Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-28 / 280. szám

1961. november 28., kedd

NÉPÚJSÁG

Ötéves tervünk

1

0^

ro1’

O

0-c~

«O

sA kohó- és gépipar teljes tér* melési értéke, 1960-hoz viszo*

nyitva, 60 százalékkal növek* szik.

A melegen hengerelt késztermékek termelését 1965-re legalább 1,8 millió tonnára, a hidegen alakított kohászati termékek termelését 1965-ben 270 000 tonnára kell emelni.

A könnyűipar a lakosság fogyasztását szolgálja, öt év alatt a textilipart 32 százalékkal. a textilruházati ipart 32 százalékkal növeljük. Több cipőt igényel a lakosság: 24 százalékkal fogunk többet gyártani. A pamutszövödékben 10-rőI 26 százalékra emeljük az automatagépek arányát, mintegy 70 százalékkal növeljük a papirtermelést és 29 százalékkal több könyvet adnak ki nálunk.

Emberségesebb gondoskodást

A népi ellenörök jelentéseiből

MILYEN KEVÉS kell ahhoz,] hogy a helyiség, amelyben laknak, az otthonosság érzését keltse az emberben. Elég hozzá egy-két cserép virág, néhány szines terítőcske, függöny az ablakon, pár kép a falon. És tisztaság. Nem sok az egész, de mégis elég ahhoz, hogy az embereknek, akik otthonuktól távol kénytelenek dolgozni, az otthon ízét, színét idézzék. Sajnos, a munkás- szállók zöméből hiányzik ez az otthonosság. Rideg, piszkos, elhanyagolt szobák fogadják este - a yiazatérőket.- És mindennek &z oka...

„Sajnos, a munkásszállókat nem lehet rendben tartani... az emberek nem kímélik a berendezést... ruhástól fekszenek az ágyon... széthagyják az ennivalót...” — ez a válasz a legtöbb helyen, ahol szembetűnő a munkásszállás elhanyagoltsága. Hogy menynyire n?m így áll a helyzet, mennyire nem ez az igazi ok,

ezt vizsgálták és bizonyították az elmúlt hetekben a népi ellenőrök. Es a vizsgálat során sok helyen derítették ki az igazi okot: a vállalatok vezetősége sok helyen egyáltalán nem törődik azzal, hová térnek pihenőre a napi munka után a vidéki dolgozók. Olyan, filléres beruházásokat igénylő berendezések , hiányoznak, mint egy mosdótál. De idézzünk a népi ellenőrök mindennél beszédesebb jelentéseiből:

„A BUDAPESTI Dohánybeváltó' és' Fermentáló -Vállai lat verpeléti dohányszárító telepén a munkásszálló egyáltalán nem felel meg a követelményeknek. Egy 45 méter széles, 14 méter hosszú, három méter magas helyiségben 23 fiatal nő lakik. Ellátásuk egyáltalán nincs megfelelően biztosítva.” „A Domoszlói Állami Gazdaság legtöbb üzemegységénél hiányzik a mosdó, az öltöző. Az Ilona-telepi üzemCéljuk: kulturáltabban gazdálkodni

tanács mezőgazdasági osztályának vezetője mondotta, aki a továbbiakban készségesen tájékoztatott a járás területén eddig megszervezett és folyamatban levő tanfolyamokról.

talán azzal, hogy a járási

KEZDJÜK

tanács szívügyének tekinti minden tekintetben szorgalmazza a szövetkezeti parasztság téli oktatásának megszervezését. Az elmondottakat mi más bizonyítaná legjobban, mint az a tény, hogy a járási tanács végrehajtó bizottsága a legutóbbi ülésén külön napirendi pontként tárgyalta ezt a fontos kérdést. Ezen az ülésen több komoly határozat született, s ezek mindegyike a termelőszövetkezeti tagság szakmai és ideológiai továbbképzését hivatott elsőegíteni. Az egyik határozat például a községi mezőgazdasági állandó bizottsági tagok továbbképzéséről szól. Ennek keretében öt előadássorozatból álló tanfolyamot tartanak a járás szakemberei az állandó bizottságok tagjainak minden községben. Az előadásokon sokat hallanak majd a bizottsági tagok jogaikról, kötelességeikről, s itt ismerkednek meg azokkal a módszerekkel, amelyekkel a jövőben még jobban tudják segíteni a szövetkezetek munkáját. Az állandó bizottsági tagok egyben szövetkezeti tagok is, s így természetes: a tanfolyamok tanulságait mindennapi munkájukban tudják maid hasznosítani.

Megszervezték a tsz-elnö- kök, elnökhelyettesek, és egvéb szövetkezeti vezetők részére is a továbbképzést. Itt főleg üzemszervezési kérdésekkel foglalkoznak az előadások vezetői. Erre az igen fontos tanfolyamra jó előadókat, kiváló vezetőket szervezett a mezőgazdasági osztály, így pl. dr. Leilei Jánost, a Kompolti Kísérleti Gazdaság igazgatóját, vagy Szálai Györgyöt, a Füzesabonyi Állami Gazdaság igazgatóját.

tanács a párt- bizottsággal

A JÁRÁSI

egyetértésben az idén is szükségesnek tartja a barom fi te nyésztők járási tanfolyamának megszervezését. Minden héten egy-egy nap hallgatnak majd előadásokat a termelőszövetkezetek báromfigondozói. Eddig már 46 jelentkező van a tanfolyamra, amelyet ezüstkalászos tanfolyam formájában végeznek el. Külön tanfolyam indul a sertésgondozók, a szarvasmarha-tenyésztők. a kertészetben dolgozók, és zöldségtermelők részére. Sok hiba mutatkozik még szövetkezeteinknél a raktárkezelők adminisztrációs munkájában, s éppen ezért a raktárosok részére is indul egy tanfolyam, ahol könyvelőktől, pénzügyi szakemberektől tanulják meg a bizonylatok helyes kiállításának módját, s a többi egyéb adminisztrációs tevékenységet. Tanfolyam kezdődik ugyanebben az időben a tejkezelők részére is a szakszerű tejgondozás követelményeiről.

Az itt felsorolt és előbb említett szaktanfolyamok szintén jó előadók, kiváló szakemberek vezetése alatt állanak. Az előadások megtartásába bevonták többek között Németh Józsefet, a mezőtárkányi Bú- zakalász Tsz agronómus;ít. aki jó szakember hírében áll a

környéken. Ugyancsak itt fog előadást tartani Nagy Dezső, a sarudi Kossuth Tsz agronómu- sa, aki szintén értékes nagyüzemi gyakorlattal rendelkezik.

Az elmondottakon kívül természetesen minden községben az elmúlt évekhez hasonlóan továbbra is működnek az ezüstkalászos' tanfolyamok. A tanfolyam első évfolyamán sok szövetkezeti tag tanul majd Besenyőtelek, Sarud, Üi- lőríncfalva,’ Szihalom és Fel- debrő községekben. Sarudon pl. 56 fővel, Besenyőtelken pedig 26 hallgatóval- lát munkához a tanfolyam. A második évfolyam népes hallgatósággal működik tovább Feldebró. Mezőszemere, Füzesabony és Kál községekben.

Nemcsak a mezőgazdasási osztály szakemberei szervezik a különféle tanfolyamokat, hanem a járási népművelési szervek is ezen dolgoznak. Ok gazdaságpolitikai előadásokat szerveznek, és tanfolyamaik mezőgazdasági tagoztán minden szövetkezet tagsága bekapcsolódik’ az oktatásba. A járás területén összesen 45 helyen lesznek gazdaságpolitikái előadások, amelyekre most már a helyiség és az előadó« is rendelkezésre állanak. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat-járási elnöksége is ki akarja venni részét a falusi emberek oktatásából, s ezért ők termelőszövetkezeti akadémiákat szerveztek a községi pedagógusok, mezőgazdasági szakemberek bevonásával. Az akadémiai előadások többsége szakmai természetű, termelési kérdésekkel foglalkozik, másik része pedig közismereti

jellegű lesz, a történelem, az irodalom, a földrajz és a biológia tárgyköreiből.

Van tehát bőven lehetőség a továbbtanulásra, nem is beszélve arról, hogy igen sok helyen számtalan szövetkezeti tag esti levelező-tagozaton végzi az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát. Minden második hét péntek jén megtelnek a párthelyiségek, a szövetkezeti parasztok részvétele mellett folyik a pártoktatás. Mindezekhez pedig számítsuk még hozzá azokat is, akik esténkint a rádió- és a televíziókészülékek mellett gyarapítják ismereteiket, akik lelkes tagjai az olvasó- mozgalómnak és a hosszú téli estékre számtalan könyvet visznek haza a szövetkezeti vagy községi könyvtárakból. A művelődő, kulturálódó emberek közé sorolhatjuk azokat, akik szorgalmasan látogatják az ifjúsági klubokat, kézimunka-, szabás-varrás tanfolyamokat, a különféle kulturális rendezvényeket, a színházi előadásoktól kezdve a helybeli öntevékeny kultúrcsoportok előadásáig.

I ,,TT , „ „„. ,, I láthatók az I világosan I elmond(>ttak.

ból, hogy a szórakozás, művelődés, egyszóval a továbbképzés területén is gyökeresen megváltozott a falu arculata, a falusi ember élete. Nem az istállókba járnak már kártyázni és beszélgetni, hanem kulturált és megfelelő körülmények között kulturálódnak. Fáradozásuk, igyekezetüK nyomán így lesz a múlt elma radott parasztjából kulturált, magasabb ismeretekkel . rendelkező modern, szövetkezeti gazdamber.

Császár István

egységben van ugyan fürdő, de használhatatlan.” „A Heves megyei Építőipari Vállalat hatvani konzervgyári építkezésén nyolcvan személyt befogadó munkásszállás van Az ideiglenes munkásszállóban a dolgozók részére nincs öltözőszeierény, az emberek a ruháikat falba vert szegeken tartják, vagy többen használnak közösen egy-egy szekrényt. Nincs elég ülőhely. Az elszállásolt dolgozóknak nem áll rendelkezésükre konyha, ahol ételeiket megmelegíthetnék. Nincs külön étkezőhelyiség sem. Az ételeket a szabadban főzik meg, téglákból rakott tűzhelyeken, a hálószobákban esznek és, konyha híján, a fürdőhelyiségben mosogatnak. Ott viszont csak hideg víz van és nincs csempe, sem olajfesték, így a falak állandóan vizesek. A szálló ösz- szes kulturális berendezése egy néprádió, amely kint áll a folyosón.”

„A Horti Gépállomás munkásszállásán régóta nem takarítottak..., a Domoszlói Állami Gazdaság Ilona-telepj munkásszállásának mennyezete leszakadófélben van, az épület életveszélyes, de más helyiség hiányában mégis itt élnek a dolgozók..., a Detki Gépállomáson, amely 208 főt foglalkoztat, nincs megfelelő mosdó- és öltözőhelyiség. A gépállomás fürdőié egy esztendő óta üzemképtelen”.

Csupán néhány szemelvény a népi ellenőrök jelentéséből, de e néhány szemelvény is felér egy-egy vádirattal. Az említett üzemek, állami gazdaságok, gépállomások vezetőit vádolják, akik nem törődtek az emberekkel. Akik nem vették észre, hogy ilyen körülmények között nem lehet élni. ’/

A NÉPI ELLENÖRÖK hangsúlyozzák a felelősségre vonás fontosságát is.

És ez nem is késhet. Mert ma, amikor milliókat költünk arra, hogy az emberek életkörülményei javuljanak, hogy egészséges, tiszta munkahelyek álljanak a dolgozók rendelkezésére, megengedhetetlen, hogy munkaidő után egészségtelen, piszkos helyeken találjanak csak szállást.

Amikor a népi ellenőrök megvizsgálták az említett helyeken a munkásszállásokat, nem drága pénzen létrehozható új épületeket, berendezéseket sürgettek. Csak azt, hogy gondoskodjanak rendről, tisztaságról, egészséges körülményekről. És ehhez nem kell milliókat érő beruházás — viszont talán annál is többet érőbbre van szükség: emberséges, szerető gondoskodásra.

—deák—

van s az idei naPtái ŐSZ VAN fQgyó lapjaj

nemsokára a közelgő telet is tudomásunkra hozzák. Ilyenkor már rövidebbek a nappalok, hosszabbak az esték és az éjszakák, és ez az időszak egyben a pihenés idejét is jelenti a falusi emberek számára. Elvégezték már a betakarítást földben van a kenyérnek való és ilyenkor már nagyobbakat pihenhet a parasztember egész nyári fáradtságos munkája után.

Az őszi és téli időszak nemcsak a pihenés, hanem egyben a tanulás, művelődés korszaka is a falusi emberek számára. Ilyenkor adódik bő alkalom arra, hogy a termelőszövetkezeti tagok minél többet tanuljanak, hogy a különféle szakmai és politikai tanfolyamokon gyarapíthassák tudásukat. A füzesabonyi járás termelőszövetkezeti parasztságában is erősen él ez á kultúra iránti igény, a tanulási vágy, s ép-, pen ezért most arról adunk számot, hogy a járás vezetői miként készültek fel erre az Idényre, hogyan tudják és hogyan akarják elősegíteni a szövetkezeti parasztság jobb szakmai és politikai felkészültségét.

— Nagyon természetes, hogy a szocialista nagyüzemi gazdálkodás jóval nagyobb tudást, magasabb fokú szakértelmet követel a szövetkezeti parasztságtól, mint a tegnap kisparasztjától. Szakosodnak a munkafolyamatok, mindenhol tért hódít a gépesítés, a tudományok eredményeire épülő agrotechnika, s éppen ezért szükségszerű, hogy alkalmat adjunk a járás szövetkezeti tagjainak arra, hogy bővítsék szakismereteiket. — Mindezeket Poczok Barnabás, a járási

nősége és a Patyolat nyolchetes vállalása miatt hánytor gatnak az emberek? Vagy kitérhetünk-e a helyi vasipar fejlesztése elől, amikor egyre több megrendelés érkezik az egri Finommechanikai és Vas ipari Vállalathoz, vezérlőbe rendezések, és különféle villa mosipari gépek és berendezések gyártására?

Elrendeztük az ország dolgait, a párt és a kormány nyugodt politikai légkört teremtett az elmúlt öt év céltudatos, eredményes munkája után biztatóan rajzolódnak ki az újabb időszak körvonalai. De a célkitűzésekből csak akkor lesz valóság, ha a dolgozók támogatják az ország gazdaságpolitikáját. Nem egetverő hurrázásokra és minden reális alapot nélkülöző hangzatos ígérgetésekre van szükség. De igenis az ország érdeke és külön-külön mindnyájunk boldogulása megköveteli, hogy megismerjük feladatainkat és becsülettel teljesítse mindenki a ráeső kötelességet.

Ismerni kell ötéves népgazdasági tervünket, a helyi

adottságokat és lehetőségeket, hogy magunkévá tehessük

azokat, hogy lelkesedéssel tudjunk azok megvalósításán dolgozni. A megismerést, a tervező és a végrehajtó munka demokratizmusát jelenti az, hogy a napokban különböző társadalmi, gazdasági szervek, a tanácsok és szövetkezetek megbízottai tanulmányozzák a népgazdasági tervet, majd aktívan részt vesznek a helyiipar-politikai tervek elkészítésében. El kell érnünk, hogy a minisztériumi és a helyiipari vállalatoknál egyaránt, senki sem sajnálja az időt és fáradságot, hogy a vállalatok és szövetkezetek terveinek elkészítésénél minél több dolgozó véleményét hallgassák meg, minél több hasznos javaslatot vegyenek figyelembe. Ezt az utat kell járnunk, hogy a holt számok, az adatok tengere élő valósággá váljék, a népgazdasági, vállalati és önérdek válaszfalai végleg eltűnjenek.

Mikor lesz ez, mi ennek a feltétele? A feltételeket önmagunkban, szándékunkban és akaratunkban keressük- Tehát a dátum is tőlünk függ.

Dr. Fazekas László

rületi megoszlását. De az illetékes helyi szetvek vezetőinek javaslatokat kell tenniök az igények kielégítési módjára, meg kell jelölni a fejlesztés megvalósításához szükséges eszközök forrását, a fejlesztés módszereit és formáját. Világos, hogy a helyi iparpolitikai terveket azoknak kell elkészíteni, akik a helyi viszonyokat a legjobban ismerik. De ezeknek a terveknek szoros összhangban kell lenniök a helyi szükségletek kielégítésében részt vevő szervek népgazdasági terveivel.

Az utóbbi időben megnövekedett a gépjárművek, a televíziók, rádiók és különféle háztartási gépek karbantartási és javítási igénye. Nyilvánvaló, hogy az igények kielégítésénél figyelembe kell venni a minisztériumi, a tanácsi és a szövetkezeti ipar kapacitását, mindhárom szektor fejlesztési lehetőségét. Ha ezt most elmulasztanánk, később a* legnagyobb igyekezet mellett sem tudnánk eleget tenni annak a követelménynek, hogy a legkisebb ráfordítással a legnagyobb eredményt biztosítsuk. És mindehhez hozzá kell tennünk a helyi iparpolitika kidolgozása esetében a lakosság igényeinek fokozottabb kielégítését. Helyi igényekről, tehát nem országos intézkedésekről van szó. Mindez nem jelenti azt, hogy kézlegyintéssel intézzük el, hatodrendű kérdésként kezeljük. Az emberek egy része — talán nem is kisebb hányada — hajlamos arra, hogy gazdasági életünk fejlődését a hétköznapok „apró” jelenségein mérje le, saját érdekeinek szemüvegén szemlélje az ország ügyeit.

Ki merné állítani, hogy hangulatára és munkakedvére közömbös az, ha kerékpárjára nem kap gumit, rádióját, vagy elromlott ajtózárját nem csinálják meg idejében, vagy csak a pénzt kérik el, de a szakszerű javítással adósok maradnak. - Vagy nézzük csak helyiiparunkat. Mennyi bosz- szúság és kár származott abból, hogy a legegyszerűbb pótalkatrészek legyártásához nem volt öntvény, a legszükségesebb építőipari gépeket és szerszámokat is nélkülözték sokszor. Vagy emlegessük-e azt a sok szitkozódást és panaszt, amit a kenyér rossz miAz országgyűlés több mint egy hónappal ezelőtt megtárgyalta és elfogadta hazánk második ötéves tervét. Törvénnyé váltak a tervjavaslatok, félreérthetetlenül kijelölték az utat, amelyen haladnunk kell. Üj tervtörvényünk hűen tükrözi a párt politikáját: az adott lehetőségekhez képest meggyorsítjuk a gazdasági építőmunka ütemét, a szocialista társadalom megvalósításán munkákodunk, a dolgozó nép anyagi és kulturális felemelkedését akarjuk biztosítani. Ezt a politikát megértik és aktívan támogatják az emberek.

Örök emberi vonás, hogy szívesebben tesszük azt! aminek helyességéről magunk is meggyőződtünk, könnyebb és eredményesebb a munka, amelyet meggyőződéssel magunkénak vallunk. Arra van szükség, hogy mindnyájan érezzük és megértsük: egyéni sorsunk és boldogulásunk elválaszthatatlanul és közvetlenül összefügg az ország, a népgazdaság sorsával. A kötelesség és az önérdek is azt diktálja, hogy munkáját legjobb tudása szerint végezze mindenki. Alapvető követelmény ez az országos, a tanácsi és a vállalati tervezésnél is. A nagy, közös utat jelölik ki, saját erőinket, a reális lehetőségeket és a teljesíthető, jogos igényeket kell meghatározni.

A helyes arányok, a népgazdasági távlati és éves tervek egyeztetését már elvégezték, de most dolgoznak még a helyi iparpolitikai tervek elkészítésén. Hangsúlyoznunk kell ennek jelentőségét, tartalmi és módszertani szempontból egyaránt.

Miről is van szó, milyen célokat szolgálnak a hel)d iparpolitikai tervek?

A második ötéves terv időszaka alatt tovább kell fejleszteni a lakosság szükségletét ellátó ipari hálózatot. Elsősorban a javító-szolgáltató tevékenységet — mind mennyiségben, mind minőségben fejleszteni kell. Az ipari, építőipari javítások és a különféle szolgáltatások növekedtek az utóbbi években. Minden jel arra mutat, hogy így lesz ez a jövőben is. Ezért idejében fel kell mérni a 'lakosság helyi szükségleteinek körébe tartozó igényeket, azok várható alakulását, ismernünk kell az igények jelenlegi kielégítését, ennek szektorális, szakmai és teTerveink, akaratunk és sorsunk