Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
A NÉPÚJSÁG IRODALMI MELLÉKLETE A MEGYEI IRODALMI KÖR KIADÁSÁBAN EGYSZER GORKIJTÓL megkérdezték, melyek egy proletáríró jellemvonásai. „En az£ hiszem — mondta — nem sok jellemvonása van. Ezek közé tartozik az író izzó gyűlölete minden ellen, ami az embereket kívülről, és minden ellen, ami belülről szorongatja; könyörtelen gyűlölet mindenféle lomhaság, élős- diség, minden hétköznapíság, alattomosság és semmittevés ellen”. Gorkijnak ez a tanítása jut eszembe, amikor Dobozy Imre Hegyoldal című regényét olvasom. Le kell bontani az emberekről minden előítéletet és sznobságot, ami visszahúzza őket a múltba, ami bénítja tehetségüket és emberségük kiteljesedését. Meg kell mutatni igazi arcukat, hibáikat és erényeiket, szabaddá kell tenni előttük az utat, hogy élhessenek értelműkkel, hogy tetteiket a közösség - szolgálatába állíthassák. Dobozy ebben a re gényében a tehetetlenség, semmittevés ellen, az új faluért harcol. Azt hiszem, most ez a kommunista író legfontosabb tennivalója. A színhely Dunántúl, Heves, vagy Borsod szelíd dombokkal púpozott tája. A környezet a mai magyar falu és társadalma. A probléma: ki tudja-e vinni a munkátlanságijól, szegénységből, befeléfordulásból a falu parasztságát a jó szándékú, munkához értő, de egy nagyobb közösség „kormányzásába” még bele nem tanult középparaszt, Madaras József, az Aranykalász Termelőszövetkezet elnöke. ★ TERMELŐSZÖVETKEZETEINK életében és fejlődésében nálunk is, még a kora tavaszon is, volt egy olyan időszak, amikor még nagyjából és egészéből összeálltak a keretek, megvolt az alakuló közgyűlés, ismerték az alapszabályokat, volt elnök, tsz-iroda, agronó- mus, egy-két brigádvezető, kijelölték á közöst és a háztájit. A megalakulás óta el is télt már vagy félév, mégis cseppfolyós volt minden. Dolgozni kellett volna, csakhogy a munkára ösztönző- tett, példa, szervező képesség hiányzott még. Az emberek tétlenkedtek, maguk sem tudták, mihez fogjanak, annyi volt a tennivaló. Többest vitatkoztak, mint kellett volna, egymást hergelték, meg a vezetőket, hogy mi lesz a napközivel, a gyerekek nem tisztelik áz öregeket, mi lesz a mákkal, a kertészettel. Ittak is, amíg tartott a régi, az okosabbak építkezni kezdtek. Mindenki magával törőrött, és heteken át nem történt semmi. Azt érezték, hogy egy évszázados életforma és gondolkodásmód alatt megindult a föld, de a legjobbak sem tudtak megkapaszkodni, egy ágacskában sem. Fagy is volt még, télutó, — igaz — és az emberek szobák, konyhák ablakánál kuksoltak, egymást figyelték, mikor mozdul meg Józsi bácsi, Korom András, Bi- rincsik Antal, Tézsola István, Mihalik Ferenc. Az átmenet ideje volt a falu társadalmában, a természetben is. Valami a télutó és a tavasz között, amikor az ereszekből már ..nedves csomókban szakadozik lefelé a hó”, de reggelente még hályogosra fagynak a tükrös tavacskák. (Milyen törékenyen fogalmazza meg Dobozy a fagyott légkör, az olvadás, a munkátlanság, az éberré váló kollektív lelki- ismeret és munka összefüggését!) ★ AZ ARANYKALÁSZ megalakulása óta Lackóházán is eltelt már száznyolcvan nap. Az embereknek itt is csak a fele dolgozik, nincs bizalmuk a tsz-ben, alacsony a munkaegységelőleg, a fiatalok azon törik a fejüket, hogyan hagyhatnák el a falut, ahol, „ha valami sikerül, az csak véletlen”. A negyvenöt éves elnök, Madaras, csak táblából, szipákol, „gyimóti módra” vezeti a szövetkezetét. A maga húsz holdját valahogy csak elkormányozta a múltban, de most nem tud értelmet adni másik százötven ember munkájához. Álmatlan éjszakáin apró dolgok nyugtalanítják. Azon ügyeskedik, hogyan szerezzen a szövetkezetnek egy fürge traktort, de nem látja az egészet. Volt úgy, hogy a kocsisokat kirendelte műtrágyát hordani, de a raktárkulcsot nem adta át nekik. Kiküldte a kőműveseket cementet rakodni, amikor az istállót nekik kellett volna felépíteniük. A vetnivaló árpát feletették az állatokkal, s a takarmánykorpa maradt vetésre. „Az Alsódűlőn kinn rázza a szél a tavalyi kukoricaszárat. a hegyen a szőlők alja takaratlan. -.. Lopják a szénát.., A tehenek csapzottak. Félév alatt mit csináltak az emberekkel? Mivé fohasztottátok őket? Naplopó lett a fele. még több is, tekergő, semmiházi, dologkerülő...” ezt vágja a fia szemébe az öreg, lelki nyugalmát vesztett Márton István, akit a múltban Örökmozgó Mártonnak hívott a falu szája, mert soha ki nem fogyott a munkából, de most, mióta megvan az Aranykalász, egy kapavágást sem tett a közösben. Róla mondták, hogy „egy forintért egy tetűt elhajtott volna a szomszéd faluba” de most a pappal susmá- kol, bibliázik. lelki vigaszt keres (pedig csak önmagával és az újjal kellene megegyeznie). Kimutatást vezet arról, hogy a száznyolcvan nap alatt hányán vették fel a munkát. ★ A KISREGÉNYBEN azonban nemcsak arról van szó, hogyan válik egy gyenge, határozatlan vezetőből jó vezető, hanem arról is, hogyan enged fel a közöny, hogyan válik egységessé a termelőszövetkezet népe, hogyan lesz egy akarattá a sok akarat és szándék. Ez az a pillanat, amikor a szerszámos pajtához futnak az emberek. Repülnek a kabátok, bekecsek, kézbe találnak a csákányok és lapátok, amikor meghallják, hogy a hegyoldal egy szikláktól nem kötött, agyagos fal — megindul és oldalba kapja Márton látásán ksmEgy mai kisregény (Jegyzetek Dobozy Imre Hegyoldal c. könyvéről) raját és házát, a régit, amit még dédapja épített az örökváltság idején. Hogyan jutott el idáig a falu? Mi történt az egy akaratig, a közös munka elsöprő vállalásáig? A mozdulatlan és konokul lefagyott életbe mégsem a megmozdult föld, hanem az a vezetőségi ülés. hozott változást, amelyen. Madaras elmondta őszinte, nagyon emberi és nagyon keserves vallomását, azt, hogy „Értsétek meg, én becsaptalak titeket! Nem vezettem az Aranykalászt egy napig se! Engem .rángatott a gyeplő, mint az alvó kocsist”. Erre az öntépő vallomásra felel egy hang: „mindnyájan segítettünk elrontani a dolgot”. Az éjszakába nyúló vezet"ségi ülésen látják• be a tsz vezetői, hogy mindenkit egyformán terhel a felelősség. Felosztják a munkát, felkeresik a dotogtala.nokat és visszahúzódókat. És amikor két napi esőzés után felragyog a koratavaszi, tiszta égbolt, a tsz udvarán együtt van az egész falu, hogy elinduljon a boldog élet felé ★ REGI ÉRTELEMBEN nincs is a regénynek főszereplője. Hőse a falu, az Aranykalász, a munka. Legjobban megformált alakjai Madaras József, az öreg Márton István. Múzsái. Szerénységével, hamvas kék szemével, higgadt gondolkodásával magasodik a káromkodó, türelmetlen, veszekedő emberek fölé Csákó Béni, a parasztból lett bányász és a bányászból lett tsz-paraszt, aki „egy nehéz FARKAS ANDRÁS: Az éhező arabokhoz! Elértetek az éhező torig. Most a gyomor súlyos korbácsa csattog. Csata folyik, a győztesek ti vagytok. És harcotok sok asztalt felborít. ' E küzdelemben nektek győzelem, Hogy igazatok sok-sok légiónyi, Hogy ti nem tudtok félni-meghajolm. Hogy izmotok nincs, ami konc legyen. A főváros művészi palotáit Átjárja most a gondos felélem, S hiába dúskál ételben bokáig Az elnök, már nem tudja, mit tegyen, Éhségetek vadul veri a lelkét, S előbb-utóbb megkérdi: ...és mi kell még? KOVÁCS SÁNDOR: Megint Megint az ősid zaj, a tántorgó levél, Megint az édes magba rejtezett remény, Megint a várás az újra, szépre, zöldre, A vágy megint az egyre többre, többre... Megint az emlék: a park, a csók s öröm, Melegséged virága nyílik bőrömön És szólni sem merek már a tünde percben, Nehogy hangomban a hangod felismerjem! HARGITAI ISTVÁN: NOVEMBER HAVA Fekete ág-bogok, pőrén meredve, Mint bütykös ujjak mutatnak az égre — Ezen, a Nyár szerelmétől kiégve, Az esők istenének gyönge leple. A levelek, mint hajlott kerevetre Sok piros szűz, szemérmük elvetélve — Leesnek az avarra, élszeretve, Halottan bár, de lángjuk mintha élne. A vén fűz — derekában mély sebekkel — Mint, ki Mekkát megjárta, bölcs zarándok, Arra hajlik, amerre fel a Nap kel, A kéklő szélbe fordul és imákat Mormol, a köd száll egyre-egyre mélyebb — S a fák az erdőn térdükig fehérek. frontfejtésre” jött fel a bányából. Soha nem ideges, tisztán és világosan tekinti át a dolgokat, a tsz életét, a szegénység okait. Hisz az emberekben, a vezetőségben, a nehéz, feladatok megoldhatóságában, ö mondja, hogy „azon okul s nő az ember, ha oda küldik:, ahol össze kell szednie magát.” Ezt • láttatja be Madarassal is. Csákó háromszor jelenik meg a regényben, háromszor menti ki az elnököt kínos helyzetéből és teszi a helyes útra. Először akkor látjuk Madaras mellett, amikor a kíváncsiskodó elnökökkel a lejtőn elindul a kordé. Már úgy látszik, hogy a magától megindult kétkerekű taliga nekiszalad a pajtának és a tetején kapkodó elnök Összetöri magát. Pár lépésre a faltól Csákó megállítja » kordét. Mosolyogva mondja: „nézze meg jól az ember, hogy mire ül fel, mert aztán nem mindig sikerül jókor leszállania.” Az elnök nem tartja igazi parasztnak Csákót, mert az ötvenes évek elején, amikor adó- és beszolgáltatási terhek sújtották a falut, lakatot tett a házára és elment bányásznak. Nem is értette, miért jött vissza a gyenge szövetkezetbe. A bizalmatlanság és ellenszenv felhője takarja el még akkor Madaras előtt Csákó emberségét. Másodszor az éjszakai verekedés után látjuk az elnök közelében. Sebeit mosogatja. Az orvosságszagú szobában magyarázza neki a kommunisták igazságát, hogy „erő nélkül FORGÁCS KAROLY: Húsz év múlva Nagyot merítettem a nyárból, Nagy kupával ittam borából, S a mámor lángja átlobog Rajtam. A fekete szurok Háttérre színes képeket Fest rá a lánghegyfi ecset. Ez a tűz melegít, de nem Égeti ki az életem; Sátora alatt átúszom Az őszt, a telet. Bajuszom Nem veri jégcsapra a fagy: A nyár a tavaszba szalad. Struccként a fejem befúrom A mába. Megyek az úton Előre. A múlt éveket Lemetszem magamról, s megyek Teher nélkül, fiatalon, Hogy húsz év múlva éljek meg És énekeljem énekét A győzelemnek egy koron, Mely, mint szivatyú egykoron Kiszívta szívemből a vért És nem tudtam én, hogy miért Éltem év után éveket: A fájdalmak, a mély sebek Nem-heggedön vágták a kint Belém. Itt bent. és odakint Szél zúg és recseg a vihar, De én a vágy karjaival Kapaszkodom a holnapok Kezébe. Le nem maradok, Hogy ott legyek a nagy napon: A legnagyobb diadalon! ¥ % ■ II XTLLES BÉLA: Fekvő nő a legszebb gondolat sem ér semmit... Szét kell osztani a munkát és az egészet megfogni, a rákészülést a vetésre, a jószágtartást, a kocsisokat, a felelősséget...” Ezt tanulta a bánya törvényei között. Harmadszor akkor áll a nyüzsgő sokaságban Madaras mellé, amikor az emberek azon kezdenek vitatkozni, segítségére siessenek-e az öreg Mártonnak, aki fölött összedűlőben van a ház. A vita már elfajult, egyre többen veszekedtek a pappal, Madaras sem tudta hirtelen, hogy mit csináljon. Ö súgja az elnöknek: „ne engedd... Emberéletről van szó, ilyenkor semmi sem számít”. Kinyitja a szerszámos pajta széles ajtaját, kiszórja a csákányokat, ásókat, lapátokat: elindulnak az emberek, hogy mentsék az öreg Márton házát és életét. Csákó Béni alakját meleg szeretettel formálja a szerző. Tapintat, árnyaltság, művészi felelősség, a sematikus ábrázolás tagadása, egy példakép megteremtése vezeti Dobozyt, amikor a sorsdöntő pillanatokban a középparaszt mellé sodorja ezt a tiszta tekintetű, nyílt arcú fiatalembert. ★ FELEDHETETLEN HELYZETEKET teremt az élet és az író. Van egy éjszakai pillanat,- amikor Madaras a fellobogó gyufa parányi, „libegő” lángjánál rájön arra, hogy Múzsái fészerében vannak azok a hófehér deszkák, amelyeket ismeretlen tettes az istálló mellől lopott el. Rádöbben, hogy Múzsái, akitől a legtöbb segítséget várja, a vezetőség tagja, zsivány, meglopja a tsz vagyonát, s csak azért lopja meg, mert a többi is lopja. Most, a sötét „csillagfénytől derengő” fészerben véresre és dagadtra püfölik egymást. A verekedésnek egy villanásnyi szünetében Múzsái a tuskózásra használt fejsze után nyúl; nem tudni, kibe vágja, az i elnökbe-e, vagy leendő vejébe, Márton Pis- ■ tába. De a következő pillanatban aprítani kezdi a deszkákat, a lopott holmit, darabokra, ápró szilánkokra, mintha megtévedt percét, bűnét aprítaná szét. „A fehér szilánkok óriási hópelyhekként röpködnek szanaszét.” Emberien nagy és igaz az a találkozás, amikor az éjszakai verekedés után a két férfi kezet fog és Múzsái vállalja a munkát, amivel az elnök megbízza. ★ A FORMAI sajátosságok közül legszembetűnőbb a különös műgonddal ötvözött szerkezet és a drámaiság, a komprimáltságnak az a hőfoka, mely Dobozy más írásaira is jellemző. A finoman élezett, majd kirobbanó ellentétek azt mutatják, hogy az élet nem majális a földeken és dűlőkön, hanem vívódva, vitákban és megtorpanásokban, előrelendülésekben és balsikerekben születik egy új létezési forma. Ezeknek az ellentéteknek a felismerése, lélektani indokolása és feloldása teszi a regényt naggyá. A drámaiság hozza magával a cselekmény, az események sűrítését, a tér és idő egységének hangsúlyozását. Igen szűkre korlátozott történet ez, de benne van minden magyar falu élete. Egy parasztház ablakából áttekinthető az egész határ, kerékpárral fél nap alatt bejárható. Az események né- nány nap alatt játszódnak le. Nagy realista íróink közül csak Móricz Zsigmond élt a drámai szerkesztés ilyenforma eszközeivel. Regényeinek cselekménye néhány nap, néhány óra; a Kivilágos kivirradtig csak pár óra, az Űri muri négy nap. Dobozy stüüsa a legtisztább realista stílus. Azzá teszi a párbeszédek tömörsége, a kifejezések keresetlensége. Hősei egyszerű emberek, akik a mindennapok szólásait, beszédfordulatait úgy használják, ahogyan lélegzetet vesznek: „ebcsont beforr”, „tolvajból válik a jó pandúr”, „amíg tart, betart”, „az ember nem olyan, mint a villanycsengő, hogy megnyomják és már szól”. Jelképei — a lejtőn elinduló kordé; a harangozó-elnök; Márton István háza — az elmozduló föld; a fejsze — nemcsak azt igazolják, hogy _ a szocialista realista alkotások igénylik a képalkotást, hanem arra is rámutatnak, hogy az író sok oldalról közelíti meg a témát, és minden formai eszközt képes az eszmei mondanivaló kifejezésére felhasználni. Erre irányulnak hasonlatai is: „olyan sötét volt, mint a zsákban.,., úgy ül a sarokban, mint egy zsák búza a falnak döntve..., csak hajtott, mint a kubikos a talicskáját..., ostobán forgatta a fejét, mint vak tyúk a napon..., magad körül forogsz, mint az ostorral hajtott csiga...” ★ REMEK KIS írás a Hegyoldal. D o b o z‘y legjobb realista hagyományainkat — köztük Móricz Zsigmond realista törekvéseit — fejleszti tovább és tölti meg szocialista tar- : tatommal. Műve azt is példázza, hogy lehet : jó regényt írni a máról, ha ebbén a mában : milliók élete és gondjai sommázódnak, ha : az író életközelről ismeri embereit. A regény legmélyebb tanítása az, hogy ! mi, emberek, egymásra vagyunk utalva, hogy ! senki sem külön sziget, hogy az élet és a nagy vállalkozások alapja a közösség, a közösen végzett munka, hogy az emberi összefogásnál nincs nagyobb és szebb a világon, hogy ez a legtöbb, amit egymásért tehetünk. Az eszmei mondanivaló tisztultsága, az ala- . Kok hitelessége, Dobozy típusalkotó képessé- J ge, humora, mély humanizmusa emeli a re> gényt az utóbbi évek legjobb szépprózai al> kotásai közé. A Hegyoldal értékes darabja 1 egyre gazdagodó szocialista irodalmunknak. í Ebergényi Tibor
