Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-06 / 287. szám

1961. december 6., szerda NÉPÚJSÁG De Gaulle és az ő ultrái... ingadozó pólgárj rétegek szá­mára szimpatikus vólt ez a demagóg politika, sőt tetszett a radikális polgárság egy ré­szének is. Azt remélték, hogy az „egy csapás jobbrá”-ból jut valami az ultráknak is. Csa­lódtak, mert az elnök oszto­gatta ugyan a csapásokat, de megint balra! De Gaulle helyzete a kígyó- bűvelőéhez hasonlít — vigyáz­nia kell, nehogy az OAS ön­álló akcióba kezdjen, esetleg éppen őt is halálra marja. De a kígyóbűvölő vet néhány biz­tató pillantást a nézőtérre is, csendesítgetni az ellenzéket — rendőrei segítségével. Algéria ma szüli, „termi” a fasizmust. Tragikomikus: hogy De Gaulle, az antifasiszta el­lenállás vezetője, lényegében a fasiszták kegyelméből ural­kodik; de a tábornokot meg- szédítik az ultrák nacionalista jelszavai — no és végered­ményben ő is a nagy mono­póliumok, a Francia-Algéria kihasználásában érdekelt nagy monopóliumok érdekeit szol­gálja. Az V. Köztársaság úgy látszik, képtelen tudomásul venni, hogy amikor a feliagák ellen harcol s az OAS-ra tá­maszkodik: kígyót melenget a testén, s azok erejét gyengíti, akik jó segítséget tudnának adni saját ellenségei likvidá­lásához. Azt hiszi, hogyha a francia politikát Algériában nem egyedül az idegenlégió képviseli, hanem szerepet kapnak a plastiquardok is, megoldódik a probléma. Nem túl széles horizontú po­litika! Krajczár Imre Gyógyító vér Karácsondi kérelem Jól sikerült Karácsomdon a tsz-akadémia első előadása. Mintegy százan vettek részt rajta, s a következő előadásra még több a jelentkező. A siker oka nemcsak az, hogy az elő­adó alaposan felkészült, ha­nem az is, hogy tudományos kisfilm bemutatásával érdeke­sebbé, könnyebbé tették annak megértését. Meg is született a terv — és kérelem, ezentúl a többi tudományos, ismeretter­jesztő és szakelőadás után is vetítenek tudományos kisfil- met, mert szívesebben mennek akkor el az előadásra. Még ta­nácstagi fogadóórán is felme­rült: járjon el a tánc ás tag an­nak érdekében, hogy ezentúl gyakrabban vetítsenek kisfil- met. A tanács szívesen teljesítené a kérelmet, hely is volna erre az újjávarázsolt kultúrházban — csak kisfilmes vetítőgép nincs. És a községnek sincs egyelőre pénze, hogy azt be­szerezzék. Kérik a megyei ta­nács illetékeseit, segítsék őket hozzá, hogy Karácsondon is legyen egy kisfilmes vetítőgép. Kérelmük mellett szól a moz­galmas kulturális élet, az elő­adások iránti nagy érdeklődés — és még egy. Tudomásuk van arról, hogy több községbe adtak már ki kisfilmes gépet, és az ott elég sok helyen ki­használatlanul hever. Nem le­hetne az új beruházási keret­ből oda venni egyet, ahol biz­tosan hasznosítják? —d— Amint beléptem az egri vér­adó állomás előszobájába, azonnal láttám, hogy jövetele­met valami jó tréfa közepén szakította meg a beszélgetést. Azt is láttam, hogy ismerős, összetartozó emberek ülik kö­rül a meleg kályhát. Hiába vártam azonban arra, hogy folytassák a megkezdett té­mát, egy pilla­natra fagyos csend fógott körül. Magam próbáltam han­gulatot terem­teni. — Maguk egy faluból jöttek, Ugye? — kér­dem. — Ha tudja, minek kérdi? — vonja meg egyikük a vál­lát. — Kere. csendről. — Miért is jöttek? — Ejnye, ked­ves! Hát minek jön az ember a Véradó állo­másra. Vért akarunk adni! néz rám szem­rehányóan egy idősebb néni. Zavarba jöt­tem, illetve már úgy jöt­tem be ide, hogy zavarban voltam. Ez az igazság. Vízi József megso- kallja zavaromat és igyekszik átsegíteni rajta: — Csapolás lesz, kedves elv­társnő! Csapolás! Ez egyszer nem mi forgatjuk a lopót, hanem mi adjuk a pirosat! Ferusra rá is fér, olyan bő vére van! — kacsint a szom­szédjára. — No-no, te meg fiatal vagy, azé’ fér rád, Vízi Jóska! — adja vissza a heccelést Pauer Ferenc. Aztán már rám sem hede­rítenek, hiszen mindeddig nem szóltam egy szót sem, » folytatják a beszél­getést napi dolgaikról. A vár­ható munkaegység-érték, szántás-vetés, jószágok kerül­nek szóba, mert mindannyi­an egy helyről, a kerecsendi Aranykalász Tsz-ből vannak itt. Prokai Andrásné, a község vöröskeresztes titkára így tá­jékoztat: — Nem olyan nagy dolog ez, hogy itt vagyunk, mert úgy­látszik, egy előadás is és egy kis beszélgetés is elég volt ah­hoz, hogy megértsék a kere­csendiek, milyen nagy szük­sége van a gyógyító orvosnak az emberi vérre, s hogy évente egyszer az egészséges alkatú, egészséges vérű ember tud ad­ni vért önként, térítés nélkül. És most itt vagyunk. Milyen egyszerű ez így. „Kell és most itt vagyunk”. A ^MWM-^A\WAVAWWAW^AVv\WAWvV^WAWWVAAWAWAWA-.WvWAWWAWAVAVAWW/AWAWAWA\VV¥VWvV A ceruza hegyét az ablak felé tartotta, aztán megelége­detten bólintott: — Így ni... ehhez is érzék kell... Ki nem állhatta azt a kurb­lisai hajtható hegyező alkal­matosságot, amely ott állt fel­csavarozva az írógépasztalon. — Az ember ceruzája a szer­száma ... A szerszámot nem­csak hozzáértéssel, de szívvel is kell gondozni, és a gépnek hol lenne szive — fejtegette a véleményét ezzel kapcsolat­ban, mert büszke volt rá, hogy neki van véleménye, hogy vé­leményét mindig és bátran el­mondja, bár az is igaz, hogy mindig apró, néha semmiségek­nek tűnő ügyekben hangozta­tott sziklaszilárd elveket. Másfél évtizede dolgozott már itt, a hangya szorgalmá­val és precizségével, kimuta­tásai pontosak voltak, mintha elektronikus számológép ké­szítette volna, ceruzái hegye­sek, íróasztala maga a rend és vékony arcán mindig kiegyen­súlyozott mértéktartás honolt. Senki sem gondolta, hogy Vajda Béla kalkulátornak más gondjai, gondolatai lehettek volna, mint napi munkája, más elvei, mint a ceruza he­lyezésének kisüzemi módsze­rei, más vágyai, mint hogy el­érve a tisztes kort, innen az íróasztal mellől kerüljön nyugdíjba. De mint az emberek annyi­szor, most is, Vajda Béla meg­ítélésében is tévedtek. Vajdá­ban merész és vállalkozó szel­lemű ember veszett el, vagy- hogy inkább egy ilyen típusú ember rejtőzött kimért és ki­egyensúlyozott külseje mögött. Máshová vágyott innen és biz­tos is volt abban, hogy egy­nyos léptekkel megindult vé-\ gig a folyosón, a főnök szobá-; ja felé... — Kedves Vajda kartárs.. az a nagy megtiszteltetés érte', vállalatunkat... de ugyan, fog-\ laljon már helyet, kérem... szóval, az a nagy megtisztel­tetés, hogy egyik dolgozónkat,j mégpedig önt, bízták meg/, hogy a Dzsakartai Vasárugyárí adminisztrációjának megszer-\ vezését végrehajtsa... — Örömmel vállalom, s mél­tó leszek a bizalomra... Mi-i kor induljak? Igen, valahogy így fog le-i zajlani a beszélgetés, bár az isi lehet, hogy Ghánába, vagy ép-' pen Kubába kell utaznia.1 Mindegy. Nem az ország a< fontos, hanem a tett, nem «< város, az üzem neve, hanem' az ott végzendő munka sikere.! Megállt a főnök ajtaja előtt,' még egyszer végignézett ma-i gán, megigazította nyakkendő-' jét és kopogtatott: — Szabad... Tessék — szólt< ki a hang. Belépett. — Kedves Vajda kartárs, azért kérettem... ... lehajtotta a fejét és a sze­mét is behúnyta egy kicsit.; hogy csak hallja, ne lássa eztj a nagy pillanatot. Szégyenhez-', ve érezte, hogy remeg a té de... ... mert a legutóbbi kimu-', tatása arra enged következtet- J ni, hogy gazdaságosságunk', nem a legjobb. Nagyon kérem.', adjon még egy másolatot az iparigazgatóság számára is. El tudja-e készíteni? — örömmel vállalom és; méltó leszek a bizalomra —5 hebegte és lehajtott fejjel ki- szédelgett a szobából. Gyurkó Géza társadalom megmozdult. A hívó szóra eljött az első do­nor-csoport, hogy önként fel­ajánlott vérével segítsen. — Mert a már évek óta meg­levő donor-állomány, az a 750 ember nagyon kevés — fűzi a szót dr. Sóvári Miklós, a vér­adó állomás vezető orvosa. — Kevés, még az egri kórház vérszükségletét sem fedezi. S ha azt is hozzátesszük, hogv milyen nagy szükség van a teljes véren kívül a különböző vérkészítményekre, akkor csak azt mondhatjuk, hogy várjuk a társadalom segítségét. Ami­kor ott fekszik előttünk a cse­csemő, a szülő anya, a sok vért vesztett sebesült, vagy súlyos műtét közben vérre van szük­ségünk, akkor minden bi­zonnyal hálás szívvel gondo­lunk azokra, akik nekünk se­gítenek az ember megmenté­sében. — Milyen tervei vannak az állomás új vezető orvosának? — Először Egerben szeret­ném kibontakoztatni a moz­galmat. Az egészséges embe­rek százaira van szükség ah­hoz, hogy végre elegendő vér és vérkészítmény álljon a kór­házak rendelkezésére. A hon­védség fiatal katonáitól már az elmúlt hónapban vettünk vért, a kórház egészségügyi dolgo­zóinak két csoportja is adott már. Itt, aki csak tehette, je­lentkezett, s ahogy a kórháí munkamenete engedi, az egész­ségügyi dolgozók az elsők kö­zött adnak vért az állomás, illetve a gyógyítás céljaira. A jövő év elején megkezdjük az első helyszíni vérvételeket a környező községekben is. Itt aztán nagy szükség van a 'ársadalmi szervek vezetőinek a falu orvosainak segítségére, eniélyes példamutatására, .'annak az országban olyan községek, ahol az orvos, a ta­nács munkatársai, a pedagó­gusok személyes példája nyo­mán százak tolongtak a ki- -zállásos vérvételen. Heves megyében még most mozdult el a holtpontról az emberies­ség és áldozatkészség mutatn­ia. De már elmozdult és ez a lényeg! Elmefuttatásunk közben a laboratóriumban és az orvosi szobában folyik a kerecsendi- ek álta ános vizsgálata. S mi­re Sóvári doktor válaszolt a kérdéseimre, a véradók felké­szülten várták a véradás pilla­natát. Újra közéjük teleped­tem hát. — Hijjnye! Négyre otthon kell lennem a fejősnél — kap­ja fel a fejét Abonyi István, s máris megy elsőnek a fülké­be, hogy minél előbb szaba­duljon. Mikor kijött, várakozóan néztek rá a többiek. 0 ugyan­ezt észre sem vette, csak öl­tözködött, kabátban, kalapban fordult vissza az ajtóból. — Jövőre, remélem, a fél fa­lu itt lesz! No ... istenáldja. Már Román Julika is öltöz­ködik, s elgondolkozva forgat­ja a kezében az uzsonnaje­gyet. Csendesen bevallja, hogy egy kicsit fél ettől az egésztől. S mit mond most, amikor a műtőből kijött: — Érdekes volt. Rengeteget nevettem magamban, mert olyan voltam, mint egy űrre­pülő. — Nem fájt? — kockáztatja meg Prokainé. — Én nem is vettem észre, mikor vették a vért és mikor mondták, hogy kész... ... A hűtőszekrényben pe­dig szaporodnak a palackok, az állandó véradók vére mellé besorakoznak az első önkéntes, térítés nélküli donorok adta vértároló edénykék. önkéntes véradás ... Az em­beriesség és áldozatkészség szép példája, amely a megyé­ben is szárnyakat kapott, 8 * kerecsendiek elkezdtek vala­mit, ami ha szám szerint nem is olyan jelentős, mégis elin­dította a mozgalmat, s csatla­kozókban nincs hiány! Cs. Ádám Éva Ótéves tervünk A kereskedelem Öt év alatt mintegy 240 ezer motorke­rékpárt, 215 ezer porszívógépet 600 ezer mosógépet, 610 ezer televíziókészüléket és 13 milliárd forint értékű bútort hoz forgalomba. lehet az országban más is — ismerte el’ tárgyilagosan —, aki megfelelne egy távoli útra, hogy segítsen és dicsőséget arasson, de ö egyedülálló em­ber lévén, csak előnyben ré­szesülhet, — Néhány nap, néhány hét. Ennyi az egész — mormogta magában és még egyszer meg­nézte ceruzája hegyét, s aztán nyugodt magabiztossággal ha­jolt a kimutatások fölé. Fe­lesleges az idegesség, felesle­ges az izgalom: a józan szá­mítások nem csalhatnak. — Vajda kartárs, a főnök hívat... — szólalt meg az aj­tóban egy hang. Vajda felnézett, s érezte, hogy lassan elönti a meleg. Igen, itt a pillanat, amelyre évek óta vár, itt van az a perc, amely sorsdöntő életé­ben, amely lezár egy névtelen szakaszt, hogy alapköve le­gyen további sorsának, amely­re a dicsőség fénye szórja csillagait. — Megyek azonnal — mond­ta és bosszankodva vette ész­re, hogy remeg a hangja. S ezt helytelennek találta. Vé­gignézett a szobán, ahol ne­gyedmagával dolgozott, ki­csit összehúzta a szemét, hogy még jobban bevésse agyába ezt a képet, a nagy pillanat képét, amelyről csak ő tud, s amely kartársai számára ép­pen olyan szürke, semmit­mondó. mint volt az eddigi sok ezer. s lesz a további sok százezer pillanat. Letette a ceruzát, megigazí­totta nyakkendőjét és ruga­szer rámosolyog a szerencse, j mosolya szárnyán messzire ra­gadja őt, nagyon messzire, ahol nagy tetteket hajthat végre maga és hazája dicső­ségére. Ki gondolta volna pél­dául, hogy amikor újságot ol­vas, milyen álmokat, terveket sző magában? Ki gondolta volna például, hogy a legutóbb Indonéziával kötött gazdasági szerződéseink alapjában ~'aj- da Béla nagy terveit voltak és lesznek hivatva valóra válta­ni. Senki. Azok sem, akik kö­tötték ezt a szerződést, azok sem, akik vele együtt olvasták az újságban az erről szóló hírt... ezt csak egyedül Vaj­da Béla tudta és biztos volt a dolgában. — Egy olyan országban, amely most bontakoztatja ki önálló gazdasági életét, feltét­lenül szüksége van adminiszt­ratív szakemberekre is. Mér. nőkre is. Orvosra is. Tudósra is. De kalkulátorra is — álla­pította meg magában olyan magabiztossággal, amely csak elismerést érdemel, s amely­nek alapja másfél évtizedes precíz és eredményes munká­ja volt. Az utóbbi hetekben, hóna­pokban mind határozottabb megfogalmazás öltött benne testet tervei közeli megvaló­sulását illetően. Mind több es mind távolibb országokkal ':ö- tött szerződésekről adott hírt az újság, a rádió és józan rea­litással, szinte matematikai no ntossággal számította ki. hogy most már rá is, Vajda Bélára is szükség lesz. Igaz, A főnök ... terrorja olyan légkört teremt, amely eleve lehetetlenné teszi a tárgyalásokat. A tárgyalásokat tehát most két tényező akadályozza: a francia kormány elfogadha­tatlan feltételei és az ultrák. Az ultrák ugyan gyakran bor­sot törnek a kormány orra alá is (sőt nyíltan ellene szer­vezkednek), de céljuk, távo­labbi céljuk megegyezik De Gaulle-lal. Ez a körülmény egy szintre helyezi a két té­nyezőt, még ha vannak is köz­tük ellentétek. Algéria politi­kája szempontjából nincs okunk megkülönböztetni őket. Ugyanis a kormány, ha akart volna, már rég leszámolhatott volna az ultrákkal, az ország baloldali erői elég nagyok ah­hoz, hogy megsemmisítsék az OAS-t, meg a többi fasiszta és és félfasiszta szervezetet. De De Gaulle inkább felhasználja őket a tárgyalások elszabotálá- sára, s közben abban remény­kedik, hogy „ultrái” a francia politikában továbbra is „őfel­sége” jól nevelt ellenzéke „sze­repét” töltik be. Éppen ezért az állandóan erősített katonai egységek nem a plastiquardok ellen fordítják fegyvereiket, hanem inkább az algériai népet sanyargatják. Az algériai háború kirob­bantása óta minden francia kormány megígéri, hogy békét teremt a Földközi-tenger part­ján. De Gaulle kormánya már negyedik éve ígérget... A tá­bornok az ígérettel együtt egy új politikai koncepciót is be­jelentett, hogy tudniillik tevé­kenységét az „egy csapás bal­ra, egy csapás jobbra” elve ; alapján végzi. 1958-ban az Hét éve tart az algériai há­ború. A küzdő felek már né­hányszor tárgyalóasztalhoz ül­tek hogy véget vessenek a vérontásnak, de eddig nem si­került megállapodniok még a legalapvetőbb kérdésekben sem. Nem tisztázták az Algé­riát Franciaországhoz fűző kapcsolatok problémáját és azt, hogy végeredményben milyen területek tartoznak majd az új Algériához. A franciák ugyanis nem tekintik Algéria részének azokat a sza- harai területeket, amelyeket 1926-ban az algériai gyarma­tukhoz csatoltak. A szóban forgó sivatagi birtok valósá­gos értékét csak a háború után ismerték fel, amikor óriási olajmezőket találtak a homok alatt. Harmincöt évvel ezelőtt, az egyszerűbb admi­nisztráció kedvéért a sivatagot néhány oázissal együtt, egy okirattal Algériához csatolták, amellyel azóta szoros gazdasá­gi kötelékek kapcsolják ösz- sze. Algérián vezetnek keresz­tül a Hassi R,Mal-i olajveze­tékek, s itt építik a Touggaunt és Hozsi Messaoud olaját szál­lító csőrendszert is. Algéria ideiglenes kormánya nem hajlandó lemondani az ország integritásáról, az egy­séges Algériáról, amelyből a franciák nemcsak a Szaharát akarják megszerezni, hanem továbbra is maguknak szeret­nék biztosítani a tengerparti városokat is, környékükkel — a virágzó ültetvényekkel együtt. A franciák tervei halva szü­letett, életképtelen országot akarnak, amely a 130 éves francia uralomnak csak a ne­gatívumaival, átkos örökségé­vel indul el, kezdi állami létét, hogy az ország ismét rászorul­jon volt uraira, a franciákra. De miért állnak elő ilyen követelésekkel a franciák? Ta­lán nem tudják, hogy ezek a feltételek megalázóak és tel­jesíthetetlenek? De igen, tud­ják S éppen ezért teszik. A követelésekkel az a céljuk, hogy továbbra is biztosítsák a gyarmati uralmat, az ejtőer­nyősök és az emberiség söpre­dékéből toborzott idegenlégió segítségével. Pedig az ejtőernyősök és az algériai városokban működő ultrák néha már a kormány számára is kényelmetlen szö­vetségek. Igaz, a diktatúra, a De Gaulle-féle tekintélyuralom nekik köszönheti születését is, tehát az első perctől le van­nak kötelezve az algériai szélsőségeseknek. Márpedig jelenleg az algériai ultrák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents