Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-22 / 275. szám

•prMüber S5„ srerd» NÉPÚJSÁG VALAMI Valami új kezdődött,, /nek kihatását csak ma- i ■ázzuk, de felmérni ma i talán nem is tudjuk .., ügy társaságban hangzott el a lelkes megállapítás, amikor a XXII. kongresszus került e beszélgetés központjába, az a kongresszus, amelynek jelen­tőségét — s ez egyáltalán nem profanizálás, sőt! — az is alá­húzza, hogy a baráti összejö­vetelek, rokoni látogatások, a mindennapok beszédtémája lett. Valami új kezdődött r~ hangzik innen is. onnan is, s ellenség, jó barát egyaránt nem tud szabadulni egyetlen földrészen sem e koneresszus hatásától. Magyaráznák, érté­kelik az emberek, jó szándék­kal, megelégedetten, ijedten én­kiforgatva, bízva és lelkesen kutatva, hol, hogyan lehetne, belekapaszkodni a kongresz- szuson elhangzottakba. Ko­runk kommunista kiáltványa vörös óriásként járja be nem­csak Európát, de az egész vi­lágot. Valami új kezdődött? Olvasgatom a kongresszus anyagát, amely nemcsak „tan­könyv” lehet, de hallatlan iz­galmas olvasmány, vagy for­dítva: nemcsak olvasmány, de a kommunista társadalom épí­tésének, a ma sajátos viszo­nyainak holnaphoz vezető ké­zikönyve. Olvasom a beszá­molóval kapcsolatos határo­zatot: ... A kollektív vezetés lenini elveinek visszaállítása és fejlesztése ...” S olvasom a felszólalásokat, emlékezéseket Leninre, a húszas évek elejé­nek hősi harcaira, és újra és újra megüti a szememet ez a kategória: ..lenini normák”. Valami új kezdődött? A kongresszus az SZKP po­litikai irányvonalát hagyta jó­vá és dolgozta ki, olyan idő­pontban, amikor a Szovjet­unió „belépett a kommunista társadalom általánosan ki­bontakozó építésének idősza­kába, a szocializmus megszi­lárdult a népi demokratikus országokban„ világszerte roha­mosan fejlődnek a béke és a haladás erői”; amikor nem végzetszerűen elkerülhetetlen a világháború; amikor a szo­cialista világrendszer sikere­sen fejlődik, erősödik és az emberi társadalom haladásá­nak döntő tényezőjévé vált. Fejlődő, változó körülmé­nyek között diadalmasan do- goznak a kommunista és mun­káspártok, a világ jó részén megvalósítva Marx, Engels, Lenin tanításait és jóslatait, tudományos megállapításait. Valami új kezdődött? Nem. Nem kezdődött semmi új, legalábbis úgy nem, ahogy sokan és jó szándékkal is ér­telmezik, nem kezdődött sem­mi, ami más lenne, ami eltérő lenne a marxi—lenini eszmék­től, csak folytatódik és betel­jesedik a diadalmas eszme céljainak megvalósítása. A személyi kultusz éveinek nemegyszer tragikusan sötét időszakát, az eltérést a lenini normáktól, felváltja, felvál­totta a „visszatérés a lenini normák”-hoz. A kongresszu­son nem mondta egyetlen fel­szólaló sem, nem szerepelt Hruscsov elvtárs beszámoló­jában sem ez a megállapítás, hogy „valami új kezdődik”. Következetesen és nyíltan be­széltek azokról az évekről, amelyek során ugyan előreha­ladt a szovjet állam, a szovjet nép, de amely évek alatt az előrehaladást, ártatlanok vére és tragédiája kísérte. Követ­kezetesen és nyíltan esett er­ről szó, éppen azért, hogy or­szág-világ lássa, nem valami új kezdődik a XXII. kong­resszussal, ami a marxizmus— leninizmus elveit illeti, ha­nem véglegesen és visszavon­hatatlanul leszámolva a sze­mélyi kultusszal, a dogmati­kusokkal, visszahelyezték a pártélet elméletének és gya­korlatának középpontjába Cezi tette már egyébként a XX. kongresszus is) a lenini taní­tásokat, a lenini gyakorlatot. Miért van mégis kétségtelen sikere ennek a megfogalma­zásnak: „valami új kezdő­dött ...” Miért, hogy nagyon sokan nem abban látják ennek a kongresszusnak fő jelentő­ségét, hogy megjelölte a kom­munizmus építésének útját és eszközeit, hogy meghirdette a kommunizmus manifesztu- mát, hogy megállapította: nem elkerülhetetlenek a világhábo­rúk? Miért, hogy nagyon so­nkán nem abban látják ennek a kongresszusnak fő jelentősé­gét, hogy végérvényesen le­számolt minden visszahúzó, dogmatikus erővel, hogy éle­sen elítélte a revizionista áru­lást? Miért, hogy „valami új­ról” beszélnek, amikor ebben az értelemben semmi új nem kezdődött? Az ok semmiképpen sem abban keresendő csak, hogy nem volt idő, vagy ha volt, hát kevés, volt a kongresszus anyagának feldolgozásához, végiggondolásához. Talán az is közrejátszik, hogy a ma gene­rációjának egy jelentős réte­ge olyan időben került közel, alkotott véleményt a munkás- mozgalomról, amikor e mozga­lom torzításainak tükrében szemlélte saját magát és a kö­rülötte folyó életet is. 1917 és 1919, a szovjet párt és a ma­gyar kommunisták harca, küzdelme történelem volt már csak a mi számunkra, ame­lyet. ráadásul nem is a leg­jobban ..megírt” történelem­könyvekből tanultunk. A XX. kongresszus óta eltelt időszak mind határozottabban körvo­nalazta azt a bel- és külpoli­tikai koncepciót, amely a marxista pártok tevékenysé­gének alapja, amely meghatá­rozza az egész világ népeinek jövőjét általában, s konkréten a szovjet nép holnapját. Nincs az emlékekben, a személyes tapasztalatokban összekötő láncszem a lenini évek és a ma nagyszerű, története kö­zött. Nem, semmiképpen sem kezdődött „valami új”, valami olyan, ami eddig soha nem volt, valami olyan, amely homlokegyenest mást jelentés mást akar, mint amit az em beriség legjobbjai akartak hosszú-hosszú évszázadok óta. A rparxi—lenini eszmék, s ezeknek az eszméknek védel­me, tisztaságuk tiszteletben- tartása az emberért folyó po­litika, ugyanakkor mindennek elvetése és elítélése, amely et­től idegen, amely ezzel szem­behelyezkedni próbál: ez új­ból — és nem új politika. Gyurkó Géza fl XXII. kongresszus munkánk erőforrása Baják Istvánnak, a Málravidéki Szénbányászati Tröszt igazgatójának nyilatkozata fását. Ez kismértékben ma ia megvan üzemeinkben. — Az SZKP programja as ipari termelés növekedésé­ben legfontosabb feladatként a termelékenység növelését szabja meg, a Szovjetunió­ban el kell érni a világ- viszonylatban legmagasabb munkatermelékenységet. Ho­gyan fog emelkedni a terme­lékenység a tröszt üzemei­ben? — Megint csak ötéves távla-, tokban tudok beszélni... 1965- re 2,2 millió tonna szenet kell adni évente népgazdaságunk­nak. Ez jelenlegi tervünkhöz képest 10 százalékos növeke­dést jelent. Hogyan fogjuk ezt a feladatot teljesíteni? Nem létszámemeléssel! Elsősorban a gépesítéstől, a teljesítmé­nyek, s ezen belül a termelé­kenység növekedésétől várunk eredményeket. A teljesítmé­nyeknek, 1960-hoz viszonyítva, 16—20 százalékkal kell növe­kedniük. A lehetőségek e cél­kitűzések elérésére adva van­nak: szakmai továbbképzések, újítások, munkaverseny kiszé­lesítése, stb. örvendetes tény, hogy az újítások — ha szám­szerű növekedésről nem is be­szélhetünk — gazdasági szem­pontból egyre- értékesebbek. Biztosra vehetjük, hogy az új technika alkalmazásával, a magas színvonalú munkaszer­vezés segítségével, a dolgozók műveltségi és műszaki színvo­nalának emelésével, a fizikai és szellemi munka nagyobb összekapcsolásával, a vállalati kollektívában a mérnökök és egyéb szakemberek arányának növelésével feladatainknak eleget teszünk, s munkánk ered­ményeivel ml magunk is hoz­zájárulunk a kommunista tár­sadalom felépítéséhez.* Mun­kánkhoz nagy segítséget nyúj­tanak a XXII. kongresszus hasznos tanulságai — fejezte be nyilatkozatát Baják István elv társ. íelttszövetk ezetl 9 Egerben — Hruscsov elvtárs kong­resszusi, a programot előter­jesztő beszédében azt han­goztatta. főleg ott létesítenek energetikai bázisokat, ahol felszíni kitermeléssel kiak­názható szénkészletek van­nak. Mik a tröszt célkitűzé­sei a külszíni fejtésekkel kapcsolatosan? •— A külfejtési tervek mű­szaki fejlesztési előirányza­taink gerincét képezik. To­vábbra is a külfejtés gépesíté­sét, korszerűsítését tartjuk szem előtt, Azért, mert ez a termelési módszer a legmoder­nebb. leggazdaságosabb, s a legbiztonságosabb is a mély­művelésekhez viszonyítva. És a fejtési veszteség is kevesebb. Ha az össztermelést tekintjük, jelenleg 30—31 százalék jut a külfejtésre. Ez a szám már jö vőre emelkedni fog: a külfej­tés adja a tröszt termelésének 38 százalékát. A visontai — előkészületben levő — külfej­tésről még csak ezután dolgo­zunk ki részletes terveket. Minden rendben? Igen! Baráti összefogás a Mátravidéki .Fémmüvekben ÓRIÁSI csattanásokkal, na­gyokat dübögve mozognak a Mátravidéki Fémművek 5-ös és 1-es üzemének gépei, s las­san, olajosán fénylőn kanyaro­dik az asztalon a monstrum kombájnokat mozgató lánc. Szorgos munka folyik az üze­mekben. Fiatal asszonyok mechanikus mozdulatokkal végzik munkájukat, de a csar­nok mélyéről a gépek zörején túljut a vidám dalolás és egy fülig piruló kislány szégyellő- sen fordítja el olajtól maszatos arcocskáját és a félig énekelt sláger: „Nekem is kell vala­ki ...” még itt zsong a szürke falak között. Az iroda felől magas, szikár ember közeledik. Kék köpe­nyének fel-felcsapódó szárnya olyan benyomást kelt, mintha a csapkodó köpenyszámyak vinnék előre, nem pedig a hosszúra nyúlt lábak. — Jó napot kívánok, tessék rwsi Az elmúlt vasárnap négy helyről adott kapcsolt közvetítést 1 t Magyar Rádiód a labdarúgó-szurkoA lók örömére. Az f öröm azonban néha | üröm is lehet: a sok­ból is megárt a jó. A 1 I négy hely azt jelen­tette — egy félidőt közvetítettek csak —, hogy egyetlen helyről sem tudtunk meg lé­nyegében semmit, hogy egyetlen mérkő­zés izgalmát, hangu­latát sem tudta át­venni a rádiónál iz­gulni akaró szeren­Í csellel* szurkoló. Tatabányán éppen lövésre lendítette a lábát Albert ... Ami­kor Győrben gól esett és. éppen hárított a gyári védelem, ami­kor Salgótarján­ban ... megtudtuk, hogy most Lahos lőtt élesen a jobbsarokba, de __ In kább csak két helyről! Régi és be­vált közvetítési for­mája volt ez a rádió­nak. Lehetett szur­kolni, izgulni, s nem kellett káromkodnia a tájékozatlan rádió- hallgatónak. Kevesebb, több! (—ó) parancsolni/— mutat az iroda ajtajára Szőke La jós üzem­vezető. A belső irodában már csak a halk zümmögéssé gyengült gépek zaja hatol be. A szobá­ban asztalok, tervrajzok. — Átszervezzük az üzemet, és ezt lehetőleg úgy kell meg­csinálni, hogy a termelésből „kiesés” ne legyen. Nem lesz könnyű munka! De ahogy most dolgoznak a munkatár­saim, bízom benne — sikerül. Mindenki igyekszik a lehető legtöbbet adni, most már kez­dik magukénak érezni ezt a gyárat, az üzemet. De nem így volt évekkel ezelőtt — sorolja az érveket. Valóban, évekkel ezelőtt a Mátravidéki Fémművek legel­maradottabb üzemei közé tar­tozott az 5-ös és az 1-es, Selejt selejt hátán, és ha nem tudta teljesíteni tervét a gyár, bizto­san első helyen érte bírálat az említett üzemek kollektíváját — Szinte büntetésnek számí­tott, ha valakit ide helyeztek — mosolyodik el az üzemveze­tő. De ennek már vége! Bizto­san megérti, ha elmondom, hogy egyes vezetők képesek szabadságukról bekukkantani a gyárba és érdeklődnek: nem kell-e valami, vagy egyáltalán, hogy megy a munka. MINTHA CSAK az üzemve­zetőt akarná igazolni, halk ko­pogtatással, fekete hajú férfi dugja be bejét az ajtón. — Minden rendben? — Igen! — válaszol az üzemvezető. Somogyi Jóska volt, a tanulmányi szabadsá­gon levő diszpécser. De sorol­hatnám a többieket is: Orfi Bélát, Vaskó Józsefet­E hangulat mellett szinte biztosra vehető, hogy az 5-ös és az 1-es üzemek dolgozói be­hozzák a szeptemberi lemara­dásukat és az év végén büsz­kén ülik körül a baráti asz­talt. A harmadik negyedévet 98 százalékra teljesítették az üzem dolgozói, csak szeptem­ber hónapban bekövetkezett szabványváltozás miatt nem tudták tervüket teljesíteni. Fontos e két üzemnek a ter­melése azért is, mert jelentős exportrendelésesket bíztak az itt dolgozó munkásokra. Közel harminc országba szállítják az 1-es üzem gyártmányait, a Pannónia Külkereskedelmi Vállalat osztályozó raktárából, így jut el a kis Mátra vidéki gyár terméke a távoli orszá­gokba, öregbítve továbbra is a magyar munkások hírnevét. — Még azért igen sok prob­léma is van. Bizony, munká­saink nem veszik észre, hogy forintokon járnak, akkor is, ha éppen nem csilloggó pénzdara­bokról van szó, csak esetlég egy-két elhullott láncszemet rúgnak fel a földön. Sajnos, akad még ilyen ember nálunk, de egyre kevesebb. De ezeket is neveljük, szép szóval és szi­gorral, példamutatással, vagy ha muszáj, büntetéssel. SZŐKE LAJOS üzemvezető példákat mondott arra, miként, hogyan segítik a tapasztaltabb, régi munkások az új embere­ket, ki hogyan áll helyt mun­kaköri kötelességén túl is. Lassan egybekovácsoiódnak a munkások, közös akarattal a legfontosabb feladatok megol­dására összpontosítják az erő­ket. Most a lemaradások pót­lása. a terv maradéktalan tel­jesítése a legfontosabb. Ezen dolgoznak -mindnyájan, veze­tők és munkások egyaránt- Kovács János Kopaszok, reménykedjetek! Egy fiatal khartum! orvos értesítést kapott arról, hogy megnyerte az amerikai Fra- zer-alapítvány 10 000 dolláros diját, amelyet „a kopaszság elleni harc döntő eredményei­re” írtak ki. A dijat november 9-én Aix-les-Bamsben nyúj­tották át. Az Egészségügyi Világszer­vezet statisztikája szerint há­romszázmillió kopasz ember él a világon, Hétfőn este ünnepélyes ke­retek közt nyitotta meg Ta­kács Imre, a Hazafias Nép­front városi titkára Egerben a termelőszövetkezeti akadémi­át, amelyen mintegy hatvan hallgató vesz reszt, Eger négy termelőszövetkezetének vá­lasztott vezetői és brigádve­zetői. Takács Imre ismertette a tsz-akadémia célkitűzéseit, el­mondotta, hogy a hetenként megtartott — összesen tíz elő­adás - tíz témakört ölel fel, 3 ezek olyanok, amelyek mégis-- mertetik a tsz vezetőit és « brigádvezetőket a legszüksé­gesebb mezőgazdasági fogal­makkal. A megnyitó után került sor Tamás lAszló — a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője — első előadására, amelyet „Merre tart a világ mezőgazdasága, a magyar mezőgazdaság adott­ságai” címmel tartott meg. Novemberi gólya Ami az időjárást illeti valljuk be őszintén és fér­fiasán, minden kertelés nélkül... Szóval, hideg van. Az a néhány dermedt falevél sem tud már emlékeztet­ni az elmúlt^szép időkre, arra az augusztusi 35 fokra, amikor lógott a nyelvünk. Most alig győzzük kinyomogatni az ujjunk hegyéből a hideget... Augusztus... Költöző madarak, fecskék és gólyák hó­napja.,. Mikor jössz el megint hozzánk és ölelsz melen­gető kebledre!... Ki tudja, meddig álmodoztam volna még az egri Makiári út csöppet sem barátságos járdáját taposvay amikor egy félig gunyoros, félig közömbös pillantását szemmel néztem össze... Ijedtemben a számon kilehelt pára kérdőjellé merevedett. Az úton egy gólya ácsorgóit!! Hosszú csőrét néha a tollai közé bökte, majd ferdén rám­sandított. Volt a szemében valami ellenállhatatlanul bősz- szantó, és ugyanakkor könnyekig megkacagtató kifejezés, — Hát te...? — kérdeztem. A csodálkozástól kitátott szájamra .bámult, majd fél- lábra állt. — Kevés a béka erre — vonta meg aztán a vállát. — No igen, mert tudod, most november van — igye­keztem szívélyes lenni hozzá. — A béka kétéltű — foly­tattam. — Darwin szerint átmenet a hal és a gyík között, tehát olyan átmeneti állat. Te viszont költöző madár vagy.,, — Aha... — bólintott, de láttam rajta, hogy nem érti tökéletesen, amit mondani akarok. — Szóval — pirultam el o hidegtől — azt hittem, hogy te is elköltöztél. A gólya most leeresztette a lábát, de csak azért, hogy a másikat emelhesse föl. — Elszámítottam magam, aztán ittrekedtem. Most al­bérlő vagyok, amott ni! — csőrével egy drótkerítés felé bökött, ahol egy nagy kutyaól és egy kis kölyökkutya ücsörgött. — Hát így történt — mondta a gólya. Biccentett egyet, majd a nyitott kapun elgondolkodva besétált. A kölyök­kutya rögtön hozzászaladt. — Hol jártál?.., — vakkantotta és szaporán rezegte tie a farkát, jelezve, hogy fázik és hogy örül a piroscsörünek. —■ Beszélgettem — feleli a gólya, a halvány égre san­dítva... önkéntelenül féllábra álltam, majd búcsút intve, len vábbsiettem, Kátai Gabor A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresz­szusa soha el nem évülő beszédtéma. Ez a kongresszus hatalmas erkölcsi-ideológiai vértezettseget adott a kom­munista-mozgalomnak, s ez a kongresszus szabta meg a kommunista társadalom felépítésének prognózisát is. Ter­mészetesen — a Szovjetunió Kommunista Pártja — nem elvont következtetésekre alapítja ezt a prognózist, hanem a szovjet társadalom jelenlegi stádiumának, mozgásának, e mozgás világosan kirajzolódó irányának és számokkal mérhető ütemének ismeretére támaszkodik. Itt már nem utópiáról, nem elképzelésekről, hipotézisekről van szó, nem találgdtásokról. hogy mi lesz évtizedek múlva, most programról, tudományosan megalapozott, menetrendszerű munkáról, ' tervszerű haladásról, pontos számításokról, a legközelebbi jövőről van szó. Erről a legközelebbi jövőről beszélgettünk Baják István elvtárssal, a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt igazgató­jával, az MSZMP megyei pártbizottságának VB-tagjával. A legközelebbi jövőről beszélgettünk, arról, hogyan feste­nek a tröszt legfontosabb feladatai a XXII. kongresszus és az SZKP programjának fényében,,. — A kongresszuson sok szó esett a komplex gépesítésről és az automatizálásról. Tu­domásunk szerint, a gépesí­tés mértékét vizsgálva, el­lentmondások mutatkoznak a szállítás és a jövesztés kö­zött. Várható-e javulás ezen a téren? — A szállítás gépesítése üze­meinkben százszázalékos. A jü- vesztésre nem áll ugyanez. És sajnos, az elkövetkező években nem is beszélhetünk a jövesz- tésnél komoly gépesítésről, mert a jelenlegi körülmények ezt nem teszik lehetővé. Mi­lyen körülmények ezek? Be- ágyazásos telepeink vannak, s a gépesítés a meddő összemor- zsolódását eredményezné. A meddő összemorzsolódása kö­vetkeztében plédig ugrássze­rűen megájjvvekvdne a rostálási veszteség, «ni jelenleg 14 szá­zalékon áll. Így, míg helyes megoldást nem találunk, a fo­kozottabb gépesítés nem lehet­séges. Természetesen, más te­rületen gépesítünk. Az ötéves terv végére 20 százalékban gé­pesítjük a rakodást. Automati­zálás? Teljes tökéletességgel ki akarjuk építeni a fő szállító- szalagok központosított irányi­Megnyílt a lern akadémi;

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents