Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-19 / 273. szám

196Í. november 18., szombat NÉPtJJSAG s Az egerszólátiak kevesebbet érők? adottságuk van és képesek lennének. De a legnagyobb hi­ba az, hogy nem bíznak a közösségben. Aki csak teheti, máshová küldi dolgozni fiát, lányát. A középparasztok gyermekei — Prokaj Kálmán, Fülöp Béla, akik ezelőtt az öreg szülők földjét dolgozták, abból éltek, most bányába járnak. Napon­ta tízesével hordja az embere­ket két bányászbusz a szarvas­kői és a kazári bányába. Má­sok a klsterenyei bánya mun­kásszállására költöztek. És na­ponta 100—120 fiatal lány in­dul a pincegazdaság üzem­egységébe. Majd ha a tsz is rendszere­sen fizet — mondják a szülők — akkor itt maradnak a fiata­lok is. De miből fizethet a tsz? A gazdaságban átlagosan 7— 800 forintot keresnek havonta. Ha ez a száz lány a szövet­kezetbe járna, létre tudnák hozni a 100 holdas kertészetet, nemcsak 7—800 forintot keres­hetnének havonta. Sőt az egész szövetkezeti tagság magasabb részesedését biztosíthatnák. Űj oltványszőlők telepítése, takar­mánynövények termesztése, gyümölcsös létesítése — mind nagyobb jövedelmet jelentene, ha lenne hozzá munkaerő. Va­lahol meg kell törni a „boszor­kánykört”, ha fizetnek, me­gyünk — mondják a tagok; „ha jöttök, lesz miből fizetni” — válaszolnak a vezetők. Meg kell találni a megoldást, de eh­hez kölcsönös bizalomra van szükség. És bizalomra a szö­vetkezés iránt, amely jobban képes eltartani a falut, mintáz egyéni gazdaságok. Gligor János, a szövetkezet új juhásza, azt mondja: látott ő már sok szövetkezetét, ame­lyik ezernyi bajjal küzdött. De végül is mind talpra állt, mert a tagok úgy akarták. Éppen Egerszóláton ne lehetne így? Ők kevesebbet érő emberek!? Deák Rózsi Középkori népítélet házasságtörők ellen A hollandiai Staphorst falu lakossága az elmúlt hét végén valóságos középkori népítéle­tet tartott egy 48 éves két­gyermekes családanya & sze­relmese felett. Az amsterdami „Telegraaf” című lap egyik száma beszá­molót közöl az esetről. A falu felháborodott lakossága kény­szerítette a házasságtörő párt, hogy nyitott kocsiban vonul­janak végig a falu utcáin, miközben vagy ezer ember becsmérelte és gúnyolta őket. A különös demonstráció, amelyhez a staphorsti fiatalok még maskarát is öltöttek, éj­jel fél kettőig tartott. Amikor egy, a falun keresz­tülhaladó idegen autos a kü­lönös népítéletről kijelentette, hogy embertelenségnek tartja, a falu feldühödött lakossága leköpdöste és elkergette a be­avatkozót. PW' Értekezleten va­gyok: tudósítani Előttem papír, ke- ’! zemben ceruza, hallgatom az egyik felszólalót, egyik ki­sebb szervünk veze­tője, Szép, szabatos mondatok, gördülé­keny, szinte előadás­tempójú felszólalás... Hallgatom a másik felszólalót, egy szö­vetkezet elnöke. Ki­csit döcögős beszéd, néha bizony nyelvta­ni egyenetlenségek is, Í félbevágott monda­tok váltják egymást a hosszú, majdhogy­nem nyakatekert kör­mondatokkal. Nézem a jegyze­tem. Érdekes. A szép szabatos felszólalás­ból egyetlen monda­tot nem tudtam fel­jegyezni. Sztaniolba csomagolt ordító köz­helyek. S a másiké? Majd minden szava itt sorakozik előttem: rossz csomagolásban ugyan, de értékes áru! Lám-lám, néha a csomagolás sem min­den. (— 6) HetHxáxan végexnek ax idei oktatási évben a felsőfokú tanítóképzőkben Az érettségire épülő felső­fokú tanítóképzőink 1959-ben kezdték meg működésüket. Az új típusú intézmények oktató­nevelő munkájában már érvé­nyesül az az elv, hogy a peda­gógusképzésben is kerüljön egymással szorosabb kapcso­latba az elmélet és a gyakor­lat. Ebből a célból vesznek részt a képzők harmadéves hallgatói egy iskolai féléven át szakgyakorlaton. Ezt az időt általában falusi, községi isko­lákban töltik. A tanító jelöltek az alsó tagozatú osztályok mindegyikében egy-egy hóna­pig foglalkoznak a gyerekek­kel. A harmadéves képzősök szakgyakorlatának eddigi ta­pasztalatai azt bizonyítják, hogy jó a szakgyakorlaton részt vevők felkészültsége. Az a vélemény, hogy mind általá­nos, mind pedagógiai művelt­ség tekintetében megfelelnek a követelményeknek. Az isko­lák messzemenően segítik a szakgyakorlatos fiatalokat, akik az ifjúsági szervezetek munkájába is bekapcsolódtak. A felsőfokú képzőkben eb­ben az oktatási évben hétszáz fiatal fejezi be tanulmányait. Közülük sokan elhatározták, hogy falura mennek majd ta­nítani. (MTI) Lottó fáfékoztaló A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztatása sze­rint a 46. játékhétre 4 205 959 lottószelvény érkezett be. öt- találatos nem volt. Négy talá­latot 20 fogadó ért el, nyere­ményük egyenként 157 723 fo­rint. A háromtalálatos szelvé­nyek száma 1576, nyeremé­nyük 1000 forint. Két találatot 59 839 fogadó ért el, nyeremé­nyük 26 forint. (MTI) — NOVEMBER 26-ÁN, • petőfibányai kultúrotthon ön­álló József Attila estet ren­dez, amelynek érdekessége lesz, hogy nem széksorokban helyezik el a hallgatókat, hanem asztalok mellett, klub­szerű kényelemben hallhat­ják a változatos műsort. Nagyobb üzemeinkben több évi működésre tekinthetnek vissza a társadalmi bíróságok; egynémely üzemnél, vállalat­nál csak nemrégiben fejezték be ezek megszervezését. A bí­róságok tagjait az üzemek dolgozói választják — egy évi időtartamra. A bíróságok mun­kájának irányítása a szak- szervezetek feladata. Milyen ügyeket lehet vinni a társadalmi bíróságok elé? 1. A munkafegyelem meg­sértése; 2. A társadalmi tu­lajdon megkárosítása; 3. A szocialista együttélés szabá­lyainak üzemen belüli meg­sértése; 4. A személyi tulajdon ellen — üzemen belül — elkö­vetett cselekmények. Ezekben az ügyekben — nyílt tárgyalásokon, a dolgozók színe előtt — a cselekmények, vétségek milyenségétől függő­en, különböző ítéleteket hoz hat a bíróság: szóbeli feddést, írásbeli megrovást, alacso­nyabb munkakörbe vaíó he­lyezést; azonnali hatályú elbo­csátást, büntető eljárás kezde­ményezését, az okozott kár megtérítésére való kötelezést. Már ezekből is látható: üze­meink életében fontos népha­talmi funkciót töltenek be • a társadalmi bíróságok. De a közvetlen cél nem mindenáron való büntetés! Ellenkezőleg az, hogy a hozott ítéletek elő­segítsék a megtévedt dolgozók jobb útra térítését, az, hogy a tárgyalás során a dolgozó maga is meggyőződjék cselek­ménye helytelenségéről. — „Hivatalból, erőszakoltan hozták létre a társadalmi bí­róságokat. Mondja meg, van-e valami szükség rájuk, ha a hozott ítéleteket, az olyano­kat, amelyek nekünk, munká­soknak is tetszők, az igazgató csak úgy egyszerűen áthúzza, megváltoztatja?! Szavamra mondom, az az érzésem, hogy a nagy bűnösöket mentik, a kicsiken meg alaposan elverik a port.” — Egy idős hegesztő fakadt ki előttem ezekkel a szavakkal üzemének társadal­mi bíróságáról. S megmon­dom, először túlzásnak vet­tem az egészei; 'érőbb azon­ban igazat kelle!I- a 'nőm en Tegyük mérlegre 1 Emberség és szigor nek a munkásnak. Igazat kel­lett adnom, mert saját ma­gam is meggyőződtem ugyan­azokról, amikről ő beszélt ne­kem. Az Egri Finomszerel- vénygyárban a társadalmi bí­róság egy esztendős munkál­kodásának dokumentumait vizsgáltam át; részt vettek a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának elnökségi ülésén, melyen — egyéb napirendi pontok mellett — a petőfi­bányai és a Mátravidéki Szén- bányászati Tröszt társadalmi bíróságainak munkáját érté­kelték; s kezemben van a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének megyei bizott­ságához tartozó vállalatok tár­sadalmi bíróságainak munká­járól szóló vizsgálati jelentés. Nyugodtan állíthatom tehát, hogy a hallottak és tapasztal­tak után komoly kép alakult ki bennem az üzemi társadal­mi bíróságok működéséről — lehet: ez a kép korántsem tel­jes, tökéletes... Elemezzük hát pontról pont­ra... „Az igazgató megvál­toztatja az ítéletet”. Példa: J. M. vájár erőszakos, össze­férhetetlen ember, többször hiányzott igazolatlanul a mun­kából. Az a veszély fenyegette, hogy nem kap hűségjutalmat. Arra kérte az üzemvezetőt, javítsa ki a hiányzásokat. Mi­kor az üzemvezető erre nem volt hajlandó, italos állapot­ban törtetett be hozzá, és fe­nyegetőzni kezdett, hogy majd így lesz, meg úgy lesz. Az eset után három napig az üzem fe­lé sem nézett — ivott. Laká­sán — az épületben lakókat is zavarva — megbotránkozta- tóan, garázda módra viselke­dett. A társadalmi bíróság népes hallgatóság előtt — az üzemvezető és az egyeztető bizottság jóváhagyásával — egyértelmű ítéletet fogalma­zott meg: azonnali hatállyal elbocsátani! Az igazgató ezt :.z ítéletet nem hagyta jóvá, s J. M.-et egy másik üzembe helyezte át, lehetőséget nyúj­tott neki a megjavulásra. Ez az eljárás nagy visszahatást keltett... Ezekután felvetődik a kér­dés: joga van-e az igazgató­nak megváltoztatni a társa­dalmi bíróság által hozott íté­leteket? A társadalmi bíróság feladatát, szervezeti szabály­zatát, működését megszabó 1041/1956. sz. Minisztertanácsi határozat azt rögzíti le: o bíróság csak javaslatot tehet „ítéleteivel” a vállalat igazga­tójának, milyen büntetést kí­ván a vétkesnek. A javaslatot az igazgató vagy megerősíti, vagy megváltoztathatja. Hogy he­lyes-e ez az eljárási mód, részletesen nem akarom ele­mezni, csak annyit tartok szükségesnek megjegyezni: az eddigi gyakorlat kevés bizo­nyító példát tud a helyesség mellett felsorakoztatni! A jelen állapotok mellett az len­ne a legüdvösebb, ha a tár­sadalmi bíróság munkájában az igazgatók is tevékenyen részt vennének, avagy egy másik verzió: a társadalmi bí­róság az ítélethozatal előtt beszélje meg a büntetés for­máját az igazgatóval, hogy ne állhasson elő az a kényel­metlen helyzet — mint Pető- fibányán —, hogy az ítéletet az igazgató megváltoztatja. Ez aláássa a társadalmi bírósá­gok jelentőségét, tekintélyét. „Mentik a nagy bűnösöket, a kicsiken elverik a port”. Nos, ez így természetesen nem igaz. De igaz, hogy a társa­dalmi bíróságok ítéleteikben nem mindenkor következete­sek, s emiatt tápot adhat az effajta helytelen következteté­sek levonásához. Példa: B. L. csoportvezető bányamérnök felelőtlen munkavégzésből és magatartásból 11 990 forint kárt okozott. A büntetés: fe- gyelmileg 375 forintos kárté­rítésre kötelezték. Másik példa: három bányász hanyag munkavégzés követ­keztében a fa-rablóvitlán (hú­zógépen) 1147 forintos kárt okozott. A bíróság mindhár­mukat kártérítési-e kötelezte. Tudok más esetről is... A Finomszerelvénygyárban két személy megkárosította a tár­sadalmi tulajdont — magya­rul szólva: lopott! — egyikük ellen a bíróság ítéletet hozott: alacsonyabb munkakörbe he­lyezték, csökkentett bérrel. A másik megszökött a tárgyalás elől, leszámolt idejében és a Hajtóműgyárban vezetőbe­osztást kapott. És vezető a mai napig... Általános vélemény, hogy a társadalmi bíróságokat nem foglalkoztatják kellőképpen, nem adnak nekik munkát. Ez annak a helytelen gyakorlat­nak tudható be, amely immá­ron megkövesedett üzemeink­ben. Ez pedig az, hogy a tár­sadalmi bíróság csak akkor ül össze tárgylalásra, ha az igaz­gatótól kapnak fegyelmi ügyet kivizsgálásra. Nemcsak az igaz­gató javaslatára tárgyalhat a társadalmi bíróság! Az emlí­tett Minisztertanácsi rendelet világosan leszögezi: a fegyel­mi ügy társadalmi bíróság elé való terjesztése bármely dol­gozó kezdeményezésére is tör­ténhet; az ügyet a benyújtástól számított 15 napon belül le kell tárgyalni és befejezni. Ezt egyetlen üzemben sem tartják be, sem azt, hogy dol­gozó is kérhet nyílt tárgyalást fegyelmi ügyben, sem azt, hogy 15 napon belül befejez­zenek egy-egy ügyet. -S hogy ez így van, az az üzemek szakszervezeti bizottságainak hanyagsága, nemtörődömsége miatt lehetséges. Több segítséget, hathatósabb támogatást kívánnak a társa­dalmi bíróságok. S nemcsak a szakszervezetektől, hanem jogügyi szakemberektől, ügyé­szektől is — mert ez utóbbi­ak segítsége szinte semminek mondható. E segítségek, támo­gatások nélkül pedig a társa­dalmi bíróságok nem tölthe- <b- be megfelelően feladatu­Pataky Dezső alig akad olyan, aki legalább ötven munkaegységet teljesí­tett. Pedig amíg egyénileg dol­goztak, ők sem maradtak el a kapálásból. Kevés a munkaerő, nem győ­zik a több mint 1300 hold szántó és kétszáz holdnyi sző­lő megmunkálását. A szövetkezetben az idén is volt terméskiesés, és ezt nem lehet csak az időjárás számlá­jára írni. Ebben a rossz mun­kaszervezésnek is része van. Még a tavasz elején határoza­tot hoztak arról, hogy feloszt­ják a területet, és aki 1300 négyszögöl kukorica, 200 négy­szögöl egyéb kapás és 400 négyszögöl szőlő munkáját el­vállalja, az kaphat csak egy hold háztájit. Hozzá is láttak a felosztáshoz, de vállakozó csak addig akadt, amíg a jobb sző­lők, a faluhoz közel eső kapá­sok gazdára nem találtak. És addig, amíg ki nem osztották végül is mindenkinek az egy hold háztájit. Ebből aztán fur­csa dolgok kerekedtek. Volt, aki csak a vállalt területet mű­velte meg nagyjából — a töb­bi erőt a háztáji ápolására for­dította, volt, aki még ennyit sem dolgozott a közösben, leg­feljebb aratni ment el csalá­dostól, mert azért külön pré­miumot ígért a Vezetőség. Hevesen vettek részt a közös munkában, a növényápolás egy részét nem a tervezettnek megfelelően vé­gezték el. mégis sok a felhasz­nált munkaegység. A számítá­sok szerint több mint 10 ezer munkaegységgel lépik túl az előirányzatot, s ez is lényege­sen csökkenti az egy munka­egységre eső részesedést. A munkaegység-hígítás megint csak a vezetőség hibája első­sorban, mert nem ellenőrizték kellően az elszámolást. Bár ott voltak a brigád- és munkacsa­pat-vezetők, a tagok legtöbb­ször maguk írták be, tetszés szerint a teljesítményt. így nem csoda, ha nincs becsülete a munkaegységnek. Ezzel a fe­gyelem megszilárdításának ■egyik--íontos eszköze is kihullt a vezetőség kezéből, hiszen ha valakinek le akarnak vonni öt munkaegységet, az legfeljebb vállat von: öt munkaegység ide, vagy oda ... „Szorgalmas volt mindig a szóláti nép” — hangoztatják előszeretettel. De akkor miért áll így a tsz? A magyarázatot elsősorban abban kell keresni, hogy még most, két esztendő után sem érzik magukénak gazdaságukat. Ezt bizonyítják azok a kiszólások is: „fizessen a szövetkezet!” De hát „ki” a szövetkezet? Pádár Frigyes, Bata István, Cörömbölyi János, meg a többi szóláti! Nekik kell megteremteniök a lehetőséget arra, hogy fizessen a tsz, mert az állam már eddig is sokat nyújtott nekik. Ezután is fog, de a többit maguknak kell elő­teremteniük. De ahhoz, hogy ezt mindenki megértse a falu­ban nevelőmunku kell. Több és jobb, mint eddig Ne­velni kell, elsősorban a vezető­ket, arra, hogyha már meghoz­ták a határozatokat, azok vég­rehajtása ne maradjon csak az elnökre. És nevelni kell a tag­ságot is. Ez pedig elsősorban a pártalapszervezet munkája, gondja. Persze, nehéz ott, ahol — mint Szóláton — a pártszer­vezetnek mindössze három tagja dolgozik a szövetkezet­ben, ebből is kettő még csak tagjelölt. Azoknak, akik kívül állnak a szövetkezeten, nehéz szót érteni a szövetkezetiekkel, mert saját feleségük sem úgy dolgozik a közösben, ahogy azt elvárhatnák tőlük. Gyengén dolgozik a pártszervezet, s ezen leghamarabb azzal lehet segíteni, ha a bányász-párt­szervezetekbe átigazoltak közül a legjobbak visszakerülnének a községi alapszervezetbe. Már tárgyaltak is erről, de a tár­gyalás nem elég. Cselekedni kell. Sok még a hiba ebben a szö­vetkezetben, valamennyi gá­tolja, hogy olyan eredménye­ket érjenek el, amilyenekre Gligor János juhász meg­kezdte munkáját az egerszóláti Béke Tsz-ben. A szövetkezet tagjai közül sokan állították meg az elmúlt napokban: ugyan hová tette a fejét, hogy otthagyva a jól fizető kömlői szövetkezetét, közéjük állt? Gligor röviden válaszol: itt vannak a rokonok Egerben. Aztán hozzáteszi még: régi szövetkezeti ember vagyok én. Tudom, hogy a kezdés minde­nütt nehéz, de azt is, hogyha a tagok becsületesen dolgoznak, végül talpra áll a közös gazda­ság. Hogy mennyire igaza van Gligor Jánosnak, mennyire megvan a lehetőség egy virág­zó gazdaság megteremtésére Szóláton is, és mennyire csak a tagok munkáján múlik, mi­kor lesz erős a tsz, arra választ adnak a tények. A szóláti határ eddig is el­tartotta a falu lakóit, nem is rosszul. Hát hogyne tarthatná el, ha a szóláti emberek szor­galma nagyüzemi módszerek­kel párosul. Ha lehetőség van arra, hogy a határban minde­nütt azt termeljék, ami éppen a legjobb. A dombok alján a kukorica, a -takarmánynövény­félék jól megteremnek, a lan- kás oldalakon szőlőt, gyümöl­csöst telepíthetnek. A hatszáz holdnyi legelő, rét az állatte­nyésztés fejlesztésére kínál nagyszerű lehetőségeket. Az erdő az építkezési gondokon segít. A természeti adottság te­hát adva van. De megvannak az anyagi alapok Is. Két esz­tendő alatt, mióta a szövetke­zet megalakult, az állam há­rommillió 200 ezer forint hi­telt adott, hogy modern épüle­teket emeljenek, törzsállo­mányt létesítsenek. A szövetkezet összvagyona a nem egészen két esztendő alatt elérte a négymilliót, ebből te­hermentes tiszta vagyon egy­millió 200 ezer forint lesz az év végére. A természeti és gazdasági adottság tehát meg­van. Arra is találni példát a szövetkezetben, hogy mit je­lent, ha a beruházás után jó kezekbe kerül az épület, az ál­latállomány. A sertéstenyész­tés Prokaj k. Ferenc, Prokaj p András és Nagy d. János keze alatt olyanná fejlődött, hogy a következő esztendő első negye­dében, némi pótlással, ebből lehet biztosítani a rendszeres munkaegység-előleget. Ez is bizonyítja, most már az egerszölátiakon múlik, hogy a többi üzemágban mi­lyen eredmények születnek. Csak az ő akaratukon. Ezzel pedig, sajnos, hiba van! — „Fizessenek a szövetke­zetben, akkor majd megyek dolgozni” — mondják a falu­ban, nem is kevesen, amikor munkára hívja őket a vezető­ség. De miből fizethet a tsz? Csak abból, amit a tagok, a gé­pek segítségével, a két kezük munkájával termelnek. De mi legyen akkor, ha a többség nem akar dolgozni? Ha még arra sem futotta a kedvük, hogy a megtermelt javakat be­takarítsák. Az elmúlt esztendő októberében még csépeletlen volt az aprómag, januárban töretlen a kukorica és a szőlő egy része is ott pusztult a tő­kén. Az első esztendőben egy­millió forint értékű termény ment tönkre, mert a tagok többsége nem volt hajlandó rendszeresen dolgozni. Aki ezt ismeri, bizonyára azt gondolja, nagyon drága tandí­jat fizettek ebben a szövetke­zetben, de tanulhattak belőle. Sajnos, többségük egyáltalán nem tanult. Hogy mennyire nem, az kitűnt az elmúlt hó­napokban. A szövetkezet 340 tagja közül alig akad nyolc­van, aki egész esztendőn ke­resztül becsülettel kivette vol­na a részét a munkából, s leg­alább 200 munkaegységet ért el. A többség még száz mun­kaegységet sem teljesített. Az asszonyokra sem nagyon lehe­tett itt számítani. Reggelen­ként 60—80 nő várakozik fel­pakolva a buszmegállónál, in­dulnak az egri piacra. A _ kö- zépparasztok feleségei között

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents