Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

4 NÉPÜJSÄG 1961. november 28., kedd gdf^r— •Mils Termelékenység... önköltség... Egy hir: a megye termelö- izövetkezetei ebben az eszten­dőben 113 609 munkaegységgel kevesebbet használtak fel, mint az elmúlt esztendőben, s ugyanakkor közel kilencmillió forinttal több árut adtak át az ország részére, mint az előző esztendőben. A hír minden kommentálás nélkül is érthe­tő, ebben az esztendőben, ha rossz volt is az időjárás, a ter­melőszövetkezetek már tettek egy lépést — és nem kis lépést ahhoz, hogy a mezőgazdaság­ban is beszélhessünk a terme­lékenység növekedéséről, az önköltség csökkentéséről.- d. ­— AZ EGRI Nagy József Termelőszövetkezet jövőre 10 hold almást és öt hold fekete ribizlist telepít. 1963—64-ben még 10—10 hold almással nö­veli gyümölcsösét. — A KÖZSÉGI tanácsok ke­zelésében levő lakóházak foko­zottabb karbantartására a me­gyei tanács,az ez évi összeggel szemben 400 ezer forinttal töb­bet fordít a következő évben. — AZ EZ ÉVI 350 tsz-tag- gal szemben jövőre 1100 tsz- tag tanfolyamos továbbkép­zését biztosítja a Heves me­gyei Tanács. Ezenkívül 50 ezüstkalászos tanfolyamat is szerveznek még megyénkben. — 1962-BEN a szakmunkás­utánpótlás biztosítására 62 fő­vel növelik majd megyénkben a kereskedelmi, illetve építő­ipari tanulók létszámát. — EBBEN az évben 9,5 millió forintot fordított a megyei Tanács utak és hidak felújítására, illetve építésére. 1962-ben ez az összeg eléri a 11 millió forintot. — EGER VÁROS négy ter­melőszövetkezete 1962—1965 kö­zött 240 hold új gyümölcsöst telepit. Ebből a Nagy József Tsz 75, a Dobó István Tsz 30, a Rákóczi Tsz 80 és a Petőfi Tsz 55 hold gyümölcsöst tele­pít majd. — A MEGYEI népi tánccso- port-vezetők továbbképző tan­folyamának következő előadá­sát ma tartják az egri műve­lődési házban, amelyen Borús Viola, a népművelési tanács­adó szakreferense és Tárná Ilona, a budapesti Népműve­lési Intézet külső munkatársa tart előadásokat. Stephan Zweig IV/fa lenne nyolcvan éves, ha 1942-ben Petropolis- ban, Rio de Janeiro közelében véget nem vet életének a má­sodik világháború szörnyűsé­gei közepette. A XX. század német irodal­mában oly nagy szerepet ját­szó nagy bécsi generációhoz tartozik, mint Kafka, Hof­mannsthal és Musil. Rendkívül sokoldalú tehetség. Bármely lexikonban olvashatjuk felőle, hogy novellista és lírikus, kul- túrtörténész, biográfus és esszéista, aki azonban érdekes drámákkal is sikereket aratott, egyetlen regényét pedig filmre is vitték. — Stephan Zweig művészete valóban sokszínű, finoman árnyalt. Legértéke­sebb vonásai a háború elleni tiltakozás, a népek barátságá­ért való fáradhatatlan mun­kálkodás a toll fegyverével, legfőképpen pedig határozott kiállása a fasizmus emberte­lenségével szemben. Bécsi nagypolgári környezet­ből indult el. Szülővárosában, akkor még egy nagy monar­chia fővárosában, és Berlin­ben tanult német és francia irodalmat az egyetemen. Bé­cset mindig imádta, Berlint so­ha életében nem tudta meg­szeretni. Fiatalon beutazta a fél világot. Járt a fontosabb európai országokban, Észak- Afrikában, Amerikában és Indiában. Meleg barátság fűz­te Paul Verhaerenhez és Ro­main Rollandhoz. 1928-ban ott volt a Lev Tolsztoj-emlékün- nepségeken a Szovjetunióban, a nagy regényíró születésének százéves évfordulóján. Ez idő­ben orosz nyelven megjelen­nek művei gyűjteményes ki­adásban Maxim Gorkij elősza­vával. C alzburgban él mindad­t-' dig, mígnem a fasiz­mus szennyes hullámai már szűkebb hazáját, Ausztriát is elnyeléssel fenyegetik. Ekkor Angliában talál új . otthonra, 1940-ben pedig Brazíliában. Itt vet véget életének, 1942. feb­ruár 23-án. Nem váHalkozhatom arra, hogy sokrétű munkásságát még csak viszonylagos teljes­séggel is felvázoljam. Arról szeretnék csaik röviden szólni, ami véleményem szerint ma is, húsz évvel halála után, meg­indokolja a róla való emléke­zést. Impresszionista- újroman tikus líráját ma már nálunk, de né­met nyelvterületen is csak ke­vesen ismerik. Annál több ember kezében megfordulnak szerte a világon azok a fordí­tásai, kiadásai és esszéi, me­lyekkel a nagy európai kultú­rákat igyekezett 'egymáshoz közelebb hozni, szolgálni akar­ván a költő fegyverével a hu­manizmus, a népek barátsága nagy ügyét. Kiváló műfordítá­sokban tette pL Verhaeren, Verlaine és Baudelaire líráját németül hozzáférhetővé. Ki­adta Romain Rolland és Dosz- tojevsziki műveit. Esszéket írt Dickensről, Stendhalrói, Tolsz­tojról. Monográfiái jelentek meg R. Rollandról és Masere- elről. Stephan Zweig mindig rend­kívüli érdeklődéssel tanulmá­nyozta a történelmet és pom­pás, rövid, páratlan feszültsé­gű miniatűrökben vetíti elénk a világhistória sorsfordulóit. („Stemstunden der Mensch­heit”). — A pólgári humainsta írótól természetesen, nem vár­hatunk következetesen mar­xista állásfoglalást az emberi­ség történelmének folyamatát illetően, e miniatűröket mégis sokáig érdeklődéssel fogjuk ol­vasni. Rendkívül népszerűek vol­tak egy időben és részben még ma is azok, Zweig regényes életrajzai Maria-Antoinettről, Stuart Máriáról, Magellanról, stb. E művek csillogóan érde­kesek, ha nem is mindig igazi mélységet tükröz a csillogás. rF weig novellái az emberi ^ lélek mélységeibe vilá­gítanak be a modern pszicho­lógia bonyolult eljárásaival és virtuózán kezelt írói eszkö­zökkel. (Ámokfutás, Az érzel­mek zűrzavara). Igazán mara­dandót itt akkor alkot, amikor ragyogó írói tollát és lélektani boncolókészségét a fasizmus lelki mérgezésének leleplezé­sére használja fel. Ez történik a sokaik által ismert és szere­tett remekműben, a Sakkno­vellában, melyet a nagy író és békeharcos Stephan Zweig hattyúdalának is felfogha­tunk. A Sakknovella után a játszmát a maga részére el­vesztettnek jelentette ki Zweig és önként távozott az élők so­rából. Művei azonban ma is sokakat tanítanak, gyönyör­ködtetnek és nemesen szóra­koztatnak. Némedi Lajos Évente ötszáz bébi „kel el" a California! feketepiacon Az amerikai Gyermekjóléti Szövetség igazgatójának meg­állapítása szerint a California! „gyermekpiacon” évente átlag 500 csecsemőt „árusítanak”, esetenként körülbelül 3000 dol­lárért. A Gyermekjóléti Szövetség vezetője szerint ezért nem kis mértékben egyes orvosokat és ügyvédeket terheli a felelős­ség, akik rendszerint részesed­jek az illegális üzletekből. EGRI VÖRÖS CSILLAG Egy katona, meg egy tél EGRI BRODY Esterina GYÖNGYÖSI PUSKIN A lejtőn GYÖNGYÖSI SZABADSÁG A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szerelem és a másodpilóta HATVANI KOSSUTH Napkelte előtt FÜZESABONY A gyűlölet áldozata HEVES Borús reggé! pEtervasara A kutyás hölgy Amerika más államaiból is gyakran érkeznek Califomiába leendő anyák, hogy gyermekük megszületése után mindjárt a helyszínen „elhelyezzék” a ki­csinyeket. A feketepiac szer­vezői hirdetésben állást kínál­nak terhes anyáik részére. A munkáltató, aki „könnyű házi munkára” alkalmazza őket, érintkezésbe lép az. ügyvéddel, aki megfelelő módon lebonyo­lítja az üzletet az anya és a vásárló között Nem ritkán meg is zsarolják a leányanyákat, ha nem akarják áruba bocsá­tani születendő gyermeküket A világ legnagyobb fája Szakemberek szerint a világ legnagyobb élő fája a „Gene- ral-Sherman Sequoia”, az ame­rikai Sequoia Nemzeti Park­ban él. A fa átmérője 28,85 mé­ter magassága 81,7 méter. Ko­rát 5000 évre becsülik. 1961. NOVEMBER 38., KEDD*. STEFÁNIA 1830. november 28-án született ENGELS FRIGYES, az I. Intema­cionálé egyik alapító tagja, Marx barátja és harcostársai akivel kö­zösen írták a • Kommunista Kiáltványt. „Engels volt az első’? — Írja róla Lenin —, „aki meg­mondta, hogy a harcoló proleta­riátus maga íog segíteni saját ma­gán”. Néhány fontos művét, me­lyekben kifejtette a marxizmus ideológiáját, az alábbiakban idé­zünk: Kritikai tanulmányok a po­litikai gazdaságtan köréből, Anti- Dühring. A természet dialektikája: A család, magántulajdon és az ál­lam eredete. Marxszal közösen ír­ták továbbá a Tőke 2. és 3. köte­tét,. a Némét ideológiát és a Szent család, Vagy a kritikai kritika kri­tikája című müvet. Érdekes találmányok és felfedezések: Az Atlanti-óceánon keresztül az első. drótnélküli táviróadast 80 évvel ezelőtt, 1901-ben GUGLIELMQ MARCONI olasz techni­kus végezte. 110 évvel ezelőtt, 1851-ben halt meg VINZENZ PRIESSNITZ sziléziai osztrák földműves, aki a hid eg vízkezelés újszerű mód­szerét dolgozta ki és 1926-ban Gráfenbergben megalapította a vi­lág első vízgyógyintézetét. Kezdetben kuruzslóként üldözték; ké­sőbb azonban az általa javasolt. kúrát világszerte bevezették. A j.Priznic”, a vizes borogatás, kezdetbenl hidegségével, majd egyenletes felmelegedése révén megszünteti a fájdalmakat, a vér­keringési zavarokat, gyulladások és láz ellen alkalmazzák. ENGELS FRIGYES Esobeh CSONT ISTVÁN rajza GUI! MIHÁLY-BTMCZí KAROLY 8. Vöröst három francia katona hozta vissza és belökte a fül­kébe. Szakadt ingét megigaz­gatta és a sarokba húzódott. Gazsóra rá sem nézett. ... A kocsira újabbak száll­tak fel. Linzben tizenkettővel, Salzburgban kilenccel gyara­podott a légiós-jelöltek szá­ma ... Kehi... Látszólag csendes hely a Rajna jobb partján. Pedig város, sőt kaLonaváros. Lakói katonák, légiós tisztek, de még a civilek is a volt ka­tonák közül kerültek ki. Itt volt a gyűjtő tábor. Ide kerültek azok, akiket Bécsben toboroztak, de irányítottak ide másfelől is embereket. A kü­lönböző nyelven beszélőket itt egy csoportba állították, s igyekeztek őket egyetlen egy­séggé, katonai alakulattá ko­vácsolni. A civilruhás fiatalok nehezen akarták megszokni a fegyelmet, de • ilyenkor az őr­mester cifra káromkodása, vagy jól irányzott rúgása jobb belátásra térítette őket A második napon, létszám- ellenőrzés után Gazsó odasom- polygott Vöröshöz. — Jóska ... — No? — En azt hiszem .. . — Ugye: belátod, hogy ne­kem van igazam?! — Nem erről van szó' Ez ínég nem lezárt téma! Erről még beszélünk. De... úgy ér­zem, nekünk szükségünk van egymásra. A bábeli nyelvza­var nő, aláfesti ezt az őrmes­terek ordítása. Mindinkább idegenebbnek, érthetetlenebb­nek tűnik előttem a világ. Le­gyünk jó barátok, ne hagyjuk el egymást. — Drága, kedves pajtás — ölelte meg Vörös —, rendben van. Fogadjuk meg, hogy min­dig, mindenkor együtt mara­dunk. — Fogadom ... — En is fogadom..; — Erre jó lenne inni is vala­mit. — De egy fityingünk sincs... — No, majd talán holnap ihatunk. A légiós-ünnepen bi­zonyára nekünk is csűr ran va­lami. — Miért ünnep nekik ápri­lis 30-a? — Tudja az ördög. Gyere aludni. Fanyalogva léptek be szo­bájukba, kelletlenül elhelyez­kedtek fapriccsükön. Sokáig hallgattak. — Mi lesz velünk? — törte meg a csendet Gazsó. — Hallottad: tegnap kihir­dették, hogy aki elhagyja a tábort, azt katonaszökevény­nek tekintik és hadbíróság elé állítják. No, meg ez az egész város! Az biztos, hogy itt nem segítenék a menekülőt. — Hát... nyugodjunk bele? — Várjunk... A kantin felől kurjongatás hallatszott. — Hallod — szól Vörös —, ezeknek van pénzük. Isznak. És fizetnek az öreg légiósok­nak, akik hátborzongató ha­zugságokkal traktálják őket. — Talán nem is hazugsá­gok ... — Várj — emelkedett fel Vörös hirtelen —, mindjárt jövök... — Hová mégy? — Azonnal itt leszek ... Gazsó egyedül maradt. Pró­bálta rendezni gondolatait. Az utóbbi napok eseményei azon­ban erősen megviselték. Éécs... Bőgős... Radeczky-laktanya... zónahatár... Lovász! Egy pil­lanatra eszébe villant otthona és Budapest is..; Elnyomta az álom. A taka­ródét sem hallotta és azt sem vette észre, amikor Vörös visz- szajött..: Másnap, reggeli után azon­nal sorakozót rendeltek el. A sok leszerelt légiós tiszt a sor élére állt. Valamennyinek ren­geteg kitüntetés volt a mel­lén. Vajon miért kapták? — villant át Gazső agyán; A félszemű, aki a zászlót tartotta, intett az altisztnek, aki azonnal induljt vezényelt. A menet megindult a zászló­rúd felé. Elöl a veteránok, utánuk az öreg légiósok, végül az újoncoJfc VIII. Ünnepélyes zászlófelvonás, majd ünnepi beszéd követke­zett. Egy hosszú, forradásos arcú kapitány méltatta a nap jelen­tőségét. Elmondotta, miért lett április 30-a a légiósok ünnepe. Beszélt annak a marokkói erődnek az ostromáról, amely­nél valamennyi légiós elesett, egy géppuskás kivételével. Ez a közkatona három különböző helyen felállított géppuskát kezelve, visszaszorította az amúgy is súlyos veszteséget szenvedett arabokat addig, amíg a légiós utánpótlás meg­érkezett. sok sem nagyon figyelik a be­szédet ... Az ünnepség után mindenki a kantin felé rohant, mintha a fennkölt, buzdító, lelkesítő szavakat valamennyien elfe­ledték volna... Mindenkinek az enni- és innivaló volt az eszében... A kantinban tiszta, terített asztalok várták a látogatókat, sőt, virág is jutott mindegyik­re Vörös az ajtó melletti asz­talhoz húzta barátját. — Gyere — súgta Gazsónak —, a díszebéd előtt iszunk is valamit. — De miből? sokáig töprengett. Barátja ha­marosan visszatért egy üveg bordeauxi borral és két po­hárral. Alig töltötte tele 8 poharakat, a főtörzsőrmester állt meg mellettük, aki a lét­számellenőrzést végzi naponta; — Fiúk, nem jó helyre ülte­tek — mondta magyarul. A hangra felkapták fejüket. — ön magyar, főtörzsőrmes­ter úr? — Igen, Szabó József va­gyok. Fiúk, az asztalokhoz csak civilek és meghívott ven­dégek ülhetnek. Légiósokat csak a pultnál szolgálnak ki. — Bocsánat, nem tudtuk — emelkedett fel Vörös. — Maradjatok csak — s a főtörzsőrmester is asztalukhoz ült. Gazsó villámgyorsan szer­zett még egy poharat és töl­tött. — Egészségiekre, fiúk — mondotta elérzékenyülve a fő­törzsőrmester. — isten éltes­sen minden becsületes ma­gyart, még ha külföldön él is! — ön régóta él itt? — kér­dezte Gazsó, miután fenékig ürítették poharukat. — Igen. Öt éve. 1943-ban jöt­tem ki, a háború, a katonás­kodás elől. A szerencsémet akartam megkovácsólni, mint olyan sokan. A légióban kö­töttem ki. De hál’istennek, ed­dig csak Franciaországban szolgáltam, gyarmaton nem. Közben meg is nősültem, két lányom van ... És milyen szé­pek. Itt lesznek azonnal, a fe­leségemmel együtt, majd be­mutatom. őket! Már nem sok időm van hátra, nemsokára leszerelek. Szeretnék haza­menni családommal együtt. (Folytatjuk.) A tiszt lelkes szavakkal ma­gasztalta ezt a géppuskást. Példaképül állította az újon­cok elé. Gazsó izgett-mozgott a sor­ban. türelmetlenül várta az ünnepség végét. Szomjas volt. Ekkor vette észre, hogy má­— Ide figyelj... Én tegnap este egy csomó pénzt talál­tam .:. Gazsó gyanakodva nézett rá. — Találtad? — Igen, mit nézel úgy »rám! Ülj le, azonnal hozok valamit. Gazsó próbált visszaemlé­kezni a tegnap estére, de nem

Next

/
Thumbnails
Contents