Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-05 / 286. szám

1961. december 5., tedd NÉPÚJSÁG s Az EGRI SZÉCHÉNYI utcai bútorszaküzlet, vagy ponto­sabban a Heves megyei Ku!- túrcikk Kiskereskedelmi Vál­lalat bútorboltját azért keres­tem fel elsősorban, hogy meg­tudjam, az Egri Faipari Vál­lalat termékéből, az „Egri há- ló”-ból mennyit tudnak elad­ni, s van-e panasz a bútor mi­nőségére és ha van, akkor a hibák megszüntetésére irányu­ló javaslatukat a Faipari Vál­lalat vezetőinek, munkásainak tolmácsoljam. De olyan felvi­lágosítást kaptam, hogy nem számottevő az érdeklődés az ,,Egri háló” iránt és így a ke­reskedelem is keveset rendel belőle: negyedévenként össze­sen tíz darabot.. i Pedig igen szép bútor és nem ls drága. 5100 forint az ára. készítői negyedévenként 700 darabot gyártanak belőle, de még többre is kapnának meg­rendelést, ha az üzem kapaci­tása bírná. Mégis éppen Eger­ben, ahol ezt készítik, kevés az érdeklődés iránta ... Tehát így sok probléma nem lehet a gyártó és az értékesítő szervek között, az ügy nem Igényel közbenjárást. Gondolatban eddig jutottam el a következtetésben, miköz­ben Novákovics József boltve­zetővel beszélgettem. — Persze, lehetne többet is eladni az „Egri háló”-ból, ha^a propagálásra nagyobb lehető­ség lenne. Bizonyítja ezt az, hogy az egri és a hatvani ki­állítás után, ahol az „Egri háló” is bemutatásra került, megnőtt az érdeklődés, de ké­sőbb ezután fokozatosan visz- sza is esett. Nekünk itt az üz­letben nincs helyünk a propa­gálásra, hiszen a legtöbb árut még ki sem tudjuk csomagol­ni a szűk hely miatt, pedig megérné, hogy meg tudja is­merni Eger és környéke áru­inkat. SZÉJJELNÉZTÜNK az üzlet­ben. Es bizony ezt már nem is lehet üzletnek nevezni, inkább raktárnak mondható. Még a kirakati portálok ablakai is be vannak ragasztva azért, hogy oda belátni ne lehessen, mert Itt is egymás hegyén-hátán a mennyezetig emelkedik kicso- magolatlan állapotban a búto­rok halmaza. Sehol egy tal­palatnyi hely,.. — Ezeket a bútorokat — folytatja az üzletvezető — va­lahol be kellene mutatni a kö­zönségnek: hogyan néznek ki, milyen az elhelyezésük a la­kásban, de erre, sajnos, a je­lenlegi körülmények között nincs lehetőség. — Hogyan tudják ilyen kö­rülmények között tervüket teljesíteni? — kérdezem. — Az éves bevételi tervünk 15 millió forint. De a múlt ne­gyedévi tervünket sem tudtuk teljesíteni, így nem sok re­mény van az éves terv teljesí­tésére sem. Igaz az is, hogy a bevételi tervünk 1951-hez vi­szonyítva már 13-szorosára emelkedett és ez a szeren­csénk, hogy kapunk olyan bú­tort is, amely látatlanban is vevőre talál, csak az a baj, hogy abból kevés érkezik hoz­zánk. A Gyöngyösi Ruházati és Kárpitosipari Vállalat által készített Béke-garnitúra igen keresett bútor, ezt kicsomago­lás előtt el tudjuk adni, vagy ilyen keresett cikk a három­ajtós szekrény és az íróasztal is. Az íróasztal iránti fokozott érdeklődés érthető, hiszen majdnem minden családban található olyan felnőtt, aki to­vábbtanul és otthon tanulásá­hoz szükséges ez, azonkívül szép, ízléses bútordarab. A vevők igényeinek megfe­lelően ezekből többre lenne szükség. Megszakad a bszélgetés fo­nala, mert bejön az üzletbe egy idősebb, vidéki asszony. Háromajtós szekrényt, vagy ahogy ő mondja: „sifonyt” akar vásárolni. — Jelenleg nincsen csak fes­tett, de minden pillanatban érkezhet — közli udvariasan az üzletvezető — nézzen be pár nap múlva, akkor biztosan lesz. A szekrény árát — 1211,70 forintot — előre ki akarja fi­zetni az asszony, de természe­tesen az üzletvezető nem fo­gadja el a pénzt. — Akkor írja fel, kinek lesz — szól a néni —, de nehogy el­adják másnak, mert már na­gyon kellene otthon. Nekem és fiamnak több rend ruhája van, s nem fér a régi szek­rényben. Régen bizony nem így volt. Anyám az egyetlen ünneplőjét még „tulipános lá­dában” tartotta, apám ünnepi ruhája elfért a „kaszliban”, most egy másik szekrényre is szükségünk van, pedig csak ketten vagyunk a fiammal — mondja hangos bőbeszédűség­FOGAT HŰZ ATT A Nagyon fájt a fogam. Szúrt, ha­sogatott és én zo­kogva bántam meg összes bűneimet. Az úgy kezdődött, tetszik tudni, hogy... Nem, ez el sem kezdődött, ez volt, van és csak én nem tud­tam róla, mert nem figyeltem oda, amikor Sári­kával egy sötét, huzatos folyosón csókolóztunk. Na­gyon szép volt ez, tizennyolc éves öregségem emlé­keinek ringató böl­csője, fogkoroná- názásom szertar­tásának kellemes prológusa. Ez na­gyon szép kifeje­zés, de nem úsz­tam meg ilyen könnyen, mert... kihúzták a fogam. Éppen tegnap. Ó, fekete idők véres foggyökere!! — Kérem a kö­vetkezőt! — szól ki zordonan és ke­gyelmet nem is­merve a fogorvos. Tanácstalanul, néz­tem körül, abban a reményben rin­gatva magam, hogy ez biztosan a szomszédomnak szól... Pedig az én órám követke­zett. Szomszé­dom könnyes szemmel nézett utánam és egy röpke fohászt kül­dött a Fogorvosok Istene felé. Ahogy közeledem lassan, az élet minden percét utoljára ki­élvező léptekkel, ugyanúgy szűnik a fájás is a fogam­ból. — Már nem is fáj... mondom halkan —, talán majd máskor — mondom, de a fog­orvos könyörte­lenül becsukja mögöttem az ajtót. — Üljön le! — dörren rám, és ki- tátott szájamba villantja szem­üvegét. Arcáról a szadista emberek destruktiv kifeje­zése mered rám gúnyosan. — Kihúzzuk! — csattan megvi­selt idegeimbe hangja. Bénul- tan meredek a sa­rokban álló üveg- szekrényre, ahol könyörtelen mate­matikai pontos­sággal sorakoz­nak a fogók. A lámpa fénye fé­nyesen csillan meg rajtuk. — Tátsa ki! — mondja a fogorvos kajánul rám néz. Szemében a ke­gyetlenség bűnei­nek sorozata vo­nul végig. A szá­jamban kotorász, végigtapogatja hi­deg, csontkezével fogaimat... Be­húnyom a sze­mem, hogy ne lássam azt, ami ezután követke­zik ... Istennek ajánlom... — Kész — mondja a fogor­vos — öblítsen. Rémülten mere­dek rá, de csak a hátát látom. — M...mmm... izé... — mondom — vagyis... — mi­re megfordul és jóságosán rám mosolyog. — Igen, készen vagyunk — mond­ja egyszerűen. Körülnézek. Mi­lyen kellemes itt, családias és meg­értő környezet. Szinte érzem az édenkert szellőjé­nek csodálatos fuvallatát. És mi­lyen kedves em­ber a fogorvos is! Éppen most szól ki lágy hangon, udvariasan, amíg én készülődöm: — Kérem a kö­vetkezőt. — Hang­ja kellemesen vé- gigborzong raj­tam és én a meg­hatottságtól köny- nyes szemmel tá­vozom. Még lá­tom, hogy előbbi szomszédom han­gosan zokogva, ke­gyelemért ese­dezve közeledik a rendelő ajtaja felé... Butaság...-bor­gél a néni és csak az üzletve­zető hangja szakítja félbe. — Hol lakik a néni? Mit ír­junk fel címnek? A néni kicsit gondolkodik: Felstőárkány, Fő út 147, Ka- kuk Verőn, mert csak így is­mernek a faluban. Egyre növekszik a lakosság igénye. Ami elég volt tavaly, az már az idén kevés. így va­gyunk a bútorigénnyel is. Ál­talában az emberek igényeik­nek megfelelően maguk vá­lasztják meg bútoraikat, de a választékra lehetőséget is kell adni. Kulturált környe­zetben kell bemutatni, hogy ezzel is a vásárlók ízlését nö­veljük. Az Egri Kultúrkiske- reskedelmi Vállalat bútorbolt­jában nem tudnak választani a vevők, nem azért, mintha egyes hiánycikkek kivételével nem lenne még azonkívül is bő választék, de nem láthatják kicsomagolva az árukat. TUDOMÁSUNK szerint tet­tek már lépéseket a raktározás megoldására, de ez ideig még nem sikerült azt elintézni. Sürgős intézkedésre lenne szükség. Sz. F. Világhírű festmények bélyegeken Franciaországban új bélyeg­sorozat kerül kibocsátásra, amelyen francia festők világ­hírű képei láthatók. A bélye­geken szereplő festmények között van Georges Bracque: „A hírnök”, Henri Matisse „Kék akt”, Paul Cézanne „Kártyázók” és Roger de la Fresnaye „Julius” című műve. RÖVIDEN... ROMA: Valerio Mocchi a temetőben járt. Amikor az egyik sírkö­vén meglátta a saját fényké­pét — elájult. . ★ A Pó egyik szakaszán, Stra- della közelében szabad kézzel fogták a halakat. Kiderült, hogy az egyik közeli szőlőgaz­daságban több hektó bort ön­töttek a vízbe: a halak berúg­tak. ★ A palermói törvényszék két­évi elzárásra ítélt egy zseb­metszőt, mert pénztárcát lo­pott. A tárcában két érvényte­len egylírás és egy amerikai cent volt. LONDON: Szellemes megoldás, autólo­pás ellen: ha a tolvaj be akar­ja indítani a gépkocsit, le­ereszkedik az egyik gumi. ★ Túlhajszolt igazgatóknak: gép, amely óránként 500 leve­let ír alá. •fc Tervbe vették a „beszélő utak” építését: veszélyes út­szakaszokon az útburkolat más anyagból készül, s a súr­lódás zajának megváltoztatása figyelmezteti a vezetőt, ★ Megállapították, hogy a nők­nek tőzsdei kérdésekben na­gyobb gyakorlati érzékük van, mint a férfiaknak. A tőzsde- ügynökök irodáikban női ta­nácsadókat alkalmaznak. NEW YORK: Az amerikai tetoválok szö­vetsége hadat üzent a New York-i kollégáknak, akik — véleményük szerint — nem fordítanak elég gondot a higi­Ülést tartott a Hazafias Népfront egri városi bizottsága Egerben, a városi tanács kis tanácstermében ülést tartott a Hazafias Népfront egri városi bizottsága. Az ülésen kiegészí­tették a népfront városi el­nökségét és megbeszélték azo­kat a feladatokat, amelyeket a második ötéves terv meg­valósításáért az egrieknek meg kell oldaniok. A második ötéves terv egri feladatait Takács Imre, a Ha­zafias Népfront egri városi bi­zottságának titkára ismertette. Elmondotta, hogy a tervidő­szakban helyreáll az egyen­súly a város ipara és mező- gazdasága között, feljavítják a város leromlott szőlőkultúrá­ját. — Eger város területén öt év alatt közel 400 millió fo­rintot ruházunk be. Befejező­dik a Hajtóműgyár építése, új cementüzem épül a felnémeti városrészen, továbbfejlődik az ásványbánya, új telephelyet kap az Autóközlekedési Vál­lalat, s emellett továbbfolytat­juk a város ipari üzemeinek műszaki fejlesztését — mon­dotta Takács elvtárs, majd arról beszélt, hogy 1965-ig egyre több szakmában térnek át a 36, illetve 42 órás mun­kahétre. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a fejlődéssel együtt jár az életszínvonal állandó eme­lése is, ami fokozottabb fel­adatokat ró a város lakosságá­ra is, különösen a népfront­bizottságokra, amelyeknek a társadalmi munka szervezésé­ben kell elölj árniok. • • Ötéves tervünk Az egyetemeken az elsőéves hallgatók számát a nappali tagozatokon az 1960—61. iskola évi 8320 főről az 1985—68. évre legalább 9600 főre kell emelnünk. Ezen belül a mérnökhallgatók számát 2200-ról a tervidőszak végére leg­alább 3000 főre kel! emelnünk. Az építőanyagipar termelését 44 százalékkal kell növel­ni. Jelentősen emelni kell a korszerű építőanyagok és építő­elemek termelését. A cementipar korszerűsítése révén 1965-ben legalább 2J) millió tonna cementet fognak gyártani. Az áruló parfüm A parfüm fontos szerepet játszik minden ország bűn­ügyi krónikájában. Mindkét nembeli elegáns szélhámosok és tolvajok gyakran erősen illatosítják magukat, hogy „előkelőségüket” hangsúlyoz­zák. Előfordul azonban, hogy éppen ez az illatosított elő­kelőség okozza a vesztüket. Ez történt egy ékszertolvaj- bandával is. A banda szinte tökéletes másolatokat készít­tetett az ékszerészek kiraka­taiban látott gyűrűkről, nyak­ékekről, majd bementek az üzletekbe, közelebbről „meg­tekintették” a kiválasztott ék­szereket és kicserélték a ha­misakkal. A banda két tagja, Alexius Lugoscu és Nanette Michalescu elárulta magát az­zal, hogy Nanette rendkívül ritka, átható illatú parfümöt használt és az ékszerésznél ha­gyott hamis ékszerek is át voltak itatva ezzel az illattal. A berlini rendőrség közölte megfigyelését a többi világ­város rendőrségeivel, s Bécs- ben parfümjéről felismerték a szélhámosnőt. ★ Egy genfi fiatalasszony es­küvője előtt meghívta barát­nőit, hogy megmutassa nekik a nászajándékokat. Amikor a vendégek eltávoztak, a meny­asszony észrevette, hogy hi­ányzik egy értékes karkötő. A tolvaj azonban hátrahagyta az ékszerdobozt, amelyből erős parfümillat áradt. Azon­nal felismerte egyik barátnőjé­nek kedvenc illatát. Az erő­sen illatosított kéz túl fel­tűnő nyomokat hagyott. A karkötőt meg is találták a tolvaj barátnő lakásán, egy virágvázába rejtve. Raktár, vagy bútorüzlet? Egy tanulságos eset sebb volna az a megoldás, ha olcsó füzetekben jelentetné meg a Szakszervezetek Taná­csa azokra a kérdésekre a tájékoztató válaszokat, ame­lyek teljes bizonyosságot nyújtanak a biztosítottak jo­gait illetően. Ha most nem is gondolunk azokra a biztosítot­takra, akik már 1929. január 1-től az öregségi és rokkant­sági ágazat megnyílása óta biztosítva voltak, arra azonban gondolnunk kell, hogy közel hetvenezer új biztosított lépett a pénztár kötelékébe er év fo­lyamán, akiknek fogalmuk sincs afelől, hogy: ki kaphat özvegyi és árvajáradékot? Ki kaphat végkielégítést és mi­kor? Mekkora a járadék (se­gély) összege? Hogyan lehet megmenteni az elvesztett időt? Ki lehet önkéntes tag? Hol és miként kell jelentkezni a já­radékért? Hogyan kell kiszá­mítani a járadékot? stb., st'o. Ezekre a kérdésekre várnak, vagy szeretnének választ kap­ni azok. akik ez ideig nem részesültek társadalombiztosí­tásban. BIZONYOSAK vagyunk ab­ban, hogy ezzel nagyon nagy szolgálatot teszünk a dolgozók­nak és a felvilágosító munka (ismertető előadások, ismeret- terjesztő füzetek, stb.) elvég­zése után nem fordul elő olyan eset, hogy a dolgozó tájéko­zatlanságból. vagy igényjogo­sultságának ismerete hiányá­ban elesik a törvényben biz­tosított jogaitól. Okos Miklós tezmény munkáját, feladatát, és főként azt, hogy a dolgo­zók minden bajában, betegsé­gében éppen úgy, mint az esetleges rokkantság idején és az öregkorban is az intézet a dolgozók segítségére siet és a törvényes lehetőségek keretei között mindazt megadja a biztosítottaknak, amelyre jogo­sultságot szereztek. A BIZTOSÍTÓNAK és a biztosítottnak egymáshoz való viszonya csak akkor lehet meghitt és őszinte, ha a biza­lom kölcsönös, vagyis ha nem­csak a biztosító tudja, hogy mit ad az igényjogosultnak, hanem a biztosított is tudja, hogy mi jár neki. Pillanatig sem lehet vitás, hogy ezen a területen olyan felvilágosító munka bevezetésére van szük­ség, amely egyszer és minden­korra kizárja a fentebb el­mondott esetet és az el nem mondott eseteket is. Mert ar­ról nem akarunk szólni ezen cikk keretében, hogy sok szá­zan és ezren estek el tájéko­zatlanságuk folytán a rokkant-, illetve öregségi járadékuktól. A feladat itt adva van, csak az a kérdés, hogy az adott alternatív lehetőség között ki vállalja a felvilágosító mun­kát, vagy kire tartozik? A szakszervezetekre-e, vagy a társadalombiztosítóra? A biz­tosítottak számára legelőnyö­Eppen a napokban vált is­meretessé, hogy a megye te­rületén az SZTK-biztosítottak száma megközelíti a százhar­mincezret. Ez a tagság, ami­lyen nagy tömegében, éppen olyan tájékozatlan afelől, hogy milyen jogai vannak, vagy le­hetnek a biztosító intézetnél. Hiszen még azok is, akik a há­ború előtt ismerték a társa­dalombiztosítás útvesztőit, ma azok is tájékozatlanok a szol­gáltatások igénybevételét ille­tően. Részben azért, mert az eltelt tizenhét esztendő ideje alatt a társadalombiztosítás struktúrája közelebb került az élethez, másrészt a szolgálta­tások bővítése, szaporodása folytán az intézeti tagok ilyen irányú tájékoztatása elmaradt. Bizonyos vagyok abban, hogy száz megkérdezett fia­talabb korú biztosított közül tíz sem akad olyan, aki meg tudná mondani például azt, hogy ki kaphat rokkantsági, vagy öregségi járadékot? És mikor? Az idősebb korúak már valamit tudnak, de nem többet annál, hogy legalább tíz év biztosított idő szükséges ahhoz, hogy valaki öregségi járadékot kaphasson. Ez azon­ban semmiképpen sem elegen­dő a mi korunkban ahhoz, hogy a dolgozók tisztán és vi­lágosan lássák egy ilyen nagy jelentőségű egészségügyi in­A DOLGOZÓ nevét elhall­gatom. Nyilván, nem egyedüli az alábbi eset, hiszen az élet sok-sok azonos, vagy hasonla­tos dolgot is produkál. A tör­ténet sajnálatra méltó és se­gítést kíván. A tudatlanság, vagy inkább járatlanság kö­vetkezményeként jogosultságát elvesztett munkás esete oku­lásunkra kell, hogy szolgáljon. A többgyermekes gyárimun­kás részére lakóházat építte­tett a vállalata. A házaspár, férj és feleség, szabad idejü­ket a házépítésnél hasznosítot­ták. Munkavégzés közben az asszony megsérült, a karján elszenvedett baleset következ­tében nem tudott dolgozni. Később, néhány hét múlva, a férj lebetegedett, ágynak dőlt, és nem jelentkezett a munka­helyén. Hat hét elteltével az illető beteg munkást vállalata elbocsátotta, mivel hat hétig munkára nem jelentkezett. Ké­sőbb jelentkezett az orvosnál, de akkor már nem volt ré­szére folyósítható a táppénz. Hogy milyen körülmények kö­zött élhet most ez a munkás­család, azt el tudjuk képzelni, ahol a családapa és család­anya beteg, és ahol nincs sem­mi néven nevezendő jövede­lem. Ha felületesek akarnánk lenni, azt mondanánk: ah!, so­se törődjünk vele, magának kereste a baját! A dolog azon­ban nem eddig van, nézzük csak meg, vizsgáljuk meg ezt az ügyet közelebbről.

Next

/
Thumbnails
Contents