Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-04 / 261. szám

1961. november 4, szómba* NÉPÜJSAG s • • Ölvén megatonna Kommunista szülők segítségével Sokat hallunk ma arról, hogy a Szovjetunió felújítja nukleáris fegyverkísérleteit. A szovjet kormány nyilatkozatot adott ki a bejelentéssel egv időben, amelyben megmagya­rázta, mi késztette erre a lé­pésre. Hangsúlyozza, hogy ez a döntés a béke ügyét szolgál­ja. Azok, akik emlékeznek ar­ra, hogy három évvel ezelőtt a Szovjetunió ugyancsak a béke iránti felelősségtől indíttatva szüntette meg az atomfegy­ver-kísérleteket, első pillanat­ra kissé meglepődtek. Nem ér­tették meg azonban, hogyan szolgálhatja a béke megvédé­sét egyszer a kísérletek meg­szüntetése, másszor pedig a kísérletek felújítása. Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a problémát! Mikor a Szovjetunió egyol­dalúan beszüntette a nukleá­ris fegyverek kipróbálását, ezt a béke érdekében tette. Az ve­zérelte, hogy ez a döntés kö­vetésre buzdítja a nyugati atomhatalmakat is. Valóban, néhány kisebb jelentőségű Kí­sérlet után az USA és Anglia csatlakozott is a Szovjetunió­hoz. De közben Franciaország előállította az atomfegyvert. S az ötödik köztársaság kormá­nya minden kérlelés ellenére is sorozatosan megtörte az atomcsendet. Feltételezhető, hogy a francia vezetők azért vállalták a fegyverkísérletek miatt támadt népszerűtlensé­get, mert a NATO megbízásá­ból tökéletesítették az atom­bombát. Vagyis a szovjet lé­pés ugyan követésre késztette Amerikát és az Egyesült Ki­rályságot, de a NATO, amely­nek ez a két állam is tagja — továbbra is tökéletesítette az atombombát. Fennállt az a ve­szély, hogy a NATO az atom­fegyverek hatékonysága te­kintetében előnybe kerül a Szovjetunióval szemben. Ha pedig a mérleg a nyugati ha­talmak javára billen: megnő agresszivitásuk, támadó ked­vük, tovább nő a háborús ve­szély. Éppen a forrófejűeket, a háborúra spekulálókat hű- tötte le a szovjet bejelentés: miszerint a közel jövőben öt­ven megatonnás kísérleti bom­bát robbantanak. Anglia és Amerika vezető körei, akik már felkészültek a föld alatti kísérletek folytatására felhá­borodtak és emberiességre hivatkozva fordultak a Szov­jetunióhoz, tekintsen el a rob­bantástól. Meglepő erkölcsi érzék! Ugyanis a francia kísérletek­kel kapcsolatban nem jutott eszükbe az emberiességre hi­vatkozni. Az amerikaiak 1945- ben sem gondoltak az emberi­ességre, mikor teljesen szük­ségtelenül ledobták a kísérleti atombombát — mert ez is kí­sérlet volt! — védtelen, nem is katonai célpontokra. Hirosima és Nagaszaki lakói tudnának beszélni az amerikai „emberi­ességről”, a nyugati „huma­nizmusról”. — Már akik élet­ben maradtak... A szocialista államok és semleges országok népei és ve­zetői megértették, hogy a Szovjetuniót a NATO késztet­te erre a lépésre. A belgrádi értekezleten az imperialisták minden manőverezése ellené­re sem született szovjetellenes állásfoglalás. Ugyanis napjainkban már nem a kísérletek jelentik a fő veszélyt, nem a kísérletek megszüntetése a fő feladat, hanem a leszerelés. India pél­dául nemrég bejelentette, hogy két éven belül neki is lesz nukleáris fegyvere, tehát két év múlva ismét tovább bővül az atomklub. A problé­mát — ezzel a kísérletekkel járó veszélyt is — csak a le­szerelés oldhatja meg, csak ez szüntetheti meg. Az általános és teljes leszerelés, mert a Szovjetunió egyoldalú kísér­let megszüntetése felér egy egyoldalú leszereléssel — ami csak fokozza, növeli az impe­rialistáknak a védtelen, illet­ve kevésbé védett nppek és területek elleni agresszivitá­sát. k. r. Francia statisztikai adatok­ból kiderül, hogy az ország jó­módú lakossága sokkal hosz- szabb életkorra számíthat, mint a szegények, s a francia parasztok átlagos életkora pe­dig alacsonyabb a városi lako­sénál. Az átlagos életkor Francia- országban az elmúlt 150 esz­tendőben állandóan emelke­dett. Míg 1800 körül egy fran­A férfiak és nők számaránya A legutóbbi statisztikai ada­tok szerint Franciaországban 11,57 millió nő és 11,64 millió 20—59 év közötti férfi él. Ha­sonlóan jó a nemek közötti arány Brazíliában, Dániában és Svédországban is. Az USA-ban a nők száma 1,5 százalékkal nagyobb, mint a férfiaké és jelentős „nő-bőség” van Mexikóban, Japánban, Ausztriában, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Finnor­szágban, Olaszországban, az NSZK-ban, Svájcban és Ju­goszláviában is. Sok országban viszont fordí­tott a helyzet. Így például In­diában és Burmában négymil­lióval több a férfi, mint a nő, s Kanadában, Írországban, Iz­raelben, Ausztráliában és Üj- Zélandban szintén nagy a nő­hiány. A válások terén az USA ve­zet, ahol tavaly 1000 lakosra 4,4 válás esett. Franciaország­ban az arányszám 1,3, Dániá­ban 2,9. cia ember átlag 34 évet ért meg, az átlagos életkor ma már 68 esztendő. A lakosság 84 százalékának van esélye, hogy megéri a hatvan évet, míg 150 évvel ezelőtt legfeljebb 25 szá­zalék számíthatott erre. Az adatokból kiderül, hogy az átlagos életkor Franciaor­szágban vidékenként erősen változó. Néhány esztendővel ezelőtt a szülők és az iskola kapcso­lata úgyszólván csak gazda­sági jellegű volt. A szülői munkaközösségek ugyan so­kat tettek az iskola szebbé, otthonosabbá tételéért, a szü­lők kifizették havonta a meg­szabott díjakat, de ezzel nagyjában le is tudták fel­adatukat az iskolával szem­ben. Az élet, az ifjúság neve­lése azonban ennél jóval töb­bet követel. Nem elégedhet­nek meg azzal, hogy anyagi áldozatot vállalnak az iskola szépítésében. Fontosabb fel­adatuk az, hogy sokkal na­gyobb segítséget adjanak az iskolai neveléshez, hogy fel­számolódjék az a kettősség, amely még az iskolai és ott­honi nevelést igen sok eset­ben jellemzi. Míg az iskolá­ban a tanulókat marxista szellemben nevelik, egy ré­szük otthon idealista neve­lésben részesül. Ez a kettős­ség pedig károsan hat a gyer­mekre. A pedagógusok e nagy munkában sok segítséget vár­nak, elsősorban a kommunis­ta szülőktől. Ez adta a gon­dolatot többek között az egri Szilágyi Erzsébet Leánygim­názium tanárainak is, hogy munkájukhoz a kommunista szülök fokozott segítségét kérjék. Hogy mennyire helyes volt az iskola pedagógusainak tö­rekvése arra, hogy bevonják a kommunista szülőket ebbe a munkába, azt a megtartott szülői aktívák bizonyítják. A megbeszélések során a szü­lök részéről is sok hasznos javaslat hangzott el. A kom­munista szülők vállalták pél­dául, hogy baráti kapcsolatot építenek ki a többi szülővel, osztályonként összejövetele­ket rendezve megteremtik az alapját annak, hogy a szóra­kozáson túlmenően alaposab­ban elbeszélgessenek azokkal a szülőkkel, akiknek gyerme­keire a kettős nevelés jellem­ző. Bejáró tanulók szüleinek ré­szére Kerecsenden és Füzes­abonyban külön megbeszélést is hívnak össze. Több segítséget akarnák adni a kommunista szülők az iskola közvetlen nevelőmun­kájához is, ezért többen vál­lalták, hogy az osztályfőnöki órákon előadásokat tartanak az ifjúságot érintő kérdések­ről. Vállalták azt is, hogy se­gítenek vasárnapi kirándulá­sokat szervezni, hogy a fiata­lok hasznosan töltsék el »za­bad idejüket. Konkrét tapasztalat c kez­deményezésről még nem sok van, hiszen a tanévnek még az elején járunk. De bizo­nyos, hogy azokban az isko­lákban, ahol a kommunista szülők bátrabban kapcsolód­nak be a nevelési problémák megoldásába, ahol számítani lehet segítségükre, ott u eredmény jobb lesz, mint az elmúlt esztendőkben. (d.) 1600-ban harmincnégy esztendő volt az átlagos életkor Franciaországban Elmentek, de visszavárjuk őket... — A NYÄRON VÉGZETT nyolcadikosok szeptemberben majdnem mind elmentek — mondja Csomós Miklós, kará- csondi tanácselnök, s egy kis mozdulattal még azt jelzi sza­vai után, hogy hiába, ezt ma mér meg kell szokni, másként nem is . lehet a mostani fiata­loknál. Nem vasúti pályamunkát mentek vállalni, vagy nekivág­ni a nagyvilágnak, hátha sike­rül valahová, másfelé elsze­gődni, mert itthon „kitelt az esztendő”, az iskola befejezé­sével, s nincs mit tenni, a nagy szegénység nem ad munkát. Erre az időre, amikor a fiata­lok elmentek „szerencsét pró­bálni”, csak a rádió esti me­séiből emlékeznek, idősebb emberek elbeszéléseiből hallot­tak a most végzett általános iskolások. Rég volt az is, amikor itt, ebben a községben, aki csak tehette, igyekezett „állami em­berré” válni, a vasútnál helyet szerezni magának, mert az va­lamennyire biztos jövedelmet hozott, s nyugdíjjal is ke­csegtetett az öregség napjaira. Karácsondon majd minden második ember „állami”, vas­utas volt, s ezeknek gyermekei, unokái már nem kényszerűség­ből lesznek azok, az állandó jövedelem biztosítása miatt. A nyolcadikosok most szep­temberben majdnem kivétel nélkül elmentek mégis a köz­ségből —, de mindannyian ta­nulni. Azt, amihez kedvük van, amit szívesen végeznek majd mindaddig, amíg kezük és ere­jük bírja a munkát. Nem azt, ami csak azért jó. mert valami szerény fizetséget ugyan, de biztosan hoz. A TANÁCSELNÖK fejből sorolja fel, ki milyen iskolát, pályát választott. — A nyolcadikosok fele ipa­ri tanulónak ment, 30 százalé­kuk gimnáziumba iratkozott, a többi kereskedelmi pályát vá­lasztott, vagy technikumba kérte felvételét. Még vegyész- technikus is lesz közöttük. Mindenkinek azért, sajnos, nem úgy sikerült, ahogy sze­rette volna. A kis Káposzta Fe­ri például már hatodikos korá­ban lovat hajtott a tsz-ben. Lehet, hogy ez határoztatta el vele: a mezőgazdasági szakis­kolában folytatja tanulmá­nyait. Nem sikerült felvétetni magát, el is keseredett egy ki­csit, de azért biztosan megta­lálja számítását az életben, ha hamarabb nem, akkor majd ha az iskolái után hazajön. Karácsondon ugyanis min­den most eltávozottat, más is­kolába járó diákot visszavár­nak tanulmányai befejeztével. Lesz számukra hely. Akik olyan szakmát tanulnak, amellyel hasznos tagjai lehet­nek a termelőszövetkezetek­nek, ott nyerhetnek munkát, ahol édesapjuk is és édesany­juk is dolgozik. A többiek szintén találnak munkát. A községben azt mondják, megváltozott a pa­rasztember élete. Nem a maga kis területén, kis földecskéjén dolgozik többé, hanem hatal­mas táblákon gazdálkodik, s ez magával hozza azt, hogyha a földön másként van már min­den —, legyen úgy az otthoni környezetben is. A kultúra, a szórakozás eb­ben a községben a szó szoros értelmében is ma már min­denkié. Kulturáltabb lett a ke­reskedelem is, alaposabban, szakszerűbben foglalkoznak az emberek egyéni ügyeivel, gond­jaival. a hivatalos helyeken, mint bármikor ezelőtt. De még több kell, még jobb kell min­denből. S ennek megteremtése a mai fiatalokra vár. Azokra is, akik most mentek el tanul­mányaikat tovább folytatni, hogy többet tudjanak majd annál, mint amennyit szüleik megtanulhattak annak idején, s ezáltal is szebbé, gazdagabbá tegyék az ő estébe hajló életü­ket és a maguk sorsát Nem lesz kis munka, amit a fiatalokra akarnak bízni a ka- rácsondiak, ha végeznek isko­lájukkal, de a siker nem ma­radhat el. A nyáron végzett nyolcadik általános iskolások sokat tanulnak majd a külön­böző tanintézetekben, ha meg ismét hazatérnek, első lépései­ket a szeretet, türelem, megér­tés alapján bírálják el az idő- söbbek erre AZONBAN majd csak később kerül sor. Egyelőre mindenki azt vallja, amit a tanács elnöke, mert ki szereti azt, ha kedves gyermeke ide­genbe szakad: — Elmentek, hogy tanulja­nak, de visszavárjuk őket, mert azt szeretnénk, ha utána nekünk segítenének. A terme­lőszövetkezet azok számára, akik iskoláik után majd ott akarnak dolgozni, már most hajlandó anyagi segítség biz­tosítására is... (W. L.) — Hallja-e, János, ml az a kozmikus se­besség? Ez a vacak álmos­könyv nem tud róla. Jövőre lesz tízéves a gyár, tehát fiatal. Fiatal gyár, fia­tal munkásokkal; eléggé köz­hely, de most az egyszer el­nézést, hiszen a fiatalokról akarok írni, az ő munkájuk­ról, arról, mit tesznek azért, hogy itt, ebben az erdőben, dombok közé szorult gyárban is büszkén, felemelt fejjel zár­ják 1965-ben az évet, ne kell­jen szégyenkezni a második ötéves terv nem teljesítése miatt. De kezdjük csak a legele­jén! / VJ seprő jól seper, de van is munkája... Hosszas szócsata után végre eldőlt az évek óta annyira várt kérdés, még szeptember hónap közepén az ifjúság me­gyei vezetőinek határozata alapján a Fémművekbe füg­getlenített KISZ-titkár kerül. Igen, de ki legyen az? Ez vidékről jár be, amaz Verpe- léten lakik — hangzottak a vé­lemények. De a gyári pártbi­zottság is tanácstalan volt, csak egyben volt biztos, hogy a gyár fiataljainak élére olyan fiatal kerüljön, aki érti is a szakmáját, nem lehet csak úgy „átverni”, ha a termelés­ről van szó. Adom, nem adom, folyt a vita a gazdasági vezetőkkel, amikor meglett a javaslat. S végül a, termeién osztály dol­A% embereken múlik Répaszelettel és téglákkal megrakott vagonok érkeztek az egyik este a nagyvisnyói állomásra. A tsz vezetőségé­nek azonnal intézkednie kel­lett a kirakásról, mert ha hosszú ideig állnak a vago­nok, kötbért kell fizetni. Az Ilyen váratlan és nem is je­lentéktelen kiadás pedig a jól gazdálkodó szövetkezetekben is gondot okoz. hát még ott, ahöl az esztendő végére, saj­nos, nem a legjobb eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Nem volt más megoldás, a tsz elnö­ke sorra járta a tagokat, em­bereket toborzott a váratlan éjszakai munkára. Dicsére­tükre válik a szövetkezeti ta­goknak, hogy a toborzás si­kerrel járt, s nem sok idő múl­va, 15 tsz-tag, asszonyok és férfiak vegyesen, hányták a répaszeletet, rakták a téglát. A vasutasok indíthatták to­vább a vagonokat. A gyors, készséges munka sokat jelentett tehát anyagi­akban is a szövetkezetnek, de mást is bizonyított: egyre erő­sebb lesz ebben a szövetkezet­ben is a közösség iránti fele­lősség. A nagyvisnyói szövetkezet, sajnos, nem tartozik a legjob­bak közé. de még a közepesek­hez sem zárkóztak fel. Hiba volt a vezetésben — ez most már remélhetőleg megoldódik, hiszen új tsz-elnököt válasz­tottak —, de volt bőven hiba a tagságban is. Erre csak egy példát: A szövetkezet tagjainak száma 340, ebből a közös mun­kában ténylegesen 60 fő vesz részt. Ezek nagy része asszony, férfi mintegy 10 dolgozik, de mindannyian túl az ötvene­dik éven. Ezt a számot is­merve, nem is kell túlságo­san sokáig kutatni, hogy mi­ért nincsenek nagyobb ered­mények a szövetkezetben. „Most már megváltozik a helyzet” — mondják, jó ke­zekbe került a szövetkezet ve­zetése, s ahogy a váratlan éj­szakai munkára való mozgósí­tás sikere is bizonyítja, a tsz- tagokban is erősödik az a meggyőződés, hagy a szövet­kezetben kell megkeresniük boldogulásukat. Ezt a törek­vést igazolja a készülő új terv is, amely akár az állattenyész­tés fejlesztéséről van szó, akár a növénytermesztés átszerve­zéséről, azt célozza, hogy a kö­vetkező esztendőben már az első hónapokban előleget tud­janak osztani a tagságnak, hogy lássák az emberek, Itt is megtalálják a számításukat. Készülnek a tervek, amely szerint a tsz fő üzemága az állattenyésztés lesz — hiszen ehhez van meg a legnagyobb adottság, s a tervekkel egy időben egyre többet beszél­getnek az egyszerű tsz-tagok- kal is arról, a tervek sikere azon múlik, hogy mindenki becsülettel vegyen részt a kö­zös munkában, azokhoz ha­sonlóan, akik az idén is olyan derekasan dolgoztak. Ha a szövetkezet 340 tagjából min­den munkabíró ember igazán becsülettel dolgozik majd, ak­kor bizonyos, hogy a követ­kező esztendei zárszámadásra sokkal nagyobb bizakodással készülhetnek; Fiatalok összefogása a Mátravidéki Fémművekben gozója, a fiatal Csárádl János elfoglalta helyét a KISZ- titkári szobában. — Űjra kell kezdeni az egész felépítést. Nem lesz könnyű munka — mondták a járásiak —, de valójjan így is volt. A szétzilált alapszerve­zeteket újra összekovácsolni nem egy-két hónap munkája lesz, de Schlág Pali, Sulyok Zoli és a többi KISZ-titkár is melléálltak. Nagy tervek foglalkoztatják a fekete hajú, villogó szemű KISZ-titkárt. Nem világot megváltó dolgok, csak olya­nok, amelyeket a Fémművek fiataljai meg tudnak oldani, ha segíti őket a párt és a gazdasági vezetés. A kis Marika esete Apró termetű, izgó-mozgó lányka, alighogy kikerült az iskolából, már fizetésért dol­gozik. Az is igaz, hogy még csak amolyan kifutó, minde­nes, de ezért is jár pénz, ha nem is kétezer forint. Virgonc lánynak ismerték meg a mun­katársai, a TMK-sok és a töb­biek, és néha a viccelődéssel odáig elmentek, hogy. gúnyol­ták, bántották viselkedéséért. Az is igaz, hogy nála negy- ven-ötven évvel idősebb em­bereknek is pirulás nélkül mutatott fügét, ha túlságosan kötődtek vele. S a kis Marika letért a kislányos útról, több­nek akart látszani, mint ami. Az eset kitudódott, gúnyolták a fiúk, ujjal mutogattak rá. De egyik sem gondolt arra, hogy segítsen neki újra visz- szatalálni a sikamlós lejtőről, amelyre talán a családi élet mellett ők is juttatták. S a KISZ ebben az esetben sem nézte tétlenül. A két titkár, a gyári és az alapszer­vi, felkereste, hosszasan be­szélgettek, és úgy érzem, nem minden szót mondtak süket füleknek, a kis vadóc kopo­nyájában elindult valamiféle fo­lyamat, csak segítsenek to­vábbra is a kis Marikának. Hiszen a lejtőről is van visz- szaút. Csak akarni kell, Ma­rika! Védnökség a raktár építése felett... Közeleg az év vége és a gyári tervből, a beruházásiból még hiányzik az új készáru­raktár felépítése, amire nagy szükség lesz az év végére. Gyors tervezés, tárgyalás és az intézkedés megszületett. Még az év végéig neki keli fogni a raktár építésének. — Mi lenne, ha védnöksé­get vállalnánk az új létesít­mény építése felett? — hang­zott innen is, onnan is a ki- szesek közül. — Meg kell csinálni — élesztették a tüzet a gazdasá­gi vezetők. S a fiatalok ter­vezgetnek, most már ők szá- mítgatnak, hogy a 323 KISZ- taggal milyen segítséget tud­nak nyújtani az építkezésen. Pedig, ha mást nem nézünk is, csak annyit, hogy a meste­rek mellé társadalmi munká­ban segédmunkát biztosítanak a kiszesek, hogy zavartalanul menjen a munka, akkor meg­van a biztosíték, hogy Időre elkészül az új raktárépület a Fémműveknél. * Építkezés, termelés, emberi sorsok. Mind-mind egy-egy szemét alkotják annak a lánc­nak, amelyet úgy hívnak, hogy élet. A Mátravidéki Fémmű­vek termelésének lánca egy újabb, keményebb résszel erő­södött, hogy gördülékenyebben haladjon a kerék, amely a szocializmusba viszi el majd a jelenlegi Marikákat, olajos ipari tanuló Jóskákat, vala­mennyiünket. Kovács János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents