Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-20 / 299. szám

1961, december SO., szerda NEPÜJSAG Mindig az élvonalban ... Juhász Pál traktoros portréja A fekete turbán én a fehér napba Az indiai hads@r@g felszabadította Goat Erőszak nélküli ellenállás! Erőszak nélküli küzdelem a gyarmatosítás ellen! Ezek voltak a XX. szá­zad elején az indiai felszaba­dító mozgalom fő jelszavai. A gyarmatosítók azonban távol­ról sem voltak olyan „lova- giasak”, hogy az erőszak nél­küli küzdelem harcosainak ők is előzékenyen, erőszak nélkül válaszoltak volna. Az erőszpk nélküli harc hu­szadik századi jelszó. A hú­szas, harmincas évek harcosai a „fekete turbánosok” vállal­ták a megaláztatást, a puska­tust, a gumibotot. (A fekete turbán olyan nemzeti jelkép lett. mint az 1850-es években nálunk a Kossuth-szakáll, meg a Kossuth-kalap.) A turbán jelezte az illető hovatartozá­sát, hogy tudniillik a nemzeti felszabadulás harcosa. Egy tüntetés után a kormány be-' tiltotta a fekete turbán vise­lését, megbotozás terhe mel­lett. De a nacionalisták nem hátráltak, s tízezrével hajoltak földig — önként — az ütle­gelő angol katonák előtt. Fél­százezer embert korbácsoltak így meg; végül is gondolko­dóba estek Londonban: kinek használ ez az akció? Eléri-e a célját? Nem éppen ellenke­ző lesz az eredmény? S nem botoztak tovább. A fekete tur­bánok előtt meghátrált a világbirodalom. Az erőszak nélküliség veze­tett bizonyos részleges ered­ményekre. Ez a módszer ma­radt továbbra is egyik fő jel­lemzője az indiai független­ségi mozgalomnak. Csak a fe­kete turbán helyét foglalta el időközben a fehér sapka. A fehér sapkások segítették dia­dalra a hatalmas ország ügyét, s az 1946 februárjában kirobbant tengerészlázadás után ők álltak az új India élére is. A fehér sapka bejárta a vi­lágot, viselői, a fiatal állam küldöttei tekintélyt, megbecsü­lést szereztek az országnak s előkelő helyet vívtak ki ma­guknak az imperiaistaellenes küzdelem első soraiban. Az ENSSZ-ben, a nemzetközi érte­kezleteken szilárdan kiálltak a béke ügye mellett, a gyar­mati rendszer igájában síny­lődő nemzetek érdekeiért. In­dia hallatta hangját, mikor Algéria kérdése került napi­rendre, támogatta jogos har­cában Egyiptom, Szíria és Irak népét, s az indiai csa­patok működnek legeredmé­nyesebben Kongóban is, A fehér sapkások tehát küz­denek a gyarmatosítás ellen. Bárhol bocsátkozott újabb ka­landokba az imperializmus, a bajba jutottak mindig számít­hattak India támogatására, szolidaritására. A vezetők mel­lett kiállt a nép, az Indiai­óceántól a Bengáli-öbölig, Dé­kány csúcsától a .Himalájáig. — Kivéve a nyugat! part mentén meghúzódó portugál gyarmatokat. Meri. Goa to­vábbra is portugál fennható­ság alatt maradt, mint Portu- gál-India. Portugál-lndiában. alig négyezer négyzetkilométernyi területen hárommillió hindu sínylődik a Salazar-diktatú.ra igájában. A nemzetközi tekin­télyre szert tett Indiai Köztár­saság vezetői hosszú ideig mintha megfeledkeztek volna testvéreikről. A goaiaknak a legutóbbi eseményekig tudo­másul kellett venniök, hogy a fehér sapkások már hátat for­dítottak az eredményes harci módszereknek, a lázadás, a felkelés politikájának, az erő­szak alkalmazásának, s kizáró­lag békés eszközökkel akarnak fellépni Goa ügyében. Ezt a gyarmati lakosság úgy tekin­tette, hogy a Kongresszus Párt politikájában háttérbe szorult az ő ügyük — másod­lagos jelentőségű lett. Érezték annak a delhi álláspontnak groteszkségét, amely eltűrte, hogy hinduk gyarmati igában maradjanak, ugyanakkor har­colt más népek szabadságáért. Az indiai politikusok a múlt héten is azt hangsúlyoz­ták, hogy a goai problémát békés eszközökkel kell megol­dani, lehetőleg az ENSZ ‘ «vo­násával. Míg Nehru, Pr%sad és Krisna Menőn a mikrofon előtt szónokoltak, a gyarmato­sítók nem ültek tétlenül. Ka­tonai erősítések érkeztek 1 hadi kikötőbe, s a rendőrség és katonaság összetűzéseket provokált a békés tüntetőkkel és az indiai határőrséggel. Az indiai kormány türelme még mindig tartott, de a goai ha­tárnál rendszeressé váló por­tugál támadások az utolsó cseppet jelentették a színúl- tig telt, pohárban. Hétfőn reg­gel a köztársaság kormánya bejelentette a támadást: a ka- tangai harcmezők hősei, a ghurkák, most saját népüs szabadságáért emelték vállhoz a fegyvert, s a híres gránát- vető indiai karabélyok most a portugál lövészárkokat ostro­molják, Salazár idegenlégióját szorítják vissza lépésről lépés­re. A goaiak, mint annak ide~ jén a fekete turbánosok, fegy­vertelenül meneteltek a por­tugál szuronyok elé, de a fe­hér sapkások nem hagyták, hogy ez a nagyszerű demost- ráció „csak erkölcsi” eredmé­nyekre vezessen, mint a har­minc évvel ezelőtti. Az erőszaknélküliség az in­diai vezetők elképzelésében taktikai lépések sorozata, ré­sze egy perspektivikus terv­nek, egy minden részletében alaposan végiggondolt politi­kának, amely nem zárja ki az erőszak alkalmazásának lehe­tőségét sem, ha a békés esz­közök nem hozzák meg a Kí­vánt eredményt. Krajczár Imre Inkább a Sing-Singet választotta.,. Évekkel ezelőtt sikerült egy fo­golynak elmene­külnie a Sing-Sing fegyházból. A fia­talember mene­külése után új nevet vett fel és kemény munká­val, tisztessége­sen kereste a ke­nyerét. Két hó­nappal ezelőtt megnősült, de rosszul élt fiatal feleségével, aki nemcsak igen ha­tározott, de egye­nesen erőszakos egyéniség volt. A férfi bánatá­ban önként jelent­kezett a fegyház- ban és engedélyt kért, hogy a még hátralevő 12 éves börtönbüntetését letölthesse. Kéré­sét haladéktala­nul teljesítették. Ötéves tervünk I960 i960 i960 Az állatállomány növelése mellett fokozni kell a hozamo­kat. Fokozatosan el kell érni, hogy az egy tehénre jutó tej- hozgmot az 1960. évi 2190 literről 2520 literre, az egy tyúkra jutó tojáshozamot 84 darabról 102 darabra, az egy juhra eső gyapjúhozamot 4,18 kg-ról 4,5 kilogrammra emeljük. Hírek a bélapátfalvi Március 15 Tsz-ből Bélapátfalván, a Március 15. Termelőszövetkezetben az őszi betakarítási munka mellett lé­nyegében befejezték az őszi mélyszántást is. Hatszáz köb­méter silót készítettek, hogy biztosítsák az állatok téli te- leltetését, s e hó 17-én a lel­tározó bizottság — öt tsz-tag — hozzálátott a leltározási munka elvégzéséhez is, hogy időben fel tudjanak készülni a szövetkezetben a zárszám­adásra. Előreláthatóan január negyedikén végeznek ezzel a munkával és január második felében megtarhatják a zár- számadási közgyűlést is. A bélapátfalvi szövetkezet az év elején 36 forint részese­dést tervezett egy-egy munka­egységre, de napjainkban úgy néz ki, hogy csak 25 forin­tot tudnak osztani, mert a. száraz, rendkívül aszályos idő­járás a burgonya- és kukorica­táblákban nagy kárt lett. A szövetkezet tagjai — akik egész évben rendszeresen ki­jártak dolgozni a határba —, már a nyár derekán látták, hogy az idő miatt nem lesz meg a kapásnövényekből, a tervezett mennyiség és éppen ezért igyekeztek a hiányt más növények termesztésével, s az állatállomány növelésével pó­tolni. Jelenleg a közös gazda­ság 90 százalékban teljesítette már áruértékesítési tervét, s minden remény megvan arra, hogy az év végéig a tervben előírtakat teljesíteni is tud­ják. Annak ellenére, hogy az év nem egészen úgy sikerült, ahogy akarták, jelentősen to­vább növelték a szövetkezet közös vagyonát, 150 ezer fo­rintot ruháztak be saját erő bői az év folyamán, amely összegből 20 férőhelyes ser- téskutricát, két 10 vagonos ku- koricagórét is építettek, vala­mint más gépek, anyagok vá sárlásával is gyarapították kö­zös vagyonukat. k\\\\\\\\\\\Ä\V\\\VCv\\\\\\\\\\\\VCCt\\\\\\\\\\\\\>N^^^ ^Szervezett46 szabad idő Látogatás az egri Dobó István Laktanyában A jó szülők elírásosan meg­siratják bevonuló fiaikat, ugyanúgy, mint régen, bár a könnycseppek között felcsillan a büszkeség is: lám, a Janiból milyen szép szál katona lett... Nem kell őket féltem, kár a könnycseppekért is, de a büsz­keségre minden ok megvan. Megállja a helyét Jani is, meg a többiek is! A kezdeti nehéz­ségek után úgy megy az éb­resztő, mint a karikacsapás ... A gyorsaságot és a pontossá­got, ha máshol nem, itt meg­tanulja mindenki. — Van-e idejük ránk gon­dolni? — aggodalmaskodnak a szülők. — Mit csinálnak, ha ép-, pen — nem csinálnak sem­mit? ... — Erre mi is kíván­csiak voltunk, s ezért látogat­tunk el az egri Dobó István Laktanyába. A hatalmas épület kapuja előtt sétált fel s alá az őr. Elő­írásosan ,,gyanakodott”, aztán beengedett bennünket. Benn már tudtak rólunk. Mindjárt meg is említették, hogy az egyik szakosztály éppen tema­tikus estet tart. — Hát az meg mi? Az ügyeletes tiszt elmagya- razLa, — Itt a laktanyában úgyne­vezett „civil szabad idő” nincs. Kivéve természetesen a kime­nőt. A honvédeket állandóan foglalkoztatjuk, ha nincs gya­korlat, vagy szolgálat, időt ke­rítünk arra is. hogy a lehető­ségek szerint szórakozzanak. Ezt a célt szolgálják a temati­kus estek is, amelyek abból állnak, hogy meghatározott, de változatos terv alapján a hon­védek különböző játékokat szerveznek, vagy levelet írnak, vagy... de nézzék meg ma­guk is. A terem, ahová beléptünk, éppen egy izgalmas játéknak volt a színtere. Jobbra hosszú asztalok mellett üldögéltek a katonák, a középen elhelyezke­dő asztalnál pedig egy „kollé­gájuk” éppen ezt kérdezte: — Melyik olimpián szerepel-, tek a magyar sportolók sikere­sebben? Londonban vagy Hel­sinkiben? Ez a játék a szellemi TOTO. 12 kérdést tesz fel a játék­vezető és a három legjobb „fe­lelő”, akik 12—11, illetve 10 ta­lálatot ért el, jutalmul — cso­koládét kap. Az utolsó kérdés után — me­lyik a világ legnagyobb vízesé­se, a Niagara vagy a Viktó­ria? — értékelték a verseny'!; első helyezést Pogorisky Béla honvéd ért el, második Urban- csők József, har­madik Nemes István. Ezután a já­tékvezető egy vízzel telt csaj­kát helyezett a terem közepére, amelyből két önként vállalko­zónak kellett teletölteni — kanállal — cgy- egy poharat. Aki hamarabb lett kész, az a győztes... Aztán más játék: a_ dupla vagy semmi... Ügyesen Ösz- szeválogatott „műsorokból” állt ez a tema­tikus est. Mind­egyik játékban összemérhették a katonák tu­dásukat és ügyességüket... Egy héten többször is rendez­nek hasonló esteket, tehát a „szervezett szabad idő” nem válik unalmassá a katonáknak. Vajon kinek írCsizmadia Lajos? Édes­anyjának, vagy a kislánynak ...? inek választ magának a na­gyok közül példaképet. Én őt választottam. S hogy elkerül­tem tőle. bejártam az egész megyét, az országot is, mindig előttem volt. Jártam Feldeb- rőn, Hevesen, Dotnoszlón, Mátraderecskén, Budapesten, Vécsen, Karácsondon, stb. Ahány helység, annyi nehéz munka. Gépész voltam, a szak­mám gépészkovács. Aztán jött a háború. Öt is elvitték. 1944-ben esett hadi­fogságba, de 1945. március 20-án már a magyar vörös had­sereg katonája. Debrecenben a vasútbiztosítást is ő szervezte meg. Azért lépett már ekkor a pártba, mert soha nem feledte el mesterét, akit példaképül választott, akit szeretett, aki megmutatta neki az utat életé­vel a párthoz. Tudta, jól cse­lekszik, ha belép a kommunis­ta pártba, mert ez a párt viszi majd győzelemre az elnyomot­tak akaratát. 1949-ben lépett be a néphad­seregbe. Századosi rangban szereltették le 1953-ban. Az in­dok az volt: a sógor feleségé­nek a nagynénje Amerikában él, s ezt ő nem vallotta be ön­életrajzában. — Szőrszálhasogatás — most már csak nevet rajta — én nem is tudtam, hogy a tízes években feleségem rokonságá­ból valaki kivándorolt, s ma 6em tudom, él-e még, vagy már meghalt, soha nem küldött le­velet, még a címét sem tudjuk. — Ekkor jöttem ide a faluba, feleségem szülőhelyére — ma­gyarázza. — Gépkocsivezető lettem a termelőszövetkezet­ben, később pedig átvettem a Zetort. Ma is ezzel dolgozom, szántok, vetek, aratok, szállí­tok, mindig azt, amit éppen csinálni kell. Gyerekkorom óta szeretem a gépet, kedvemet le­lem, ha vezetem. MosolVog, és cigarettával kínál. Majd arról szól, hogy mennyi tennivalója akad egy traktorosnak, aki be­csületesen akarja elvégezni a rábízott feladatokat. Vigyázni kell a gépre, ügyelni munká­jára, gyorsan, „precízen” vé­gezni a napi teendőket, hogy senkinek ne legyen kifogása. Most jött a határból, ahol szántani volt, s már búcsúzik, mert kezdődik a pártvezetőségi ülés, este pedig a fiataloknak lesz összejövetelük. Sok fel­adat vár elvégzésre, s ezek végrehajtását elsősorban olyan emberek valósítják meg, mint Juhász Pál is, aki egész életé­ben dolgozott, s ma is a mun­ka nehezét hordja a vállán, va­lamennyiünk boldogulásáért. Fazekas István munkásőrparancsnoka is. Négy éve pártvezetőségi tag, két évig volt párttitkár, de le­mondott, mert most járja a hetedik és nyolcadik osztályt, s nem tudná úgy ellátni a fel­adatát, mint ahogyan azt az emberek elvárják. Szereti a zenét, szabad idejében a falu­beli zenekarban játszik. Szere­ti a rádiót, televíziót, de sze­reti a könyveket is. Ifjúsági felelős, rendszeresen foglalko­zik a fiatalokkal. — Hogy bírja ezt a sok fel­adatot ellátni? — vetem közbe. — Nem válaszol rögtön kérdé­semre, gondolkodik, látni az arcán, hogy a legkifejezőbb mondatot keresi. — Megszoktam, hogy sok el­foglaltságom legyen. Szeretem az embereket, érzem, bíznak is bennem, s ezért a bizalomért, ezért a szeretetért dolgozni kell. Négy gyermeke van, Is­kolások. Nagyon szereti őket. öértük fáradozik, hogy ne­kik meglegyen mindenük. Szépen keres a termelőszö­vetkezetben, az idén is meg­lesz 25 ezer forintja. Nem kí­vánkozik el a faluból, hiszen eleget bolyongott gyerekkorá­ban. Apja cselédember volt, s minden évben mennie kellett egyik birtokról a másikra, hogy biztosíthassa a héttagú család betevő falatját. — Nagyon rossz világ volt az — emlékszik vissza elgon­dolkodva a múltra. — Csak apám ismerőseinek köszönhe­tem, hogy szakmát szerezhet­tem, hogy kiszabadulhattam az apámfajta cselédek életéből, s a tanyák helyett faluba: He­vesre költözhettem. Három évig inaskodtam, de soha nem felejtem el azt a három évet. Kimondottan jó mesterem volt. Mint később kiderült, kommunista volt az „öreg”. — Tavasz volt, április utolsó napja, amikor három csendőr jelent meg a műhelyünkben. A főnököt keresték, szóltak neki: öltözzék, aztán elvitték. Csak egy hét múlva láttuk újra Fogva tartották, mert 1919-ben a helyi direktóriumnak tagja volt, s az ilyen személyeket annak idején mindig elvitték május elseje előtt, egy kis „tal- palásra”. Amikor felszabadul­tam, egy alkalommal a Ta­nácsköztársaságról beszélt ne­kem, s megmutatta testét is, amely tele volt forradásokkal, a kínzások nyomaival. Megkérdeztem: Hogyan lett kommunista ? Akaratlanul! — mondja. — Szerettem a mesterem, mert jó ember volt, mert mindenki szerette, ö rá akartam hason­lítani: tudhatja, minden gyer­A község vezetőivel beszél­gettem Komlón, amikor egyi­kük — annak igazolására, hogy milyen munkát végeztek, és végeznek ma is falun a kom­munisták, megjegyezte: — Juhász Pálról kellene már írni az újságban. A Haladás Tsz párttitkára volt, most az egyesült termelőszövetkezet pártvezetőségének a tagja. — Miért pont róla? — Mert becsületes, szorgal­mas ember. Igazi kommunis­ta, akit az élet nevelt azzá — mondják körülöttem többen, s aztán még hozzáteszik: ­— Fiatalember, de régi párt­tag, 1956-ban is becsülettel helytállt, és ma is az elsők között jár a rábízott feladatok megoldásában. Ennek alapján indultam hát el a faluban, hogy találkoz­zam vele. Érdekelt: ki is az az ember, aki így kivívta em­bertársainak tiszteletét, elis­merését. A helybeli Haladás Tsz iro­dája előtt találkoztunk. Ott állt, kerékpár volt nála, és há­rom férfivel beszélgetett. Ar­ról folyt a szó, hogyan halad a munka kint a határban, mikorra tud­ják majd elvégezni az őszi mélyszántást. — Néhány nap múlva befe­jezzük! — Így mondja Juhász Pál és kardoskodva, bizonysá­gul még hozzáteszi: — Most jövök a határból (pártvezetőségi ülésre me­gyek), látom, hogyan halad­nak a munkával. — Reggel álltunk egy nagy táblába, s délre elfogyott... — aztán ne­vetve, mosolyogva folytatja: — hamarosan befejezzük a szántást, ha csak valami köz­be nem jön. De nem olyan az én gépem. Az bírja, ha tenge­lyig is kell a vízben járnia. Kezet fog a többiekkel, s bemegyünk a tsz egyik helyi­ségébe, hiszen december van, zord, barátságtalan az idő odakint. Erről beszél 6 is először, meg arról, hogy ilyen időben elzsibbad, megmerevedik a traktoros a gépén. — De hát csinálni kell, mert sok a tennivaló, az idő meg múiik — magyarázza. — Janu­ár elsejétől egy tsz-ben dolgo­zik majd a falu népe, és mi sem szeretnénk, ha valami le­maradással kezdenénk az új évet. így beszél Juhász Pál trak­toros a napi teendőkről, no, meg az emberekről, a termelő­szövetkezeti életről, a maga életútjáról, ami nem is csoda, hiszen ma már a tsz-tagok egyéni élete erősen összenőtt a •közösség munkájával, életé­vel. Arról beszél, hogy kora reggel kel, és mindennap késő éjjel fekszik. Az ideje állandóan foglalt: akad munka csőstül. Traktoros a szövetkezetben, de ő a falu Mikor aztán a takaródét fúj­ják, mindannyian egyest játék­izgalmainak emlékével térnek nyugovóra . . . Kátai Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents