Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-28 / 304. szám

IMI. december üff., rsíitörtők NÍPÜJSÍG 8 A bermudai vargabetű A nyugati diplomácia év vé­gi csúcsteljesítménye — ezek­kel a szavakkal harangozta be heteken keresztül az amerikai és az angol sajtó a karácsony előtti Kennedy—Macmillan ta­lálkozót. A két angolszász ha­talom vezetőinek megbeszélé­sei mintegy felteszik majd a koronát arra az eszmecsere­sorozatra, amelyet december elején Párizsban tartottak az atlanti miniszterek — fűzték hozzá ezek a kommentárok. Kétségtelen, hogy az egész világ, ha nem is túlságosan so­kat, de valamit várt ettől a bermudai találkozástól, ame­lyet látványos előkészületek vezettek be. Megtudtuk, hogy milyen a hamilto'ni kormány­zósági palota, a megbeszélések színhelye, arról is értesülhet­tünk, hogy az amerikai elnök egyenesen szélütött édesapjá­nak betegágyától sietett Mac- millanhoz, és emiatt a találko­zó esetleg rövidebb lesz a vártnál. Végül találgatásokat hallhattunk arról, hogy az Egyesült Államok és Nagy- Britannia ellentétei szerteága­zóak és igen mélyek, sokfejű sárkányra hasonlítanak, — mint a New York Times írta, de ennek ellenére a német kér» désről folytatandó tárgyalások menetrendjét fogják megbe­szélni. A karácsony előtti találko­zó véget ért. S a kiadott közös közlemény nem a béke ha­rangzúgását hozta meg a világ­nak, hanem a nukleáris rob­bantási kísérletek fülsiketítő robaját. A Kennedy—Macmil­lan nyilatkozat lényegét abban a pontban találhatjuk meg, .amely közli, hogy az Egyesült Államok fenntartja magának a jogot a légköri atomrobbantá­sok előkészületeinek folytatá­sára. Ily módon teljes mérték­ben igazolódott a Pravda múlt heti megjegyzése. A Szov­jetunió vezető lapja megírta, hogy hiába hallhattunk az im­perialists tábor vezetőitől szép szólamokat a tárgyalási haj­landóságról, a német kérdés rendezésére irányuló készség­ről, amikor minden békeszóla­mot tólharsog a NATO hábo­rú* készülődéseinek lármája. Bármilyen szövevényes is az amerikai politikai gépezet, bármilyen sok irányzat igyek­szik hatást gyakorolni Kenne­dy álláspontjára, mégis, válto­zatlanul a szélsőségesen reak­ciós tábornoki kar befolyása érvényesül a legerősebben, a washingtoni kormányzatot a hidegháború fokozására ser­kenti. Másként nem lehet érté­kelni azt a tényt, hőgy a mai nemzetközi helyzetbén az ame­rikai elnök legfőbb törekvése a nukleáris robbantások foly­tatása. Ezt az elhatározást az­zal indokolja, hogy Hruscsov, az S2KP XXII. kongresszusán bejelentette: a Szovjetunió 100 megatonna robbanóerejű nuk­leáris bombával is rendelkezik. De a szovjet katonai fölényt az amerikaiak ma már behozni nem tudják, s minden nyugati lé­pés. amely a fegyverkezés fo­kozására irányul, a szocialista tábor vezetőit is arra készteti, hogy saját biztonságuk meg­óvására, megfelelő ellenintéz­kedéseket tegyenek. A bermu­dai találkozó csak igazolta en­nek múlhatatlan szükségessé­gét. Annál inkább elengedhetet­len ez, mert Kennedynek és Macmillannek a német kérdés­ben is negatív volt a mondani­valója. A tárgyalások előkészí­tése helyett mindösze azt a so­ványka utalást találhatjuk a közleményben, hogy megbíz­zák Thompsont, a moszkvai amerikai nagykövetet, folytas­sa „puhatolózó” megbeszélé­seit a szovjet külügyminiszté­riummal. Az ilyen „puhatoló­zás” azonban semmiképpen sem nevezhető tárgyalási haj­landóságnak, inkább huzavo­nának, s arra készteti a szo­cialista országokat, hogy meg­gyorsítsák lépéseiket a német kérdés rendezésére. Hruscsov az SZKP XXII. kongresszusán egyértelműen jelentette ki: a német kérdés­ben a Szovjetunió számára nem a határidők fontosak, hanem az a tény, hogy elvágják a nyugatnémet imperializmus és mili tarizmus feltámasztásának útját, a békeszerződés megkö­tésével húzzanak záróvonalat a második világháború alá. De ez a kijelentés, hogy nem a határidők fontosak, egyszers­mind nem jelentik a korlátlan várakozást, a végtelen türel­met, annak elnézését, hogy az atlanti hatalmak vissza akar­nak élni a nekik nyújtott hala­dékkal. Annál is inkább nem jelenti ezt, mert a közbeeső időben további lépések történ­tek az agresszív nyugatnémet militarizmus megerősítésére, a NATO keretében folytattál?: az előkészületeket a bonni had­erő atomfelszerelésére. Már most híresztelik, hogy Bermu­da után január közepén Mac­millan—Adenauer találkozó lesz, ezen a britek hosszú idő­re katonai gyakorlótereket ad­nak majd a nyugatnémet had­seregnek Angliában. Ilyen kö­rülmények között a Szovjet­unió minden bizonnyal megta­lálja a módját, hogy a vezet" nyugati hatalmáknak értésére adja: türelme nem határtalan, változatlanul érvényben van a figyelmeztetés, amennyiben nem történik határozott lépés a német kérdés egészének ren­dezésére, a szocialista országok megkötik a békeszerződést az NDK-val és ezzel együtt jár valamennyi következmény. A bermudai párbeszéd a vi­lágpolitikának sok más kérdé­sét-is érintette. Valamennyivel részletesen foglalkozni nem ér­demes, mert a lényeg a fen­tebb kifejtett két problémakör volt. Ebből a kettőből is kitű­nik, hogy a hamiltoni kormány­zósági palotában Kennedy és Macmillan vargabetűt írt le, visszatért arra a kiindulási pontra, amelyről nem az ered­ményekkel kecsegtető tárgya­lások irányába mutat az út. A szocialista diplomáciának ezt tekintetbe kell vennie, ami­kor felkészül az 1962-es fel­adatokra. Várkonyi Tibor Az udvariasság volt a veszte Theodore Lop et Herrera, a cali- fomiai Stockton- ban kirabolt egy bankot. A báni? tisztviselői ugyan­olyan udvariasan viselkedtek vele, rrúnt bármely más ügyféllel, s ez lett a veszte. Herrerát ugyanis annyira megzavarta az ud­variasság, hogy ő is „korrektül” vi­selkedett. Amikor piszto­lyát a pénztárosra szegezte, az csu­pán annyit mon­dott: „De kérem, csak tessék! Cso­magolva, vagy cso- magolatlanul pa­rancsolja? Meg­kérhetném, hogy egy nyugtát alá­írjon?” Theodore Lopez Herrera elvette a pénzt, engedelme­sen, saját nevével aláírta a nyugtát, úgyhogy a rendőr­ség azonnal nyo­mára, jutott és le­tartóztatta. Meghalt „Grandma“ Moses December 14-én 101 éves ko­rában meghalt az amerikai művészeti élet egyik érdekes személyisége: „Grandma” Mo­ses, a világhírre jutott öreg amerikai parasztasszony, aki 70 éves korában kezdett fejte­ni és azóta több mint ezer ké­pet alkotott, amelyeknek nagy része jelentős amerikai és európai múzeumokban és nagy magángyűjtők birtokában van. „Moses nagymama” neoprimi- tív, miniatűrszerű képein az amerikai falusi életet, a far­merek mindennapi munkáját, ünnepeit és szokásait ábrázolta rendkívül csillogó színekkel. Még életében sok kitüntetést kapott, hátrahagyott vagyonát pedig kereken egymillió dol­lárra becsülik. A világ könyvállománya tízévenként megkétszereződik A könyvnyomtatás több száz éves története folyamán a vilá­gon több mint 12 millió külön­féle mű jelent meg. A világ könyvállománya szüntelenül gazdagodik és szakértők becs­lése szerint tízévenként meg­kétszereződik. Megtört. vállal, ván­-orgó lépteikkel ban­dukolt előttem az ut­cán. Messziről leriít róla, hogy vagy nagy bánata, pagy nagy kimerültsége lógc'- tatja fejét a föld felc. — Szervusz, Kafr- vác — üdvözöltem. — Szervusz — nyö­szörögte elkínzott arc­cal. — Hát veled mi van? — kérdeztem meghökkenve... — Nem, hát ezt nem lehet bírni.. Ennyi egy elefántnak I is sok. Egynek? Egy gész csordának. Hát mi vagyok én végté­re is? Sovány, sze­rény, csendes és kis gényű ember, és most ez a megpró­báltatás — siránkoz- ta Kajevác és nekitá­maszkodott a falnak, hogy össze ne essen. — Szerencsétlen — nyúltam a hóna alá —, hát mi bajod van? — Agyon vagyok pihenve — lihegte Kajevác és nagy könnycseppek gör­dültek végig pihenés­től feldúlt arcán. (—ó) Hozzászólás az egerfarmosiak tervkészítéséhez EGERFARMOSON néhány hete egyesült a falu három termelőszövetkezete. Megvá­lasztották az új intéző bizott­ságot, amely elvégezte már a tervkészítést is. . A tervkészí­tést, amelyhez néhány sorban mi is szeretnénk hozzászólni. Az elkészült tervről általá­nosságban szólva elmondhat­juk, hogy reális az elmúlt évekhez viszonyítva, és ha megvalósul — nagyban előse­gíti a szövetkezeti tagok, de a közös vagyon gyarapítását is. De az őszinteség megköveteli azt is, hogy figyelmeztessük az egerfarmosi szövetkezeti gaz1 dákat arra, hogy közös gazda­ságaink közül minden évben egyre több és több szövetke­zet megy keresztül ugrás­szerű fejlődésen, egyre job­ban erősödnek termelőszövet­kezeteink, mert egyre jobban kihasználják a helyi adottsá­gokat. Megyénkben, de az egész országban is, rohamosan fejlődik az öntözéses gazdál­kodás megteremtése, komoly összegeket áldoznak a tsz-ek azért, hogy öntözni tudják ter­MÉSZÁROS FERENC: NÉVNAP AZ IKTATÓBAN Búr gulya Ferenc több mint .arminc éve szolgált az orszá- os jelentőségű hivatalban. Iz iktatóban kezdte, s feltéle- ezhetöleg onnan is ment vot- a nyugdíjba. Harminc éve ült tintafoltos íróasztal mögött, gy kopott karosszékben. Az gyeket hozták és vitték, az mberek jöttek és mentek, de ktatni mindig kellett, s vall- uk be, Burgulya Ferenc eh- .ez kitűnően értett. Bizonyára nnek köszönhette, hogy sike- csen átvészelt minden átszer- <ezést. Az iktató kicsi volt, mert itévénként selejtezték az Írn­okát, és az ötévi termésnek lem kellett ennél nagyobb he- yiség. Burgulya Ferenc nem oglalt el sok helyet: olyan :pró termetű volt, hogy alig átszőtt ki az íróasztal mögül. Íz ajtajára nem írták ki a tevét, ezzel is kifejezve jelen- éktelenségét. Burgulyát azon- tan épp ez a jelentéktelenség ette jelentőssé. Mindig igye­kezett elhitetni főnökeivel és nunkatársaival, hogy Burgu- ya Ferenc égy senki, aki nél- • ül még a hivatal kerekei is óbban forognának. Különösképpen ’ mindig tlyankor került sor ezekre a ti jelentésekre, amikor valami iöstettet hajtott végre, példá­it előkeresett egy olyan elin- ézetlen ügyet, amiről senki \em tudott. A hivatal főnöke ■eledékeny ember volt, s ha valahol kértek valamit, min­iig Burgulyát hívta segítsé- jül. — Burgulya kartárs. kérem, sóit nekünk valami Matador- Iigyunk? Burgulya összeráncolta a homlokát, mintha erősen gon­dolkozna, holott erre semmi szüksége nem volt, mert azt is tudta, hogy melyik oldalon van iktatva a Matador-ügy. Végül azt mondta: — Meg fogom találni. Tíz perc múlva rohant az üggyel és saját jelentéktelen­ségéről szóló legújabb nyilat­kozatával. Az eddigiekből is látni, hogy Burgulya Ferenc nélkül nem lett volna hivatal a hivatal. Nem lennénk azonban tárgyi­lagosak, ha nem állapítanánk meg, hogy mindemellett senki sem Vette komolyan Burgu- Inát. A hivatalban egyetlen barátja sem volt, mindenkivel csak a legszükségesebb dol­gokról beszélt. Nem számítot­ták eléggé embernek, inkább egy eredetiségével feltűnő ré­gi bií tordarabnak tekintették. Ez volt Burgulya tragédiája, ugyanis a kis emberben nagy becsvágy és- még nagyobb hiúság lappangott. Talán ezért okozott neki olyan kimondhatatlanul nagy örömet, amikor az egyik má­jusi. napon igy szólt hozzá a hivatal főnöke: — Isten éltesse, Burgulya kartárs. Burgulyának fennakadt a szeme, amiből a hivatal főnö­ke arra következtetett, hogy az érdekelt nem is tud a ne­ve napjáról. — Ma Ferenc napja van. Hát majd legközelebb meg­isszuk az áldomást. Burgulya mondani, akart va­lamit, de örömében azt is el­felejtette, hogy mit. Még fel sem ocsúdott a csodálkozás­ból, amikor a nyakigláb gép­írónő, aki hallotta az előbbi beszélgetést, odament hozzá. — Maga, jóember, eltagadja a nevenapját? Megálljon csak! Ilyenkor fizetni illik. Hívjon meg egy kávéra. — Jöjjön — suttogta Burgu­lya. Mentek a büfébe. 'Útközben Klári mindenkinek elmondta, hogy Ferenc nap van és fel kell köszöntem Burgulya kar­társat. Megitták a kávét, s az iktatás mestere még mindig nem tért magához. A büfében már tudta, hogy mit kellett volna mondania az igazgató­nak: azt, hogy Ferenc-nap decemberben van, ez a mos­tani csak kóbor ünnep. De hát ezt elmulasztotta, így nem volt mit tennie, visszament az iktatóba, s várta a köszöntő­ket. Jöttek is, és Burgulya most jóvá akarta, tenni előbbi bizonytalanságát. Az ötödik­nek így felelt az üdvözlésre: — Nagyon köszönöm, hogy a kartárs gondolt rám, de sze­retném közölni, hogy a nevem napját december '3-án tartom. Ezt közölte a hatodikkal, a hetedikkel, a tizedikkel is. de aztán lassan elfogyott a türel­me. Ügy léét óra múlva az a gyanúja támadt, hogy viccet űznek vele. Ennyi idő alatt már mindenki megtudhatta, hogy nem ma ünnepli a neve napját. Amikor az ellenőrzési osztály vezetője lépett be a szobába. Burgulya mérgesen felugrott: — Kikérem magamnak! Ne teayenek nevetségessé! Pár perccel később s portás ményeiket, hiszen jól tudják, rég bebizonyosodott: az anya­gi befektetés gyorsan vissza­térül a gazdagabb termés má-- zsáiban. Nos, ez az, ami hiányzik az egerfarmosiak jövő évi tervé­ben: csak minimálisan veszik figyelembe az öntözési lehető­ségeket. AZ EGERFARMOSI egye­sült tsz 2015 holdat mondhat magáénak, s ebből a területből csak 20—30 holdon, „kísérlet­képpen” folytatnak majd ön­tözéses gazdálkodást, kertész­kedést jövőre. Ez pedig kevés, minden indok és minden ma­gyarázat ellenére is. Kevés, mert’ a helyi adottságok sok­kal többet megengednek ennél, kevés, mert az öntözéses gaz­dálkodás nem csupán a kerté­szet megteremtését jelenti, hanem: öntözni mindent, a kertészeti növényeket, a lege­lőt, a kapásnövényeket is. A megyében van már bőven ta­pasztalat, gyakorlat ahhoz, Ihogy szövetkezeteink ne csak ; kísérletezzenek, hanem bátran I merjenek az öntözésre tá- ! maszkodni. Tehát a hiba alap­vetően abban van, hogy az ! egerfarmosiak csak kísérletez- jött. Burgulya elfehéredett, és$ni akarnak húsz holdon, nem- remegve kérdezte: >hogy azon gondolkodnának a — Ki szervezi ezt a heccet?\helyi lehetőségek, sőt tapasz­Követelem, hogy hagyja el általatok kihasználásával, ho- helyiséget! Jgyan lehetne már az első év­Később megpróbált erötiben a 2015 holdból minél na- venni magán, újra megkö-jSyobb területre biztosítani a szőnie az üdvözleteket, majdivizet. Hogyan lehetne a leg- hozzátette, hogy egyébként de-iolcsóbb megoldással a falu ha- cember 3-án tartja a nensnap-jfárában folyó négy patak ^ vi- ját;- Fél óra múlva azonbani?ét hasznosítani, avagy, távo- újra elöntötte a méreg, és területeken, néhány dítva fogadta az egyik kézbe-«munkaegység felhasználása sítöt: emellett, kutat fúrni, s annak — Takarodjék a szemem< vizét hasznosítani. elől! < Bár dicsérjük az új vezető­Aztán ő is kiszaladt a szó-<ség munkájában azt a szán- bából, s meg sem állt a hiva-i dékot, hogy végre Egerfarmo- tal vezetőjének szobájáig. Fel-ison is öntözni akarnak, de fépfe a párnázott ajtót, s ott Jegyben bírálni is kell őket állt a főnök előtt: <azért, mert ilyen túlzott óva­— Felmondok — lihegte. -Jtossággal terveztek. Elmegyek innen, most azon-i EGYETÉRTÜNK azzal, hogy naL segyszerre nem lehet mindent — De hát mi történt? |egy csapásra megoldani, nem — Mi?! Atkozom a napot,Slehet egyszerre virágzó öntő­amikor beléptem ebbe a Jiiva-lzéseS kultúrájú gazdaságot faiba. No. de nem baj, már ifi?teremteni Egerfarmoson. mert se vagyok. >eddig nem nagyon volt anyagi — Beszéljen, Burgulya kar-<er°- a fokozatosság üteme (őrsi - kérlelte a főnök. Sgyorsulhat, s gyorsulnia is Burgulya azonban semmiti^e^< ha a lehetőségek alkal- se beszélt, hanem még abbanimat nyújtanak erre. S ez. a percben elhagyta az épiile-tEgerfarmoson megvan. Van tét. Vissza se nézett, s mindent téliét őség arra, hogy ne 29 szívfájdalom nélkül, öröfcrej holdon, hanem ennél nagyoob búcsút mondott a hii!ataInakV,:e™*e*'en oldják meg az on­Hözés problémáját. ★ Másnap bement az egyik^ napilap kiadóhivatalába.> ahols a következő hirdetést adta fel:\ „Több mint harminc évest iktatói gyakorlattal rendelke-> Franciaországban a Nagel zö, megértésre vágyó kistiszt- y könyvkiadó vállalatnál rövide- viselő tudásának megfelelő él >sen megjelenik egy lexikon, last keres. Ütmeket a kiadóba>amely érdekes módón, képes kérek. ,Az iktató is err,ber’>illusztrációkkal magyaráz fi- jeligéte"| ÍIosóímb fc®almakat. A kotet­Világos azonban az i*, hogy ehhez elsősorban a szövetkezeti tagok jó viszonyá­nak, céltudatosságának akara­ta kell hozzá erő, egyetér­tés, bátrabb tervezés, bátrabb alapozás. Szakítani kell a régi, a helyi „sovinizmussal’, az „egyszélkötésűek és kétszélkö- tésűek” megkülönböztetéssel, mert ez csak gáncsot, akadályt görget az elképzelések meg­valósulásának útja elé. A vezetőségnek van olyan aggálya is, hogy nincs meg­felelő szakember az öntözés­hez, nincs agronómus, nincs kertész a faluban. Ez termé­szetesen a múlt hibája, de a jelené is lehet, ha időben nem gondoskodnak szakemberekről. S ez nem megoldatlan feladat. Csak egy hirdetés és válogat­hatnak a jelentkezők között. A verpeléti Dózsa Tsz-ben például állatgondozóra volt szükség. H’rdetés útján 600-an jelentkeztek. Mindezt Eger­farmoson s meg lehetett, s meg is kell tenni. Ami pedig azokat a biztosí­tékokat illeti, amelyek az ön­tözéses gazdálkodás- kifizető- dését szavatolják Egerfarmo­son, csak a múltból hozhatuni? fel helyi példát. De ezt el kell mondanunk, mert az új tsz elsősorban is az állattenyész­tésre támaszkodik, ebből vár­ja jövedelme nagy részét. A felszabadulás előtt Egerfarmos határában terült el Oláh Gyu­la birtoka. Hatvan holdon rendszeresen öntözte legelőjét, mert állattenyésztéssel foglal­kozott. Az egerfarmosiak tud­ják legjobban, hogy e birto­kosnak soha nem volt problé­mája a takarmánnyal, mert a legelő gazdagon meghálálta a vele való törődést. Még 1943- ban is megvolt az a bizonyos öntözőberendezés, kár, hogy azóta tönkrement. A TÉNYEK TEHÁT azt bi­zonyítják, hogy minden lehető­ség megvan ahhoz, hogy bát­rabban induljanak a jövő év­nek az egerfarmosiak, bátrab­ban támaszkodhatnak az öntö­zésre, mert ezt kívánja tőlük az élet rohamos fejlődése, a mezőgazdasági termelés ugrás­szerű előrehaladása — és még mindig nem késő, tél van, még lehet gondolkodni, még lehet tervezni, hogy le ne ma­radjanak az élen járó tsz-ek sorából. Fazekas István Képes filozófiai lexikon ben kevés a szöveg, viszont vagy ezer kép van benne. Ez az első olyan kísérlet, amely vizuálisan próbálja megértetni a filozófia fogalmaik /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents