Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)
1961-12-03 / 285. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KŰR KIADÁSÁBAN SZEMES PIROSKA: Hat fia kapás 'T' OMPA János kihívóan nézett Gáspár Bélára. — Ne felejtse el, hogy nem mi mentünk a maga földjére, hanem maga jött a mienkbe! — morogta és idegesen rángott az orra cimpáia. — Maga felel érte, hogy a brigádjában ma a fogatok a területükre menjenek. Végeztem! — felelt Gáspár. Tompa beharapta a száját, szó nélkül megfordult, és kiment brigádjához. Gáspár nem nézett utána. Benyúlt a zsebébe és letört egy darabot a szalvétába csomagolt kétszer- sültből. Az utóbbi időben sok volt a gyomorsava, » gyakran kellett ennie, különben rssz- szul érette magát. Most látta csak, milyen nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elvállalta a téesz elnökségét. • L-lég lett volna az is, amit otthon kellett elhallgatnia a feleségétől, amiért eljött falura, megvált a hivatalától. Mert az asszonyt nem vigasztalta, hogy csaknem dupla fizetést kap a férje. Reggel korán kelt, rohant az autóbuszhoz, és különösen az első hónapokban, sokszor este sem jött vissza. Legjobban az viselte meg, hogy minden jószándéka, ellenére sem tudott megbirkózni néhány hangadóval, elsősorban Tompa János brigádvezetővel. Tompa alapító tag volt. Kezdettől brigádvezető! Soha nem engedte magát., elnöknek jelölni, de valójában mégis, amolyan elnök- féle volt. Tíz év alatt kilenc elnököt ért meg, valamennyi megbukott, s akkor mindig ő igazgatta a dolgokat, anélkül azonban, hogy elfogadta volna az elnöki megbízatást. — Én csak egyszerű tag kívánok lenni, de szívesen segítek a mindenkori elnöknek ... — szokta mondani. \/ A LÓBAN, segített is. Megválasztani, ” javasolni, leváltani. Száznegyven holdon, nagyjából rokonokból álló tagsággal működött a szövetkezet. Amióta kihelyezett elnököt kaptak, minden megváltozott. Idecsatolták az egész falut, sőt, még a szomszéd községet is. Teljesen felforgatták a régi szokásokat. Gáspár Béla idejött basáskodni, a kipróbált, hűséges tagokat, mint amilyen Tomnp János, semmibe veszi. Pedig mindenki ., előtte nyílik meg ledig ő, aki annyi a a módját, hogy Elnöksége második évében, amikor már, nagyjából kialakult a munka rendje, mind| kevesebbet tartózkodott az irodán. Egy-két? órát délelőtt, ha nem volt dolga a járásnál, i Egyébként mindig kint járt a területen, hol\ az egyik brigádot, hol a másikat látogatta ? meg. Tompát általában reggel szokta felkeres-t ni. Mindenki a helyén volt, s a brigád vezető;! ellenőrizte a munkát. Egyik napon azonban? koradélután jutott el Tompa brigádterületére, 1 a Kislányához. Néhány ember lézengett csu- í pán, s a brigádvezető sehol. — Reggel kijött velünk — mondta az egyik 1 ember. — Mikor jön vissza? — kérdezte az elnök. < Azt nem lehessen tudni —, felelte valaki — mert ugyanis, most építkezik ..Ugyebár, <j ilyenkor elég sok a dolog odahaza ... Meg hát < intézkedik műtrágya ügyben .:. A Z ELNÖK rögtön látta, hogy ez min-e dennapos dolog. Reggel kijön, aztán ^ intézkedés ürügyén elmegy építkezni. Ezek| meg itt állnak, a reggel kihozott műtrágyát | kiszórják, s várják a jószerencsét. Látszott ^ rajtuk, hogy meg vannak győződve: Tompa ^ most éppen a műtrágyában fáradozik, hogy 5 ne álljon sokáig a munka. Gáspárnak megint égni kezdett a gyomra, J és egy marék kétszersült törmeléket halászott? ki a zsebéből. Bólintott és elköszönt a bri-1 gádtól. Visszament az irodára és utasította a? raktárost, hogy adjon ki műtrágyát a teher-? autónak. Alig gördült ki a kocsi az udvarról,’ Tompa karikázott be rajta biciklin. Gáspárt igyekezett barátságos arcot vágni, s majdnem? kedveskedve megkérdezte: — No, mi újság, Tompa élvtárs? — Hát, dolgozunk, mint mindig. — Most melyik részen? — A Kistanyán. Műtrágyát szórunk. — És minden rendben van? — Hogyne, most jövök onnét! Kint voltam? már hajnalban ... Minden rendben ...’ Valamennyi emberem megjelent, folyik a munka feszt! If ISSÉ ingerülten mondta, mint aki j nem szívesen veszi, hogy ellenőrzik. Egyébkor Gásnár már itt. nbbabaevia a beszél-« getést, mos' nyi műtrá , PAPP MIKLÓS: Az ősz filozófiája (magunkról vallunk) Akasztott nyár: levél csüng a fákon s az útra dűl a nedves tömbű köd: páncél-fagy dong a tonnás fák mögött: megint-csizmát nem kell kitalálnom bennem tipor még döbbent éjszakákon s a tiszta nappal is, hogy feldörög, a vérre hecceit bulldog-ösztönök mi-testünkre vágynak; új világon ne legyen kacagó gyermek; kevés a szó: tettekkel-magaddal merész agyad, szíved dobd erre a tűzre sohaként égjen, s fölizzó füstje a napig vigyen: mi a nyárra jöttünk: meleg, okos fák állnak körülöttünk. POLNER ZOLTÁN: Dudolgató Tavaszé volt teste, nyáré lobogása. hűvös őszi csókját téli csend vigyázza. Négy évszakkal vállán szerelmes virágom, menekül az éjbe parázsló, friss lábnyom. világit utána derűsen örökké elment, elment, elment, vissza sem jön többé. HARGITAI ISTVÁN: A pimasz élősdi ellen A konyhatündér lakkozott s kitartott, S a doktora borravaló lovag — Kitűnően állják az osztályharcot S a meseautón száguldanak..» Senki sem szól: a primitívség ámul Az itthagyott úri holmi körül, Fejet ráz a vén s hümmög proletárul, S imént elvesztett láncain örül — KÓPIÁS SÁNDOR: Harmónia Jövendőnk hegy- és vízrajzát felfedezem a munka térképén, s ilyenkor elhiszem, hogy a világot ember teremti. ...Valami végtelen parttalanság az élet. mely körülvesz, de én nem vágyódom a szürkeség biztonságos kikötői felé. Az értelem kettősvágányú vasútvonal. (Mégis összeütközik a múlt és a jelen.) A megtervezett, hajlékony ívelés medrünkbe rakja le pilléreit. (Így válik végül harmóniává az időzített disszonancia...) CSILLAG LÁSZLÓ: FUTNAK AZ ÉVEK... Futnak az évek gyors iramban Hajad meg egyre-egyre gyérül, Ha dombra mégy, szíveddel baj van S rád lassan októberi dér ül.Fázósan gombolod kabátod, Csupasz nyakadra sál kerül, Hegyen a ködöt gyakorta látod S valami űrt érzel, — belül. Szemeden mintha hályog ülne, Fáradtan kelsz, ha jön a reggel, Régi éned még úgy repülne, A mostani szól: szárnyad tedd el. Kezed izmos volt és kemény, Ma már csak, mint a véné — reszket, Odajutottál, nincs remény, S nem tudsz már vetni, — csak keresztet.
