Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-11 / 266. szám

1961. november 11„ atombit

NgPÖJSÍO

3

Tudnak-e róla t

Tudja-e, hogy

• •

...a trópusi erdőkben, ahol nem változnak az évszakok, a fáknak nincsenek évgyűrűi;

...a tengervíz magas sótartalma ellenére is oltja a teve pzomj át. A többi állat és az ember szomja csak fokozódik a tengervíztől;

...egy kilogramm méz összegyűjtéséhez a méhnek egymillió virágra kell rászállnia, 150 ezer nektár-szállítmányt kell összehordania. Ha a virágok, amelyeken a méh „legel”, másfél kilométernyire vannak a kaptártól, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy a méh csaknem félmillió kilométert tesz meg. Ez nagyjából tízszer több, ‘mint a Föld kerülete az egyenlítőnél. A méh nagyon gyorsan repül. Másodpercenként 440 szárnycsapást tesz. Teher nélkül óránként 65 kilométert is megtesz, tehát majdnem felveszi a versenyt a gyorsvonattal. Ha testsúlyának háromnegyed részével egyenlő

terhet visz, akkor is 25—30 kilométer távolságot képes megtenni óránként;

...egy éjszakai lepkefajta hernyója azzal ijeszti el a rátámadó madarakat, hogy ide- oda ingatja hatalmas fejét, amelyen kidülledt „szemek” és hegyes „fogak” láthatók. Ez azonban csak látszat: a szem és a fogazat csak a bőr rajzából adódik, maga a hernyó pedig teljesen ártalmatlan;

...az állatok között a hangyásznak van a leghosszabb nyelve. Feje olyan, mint egy hosszú ormány, de a nyelve még ebben a „tokban” sem fér el. A hangyász nyelve nem a szájában, nem is a torkában kezdődik, hanem a mellcsontjánál;

...a libák és a macskák a 110 Celsius fokos hőmérsékletet is kibírják. A jegesmedvék és a fókák elviselik a mínusz 8p Celsius fokos fagyot is, az emlősök többsége viszont csak mínusz 45 fokot bír ki.

és álom: legyen ez a katona fegyverforgató, vagy legyen civil és harcoljon a tőke me-' zején szerszámaival nagyobb .profitot kivíva gazdájának és ezzel talán nagyszerű győzelmet is a tőzsdén.

— „Az állam én vagyok” — mondotta a Napkirály, a francia Lajos és csak a francia kommíin idején mondták ki először a történelem folyamán: az állam mi vagyunk! A névtelenek, a dolgozók milliói, a történelem igazi csinálói.

Es aztán véglegesen és visz- szavonhatatlanul az Auóra sortüze dörögte bele a világba!

Ennek lassan fél évszázada. Es nálunk is közeledik a második évtizede. A nagy és diadalmas elv beivódott a munkás napok valóságába, szerves része lett életünk terveinek. Hogyan és miért is mondaná Kassa és a többiek, hogy történelmet alkotnak mindennapi munkájukkal, hogy tetteik gyakran első pillantásra megmérhetetlenül is, de a nagy egészet boltozzák mind magasabbra? Dolgoznak serényen, egyszerűen, bízva munkájuk sikerében, cselekednek egy lelkesítő célért, alkotnak a holnapért és nem állnak meg minden pillanatban felújjong- va: történelmet alkotunk!

Szerény és serény a nép és tántoríthatatlan, ha igaz a cél, s ha lelkesítő. Távlatokban gondolkodik előre és csak a távlatokat hajlandó figyelembe venni, ha hátratekint is. Ma már történelemnek vallja, tudja, minthogy az is — 1945 sorsfordulóját és eljön az idő. amikor annak vallja a ma szorgos sorrendjét is. A történelem sodrában élünk és történelmet alkotunk: jó ezt mondani, tudni egyaránt. De jó tudni azt is. hogy ezt a történelmet végérvényesen az egyszerű „névtelenek” írják: a nagy táblákon, az üzemekben, a tervezőasztalokon, s akiknek nevét ma igenis számon tartjuk, ismerjük és ismertetjük Nem statiszták, de főszereplők lettek: és a főszereplőnek természetes. nagyszerű színdarabja minden fordulata!

Gyurkó Géza

Uj anyagi a barmai

Az Egyesült Államokban új, rendkívüli tulajdonágokkal bíró vegyianyag előállításával kísérleteznek. A baymal fehér színű, por alakú, rostos részecskéi kis gömbökké állnak össze. Ezek a golyók vízben oldódnak és szilárd kolloidot alkotnak. Szárítás után a laposan egymás mellett elhelyezkedő rostok szilárd anyagot képeznek, amely erősen ellenálló a hővel szemben, 110 fok Celsiust is kibír. Az egyes rostok rendkívül kicsinyek, s emellett viszonylag nagy felületük van. Egy font baymal annyi rostot tartalmaz, hogy összefűzve 55-ször lehetne a Földet és a Napot összekötni vele.

A baymal legnagyszerűbb tulajdonsága, hogy erős nyomás alatt a gyémánthoz hasonlóan, keménynek bizonyul. Ugyanakkor más eljárással, bőrápoló krémeket és arcvizeket lehet belőle készíteni.

Nagy gyakorlati jelentőségű ez a tulajdonsága, hogy kolloid formában a rostjai pozitív elektromos töltésűek, s így felületükre könnyen rátapadnak olyan negatív töltésű anyagok, mint az üveg, a papír, vagy az agyag. Ezenfelül a baymal egyben hidrofil és organofil is, azaz akár vízzel, akár szerves folyadékokkal — például alkohollal — oldható.

A kísérletek eredményeképpen bebizonyosodott, hogy a baymal nagyszerűen felhasználható különböző műanyagok hőállóképességének, szilárdságának, gyűrhetetlertségé- nek és vízhatlanságának fokozására. Megkönnyíti a textil- liák egyszínű festését, megjavítja kozmetikai anyagok minőségét és felhasználható keményfémek megmunkálására szolgáló szerszámok készítéséhez is.

„Segít a közösség..."

APRÓSÁGOK:

Az érdeklődés becsülendő, de ...

M

Béke" garnitúra . . .

...a neve annak a szép bútorkollekciónak, amelyet a gyöngyösi Ruházati és Kárpitosipari Vállalatnál készítenek. Itt dolgoznak már három éve Bakos József és Takács Tibor kiváló dolgozók. Ök kárpitozzák az elkészült bútordarabom Ssst, amelyek olyan közkedveltek bel- és külföldön egyaránt.

Nyolc óra tizenöt perc: Az egész emelet üres. Mindenki munkában, hivatalban van.

Nyolc óra húsz: Megérkezik N-né a piacról. Ö nem dolgozik, háztartásbeli, délután négyig övé az emelet.

Nyolc óra harminc: A postás jön. Az újságokat táskájából kivéve, szépen kisimítva, aztán összegöngyölve az ajtók kilincséhez teszi. Minden ajtóra, minden kilincsre, szépen sorba, szinte szertartásszerü- en. Azaz, hogy egy ajtó, az N- néé kimarad. Pedig újság még van a táskában!

Két perc múlva. 8,32 órakor: A postás kilép *a kapun, N-né kilép az ajtón. Körülnéz, aztán óvatosan a kilincsekhez surran. Innét is, onnét is levesz egy újságot — különböző fajtákat — aztán hess, már be is zárul mögötte a lakás ajtaja. Az egész egy percig sem tart és déli egy óráig csend van a házban. N-né olvas. A Magyar Nemzetből a tárcákat, a Népszabadságból a külpolitikát, a Népújságból a sportot, a színházzal kapcsolatos írásokat és széljegyzeteket. Szombatonként a Nők Lapjából a „.Lelkipostát”. N-né olvas és olvas.

Tizenhárom óra: Kinyílik N-ék ajtaja. N-né óvatosan széttekint, aztán a kilincsekhez röppen, egy röpke pillanat és az újságok ismét az eredeti helyükön vannak. Ismét szétpillant és már be is zárul mögötte az ajtó.

És a következő reggel: N- né érdeklődése nem csökken — sőt! A fent leírtak mindennap ismétlődnek, tehát egy macskakörömmel egyszerűen el is intézhetném a továbbiakat.

De mégis, egy megjegyzés engedtessék meg. N-né érdeklődése a napi események iránt örvendetes, mi több: becsülendő. Ezt az érdeklődési

szom j at bizony oltani kell. Hogy nemcsak ilyen módon lehetne? Hát persze, de ezt N- né is tudja!

De hát ha ő így szereti! Istenkém! Nem lehet mindenki előfizető!

Igaz?

(papp)

A közösség erő. Nagy erő, amelyet már Aesopus ókori meseíró is felismert, és hirdetett: egy szál vesszőt köny- nyebb eltörni, mint ugyanabból egy kötegre valót. S az élet ezt a megmosolyogtató, egyszerű igazságot számtalan történettel, anekdotával Igazolta évszázadokon át. De nem is kell példákért ily távolra mennünk, elég csupán napjaink történetét fellapozni ahhoz, hogy elmondhassuk: mindez a közösség erejét és nagyságát tükrözi, bizonyítja, hogy akit egyszer magába fo- ‘ gad a közösség, az legyőzhe- tetlenné válik, nem elveszett ember az élet küzdőterén.

Természetesen napjainkban ez a közösségi összefogás új, eddig még soha nem tapasztalt tartalommal és formával gazdagodott, mégpedig szocialista humanizmussal, amely az esetek némelyikében a könnyes meghatódásig is bizonyítani tudja új társadalmi rendünkben közösségi életet éiő emberek nagyszerű, tiszta szívű humanitását, és segíteni akarását is.

Erre mindenki tud emlékezetből is mondani nem egy példát. En magam is hallottam olyan esetről, amikor egy gyári üzemrész, vagy éppen egy szocialista brigád összeadott forintjain 10 napos tidü- ■ lésre küldték el anyagilag gyengébb előmenetelő, magára maradt, idős társukat, akit csak azért vett magához a közösség, hogy ez az ember a nyugdijához szükséges időt megszerezhesse. Hallottam továbbá egy tsz-tag asszonyról is, aki hirtelen támadt betegségében meghalt és árván itthagyott kislányát a közösség, a termelőszövetkezet tagsága vette pártfogásba: azóta is neveli, taníttatja, gon- - doskodik „anyai” szeretettel az árváról. Természetesen a nevek garmadát lehetne a példákkal együtt megyénkből továbbra is felsorolni ahhoz, hogy igazunkat bizonyítsuk, de elég, ha felvillantjuk emlékezetünkben csak a termelőszövetkezeti nyugdíjasok ügyét, akiket ilyen vagy olyan formában támogat a közösség: gondoskodik háztáji területüknek megműveléséről, anyagi segítséget nyújt minden ellenszolgáltatás nélkül, stb., — mert a mi közösségünk, mert a mi társadalmunk közössége humanitással, erővel, érzelemmel telt, mindenkiről gondoskodó kollektíva.

Egy levél fekszik előttem. Nagyvonalú iskolásfüzetből tépett lapocska csupán, tele kapához, kaszához, villához, a múlt nyomorához edződött kéz írásával. Maga a betű állása is öreg, beteg emberre vall a rendezetlen sorokban,

de a tartalma az aranynál Is

drágább, több, nagyobb kincs írójának, mert a közösség, a termel őszövetkezet messzemenő gondoskodása van benne leírva.

Néhány napja hozta szerkesztőségünkbe a postás. Veigler József, a karácsondi Kossuth Tsz tagja irta. Arról szól a levélben, hogy 1950- ben lépett be a termelőszövetkezetbe, és mivel mindig pásztor volt, a termelőszövetkezetben is az állatok mellé kérte magát múnkára. Kérését teljesítették, s megjegyzi: „öreg ember vagyok már, s ha nincs a termelőszövetkezet, bizony, rég elnyornorod- tam volna”.

De segített rajta á közösség, mint annyi más emberen is segített már.

„A termelőszövetkezet ves- zetősége — írja — orvosom ajánlatára gyógyfürdőre küldött, Hévízre, hol sokat javultam, és már ismét munkaképesnek érzem magam. Először könnyebb munkára akartak tenni, de én csak az állatokhoz, a tehenészetbe vágyódtam vissza, — mivel nagyon szeretek az állatokkal foglalkozni, s így ma is itt dolgozom. A termelőszövetkezet vezetősége ezért megígérte, hogy a gyógyfűzőt is, amelyet az orvos rendelt, kifizetik, hogy a munkámat megkönnyítsék.

— Nagyon jólesik a közösség gondoskodása — folytatja levelében. — Nélkülük már halott lennék, hiszen honnét lett volna nekem annyi pénzem, hogy ott kezeltessem magam, ahol azelőtt csak vagyonos urak fordulhattak meg... Éppen ezért szeretném megköszönni segítségüket, s ígéretet teszek arra is, hogy életem hátralevő részében munkámat úgy végzem, hogy azzal még jobban a közösség érdekét szolgáljam,”

Idáig szól a levél. Egy egyszerű ember levele, amely újabb tényként íródik fel arra a lapra, amely a mi közösségünk gondoskodását, segítségét bizonyítja tagjain, de egyúttal bizonyítja szocialista közösségünk mélyebb: kollektív humanizmusát és kollektív öntudatát is.

— M. —

A világ sajtója

Az UNESCO statisztikája szerint az egész világon 30 ezer sajtótermék jelenik jneg (8000 naponta és 22 000 időszakonként). A napilapok példányszáma összesen 250 millió; az időszaki lapoké 200 millió. Eszerint ezer emberre átlag 92 napilap és 72 folyóirat, vagy bulletin jut.

Autóbusz ügyben . • •

AZ EGRI helyijáratok beváltak. Igaz, még kellene új autóbuszjárat, talán nem is egy, de a meglevők is jó szolgálatot tesznek, ha a város túlsó végén akad dolgunk, vagy ha az állomásra kell mennünk. Az élet, a város fejlődésével együtt kell járnia a közlekedés fejlesztésének is.

Egy-két furcsaságon azonban nagyon megütközik az ember kiváltképp az olyan, aki nemcsak Egerben ül helyi járaton. Mert a busz viteidíjai szinte hihetetlenek. Igaz, hogy bent a városban, határ a Ráckapu- tér, egy forintért visz mindenkit a kocsi. De azon túl... Az állomástól a Finomszerelvény- gyárig 4 forint 10 fillér. Ez nem is lenne meglepő, ha a két végállomás nem egy városban volna. Köztudomású azonban, hogy Felnémet és a Berva Eger szerves részévé vált, egy várost alkotnak, s egy városon bélül ilyen menetárak...

Pedig az egész távolság hgt kilométer. Pesten 2 forintért akár harmincat is lehet utazni, mondjuk Óbudáról Pestim- rére. Négy forintért oda-visz- szá utazhat a pesti ember. Vagy vegyük akár Kecskemétet • Hasonló az arány a. pestivel összevetve. Egy forint ötvenes vonaljegyért a várostól 15 kilométerre, tanyán lakók is hazamehetnek, ha úgy

adódik dolguk. Míg itt szinte hasonlíthatatlanul áldatlan állapotok uralkodnak. Legsúlyosabban természetesen azokat érinti ez a helyzet, akik a Finomszerelvénygyárban dolgoznak, vagy az V-ös lakótelepen laknak. A 19 meg 22 forintos hetijegyek minden más városban dolgozó ember előtt ismeretlenek, noha sok helyen az itteni távolság két- háromszorosát utazzák végig.

JOGOS elkeseredést okoz a lakótelepiek között is ez az állapot, amelynek megszűntét az összecsatolással együtt várták. Hiába.

Elképzelni sem tudja a belvárosban lakó ember, milyen bosszúság, ha esetleg túlórázni kell a gyárban, este nem lehet a kinti üzletben, tegyük fel, kenyeret kapni, s akkor buszra ülni: oda-vissza 7,20 a menetjegy, 3-60 a kenyér, az összesen 10,80 forint. Nagyon drága így a kenyér. De éppen ilyen esetleg a színház, vagy a mozi is. különösen, ha másodmagával megy az ember. Mert ha már gyermekes családról van szó, akkor inkább hétszámra ki sem mozdul otthonról, s egyévi buszköltségen biztosan vehet egy televíziót.

Itt lenne az ideje a kérdés megoldásának, hogy ne legyen Egerben ilyen különleges közlekedés, hogy az autóbusz ugyanolyan hasznos és közkedvelt közlekedési eszköz legyen, mint más városokban, Jogos a kívánság, intézkedjenek a 32. sz. Autóközlekedési Vállalat felettes szervei.

**

Sok nézeteltérés merül fel szinte naponta a 3-as busz- szal is, mert a színháztól a Líceum felé kanyarodik a kocsi, ott befordul a buszmegálló felé, megáll, ajtajai kinyílnak, majd becsukódnak és kezdődik az izgalmas -tolatás, különösen nappal. így kell ugyanis megfordulni, hogy a busz ismét „irányba álljon”, a Baktai út felé. Tíz méter után újból megállás, mert az előbb csak leszállás volt, felszállás nem. Húsz méteren belül két megálló, különböző célokra. Hogy milyen a hangulat ilyenkor, azt csak azok tudják, akik a délutáni járattal utazva hallgatják a vonattól, munkából érkezők párbeszédét. Pedig a színháztól, vagy a bíróságtól egyaránt nincs mesz- sze a főiskola, s végeredményben a járatot nem azok kedvéért rendszeresítették, ak.k a Líceum környékén laknak. Azoknak ott van a 2-es és 1-es járat, minden félórában.

ELÉRKEZETT az ideje an-* nak, hogy megoldják a menet-* jegyek ára és a menetirányok szabályozása körüli visszásságokat.

—béna—

—■ En? Ugyan, öntözéses kertészetet, azt igen, de történelmet? — jött volna minden

bizonnyal zavarba és komoly aggodalommal szemlélte volna arcomon, nincs-e valami bajom.

Vagy megszólítottam volna a Bélapátfalvi Cementgyárban Sass Kálmánt, a kiváló újítót, vagy Podani Istvánt Petőfibá- nyán és a többieket sorba mind, akikről már ennek az újságnak a hasábjain is hírt adtunk nemegyszer:

— Maguk történelmet csinálnak, tudnak-e róla?

Vagy kinevetnének, vagy óvatosan összenéznének a hátam mögött: történelmet? — nevetséges, ostoba nagy szavak. F—4-es fejtőgépet, künkért, öntözéses kertészetet azt igen, de történelmet? Ugyan!

Napjaink sodrában, szemtől szembe azokkal a kis építőkockákkal, amelyekből a holnap épül, a napi tennivalón nemegyszer kusza szövevényében kevesen veszik észre, hogy igenis történelmet csinálnak. Ók! A tömegek — ahogy ezt a politikai kategóriát megszoktuk és használjuk.

Napóleon zseniális egyéniségét ki vitatná — nem beszélve most nagyonis vitatható politikai szerepéről —, de mégis mit kezdett volna katonái nélkül, a „tömegek” nélkül? A ma történelme kevés katonát ismer névről is a napóleoni Grande Armadie-ból.

A történetírók szemében Napóleon volt a fő és esetleg Talleyrand, nagyhatalmú kül- : ügyminisztere és kétségkívül a világ egyik legnagyobb csir- ; kefogója. A „névtelen katona” , emlékműve egy kicsit azt pél- i dázza, hogy azok, akik a győzel- : met kivívták, „névtelenek” • maradtak, csak katonák, a tő- < meg/amelyben elvész egyéni- ■ ség, arc, minden egyéni terv :

A traktoriáta szája sarkában csikk lógott és azon mérgelődött, miért nem jött még a váltás. A traktor mögött az eke a barázdákat szántotta el, az évszázados — vagy évezredes? — barázdákat.

Nem, a traktorista nem gondolt arra, hogy most történelmi tettet hajt végre. %

A villanyszerelő az utolsó házba kötötte be a villanyt. Este kis ünnepség a faluban, vacsora, sör, vagy talán bo:, de ő már reggel óta azon gondolkodik, hogy megy haza és két nap alszik megállás nélkül.

Nem, a villanyszerelő nem gondolt arra, hogy most történelmi tettet hajt végre.

Es az építész, aki a modern házak tövében az anyagellátás nehézségeit szidja? A mozdonyvezető, aki dieselre képezte át magát? Az orvos, a,<i a klinikai halálból hozott visz- sza valakit a műtőben? Es te, én, ő, mi itt valamennyien, kis. és nagy dolgaink közepette, tervezve, dolgozva, néha kudarcokat is vallva, megbirkózva a magunk és mások tudatlanságával, a magunk és mások maradiságával? Nos, gondolunk-e arra, hogy történelmet csinálunk? Szó szerint csinálunk: megszövegezve az alkotások, a mindennapi munka kis és nagy eredményeinek betűsoraival a ma történelmét a holnap tanulói számára?

Aligha.

Kassa József, egyik termelő- szövetkezetünk elnöke, a közelmúltban elmondta nekem, hogyan akarják növelni az öntözéses területet, hogy többet adjanak az országnak, többet a tagságnak. Elképzelem az arcát, ha megkérdeztem volna tőle:

— Mondja, kedves Kassa elvtárs, tudja, hogy maga most történelmet csinál?