Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-03 / 285. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 285. szám ÄRA: 60 FILLÉR 1961. december 3., vasárnap Gyurkó Géza: EGY SZOBOR ÉS AZ IGAZSÄG ★ VASÁRNAPI JEGYZETEK ★ FOLYTATÁSOS regényünk ★ HÁROM „KULI" = la EMBER ★ IRODALMI MELLÉKLET ★ GYORSLISTA A LOTTÓ TÁRGYNYEREMÉNY- SORSOLASÁRÓL Egész pártunk fenntartás nélkül és teljes mértékben egyetért a XXII. kongresszus irányvonalával Kádár János elvtárs beszéde a csepeli dolgozók pénteki nagygyűlésén Mint már jelentettük: Kádár János elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára pénteken látogatást tett a Csepel Vas- és Fémmüvekben, ahol délután nagygyűlésen találkozott a dolgozókkal. Az alábbiakban ismertetjük Kádár elvtársnak a nagygyűlésen elhang­zott beszédét. Kádár elvtárs beszédének elején beszámolt gorkiji láto­gatásáról és átadta a Csepel Vas- és Fémművek dolgozói­nak a dicső forradalmi hagyo­mányokra visszatekintő gor­kiji Vörös Szormovo gyár munkásainak testvéri üdvözle­tét és ajándékait: egy vörös zászlót és a gyárukban készült egyik hajó modelljét Kádár János elvtárs ezután a nemzetközi helyzetről be­szélt. A jelenlegi nemzetközi helyzetet — mondatta — a két társadalmi rendszer: a születő új, a szocialista társadalmi rendszer és a halódó régi, a kapitalista társadalmi rendszer harca határozza meg. Ma a nemzetközi helyzet fő jellem­zője: a szocializmus, a béke erőinek harca as imperializ­mussal, a háború erőivel. A szocializmus ma már a világ- események alakulásának dön­tő, meghatározó tényezője. A szocializmus és a béke erői ma már hatalmasabbak, mint az imperializmus, s ezért fennáll a háború veszélye is. Ez a nemzetközi helyzet fő jellem­zője. Ezután az utóbbi időszak legjelentősebb nemzetközi ese­ményéről, a Szovjetunió Kom­munista Pártjának huszonket­tedik kongresszusáról beszélt: — A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, egész pártunk fenntartás nélkül és teljes mértékben egyetért a huszonkettedik kongresszus irányvonalával, a kongresszuson elfogadott új pártprogrammal. Szilárd meg­győződésünk, hogy pártunk, kormányzatunk a marxizmus —leninizmus szellemében dol­gozik, s tevékenységét immár több mint öt esztendeje áthat­ják azok a forradalmi élvek, amelyeket a Szovjetunió Kom­munista Pártjának huszadik kongresszusa állapított meg, továbbfejlesztve ezzel a mar­xizmus—leninizmust. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának huszonkette­dik kongresszusa a huszadik kongresszus irányvonalát kö­veti és fejleszti tovább. Következésképpen az a meggyőződésünk, hogy a Magyar Szocialista Mun­káspárt politikájának fő irányát ez a kongresszus is megerősítette. A Szovjetunió Kommunista Pártjának huszonkettedik kongresszusán a központi kér­dés az új pártprogram, a kommunizmus felépítésének elvi és gyakorlati programja volt. Az új pártprogram megva­lósításával a kommunista tár­sadalom nem ábránd többé, nem utópista elképzelés, ha­nem az elet valóságává válik. * A Szovjetunióban 20 esztendő múlva kommunista társadalom lesz! A kommunizmus, a kommu­nista társadalom azonban nemcsak a szovjet nép jövőjét mutatja: a kommunizmus az egész emberi társadalom fej­lődésének útja. A kommunista társadalom megvalósítja az emberek és népek igazi egyen­lőségét, testvériségét, a béke és a boldogság világát a dol­gozó ember számára: kialakul az a társadalom, amelyben mindenki képességei szerint dolgozik, és az anyagi javak­ból szükséglete szerint része­sül. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának új programja, a kommunizmus megvalósítá­sának terve, útmutatás a mi népünknek is. A magyar nép befejezi a szocialista társadalom a'ap- jajnak lerakását és a szo­cializmus építésének fej­lettebb szakaszába lép. Ez a mi jelenlegi feladatunk lényege. A jövőhöz pedig hoz­zátartozik az, amit Hruscsov elvtárs éppen itt, Csepelen mondott először ország-világ számára: ha mi, a szocialista táborban élő és dolgozó népek, helyesen hasznosítjuk a köl­csönös testvéri együttműkö­désben, segítségnyújtásban, munkamegosztásban rejlő le­hetőségeket, akkor népeink történelmileg azonos időszak­ban jutnak el a dolgozó em­ber új társadalmába, a kom­munista társadalomba! A kongresszus legfontosabb mon­danivalója a népeknek! — A kongresszus másik leg­fontosabb mondanivalója a népek számára a béke volt — folytatta Kádár János. Ezen a kongresszuson is­mét megerősítették, még szi­lárdabban megalapozták a Szovjetunió és a szocialista or­szágok békepolitikáját. Mesz- szehangzóan, az egész emberi­ség számára mondották, hogy a Szovjetunió politikája a békés egymás mellett élés, amely a szocialista és a kapi­talista tábor között békés ver­senyt hirdet és a vitás, nem­zetközi kérdések megoldásá­nak fő eszközét tárgyalások­ban látja. — A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXII. kong­resszusa ismét meghirdette, hogy a Szbvjetunió Kommu­nista Pártja és a szovjet állam állhatatosan és lankadatlanul harcol a fegyverek és háborúk nélküli világért, az általános és teljes leszerelésért. (Nagy taps.) A kongresszus hangsú­lyozta az éberség és a készen­lét szükségességét is, azt, hogy békepolitikánkat megfelelő erővel is alá kell támaszta­nunk, olyan erővel, amely biz­tosítja, hogy a háborús kalan­dokat kedvelő imperialisták ne merészeljenek fegyverrel támadni a szocialista világra. Ezt szolgálják a honvédelem fejlesztésére tett intézkedések is. Önök tudják, hogy a Szov­jetunió a legutóbbi hónapok­ban atomfegyver-kísérleteket hajtott végre. A szovjet kor­mány — amikor bejelentette elhatározását — megmondotta, hogy az imperialisták által ki­élezett nemzetközi helyzet kényszeríti erre a lépésre. A kísérletekkel egyidejűleg le­szögezte: sohasem fog elsőnek atomfegyvert alkalmazni és — más atomhatalmakkal kö­zösen — bármikor kész az összes fegyvereket a tenger fenekére süllyeszteni. A Magyar Szocialista Mun­káspárt — mint mondottam — teljes mértékben egyetért a huszonkettedik kongresszus irányvonalával. Egyetértünk a Azok a népek, amelyek már felszabadultak az imperializ­mus igája alól, a társadalmi fejlődés útjára léptek. Az im­perialisták fenekednek Kuba népére, amely lerázta az Egye­sült Államok igáját, s a sza­badság, a társadalmi fejlődés útját választotta. Az Egyesült Államoknak az sem tetszik, hogy Laosz semleges lett, ezért beavatkozott Laosz belügyei- be. Dél-Vietnamba tiszteket és fegyvereket küldenek, mert félnek a reakciós dél-vietnami rendszer összeomlásától és at­Szovjetunió békepolitikájával, annál is inkább, mert ugyanez a mi népünk, a mi országunk politikája is. A Magyar Nép- köztársaság kormánya arra tö­rekszik — s ezzel az egész ma­gyar nép egyetért —, hogy or­szágunk a világ minden népé­vel békében éljen, s a világ minden országával normális viszonyt alakítson lei. Őszin­tén óhajtjuk és kívánjuk, hogy a világ minden országá­nak népe — az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Németország népe is — békében éljen, dol­gozzék és boldoguljon. Minden nép olyan társadalmi rend­szerben éljen, amilyenben akar. Meggyőződésünk, hogy a kommunizmus világmére­tekben győzni fog, de azt valljuk, hogy az új társadalmi rend kivívása és Kádár János, majd hangsú­lyozta, hogy a magyar nép történelme során rendkívül sokat harcolt a német imperi­alizmussal. A Szovjetuniónak és a var­sói szerződés többi tagállamá­nak — köztük a Magyar Nép- köztársaságnak is — eltökélt elhatározása, hogy a német kérdésből meg kell oldani azt, ami halaszthatatlan. Fel kell számolni a nyugat-berlini há­borús tűzfészket és gátat kell emelni a német imperializmus megteremtése minden nép sa­ját feladata. Normális viszonyt akarunk a nagy, tőkés orszá­gokkal is és békét kívánunk az ott dolgozó embereknek. Teljes szívünkből szolidári­sak vagyunk az imperialista iga lerázásáért küzdő népek­kel, s bizonyosak vagyunk ab­ban, hogy Algéria s Kongó né­pe kivívja teljes függetlensé­gét és szabadságát. Kívánjuk, hogy mielőbb lerázzák az im­perialisták igáját. — Az imperialisták — foly­tatta Kádár János — olyan helyzetben vannak, hogy fél­nek a szocialista világrend- szerrel folytatott békés ver­senytől. És természetesen fél­nek a szocialista tábor fegyve­res erejétől Is. Minden erejü­ket arra összpontosítják, hogy megakadályozzák a társadal­mi fejlődés törvényszerű me­netét. megoldás az, ha a nyugat-ber­lini kérdésben normális hely­zetet teremtünk és megköt­jük a német békeszerződést, amely biztosítja a második vi­lágháború után Európában ki­alakult államhatárokat. A XXII. kongresszuson Hrus­csov elvtárs erről szólva, azt mondta, hogy bár ml eltökél? tűk, hogy aláírjuk a német bé­keszerződést, ennek határideje nem feltétlenül december 31-e kell hogy legyen. Ebben a ki­jelentésben bizonyos elemek belekapaszkodtak és meséket fűztek hozzá. Szeretnék min­denkit megnyugtatni, kedves elvtársak, azokat is, akik óhajt­ják azt, hogy Európában a né­met kérdésben és Nyugat-Ber- linben is rend legyen, meg azokat is, akik a hidegháborút jobban szeretik, hogyha a né­met békeszerződést december 31-én írjuk alá és a határidő valakinek is gondot okozna, hogy mikor írjuk alá, jegyez­ze meg mindenki a következőt: a nyugat-berlini kérdést rendezik, a német béke­szerződést aláírják a leg­megfelelőbb időpontban. (Taps.) Kádár János elvtárs hangsú­lyozta: a magyar nép teljes mértékben helyesli azt a kül­politikai vonalat, amelyet a XXII. kongresszus ismételten deklarált. Mi a békés egymás mellett élest akarjuk, a békéért harcolunk. Ugyanakkor köte- lességszerűen fejlesztjük és erősítjük országunk honvédel­mi képességét. Ha a szocialista tábor országainak honvédelmi ereje gyenge volna, az , impe­rialistákkal nem lehetne békés úton tárgyalni, mert az impe­rialisták az erőpolitika hívei. — Elvtársak! Mi fáradságot, munkát és pénzt áldozunk ar­ra, hogy honvédségünket kor­szerű színvonalon tartsuk. Re­méljük, hogy megérjük azt az időt, amikor népünk munkája eredményeinek egy részét már nem kell ilyen célokra fordí­tani. De ma még olyan a hely­zet, hogy korszerű honvédség­re van szükség. Ezért Az imperial izmus gyarmati rendszere a felbomlás állapotában Tan terjeszkedése elé. A legjobb tói, hogy ott tért hódít a kom­munizmus. ök persze kom­munizmusnak neveznek min­den olyan lépést, amellyel az elnyomott népek függetlensé­güket akarják kivívni. De még az említett kis népekkel sem boldogulnak, hiszen ma már nem cselekedhetnek a világ­ban kényük-kedvük szerint, mert létezik a Szovjetunió, lé­tezik a szocialista világ, létez­nek a független, szabad né­pek, s ezek szolidárisak a sza­badságukért harcoló népekkel. De az imperialisták nem nyugszanak, ők folytatják a fegyverkezést. Nyugat-Német- országban talpra állítottak és felfegyvereztek egy olyan ál­lamot, amely Hitler fasiszta harmadik birodalmától örö­költe a militarizmust és a re- vansizmust, külpolitikája el­lenséges a szocialista orszá­gokkal szemben, s a második világháború eredményeként kialakult államhatárok erősza­kos megváltoztatására törek­szik. Ezért talán a legbonyo­lultabb nemzetközi kérdés ma a német kérdés, mert ütköző­pontot jelent az imperialista hatalmak és a szocialista vi­lág között. Az imperialisták előretolt hadállásuknak szánják Nyugrat-Németországot, a szocialista országok, a békét óhajtó emberiség pedig a nyu­gatnémet imperializmus kor­dában tartását kívánják. , Bennünket, magyarokat rendkívül közelről érint a né­met kérdés — állapította meg honTédségünket felszereltük a legmodernebb repülőgépekkel és rakétafégyTerekkel A mi országunk nem átjáro- ház az imperialisták repülő­gépei számára már most sem és a jövőben még kevésbé lesz az! (Taps.) Honvédségünk szel­leme megfelelő. Erre többféle közvetlen tapasztalatunk is van. A közelmúltban részt vet­tem például néphadseregünk hadgyakorlatán. Katonáink nemcsak erkölcsileg készültek fel népünk szocialista vívmá­nyainak és békéjének védelmé­re, hanem katonai tudás tekin­tetében is. Nagyon nehéz és nagyon korszerű gyakorlatokat hajtottak végre — kitűnő ered­ménnyel. (Nagy taps.) Kádár János ezután a szemé­lyi kultusszal összefüggő kér­désekről beszélt. — A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának huszonkettedik kongresszusa ismételten és ha­tározottan elítélte a személyi kultuszt — mondotta. — Ha a Szovjetunió Kommunista Part­ja kellő időben nem küzdötte volna le a személyi kultuszt, akkor a huszonkettedik kong­resszus nem határozhatta vol­na el a kommunista társada­lom 20 év alatti felépítését, s nem tehetett volna hitet oly határozottsággal a békés egy­más mellett élés politikája mel­lett. A személyi kultusz — és minden, ami abból következik: az elmélet dogmatikus eltorzí­tása, a szektariánizmus, az ön­kényeskedés a pártban, az ál­lami életben, a szocialista tör­vényesség megsértése — fékezi, akadályozza a szocialista, kom­munista fejlődést, bomlasztja a pártot, rontja a párt és a töme­gek kapcsolatát. Aligha tudjuk teljes mérték­ben felbecsülni, milyen érde­meket szerzett a Hruscsov elv­társ vezette Központi Bizott­ság, amely 1953. óta harcol a személyi kultusz teljes és gyö­keres felszámolásáért. Ezzel — mint ismeretes — nem minden­ki ért egyet. Önök tudják, hogy az albán vezetők, Enver Hod- zsa és Mehmet Shqhu nem ér­tenek egyet Sztálin személyi kultuszának elítélésével, s ál­talában a személyi kultusz elítélésével. Elsősorban azért nem értenek egyet, mert náluk jelenleg is vi­rul a személyi kultusz és mindaz, ami vele jár. Hogy a személyi kultusz mit jelent egy párt és egy nép életében, azt önöknek nem ecsetelem, hiszen az ötvenes évek elején saját maguk is láthatták, s ítéletet alkothattak róla. Az albán ve­zetőknek nem tetszik a szemé­lyi kultusz elítélése, de a nem­zetközi kommunista és mun­kásmozgalom egyetértett a Szovjetunióval, a Szovjetunió Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottságával, amikor az albán vezetőket nyilvánosan megbírálta és elítélte, mert nem tudtak megszabadulni a személyi kultusztól. Meg kell említeni azt is, hogy a kong­resszuson részt vett 80 küldött­ség között volt egy, a kínai testvérpárt küldöttsége, amely ,szerint nem volt helyes nyil­vánosan megbírálni az albán vezetőket. — Mi, magyar kommunisták, s a nemzetközi kommunista mozgalom óriási többsége, a testvérpártok majd mindegyike azt az álláspontot képviselte, hogy igenis szükség volt a nyilvános bírálatra. Pártunk Központi Bizottsága nevében mondhatom, hogy párttagságunk, a magyar kom­munisták, miként az egész ma­gyar nép, már megismerte a személyi kultuszt, s abból nem kér többet! Az embereknek tel­jesen elegük volt a párton be­lüli önkényből, s abból az álla­mi életben is lábrskanott gya­korlatból, amely nem tisztelte és nem tartotta be a törvénye­ket. Mi a személyi kultuszt felszámoltuk. A pártban és az állami életben egyaránt nor­málisan mennek a dolgok. Az* hiszem, ezt önök mindnyája (Folytatása a 2. oldal'-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents