Népújság, 1961. december (12. évfolyam, 283-307. szám)

1961-12-19 / 298. szám

1361. december 19., kedd NÉPÚJSÁG 3 Pártoklatás a füzesabonyi vasúti pártszervezetnél Péntek estéken, amikor már lejárt a munkaidő és az em­berek. tagjaikban a napi mun­ka fáradtságával indulnak ha­zafelé, a füzesabonyi állomás dolgozóinak egy csoportja még az egyik terem felé veszi út­ját. A belső zsebekből előke­rülnek az olajfoltos könyvek, a jegyzetfüzetek, a ceruza, s a megkeményedett kezek betűk­kel birkóznak: az egész napi munka fáradtságát hirtelen támadt érdeklődés űzi el. Kommunisták és pártonkívüli- ek ülnek egymás mellett, s -ta­nulnak. Az egyik teremben a marxizmus alapelveivel is­merkednek meg közelebbről, a másikban napjaink kül- és bel­politikai eseményeiről folyik parázs vita. Mások a politikai gazdaságtan fogalmaival bir­kóznak, magasabb szinten, mint eddig. A füzesabonyi vasúti párt- alapszervezet áltai megszerve­zett oktatáson ötvenkilenc ember vesz részt. Ha csupán a számokat nézzük, azt, hogy kö­zel félezer embert számolnak a különböző munkahelyeken, talán nem is nagy eredmény, de ha azt vesszük, hogy ez a közel félezer ember nem mind Füzesabonyban lakik, h így a pályafenntartás messzebb dol­gozó emberei is idetartoznak, a szám mégiscsak jól végzett munkát jelent. A pártszervezet vezetősége nemcsak addig törődött az ok­tatással, amíg megbeszélték az emberekkel, ki, hol akarja to­vább képezni magát. Rendsze­resen figyelemmel kísérik a propagandamunkát azóta is. Ezt könnyebbé teszi, hogy a propagandisták kivétel nélkül a pártszervezet vezetői közül kerülnek ki, így minden héten értékelni tudják, mennyire volt hasznos a mindennapi munka szempontjából is a ta­nulás. De ezen túlmenően is sokat tesznek az oktatás szín­vonalának emeléséért. A párt- szervezet vezetősége minden egyes foglalkozás előtt megvi­tatja a propagandistákkal a legfontosabb kül- és belpoliti­kai eseményeket, hogy ezt kapcsolhassák az előadások anyagához, s ugyanakkor el­lenőrzik is a propagandisták felkészülését. Rendszeresen értékelik egy-egy szeminárium elért eredményeit, és ezzel együtt természetesen a propa­gandamunkát is. A következő taggyűlés, az első hónapok ta­pasztalatai alapján foglalkozik az oktatással, s megszabják majd, mi a további teendő. Figyelemmel kísérik az alapszervezet vezetői a megje­lenést is, és aki indokolatlanul hiányzik, azzal a pártvezető­ség külön is beszélget. Ennek eredménye, hogy lemorzsoló­dás nincs egyik tanfolyamon sem, s igazolatlan mulasztás sem fordult elő. Van ugyan nehézség — az idősebb embe­rekkel többször is kell foglal­kozni, de ebben nem ismernek fáradságot a vezetők. Nehéz volna még teljes ké­pet alkotni alig több mint egy hónap munkája alapján arról, milyen eredmények szülének a vasúti pártszervezetben a pártoktatásban, de amit eddig tapasztaltunk, azt csak dicsér­ni lehet. Az jelentős lépés azon az úton, hogy az emberek kö­zelebbről és alaposabban meg­ismerkedjenek a helyes fogal­makkal, növeljék marxista műveltségüket. — d. — Intézkedés oz NSZK-bcm ittas gépkocsivezetők ellen A Német Szövetségi Köz­társaságban a szövetségi igaz­ságügyminiszter javaslatára törvényt készítenek elő, amely­nek alapján a gépkocsivezetők véralkoholtartalmának megen­gedhető maximumát az eddigi 1,5 ezrelék helyett 0,8 ezrelék­ben állapítják meg. A tör­vényre azért volt szükség, mert rendkívül elszaporodott az ittas gépkocsivezetők által okozott balesetek száma. Kari Maria von Weber 1786 - 1826 Ha a bárhol szóba kerül Weber neve, az ember szinte önkéntelenül hozzágon­dolja az Oberon, vagy Bűvös vadász című műveinek címét. Talán nincs is még egy zene­szerző, akinek neve ennyire összefüggne a legismertebb műveivel. Hogy miért, azt ma már ne­héz megmagyarázni. Egyesek szerint azért, mert a Bűvös vadász különleges zenei színe­zetébe többet beleadott a mű­vészetből és a tehetségéből, mint amennyit általában a ze- zeneművekbe a többi zene­szerzők. Mások szerint azért, mert a Bűvös vadász szipor­kázó, néhol félelmetes zenei megrajzolása nemcsak korá­ban, de ma is különlegesen hat, míg az Oberon sötét, melan­kolikus döbbenetével borzon­gatja az operaszínpad közön­ségét. Weber 1786-ban született Holstein tartományban, de há­nyatott élete során csaknem az egész Németországot ' be­járta. Nyugtalan természete nagy alkotókhoz illően, min­denütt és mindig talált alkal­mat arra, hogy egy-egy jó gondolatot elplántáljon, hogy valamit forradalmasítson, va­lamilyen folyamatot elindít­son. Mert például az, hogy meghonosította a dirigensi emelvényt, hogy .,divatba hoz­ta” az osztott próbákat, eleinte, mint minden új, nagy feltű­nést, egyes körökben egyene­sen nagy felháborodást keltett Ma? Ma már el sem képzel­hető hangverseny a dirigens emelvénye, s a zenekar osz­tott próba nélkül. Weber sokszínű tehetség. Karmester, zeneszerző, író, agitátor, rendező, zongoramű­vész. Mindenben könnyed, mindenben szellemes és ele­gáns. A híres világfi, a szalo­né kedvence, aki szívesen csillogtatta zongoraművészetét, de számára mindig bűvös erőt képviselt a színpad a maga seljelmes, ugyanakkor sajáto­san érdekes világával. Amikor megalkotja a Bűvös vadász-t, valósággal nemzeti esemény volt a berlini bemutató. Ré­gi recept már a művészvilág­ban, hogy az a darab, amely­nek bemutatása ellentétes erők harcát robbantja ki, valami maradandót rejteget magában. A népzenei elemekben gazdag mű felkeltette az ébredő Né­metország figyelmét az irány­ban, hogy a zene nemcsak kul­turális ügy, hanem fegyverré is válhat a hozzáértők kezé­ben, azok ellen, akiket más­ként támadni esetleg éretlen és veszedelmes dolog. Weber széles skálájú művé­szetét nem lehet néhány sor­ban méltatni, ez csupán arra való, hogy halálának 135. év­fordulóján egy villanásnyira eszébe juttassuk a nagy, né­met zeneszerzőt azoknak, akik halhatatlan zenéjét szívesen hallgatják, s akik számára a Bűvös vadász és az Oberon felüdülést és valódi élvezetet jelent. (á) Miért helyezték át Rogyákot? Reggel terjedt cl a híre az osztályon, hogy Rogyákot ala­csonyabb beosztás­ba, a bükkszentkiki- ricsi Siókhoz helyez- 't ék. Mi történhetett? Milyen titok lappang emögött? Az esemény meg­változtatta az osztály megszokott életét. Bende Ica és .far­kas Kata nem vbnult le már kora reggel a büfébe, hogy részlete­sen megtárgyalja a tavaszi divattal kap­csolatos átcsoportosí­tást és átalakítási műveleteket. Bétái is épphogy sietve hányta magá­ba tízóraiját. Alig másfél óra alatt már végzett is a szalonná­ból, csabai kolbászból és libamájból álló, puritánul diétás ele­mózsiájával, Dóré sem vonult le a mű­szaki könyvtárba, hógy ott szemérme­sen elrejtőzve a kül­földi szakirodalom­ban, kicsit szundikál­jon. Sőt, Ékesné, az élelmes özvegy sem indult szokásos kőr­útjára a szomszédos osztályokra, kis kéz- alatti nylon-kollek­ciójával. Csoportokba tö­mörülve találgatták: miért helyezték át Rogyákot alacso­nyabb beosztásba Bükkszentkikiricsre ? — Szerintem, on­nan fentről pályázik valaki Rogyák helyé­re — mutatott Bende Ica a mennybolt felé. Természetesen, nem úgy értette, hogy Szent Kleofás, vagy Szent Sebestyén ve­tett szemet Rogyák állására, hanem az igazgatóságról vala­ki. De a többiek le­hurrogták: — pont könyvelő akar lenni egy nagyfejű, vagy annak a rokona? Több eszük van an­nál. De hát akkor miért helyezték át Rogyá­kot Bükkszentkiki­ricsre alacsonyabb beosztásba? Talán kiderült a Rogyákról, hogy Horthy-tiszt volt a felszabadulás előtt — tűnődött Létai. öt is leintették. Bármilyen fejlett gyermek is lehetett Rogyák, nem valószí­nű, hogy a Horthy­hadsereg alkalmazott volna egy tizenegy éves fiúcskát. De hát akkor miért helyezték át Rogyd- kot Bükkszentkiki- ricsre, alacsonyabb beosztásba? — töp­rengtek tovább. Amikor megjelent az osztályon Nemes, a személyzetis, körül­vették és mellének szegezték a kérdést. — Hanyagul dol­gozott. Nem látta el jól a munkáját — hangzott a magyará­zat. , Döbbenten néztek egymásra. Hisz ezt mindenki tudta. De, hogy ezért áthelyez­zenek valakit! Ez még nem fordult elő a vállalat életében. Nem is hitte el senki. Kertész Magda Túlteljesítette árutermelési tervét a poroszlói Rákóczi Tsz Ki mennyivel járul hozzá az ország ellátásához, ennek a termelőszövetkezetekben pon­tos mércéje az áruértékesítési terv teljesítése. A poroszlói Rákóczi Tsz tagjai ebben az évben elmondhatják, a rossz időjárás ellenére is igyekeztek teljesíteni árutermelési tervü­ket, részben azért, mert nem kétséges, számukra is fontos a jövedelem növelése, de rész­ben azért is, mert a szövetke­zet tagjai és vezetői egyaránt felismerték, viszonozni kell azt, hogy az állam már eszten­dők óta segíti őket. A szövetkezetnek ebben az esztendőben a tervek szerint 884 ezer forint értékű barom­fit és hízóállatot kellett érté­kesítenie. Ezzel szemben az áruértékesítés tervét jelentő­sen túlteljesítették, több mint egymillió forintos bevételt hozott a szövetkezetnek csak a baromfi, a tej, a hízósertés és a marha értékesítése. Amellett, hogy a tsz-nek ez je­lentős bevétele, kedvezmény­ben is részesülnek a túlteljesí­tés arányában. A szövetkezet tagjai igye­keztek minél több árait érté­kesíteni a növénytermesztés­ből is. Bár az idei időjárás nem kedvezett több növény­nek — a cukorrépa- és lucer- namag-termésük jóval alatta maradt a tervezettnek — je­lentős mennyiségű árut adtak át növénytermesztésből is. Bú­zából például 388 ezer forintot jövedelmeztek. Átadtak 300 mázsa kukoricát is amellett, hogy biztosították saját állo­mányuk részére a takarmányt. Növelték a termelőszövetkezet bevételét az olajos magvak, ezek 139 ezer forintot hoztak a szövetkezet tagságának. Zöldségből 105 ezer forint volt a bevételük. A zöldségter­més nagyobbik felét a fel­vásárló vállalaton . keresztül értékesítették, egy részét azon­ban, a mintegy 30 ezer forin­tot érő gyümölccsel együtt a helyi piacon adták el közvet­len a fogyasztók. részére. A szövetkezet összes bevé­tele az idén alatta maradt a tervezettnek, a hiányosságot azonban igyekeztek más termé­nyekből, s a hizlalási tervek túlteljesítéséből pótolni. Az ékességek boltjában AZ EGRI Óra- és Ékszer­boltot az ember mindjárt ész­reveszi a mellette szerényen m'eghúzódó főutcai üzletek között. Nem mintha azok olyan szegényesen öltözködtek volna fel a karácsony előtti vásárlók tiszteletére, de az ék­szerbolt kirakatában úgy ra­gyognak a kiállított tárgyak, hogy azt okvetlen észre kell venni. Én is mindjárt meg­láttam, amikor kai-ácsony előtti ajándékvásárló körutam erre vezetett -r- gondoltam — ide benézek. Előtte azonban terepszemlét tartottam a ki­rakatoknál. A neonfény vilá­gította dísztárgyak barátságo­san illegették magukat előt- fem, Kacsintott és kacérkodott a finom üvegből csiszolt, ezüst talpú likőröskészlet, az ezüst dohányzófslszerelés, kí- nálgatták magukat a szebbnél szebb gyűrűk, bizsuáruk... Nem tudtam ellenállni a kí­sértésnek. „Ha kívülről látom, megnézem belsejét...” Odabent a boltban a vásár­lók szinte áhítattal válogatták, és szedegették ki a fal mel­lett körös-körül álló üvegszek­rényekből az árukat. — Tessék parancsolni — for­dult egy szőke, hullámos hajú, fiatal lányhoz az egyik eláru­sítónő. — Valami gyöngysort sze­retnék... nagyon szépet... A pult egyik fiókja mind­járt előkerült. A szép gonddal és ízléssel elhelyezett gyöngy­sorok, nyakékek példás, rend­ben sorakoztak egymásmelleit. IV-'J ÁR HIDEG VAN oda- kint, s a pajta is utat enged a szélnek. Ha söpör egyet, úgy süvít be a réseken, mintha túl akarná zajongani az asszonyokat, akik a dohány­leveleket simítják, fűzik. Bent egy dobkályha búg, egy lány­ka tömi kukoricacsutkával. Akik közelebb ülnek, levették a hacukákat, mackófelsőket, s ingujjban dolgoznak. A többi­ek néha ideállnak megmele­gedni, aztán szaladnak vissza a helyükre. Ha egyik csoport­ban felcsattan a nevetés, nagy kiabálás kezdődik mindenfelé, a távolabb ülők is tudni akar­ják, mi történt, miről beszél­tek. Vannak napok, amikor csendesebbek, de most szinte kibújnak a bőrükből. Hol itt, hol ott trilláznak nevetve, s olyan a hangulat, hogy elég egy teljesen értelmetlen szó, már kirobban belőlük a meg­állíthatatlan jókedv, s elnyom­ja a süvítő szél hangját. — Asszonyok, ki tud vala­mit a Nejlonnéról? — kiált be­le egy öles asszonyhang a paj­tába. Erre megint harsány nevetés kezdődik: — Most őtözteti az ura! — kiabálja valaki. — Dehogy is őtözteti! Vet­kőzted! — így a másik. Nem bírnak magukkal. Az Öles hang belerecseg a neve­lésbe: — Nagy baj lett ám Nejlo- Aálnali Modern névadó Erre mind fölkapják a fejü­ket. Bíró Sándorné ugyanis két napja értesült tőlük, hogy a férjét Nejlon Janinak nevezték el, így aztán őt magát meg Nejlonnénak. Méghozzá két oknál fogva. Az egyik ok: még aratni is nyloningben járt az ura, a másik pedig, hogy a férfi öltöztette az asszonyt. Azt tartotta ugyanis magáról, hogy jobban ért az öltözkö­déshez, mint a felesége, éppen ezért bármit akart venni az asszony, nem engedte, hogy nélküle válassza Id. Még a fe­hérneművásárlásban is neki volt döntő szava, hiába akart kéket venni az asszony, ha Janinak a fehér tetszett, azt kellett elfogadnia. S Kati, a menyecske, nemegyszer büsz­kén mondta el ezt az asszo­nyok között, aminek viszont az lett a következménye, hogy míg egyesek irigykedtek rá ezért, a többiek ráakasztották férjére a Nylon Jani nevet. Maguk között nem is hívták másképpen. A múltkor meg éppen szóba került a férfi és nő helyes magatartása, s a maguk módján érveltek egyik, vagy másik vélemény mellet' amikor valaki kijelentette; — Hát nekem ne is legyen az uram Nejlon Jani! LJÖGTÖN UTÁNA el is harapta a nyelvét, mert észrevette, hogy Kati is ott van. De mire visszaszívhatta volna azt, amit kimondott, az egész pajta hahotázott. Kati meg faggatta, vallatta a társa­ságot, mondják már meg, ki az a Nejlon Jani. A jókedvű társaságba valaki belekiabál­ta: — Ideje márv hogy megtud­jad, hogy hívják az uradat! Kati elpirult és megkérdez­te: , — Miért? — Mert még ganét szórni is nejlonba’ megy! — kiabálta egy messzebb ülő asszony. — Miért baj az? Hiszen sok­kal könnyebb kimosni, mint a pamutot — érvelt komolyan Kati. — De a te kombinédat már nem muszájna neki megvenni! — nevetett bele egy girhes kis asszonyka, akinek köztudomá­súan nem avatkozott bele vá­sárlásaiba a férje, mivelhogy szava sem volt odahaza, lé­vén a tanyája többnyire a kocsma. A jó hangulat kissé alább­hagyott, mert Kat!n nyoma maradt a sértődöttségnek r- ha ki-ki a maga módján igye­kezett jóvátenni azzal, hogy példákat hozott fel, kik, ho­gyan kapták ragadványnevü­ket a faluban. Ebédkor Kati nem bontotta ki a csomagját, hanem úgy, ahogy reggel el­hozta, haza is vitte, s azóta nem jött közéjük. Érthető, hogy mindenki kí­váncsian várta, mi lesz a foly­tatása a rosszul sikerült le­lepleződésnek. AKI AZ ELŐBB azt mondta, hogy Nej lo­ttóknál baj van, most fontos­kodva magyarázta: — Kati panaszra ment az el­nökhöz, hogy nem akar ebben a csapatban dolgozni, és azt kérte, helyezzék át egy má­sikba ! — Mert megmondtuk, hogy Nejlon Jani az ura? — Azt én pontosan nem tu­dom, hogy ezért-e, az elnök­nek mindenesetre azt mondta, hogy a féi'je miatt, mivelhogy összeveszett vele. Állítólag el is költözött már, visszament az anyjához! — Ezért igazán kár volt.. — fitymálta valaki. — Pedig így hallottam. Megbízható forrásból... — Ezek összevesztek talál­gatta valaki. — Kati hazament, és bút»­AAXWCkJGGUU<AAX)l>XXXX300C OCXXXX)OOOOOOOOOOOOCXXXXXXXXXXX> san közölte Nejlon Janival, hogy ezután mága veszi a kombinét! — csipogta a so­vány asszony. Nagyban folyt a csattanók­kal megtűzdelt nevetés, ami­kor belépett Kati. — Beszéljetek csak tovább! — legyintett. . Én most ; már nem haragszom érte, legfel­jebb az uram.;. De az is in­kább csak azért, mert ezután nem avatkozhat bele a divat­ba! Már ami az én ruháza­tomat illeti.., — Na, mit mondtam?! — fordult a többiek felé a so­vány menyecske. — Ezután nem Jani veszi a kombinékat! — De nem ám! — nevetett Kati. — Hanem azért nyáron csak nejloninget adok rá!... S ajánlom maguknak is, mi­velhogy este kimosom, reggel­re megszárad, és még csak nem is kell vasalnom! — És most már itt marad a mi csapatunkban? — kérdezte az öblöshangú asszony. — Itt, hát persze, hogy itt!.. Végiggondoltam én mindent. Azt is, hogy maga se magától lett Csámpás Rozi néni, ha­nem az édesapja után, meg­örökölte tőle a nevét... Apám csúfneve Lajtorja volt, pedig ekkorára nőtt csak, mint én... A Nejlon név legalább - mo­dem ... Sieaut Piretba Szinte kináltatták magukat. — Ezt kérném — mondta a lány és egy gyönyörű, a ráeső fénytől kékesen csillogó, fi­nom munkával készült nyak­ékre mutatott. — Strass nyakék... — Felpróbálhatom? A SZŰKE hajhoz különösen illett a nyakék. Már csak be kellett csomagolni... — Én egy karórát szeretnék venni — mondta egy mellet­tem álló férfi. — Milyet? Van kérem, Sig­nal ébresztő karóra, tizenötkö­ves Molina zsebóra, naptáros karóra, szovjet gyártmány, Doxa karórák... lehet válo­gatni. A pult üvegtetős fiókjában sorakoznak az órák. Ezek kö­zül is nehéz lesz a választás. Melyiket? Ezt talán..., nem, inkább a zsebóra. A hosszas válogatás után mégiscsak megállapodott a vásárló és egy szép ébresztő karórával gazdagodva, boldogan hagyta el a boltot: „Hogy fog örül­ni..., ha meglátja a karácsony­fa alatt!...” Kedves dallam ütötte meg a fülemet. Hát ez meg mi? Sem­mi más, csak egy zenélős ci- garettás doboz. Ott hevert s pulton, nyitott tetővel, s a bel­sejéből egyszerű szép kis dal­lam szállt és töltötte be a bolthelyiségét. Mindenki áhí­tattal figyelte, míg az egyik asszony be nem csomagoltatta magának. Sebaj! Van még belőle néhány... Körülnéztem a fal mellett álló, kivilágított üvegszekré­nyek között is. Fent, a polcon ácsorgott egy csontból faragott kecses kismadár — asztaldísz. Az ember szinte várja, hogy felröppenjen. Mellette egy ólomkristály hamutartó csil­logtatta finom, cizellált min­táit. Lejjebb, egy dobozban ezüst desszertkészlet, amott meg egy szcp tálca, közepén egy képpel... — Kínai gyártmány — mondta mellettem egy kiván­csi ember. — Meg az is... Egy kis, faragott hajóra mu­tatott. Sok dísztárgy sorakozott a polcokon, nehéz eldönteni, me­lyik a szebb. — Karikagyűrűt szeretnénk venni —■ hallom most mögöt­tem... A pultnál egy- fiatal pár áll­dogált, s a kiszolgáló segítsé­gével hozzákezdtek a váloga­táshoz. — Ez jó lesz — mondta a lány és mosolyogva nézte az ujjára felpróbált gyűrűt. — Eljegyzés?... — kérdezte az elárusítónő. — Igen — felelte a férfi — karácsony és eljegyzés egy­szerre. Dupla ünnep. DE NEMCSAK jegygyűrűk, különböző pecsétgyűrűk, nagy, köves gyűrűk is vásárolhatók itt. Mindenesetre igyekezni kell, mert itt a karácsony, és — ha nem sietünk, elfogynak az ajándékok. Ezek pedig nélkü­lözhetetlen kellékei a kelle­mes ünnepeknek. Kátai

Next

/
Thumbnails
Contents