Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-06 / 287. szám
1961. december 6., szerda NÉPÚJSÁG De Gaulle és az ő ultrái... ingadozó pólgárj rétegek számára szimpatikus vólt ez a demagóg politika, sőt tetszett a radikális polgárság egy részének is. Azt remélték, hogy az „egy csapás jobbrá”-ból jut valami az ultráknak is. Csalódtak, mert az elnök osztogatta ugyan a csapásokat, de megint balra! De Gaulle helyzete a kígyó- bűvelőéhez hasonlít — vigyáznia kell, nehogy az OAS önálló akcióba kezdjen, esetleg éppen őt is halálra marja. De a kígyóbűvölő vet néhány biztató pillantást a nézőtérre is, csendesítgetni az ellenzéket — rendőrei segítségével. Algéria ma szüli, „termi” a fasizmust. Tragikomikus: hogy De Gaulle, az antifasiszta ellenállás vezetője, lényegében a fasiszták kegyelméből uralkodik; de a tábornokot meg- szédítik az ultrák nacionalista jelszavai — no és végeredményben ő is a nagy monopóliumok, a Francia-Algéria kihasználásában érdekelt nagy monopóliumok érdekeit szolgálja. Az V. Köztársaság úgy látszik, képtelen tudomásul venni, hogy amikor a feliagák ellen harcol s az OAS-ra támaszkodik: kígyót melenget a testén, s azok erejét gyengíti, akik jó segítséget tudnának adni saját ellenségei likvidálásához. Azt hiszi, hogyha a francia politikát Algériában nem egyedül az idegenlégió képviseli, hanem szerepet kapnak a plastiquardok is, megoldódik a probléma. Nem túl széles horizontú politika! Krajczár Imre Gyógyító vér Karácsondi kérelem Jól sikerült Karácsomdon a tsz-akadémia első előadása. Mintegy százan vettek részt rajta, s a következő előadásra még több a jelentkező. A siker oka nemcsak az, hogy az előadó alaposan felkészült, hanem az is, hogy tudományos kisfilm bemutatásával érdekesebbé, könnyebbé tették annak megértését. Meg is született a terv — és kérelem, ezentúl a többi tudományos, ismeretterjesztő és szakelőadás után is vetítenek tudományos kisfil- met, mert szívesebben mennek akkor el az előadásra. Még tanácstagi fogadóórán is felmerült: járjon el a tánc ás tag annak érdekében, hogy ezentúl gyakrabban vetítsenek kisfil- met. A tanács szívesen teljesítené a kérelmet, hely is volna erre az újjávarázsolt kultúrházban — csak kisfilmes vetítőgép nincs. És a községnek sincs egyelőre pénze, hogy azt beszerezzék. Kérik a megyei tanács illetékeseit, segítsék őket hozzá, hogy Karácsondon is legyen egy kisfilmes vetítőgép. Kérelmük mellett szól a mozgalmas kulturális élet, az előadások iránti nagy érdeklődés — és még egy. Tudomásuk van arról, hogy több községbe adtak már ki kisfilmes gépet, és az ott elég sok helyen kihasználatlanul hever. Nem lehetne az új beruházási keretből oda venni egyet, ahol biztosan hasznosítják? —d— Amint beléptem az egri véradó állomás előszobájába, azonnal láttám, hogy jövetelemet valami jó tréfa közepén szakította meg a beszélgetést. Azt is láttam, hogy ismerős, összetartozó emberek ülik körül a meleg kályhát. Hiába vártam azonban arra, hogy folytassák a megkezdett témát, egy pillanatra fagyos csend fógott körül. Magam próbáltam hangulatot teremteni. — Maguk egy faluból jöttek, Ugye? — kérdem. — Ha tudja, minek kérdi? — vonja meg egyikük a vállát. — Kere. csendről. — Miért is jöttek? — Ejnye, kedves! Hát minek jön az ember a Véradó állomásra. Vért akarunk adni! néz rám szemrehányóan egy idősebb néni. Zavarba jöttem, illetve már úgy jöttem be ide, hogy zavarban voltam. Ez az igazság. Vízi József megso- kallja zavaromat és igyekszik átsegíteni rajta: — Csapolás lesz, kedves elvtársnő! Csapolás! Ez egyszer nem mi forgatjuk a lopót, hanem mi adjuk a pirosat! Ferusra rá is fér, olyan bő vére van! — kacsint a szomszédjára. — No-no, te meg fiatal vagy, azé’ fér rád, Vízi Jóska! — adja vissza a heccelést Pauer Ferenc. Aztán már rám sem hederítenek, hiszen mindeddig nem szóltam egy szót sem, » folytatják a beszélgetést napi dolgaikról. A várható munkaegység-érték, szántás-vetés, jószágok kerülnek szóba, mert mindannyian egy helyről, a kerecsendi Aranykalász Tsz-ből vannak itt. Prokai Andrásné, a község vöröskeresztes titkára így tájékoztat: — Nem olyan nagy dolog ez, hogy itt vagyunk, mert úgylátszik, egy előadás is és egy kis beszélgetés is elég volt ahhoz, hogy megértsék a kerecsendiek, milyen nagy szüksége van a gyógyító orvosnak az emberi vérre, s hogy évente egyszer az egészséges alkatú, egészséges vérű ember tud adni vért önként, térítés nélkül. És most itt vagyunk. Milyen egyszerű ez így. „Kell és most itt vagyunk”. A ^MWM-^A\WAVAWWAW^AVv\WAWvV^WAWWVAAWAWAWA-.WvWAWWAWAVAVAWW/AWAWAWA\VV¥VWvV A ceruza hegyét az ablak felé tartotta, aztán megelégedetten bólintott: — Így ni... ehhez is érzék kell... Ki nem állhatta azt a kurblisai hajtható hegyező alkalmatosságot, amely ott állt felcsavarozva az írógépasztalon. — Az ember ceruzája a szerszáma ... A szerszámot nemcsak hozzáértéssel, de szívvel is kell gondozni, és a gépnek hol lenne szive — fejtegette a véleményét ezzel kapcsolatban, mert büszke volt rá, hogy neki van véleménye, hogy véleményét mindig és bátran elmondja, bár az is igaz, hogy mindig apró, néha semmiségeknek tűnő ügyekben hangoztatott sziklaszilárd elveket. Másfél évtizede dolgozott már itt, a hangya szorgalmával és precizségével, kimutatásai pontosak voltak, mintha elektronikus számológép készítette volna, ceruzái hegyesek, íróasztala maga a rend és vékony arcán mindig kiegyensúlyozott mértéktartás honolt. Senki sem gondolta, hogy Vajda Béla kalkulátornak más gondjai, gondolatai lehettek volna, mint napi munkája, más elvei, mint a ceruza helyezésének kisüzemi módszerei, más vágyai, mint hogy elérve a tisztes kort, innen az íróasztal mellől kerüljön nyugdíjba. De mint az emberek annyiszor, most is, Vajda Béla megítélésében is tévedtek. Vajdában merész és vállalkozó szellemű ember veszett el, vagy- hogy inkább egy ilyen típusú ember rejtőzött kimért és kiegyensúlyozott külseje mögött. Máshová vágyott innen és biztos is volt abban, hogy egynyos léptekkel megindult vé-\ gig a folyosón, a főnök szobá-; ja felé... — Kedves Vajda kartárs.. az a nagy megtiszteltetés érte', vállalatunkat... de ugyan, fog-\ laljon már helyet, kérem... szóval, az a nagy megtiszteltetés, hogy egyik dolgozónkat,j mégpedig önt, bízták meg/, hogy a Dzsakartai Vasárugyárí adminisztrációjának megszer-\ vezését végrehajtsa... — Örömmel vállalom, s méltó leszek a bizalomra... Mi-i kor induljak? Igen, valahogy így fog le-i zajlani a beszélgetés, bár az isi lehet, hogy Ghánába, vagy ép-' pen Kubába kell utaznia.1 Mindegy. Nem az ország a< fontos, hanem a tett, nem «< város, az üzem neve, hanem' az ott végzendő munka sikere.! Megállt a főnök ajtaja előtt,' még egyszer végignézett ma-i gán, megigazította nyakkendő-' jét és kopogtatott: — Szabad... Tessék — szólt< ki a hang. Belépett. — Kedves Vajda kartárs, azért kérettem... ... lehajtotta a fejét és a szemét is behúnyta egy kicsit.; hogy csak hallja, ne lássa eztj a nagy pillanatot. Szégyenhez-', ve érezte, hogy remeg a té de... ... mert a legutóbbi kimu-', tatása arra enged következtet- J ni, hogy gazdaságosságunk', nem a legjobb. Nagyon kérem.', adjon még egy másolatot az iparigazgatóság számára is. El tudja-e készíteni? — örömmel vállalom és; méltó leszek a bizalomra —5 hebegte és lehajtott fejjel ki- szédelgett a szobából. Gyurkó Géza társadalom megmozdult. A hívó szóra eljött az első donor-csoport, hogy önként felajánlott vérével segítsen. — Mert a már évek óta meglevő donor-állomány, az a 750 ember nagyon kevés — fűzi a szót dr. Sóvári Miklós, a véradó állomás vezető orvosa. — Kevés, még az egri kórház vérszükségletét sem fedezi. S ha azt is hozzátesszük, hogv milyen nagy szükség van a teljes véren kívül a különböző vérkészítményekre, akkor csak azt mondhatjuk, hogy várjuk a társadalom segítségét. Amikor ott fekszik előttünk a csecsemő, a szülő anya, a sok vért vesztett sebesült, vagy súlyos műtét közben vérre van szükségünk, akkor minden bizonnyal hálás szívvel gondolunk azokra, akik nekünk segítenek az ember megmentésében. — Milyen tervei vannak az állomás új vezető orvosának? — Először Egerben szeretném kibontakoztatni a mozgalmat. Az egészséges emberek százaira van szükség ahhoz, hogy végre elegendő vér és vérkészítmény álljon a kórházak rendelkezésére. A honvédség fiatal katonáitól már az elmúlt hónapban vettünk vért, a kórház egészségügyi dolgozóinak két csoportja is adott már. Itt, aki csak tehette, jelentkezett, s ahogy a kórháí munkamenete engedi, az egészségügyi dolgozók az elsők között adnak vért az állomás, illetve a gyógyítás céljaira. A jövő év elején megkezdjük az első helyszíni vérvételeket a környező községekben is. Itt aztán nagy szükség van a 'ársadalmi szervek vezetőinek a falu orvosainak segítségére, eniélyes példamutatására, .'annak az országban olyan községek, ahol az orvos, a tanács munkatársai, a pedagógusok személyes példája nyomán százak tolongtak a ki- -zállásos vérvételen. Heves megyében még most mozdult el a holtpontról az emberiesség és áldozatkészség mutatnia. De már elmozdult és ez a lényeg! Elmefuttatásunk közben a laboratóriumban és az orvosi szobában folyik a kerecsendi- ek álta ános vizsgálata. S mire Sóvári doktor válaszolt a kérdéseimre, a véradók felkészülten várták a véradás pillanatát. Újra közéjük telepedtem hát. — Hijjnye! Négyre otthon kell lennem a fejősnél — kapja fel a fejét Abonyi István, s máris megy elsőnek a fülkébe, hogy minél előbb szabaduljon. Mikor kijött, várakozóan néztek rá a többiek. 0 ugyanezt észre sem vette, csak öltözködött, kabátban, kalapban fordult vissza az ajtóból. — Jövőre, remélem, a fél falu itt lesz! No ... istenáldja. Már Román Julika is öltözködik, s elgondolkozva forgatja a kezében az uzsonnajegyet. Csendesen bevallja, hogy egy kicsit fél ettől az egésztől. S mit mond most, amikor a műtőből kijött: — Érdekes volt. Rengeteget nevettem magamban, mert olyan voltam, mint egy űrrepülő. — Nem fájt? — kockáztatja meg Prokainé. — Én nem is vettem észre, mikor vették a vért és mikor mondták, hogy kész... ... A hűtőszekrényben pedig szaporodnak a palackok, az állandó véradók vére mellé besorakoznak az első önkéntes, térítés nélküli donorok adta vértároló edénykék. önkéntes véradás ... Az emberiesség és áldozatkészség szép példája, amely a megyében is szárnyakat kapott, 8 * kerecsendiek elkezdtek valamit, ami ha szám szerint nem is olyan jelentős, mégis elindította a mozgalmat, s csatlakozókban nincs hiány! Cs. Ádám Éva Ótéves tervünk A kereskedelem Öt év alatt mintegy 240 ezer motorkerékpárt, 215 ezer porszívógépet 600 ezer mosógépet, 610 ezer televíziókészüléket és 13 milliárd forint értékű bútort hoz forgalomba. lehet az országban más is — ismerte el’ tárgyilagosan —, aki megfelelne egy távoli útra, hogy segítsen és dicsőséget arasson, de ö egyedülálló ember lévén, csak előnyben részesülhet, — Néhány nap, néhány hét. Ennyi az egész — mormogta magában és még egyszer megnézte ceruzája hegyét, s aztán nyugodt magabiztossággal hajolt a kimutatások fölé. Felesleges az idegesség, felesleges az izgalom: a józan számítások nem csalhatnak. — Vajda kartárs, a főnök hívat... — szólalt meg az ajtóban egy hang. Vajda felnézett, s érezte, hogy lassan elönti a meleg. Igen, itt a pillanat, amelyre évek óta vár, itt van az a perc, amely sorsdöntő életében, amely lezár egy névtelen szakaszt, hogy alapköve legyen további sorsának, amelyre a dicsőség fénye szórja csillagait. — Megyek azonnal — mondta és bosszankodva vette észre, hogy remeg a hangja. S ezt helytelennek találta. Végignézett a szobán, ahol negyedmagával dolgozott, kicsit összehúzta a szemét, hogy még jobban bevésse agyába ezt a képet, a nagy pillanat képét, amelyről csak ő tud, s amely kartársai számára éppen olyan szürke, semmitmondó. mint volt az eddigi sok ezer. s lesz a további sok százezer pillanat. Letette a ceruzát, megigazította nyakkendőjét és rugaszer rámosolyog a szerencse, j mosolya szárnyán messzire ragadja őt, nagyon messzire, ahol nagy tetteket hajthat végre maga és hazája dicsőségére. Ki gondolta volna például, hogy amikor újságot olvas, milyen álmokat, terveket sző magában? Ki gondolta volna például, hogy a legutóbb Indonéziával kötött gazdasági szerződéseink alapjában ~'aj- da Béla nagy terveit voltak és lesznek hivatva valóra váltani. Senki. Azok sem, akik kötötték ezt a szerződést, azok sem, akik vele együtt olvasták az újságban az erről szóló hírt... ezt csak egyedül Vajda Béla tudta és biztos volt a dolgában. — Egy olyan országban, amely most bontakoztatja ki önálló gazdasági életét, feltétlenül szüksége van adminisztratív szakemberekre is. Mér. nőkre is. Orvosra is. Tudósra is. De kalkulátorra is — állapította meg magában olyan magabiztossággal, amely csak elismerést érdemel, s amelynek alapja másfél évtizedes precíz és eredményes munkája volt. Az utóbbi hetekben, hónapokban mind határozottabb megfogalmazás öltött benne testet tervei közeli megvalósulását illetően. Mind több es mind távolibb országokkal ':ö- tött szerződésekről adott hírt az újság, a rádió és józan realitással, szinte matematikai no ntossággal számította ki. hogy most már rá is, Vajda Bélára is szükség lesz. Igaz, A főnök ... terrorja olyan légkört teremt, amely eleve lehetetlenné teszi a tárgyalásokat. A tárgyalásokat tehát most két tényező akadályozza: a francia kormány elfogadhatatlan feltételei és az ultrák. Az ultrák ugyan gyakran borsot törnek a kormány orra alá is (sőt nyíltan ellene szervezkednek), de céljuk, távolabbi céljuk megegyezik De Gaulle-lal. Ez a körülmény egy szintre helyezi a két tényezőt, még ha vannak is köztük ellentétek. Algéria politikája szempontjából nincs okunk megkülönböztetni őket. Ugyanis a kormány, ha akart volna, már rég leszámolhatott volna az ultrákkal, az ország baloldali erői elég nagyok ahhoz, hogy megsemmisítsék az OAS-t, meg a többi fasiszta és és félfasiszta szervezetet. De De Gaulle inkább felhasználja őket a tárgyalások elszabotálá- sára, s közben abban reménykedik, hogy „ultrái” a francia politikában továbbra is „őfelsége” jól nevelt ellenzéke „szerepét” töltik be. Éppen ezért az állandóan erősített katonai egységek nem a plastiquardok ellen fordítják fegyvereiket, hanem inkább az algériai népet sanyargatják. Az algériai háború kirobbantása óta minden francia kormány megígéri, hogy békét teremt a Földközi-tenger partján. De Gaulle kormánya már negyedik éve ígérget... A tábornok az ígérettel együtt egy új politikai koncepciót is bejelentett, hogy tudniillik tevékenységét az „egy csapás balra, egy csapás jobbra” elve ; alapján végzi. 1958-ban az Hét éve tart az algériai háború. A küzdő felek már néhányszor tárgyalóasztalhoz ültek hogy véget vessenek a vérontásnak, de eddig nem sikerült megállapodniok még a legalapvetőbb kérdésekben sem. Nem tisztázták az Algériát Franciaországhoz fűző kapcsolatok problémáját és azt, hogy végeredményben milyen területek tartoznak majd az új Algériához. A franciák ugyanis nem tekintik Algéria részének azokat a sza- harai területeket, amelyeket 1926-ban az algériai gyarmatukhoz csatoltak. A szóban forgó sivatagi birtok valóságos értékét csak a háború után ismerték fel, amikor óriási olajmezőket találtak a homok alatt. Harmincöt évvel ezelőtt, az egyszerűbb adminisztráció kedvéért a sivatagot néhány oázissal együtt, egy okirattal Algériához csatolták, amellyel azóta szoros gazdasági kötelékek kapcsolják ösz- sze. Algérián vezetnek keresztül a Hassi R,Mal-i olajvezetékek, s itt építik a Touggaunt és Hozsi Messaoud olaját szállító csőrendszert is. Algéria ideiglenes kormánya nem hajlandó lemondani az ország integritásáról, az egységes Algériáról, amelyből a franciák nemcsak a Szaharát akarják megszerezni, hanem továbbra is maguknak szeretnék biztosítani a tengerparti városokat is, környékükkel — a virágzó ültetvényekkel együtt. A franciák tervei halva született, életképtelen országot akarnak, amely a 130 éves francia uralomnak csak a negatívumaival, átkos örökségével indul el, kezdi állami létét, hogy az ország ismét rászoruljon volt uraira, a franciákra. De miért állnak elő ilyen követelésekkel a franciák? Talán nem tudják, hogy ezek a feltételek megalázóak és teljesíthetetlenek? De igen, tudják S éppen ezért teszik. A követelésekkel az a céljuk, hogy továbbra is biztosítsák a gyarmati uralmat, az ejtőernyősök és az emberiség söpredékéből toborzott idegenlégió segítségével. Pedig az ejtőernyősök és az algériai városokban működő ultrák néha már a kormány számára is kényelmetlen szövetségek. Igaz, a diktatúra, a De Gaulle-féle tekintélyuralom nekik köszönheti születését is, tehát az első perctől le vannak kötelezve az algériai szélsőségeseknek. Márpedig jelenleg az algériai ultrák