Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

4 NÉPŰJS AG 196! névember 19., vasán»** Lőrinciben áll egy tábla ... mégpedig a falu közepén — a helyi földművesszövetke­zet irodája előtti térségen, közvetlenül a műút mellett — ezzel az elmosódott felirattal: „Szövetkezeti Híradó”! Mi lát­ható ezen a táblán? Egy régi­régi moziműsor plakátjának foszlányai. Több semmi! Csú­nya ' és szemet bántó ez a tábla — jelenlegi állapotában. Enyhén szólva: siralmas lát­vány! Gondolom, hogy nemes céllal állították oda a szövet­kezet vezetői, azzal a céllal, hogy a község lakóit tájékoz­tassák időnként a szövetkezet életéről, közérdekű intékedé- jc'ről. Ha már ennek a cél­nak nem tesznek eleget, úgy s: zljék le onnan a táblát. Avagy hasznosítsa azt a köz­ségi KISZ-szervezet, vagy a tanács. Találjanak megoldást e siralmas látvány megszün­tetésére. — A BOLDOGI Községi Tanács gondos előrelátással készül arra, hogy rövidesen megkezdhesse egy művelődé­si otthon építését. Minden évben 250 ezer forintot tar­talékolnak a községfejleszté­si alapból, amely összeggel és a felajánlott társadalmi munkával a modern, szép művelődési ház építését már 1963-ban megkezdhetik. — AZ EGRI Finomszerel- vénygyár nőbizottsága szomba­ton este ismerkedési esttel egybekötött Erzsébet- és Kata- lin-napi bált rendezett a vál­lalat kultúrtermében. A ze­nét a vállalati zenekar szol­gáltatta. — AZ APCI földművesszö­vetkezeti klubban BELKER- és malomipari akadémia, a bányászklubban bányászába - démia működik, s most in­dul a sportakadémia, így a község mindenféle érdeklődé­sű dolgozója megtalálja a művelődési és továbbképzési alkalmat. — A MÁTRAVIDÉK1 Szén- bányászati Tröszt a jövő évben kísérletképpen acéltámos front­fejtést létesít. Ha a kísérlet beválik, úgy több helyen is bevezetik ezt a biztosítási rendszert, amely nemcsak biztonságosabb, de értékes im- port-bányafa megtakarítást is eredményez. — KERECSENDEN, a volt téglagyár területén, építőipa­ri gépek gyártását tervezik. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat új részlege kezdi majd itt meg a mun­kát. — HATVAN VÁROS terü­letén e hónap elején 820 rá­diót, 180 televíziót, 250 mosó­gépet, 350 kerékpárt és 28 mo­torkerékpárt vásároltak. EGRI VÖRÖS CSILLAG 19—20: Tiszta égbolt egri brödy 19—20: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 19- én: Megöltek egy lányt 20- án: A csinos férj GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 19- én: Balti égbolt (I. rész) 20- án: Magasabb elv HATVANI VÖRÖS CSILLAG 19- én: Fehér éjszakák 20- án: A bíró HATVANI KOSSUTH 19- én: Két félidő a pokolban 20- án: Nincs előadás rüz-ry \bony 19- én: A csinos férj 20- án: A kobra-akció HÉV OS 19- én: A bíró 20- án: Kenyér és rózsák PET’i-nvASARA 19- én: Megmérgez a csaladom 20- án: Nincs előadás Hevesen este 7 órakor: Montmartrei ibolya Szederkénypusztán este 7 órakor: Tartuffe Gyöngyössolymoson este 6 órakor: Sok hűhó semmiért Tiszta égbolt Gondolatok egv nagy filmről Mielőtt bármit mondanék a Tiszta égbolt című ‘ filmről, mielőtt bármilyen jól, vagy rosszul sikerült elemző kriti­kai megjegyzést tennék, rög­tön az elején engedtessék meg, hogy leszögezzem: ‘megrendítő, csodálatos alkotás! Természe­tesen ezen a filmen is lehet vitatkozni, de — szerintem — az előbbi állítás elvitathatat­lan. Közel a negyedik X-hez, ab­ban a szerencsés (?) helyzet­ben vagyok, hogy bár gyer­mekkoromban is, de láthattam a Hindu síremléket, a Ben Hurt, a Kristina királynőt. Is­mertem Greta' Garbót, Rudolf Valentinot, Vallace Beeryt, Harry Baurt, Pola Negrit, s láttam Chaplin némafilmjeit. Es most!? Igen, egy életen át néztem a filmeket, s most kö­zel a negyvenhez ez a film oly megrendítő hatással volt rám, aminőt még film után sohasem éreztem. Üj, nagy film, új művészet, új emberek, új tartalmú és formájú tiszta szerelem és új­fajta emberség született. Es ml, nézők, ennek részesei, sze­replői, együtt nevetői és sírói vagyunk. A Tiszta égbolt új­szülött, de jöttét a Szovjetunió és az egész világ munkáspárt­jaiban végbemenő tisztulás már jelezte, s egyben feltéte­lezte. Csak egy teljesen meg­tisztult politikai légkörben fo­gam zód hatnak ilyen nagy al­kotások. S a politikai életben a párt elvégezte, amit el kel­lett végeznie. A klíma termé­kenyítőén hatott a művészeti életre. A magzat életrevalósá­gát már a Szállnak a darvak jelezték, az Emberi sors, vala­mint a Ballada a katonáról pe­dig tudatták velünk, hogy a magzat megmozdult. És most a Tiszta égbolt! Igen, új em­ber született. Ember született. Két napig vártam, amíg tollat mertem a kezembe fogni, hogy írjak valamit a filmről. Köz­ben állandóan Gorkij egyik legszebb novellája járt az es7,emben. — Ember születik — írta Gorkij és egy vadide­gen férfi harminckét egészsé­ges fogával haraptatja el a vajúdó anyát és .a születő magzatát egymáshoz fűző köl­dökzsinórt, azután a férfi még- füröszti a picit a langyos vizű tengerben, és a szikrázó nap­sugárnak tartja aranyló kis testét. Ember született! Egy­szerűen minden kötelező ké­nyelemtől, orvostól, baldachi- nos ágytól távol, a tengerpart bozótjában, ott, ahol egy bics­ka sem akadt, helyette egy Emberséges 'férfifogsor tette meg a szolgálatot. De megszületett a forrada­lom is. Véresen és mégis tisz­tán, amilyen tiszta és reális csupán a természet, az élet tud lenfii. Megszületett a szocialista realizmus, jött Ejzenstein, Pu-. dovkin és ők is feltartották az egészséges újszülötteket a nap­fénybe, Azután elborult az ég, és papírmasékkal akartak ál­dozni a Napnak. De az életet, az embereket nem lehet be­csapni, s a nemző apák hiába kiáltották, hogy az újszülött az enyém, mert a2 újszülöttek nem tudtak sem sírni, sem nevetni, mert nem volt any­juk, nemző apjuknak pedig nem volt szívük. Az apák (írók és rendezők) mentségére mondom, hogy rá- kényszerítették őkét a szív nél­küli szerelemre, s talán ők sem akarták elhinni, hogy az ilyenfajta szerelemben az élet nem fogantatik. Voltak közöt­tük persze „csalók” is, kiknek hiába mondta egy ember, hogy engem szeress, ők az életet, az embert szerették. De a párt,. korunk esze és becsülete, és 200 millió ember, elhajtották a felhőt, s ma már tiszta az égbolt. S az igazság újra olyan egyszerű lett, mint amilyen az igazság. Fejetetejé- ről minden a talpára állt. Minden olyan tiszta, derűs és világos lett. Még mielőtt tovább mennék, mondjuk ki: e filmmel nem­csak tartalomban, de művészi formában is utolérte, sőt, túl­szárnyalta a szovjet filmgyár­tás az olasz és a francia neo- realista filmeket Meet — es itt a lényeg — utol kellett őket érni, művészetben is — ez sem vitatható. A Tiszta égbolt tulajdon­képpen egy tiszta nagy szere­lem története, amelyben a lány akkor is kitart a férfi mellett, amikor attól nemcsak bárgyú kreatúra sógora és ba­rátai fordulnak él, de maga a pártbizottság is. Egy szovjet pilóta, aki nági fogságba esett és onnét élve hazatért. Két lá­bon járó ellenség. Senkinek sem kell, mehet segédmunkás­nak, s még örüljön, hogy eny- nyivel megússza. A kommu­nista ember, száz légicsata hő­se, tehát egyedül marad, és örülhet életének. De hát mi­lyen kommunista, milyen férfi az, aki megbélyegezve, kita­szítva örül az életnek. Inni kezd, mert reménytelennek ta­lálja a harcot, sőt lassan ő ma­ga is hiszi, hogy bűnös! Csak egy ember, csak a felesége tudja és hiszi, hogy nem bű­nös, és harcol érte. De ez a harc is egy kicsit Don Quijote szélmalom-harcához hasonlít, mert a hivatalok vele sem áll­nak szóba. Azaz, hogy még­sem. A nő harca mindenkép­pen pozitív, s ha nem is képes egy roppantó erővél szemben megváltani férjét, de önmagá­tól, a szesztől, a nirvánától, a teljes megsemmisüléstől talán igen. S a történelem őt igazol­ja, mint ahogyan a történelem mindenkor az igaz emberséget igazolja. A nő (nem is tudom, leánynak, vagy asszonynak nevezzem-e), kétszer kíséri el férjét a pártbizottságra. A második jelenetet egy életen át nem fogom elfelejteni. Ki­jön az üldözött, becsületében összetört, s most felemelkedett férfi, arcán sem öröm, sem bánat. Vagy talán mind a ket­tő!? Hozzászalad a megszep­pent asszony, kérdi, mi van?s akkor a férfi könnyes szem­mel a kezére néz, amelyben benneragyog a Szovjetunió Hősének aranycsillaga. Még néhány dolgot a film erényeiről és hiányosságairól. A filmben kimondják, hogy meghalt Sztálin. Igen, a tisz­ta égbolt szimbolizáltsága ez. Ez adja a politikai lehetőséget az új alkotásokra. De a szov­jet filmművészet új reneszán­szának művészeti erénye eny- nyiből nem állhat — mint ahogy nem is áll. A tartalom és a forma egysége követelte meg, hogy a filmekben szem­léleti, szerkezeti változásokat hajtsanak végre. A már emlí­tett Szállnak a darvak, az Em­beri sors, a Ballada- a katoná­ról és most a Tiszta égbolt azért tudott naggyá lenni, mert nem a háború, nem az ágyúk és nem egyes nagy sze­mélyiségek voltak a főszerep­lők, hanem egyszerű emberek, azok sorsa. A háború és a többi kellék is ezekben a fil­mekben csupán háttér maradt Szeretném egy párhuzammal könnyebben megértetni ma­gam. Az alternatíva a következő; vajon melyik út a járható, az-e, ha egyszérre kilencven ágyút sütünk el, s közben a tábornokok parancsokat osz­togatnak, a németek pedig fejvesztve menekülnek, ég, füstöl minden. Szóval, hogy ez mutatja-e igazán meg a háború borzalmait, vagy inkább az, hogy az asszonyok sorba áll­nak a kenyérért, hogy a sze­relmes nő féltve őrzi és várja a párját, s az a vasúti jelenet (aki látta a filmet, tanúskod­hat), ahol az asszonyok egyet­len kis tükörben igazgatják a hajukat, mert jön a vonat, s hozza az urukat. S végül is a vonat megállás nélkül, ke­gyetlenül elrobog. Mereven szembeállítani so­hasem szabad semmit. A mű­vészeti eszközök és rendezői elképzelések különbözőek le­hetnek. De állítom, ez a vo­natjelenet nehezen felejthető. Valamit a típusokról, a film­ben alakított szerepekről. El­térve az eddigiektől, legtöb­bet egy típusról. Hadd kezd­jem ezt is egy messzibb gon­dolattal. Húsz évvel ezelőtt olvastam az Elfújta a szél cí­mű könyvet. A könyv — mint közismert, híres bestseller —, a nyáron kezembe került és kíváncsiságból ismét átrágtam magam a 900 oldalas regényen. Most nem arról akarok írni, hogy politikailag milyen el­hibázott ez a könyv. Elolvas­tam — lelkem rajta. Inkább az előszóról. Az írja a kapi­talista kiadó, hogy a főszerep­lő nő, Scharlett O’Hara, az amerikai nők eszményképévé vált, hogy nevéről női kala­pokat, toaletteket neveztek el, s minden amerikai nő igyek­szik úgy viselkedni, mint esz­ményképük. Szép kis eszménykép! Tisz­tesség ne essék, szólván, egy örmény kereskedőbe oltott ci­gány lókupec, egy kis zsidós handlésággal, aki „ráadásul” szép, s lefekszik mindenkivel, no, természetesen először há­zasságra lép, de mindenkép­pen prostHuálódik, mert min­dent a vagyonért, a pénzért tesz. Szép kis eszménykép! De az amerikai nők lelke rajta. Eszménykép! Istenkém, eb­ben a filmben született egy új női eszménykép, aki mindenét, életét, önmagát, szerelmét kí­nálja fel a szeretett férfinek, de olyan önérzetesen, megha­tóan és bájosan, hogy a férfi alig meri elfogadni és viszo­nozni azt. Tizennégy éves ko­rában szeret belé az elérhe­tetlennek hitt felnőtt pilótába, 16 éves korában, a háború kellős közepén az övé lesz, s később, mint fiatal, de érett asszony, áld már anya is, har­col érte tiszta szívvel, okosan. Nagyszerű lány, nagyszerű asszony — karakter. Ez a film tulajdonképpen a már nálunk is híressé vált Csuhraj-é, az ő nagy művészetét dicséri. A második rész egy kissé visszaesik, s csupán a már említett pártbizottsági jelenet, valamint a végjelenet, amikor a nő kérdi a taxisofőrtől, hogy sokáig vártak-e, s az válaszol, hogy mindössze 10 percet — nos, e két jelenet emelkedik az első rész színvonalára. E megjegyzések természete­sen mit sem változtatnak a film nagyszerűségén, amelyet megtekinve, az ember csordul­tig telt szívvel jön ki a mo­ziból. Suha Andor 1961. NOVEMBER 19., VASÁRNAP: [ ERZSÉBET 250 évvel ezelőtt, 17H. november 19-én született MIHAIL LOMONO­SZOV orosz természettudós és költő. Munkái a természettudo­mányók több ágát ölelik fel. Az anyag felépítésének magyarázatára ő alkalmazta először az atomok és molekulák elméletét. Ódákat, drámákat, egy orosz nyelvtant is irt, nevezetes Nagy Péter című eposza. Ö alapította 1755-ben a moszkvai egyetemet, amely ma is j nevét viseli. 1 65 évvel ezelőtt, 1896-ban e napon halt meg HASSLINSZKY FRI­GYES botanikus, aki kézikönyvet írt hazánk növényeiről és úttörő jellegű munkája a virágtalan növények (algák, gombák, mohák) rendszerezése. 55 évvel ezelőtt, 1906 novemberében született KLAUS MANN német író és színikritikus, 1933-ban emigrált hazájából, Amszter­damban irodalomkritikai lapot adott ki, kabarédarabjaiban Hit­lert gúnyolta ki. Megírta Csajkovszkij életregényét (Pathétikus szimfónia) és a Mephisto című színészregényt. Cjj-Ji cl mjjltwjij. MIHAIL LOMONOSZOV — Nem, én ezt nem hallgatom to­vább ..; Hát ezt nem lehet kibírni... — Igaza van, kolléga, ennyi sü­letlenséget még csak péküzemben láttam... S ezt ne­vezi ő beszámoló­nak ..: — Beszámoló? Ugyan! ' Dadogás, ostoba frázisok tömkelegé, gügyö­gés és hazüdozás, a tömegek lebe­csülése __ Minket bec sülnek le..: Hallja? Már me­gint mit mond .. i Hazánk horizont­ján .;. Meg kell pukkadni a röhö­géstől. Vajon hon­nan másolta ki? — A Népszabad­ságból, kedves kol­légám, a Népsza­badságból. Vezér­cikk ..; Csak egy kicsit halkabban beszéljünk, tudja, sok itt a talp­nyaló és ... — S kit érdekel­nek a talpnyalók? Ügy éljek, hogy felállók a végén és megmondom, ne nézzenek hü­lyének itt bennün­ket. Nem süket dumára, hanem értelmes beszámo­lóra van szükség. elemez, értékel, feladatot Amely amely amely ad .:. — Ügy van. Tel­jesen osztom a né­zetét. Szólaljon fel, a nevemben Is. Osztom a vélemé­nyét, rám számít­hat, én magával vagyok, kedves kolléga, hacsak ..: — Ha csak? — Ha csak, nem izé, hogy is mond­jam, nem kelle­metlen magának, hogy itt mindenki előtt megmondja a véleményét az előadónak... — Nekem? Kel­lemetlen? Ne le­gyen naiv! Hát így ismer engem? Ami a szívemen, az a számon ... Lesep­rem az emelvény­ről ezt a fecsegő, semmitmondó frá­tert ..; — Befejezte... Maga jön .;. Csak bátran. Rám szá­míthat .:. — ... Kedves kartársak, tisztelt igazgató elvtárs... Meghallgattam a beszámolót.;; Meg­hallgattam... a be­számolót és meg kell mondanom, nyíltan és őszin­tén, hogy bár..: Szóval, hogy ugyan nem, de ... Nahát, kimondom én ke­reken. Ilyen jó be­számolót már ré­gen hallottam... Nekem hlhetiwk, mert ami a szíve­men, az a szá­mon .., (egri) VILÁGJÁRÓK... A két huszonöt év körüli angol kislánnyal először Pes­ten találkoztam. A háromke­rekű ki .Messerschmitt autót nagy csoport vette körül és kí­váncsi ember lévén én is oda- furakodtam. Anna Cohen és Lotta Gag­non néprajzkutatók a múlt év októberében indultaik el Lon­donból egy kocsival, ezzel a kis háromkerekű Messer- schmittel, hogy világot lássa­nak. Kicsit humorosnak tűnik, hogy e két fiatal mindent vál­lalva összejárja Észak-Afrikát, Kis- és Elő-Azsiát, ami már mind a hátuk mögött van, hogy megismerkedjenek a kü­lönböző népekkel. Ütjük Ma­gyarországra is elvezetett és Budapest után Egerbe is el­jöttek. A kis piros autót teg­nap már a kora reggeli órák­ban nagy csoport vette körül, sokan beszéltek is velük, hi­szen értenek franciául, ola­szul, németül és angolul. Hogy tetszik Magyarország? — kérdezik a hosszú, fekete hajú Anna Cohentól. — Nagyon szép ország és nagy szeretettel fogadnak min­denhol — mondja németül. — Meddig lesznek itt? — Csak egy napig, mert még ma este átlépjük a határt, me­gyünk Romániába. Néhány órás nézelődés a vá­rosban, kattan a fényképező­gép, megörökítik a főszékes- . egyházat, a minaretet, aztán beülnek az autóba és tovább robognak. Ha mindenhol sze­rencséjük lesz, a tervük sze­rint áprilisban újra London­ban lesznek. (kisbé) QióLÜ'ÁUfZők Béke Apró, nyári költésű veréb kotorta maga körül a földet, valami elemózsiát keresett vaskos csőrével. Ele­inte körül-körülné- zett sárga keretes sze­mével, nem jön-e va­laki, .aki belerontana a táplálék megszerzé­sébe, felrúgná élés­kamráját, amelynek most kezdi kinyito- gatni barfla föld ka­puját. Egyre haragosab­ban dolgozott a véz­na lábakkal, s már jókora teknőt csinált magának, amikot a szomszédból jókora cirmos közelített lom­hán, nesztelenül, mint a végzet. A lombját hullató szilvafa alatt megállt. Bemérte a távolságot. — Még nem elég — gondolhatta magá­ban, mert a földön húzva szürkés-fehér bundáját, előbbre merészkedett. De nicsak — mit fi­gyelnek ezek a ga­lambok a háztetőn, csak nem halálát kí­vánják látni a védte­len verébnek? A szűrte veréb egyre jobban belefe­ledkezve a fűmag­keresésbe, figyelem­be se vette a feléje közelgő szőrgombo­lyagot. A macska sze­mében fura fény cik- kant, mintha máris szájában tartaná a finom csemegét. Még egyszer meg­állt, sandán félrefor­dított fejjel újból szemügyre vette a ve­rebet, majd ugrásra feszítette izmait, lela­pult egészen a földig, amikor éktelen ro­bajjal röppentek fel az acélosan kék ég felé a fehér szárnyú galambok, felreb- bentve a magába- feledkezett verebet. Pillanatokig még látni lehetett az eset­lenül mozgó kis fe­kete pontot a gyors­röptű galambok kö­zött, aztán elnyelte őket a párás, nyirkos levegőég, és a távol­ság. Az utcán munkába siettek az emberek és a hangszóró a Fried- rich-strasszéról be­szélt.

Next

/
Thumbnails
Contents