Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-11 / 266. szám

4 NEPÜJSÄG 1961. november 11., szombat IS# Gyerekszáj Végre esik az eső. Reméljük «- kiadósán. A nagymamák szempontjából ez nem mindig mezőgazdasági szempont is. Mert mi történt a minap:- Ejnye, fiam! De sok sarat behoztál!- Ugyan, nagymama! Hiszen annyi maradt még kint! Kérdés: Kinek van igaza?! (á) — „SERDÜLŐKOR prob­lémái” címmel tartott elő­adást csütörtök délután An- domaktályán Balogh Béla, az Egri Gyermekvédő Otthon igazgatója.- NYOLC ŰJ LAKÁS épül a következő tervévben Gyön­gy ösorosziban, az ércbányá­szok számára. Másik nyolc la­kás építését még ebben az év­ben megkezdik és a következő év elején be is fejezik. — NOVEMBER tizenegye­dikén délután 3 órakor a TIT történelmi szakosztálya értekezletet tart Egerben, ahol megbeszélik az 1962. évi munkatervet.- MA TARTJA ALAKULÓ KÖZGYŰLÉSÉT megyénk 21. j takarékszövetkezete Tiszaná- [ nán. Az új takarékszövetkezet | több mint 200 tiszanánai la- : kos kezdeményezésére jön lét- I re. — HÉTFŐN tartja meg előadását Bekölcén Vidó Im­re, az egri II. sz. Gyakorló Általános Iskola igazgatója az űrrepülésről, és űrhajózás­ról- MEGYÉNK TERMELŐ­SZÖVETKEZETEIBEN meg­kezdődött a készülődés az 1962. évi Országos Mezőgazda- sági Kiállításra. Ez annál is inkább sürgető, mert a jelent­kezési határidőt 1962. január 31-ben állapították meg. — BUDAPESTEN, az Épí­tők Rózsa Ferenc kultúrott- honában megnyílt a szakszer­vezeti kultúrotthonok képző­művészeti szakköreinek ki­állítása, amelyen Egerből Lu- dányi Gabriella és Szabó Margit, az SZMT kultúrott­hon képzőművész szakköré­nek tagjai vesznek részt.- TÖBB CUKORRÉPÁT termelnek a következő eszten­dőben a pétervásári járás ter­melőszövetkezetei. A tervek igazolják, hogy a járás szövet­kezeti tagsága megértette a nagyobb jövedelmet adó bel­ter jesebb gazdálkodás jelentő­ségét. — AZ EGRI Bugát Pál Szabadegyetem filozófiai ka­rának részére „Az egységes anyagi világ” címmel tartott előadást Fodor Lajos, általá­nos iskolai igazgató.- BEFEJEZÉSÉHEZ köze­ledik Egerben, a Marx Károly utcában az Ifjúsági Büfé épí­tése. Az új létesítmény a diá­koknak készül. Az Ifjúsági Bü­fében alkoholmentes italok, különféle szórakozási lehető­ségek állnak majd a fiatalok rendelkezésére. A létesítmény belső munkálatai erős ütem­ben haladnak, s hamarosan az átadásra is sor kerül. EGRI VÖRÖS CSILLAG Folytassa; nővér EGRI BRÓDY A megbilincseltek GYÖNGYÖSI PUSKIN A búcsú GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Szurkolók lesen HATVANI VÖRÖS CSILLAG A piros autó utasai HATVANI KOSSUTH A vár titka HEVES Katonazene PETERVASARA Vadállatok a íedélzeten FÜZESABONY Feltámadás műsora .­Egerben este 7 órakor; Sok hűhó semmiért (Ady-bérlet I.) Nagyrédén este 7 órakor: Montmartrei ibolya Csányban este 7 órakor: Tartuffe Kél író — két évforduló: Katona József (1792-1830) A lig volt 38 éves, amikor ^ utolsó útjára kísérték..; Ma úgy tekintünk rá, mint legnagyobb tragédiaírónkra, s ő meghalt anélkül, hogy re­mélhette volna: nagy művét egyszer majd csak észreveszik. Életében hasztalan keressük a nagy szenvedélyektől izgatott eseményeket. Mint pesti jogász, nem tartozott az ifjúság veze­tői közé. Mint színész, feltű­nés nélküli szerepekben moz­gott. Szerelmei nyomában sem járnak nagy lelki viharok. Vonzalma Dérynéhez is inkább érzelmi epizód, mint egész életre kiható tragikus esemény. Bánk bánjával kapcsolatos csalódásai azonban: az Erdélyi Múzeum-pályázatán való elsik- kadása, az előadás nem enge­délyezése, a könyvdráma vissz­hang nélkül maradása, — örökre elnémították. Pedig fő művében milyen csodálatosan nagyot alkotott!... ★ Az igazán nagy író mindig nemzetnevelő is, és saját korá­hoz szól akkor is, ha kutató szemével a távoli múltba jár vissza. Katona Bánk bánja is — bár magva XIII. századi hi­teles történet — a XIX. század magyar valóságában gyökere­zik. 1812-ben megkezdődik Fe­renc császár nyílt abszolutiz­musa. Metternich titkosrendőr­sége, cenzúra, idegen katona­ság, s az Államtanács elfojt minden haladó törekvést. És mégis az ébredés kora ez. Az ország ' legjobbjai belátják, hogy a pusztulástól csak úgy menekülhet meg a nemzet, ha a polgári haladás fő akadálya, a feudalizmus, a rendiség, a gyarmatosító idegen uralom, a bécsi udvar ellen felveszi a harcot. A történelem szükség­szerűen rákényszerít egy osz­tályt, a nemességet arra, hogy harcot kezdjen kiváltságainak bástyája, a feudalizmus őre, Bécs ellen, végső sörön tehát saját kiváltságai ellen is. E harcok elkezdéséhez azonban elsősorban az öntudat gyöke­reiben való átalakítására volt szükség. Ennek az átalakítási folyamatnak nálunk akkor leg­sajátosabb formája az irodalmi életben végbemenő újjászüle­tés. Így érthető meg, hogy a századforduló magyar társadal­ma nem politikai vezéreket termel ki, hanem irodalmia­kat. Erre a szerepre készülő­dik a kecskeméti takácsmester fia, Katona József is, amikor megalkotja a Bánk bán-t, s ve­le tisztázni akarja már a re­formkor kezdetén a nagy kér­dést: melyik helyesebb: fontol­va haladás a nemzet ellensé­geivel, — reformmozgalom az abszolutizmussal együtt, vagy gyökeres átalakulás forradalmi harc útján, a néppel együtt... Tragédiája hősével éppen ezt a problémát kívánja eldön­tetni. ' Ránk előtt nem ismeret­JLJ len a tűrhetetlen hely­zet, amelybe az idegen uralom döntötte hazáját, népét. Hiva­tala, tisztje, életfelfogása, nagyszerű egyéni tulajdonsá­gai, társadalmi helyzetének eredményeképpen létrejött jel­lemvonásai azonban ellene szólnak annak, hogy pártütő legyen. Éppen az a tény, hogy a nemzet ítéletét végül mégis az fejezi ki, aki legjobban el­lenzi az erőszakos megoldást, ez mondja ki legdöntőbben az események kikerülhetetlensé- gét. Nem Petur, hanem az ed­dig tétovázó Bánk cselekszik, mert Katona éppen azt akarta megmutatni, hogy még Bánk is csak erre az útra léphet. Bánk­ban nem is a szerelmes és a hazafi ütközik össze, ahogyan régen az irodalomtörténet ta­nította; éppen akkor válik cse­lekvő hőssé, amikor észreveszi, hogy a haza ügye és a maga boldogsága egy, de a két ügy ellenségei is ugyanazok. Ab­ban azonban, hogy Bánk ehhez a fordulathoz eljuthatott, dön­tő szerepe van Tiborénak, a jobbágynak. A francia forradalom meg­mutatta a népben a történelem legfőbb mozgatóját, és ezt a történelemben akkor nyilván­valóvá váló újat Katona fejez­te ki elsőnek a magyar iroda­lomban. Tiborc annak az esz­mei mondanivalónak hordo­zója, hogy a függetlenség ki­vívása egyaránt életkérdése nemesnek, jobbágynak. Ugyan­akkor Katona egy pillanatig sem próbálta élmosni a köztük levő különbséget. ■ Tiborc nem­csak az idegen merániak ellen tüzel; jól tudja, hogy nemcsak a merániak között van sok olyan, aki „száz- meg százezret rabol”, ura szemébe meri mon­dani: „a magyar se gondol már olyan sokat velünk, ha a zsebe tele van!”. De az ellentétek el­lenére is Bánk és Tiborc egyek a nemzeti függetlenség féltésé­ben, ezért szükségszerű, hogy a közös ellenség elleni harcban is egyek legyenek. IT atona teljes tudatosság- gal foglalt állást amel­lett, hogy cselekvésre van szükség, s a leszámolás- nem­csak elkerülhetetlen, de helyes is. Mondanivalója nem is ma­radt észrevétlen. Műve szín- padravitelét nem engedélyezte a Szentszövetség cenzúrája. Könyvalakban való első meg­jelenése óta vörös posztó lett a Habsburg-ház előtt... Mégis színre vitték a nemzet lelkes „napszámosai”!... Az úri Ma­gyarország irodalmi és színházi szakemberei később is mindent elkövettek, hogy eredeti értel­mét eltorzítsák. Az 1848-as dia­dalmas előadás után letiltják a színpadról, s 10 év múlva is csak erősen megcsonkítva en­gedik színre vinni. Tiborcot valósággal lesöpörték a szín­padról. Ám amit a császári cenzúra kihúzhatott a szöveg­könyvből, azt annál jobban kifejezte Erkel zenéje, amely most száz éve indult el győ­zelmes útjára a mű operavál­tozatában .... Az ellenforrada­lom cenzúrája a Bánk bán mondanivalóját egyre inkább a családi konfliktus kifejezésére szűkítette le, míg végül 1945. április 25-én újra feltámadha­tott az igazi Bánk, s azóta is tart diadalútja. jfcT atona József nem hallat- ta hangját hasztalan. Ha annak idején a Bánk megalko­tása után el is hallgatott, neve és műve kitéplietetlenül benne él és gyökerezik a magyar kul­túrában. Hivatást fejezett ki a múltban, amikor az elnyoma­tás terhes éveiben egyaránt kellett a Peturok és Bánkok büszke magyarsága és emberi szenvedélyessége, hogy leszá­molásra készülhessenek a fegy­verek, — de hivatást tölt be ma is, amikor végre szabad lett a Tiborcok nemzedéke. Ma arra tanít, hogy visszaemlékez­vén a kegyetlen időkre, félté­kenyen tudjunk őrködni nehe­zen megszerzett szabadságunk, s nemzeti függetlenségünk fe­lett. Abkarovits Endre, a TIT tagja. Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij (1821 — 1881) I JA évvel ezelőtt, 1821. no- vember 11-én született. Igazi nagy író-óriás volt, akiről joggal állapította meg Gorkij, hogy ábrázolókészsége, művészi zsenialitása jóformán csak Shakespeare-ével mérhe­tő össze. Sokan viszont az orosz élet ún. misztikumának megfestőjét látták benne, s szerették volna letagadni, el­sikkasztani a szörnyű valósá­got, ami a nagyszerű életmű hátterében egyre világosabban kirajzolódott. Akadtak aztán olyanok is, akik — nem min­den cél nélkül — ki akarták sajátítani maguknak, beleka­paszkodva sokszor naiv és ne­vetséges eszmevilágába, ami lényegében teljesen háttérbe szorul a művész Dosztojevsz­kij alkotta oeuvre monumen­talitását szem előtt tartva. A végeredmény tehát: diadalmas bevonulás a világirodalom hal­hatatlan nagyságai közé. Az idáig vezető ót persze elől kénytelen külföldre me­nekülni. És lám, ebben a zaklatott, betegséggel megszomorított életben egyre-másra születtek a remekművek. 1845-ben meg­jelenik a Szegény emberek, amit Grigorovics és Nyekra- szov könnyezve olvas végig, majd később a Feljegyzések a holtak házából, amely ”... Dosztojevszkij géniuszának legragyogóbb oldalait mutatta meg”. 1867-ben adja közre tán máig is legnépszerűbb rrjűvét, a Bűn és bünhődés-1, amely­ben a Napóleon-témát dolgoz­za fel, s amelynek hőse bizony akaratlanul is Stendhal Julien Sorel-jét juttatja eszünkbe, majd alig egy esztendő eltelte után megjelenik A félkegyel­mű, amelynek emlékezetes fi­gurája, a tehetetlen Miskin herceg Don Quijoté-val mutat rokonságot, de éppúgy felfe­dezhető lenne az író egyéni­ségének jónéhány vonása is. vészi igazságlátás legyőzte a reakciósnak minősíthető esz­mevilágot. 1880- ban írta meg élete utolsó, nagyszabású alkotását, a Karamazov-testvéreket, ezt a sokszor klerikálisnak is ne­vezett regényt, amelyben már a „teokrácia nyílt hirdetése” jelenik meg, de amelyben ugyanakkor „a földesúri osz­tály végső bomlását is ábrá­zolta Fjodor Pavlovics Kara­mazov... ocsmány... alakjá­ban.” 1881- ben bekövetkezett ha­lála zárta le vívódások, gyöt­rődések között született, el­lentmondásos, de művészileg óriási éréket jelentő életmű­vét. Lökős István, a TIT tagja 1961. NOVEMBER 11., SZOMBAT: MARTON 170 évvel ezelőtt, 1791. november 11-én született KATONA JÓ­ZSEF drámaíró. Bánit bán című tragédiája Irodalmunk egyedül­álló értéke. A főhős jellemének, tragikus összeütközésének ábrá­zolása mellett Tiborc személyében helyet kap a darabban a feu­dalizmus béklyói közt sínylődő jobbágyság Is. Erkel Ferenc Bánk bán-ja a legismertebb magyar operák egyike. 210 évvel ezelőtt, 1751-ben e napon halt meg JULIEN LA- METTRIE francia materialista filozófus. A lélek természetrajza (1744) című munkájában kifejti, hogy a gondolkodás a test gé­pezetének eredménye. Ezt a munkáját nyilvánosan elégették és hazájából Is el kellett menekülnie. 1748-ban írta az Ember-gép című munkáját. Lamettrie következetes materialista volt; sze­rinte minden göndolat az érzetekből ered. 200 évvel ezelőtt, 1761-ben született FILIPPO BUONAROTTI olasz forradalmár, Babeuf követője. Megírta az 1796-os forradal­mi összeesküvés történetét. 150 évvel ezelőtt, 1811-ben született FRANKENBURG ADOLF újságíró, a magyar újságírásban a humoros műfaj megteremtője. 55 évvel ezelőtt, 1906-ban született SHIRLEY GRAHAM ameri­kai néger Írónő, akinek kiemelkedő történeti regénye egy néger­nek emberi méltósága elismeréséért folytatott harcát írja le. As újság humor magyar meg terem tő je 150 évvel ezelőtt született Frankenburger Adolf, a ma­gyar humoros irodalom meg­teremtője. Fiatal korában gaz­datiszt volt, maga is próbál­kozott a gazdálkodással, ké­sőbb hivatalnok lett a helytar­tótanácsnál és a bécsi kancel­láriánál. Korán megpróbálko­zik az írással, első novellái, tárcái a korabeli magyar la­pokban jelennek meg. Jurátuskodott Széchenyi mellett, de kezdetben nem tettek különösebb hatást rá a reformer gróf eszméi. Nem na­gyon érti meg a fiatal költők próbálkozásait a XIX. század középének „modernjeit”. Nem­csak Vörösmarty ékkai helyez­kedik szembe, retrográd talaj­ról bírálja Petőfit is. 1841-ben Kossuth Pesti Hír­lapjának munkatársa lesz és rendszeresen ír a Garay szer­kesztette Regélőbe is. írói hír­neve ez időben veszi kezdetét a „Budapesti levelek”-kel. Ké­sőbb megválik Garaytól és az Életképek szerkesztője lesz. A 48-as forradalom előtt közele­dik a fiatal írókhoz, megérti Petőfit, Jókait: a lap irányítá­sát is a nagy prózaíró veszi át tőle. A bécsi udvart támadó cikkek miatt a világosi ka­tasztrófa után fogságot szen­ved. De hamarosan kiszabadul, s fogalmazó lesz a bécsi főtör­vényszéken: nyugdíjba is ud­vari állásából megy. KözbeD megjelenik két kötetnyi elbe­szélése az „Estikék” és szatírái: a Zsibvásár, a Bolond Miska naptára, a Bolond Miska Albu­ma és a Bolond Miska kaland­jai című kötetekben. Levelező tagja a Magyar Tu­dományos Akadémiának és 1867-ben soraiba választja a Kisfaludy Társaság is. Élete alkonyán memoárjait írta, melyek „őszinte vallomá­sok”, „Emlékiratok” és „Bécsi élményeim’’ címen jelentek meg. Frankenburger Adolfnak a hazai humoros irodalom meg­teremtése mellett leginkább a magyar újságírásban vannak érdemei. K. I. Amíg nem késő • • • A napokban az Egri Városi Tanács művelődési osztálya Hurták Lajosné tanulmányi felügyelő vezetésével értekez­letet tartott. Ezen az értekezleten a veszé­lyeztetett körülmények között élő gyermekek sorsáról volt szó. Az iskolák és a társadalmi szervek összefogásával Eger város minden körzetében fel­mérték a rossz körülmények között élő gyermekek helyze­tét. Általános megállapítást nyert az a tény, hogy az ilyen körülmények között — iszákos apa, válások, veszekedések — élő gyermekek szellemi élete nem alakul ki kellőképpé» é% félő, hogy később ezek a dur­va befolyások visszaüthetnek. Az Egri Városi Tanács mű­velődési osztályán megtartott értekezleten dr. Török László, a kiskorúak ügyésze is megje­lent és az ő segítségével a be­küldött adatok alapján megál­lapították, hogy hány gyermek szorul intézetbeli elhelyezésre. Az értekezleten részt vevők el­határozták, hogy a hatóságok segítségét igénybe véve, utána­járnak annak, hogy ezek a kö­rülmények megváltozzanak. Ez a felmérés országos szin­ten történik. nagyon változatos: 1821-ben született Moszkvában, a ;,sze­gények kórházában” (apja itt volt orvos), később hadmérnö­ki iskolába került. Megjárta Szibériát, halálra is ítélték, a vége kényszermunka lett. Köz­katonaként tért haza, de később még a tiszti rangot is elérte. Egészsége sem a leg­jobb: epilepsziás beteg volt, ami állítólag lelki okokra ve­zethető vissza. Mint felje­gyezték, első rohamát apja ha­lálakor kapta, akit egy job­bágyuk ölt meg, kegyetlensége miatt. Anyagi gondjai is vol­tak. Ügyszólván egész életén át küszködött a szegénységgel, kiadóitól előleget vett fel, s ezt le kell robotolnia, máskor meg bátyja adósságait kellene I rendeznie, végül a hitelezők 1870—71 között készül el az ördögök, majd 1875-ben A ka­masz, amelyről az író maga mondja feljegyzéseiben a kö­vetkezőket, utalva műve esz­méjének lényegére: „A leg­főbb. Mindenben a bomlás eszméje... A bomlás — a re­gény nyilvánvaló fő gondola­ta. Mindenki távol a másiktól, még a gyermekek is... A tár­sadalom kémiailag felbom­lik.^” Azonban jegyezzük meg:, ez az eszmei tévút a társadalom-ábrázolás terén meg-megszakad, s akaratlanul is kritikává, egy züllött tár­sadalmi rend súlyos bírála­tává válik. Másszóval: a mű­DCaimde, cl iá cmbcc Kajevác jó ember. Én, én nem szeretem Kajevácot, éppen mert jó ember. Mert ő mindig, mindenkin segíteni akar. Hango­san, fitogtatva, hogy nemcsak akar, de tud is segíteni. Ha egy tí­zest kérsz tőle, tizen­kettőt ad és félórái lelki prédikációt, ho­gyan és miként kell spórolnia az ember­nek, hogy 6 is tudjon adni, hogy ő is jó em­ber lehessen. Ha el­esel az utcán, odaro­han, levetkőzik elő­ször, mintha vizbe- fúlót mentene, fel­hajtja az ingujját, le­térdel, segítségért kiabál és ha magad­tól fel akarsz ugrani, visszanyom az asz­faltra, míg megérke­zik a segítség, mert ugyan egymaga is fel­emelhetne, de akik segíteni jönnek, azok látnak is: látják, hogy ö, Kajevác volt az, aki semmivel sem tö­rődve áldozza fel tér­dét és izmait feleba­rátjáért. Kajevác az, aki családi békéd miatt hazatelefonál, hogy még nincs késő, még jöhet érted az asz- szony, de tíz perc és már törni, zúzni fogsz a részegségtől, amely nemcsak anya­gi, de erkölcsi kárral is jár. S mire megit­tad az egyetlen pohár sörödet, már kétség­beesve megérkezik nejed is, hogy meg­mentsen a bűntől és este Kajevácot fog­lalja imáiba, és téged átkaiba. Kajevác az. áki segítem akarón megbírál a gyűlésen, mert ő jó ember, ö azt akarja, hogy te » jó ember legyél és ezért fuvolázva kéri példás megbünteté­sedet, hogy megállít­sanak _ a lejtőn, amelynek álján « börtön kapuja vár. Kajevác, a jó ember, és én nem szeretem Kajevácot. Félek tő­le. Félek, hogy egy­szer majd egy autó alá lök, csakhogy megmentsen téged, tt bűnöst. 6. a jó embert, (egri)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents