Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-26 / 279. szám

1961. november 26,, vasárnap NÉPtJSAG 5 KOZMIKUS SZÁMOK A Szovjetunióval latban megszoktuk a nagy számokat. Az ország méretei is hatalmasak, de napjainkban nem az ország területének nagyságát, a lakosság számát emlegetik gyakran, hanem a Szovjetunió termelési, techni­kai és tudományos eredmé­nyeit. Keleten és Nyugaton, az emberek szívében, tudatában ezek az eredmények biztosí­tották a Szovjetunió számára azt az előkelő helyet, amelyet jelenleg elfoglal. Az ország eredményeiről csak szuperlatívuszokban be­szélhetünk. A szovjet nép bo­csátotta fel az első szputnyi- kot, a legnagyobb súlyú űrra­kéta is szovjet földről szállt fel, szovjet ember tette meg az első utat az űrben, a Szov­jetunióban dolgozik a legtöbb egyetemet, középiskolát és fő­iskolát végzett ember, itt fog­tak hozzá először az emberi­ség álmának valóraváltásához, a kommunizmus felépítésé­hez. Az emberek percnyi és ki­lométernyi pontossággal isme­rik Gagarin és Tyitov útjai­nak minden 'részletét, számon tartják a kutatási program ke­letében fellőtt szputnyikok súlyának minden grammnyi növekedését, a szovjet nukle­áris fizika új eredményeit. Százezer kilométerekről, mil­lió tonnákról van itt szó — im­pozáns számokról. Olyan szá­mokról, amelyek azt jelzik, hogy a hatalmas ország rend­kívüli feladatok megvalósítá­sán dolgozik, bár ezekről a rendkívüli feladatokról jóval kevesebbet tud, kevesebbet hall a világ, mint a rakéta- technika területén tett lépé­sekről. Pedig a magas fokú rakéta- technikát, a fejlett atomfizi­kát a mindennapi munka ..szürke”, vagy szürkének lát­szó eseményei alapozták meg. tették lehetővé. Negyvenhárom évvel ez­előtt, az egykori cári biroda­lom ugyanannyi természeti kinccsel rendelkezett, mint most a szovjet állam. Ma sincs több semmiből, a termé­szet ma sem bőkezűbb: a föld mélye nem lett gazdababb új olajforrásokkal, tőzegtelepek­kel, a hatalmas folyóknak egy ezrelékkel sem növekedett az esése — de megváltozott a rendszer, megváltozott a tár­sadalmi rend. önmagára lalá't egy nép, s azok, akik a hajóvontatással gályarab-sors- ra emlékeztetőn — keresték kenyerüket, csodálkozhatná­nak, hogy fiaik, unokáik a kozmosz és a kibernetikus számológépek titkait fürké­szik. A szovjet nép nem egy pil­lanat alatt, nem máról hol­napra került az élre: lassú, szívós munka kellett minden lépéséhez. De a párt és az ál­lam vezetői már akkor is megmondották, hogy a társa­dalmi rendszerben bekövetke­zett forradalmi változások előbb-utóbb tükröződnek majd a termelésben is: hiszen a leghaladóbb társadalomnak, a legfejlettebb termelési viszo­nyok felelnek meg. Kitartó munka kellett ahhoz, hogy ez az egyensúly helyreálljon. A szovjet nép vállalta ezt, nem riadt vissza a feladatoktól, s nem keserítette el a külföldi­ek gáncsoskodása sem. —Mert külföldön, főleg Nyugaton, kapcso- kezdetben nem vették komo­lyan az imperializmus járma alól felszabadult proletariátus célkitűzéseit. — Ök nem azt várták, hogy világrengető ered­mények születnek a Volga és az Angara partján; a szocia­lista rendszer összeomlására spekuláltak. Pedig egyre kevesebb volt számunkra a biztató jel. Az új rendszer kiállta a próbát': leküzdötte az éhínséget, lever­te a belső és külső ellenséget, a nép felépítette a romba- dőlt hazát, s teljesítette a nép- gazdasági terveket. — Minden rosszindulatú jóslat ellenére is nem pusztult el a szocializ­mus. . A nyugati vezető körök ér­tesülhettek az új útra lépett nép eredményeiről, de hosszú ideig szembekötősdit játszot­tak: nem vettek róluk tudo­mást. Propagandájuk hasonlí­tott az adenaueri—hallsteini felfogáshoz, amely nem haj­landó tudomásul Venni az NDK létezését. Ha a Szovjet­unióról beszéltek, sohasem azt nézték, hogy honnan sn- dúlt el az ország, hogy fejlő­dési üteme jóval erősebb, mint a kapitalizmusé: görcsösen azt ismételgették, hogy ők még mindig előbbre járnak a ter­melés abszolút számait, a mennyiséget tekintve. Meg­szokták ezt az okoskodást — s félvállról vették a szocialista állam erőfeszítéseit, eredmé­nyeit. — A State Departement, az amerikai külügyminisztéri­um például rendszeresen ka­pott tájékoztatást a követségi és más szervektől a szovjet is- kolahelyzeről, a mezőgazdasá­gi és ipari prosperitásról, a párt vezetésével kivívott sike­rekről. De a nyugati vezető körök nemcsak a szovjet tájé­koztató szervele jelentéseit dobták papírkosárba, ide ke­rültek azok az információk is, amelyeket tárgyilagosabb amerikai tisztviselők, politiku­sok szolgáltattak — ha csak nem voltak éppen katonai ter­mészetűek ... Abszolút fölé­nyük illúziójában ringatva magukat; nem vettek tudo­mást a lényekről — mindad­dig, míg azok olyanok nem voltak, amelyekre fel kellett figyelniök ... 1949-ben volt erre „első” alkalom, amikor a TASZSZ bejelentette, hogy a Szovjetuniónak is van atom­bombája ... Talán ezt a köz­leményt se vették volna ko­molyan, ha a nyugatiak nuk­leáris műszereikkel maguk is nem észlelték volna a radio­aktív felhőket. Négy évvel ké­sőbb a hidrogénbomba döb­bentette meg őket, 1957-ben pedig az első szputnyikok ... Tehát elérkezett a nagy tet­tek ideje, a szocializmust, a kommunizmust építő nép koz­mikus méretű léptekkel halad céljai felé. De ha a fejlődést elemezve mi is csak a látványos sikere­ket vennénk tekintetbe, az egyoldalúság hibájába esnénk, mint annak idején a nyugati megfigyelők. Persze, nehéz megkülönböztetni a látványos és a szürke eredményeket. Mert a rakétasikereknél nem kevésbé fontosak a világ legnagyobb vízierőművének munkálatai, a gyémántlelőhe­lyek kiaknázása, a színesfém- bányászat fejlődése, vagy a szűzföldek meghódítása. Kozmikus számok azok is, amelyek a földön^ elért sikere­ket jellemzik, bár ezek csak ígéretei a még nagyobb ered­ményeknek, még nagyobb si­kereknek. Mert a fejlődés, a termelés növekedése, az élet- színvonal emelése is soha nem látott mértékben felgyorsul. Ez a növekedés ugyancsak emlékeztet a bolygónk vonzó köréből kilépni képes kozmi­kus sebességre. A hat és fél­szeresére 'hövekvő ipari ter­melés, a villamos energid mennyiségéneik megtízszerezé- se. a műanyaggyártás kapaci­tásának tizennégy-tizenötszö- rös növekedése azt példázza, hogy a kommunizmus pers­pektívái csak kozmikus mér­cével mérhetők. Persze, a mának is meg­vannak a maga — csak politi­kai mikroszkóppal érzékelhető tényei, alkotásai, eredményei: ezek jelentéktelennek látsza­nak — pedig nem azok —, csí­rái, feltételei a jövő sikerei­nek. Ezeket ma még elhalvá­nyítják a látható fényes ered­mények, valójában ők a fejlő­dés leendő hajtóerői, a jövő eseményeinek — ma még szür­ke — eminenciásai. A kolho­zok és szovhozok ezreiben megtermelt millió tonnái a gyapjúnak és a húsnak, a szov­jet tudomány műhelyeiben most születő új találmányok, felfedezések, a- ma még csak kísérleti laboratóriumokban melegítő nagyhatású fűtő­anyagok, új energiabázisok, újítások, amelyeket Bratszk és Agarasztroj felépülését gyorsítják, nemrég feltárt gyé­mántmezők — ezek még nem foglalták el helyüket a kozmi­kus számok sorában, de a kommunizmus építői ide ál­lítják őket. A kozmikus számok: a koz­mikus léptekkel fejlődő, társa­dalom jellemzői. K. I. A köpeny és a ... szenzáció lovagid Robert Johns, a „New York Mirror” című amerikai lap munkatársa bebizonyította, hogy a Metropolitan Múzeum­ból ugyanolyan könnyű ké­pet lopni, akárcsak a londoni Nemzeti Galériából. Johns egy vasárnap, az őrök jelenlétében csaknem ugyanolyan méretű képet vitt ki esőkabátja alatt a múzeumból, mint a London­ban ellopott Goya-kép. Az új­ságíró az esetet több fény­képpel illusztrált -ikkben Is­mertette. Johns leírta, hogy a képet a hátán vitte ki és nadrágszí­jával elősítette jnagára az eső­kabát alatt. Ellenőrizni akarta, hogy a New Yorki múzeum­ban gondosabban őrzik-e a képeket, mint Londonban. „Én voltam az egyetlen olyan lá­togató, — írta Johns, aki eső­kabátot viselt. Az őrök csodál­kozva néztek rám, hiszen ra­gyogóan sütött a nap és a hő­mérséklet árnyékban 30 fok volt, de senki sem • állított meg, hogy legalább megkér­dezze: miért viselek ilyen ve­rőfényes napon bő esőkabá­tot a múzeumban?” Van humorérzékig Anglia pénzügyminisztere nemrég 18 dolláros csekket kül­dött Philadelphia református püspökének, aki jóvátételt kö­vetelt Angliától, amiért az 1777—78. évi háborúbo.n a brit csapatok eltüzelték a plébánia fakerítését. Most két amerikai állampol­gár 18 dolláros csekket küldött Selwyn Lloydnak a következő levél kíséretében: „Nagyrabécsüljük jó szivét, hogy saját zsebéből kifizette az egyház követelését, de mi­vel ismerjük Anglia kereske­delmi nehézségeit és takaré­kossági programját, mellékelve megküldjük a 18 dolláros csekket. Selwyn Lloyd udvariasan megköszönte az amerikaiak küldeményét, . megjegyezve, hogy nem tartja helyesnek, hogy épp amerikaiak fedezzék a britek által okozott kárt. A csekket nem akarja visszakül­deni, hanem eljuttatja az An­gol Anyanyelvűek Szövetségé­nek. Ennek a társaságnak fő feladata a két ország barátsá­gának ápolása! Tsz-akadémia nyílt Kerecsenden Ünnepélyesen nyitották meg Kerecsenden is a tsz-akadé- miát. A megnyitón 67 tsz-tag hallgató vett részt. Szentgyör- gyi László, MSZMP-titkár megnyitó beszéde után Fábián István népművelési ügyvezető ismertette az akadémia tema­tikáját, majd Vajda László, a megyei mezőgazdasági osztály- vezetője tartotta meg az első előadást, Merre tart a világ mezőgazdasága címmel. Az előadást élénk vita követte. A vita befejezése után filmvetí­tés következett a közös gazdál­kodásról. Vádolják a gyilkost Munkások, parasztok, értelmiségiek ezrei kísérték utolsó útjára, a guantanamoi katonai temetőbe Rubel Lopez mun. kást, akit az amerikai katonai támaszponton kínvallatásnak vetettek alá és megöltek. zab, közel 300 mázsa korpa és egyéb ipari takarmány, va­lamint 20 mázsa krumpli a kismalacok részére. A TÉLI takarmányozási gondokat nagy mértékben enyhíti az is, hogy ebben a szövetkezetben mindenféle ta­karmányszalmát feletetnek. Több, mint háromezer 300 mázsa takarmányszalma gyűlt össze a nyár folyamán, s most ez nagy „kincset” jelent. Sokat ér most az árpaszalma, a zab, a borsó, a magnak elcsé­pelt lucerna és vöröshere, vala­mint a szarvaskerep szalmája. Mindezeket vegyítve kapják majd az állatok a jobb minő­ségű takarmányokkal, a meg­felelő szecskázás és vegyítés után. Egy másik igen fontos ta­karmánybázis a siló. Eredeti­leg a tervek szerint hétezer mázsa silót kellett volna ké­szíteni, de amikor a szövetke­zet vezetői látták, hogy baj lesz a takarmányellátással, azonnal rákapcsoltak a terven felüli silótakarmány készíté­sére. A külső tanyán hat silógö­dör várja megtöltve a telet Itt már kissé gyengébb minő­séggel találkozhatunk, mert ez a telelő jószágok számára lesz, s végül — mint már előbb is említettük — megláthatjuk a jelenlegi silókészítés nagy munkáját a Il-es tanyán. Nyolctagú brigád dolgozik itt, a Füzesabonyi Állami Gazda­ság gépi segítségével. A szor­galmas silózók között láthat­juk Nyeste Lászlót, Farkas Pált és Német Józsefet, akik­nek elsősorban köszönhető, hogy itt is hamarosan végez­nek. A brigád néhány nap alatt 300 köbmétert silóz be a gép segítségével. NOVEMBER VAN. Bekö­szöntött a hideg időszak. A jószágok, így a mezőtárkányi Búzakalász Tsz állatai is, te­lelőre szorultak be a meleg ólakba, istállókba, ahol biz­tonságosan vészelhetik át a telet. Nem lesz fennakadás el­látásukban, mert tervszerű munkával, jó előrelátással és takarékos gazdálkodással gon­doskodik róluk jó gazdájuk: i szövetkezet tagsága. Császár Istvaa A napokban lelken­dezve lobogtatott felém a nyolc éves Gyurika egy hófehér kopertát: „Tessék nézni, én már megírtam, mit hozzon nekem a Mikulás!” A boríték még nem volt leragasztva, s így elolvashattam a nagy gonddal gömbölyített sorokat. Ez állt a levél­ben: „Kedves Mikulás Bácsi! Már nagyon vár­lak! Tudom; hogy meg­érdemelném a virgá­csot, mert voltam rossz és engedetlen is, de bo­csáss meg, s hozzál azért szaloncukrot meg csokoládét is. — És ha nagyon meg tudsz bo­csátani, egy diavetítőt.” Azóta sok kislánnyal és kisfiúval találkozz tam, akik leveleiket már megírták. Szárv.ol- gatjáh izgatottan, hány Akik már megírták a leveleket... ze béna. Szerencsétlen, mégis mosolyog és örül a kedves, simogató szó­nak, az életnek, ami neki így is szép és bol­dog, ha kispajtásai meglátogatják olykor. Tegnap hárman is vol­tak nála, olyan gyer­mekek, akik tudnak ír­ni, s helyette gömbö- lyítgették papírra a kis Marika kívánságait, hogy a levél el ne kés­sen, olyanok, akik a maguk levelét már megírták, de nem fe­ledkeztek el azokról sem, akik nem tudnak írni. Amikor vége volt az iskolának, egyene­sen hozzá siettek. — Az ebéd azután is ráér, ez most sürgős! — mondták. — Anyuka nem írhat a Mikulás bácsinak, ezeket a le­veleket csak gyerme­kek küldhetik el neki. — És mit is írtak Ma­rika nevében? „Drága jó Mikulás Bácsi! Ne haragudj, hogy Marika helyett írunk, de ő nem tud neked írni. Hozzál neki sok szép ajándékot, meg cukrot és egy pi­ros Mikulást. Nagyon vár téged. És inkább vegyél el a nekünk szánt csokoládéból is, hogy neki több jusson.” Hát ilyenek a mi gyermekeink! — És mi­lyen öröm megismerni őket, akik már meg­írták a leveleket... (róczey) látni 640 sertést, 62 lovat, mintegy 600 juhot, s többek között még a közel 400 tyúk­ból álló baromfi törzsállo­mányt is. AZ ELMONDOTTAK után nyomban felmerül a kérdés, hogyan lesznek képesek mind­erre. A kérdésre megnyugtató választ kaptunk! Kezdjük ta­lán azzal, hogy a szövetkezet szakemberei a közelmúltban számba vették a lehetőségeket, elkészítették úgynevezett „ta­karmánymérlegüket”, amely­ben kimutatják, hagy takaré­kos gazdálkodással, tervszerű : felhasználással, a meglevő készletek jó és pontos beosz­tásával miként tudják sikere­sen átvészelni a telet. Jó ez a takarmánymérleg, a felettes szervek is jóváhagyták, s ez azt mutatja, hogy a szövetke­zet jól felkészült a télre. Mi­ben áll ez a jó felkészülés, ho­gyan tudják biztosítani a za­vartalan és kielégítő takar­mányellátást? Kezdjük talán a szálastakar- , mányokkal. A 333 holdas lu­cernatábla a tavaszi esőzések . folyamán jól megázott és így az első kaszálás is jól sikerült. Még a második is tűrhetően adott, de a többi már alig hogy jelentett valamit. Min­dent összevetve, mégis 32 va- ' gon szálastakarmány áll tíz kazalban a tanyákon, és a szövetkezet központi gazdasá- ; gában. Amikor látták, hogy kevés lesz a takarmány, meg- ; kaszálták a réteket, a Laskó- ' patak, valamint a kanálisok ] partját, sőt a legelőből is vág- ‘ tak le 40 holdat. Jóllehet már • keveset adott, de azért nem ' mulasztották el a lucemaföl- . dek harmadik és negyedik ka­szálását sem. Ennek köszön­hető, hogy a nehézségek eile- ‘ nére is összejött tíz hatalmas ' kazal takarmány. Most már nem mutatkozik \ hiány abraktakarmányból l sem, a hízó- és tejelő, vala- 1 mint a növendékállatok részé- 1 re. Igaz, hogy a vártnál gyen- ' gébb, de azért kielégítő volt a 1 kukoricatermés. Volt olyan * táblájuk — 106 holdon a me- 1 zőszemerei határban —, ame- 1 lyen 25 mázsás termésátlag * született. Raktáron van tehát ( a kellő mennyiségű kukorica, £ 190 mázsa árpa, 163 mázsa A MEZŐTÁRKÁNYI Búza­kalász Termelőszövetkezet Il-es számú tanyáján az esős, hideg idő, a borús novemberi hangulat ellenére sem szüne­tel a munka. Igyekezni kell, hogy mielőbb megteljenek a silógödrök. Jól tudja ezt a szövetkezet nyolctagú silózó­brigádja, ezért dolgozik most kettőzött szorgalommal, igye­kezettel, mert hosszú lesz a tél és kevés takarmány ter­mett. A szövetkezet vezetői igen őszintén beszélnek erről a fontos kérdésről, s elmondják, hogy bizony rengeteg jószág éhes száját kell a télen takar­mánnyal betömni és az idei száraz nyár után nem nagyon bővelkednek takarmáriyfélék- ben. A szövetkezet nemrég egyesült a helybeli Dózsával,- és így ezáltal is igen meg­növekedett az állatállományuk. Boda Sándor tsz-elnök úgy tudja kézzelfoghatóan érzé­keltetni a feladat nagyságát, hogy elmondja: — Rendszeres takarmányo­zást kell biztosítanunk a 325 szarvasmarhánknak — s ezek között is különösen jól kell etetni a 115 tehenet. Fel kell nevelnünk, illetve ki kell hiz­lalnunk 80 hízóbikát, el kell Bizakodással néznek a tél elé tekhez is, hogy újra gyermekeknek érezzék magukat, mert ugye, milyen jó gyermeknek lenni? Eljön, ha csak egy pillanatra is, hogy kiejthessék: „Itt járt a Mikulás r Akik már megírták a leveleket, túl vannak a nehezén. Végre el­döntötték, milyen aján­dékot szeretnének, s most már csupán a re­ménnyel gazdag vára­kozás boldog napjait kell számolgatni a be­teljesedésig. De vannak, akik nem tudnak levelet írni. Én is ismerek egy kislányt, hétéves és Marikának hívják. Mind a két ke­nap múlva jön a Miku­lás, s vajon mit hoz puttonyában? A Mikulás! Már megírták a leve­leket, s akik megírták, izgatottan várják, va­jon vágyuk teljesül-e majd? Boldog napok ezek. — Talán kinyílik majd az ajtó, meglibben a füg­göny ... és a felnőttek sem felejtették még el a nagyszakállú Mikui lást. Megelevenedik olykor előttük a boldog gyermekkor emléktára, a piroscsizmás ablakok, a szalagos virgács, — s talán, talán még ők is várják, hogy eljön újra. Igen, eljön a felnőt-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents