Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-26 / 279. szám
4 NfiPÜJS ÄG 1961. november 86., vasárnap tenlSt Artista-műsor Tükörgalléros fehér szmokingja szivarzsebéből apró száj- harmonikát vesZ elő és fújni kezdi. De előbb megmondja, miről is van szó, hogy tudniillik ő most Lakatos Sándort parodizálja népi zenekarával együtt. S közben rezeg, remeg, rezo- nál, mozog: ha szitán ülne, bizonyára keresztül hullana rajta. Ez a csodálatos zenei élmény senkit se késztetne erre a rafinált izgés-mozgásra, csak öt egyedül. Az egri Vörös Csillag Filmszínház artistaműsorában lépett fel, s az egyik rosszmájú néző szerint azért remeg, mert lelkiismeretfurdalásai vannak a belépőjegyre számított 50 fillér miatt, (—zár) FIGYELEM! Elveszett Egerben egy értékes jelvény. Kérjük a megtalálót, a megyei tanács művelődésügyi osztályán adja le — jutalomban részesül. , — HOLNAP ESTE Hatvanban takarékossági ankétet rendez a Hazafias Népfront és az Országos Takarékpénztár. A Vörösmarty Művelődési Házban rendezett előadást dr. Pápai Gyula tartja, majd az ankét részvevőit a Gárdonyi Géza Színház művészcsoportja szórakoztatja egy esztrádműsorral. — A MEGYEI tanács művelődésügyi osztálya a járási művelődésügyi osztályok vezetőinek részvételével hétfőn délelőtt 9 órakor kibővített osztályértekezletet tart Egerben, amelyen a Pedagógiai Főiskola pedagógiai tanszékének tanáraival együtt a reformtörvény követelményeinek megfelelő szinten megtárgyalják a közösségi nevelés problémáit. ^ A KARÁCSONYI játékvásár Gyöngyösön, a Lenin út 8. szám alatt, a Bútorboltnál, Hatvanban pedig a Horváth Mihály úton, a Városi Művelődési Ház mellett nyílik meg december másodikán, szombaton. — TEGNAP délután jelentették telefonon a sarud! Kossuth Termelőszövetkezetből, hogy szombaton » termelőszövetkezet 1900 holdon — a tervezett területen — befejezte az őszi mélyszántást. Ezzel egy időben 100 holdon végzett az istállótrágyázással is. Az ötéves terv — Heves megyei könyvtárosok szemével Hét millió forint könyvtári célokra — 62 ezer olvasó — 420 ezer könyv — Nem lesznek fehér foltok A M A G Y A K könyvtárak nem azt kell kihangsúlyoztörténetében ugrásszerű fejlődést eredményezett a felszabadulás és a proletárdiktatúra kivívása. A népi demokrácia a könyvtárak fellendítését közüggyé tette, s a dolgozó nép rendelkezésére bocsátotta azt a hatalmas könyvmennyiséget, amely eddig kastélyok hűvös könyvtártermeiben, fényűző paloták gyűjteményeiben porosodott, elzárva az érdeklődők elől; és szinte erejét meghaladó módon támogatja a könyvtármozgalmat. A könyvtárak fejlesztése, gyarapítása állami ügy, „népgazdasági érdek” lett. A másfél év tizedes erőfeszítések meghozták az eredményt, ma már a lakosság 10—12 százaléka rendszeres könyvtári olvasó. De ez nem jelenti azt, hogy „itt van már a Kánaán” — még sok a tennivaló. A legfontosabb teendőket, az 1961— 1965-ös évek feladatait a könyvtárak ötéves terve határozza meg. A terv minden eddigit felülmúló fejlődést irányoz elő; a könyv eljut a legeldugottabb helyekre is, amelyek ma még „fehér foltok”, kiszélesítik a könyvtárak szolgáltatásait, bővül hálózatuk. Ezek országos feladatok, de ezek a tennivalók Heves megyében is. Az első szám, amibe az ember önkéntelenül is beleütközik a megyei terv tanulmányozása közben, hogy öt év alatt 26 ezer könyvtárlátogatóval nő az olvasók száma: ezzel táboruk másfélszer akkora lesz, mint Eger lakossága. Egy pillanatra felmerülhet a kérdés, hogyan lehet „betervezni” az olvasók számát, hiszen az nem termelési mutató, és sok mindentől függ, így az emberek érdeklődési körének tágulásától, könyvtárak iránti szimpátiájuktól és millió egyéb tényezőtől, amelyeket nehéz előre látni,, előre meghatározni, megtervezni. VALÓBAN, minden embert, minden olvasót más és más jellegű kapcsolat köt a könyvekhez. Ha tízen lépnek egy könyvvel tele terembe, majdnem valószínű, hogy mindegyik más külsejű, tartalmú, jellegű könyvet emel le a polcról. Nehéz a sokféle, előre nem látható igényekkel számolni, de a valóságban nincs is szükség ilyen, „egyénekre lebontott” precizitásra. Ha az előbbi esetet vesszük alapul, nunk, hogy mindenki mást választ, hanem azt, hogy az emberek hozzányúltak a könyvekhez, leemelték a polcról, belelapoztak, érdeklődtek. — Tehát minden különbözőségük ellenére is, volt bennük egy közös tulajdonság: a könyv szeretete. Az 1961/65-ös években nem lesz probléma a könyvekkel, a könyvek gyarapításával. A megye könyvtárainak állománya évente félszázezer kötettel nő, úgyhogy a tervidőszak végén eléri a 420 ezret. Majdnem félmillió bőrbe és vá szonba kötött vers, regény, ismeretterjesztő könyv! Természetes, ezt a mennyiséget úgy „válogatják” össze, hogy ne csak tíz ember különböző igényeinek feleljenek meg, hanem a hatvanezemyi olvasótábor minden tagja megtalálja az őt érdeklő irodalmat. Éppen ezért nemcsak a szép- irodalmi könyveket gyarapítják, az évi ötvenezer új könyvből mintegy tizenötezer mezőgazdasági és műszaki problémákkal foglalkozik. És ha már fentebb könyvvel tele "termet emlegettünk: 1965 végére minden könyvtár a tanács kezelésébe kerül, s a község vezetői gondoskodnak önálló, külön helyiségről. Megvalósul az „egy falu — egy könyvtár”-elv, a faluban levő több kis könyvtárakat egyesítik. A nagyobb községekben pedig — három-négyezer lakoson felül — függetlenített könyvtáros lesz, aki nem kenyérkereső munkája mellett dolgozik az olvasókért, hanem a falu lakosságának minél jobb könyvellátása lesz az egyedüli teendője. Már most főhivatású könyvtáros dolgozik Karácsondon, Lőrinciben és Poroszlón. A következő években pedig Verpeléten, Besenyőtelken, Abasáron, Adá- cson, Horton, Ecséden, Erdőtelken és Párádon kezdi meg a munkát. EMELLETT kiegészítik a könyvtárak hiányos berendezéseit, az olvasótermek „könyvtárszerűbbek” lesznek Városok, kis falvak, nagy falvak: mindenre gondoltak a terv készítői, s nem feledkeztek meg a legeldugottabb helyekről sem. A pusztákat, a néhány házból álló lakótelepeket ma a művelődési autó látja el — már ahová eljut. Még van a megyében körülbelül 30 kisebb település, üzemegység, lakótelep, ami kívül esik hatáskörén. A másik kocsi — ami szintén egyik ígérete az ötéves tervnek — megoldja ezt a problémát. Minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Régi mondás ez, de gyakran halljuk, ha tervezésről van szó s néha szkeptikus hangsúllyal. Főleg ha a tervek realizálásához pénz kell, s nem elég a tervezők körültekintése, „jóindulata”. A terv megvalósításának nem lesznek anyagi akadályai. Erre több mint hétmillió forintot fordít az állam. A megye költségvetése biztosítja ezt az összeget, s most már csak a könyvtárosokon múlik, hogy valóság lesz-e. A fejlődés őket is napról napra újabb feladatok elé állítja, ezekkel csak akkor tudnak megbirkózni, ha ők is lépést tartanak a fejlő3éssel, ha állandóan gyarapítják tudásukat. A körültekintő, alapos terv ezt is előirányozza: a megye könyvtárosainak fele a tervidőszak alatt az egyetemen könyvtárosi oklevelet szerez. De ugyanígy gondolnak a társadalmi munkások, a tisztelet- díjasok képzésére is, ők évente ötven-hatvan fős csoportokban egy-kéthetes tanfolyamokon sajátítják el a könyvtártechnikai és művelődéspolitikai alapismereteket. A TERV MA már törvény. Törvény, amely nemcsak kötelezi az illetékeseket, hanem közreműködésre buzdítja azokat is, akik eddig nem tekintették fontos feladatuknak a könyvtárak támogatását. A patronálók között első helyen áll a Hazafias Népfront-mozgalom, de nem maradnak le a MÉSZÖV és a nőbizottságok sem. Így a társadalom erőfeszítéseivel válik valósággá a terv, kél életre a törvény. Krajczár Imre műsora Erdőtelken este 7 órakor: Lampionok ünnepe Mongólia. Ulanc Bator: Szuche Bator tér. 1961. NOVEMBER 26., VASÁRNAP: MILOS November 26-a a MONGOL NEPKÖZTARSASÄG nemzed ünnepe, arra cmlékezéstilí hogy 1924-ben a Mongol Népi Forradalmi Párt vezetésével a gyarmati keleten először szakadt meg a külföldi és a helyi földbirtokosok uralma azzal, hogy ezen a napon megalakult a népköztársaság és elfogadták az ország alkotmányát. 1961. NOVERBER 27., HÉTFŐ: VIRGIL 45 évvel ezelőtt, 1916. november 27-én halt meg ÉMILE VER- HAEREN belga-francia költő, a legkiválóbb szimbolisták egyike. Műveiben sokat foglalkozott a nagyváros életével és a szegények felé emberi érzéssel hajolt. Költeményei közül műfordítóink sokat ismertettek a magyar közönséggel. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben ezen a napon halt meg fasiszta kínzói karmaiban ZOJA KOSZMOGYEMJANSZKAJA, a legendás hírű szovjet lány. A bátor partizánlány átszökött a frontvonalon és az ellenség háta mögött pusztította hadianyagukat. ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK: 260 évvel ezelőtt, 1701-ben ezen a napon született ANDERS CELSIUS svéd természettudós és csillagász, tőle származik a jég olvadási és a víz forráspontja között a hőmérőnek 100 fokra való felosztása (1742). 65 évvel ezelőtt, 1896-ban halt meg BENJAMIN GOULD amerikai csillagász. A csillaghalma zatokat és az állócsillagok mozgását tanulmányozta, majd az argentínai Cordovában levő obszervatórium megalapítója és vezetőjeként a déli félteke 100 ezer csillagának helyét mérte fel. FILM: Két él$t Egy feszült, eseményekben bővelkedő történelmi korszakkal, érdekes jellemekkel ismertet meg a Két élet című magyarul beszélő, kétrészes szovjet film, amelyet a hatvani Vörös Csillag Filmszínház mutat be november 26-án. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 26—27-én: Egy katona; meg egy fél EGRI BRÖDY 26—27-én: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 26- án: Tiszta égbolt 27- én: Lejtőn GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 26- án: A szerelem és a másodpilóta 27- én: A nagy Caruso HATVANI VÖRÖS CSILLAG 26- án: Két élet (I.—H. rész) 27- én: A szerelem és a másodpilóta HATVANI KOSSUTH 26- án: Szerencsés Tóni 27- én: Nincs előadás FÜZESABONY 26- án: Rocco és fivérei 27- én: A gyűlölet áldozata EGRI BÉKE 26—27-én: A macska kinyújtja karmait HEVES 26- án: Legénylakás 27- én: Borús reggel PETERVÁSARA 26- án: A riksakuli 27- én: Nincs előadás 7. — Eee .;. eeee. — Hogyan? — Eeeee... — kezével a szájára, majd a fülére mutatott. — Süketnéma szegény — jegyezte meg a termetes asz- »zonyság. Ekkor már mások is odafigyeltek. Bizonyára részvéttel néztek a fiatal emberre, aki ilyen korán elvesztette hallását és beszélőképességét. A vonat lassított. A zónahatárhoz értek. Gazsó szíve a tarkában dobogott. Minden pillanat egy órának tűnt. Úristen, az a kecskeszakállú, hogy tud ilyenkor újságot olvasni, az a néni meg, a túloldalon, milyen lelkinyugalommal köt. Egy ideig figyelte a kötőtűk mozgását. Milyen boszorkányosán táncolnak! S egyszerre hangosat dobbant a szíve! A kocsi végében ugyanis felhangzott: — Dokument! — Ich bitte den Schein! Az igazoltatás gyorsan haladt. Mindenki átnyújtotta papírjait, rendben, sorjában, a katona egy-kettőre megvizsgálta és visszaadta azokat. Gazsót kirázta a hideg. Már alig voltak előtte néhányan. Érezte, hogy izmai remegnek. Zseb- •kendőt kotort elő, megtörölte — Kontroll! Dokument — hangzott közvetlenül mellette. Meg sem mozdult. A termetes asszonyság átnyújtotta iratait, majd az ablaknál ülő férfi is. Erre Gazsó — mintha most vette volna észre az igazoltatást — keresgélni kezdett. Kiforgatta valamennyi zsebét, de az igazolványt nem vette elő. Keze alig észrevehetően reszketett. A kalauz és a katona már készen voltak az igazoltatással, csupán őrá vártak. — Nu? — kérdezte a katona, — Eeee;.. — nyögte, s véré jtékcsöpp jelent meg a homlokán. Tovább keresgélt. A termetes asszonyság részvételével, magyarázólag fordult a katona felé. — Süketnéma — mutatott Gazsóra. A kalauz lefordította. Mintha a katona vonásai is megenyhültek volna, amikor ismét ránézett a szinte kétség- beesetten keresgélő Gazsóra. A mozdony füttyentett. A katona kitekintett az állomásra, majd sürgetve Gazsóra nézett, mivel a többi kocsiban már végeztek az igazoltatásokkal. Végül is bosz- szúsan legyintett: — Eh! Kisietett a fülkéiből, a kalauz utána. Gazsót határtalan gyengeség fogta el. Cigarettára akart gyújtani, de a gyufaszál kiesett a kezéből. Észre sem vette, amikor a vonat elindult, s méltóságteljesen áthaladt a hídon; A Duna másik oldalán már feltűnt az amerikai katona, amikor Vörös felugrott és kezét nyújtotta Gazsónak. — Gratulálok, komám, sikerült. — Köszönöm — mondta bágyadtan, de csillogó szemmel Gazsó. — Megálltunk. Fogd a csomagodat és menjünk; — Igen — élénkült fel Gazsó — siessünk hátra. Köszönjük a helyet. Auf Wiedersehn! Az utasok szóhoz sem jutottak a csodálkozástól. Némán néztek a két jókedvű fiú után. Azok hamarosan elérték az utolsó kocsit. Az altisztek vigyorogva gratuláltak nekik; A fülkében a német már süteményt majszolt, a jugoszláv a szűkös csomagokat rendezgette, a lengyel, szokása szerint, fejét kezébe hajtva ült a helyén. Tehát mindenki itt van. Azaz... Lovász... De bizonyára ő is itt lesz hamarosan. Lódult a kocsi, a szerelvény elindult. — Lovász! — ordított Gazsó. — Ne kiabáljon! — lépett be az egyik altiszt; Gazsó hozzáugrott. — Hol van Lovász? Az altiszt gúnyosan, megvetően legyintett. — Elkapták a hülyét... Gazsó leroskadt. Alig tuda felfogni a szavak érelmét. Elkapták?... Nem, az nem lehet! ... Hogy szeretett volna végre révbe kerülni! Elkapták!... Szörnyű. És ezek?... Részűkről ennyi az egész? ... Egy gúnyos röhögés, egy kéz- legyintés?... Szeme szikrázott, amikor az altisztre nézett Egy mozdulatot tett, de Vörös hirtelen mellette termett. VII. — Mit akarsz? — súgta; — Ne csinálj szamárságot. Gazsó nem válaszolt. — Nézd — kezdte újra Vörös. — Itt humanizmusoddal, szentimentális érzelmeiddel nem sokra mégy:.. Gazsó felpattant — Eh! Az emberség, mindenhol emberség, a becsület meg becsület... Az altiszt lépett be újra. — Mondtam már, hogy ne ordítson! — rivallt rá Gazsóra. — Túl vagyunk a zónahatáron — vágott vissza. — Többé nem kell ránk vigyázni. Maga nekünk nem parancsol! Nemsokára új hazánkban, Franciaországban leszünk. Az őrmester gúnyosan elmosolyodott. — Akkor parancsolok csak igazán — s egyszerre ordított. — ötéves légiószerződést írtak alá, hülyék! öt évig harcoltok a francia idegenlégióban, ha közben meg nem döglötök. *’ Röhögött. A német kezében megállt a sütemény, a jugoszláv felugrott. A lengyel továbbra is fejét tenyerébe hajtva ült. Gazsó riadtan nézett Vörösre. — Most mit csodálkozol — próbált Vörös kedélyeskedni —, hiszen te magad is sejtetted a dolgot. — Most pedig, uraim —folytatta gúnyosan az altiszt —, vonatunk megáll. Amerikai ellenőrzés lesz. Nem kell félni tőle. Valóban, pár perc alatt végeztek az igazoltatásokkal. Fülkéjükbe be sem jött senki. Az egyik őrmester ezután ösz- szeszedte az igazolványokat. — Mire jó ez? — kérdezte Vörös. — Viszem vissza Bécsbe — nevetett az altiszt —, hogy mások is átjöhessenek vele. Az utolsó pillanatban leugrott a vonatról. Gazsóval forgott a világ. Vörös jókedvűen a vállára csapott. — Oda se neki, pajtás, majd lesz valahogy, Legalább világot látunk... Gazsó felugrott. — Hát ez vagy te? Ilyen szilárd a te elved? Becsben még az egész világot meg akartad hódítani, aztán már csak Amerikában akartál karriert csinálni, most pedig megelégszel azzal, hogy mint légiós „világot láss”. Fuj!... Vörös felugrott. — Hát ez már sok! Kirohant. Az őrmester meg akarta állítani, de a nagydarab legény félrelökte. Füttyszó harsant. A kocsi végén élesen felelt rá egy másik. (Folytatjuk)
