Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-31 / 307. szám

1961. december 31.. vasárnap NÉPCJSA6 * olyan munkák premizálására fordítsák, amelyeket előre nem lehetett feladatul ki­tűzni, KI NEM KAPHAT PRÉMIUMOT? Méltányos és jogos, hogy a gyártástervezési csoportveze­tők megkapják a prémiumo­kat, ha a hatáskörükbe tarto­zó gyártmányok önköltség- csökkentését az utókalkuláció igazolja, de a vállalati, az ösz- szes termékekre eső önköltség alakulása nem kedvező. Ügy gondoljuk, és az új rendelet szelleme is ezt diktálja, hogy ebben az esetben a gyártás- tervezők jogosultak a prémi­umra, vagy annak csökkentett részére. De mennyi kérlelő szó és komoly figyelmeztetés hang­zott el az utóbbi időben, hogy a műszaki vezetők fordítsanak nagyobb gondot, követeljék meg jobban a baleset- és egészségvédelmi előírások be­tartását. A balesetek nem csökkentek, sőt a súlyosabbak szaporodtak. Ezért a prémium- rendszer ösztönző hatását tu­datossá kell tennünk, az anya­gi ösztönzést fokoznunk kell — még negatív irányban is. Az új rendelet szerint nem részesíthető prémiumban az üzem- és művezető, a műhely­ben bekövetkezett halálos, vagy tömeges baleset esetén és az egyes üzemrészlegek, műhelyek közvetlen vezetői, ha a vezetésük alatt álló részlegnél 25 százalékos rok­kantságot okozó, vagy 30 na­pon túl gyógyuló baleset tör­tént. Jó lenne, ha mindezt az új év első napján megjegyez­nék és a következő év Szil­veszteréig be is tartanák mun­kások és műszakiak egyaránt. A jövő évi prémiumot em­legették az év utolsó munka­napján. Senki se vádolja anyagiassággal azt, aki pré­miumot akar. Nem röstelljük hirdetni, hogy a prémium az anyagi ösztönzés egyik formá­ja, sőt azt is valljuk, hogy ez gazdaságpolitikai célkitűzése­ink végrehajtásának egyik eszköze. Persze azt is világo­san látnunk kell, hogy a pré­mium önmagában nem alkal­mas a hibák kiküszöbölésére, és a nehézségek megoldására nem elegendő a legtökélete­sebben kidolgozott anyagi ösztönzés rendszere. De erről a hajtóerőről nem mondha- ; tunk le. Ha okosan használjuk ki az anyagi és erkölcsi ösz­tönzőket, ha a vezetés szín­vonala javul, és egyesül a munkások egyre fokozódó len­dületűvel, akkor sikeres és boldog lesz az új esztendő. Dr. Fazekas László visszatekint ”*/ üzem, Akárhogy tagadjuk is, egy kis borzongással hallgatjuk minden szilveszterkor az óra kondulását, s szinte bőrünkön érezzük, hogy új évbe fordul­tunk, és vitathatatlanul vá runk valamit a most érkezőtől, így volt ez tavaly is. Most egy szemvillanásnyi időt töltünk egy községben, egy családban és egy üzemben, hogy meg­tudjuk, mit kaptak a búcsúzó, elmúlt esztendőtől. GYÖNGYÖSHALÁSZ Köz­ségi tanácsának elnöki szobájában új emberrel találkozunk, és amikor elmondom, hogy azt kutatom, mit kapott ebben az esztendőben, a község, nevetve kell nyugtáznom, hogy először is Szabó Károly személyében új vb-elnököt, ez év márciusá­ban. Nem egészen egy hónap múlva újra új embert, az ak kor főagranómust, ma az egye. sített tsz elnökét, Strumpf Lászlót köszöntötték a halá­sziak. A többit már az elnök mondja el: — Üj iskolát, új művelődési házat avattunk ebben az esz­tendőben. Ezzel új szórakozá­si lehetőségek sorát adtuk a község dolgozóinak. Halász tör­ténetében először — zeneisko­la indult a művelődési ház­ban, ahol negyven gyerek is­merkedik a hangszerekkel, ötszáz méter hosszú és négy méter széles makadámúkat, 2500 méter járdát építettünk, 25 000 forintos költséggel — a megyei tanácstól kaptunk — modem berendezéssel láttuk el a klubot, s ebben az eszten­dőben nagyon megnőtt a la­kosság műveltségét és tájékoz, tatását szolgáló cikkek száma. A két és fél ezer lakosú köz­ségben ma 444 rádió, 17 tv, 5920 újságelőfizetés van. Jó lenne egy kicsit előre látni, de anélkül is tudom, hogy jövőre ilyen szorgalmas nép vezetője még szebb és még több ered­ményről számolhat be! BURDA ISTVÁN Hatvan­____________________ ban la­kik egy takaros kis házban. Lassan eljár felette az idő, de példás szorgalma a hatvani cukorgyári munkahelyén ked- veltté tette a jó humorú kapus bácsit. A környéken is szere tik őket, azért is örültek az 1961-es év 43. játékhetében a házaspár szerencséjének — 70 ezer forintot nyertek a lottón — Én aztán igazán a szívem­be zártam az öreg esztendőt! Hiszen olyan volt ez, mintha a mesebeli tündér jött volna el, hogy egy rokkant emberen se­gítsen. Nagy pénz ez! Be is vásároltunk mindent. A har­minckét esztendőt szolgált öreg bútorom helyett 21 ezerért Pestről hoztam újat! A gye­rek kapott egy motort. Élete vágya volt, ha már szeren­csénk termett, legyen neki. Az asszony is, meg mind a hárman felruházkodtunk, mo­sógépet vettem és maradt öt­ezer forintunk is! Amíg élek ruhára nincs gondunk. — A Petőfi Tsz-ben dolgo­zom és amikor az asszonyok megtudták, hogy nyertünk, mind azzal fogadtak: „csak nem dolgozol még ez után is!” Erre én azt feleltem: szor­galmasnak jár a szerencse! Nem is tudnék meglenni mun­ka nélkül, meg az uram se a kapuja nélkül! — néz Burdáné kedveskedve idős párjára. A DOHÁNYGYÁRBAN, j Egerben, régen lefújták a négy órát, mégis világosak a titkár­ság szobáinak ablakai* Vend- rei Géza igazgató és Zsíros La­jos főmérnök még dolgozik. No, nem strébersóg ez, nem is kihívás, hogy lámcsiak m i t Egyszerűen — dolguk van, s a kényelmesen, ízléssel berende­zett irodákban szívesen végzik el ami megmaradt a napi jö­vés-menés miatt. — Mert napközben általában kinn vagyunk az üzemrészek­ben. Sok új dolog van nálunk, amit az 1961-es esztendő ho­zott, s ez is megkívánja jelen létünket — mondja a főmér­nök. — Hogy mit is kaptunk 1961- ben — gondolkodik el Vendre! Géza. — A korábbi évek nagy építkezései, beruházásai lehe­tővé tették, hogy ebben az év­ben már igénybe vehettük az új gyártási termeket. Hat fo­nó- és három bélgépet' kap­tunk, egy nikotex-kazánt, s mindezek azt jelentik, hogy . 1962. január 1-től Magyaror­szágon egyedül mi gyártunk szivart, sőt a nikotin-csökken­tett szivarokat is, és évi 12 millió forinttal emelkedik a szivargyártásunk. Üj technoló­giai eljárást vezettünk be az óévben, s a megelőző éveknek köszönhető, hogy az ötven éves, avult technológiai eljá­rást most már — sok kézzel végzett munkafolyamat gépe­sítésével — újjal cserélhetjük fel. A dolgozók szociális ellá­tása érdekében is tettünk egyet-mást. A tizenhét férőhe­lyes felsőtárkányi gyermek- üdülőnket 34 fősre bővítettük, modem berendezéssel és teljes kényelemmel láttuk el. Azasz- szonyok számára megoldottuk, hogy aki igényli, vacsorát is kap a konyháról. Egyszóval ki­csiben is, nagyban is igyekez­tünk! Mindenütt nagy számok. Az iskola másfél millió, a kultúr- ház egymillió, a családban is ezrekben beszélgetünk, s a gyárban szemkápráztató szá­mokat hall az ember. Hogy miért? Mert minden,év rak a másikra valamit, mindegyik hoz újait* s ha rossz is jön ve­le, azért nem szabad feledni a sok jót sem, s az utóbbit vár­va nézzünk a most kezdődő esztendő elé! füs. Adám Éva Egy szövetkezet, ahol egész éven át dolgoznak a tagok November tizedikén utolsót fordult a vetőgép a tarnalele- szi Tarnavölgye Tsz földjén. A betakarítással már jóval hamarabb végeztek, s- most, hogy beköszöntött az igazi té­li időjárás, a szántó traktorok is elvonultak. Néptelen lett a tamaleleszi határ. Ritkás hó­takaró alatt pihen, mintha csak erőt gyűjtene, hogy a ta­vasz beköszöntővel nagyra nevelje a búzát. Régen a téli hónapok — amikor „kifagy­GÜNTHER KUNÉRT: titkára vagyok. Miért lennének ott izgalmak?” — „Nőügyek?” kérdeztem. Egy pillanatig gondolkozott, tétovázott, majd így szólt: „Tu­lajdonképpen nincsenek. Mint másodtitkárnak.;.” — „Tehát ez sincs”, mon­dottam, „akkor pedig miért zavarja olyan nagyon, hogy rángatózik a szempillája?” — „Pontosan elmesélem ma­gának, doktor úr”, mondotta, és olyan kimerültén támasz­kodott íróasztalomra, hogy széket tettem alája. „Képzelje el, meglátogatom az egyik hi­vatalt, bejelentem valamelyik osztályvezetőnek, hogy a mun­kát jöttem ellenőrizni, és ek­kor ...” még a nyelés is nehe­zére esik páciensemnek, „ek­kor, doktor úr, elkezd ránga­tózni a szempillám. Ugyanez történt már lent a portásnál. Hogy vagyunk, hogy vagyunk, szoktam kérdezni tőle, éber­ségben nincs hiány? És akár akartam, akár nem, pislogni kezdtem. Erre a fickó vissza­pislogott, és közben úgy vi­gyorgott, hogy meg tudtam volna fojtani. Azután ott ülök szemben az osztályvezetővel, felteszem neki az első kérdést, amit általában szoktam: Mond­ja, kedves kolléga, dívik ma­guknál a sógorság-komaság? És már megint pislognom kell, mire vizavi visszapislog, be­nyúl az íróasztalába, elővesz egy üveg pálinkát és így felel: Csak a nagybátyáin dolgozik tak” a határból —, tétlenséget jelentettek a falu emberének, s az egyforma, szürke napokat csak a keres'7‘élők, disznóölé­sek, lakodalr. k tarkították. Most már NEM A TÉTLENKEDÉS IDEJE a tél. Ebben a termelőszövet­kezetben is talál munkát, aki dolgozni akar, mint ahogy a tsz-elnök helyettese mondja, nincs is annyi emberük, amennyit téli munkán foglal­koztatni tudnának. A kora téli napokat, amikor még nem volt olyan szigorú az idő, építkezésre használták fel. Most épült fel a tsz 300 férőhelyes juhhodálya, szer­fából, a téli időjárásnak is megfelelően alakítva. Két hé­tig dolgozott ezen a szövetke­zet minden munkabíró és eh­hez értő tagja, hogy fedél alá kerüljön a jószág. Be is fe­jezték, a téli munka azonban nem ért ezzel véget. Az idén a tervek szerint legalább 200 holdat akarnak istállótrágyázni. A szövetkezet 36 fogata ezt a munkát végzi a következő hetekben. A kö­zös istállóból hordják ki a földekre a trágyát, meg a háztájiból, elsősorban onnan, ahol még ott van a nagy is­tállók híján a közösbe vitt jószág. A harminchat fogatos mellé segítség is kell, s ez el­sősorban az asszonyok közül kerül ki. Mint ahogy a nyá­ron részt vettek mindenben, ahol csak szükség volt dolgos kézre, a leleszi asszonyok a télen sem vonják ki magukat a munkából. Szükség van rá­juk, mert kevés a férfi, és arra a kevésre elsősorban az erdőn lesz szükség. A szövet­kezetnek saját erdejéből több mint 900 köbméter fát kell kitermelnie. A munkaképes férfitagok száma alig haladja meg a hatvanat, nagyon elkél tehát, hogy ahol csak lehet, magtárban, trágyaszórásnál az asszonyok tehermentesítsék őket. így a férfiak többsége egész bélen át ERDÖMUNKÄN lesz. A tervek szerint 150 köb­méter fát kell leadniuk. 540 köbméter fára van szükség ahhoz, hogy a tagságnak biz­tosítsák a munkaegységekre járó téli tüzelőt. S hogy pénzt is hozzon a házhoz a fa, azért még mintegy 240 köbméternyi szerfát is kitermelnek. Ennek egy részét értékesítik — eb­ből fedezik majd a kora ta­vaszi előleget* amikor másból nem pénzelhet a szövetkezet^ egy részét pedig tartalékol­ják a következő esztendei* sa­ját erőből történő építkezések­hez — úgy* ahogy azt az idén is tették. Nagy mennyiségű fa ez* a szövetkezet hatvan főnyi fér­fitagsága egész téten át ezzel foglalkozik — még segítség is elkelne hozzá' — mondják. Tavasszal aztán* amikor nyílik az idő, megkezdik a talajelő­készítést* vetést. A tamaleleszi szövetkezet­ben elérték* hogy a tagoknak többségében egész esztendőn keresztül biztosíthatnak mun­kát. És ez nemcsak a munka­egységek számát növeli, hanem az egy munkaegységre való részesedést is. A munka mellett van még más tervük is a szövetkezeti­eknek. Akit érdekel, az arra is felhasználhatja a csendesebb téli napokat, hogy növelje tu­dását, hogy NAGYOBB FELKÉSZÜ LTS ÉGGEL végezze tavasztól a reá váró munkát. Megszervezték az ezüstkalászos tanfolyamot. A brigád- és munkacsapatveze­tők részére kötelezővé tették, hogy a télen át elvégezzék a munkaegységszámítási taniö- lyamot, a következő esztendő­ben itt se legyen hiba. Dolgoznak, tanulgatnak, ese­tenként szórakoznak is a tar- nalelesziek, így hasznosítják a téli napokat, s közben erőt gyűjtenek ahhoz, hogy tavasz*-: szál új lendülettel folytassa k a munkát. létemre — na tessék, már me-? gint! — egyszerűen nem bírom? már ki. Doktor úr, hiszen mi? mind a ketten mégis csak a jö-? vőért dolgozunk — íme, újra? —, de így olyan szomorúnak? és sivárnak tűnik a jövő. És? ami a legrosszabb, hogy mar? egyáltalán nem tudom, vajon? idegességből pislogok-e, vagy ? szándékosan, amikor azt aka-> rom bizonyítani, hogy milyen? öntudatos vagyok ... tessék, > már megint! Drága doktorom,? segítsen rajtam!” 5 Az orvos kivette hónom alól? a lázmérőt, fejcsóválva néze-? gette, mintha életében először? látna ilyesmit és egyáltalán? nem tudná, mire is lehet hasz-? nálni, majd egyszerűen zsebre-? vágta. ? — És mi lett azzal az em-? berrel? — kérdeztem izgató t-| tan. — Segített rajta, doktor? ? — Természetesen — jegyez-? te meg kézmosás közben —, hi-< szén egész könnyű eset volt.? Semmi mást nem kellett ten-? nie, csak mindennek az ellen-? kezőjét mondania, mert ha va-? lami negatív dolgot mondott,? akkor a pislogás azt jelentette,? hogy ő tulajdonképpen pozití-? van gondolja azt. Sajnos, az-? óta egyáltalán nem pislog... ? — Bolond história — mond-S tam —, ezt ugyan jól megcsi-S nálta, doktorkám. ? — Hát igen — válaszolta,? míg felvette a kabátját —, ha-? ladó tudós létemre.sj Puff ne­ki! Hirtelen hevesen megrán-? dúlt a doktor szeme, és úgy el-? kezdett pislogni, hogy gyorsan? megfordult és kisietett a szo-V bából. \ Fordított»: ttoHosi Tibor ? nálunk és a feleségem, mint előadó, no, meg a kutyánk, tudja, olyan házőrzőként tevé­kenykedik itt:.. — No, de ez nem megy! Dör- mögöm és puff neki, már me­gint pislogok, a másik meg vissza. Ezek után már igazán nem vagyok abban a helyzet­ben, hogy bármiféle lépést te­hessek a sógorság-komaság rendszere ellen. Vagy gondolja csak el, ked­ves doktor úr, utazom a szol­gálati kocsival, szólok a gépko­csivezetőnek, hogy még lenne egy nagyon fontos elintézni valóm, s ebben a pillanatban megint pislognom kell. A gép­kocsivezetőm erre kijelenti, hogy tökéletesen érti a dolgot, és megáll valamelyik vendéglő előtt. Akkor is így csinál, ami­kor nekem ilyesmi eszembe se jutott. Vagy képzelje el, kedves doktorom, amikor valakivel beszélnem kell, hogy elkészít­hessem a minősítését, és így szólok hozzá: Kedves Klesturm kartársnő, én mint öreg szocia­lista— s máris pislogok —, azt javaslom önnek, hogy tanul­mányozza a marxizmust — pis­logás —, mindig tanuljon, ta­nuljon és megint csak tanul­jon — pislogás —, ekkor Kles­turm kartársnő rám nevet, visszapislog és negédes hangon kijelenti: természetesen, kollé­gám! Ettől kell engem megmente­nie, doktor úr! Haladó ember — Figyeljen ide, kedves ba­rátom, elmesélek magának egy csodálatos esetet, amely nem­rég történt meg velem — mon­dotta orvosom, miközben a hó­nom alá dugta a lázmérőt, hogy meggyőződjék, felgyógyultam-e. — Ilyen eset még nem fordult elő a prakszisomban. Nemré­giben felkeresett egy csöppet sem feltűnő, átlagos kinézésű férfi. Amikor panasza felől érdeklődtem, a szemére muta­tott. „Segítenie kell, doktor úr”, mondta sóhajtva és könyörög­ve nézett rám. Megvizsgáltam tehát a sze­mét ... semmi. Teljesen egész­séges, normális szem volt. „Ez­zel a szemmel száz évig is el­élhet”, nyugtatgattam, „telje­sen egészséges”. — „De nem, doktor úr”, mormolta, s hirtelen a mellem­re vetette magát és még fel sem ocsúdhattam meglepeté­semből, már nedvesre bőgte a nyakkendőmet. „Nyugalom, nyugalom” csitítgattam, „min­den rendbe jön”. — „Doktor úr”, vinnyogta, és az asztalon levő vattával vé­gigtörölte arcát. A képére ra­gadt vattafoszlányoktól úgy nézett ki, mint valami nagyon öreg ősember. „Doktor úr ... rángatózik a bal szemem! Mentsen meg!” — „Ember!” kiáltottam most már dühösen, „ilyen csekély­séget ennyire komolyan vesz? De jó, én még egyszer meg­vizsgálom. Ez biztos csak ide­gesség. Valami atropin. Nyil­ván, ha nagyon felindul, akkor rángatózik, ugye? Mi a foglal­kozása?” I — „A hivatali felügyeletet koordináló egyesülés másod­időket, a kapacitást pontosab­ban kell megállapítani és ak­kor elérhető, hogy az 1. számú gépen indítják a termelést és a folyamat végére, mondjuk a 10. gépre folyamatosan, meg­állások, kényszerpihenők és torlódások nélkül ér el a mun­kadarab. Ha ezt biztosítják a műszakiak, akkor csökken a veszteségidő és ezzel egyidejű­leg csökken az önköltség, de növekszik a termelékenység és külön beruházások .nélkül, hó­végi hajrá, túlóra és „társadal­mi” munka nélkül is teljesítik majd. az ideihez képest maga­sabb termelési tervet. A FINOMSZERELVÉNY- GYÄRBAN MAS A GAZDA? A Szerszám- és Készülék- gyár és az Egri Finomszerel- vénygyár is a Kohó és Gép­ipari Minisztériumhoz tarto­zik. De úgy látszik, itt más a gazda. Ugyanis a Finomszerel- vénygyárban még nem készí­tették el a prémiumkifizetési tervet, mert az iparigazgatóság még nem közölte az éves pré­miumösszeg megoszlását. Az új év első napján még nem közölték — még a vezető mű­szakiakkal sem —, hogy kitől, milyen feladat megoldását várják és annak sikeres meg­oldásáért mennyi prémium jár. Pedig kíváncsiak lennének erre a Bervában is. Annál is inkább, mert az első félévben nem volt prémium, de a har­madik negyedben igen és úgy hallatszik, hogy a módosított éves termelési tervet teljesítet­ték, tehát újra bizakodnak. Egy biztos. A termelékeny­ség növelése, az önköltség csökkentése, az importanyag megtakarítása, az exportter­vek teljesítése, a műszaki fej­lesztés a Finomszerelvény- gyárbam is alapvető követel­mény. A műszaki dolgozók premizálásának ez az alapja. Döntő változás lesz 1962-ben az, hogy a prémiumfeladato­kat előre meghatározzák, az §v közben nem változtatható ás teljesítés esetében nem ta­gadható meg a prémiumkifi­zetés azzal, hogy nincs rá ke­ret. Sokan eddig is helytelenítet­ték, hogy előzetes feladatok kitűzése nélkül nem mérhető ás nem ellenőrizhető teljesít­mények nélkül prémiumot osz­togattak. Akik kapták, azok­nak bevált ez a módszer. De még ők is érezték, hogy nem prémiumot, hanem borravalót, vagy „pofapénzt” kapnak. Ezt megszüntetik a Finomszerel- vénygyárban^ és reméljük, másutt is. Természetesen a rendelet továbbra is módot nyújt arra, hogy az éves pré- niumösszeg 10 százalékát Véget ért az év utolsó mű­szakja, a gyárból kitódultak az emberek. Az autóbuszra vár­nak. Vidám zsivaj zsong, most beszédessé válik az is, akinek máskor hangját is álig hallani. — Boldog új évet! Jó egész­séget és négyes lottó-találatot! —; Köszönöm, neked meg sok prémiumot! A két barát kezetfog, moso­lyognak és a körülöttük állók is nevetnek, ismerik egymás szenvedélyét és gyengéit. De emberünk- legyint, morog va­lamit a foga között. Mi csak annyit értünk, hogy valami baj van a jövő évi prémium­mal. Ügy hallatszik, megszigo­rítják a feltételeket. Így aztán lesz is. meg nem is. Megérkezett az autóbusz, a két vitatkozó férfi egymás mellé ült, így valószínű, hogy hazáig még több szó esett az új prémiumrendeletről. MI AZ IGAZSÄG? Valóban, 1961 novemberé­ben új rendelet jelent meg és ennek alapján a minisztériu­mok is rendelkezést adtak ki az 1962. évi prémiumrendszer kidolgozásáról. A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár felügyeleti ható­ságától megkapta a következő évi fő feladatokat. Külön meg­határozták a vezetők és külön a beosztott dolgozók feladatait és külön-külön a prémium­összegeket. Ez tehát eleve ki­zárja, hogy a vezetők esetleges nagyobb összegű prémiuma mi­att kevesebb jusson a beosztot­taknak. Nyilvánvalóan ez he­lyes és megnyugtató intézke­dés. i A Szerszám- és Készülék- ' gyárban 80 000 forintot szán- 1 nak a műszaki fejlesztési terv- teljesítés premizálására. Ez ti- ^ lenegy százalékkal több az i előző évinél. Az feszes prémi- 1 ura pedig a 80 000 forintnak 1 többszöröse. Űj gyártmányt, a Zs. M. gyártást kell bevezetni. ; Ez önmagában is nagy feladat, ' de az önköltséget is csökken- ‘ teni kell. Hogyan, miként ér- 1 hető ez el? Gondos vizsgálatok < után kiszámították, hogy : 72 000 normaóra megtakarítás- 1 sál. A műszakiak szervezzék meg jobban a munkát, legyen 1 következetesebb és még zök- 1 kenőmentesebb a ciklusos < gyártás, csökkentsék a veszte- i ségidőket. 1 Hogyan, talán még több ve- i rítéket követelnek majd a i munkásoktól? Nem. De az i egyes alkatrészek folyamat- 1 rendszerű gyártását a műszaki i vezetők nagymértékben előse- 1 gíthetik. Kellő szervezettséggel i és gondossággal elérhető, hogy ] a műveleten belül ne legyenek i kényszermegállók. Az átfutási i 80000 forint prémium

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents