Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-01 / 258. szám

NfiPÜJSÄG 1961. november I., szerda Öngyilkos a tálban — Fáradt vagyok. Nagyon fáradt. És öreg. Nehezemre esik már a mozgás is, s egy szemtelen légy elzavarása után percekig pihegek. A végtelen zöld mezők már nem vonza­nak, s a szerelem, ugyan, régen kiveszett már a szívemből... Elég volt. Nem akarok aggkori végelgyengülésben elpusztulni, vonszolva magam és áldozatul esni társaim szívtelenségének. Elég volt! — mondotta és bú­san elballagott a vágóhíd felé. Két könnycseppet ejtettem tányéromra. Érte. Es rágó­izmaimért. Szegény marha, ö se gondolta, hogy találkozni fog egy másikkal, aki éppen őt kívánja látni, — tálban sült­nek. (—ó) — JÓL HALAD az ősz: mezőgazdasági feladatok el­végzése a viszneki Béke Tsz- ben. 160 hold cukorrépájuk több mint felét már kiszed­ték, és 51 vagonnal elszállí­tottak. Egy holdról átlagban 140 mázsa cukorrépát taka­rítottak be. Az ősziek veté­sét 90 százalékban végezték már eL — A HEVES megyei Tanács Végrehajtó bizottsága pénteken délelőtt 9 órai kezdettel rend­kívüli tanácsülést tart, ahol a második ötéves terv feladatait, s az 1962-es év tervjavaslatait tárgyalják meg. — AZ ELMŰLT napokban egyesülés révén létrejött ti- szanánai Békeharcos Terme­lőszövetkezet elkészítette jö­vő évi gazdálkodási tervét. Ezek szerint az új szövetke­zet 100 holdon termel jövőre zöldségféléket. (Nagy And­rás.) — NOVEMBER első felében kezdődik az Egri Városi Ta­nács VB művelődésügyi osztá­lya és az egri Városi Műve­lődési Ház rendezésében a há­romhónapos népművelési tan­folyam, . ahol intézmények, üzemek kulturális dolgozói vesznek majd részt. — RÖVIDESEN befejezik egy 80 férőhelyes istálló épí­tését a gyöngyöspatai Béke Termelőszövetkezet tagjai. Az új istállót saját erőből épí­tették. — NOVEMBER 7-én úttörő­avató ünnepséget rendez az egri 111-as számú általános is­kola úttörőcsapata a Városi Művelődési Ház nagytermében. Az új úttörők és a vendégek szórakoztatására az ünnepség után egy rövid műsort is rendeznek az iskola tanulói. ÜJ, HŰSZFÉR'ÖHELYES sertésfiaztató épül a hatvani Petőfi Tsz-betn. Ezzel a közös gazdaság már két sertés- fiaztatóval rendelkezik majd. — AZ IDÉN 2000 kötettel megnövekedett a hatvani Ady Endre Járási Könyvtár állomá­nya. A jobb feltételek között több könyvvel rendelkező — könyvtár olvasóinak száma is napról napra nő, október 31- én már elhagyta az 1300-at. — MÁR TÉLI bundájukat hordják a nyulak. Ez a je­lenség október végén, novem­ber elején a szakemberek szerint ritkán fordul elő és hosszú, kemény télre enged következtetni. — MA TARTJA ülését az Egri Finomszerelvénygyár nő­bizottsága, ahol Kreskai Já­nosáé a nőbizottság titkára, is­merteti az időszerű külpoliti­kai eseményeket, majd beszá­mol az üzemi bizottság által elfogadott kulturális munka­tervről. — BOCONÄD, Tarnaőrs, Atány, Tarnaszentmiklós, Ti- szanána, Tarnazsadány és Kisköre fiataljai az elmúlt napokban KlSZ-taggyűlése- ken úgy határoztak, hogy va­sárnapokon társadalmi mun­kában segítik a termelőszö­vetkezetekben a betakarítási munkát. Az elmúlt vasárnap ennek alapján mintegy ezer fiatal végzett társadalmi mun­kát a hevesi járásban. Átány- ban a háziipari szövetkezet, a bölcsőde és a tanács dolgozói is részt vettek a termelőszö­vetkezetek betakarítási mun­káiban. Noszvaji változások — változó noszvajiak A község lakóinak nem új­ság, de nagy megnyugvás hogy végre javítják azt a kis útszakaszt, aminek híján csak nagy veszéllyel és sok üggyel- bajjal járhatták a községet át­szelő Mezőkövesd—Eger útvo­nalat. A falu végén, ott fent a ka­nyarban, a domb lábánál ku­tat fúrnak. Egészséges, jó vi­zet kapnak a környék lakói. A nagy úthenger is ott dohog, vastalpai alatt recseg, csiko­rog a zúzott kő, sima, jó utat hagy maga után. Nagy lajtko- csi bukkan fel a fehérre me­szelt ház mögött. Színe és sza­ga elárulja, hogy nem vizet, hanem bitument locsol az új útra. Portalanított, modem út épül Noszvajon, ahol pár esz­tendővel ezelőtt ritkaságszám­ba ment egy-egy autó és ha­ladásnak számított, amikor megkapták a második buszjá­ratot. Ma? Tíz buszjárat közleke­dik, de alig győzik a forgal­mat, sokszor ugyancsak tola­kodnak, hogy mindenki felfér­jen. Pedig váltási napokon még egy járatot indítanak a két üdülőbe. Az útépítők, meg a henger munkáját figyeljük. Bogos Lászlóval, a községi tanács titkárával. — Azt már elmondhatjuk, hogy az úton száraz lábbal járhatunk. De mikor lesz jár­dánk? — köszön ránk egy atyafi. — A szükséges cement na­gyobb részét már a tanácshá­zán tároljuk, egy kis pénz is maradt ki az orvoslakástól. A községen múlik, hogy mikor lesz meg a járda is. — Hát csak mozgatni kell, titkár elvtárs. Végzünk a szü­rettel, meg az őszi munkák­kal, aztán a járda következik. Segítünk, megcsináljuk — hu­nyorít az öreg. Ebben meg is állapodhat­tak, mert kezet fogtak és a a szemben levő, nagy baptista imaházra. — A múlt emléke kísért Kí­sért babonában, széthúzásban és az ilyen iskolában. De a pénz már megvan. Az állam adta. Újjávarázsoljuk az isko­lát, az itt felnövő nemzedék már más lesz. Kilenc tanuló- csoportunk van, de ezzei együtt csak öt tantermünk. Azért, sürgős az iskola. Elő­ször júniusra ígérték az épít­kezés megkezdését. A szerző­dés szerint szeptember elsején kellett volna munkába állni a Heves megye Tanács Építő­ipari Vállalat munkásainak. De egyet sem láttunk közü­lük. Miért és meddig késnek? No&zvajon és hazánk sok községében évtizedek mulasz­tását kell pótolnunk. Az öt­éves tervben célul tűztük ki, hogy 3300 általános iskolai osztálytermet építünk, korsze­rű utakat, jó közlekedést biz­tosítunk a város és a falvak között. Szükséges, hogy öntu­datban, tudásban gyarapod­jék az ország népe. Mindezért sokat kell dolgoznunk, sokat kell áldozni erre. De biztató és jó dolog, hogy mindezt igénylik és akarják az embe­rek; F. L. 1961. NOVEMBER 1., SZERDA*. MARIANNA 325 évvel ezelőtt, 1636. november 1-én született NICOLAS BOILEAU- DESPÉRAUX francia költő és esz­téta. A magyarul is megjelent fő­műve (A költészetről) a francia klasszicizmus eszményének plasz­tikus kifejezője. 180 évvel ezélőtt, 1781-ben ezen a napon született JOSEF STIELER német festő. 1812 óta Münchenben udvari festőként működött, fő­művei: Goethe portréja és a müncheni rezidenciában levő Női szépségek galériája. Nicolas Boileau-Despéraux EGRI VÖRÖS CSILLAG A piros autó utasai EGRI BRÓDY Különös házasság GYÖNGYÖSI PUSKIN Katonazene GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Hüvelyk Matyi HEVES Francis PÉTERVÁSARA Napfény a jégen FÜZESABONY Kihívás Elhatároztam, hogy megnősülök. Itt az ideje, utóvégre las­san túl vagyok a negyvenen, hajam­ba már néhány ezüst szál vegyül és min­dig magamnak kell mosni az ingeimet. Igen, megnősülök, családot alapítok, mert nincs annál jobb dolog, amint amikor szerető nőm körülcirógat, s a négy gyerek ott ját­szik a lábaim előtt és ha szólok, áhítat­tal lesik ajkaimról kí­vánságomat, véle­ményemet az élet kis és nagy dolgait ille­tően. Feladtam tehát egy hirdetést az új­ságba, szerény és megbízható hirde­tést, mert nem szere­tem a nagyzási hó­bortot, a nagyképűsé­get és hazugságot. „Negyven éves fér­fi, szenvedélyektől mentes, beosztott könyvelő, megnő­sülne 20—40-ig. Itt az ideje — jeligére...” A hirdetés díját ki­fizettem, az meg is jelent és én izgatot­tan vártam a levele­ket, amelyekben mindazok jelentkez­nek, akik egy szenve­délyektől mentes fér­fi oldalán akarják le­élni csendes, nyugodt eleiüket. Egyetlen levél sem érkezett. Nem értet­tem a dolgot, elolvas­tam még egyszer a hirdetést és felfedez­ni véltem, mi az oka, hogy nem keres a postás. Üj hirdetést adtam fel, ezzel a szöveggel: „Negyven éves fér­fi, káros szenvedé­lyektől mentes, be­osztott könyvelő, megnősülne 20-tól negyvenig. Itt az ide­je — jeligére ...” Három nap után egy levelet hozott a postás, fénykép nél­kül, bizonyos Pacolai Amattól, aki levelé­ben bejelentette, hogy ő ugyan vala­micskével több mint 20-tól 40-ig, de egy beosztott könyvelő ne ugráljon, örüljön, ha tisztességes haja­dont kap, aki meg­becsüli a káros szen­vedélyektől mentes férfit, ha egyetlen szenvedélye azért van... Elhatároztam, hogy nem ugrálok és nem válaszoltam a levelé­re. Engem egy nő ne leckéztessen meg is­meretlenül, mert mi lesz, ha már ismer­jük egymást. Felad­tam hát egy újabb hirdetést, ezzel a szö­veggel: „Negyven éves fér­fi, káros szenvedé­lyektől mentes, jó át­lagkeresettel, rendes beosztással, főbérleti lakással, megnősül­ne 20-tól 40-ig. Itt az ideje — jeligére.. Nyolc levelet ho­zott a posta, amelye­ket gondosan átta­nulmányozva meg­állapítottam, hogy a nyolc között egy sem akad, aki 40-ig volna, márpedig én a kort nagyon tisztelem, de csak nagyszüleim- nél, s nem jövendő­belimnél. Már-már úgy éreztem, hogy nincs mentség, élete­90 évvel ezelőtt, 1871-ben született STEPHAN CRANE amerikai író. Realisztikus, háborúról szóló műveiben Tolsztoj és Zola hatására kora társadalmi rendjének éles kritikáját adja. 5 évvel ezelőtt, 1956. november 1-én alakult meg a MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT. 5 évvel ezelőtt, 1956-ban a KASMÍR tartomány INDIÁHOZ csatlakozott. 115 évvel ezelőtt, 1846-ban kezdte meg működését Budán a mai Budapesti Műszaki Egyetem elődje, a JÖZSEF IPARTA­NODA. Egy magyar származású gyémántcsiszoló londoni sikere tek, amelyen összesen másfél millió font értéltben mutatnak be modem ékszereket. A kiállításon a legnagyobb sikert Nagy Árpád magyaror­szági születésű gyémántcsiszo­ló új csiszolási eljárása aratta, amely az éltköveknek az ed­diginél sokkal csodálatosabb ragyogást biztosít. A női lélek rejtelmei . . . Douglas Nayler angol szá­zados a napokban vagy 3 mil­lió forintnak megfelelő össze­gű vagyont örökölt. Az örök­hagyó egy 91 esztendős kor­ban elhunyt asszony, aki va­laha régen — a húszas évek elején — egy bál alkalmával bevallotta Naylemek, hogy: „Olyan férfihez szerettem vol­na hozzámenni, mint amilyen maga”. A végrendelet, amelyben az öreg hölgy Naylert teszi egye­düli örökösévé, különös felté­telt tartalmaz: a teljes össze­get csak abban az esetben kaphatja kézhez a százados, ha nem nősül meg. Ha mégis a házasélet mellett dönt, ak­kor mindössze 3300 forintnak megfelelő évi járadék illeti meg. Douglas Nayler, a boldog örökös, úgy látszik, jól megér­tette az öreg hölgy szándékát, mert kijelentette: „Fényűző életmódot akart biztosítani nekem, de meg akarta akadá­lyozni, hogy a pénzben egy másik nőnek is öröme teljék”. met árván és magá- rahagyatottan fogom végezni, nem ülnek a gyerekek lábaim előtt, s nem lesz nő, aki megcirógasson, amikor nagyszerű öt­let villant fel agyam­ban. Rohantam fel­adni egy hirdetést — ezzel a szöveggel. „Negyven éves fér­fi, tele káros szenve­délyekkel, autóval és villával, havi négy­ezer keresettel, meg­nősülne. Csak fiatal és szép nők zaklas­sanak. Quasimodó je­ligére”. Másnap egy pótko­csis teherautó állt meg házunk előtt: a válaszleveleket hoz­ta! Egy hónap fizetés nélküli szabadságot kértem, hogy alapo­san áttanulmányoz- hassan a válaszokat és megkértem a szomszédék 20 éves Mancikáját is: segít­sen osztályozni a le­veleket. Had’ lássa, negyven éves ember nem vénember... Remélem, látja is. (egri) aiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiatiiiiiiiiuiitiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiuiitii.liiiiiliiiniuiiiiitDiiiiiiiiiiiiiiiiiDiiiiiiiuiiitjii^iiii .iiiiiiitiiiifliiiiiiitihaiia.iaiiiuBitaiiiHiiiaiiaiiiiiiiiaiiiiifliiBiiiiiBiiaiiiiisHaiiaiiaiiBiiaiiaiifliiaiiiiiiiiiiiiiiiiitfiiiiiiiiiiaiiaiiiiiiiiit» Tj\ittyös, vidám délután volt, amikor a pufók felhők is nevetni látszanak, amint ott hintáznak az ég kék habjain. Vidáman, megelége­detten, zsebredugott kézzel ballagtam az úton, dolgaim jól végeztén, mélyeket szippantva a levegőből, amelyet csak ak­kor vesz észre a városi tüdő, ha teljesen elfogyott, vagy ha ilyen bő pazarlással zubog a tüdőbe, hogy szinte fulladozik az ember a gyönyörűségtől. Mindent szépnek, mindent rendjén valónak találtam. Van úgy az ember, hogy örökké lá­zadó lelke belenyugszik a ter­mészet szép harmóniájába, amikor mindent a legtökélete­sebbnek, a lehető legjobbnak és e harmónia megbontását szentségtörésnek véli. Az út szépen simul lábam alá. Az ég szépen borul fejem fölé. A közeli erdő íve szépen öleli kö­rül testemet, s ennyi szépre oly gyönyörűen zsong fel milliónyi gondolat. Baj? Gond? Veszély? Ugyan! Hisz itt minden az egyensúly. Itt minden a tökéletes, a ter­mészetes architektúra. Itt min­den maga a nyugalom, az örök­kévalóság, a megbonthatatlan- ság, a nyugalom. Itt minden a MINDEN-ről mond békés, biz­tató beszédet. Az út éleset kanyarodott, balra alacsony, fehérre meszelt korlát, jobbra a széttárt karú erdő, ujjai hegye közt a szinte már giccses zöld mező szelíd lankája, s a korlát mögött, ta­lán egy kőhajításra, merede­ken, büszkén és kicsit talán GYURKÓ GÉZA: A szakadék szélén mogorván is egy furcsa alakú szírt durcáskodott a felhőkkel. Megtorpantam egy pillanatra, valami húzott a korlát felé, ta­lán az ismeretlennek az a kis darabja, amely az utat a szik­lától elválasztja, talán csak a gondolat, hogy jó lenne meg­pihenni a korláton, lábat ló- gázni és megkísérelni: vajon vidám füttyre hogyan válaszol a mord sziklafal? A z alig néhány méter hosszú fehér kőkorlát, két fekete csíkkal, kifelé dűlve egyensúlyozott az alatta levő szakadék felett, hogy önkénte­lenül is nyúlt volna az ember érte, hogy visszahúzza az alat­ta levő mélységből; Mert a korlát alatt szakadék húzódott, mély és meglehetősen sötét, zivatarok után aljában, mint valami kanyonban, zúgva tör­tetett előre a víz, faágakat, széttárt szárnyú, tépett mada­rakat, köveket, leszaggatott fúcsomókat sodorva, görgetve a síkság felé... Neki támaszkodtam a karfá­nak, hogy testem egészen a szakadék fölé hajolt, amely meredeken zuhant alá kopáros falaival. Jólesett egy kicsit vé­detten kacérkodni ezzel a sötét szájjal, amely éhesen táton­gott felém, jólesett szembe­nézni a sziklával, a szakadék cerberuszával: hátam mögött cu élettel, a kőkorlát pajzsával dacolni a halállal a lábam alatt. Felettem madár suhant tova, árnyéka rávetődött a sziklára. Sas volt, nyugodt, alig lebbenő szárnymozdulattal úszott a le­vegőben, magabiztosan szem­lélve az alatta elringó tájat, amely terített asztalt teremt a számára, suhanva a levegő vi­zén, tudva, hogy ez a láthatat­lan és foghatatlan közeg bizto­san tartja testét a szikla, az erdő felett. Mire felnéztem, már csak távoli sziluettje lát­szott és ismét egyedül marad­tam, a korlátnak dőlve, a sza­kadék felett és elfogott az irigység. A madár repül. Én, az ember, erre képtelen va­gyok. Egy ostoba sas, amely azt sem tudja, mi a szerepe a természet nagy rendjében, egy ostoba horgascsőrű madár, amely végtére azt sem tudja, honnan jön, hová tart két va­dászat között, — repülni ké­pes. Nekem gépeket kellett ehhez feltalálni, és elméleteket kidolgozni, ehhez nekem, az embernek, fel kellett mérnem egész múltamat és meg kellett ismernem a sas életének, szár­nyainak, csontrendszerének titkait. Vajon a sas törődik-e az emberrel? TVéztem a szakadék mélyét és megborzongtam. Va­lami furcsa, valami egészen is­meretlen érzés ragadott magá­val: vonzott a szakadék, a mélység, hogy ura legyek, hogy legyőzzem a benne megbúvó sötétséget. Hát próbáltam én valaha, hogy tudok-e repülni? Nevetséges. A próba az halál. Hisz tudom, hogy nem tudok. Mert ember vagyok: ez az én emberségem titka, hogy tudom, mit nem tudok. Még jobban kihajoltam a szakadék fölé és egy pillanatra behunytam a szemem, valami zsongani, hin­tázni kezdett bennem, mintha szél kapna a szárnyára, mint­ha sikerült volna megszaba­dulnom a földtől.;. Elöntött a veríték. Egy ugrás, egyetlen ugrás, amely pillanatokig tart csak. De ez alatt a pillanatok alatt megismerem a repülés gyönyörét, zuhanok, suhanok a semmibe, addig megszűnik a mélység és magasság, addig megszűnik a testem súlya, megszűnik a földhöz kötöttsé­gem; Hányán áldozták már életü­ket egyetlen pillanatért! A korlát keményen tartott, a kő belevéste magát derekam­ba, mintha acélos ujjakkal tartana vissza, mintha rideg merevsége nyelvén szólna: állj, megállj! Kinyitottam a szemem. A szédülés elmúlt, a torkom ki­száradt, s alattam némán, sö­téten hallgatott a szakadék, Egy ugrás az egész. Elereszted a korlátot. Felugrasz a magasba, na­gyon magasba, s onnan zu­hansz, repülsz a mélybe. Érzem, hogy vonz a repülés mámora. Érzem, hogy vonz a szaka­dék sötétsége, a mélység. Érzem, hogy szédülök ettől a félelmetes és utolsó érzéstől. Egy ugrás, s végül egy ret­tenetes sikoly az egész ..: Zúgni kezdtek körülöttem a fák. Felgörgött hozzám a mélység. Visszhangzott rá a szikla. A végtelenségbe hívtak a felhők és lassan eleresztet­tem a korlátot.;. Messziről a távoli cement­gyár kürtje búgott, mint SOS-t jajongó hajó szirénája. Meg­rázkódtam és megroggyant térddel, riadtan, mint valami fantomtól hátráltam el a sza­kadék szélétől. Nem egy ugrás, a pillanat nem éri meg a ha­lált. Nem, a szakadék szélén nem lehet játszani. Az ember az útra termett, amely, ha né­ha göröngyösen is, de előbbre viszi kanyargós hátán. Az élet nem lehet szakadék­széli játék! r ehajtott fejjel, magam- tói, az embertől meg­riadva, s magamban, az ember­ben bízva, mentem tovább az úton. Füttyös, vidám délutal volt, amikor a pufók felhők it- nevetni látszanak, amint otf hintáznak az ég habjain ;.. É* én megláttam, mit rejt a sz^ kadék mélye! MÖSÜLNIAKAROK Londonban Garrards neves ékszerész üzletében nemzet­közi ékszerkiállitást rendez­noszvaji ember ballagott to­vább. Mi megnéztük naég a föld­művesszövetkezet új épületét. Van abban fűszerüzlet és olyan vendéglő, ahol helyet találhat és kulturáltan szóra­kozhat fiatalabb és idősebb egyaránt Egy-kétéves és iga­zán meglátszik, hogy jó gaz­dája van a tanácsháznak és a hozzá tartozó szolgálati laká­soknak. — Szép, új házak épületek itt lejjebb a faluban. A tanácstitkár mosolyog és örömmel újságolja, hogy az elmúlt három év alatt 35—40 építési engedélyt adott ki. — De 70 barlanglakás van még a faluban. Pedig Szomo- lyán nincs már egy sem. Ne­künk is sürgősen változtatni kell ezen. önerőből nem megy. Állami támogatás szükséges. Közös összefogással sikerülni fog. Bőgős elvtárs a régi iskolát mutatja. Széttárja karját, szótlanul, kicsit szégyenkezve áll a roggyant épület tövében. A tető hajlott, beomlással fe­nyeget. A padlón korhadt, nagy lyukak éktelenkednek. — A község szégyene ez az iskola. Hogyan hanyagolhatták így el? Másra telt? — mutatok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents