.) 2 171 800 négyzetkilométernyi szaharai területen mindössze 564 221 ember él. A nemek szerinti megoszlás a következő: 272 917 férfi és 273 304 nő. A végtelen sivatagban tehát mindössze 387-tel több nő él, mint férfi. Egy legenda uége... A csillagáss kártya, s mire megindult a vonat, már javában folyt az ulti. Hanem az én Pista bácsim egészen más irányú munkálkodást folytatott. A baloldali szomszédjának beszélt, lassan, megfontoltan, de annyi áhítattal a hangjában, hogy akarva akaratlanul, figyelni kezdtem. S bár a vonat kerekeinek csattogása ugyancsak próbára tette hallószerveimet, mégis a kővetkező, igen „épületes” tudománnyal ismerkedtem meg. — Mert tudod, öcsém — csörgedeztek Pista bácsi szájából a szavak —, az emberi elme véges. Ki tudja azt, hogy mi van a Holdon, s hogy hány kilométerre van tőlünk a nap. No és a csillagok! Hogy hunyorognak, csillognak, és világítanak. Szépek, nagyon szépek, nekem az egész égbolton a csillagok tetszenek a legjobban. De ki tudja megmondani, hogy mi az a csillag? Beszélhetnek nekem amit akarnak, meg írhatja az újság is, hogy a mi Földünkhöz hasonló bolygók, én inkább elhiszem, amit jó anyám beszélt róluk valamikor régen. Ő azt mondta, hogy a csillagok, a megholt, igaz emberek lelkei. A hold, az Isten egyik szeme, a nap pedig a másik szeme. Es még azt is mondta .,. IV em nagyon emlékszem L' már pontosan, hogy mit mondott még Pista bácsi, hiszen tizennégy év távlatából kell ideérnem, mindenesetre a lényeg ez volt, s az, hogy beleszóltam Pista bátyám csendesen, de annál nagyobb akkurátussággal csordogáló beszédjébe. Próbáltam megmagyarázni, hogy ml a csilla«, mi a hold, a nap, mi a fényév, egyszóval, amit én is tudtam ezekről a dolgokról. En mondtam a magamét, Pista bácsi a magáét, persze, eredménytelenül. A majdnem egyórás beszélgetésünk alatt, még isten szemeiről sem tudtam megváltoztatni a véleményét, de a következő többszöri találkozásunk alkalmával sem. Pedig abban az időben, amint már említettem, majd minden héten összeakadtunk a vonaton. Ha ö nem keresett meg, akkor én jártam végig a kupékat, s vitatkoztunk, beszélgettünk, mindenféle természettudományos dolgokról. Észrevétlenül jó barátok lettünk, anélkül, hogy engedtünk volna „tudományos” felfogásainkból. Azután ... azután hosszú évekre elveszítettük egymást szem elől. Valamelyik este azonban kit látnak szemeim a Lenin utcán, mint Pista bácsit. O is megismert azonnal, s a kézfogás után, érdeklődi; kezdtem, hogy és mint él, hol dolgozik: — Hát a gyárban, fiam, húsz évem van már ott, nemsokára nyugdíjba megyék. — Es a gyermekei? — Egyik esztergályos, a másik tanító. — És maga, Pista bácsi — faggattam tovább — maga itt lakik már a városban? — A, dehogy! — Akkor hol sétál erre, ilyenkor? Kerek, tatáros arcából mosolyogva villant rám szeme, kis, struccolt bajuszát simogatva, a régi, szokott akkurátus lassúságával pötyögtette a mondatokat: — Hát úgy, fiam, hogy még mindig nagyon érdekelnek a csillagok. Annyira érdekelnek, hogy ha effajta természettudományos dolgokról tartanak előadást, inkább nem megyei« haza, s meghallgatom. Tudod, szeretem a csillagokat, s ha valaki nagyon szeret valamit, vagy valakit, igyekszik megismerni. Meg az űrkutatás is érdekel, meg a fényévek, a színképek, a bolygók forgási sebessége, egyszóval: minden. Azután amit haŰok, arról tyűh, micsoda vitákat folytatunk odahaza! Tudod, fiaim, még mindig vannak olyan emberek, akik a napot meg a holdat Isten szemeinek tekintik. Holott tudniuk kellene, hogy... |\/| ásfél óráig beszélt az 1 1 egyik étteremben Pista bácsi a bolygókról, a fényévekről, az űrkutatásról. Szakszerűen, tudományosan. Nem sokat tudtam hozzászólni. Többet tudott, mint én! íHoldÜ
