Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-07 / 288. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. december 7., csütörtök i: ISI Slágerek — szünetben Egri Vörös Csillag mozi: „Két félidő a pokolban/* Valóban úgy érzi a néző: látja a leg szörnyűbb pokol egy részét. Nem látni egyetlen krematóriumot sem, de mintha minden ember lelkét a halálgyárak pernyéje lepte volna el. És ekkor jön a „Szünet”. S megszólal a zene. egy reklámsláger, a legújabb magyar filmvígjátékból. „Az igazi vizsga”. Román film, a román antifasiszta ellenállásról. Foglyok gyötrődnek a nácik karmai között, - halálraítéltek. A néző végigizgulja a filmet, — egészen a szünetig. Mert akkor ismét ,,megszólal a könnyűzene”. De miért? Nem olyan az ember hangulata, hogy ilyen filmek közben slágereket hallgasson. Nem lehetne a szünetben a film hangulatához jobban illeszkedő lemezeket felrakni? Ez is egyik formája volna a kulturált szórakoztatásnak. (K) — AZ EGRI Városi Művelődési Ház hathónapos tánciskolájának kezdő hallgatói december 7-én tartják vizsgabáljukat a művelődési ház nagytermében. — A HEVESI járásban még vasárnap is dolgoztak a traktorok, hogy mielőbb befejezhessék az őszi mélyszántást. Az elmúlt vasárnap például Köm- lön és a tiszanánai Lenin Termelőszövetkezetben 30 erőgép szántott. — „SZOVJET-KAUKÄZUS” címmel tart előadást holnap délután többhetes útjáról Udvarhelyi Károly, az Egri Pedagógiai Főiskola tanszékvezető tanára a Xl-es számú általános iskolában. — AZ ÉV VÉGÉRE 231 százalékra teljesíti áruértékesítési tervét az egri Rákóczi Termelőszövetkezet. Az államtól ezért a teljesítményért kb. 60 000 forint kedvezményt kapnak. — AZ EGRI TIT-klub irodalmi szakcsoportja december 8-án, délután fél ötkor ülést tart, amelyen Abkaro- vits Endre tanár tart előadást. — A HEVES megyei Idegen- forgalmi Hivatal szervezésében ma indult el Budapestre Hevesről egy tsz-tagokból álló 300 fős csoport. A csoport tagjai három napot töltenek a fővárosban, ahol a program szerint parlamenti fogadáson is részt vesznek. — A TUDOMÁNYOS Ismeretterjesztő Társulat és a honvédség zenekara zenei ismeretterjesztő előadások sorozatát kezdi meg a megyében december 15-én, amikor Bélapátfalván, majd 17-én Füzesabonyban tartanak hangszeres előadásokat. Ffilöp János: TÖVIS A gyárat megismerni nagyon nehéz. A gyárat még nem ismeri az, aki tudja, az egyes gépeknél milyen szerkezet, berendezés alkatrészei készülnek, nem ismeri az sem, aki el tudja mondani, hogy a forgácsolóüzemben milyen jellegzetes szagot áraszt a fúróolaj, vagy az edzőműhelyben az olajban edzett acél. Ezek is jelentenek valamit, de csak külsőség mind. Á gyár leírásában szerepelhet, fontos helyet foglalhat el, de sohasem olyan fontosat, mint az ember. S Fülöp János Tövis című elbeszéléskötetének ez a legnagyobb erénye: az emberábrázolás, a jó emberábrázolás. Minden kisebb írásában szinte rá lehet ismerni a gyárra, a műhely, az ott végzett munka egy-két mondatos leírásával — a kötetben helyet kapott Bo- tond című kisregényben, természetesen a legnagyobb mértékben —, de az előtérben mindig ott magasodik az ember, a munkás alakja. Ezt még nem is lehetne a kötet erényei közé sorolni tulajdonképpen, mert munkás- alakot számtalan író formált már meg műveiben. Nagyobbak, híresebbek, mint a pályájának kezdetén álló fiatal Fülöp János —, s nagyszerűen. A Tövis című kötet szerzője azonban gyökereiben is a ma munkását állítja elénk, élénk, új, színekkel ábrázolva hétköznapjait, életét, természetét. Az ilyen hangvételű, tartalmú írásokból, mint Fülöp János elbeszélései, kisregénye, minél több kellene. Újságokban, riportokban, tudósításokban ugyanis már jó ideje foglalkozunk a munkások között mindjobban terjedő új életformával, a szocialista brigádokkal, azok életével, szerepével az új típusú ember formálásában, de szépíróink ezekkel többé-kevésbé mindeddig adósak voltak. Ezért jelent a szokásosnál nagyobb élményt a fiatal író munkája. Eddig szinte teljesen járatlan úton indult el és sikerült elérnie célját. Botond című kisregénye palástolgatás, szépítgetés nélkül mutatja meg az embert, a gyári munkásság legkülönbözőbb típusait: az első időben spiclinek tartott, remek brigádvezetőt, a nyugdíj előtt álló, s az új gépek, a korszerű technika megjelenésétől összeroppanó öreg, gőzka lapács-kezelőt, Kuj búsnak, a közösségbe be nem törő alakját, s a többiekét. Ez a néhány tollvonás nem kevés Fülöp Jánostól. Munkái szűkszavúak, egyik elbeszélését sem ereszti bő lére, mondanivalóját tőmondatokban is tudja közölni. Ez másik erénye, azonkívül, hogy kötetének elolvasása után róla el lehet mondani, ismeri a gyárat, az életet. Két elbeszélését kell csupán megemlíteni a Boton- don kívül példaként ennek bizonyítására. Az egyik a kötet címét adó Tövis, amely az ellenforradalomról, s egy a véres napok közbejötté miatt, félreértés révén kettészakadt, mély barátságról szól. A lényeg ez: a barátság eltört, de aki sértve, megbántva érezte magát, akit 1956-ban ellenségei üldöztek, meghurcoltak, mégis tud hinni az — emberben. A másik, az özvegyek, ugyancsak az ellenforradalomból, vagy még inkább az utána következő időszakból vette témáját. Anya is, lánya is elvesztette férjét, s mégis van EGRI VÖRÖS CSILLAG Nem ér a nevem EGRI BRÖDY Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN Az Ígéret földje GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az Igazi vizsga HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szabad szél HATVANI KOSSUTH Szombat este, vasárnap reggel HEVES Nincs előadás pétervasara Nincs előadás FÜZESABONY Nincs előadás erejük a további munkához. A lánynak még ahhoz is, hogy férje félbemaradt tudományos munkáját befejezze. Megrázó erejű írás ez is, s a másik is, pedig a legegyszerűbb nyelven, a legegyszerűbb tények, dolgok elmondására szorítkozik csupán. Vagy talán éppen ezért? Az író kötete borítólapjának belsején buzdítást kér az olvasótól: bírálatával adjon további ösztönzést munkásságához. A biztatás — úgy teszi le a Tövis elolvasása után az ember a könyvet —, az élmény, amelyben része volt. Szép és sok élményt kapott a kötet elbeszéléseitől, a kisregénytől, s még többet, új termést vár a tehetséges, fiatal, munkásból íróvá lett szerzőjétől. (weidinger) 80 évvel ezelőtt, 1881. december 7-én halt meg NYIKOLAJ PIROGOV orosz orvos és anatómus, aid a tábori sebészet terén a világon első ízben alkalmazta a lábampu- táció módszerét. 160 évvel ezelőtt, 1801-ben e napon született JOHANN NESTROY osztrák színjátékíró, bécsi színházigazgató, aki több mint 70, főleg énekes bohózatot írt, melyekkel erősen parodisztikus hangjuk miatt nagy sikereket ért el: Judith és Holofernes (Hebbel: Judith-jának paródiája), Lumpacl-vagabundus (1833). 85 évvel ezelőtt, 1876-ban született willa sibert cather amerikai írónő, a modern regényirodalom egyik vezető alakja, aki műveiben a fiatalság és a lélek szenvedélyeinek problémáival foglalkozott. Egyik érdekes regényében: Üj föld — 1913, a nyugati telepesek életét irta meg. 75 évvel ezelőtt, 1886-ban halt meg JOHANN BECKER, a korai német munkásmozgalom egyik vezéralakja, az I. Internacionálé egyik szervezője Svájcban, ottani orgánumuk, a Der Verbote kiadója, Marx munkatársa. Becker az 1849-es badeni felkelés idején a dél-németországi forradalmi csapatok egyik vezető parancsnoka volt. Rózsa Sándor nótája... Gazdag, -kiapadhatatlan szépségek forrása a nép. Anekdotákat, szájról szájra szálló történeteket, mondákat, költészeti emlékeket őriz, és költ. Ezek — ha nem jegyzi le senki — teljesen feledésbe merülnek, elvesznek késői korok számára. Sok népköltészeti emlékünk helyi nevezetességű betyáralakokról szólnak. Megyénkben, s különösen Eger környékén, Vidróczki Mártonról, a híres bükki betyárról — aki Egerhez nem messze, Mónos- bélben született — kering a legtöbb mende-monda. De az idősebbek elbeszélései nyomán sokan emlékeznek még Jáger Jóskára is, aiki a Szarvaskő környéki erdőségben cserkészett. És van egy végtelen szomorúságé, párját ritkító balladai ének Rózsa SándorróL Ezt a dalt még magam is énekeltem, nyári estéken, maikor a tarlókról már hazafelé irányítottuk a teltbegyű libákat. Emlékezni is szép azokra a nyári estékre... Míg tűzött a nap a délutánban, míg teljes volt a világosság, csak eljátszadoztunk, hancú- roztunk. S mikor jött az est, s a settenkedő sötét tintakék színűvé változtatta a láthatár szélét, „elkapott” bennünket a dalolni vágyás. Úgy szállt az ének a csendes tájon ... Miket énekeltünk? Már csak a pandúros-betyáros nótákra tudok visszaemlékezni. Például erre: balatoni utca, jaj, de sáros (végig menni rajta nem tanácsos, (mert megfognak enge- met), megkötik a kezemet a zsandárok, sejhaj, a zsandá- rok... De én könyörögni nagyon tudok (arra kérem a zsandár urakat), hogy eresszék el a karom), a babámat akarom megölelni, sejhaj, megcsókolni ... A Rózsa Sándor-nóta volt az, amit leginkább szerettünk énekelni (minden sorát kétszer — mert így kellett). Szerettük ezt a szomorú nótát, mert több szólamban énekelhettük, s szerettük különösen szép dallama miatt. Balatonban, ahol születtem, s felcseperedtem, s ahonnan ezt a nótát is ma* gamma] hoztam — a most fel- növekedett fiúk és lányok már alig, vagy egyáltalán nem ismerik ezt a régi dalt. Talán ez a nem-ismerés azzal is magyarázható, hogy a libapásztorko- dás is megszűnőben van. Azért adom közre itt a dalt, hogy ne feledhesse senki, őrizzék meg az újságlapok... RÓZSA SÁNDOR NÓTÁ1A Bakony erdő gyászba van, Rózsa Sándor halva van. Még csütörtökön délbe% Borért ment a pincébe. Édesanyja utána: Sándor fiam, jöjj haza! Nem megyek én még haza! Vérbe fürdők én még mai Édes fiam, kiébe? Csendőrkáplár vérébe’. El is ment a kocsmába, Lefeküdt a lócára. Kilenc zsandár ott mulat, Az egyik meg rámutat. Kilenc zsandár előtte, De nem ébredt fel tőle. Egyik fölibe állott: Fokosával rávágott. Édesanyám, kedvesem, Van-e ingem szennyesen? Ha nincs ingem szennyesen, Hozok egyet véresen. Menjen le a Tiszára, Mossa ki ott tisztára. Kilenc kislány fehérbe’, öltözzön feketébe’. Három kislány pirosba’, Eresszen a síromba. Édesanyám, kedvesem. Sírhat már keservesen! Patafcy Dezső GL/2! MIHALY-BCHCZí KÁROLY 16. — Mindenesetre ma még egy jót mulathatunk búcsúzóul, fiúk — rikkantotta Vörös —, rendben van? — Rendben. if Másnap négyszázan ' már a Nuvien-i kiképzőtáborban voltak, ahol rájuk szakadt a pokol.,. A tábor el volt zárva a külvilágtól. Körülötte nem volt egyéb, mint nyakig érő sza- mártövis-erdő és imitt-amott egy-egy kaktuszfa. A kiképző őrmesterek, mint éhes vadak, rohantak közéjük. Keze mindegyiknek többszörösen tetovált!... — Sorakozó! Az egység hamar elrendeződött. Ezt a vezényszót mindenki hamar megtanulta. S elhangzása után igyekeztek is mindannyian a helyükre, mert tudták, hogy ellenkező esetben rúgások, ütések következnek. — Légiósok! — hangzott keményen az őrmester szava. — A mai napon megkezdődik a kiképzésetek. A lövészettel kezdjük!... — Sorakozó! — ordította az őrmester. Lövészethez felkészülni! .;. ★ Kürt harsant. Utána harsány hang dörrent. — Ébresztő! Sorakozó! Az egység félmeztelen felso- takozolt. — No, egy kis reggeli mozgás! Irány: előre! Futás! Az út a szamártövis-erdőn vezetett keresztül, amelyben csupán imitt-amott volt egy szűk, kezdetleges csapás. Legtöbb helyen azonban nem járt ember, úgy kellett utat törni; A teste már mindenkinek piros volt és sajgott, rettenetesen sajgott. — Futás! — ordította két altiszt is egyszerre. S az elmaradókhoz rohantak: Öklök csattogtak, s nyomukban kiserkent a vér ... — Állj! Ott egy kaktuszfa. egyenként föl! Mászás!.:. Lódulj, mert széttaposlak!... XVI. — Sorakozó! Lövészethez felkészülni! Gazsó szeme villámlott. — Az istenit neki, ez már három hét óta így megy; — Megmondtam előre, hogy így lesz — súgta Vámos. — Lövészet és futás a szamártövis között. — No de, hát ez mégiscsak sok! Mindennap 6 kilométer és minden nap 38 lövés!.:. — Pofa be! — ordította az őrmester. A sorok között megszűnt a zaj; — Sorakozó! A század pillanatok alatt együtt volt. Balról egy fiatal, 17 éves német fiút tuszkoltak az egység elé. Szőke haja csapzott volt, orrából vékony csíkban folyt a vér. Ismerték valamennyien. Apja elesett a háborúban, családja egy bombatámadás áldozata lett. Ö egy ideig kódorgóit a nagyvilágban, majd tíz némettel együtt, azok csábítására, a légióba lépett. Most olyan szánalmasan néz ki; ruhája szakadozott, itt-ott véres. A tetovált kezű őrmesterek közül két német és két francia veszi körül, mint a héják, amikor áldozatukra lesnek. — Légiósok! — szólt a dagadt arcú francia a századhoz —, ez a társatok szökni próbált. Az egyik német hatalmas öklével arcul vágta a fiút, hogy az megtántorodott. — Szökni akartál, te szemét?! A francia gyomorszájon rúgta; — Nem jó neked itt, mi?! S egyszerre mind a négyen nekiestek, ütötték, ahol érték, belekapaszkodtak a hajába. Szemhéja felrepedt az ütések nyomán, arca felismerhetetlen- né vált. A fiú elalélt, már csak a nagy darab német tartotta hajánál fogva. De a test súlya nagyobb volt, a szőke hajcsomó az őrmester kezében maradt, a fiú pedig végignyúlt a földön. Az, aki a hajánál fogva tartotta, még belerúgott egyet az oldalbordájába, amelynek nyomán tompa reccsenés hallatszott.:. Két őrmester lábánál fogva végighúzta a német fiút az udvaron, s ledobta az egyik pincébe. — Légiósok! — fordult a francia őrmester a század felé. — Nem árt, ha tanultok belőle! Most pedig irány a szamár- tövis-erdő. Futás!.:. ★ — Hát ezt, míg élek, nem tudom elfelejteni — súgta este Gazsó Vámosnak. — Sok mindent nem fogsz te még elfelejteni. — Én nem tudom... de olyan furcsa minden. Szinte kibírhatatlan napok:. ; Beregi és Vörös nincs ... — Tudod, azt mondta nekem Vörös Sidi-bel-Abbesben, hogy úgy veszi észre, kissé megnyugodtam ..; És én is úgy éreztem:.: Pedig most már rájöttem, hogy nem úgy van; csupán apróságokkal, a körülöttem zajló napi dolgokkal foglalkoztam. Az emberi butasággal, az őrmesterek kapzsiságával és durvaságával, a mindennapi bosszankodásokkal. Mérgelődtem azon, hogy nincs ivóvíz, hogy borotválás közben az a kontár három helyen bevágta az arcomat. De most már világosan látom, nem az őrmesterek elleni védekezés itt a — Ki kell bírnunk, Miska ;.. Ki kell bírnunk! — Vörös! Barátom!;. Mert az volt!... Ha vitatkoztunk is, az volt;.. Vajon neki is ilyen dolga van Rabatban? És Beregi? ..: A Fes-i kiképzőtábor is ilyen?.:. —* Pontosan. Egyforma ez mind. lényeg. Tulajdonképpen nem is az őrmesterek a rosszak, hanem az az ügy, amelyet szolgálnak, s amelybe mi is belecsöppentünk ... Az, hogy ha az őrmester ökle lecsap, csupán egy mozzanata ennek a kegyetlen célú apparátusnak. Most ismét összefüggésében, egészében látom azt a világot, amelyhez mi is hozzászegődtünk; Bőgős úrtól kezdve, a napi lövészetig, a gyerek agyonveréséig. — Értelek, Miska. S örülök, hogy minderre magadtól jöttél rá. — Ide figyelj. Én ünnepélyesen megfogadom, hogy megszököm ebből a pokolból. Nem fej nélkül, vaktában: nem akarok olyan sorsra jutni, mint fiatal német barátunk. Akkor szököm, amikor erre kellő alkalom kínálkozik. Ha ez egy, hat, vagy tíz hónap múlva adódik, hát akkor! Vámos megszorította Gazsó kezét. — Miska, én is veled tartok! ★ Vége felé közeledett már a kiképzési időszak, amikor híre járt, hogy hamarosan megszemléli az egységet Colonel Gatje, a légió főparancsnoka. No, hiszen ez érthető is volt, a parancsnokság tudni akarja, hogyan halad a kiképzés, milyen a katonaanyag. Ebben az időben érte Gazsót az a megtiszteltetés, hogy rábízták az őrséget. 24 órán át ő volt az őrparancsnok. Szolgálata estétől másnap estéig tartott. Éjszaka simán, zökkenőmentesen ment minden. Takarodó után Gazsó kiengedte a fogdá- sokat, majd ellenőrző körútra indult. Minden rendben volt. Másnap korán reggel futár érkezett, amely azt az üzenetet hozta, hogy a délelőtt folyamán érkezik Colonel Gatje; Hamarosan ott termett a hadnagy is. — Nagyon vigyázz! — mondta, élesen Gazsó szemébe nézve. — Ha a legkisebb hiba is becsúszik, éjszaka a sakálok osztozkodnak nyomorult testeden. Megértetted? (Folytatjaki
