Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

1961. december 3., vasárnap

NEPÜJSAG

Furcsaságok karácsonyra

Az amerikai áruházak új ! karácsonyi katalógusaiban ol-1 vastuk az alábbi „remek” aján- ! dék-ötleteket: gyémántokkal

díszített légyfogó, speciális í „hajkefe” kopaszok számára, nerccel díszített fogkefe és olyan esernyő, amelynek fogója üreges és egy negyedliter ! likőrt lehet tartani benne. Vé- ! gül kesztyűvel ellátott kon- zervnyitót is kapni, nehogy a ; konzervet felbontó személy be- \ piszkítsa az ujját.

' wm

Ultrahanggal működő t öltötoll

Igen érdekes íróeszközt terveztek egy amerikai gyárban. Látszólag semmiben sem kü- ; lönbözik a szokásos töltőtolltól, ; de ahhoz, hogy írni lehessen vele, nem szükséges sem tinta. ; sem festékanyag. A töltőtoll ultrahang-hullámokkal műkő- ; dik, amelyeket apró kvarc-' generátor sugároz ki. A tollhegy vége a papíron máradan- • dó és igen vékony nyomot ; hagy. Az új találmány rendkí- ; vül előnyös, szinte pótolhatat- lan precíziós műszerek gyártásánál, például különböző műszerek, anyagok skáláinak és feliratainak elkészítésénél.

Takarók krepp-papírból

A svéd Nyköping város egyik gyermekkórházában si- ; kerrel próbálták ki. a krepp- ; papírból készült takarókat,; amelyek elég olcsón előállít-: hatók, tehát használat5 után el- ; dobhatók. A krepp-papírtakarók ugyanolyan melegek és: könnyűek, akár a pehelypaplanok, vagy' a gyaplútakarók, de ; lényegesen higiénikusabbak.

Vasárnapi jegyzetek

Jlz öregek napiéról

Van-e szebb, mint embereknek visszaadni az életkedvet, azt a hitet, hogy szükség van még rájuk, hogy nem felesleges terhet jelentenek a földön. Ezt és nem kevesebbet tettek a nőtanács asszonyai, amikor megyeszerte minden községben megtervezték és megszervezték az .,öregek napját”. Ezeken a napokon megható találkozókra került sor. A kultúrtermekbe, vagy ezek híján a tanácstermekbe hívták meg vasárnap délutáni tere-ferére az öregeket. Az ajtóban a legkisebbek, az óvodások fogadták mindenütt virággal a nagymamákat, nagyapákat, utána úttörők, kiszesek szórakoztatták színes, kedves, nevettető műsorral őket. s hogy a komoly szónak se legyenek híján, a felnőttek egy-egy „képviselője” beszélt arról, hogy az öregeket ma egy-egy falu. egy-egy termelőszövetkezeti közösség szereteti veszi körül. S az öregek könnyesen, vidáman emlékeztek ezeken a találkozókon. Felelevenítették a rég múltat, azokat az esztendőket, amikor még erejük teljében dolgoztak, emlékeztek porladozó társaikra és sek-sok szíves szóval köszönték a vendéglátást, mely rendszerint tea-, kávé-, vagy sütemény-kínálgatással!• ért véget.

E kedves találkozók, az öregekről való szeretetteljes megemlékezés sok-sok idős embert bírt szólásra. S talán mindannyiuk érzéseit fejezte ki Ostoroson az öreg özvegy Bak Sándomé, amikor az életéről beszélt. Arról, milyen keservesen nevelte fel gyermekeit, milyen nehéz volt a ^sfera, hogy férje az első háborúban szerzett betegségébe 17 esztendei szenvedés után itt. hagyta. S mennyire félt akkor az öregségtől, hiszen láthatta, falujában mi a sorsa annak, aki nincstelenül öregszik meg. Az ilyen emberből a föld terhe lett, akit a család szívesebben látott volna már kint a temetőben.

— Csak azt sajnálom — mondta —, hogy nem hálálhatom, meg azt, amit én kaptam. Hogy én már nem teher vagyok itt, s nincstelen létemre is kijár nekem a tisztelet. És a tiszteleten túl még segítenek is. Járadékot kapok a szövetkezettől, nem sok, de egy magányos öreg asszonynak elég, ha hozzászámítjuk a háztáji földecskét is, melynek művelésében segítenek.

Apró kis színfolt a falu életében az öregek találkozója. A falu nagy ügyei, bajai mellett talán el is törpül, de él az emléke szivet melegítőén azokban, akiknek kezéből már kiesett a szerszám. Megszépíti a hátralevő napokat. És nemcsak az övékét. Azok, akik már ott állnak az öregség határán, megkönnyíti a következő éveket. Mert ők már előre láthatják, nem föld terhe többé a munkában megrokkant öreg.

— deák —

Három „Kuli" = 15 ember

A Hatvani Téglagyárban jelenleg téli munka folyik. A bányában és a nyersüzemben csendesség van. Pihen az öreg „Xoüen” gép, mely <i nyerstégla alapanyagát, az agyagot zúzza össze, de téli pihenőjét tölti a simahenger és a sajtoló gép is. Gépek ugyan nem dolgoznak, de a karbantartó munkások annál serényebben tevékenykednek közöttük.

Ott találjuk Forgó Lászlót, az üzemi bizottság titkárát, aki mint TMK-lakatos. a gépek karbantartását végzi.

— A nyerstéglagyártással még a múlt hónapban leálltunk, most csak az előre termelt nyerstégla égetése folyik, s ezzel egy időben a gépek felülvizsgálását és karbantartását végezzük — mondja megismerkedésünk után. — Nálunk a gépeknek nagy becsülete van. Mindannyian jól tudjuk, hogy minden egyes gép mennyi erő felhasználásától, fáradságos munkától kíméli meg dolgozóinkat. Géppel gyorsabban, termelékenyebben megy a munka. Gépeink nagyobb részben régiek, s éppen ezért vigyázni kell rájuk, hiszen nagyobb lehetőség van a meghibásodásra.

— De azért van új gépünk is — mondják dicsekedve a többiek —, mert a múlt év elején álszereltük és kicseréltük a telep régi vágányait és kaptunk három darab „kuli”-von- tatót, mely nagyon megköny- nyíti a nyers! égla szállítását.

T- Itt van a Jóska gyerek — mutat a mellette dolgozó fiatalemberre —, ki még nemrég csillés volt. el tudja mondani, mit jelent a „kulik” beállítása. — Igen — szólal meg egy 18—20 év körüli fiatalember. — Még 16 évet sem töltöttem be, mikor ide jöttem csillésként dolgozni. Bizony, sokszor meg kellett szenvedni egy-egy csille nyerstégla elszállításával A vágányok régiek, s elhasználódottak voltak, s így gyakran kisiklott a kocsi. Két—három társammal, aszerint, mennyinek volt ideje segíteni, helyre emeltük. De még segítséggel is nehéz volt és közben már a présen dolgozó emberek kiaA Szue»i-c§a$oriiH ez évi forgalma

Az idei év ’első kilenc hónapjában 13 588 hajó haladt keresztül a Szuezi-csatomán, összesen vagy 128,3 millió tonna áruval megrakodva.

A Szuezi-csatoma igazgatóságának hivatalos jelentéséből

kiderül, hogy a hajók forgalmából áz EAK-nak az idén eddig több mint 38,2 millió egyip

,tomi font bevétele volt.

Megálltam és megdörzsöltem a szemem: jól látok? Igen, semmi baja szememnek, amit látok az a valóság és a múlt egy ittmaradt darabja. Emlékeztető. Sovány ló, 1 amelyet egy kis öregasszony vezet, eke, amely mögött görnyedt hátú paraszt- ember baktat és fitymáló varjak, mert az eke nyomán vékonyan fordul a hant. 1961 őszén vékony barázdát szántó paI

raszt: itt maradt régészeti lelet a múltból ...

A múltból?

Í/W/WMmm

S ez a múlt alig egy-két esztendő, még egy ember életében is rövid időszak.

Es már múlt lett belőle rohanó, szárnyaló életünk mind gazdagabb termést hozó tempójában.

Álltam és néztem az eke után baktató parasztot és elmosolyodtam. Olyan mesz- szinek tűnt mindez, mint valami régi, nagyon régi film kezdetleges technikája. Most mosolyogtam rajta, és nem is olyan régen verítékes valóság volt!

(-6)

háltak: gyorsabban. nem

győztük kihordani a nyerstéglát ..

De mioía megkaptuk az új vontatokat, megváltozott wrist- sorsorrí is. Vontatóvezető lettem és gépemmel hat csillét tudok egyszerre vontatni, minden fizikai megerőltetés nélkül. A munka sokkal gyorsabban megy, mint régen. Nem várnak ránk a présgépnél dolgozók, mindig időben ott tudok lenni.

— Fizetésem 400 forinttal több — mondja, és szemével végigsimogatja a karbantartásra váró, gyermekjátéknak beillő „kuli”-vontatót.

Kuli ... Nagyon találó nevet adtak ennek a kis gépnek, mert a neve is jelzi, hogy a szó igazi értelmében mennyire „kuli”, vagyis mechanikus, de mégis nehéz munkától mentesíti a téglagyár munkásait.

Az irodában — az üzemvezető távollétiben — Makis János raktárossal,- a gépesítés előnyeiről és az eredményekről beszélgettünk.

— A Hatvani Téglagyárban szezon idején 65—75 ember dolgozik. A gép, de különösen az új vontató megkönnyíti, termelékenyebbé teszi a munkát. A három „kulival” 15 ember munkaerejét takarítottuk meg ebben az évben, de ezáltal jelentősen nőtt a termelékenységünk is, habár a termelékenység növekedéséhez a technológiai normák rendezése is hozzájárult.

— Tavaly júliusban, a csúcsidőben, 101 ember dolgozott és naponta 690 000 téglát gyártottunk. Míg az idén, ugyanebben a hónapban, 75 dolgozóval már naponta 657 000 téglát tudunk adni megrendelőinknek.

Az új gép beállításával nőtt a termelés és a termelékenység, és ezzel arányosan a bérek is növekedtek, mert az új gép és a technológiai normák rendezése óta átlagosan 5 százalékkal többet keresnek dolgozóink.

A Hatvani Téglagyár termelési eredményei azt bizonyítják, hogy a gépi munka helyes alkalmazása nagy hatással van az üzem termelésének eredményére, de hasznára van az embernek magának is, mert megkönnyíti munkáját.

A gép barátja az embernek, mentesíti a fáradságos, nehéz fizikai munkától, és ezért szeretni, s törődni kell vele.

Szabó Ferenc

megvilágításában, nemhogy rehabilitálni lehet, de csak még súlyosabban, még mé- *■ lyebben elítélni az ellenforra- ' dalmi árulást, fecsegjenek bár c annak első és második szaka- c száról. Nem szakaszokról, ’ hanem egységes felkelésről r van szó a néphatalom, ellen, a c. szocializmus ellen, a párt, a j kommunisták ellen.

S a történelem elég gazda- 2 gon példázza és példázta, hogy i ahol a kommunisták a „bűnö- p sök”, ott a fasiszták, a hor- thysták, a háború spekulánsai a hóhéfok!

— Dehát akkor voltaképpen... — tárta szét a karját ama említett beszélgetésen, s ki nem mondva arra gondolt, hogy akkor itt ugye, voltaképpen J nem is volt ellenforradalom, legalábbis kezdetben nem. Voltak ugyan később, bizonyos c atrocitások, néhány ember 1 meghalt, néhány üzem tönk- * rement, dehát az ‘ új, ugye, ' mindig áldozatok árán foglalja el a r é g i helyét.

Nos: Magyarországon 1956- ( ban ellenforradalom volt. Az | első pillanattól kezdve el- i lenforradalom volt. És nem ] atrocitások voltak, hanem ban- í dita gyilkosságok egész sora, • amelyet csak azért nem köve- I tett a nagy leszámolás, a hosz- szú kések kései orgoványi éjszakája, mert ■ megalakult a forradalmi munkás-paraszt- kormány, és mert volt egy barátunk, amely segítségére ' sietett a kormánynak, a párt- 1 nak, a népnek. És nem néhány üzem ment tönkre, hanem — j ismét idézve a számot — 20 milliárd forint* kár érte ezt az . országot, 11 évvel a második világháború felmérhetetlen . anyagi veszteségei után. S nem valami új, hanem na- gyonis régi, nagyonis ismert „valami” akarta a helyét elfoglalni: a fasizmus, a kapitalizmus.

Sztálin szobra, mint jelkép is, elkerült volna on rí an, mert a magyar pártban voltak olyan erők, nem is kis számmal — hisz éppen november 4-e igazolja ezt —, amelyek a nép legjobbjainak segítségével

bátran és következetesen végrehajtotta volna a már megindult folyamatot a marxizmus—leninizmus tanításainak tisztaságáért. Minden bizonnyal nem kérte volna se a párt, se a kormány, se egyetlen becsületes ember ebben az országban, hogy az osztrák Határon felsorakozó csendőrezredek, hogy horthys- ták, volt nyilasok, gyilkosok, zsebmetszők, prostituáltak, Kéthly Annák és társaik „segítsenek” a XX. kongresszus tanításainak hazai alkalmazó sában.

Az ellenforradalom ügyét lezártuk: a bűnösök megbűn- hődtek, a rpegtévedtek kigyógyultak tévedéseikből. Az egész világot megfogta és magával ragadta a XXII. kongresszus történelmi okmánya, a kommunista társadalom felépítésének nagyszerű, húszéves programja. A magyar dolgozó nép most új ötéves tervén, a szocialista társadalmi rend alapjanak lerakásán dolgozik. S ebben a munkában minden becsületes emberre számít a párt, számít a nép, még azokra is, akik megtévedtek, még azokra is, akik bűnt követtek el és megbűnhődtek, hogy éppen munkájukkal bizonyítsák be: megbánták a nép ellen elkövetett vétkeiket.

Semmi értelme és célja naiv, hamis elveket rágcsálni, száraz kenyér módjára, amikor előttünk van holnapunk nagyszerű, terített asztala, a cél minden szépsége. Ne a múltat próbáljuk ügyetlenül igazolgatni, hanem a jövőt építeni, közös holnapunkat — a XXII. kongresszus szellemében és fényében.

Gyurkó Géza

legjobbjai, a szocializmus <&*u kommunizmus elszánt harcosai, az internacionalizmus esi. méjének legkövetkezetesebb hordozói éppen a kommunisták érdekében, a kommunisra társadalom sikeres felépítéséért, a békéért, a népek egyenjogúságáért szálltak szembe és győzték le, számolták fel s személyi kultusz minden maradványát, leplezték le a régi és káros módszerek, elvek képviselőit. Magyarországon 1956-ban, ha a felszínen egyesek tiszta vizet is láttak és akarnak most is látni, a mélyben azonban olyan erők működtek, amelyeknek csak riadót jelentette a szobor ledöntése, a kiadott mézesmadzagnak szánt „szent” jelszó! Nem nehéz visszaemlékezni. hogyan váltak ezek a jelszavak szinte óráról órára tartalmukban is, formájukban is mind „zöld-színűbbekké”, mint mozgósították a börtönök, a fasiszták, a huligánok újabb egységeit ama zászló alá.

amelynek nemcsak nyelét, de lobogóját is „külföldi” anyagból készítették.

Még az ifjúság éppencsak- hogy megindult az utcákon, még csak azon folyt a tanakodás a jószándékúak körébe", hogy a Himnuszt énekeljék-e előbb vagy az Intemacionálét, amikor határainkon túl már szervezkedtek a nyilasok, a csendőrök, volt földbirtokosok, amikor már határainkon belül, nem is kevesen, kidolgozott taktikai, terv alapján készít- gették a megrohamozni szándékozó középületeket, a letartóztatásra kerülő kommunisták névsorát. Szó sem volt itt „Tiszta égbolt”-ról, szó sem volt szocializmusról, munkáshatalomról, még kevésbé az internacionalizmus eszméjéről, s legkevésbé a szovjet néppel, párttal, a szovjet kormánnyal való együttműködésről.

Emlékezetes az a meghatározás az ellenforradalom okairól, amelyet az MSZMP 1956 decemberében közreadott, mé- lyenszáhtóan és alaposan elemezve az ellenforradalom kitörésének okait, előzményeit. Ez a megállapítás ma sem vesztette érvényét és így ma sem adhat senkinek felmentést, aki ilyen, vagy olyan formában, de aktív részese volt az ellenforradalom kirobbanásának, az elpusztult életeknek, a 20 .milliárd forint gazdasági kárnak, s annak a szinte lemérhetetlen szellemi kártevésnek, amellyel szemben következtésen és keményen, az elvekből egy jottányit sem engedve kellett küzdeni éveken keresztül és jelei, maradékai ellen kell még ma is.

Abban az időben — tűnjék ez most bármilyen paradoxonnak —, a Sztálin-szobor ledöntése a párt elleni támadás harcra hívó jelképe volt. Abban az időben — tűnjék ez most bármilyen paradoxonnak — mindazok, akik jószándékkal bár, de ott tüntettek, s ezáltal lehetővé tették, hogy hátuk mögött felsorakozzon a fegyveres ellenforradalom, a párt ellen, a néphatalom ellen, az emberiség holnapja, a szocialista, kommunista társadalom ellen vonultak fel — a háború, a fasizmus oldalán.

Ezen mit sem változtat az a tény, hogy már a XX. kongresszus élesen elítélte a személyi kultuszt, hogy a Magyar Dolgozók Pártjában kezdetben lassan és vontatottan haladt a dogmatizmus, a bürokratizmus, a diktatórikus módszerek felszámolása. Ezen mit sem változtat az a tény, hogy most, a XXII. kongresszus végső és' hatalmas csapást mért a szektarianizmusra —, mert nem kevésbé súlyos az a csapás, amit a revizionista árulás kapott. A szovjet párt mostani kongresszusának elvi

— Dehát, akkor voltaképpen ... — tárta szét karját és várta, hogy majd a másik mondja ki.

— Igen, akkor voltaképpen ... — bólint a másik megértve és egyetértve a félig kimondott gondolattal.

... és a XXII. kongresszus után, amely egyik és nem fő momentumában végérvényesen leszámolt a sztálini személyi kultusszal, sok ilyen ^ félig kimondott . gondolat, óvatos megfogalmazás, s nem egyszer nyílt megjegyzés is hangzott el — a magyarországi 1956-os ellenforradalmat illetően. A megfogalmazás lényege valahogy így fogható össze: 1956. október 23-án ledöntötték a budapesti Sztálin-szobrot, az önkény, a személyi kultusz jelképét. S miután a XXII. kongresszus is „ledöntötte” a személyi kultusz mítoszát, lényegében 1956 októbere, legalábbis az ellenforradalom első időszaka nem volt ellenforradalom. Sőt — mondják már egyesek — mi megelőztük a szovjet párt kongresszusát.

Miután ez így van — fűzik tovább, de mindig csak félig kimondva a gondolatot — vajon nem ártatlanul üldöztek-e itt olyan vétkekért embereket, amelyeket később éppen, a XXII. kongresszus „rehabilitált”. S lélekben, gondolatban már megkezdődik a szerecsen- mosdatás is, nevek merülnek fel, rendőrségi jegyzőkönyvi1 * * * megállapítások helyébe idézetek kerülnek a kongresszus anyagából, meghökkentően jól ismerve a kongresszus tárgyalásainak idevonatkozó részét, leszűkítve a jelenkor történelmének legnagyobb jelentőségű tanácskozását a személyi kultusz témakörére, kiragadva b tetszőt, megfeledkezve a j.nem idevágó tézisek”-ről.

Mi tehát az igazság, éppen a XXII. kongresszus fényében?

Lehet-e, akár félévtizeddel is. a magyarországi ellenforra- d?íom után ismét és újra az </f953-os „események”-ét jó- Uzá: lókkal, vagy éppen _ oa- ■jjyo) is tudatosan Kei íszie osztogatni? Lehet-e nien‘ éget magyarázatot találni es legfőképpen igazolást a véres tragédiára a konj»"esszusi felszólalásokban?

A választ el lehetne intézni egyetlen kézlegyintéssel, egyetlen mondattal is: legalábbis szemtelenség ott keresni magyarázatot, ahol éppen a két- frontos harc szükségességét és következetességét helyezték a pártmunka középpontjába. De ez semmiképpen sem lenne helyes, sem célravezető!

„A mi népünk vérrel fizetett a személyi kultusz hibáiért, éppúgy, mint a revizionista árulásért” — mondotta Kádár János elvtárs a moszkvai Vlagyimir Iljics gépgyári nagygyűlésen. Vérrel fizetett azokért az évekért, amikor a magyar párt vezetői letértek a marxizmus—leninizmus útjáról, amikor a kollektív vezetést, a lenini eszméket diktatórikus, bürokratikus módszerek váltották fel. De vérrel fizetett az ellenforradalomért is! Budapesten és Misolcon, Oz- don és másutt becsületes kommunisták, egyszerű dolgozó emberek lettek azoknak az áldozatai, akik számára ama Sztálin-szobor ledöntése megadta a jelt: felkelni a munkáshatalom ellen.

1956 októberében, mégha az emberek, fiatalok jórésze azzal a céllal is ment az utcára, hogy meggyorsítsa a XX. kongresszus határozataiból adódó hazai feladatok megoldását, lényegében faltörc kos szerepet játszotta: utat nyitott a revizionista árulás szellemi támadása után a fegyveres támadásnak. A Sztálin-szobor ledöntése nem a további belső tisztulásnak, hanem az alulról feltörő szennynek, banditiz- musnak, a fasizmusnak volt és marad is nálunk jelképe. Hiába akarják, próbálják éppen a revizionizmus ellen határozottan fellépő XXII. kongresszus fényében ezt most „átértékelni”, újramagyarázni, legyen £ szándék naivitásában is mé£ oly jószándékú, semmivel sem mennek tovább, mintha fábó próbálnák előállítani ama sokat emlegetett vaskarikát.

A Szovjetunióban a párt, £ kommunisták, a dolgozó néi

Egy szobor és az igazság