Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1961-11-22 / 275. szám
4 NÉPÜJSÁG 1961. november 22., szerv/cr(*a iSfisfr Jé, itt vagy? — Jé, megjöttél? Itt vagy? — tárja ki szélesre az ajtót a barátom, mikor észreveszi, hogy én vagyok. — Nem — mondom én —, most éppen zaharinos zacskóra rajzolt szentképeket árulok a Tűzföldön. Mire valók az ilyen kérdések? Komolyan nem tudod, hogy itt vagyok. — Apropó, figyelj csak ide! Kiszámították, hogy egy ember 50 év alatt 10 évet ilyen buta kérdésekre fecsérel. — No és mennyi ideig tartott a számolás? — Pontosan 15 évig ... —1 zár — ■— A TÉLI oktatási tervek megbeszélésére gyűltek ösz- sze tegnap az egri járási KISZ-bizottság aktívái. A megbeszélés során néhány általánosan előforduló probléma vetődött fel, amelynek megoldásával nagy segítséget kaptak a fiatalok további munkájukhoz. — TEGNAP este tartotta meg vezetőség-újjáválasztó taggyűlését az egerfarmosi egyesített községi pártálap- szervezet. Az iskolában megtartott választáson az új vezetőség Dráviczki Imre pedagógust választotta meg az alapszervezet új titkárának. — A HAZAFIAS Népfront egri járási elnöksége november 24-én ülést tart. amelyen megbeszélik a népfront-mozgalom előtt álló feladatokat s a járás jogi tájékoztatásáról szóló előterjesztést. — HÉTFŐN ESTÉRE 240 holdon végeztek a szőlő fedésével a markazi Mátravölgye Tsz tagjai. Előreláthatóan péntek estére fejezik be az összterület — 534 hold szőlő fedését. Napjában 30—40—50 fogat végei ezt a fontos munkát. — DECEMBER 3-ÁN Télapó bál lesz az egri művelődési házban; amelynek külön érdekessége, hogy minden vendég ajándékot kap a gyermekkort idéző, nagysza- kállű Télapótól. — AZ EGRI Rákóczi Termelőszövetkezetben az elmúlt héten végezték az őszi betakarítási munkákkal. Már csak az őszi mélyszántással és a k.u- koricaszár vágásával vannak elfoglalva a tsz tagjai. A szárvágást két napon belül befejezik. — PETÖFIBÄNYÄN 10 üzemi KST működik 2050 taggal. A céltakarékosság érdekében összefogott bányászok havi megtakarítása 300 ezer forint. Egy jelentős kulturális alap , felhasználásáról BÁRMILYEN összegről legyen is szó, ha arról beszélünk, hogy az a kulturális színvonal emelését van hivatva szolgálni, arra mindenképpen azt a jelzőt használhatjuk, hogy — jelentős. Jelentős, mert valamit megindít, jelentős, mert valami meglevőt még jobbá tenni igyekszik az anyagiak biztosításával. Ebben az írásban a KPVDSZ és a MÉSZÖV kulturális alapjának, az évi 135 ezer forintnak felhasználásához fűzünk néhány megjegyzést, néhány gondolatot, és itt-ott bírálatot. Nos, miről is van szó lényegében? A földművesszövetkezeti dolgozók után bjzonyos kulturális alapot térit az fmsz a központi kulturális alapra. Ez egy évben körülbelül 46 ezer forintra tehető, amelyhez az országos központ 85 ezer forintot ad. Így van összesen a megyében 131 ezer forint a MÉSZÖV és KPVDSZ közös kulturális alapján. Efölött a két szerv közös megegyezéssel rendelkezik. Itt kezdődik aztán az a pont, amelyikkel vitába lehet szállni, mégpedig azzal, hogy ha nem is a felhasználást, de az elosztást nézzük — vajon helyes-e így, ahogyan azt csinálják, vagy nem. Nézzük az elmúlt évi döntést: öt kultúrotthon, az apci, hatvani, hevesi, szihalmi és káli kapott összesen 12 ezer forintos támogatást. 11 300 forintot kapott az Egri I. számú Általános Iskola iskolaszövetkezeti csoportja, hatezer forintot a hevesi művészeti csoport, 1500 forintot a karácsondi színjátszók használtak fel, amikor Salgótarjánban vendégszerepeitek. Megvett a MÉSZÖV három teljes színházi előadást, s fedezte a seregszemlék kiadásait. Az elmúlt évben összesen 48 ezer forintot fordítottak kultúrcsoportok támogatására. Elég kevés jutott ismeretterjesztésre, de jó befektetés volt a most már vándorló két vetítőgép is, amit szintén az elmúlt évben vásároltak. NEM PONTOS ez a felsorolás, nem egyezik revizori szemmé! nézve a felsorolt pénzösszeg és a meglevő 131 ezer forint. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megnézzük, hélyes-e ez az elosztás, hélyes-e a felhasználás. A kulturális alap nem egyszerűen művészeti alap. Mert ha az lenne, akkor érthető a MÉSZÖV és a KPVDSZ álláspontja, miszerint oda ad je- jentős összeget, ahol „jól dolgozik a kultúrcsoport.” Ez nem lehet végleges és helyes álláspont. Mert: elsősorban a kulturális alap az fmsz dolgozók kulturális életét, annak fejlődését kell, hogy szolgálja. Mármost, ha egy kis faluban nincs csoport, csak három fmsz-dolgozó, akkor ők már nem is részesülnek abból a kulturális alapból, aminek egy része végeredményben a dolgozók pénze? Nem illeti meg a három embert egy színházlátogatás, egy szakmai, vagy művészeti folyóirat ebből a pénzből? Csak olyan helyre adnak pénzt a központi kulturális alapból, ahol csoportok vannak, ahol jó munka folyik, de miért nem adnak olyan községeknek, ahol ugyan még nincs kultúráiét, de vannak fiatalok, lelkesedés is van, csak éppen a meginduláshoz lenne szükség egy kis pénzre. Jó, hogy Hatvanban sok fmsz- dolgozó van, Hevesen is, de azért ott sok más szerv is tart fenn csoportot, s mindössze annyit ér ez a külön kultúrcsoport, hogy az fmsz is elmondhassa — lám, nekünk is van itt kultúrcsoportunk. Ebből az összegből olyan helyeken kellene kulturális életet teremteni, ahol más nincs, ahol talán egy olvasóterem berendezése és megnyitása többet jelentene . a falunak, mint a nehezen összetartható kultúrcsoportnak az örökös próba. FELVETŐDHET az a kérdés is, hogy az egri \. számú iskolának miért ad ilyen nagy összeget a közös kulturális alapból a MÉSZÖV? Utánajárva a dolognak, mégis az világlik ki, hogy talán itt nyert legjobb befektetést a kiadott összeg. Mert az iskola növendékei maguk is tagjai a földművesszövetkezetnek, 20 forintos részjegyük van, évek óta működtetnek egy kis mindenes-boltot az iskolában, s amikor a kultúrcsoportjuk megalakult, mi sem volt természetesebb, mint hogy a földművesszövetkezeti tagok gyerekei ilyen kultúrcsopor- tot alkottak. Azóta felszerelte őket a közös kulturális alap és saját bevételük sok szép ruhával, például most a 11 300 forintért német ruhát vettek és egy új magyar garnitúrát. Amellett, hogy kapcsolatuk az fmsz-szel az élet kapcsolata, csoportjuk aranyérmet nyert az úttörők művészeti fesztiválján. S ha az is felvetődik, hogy miért éppen ez az egri iskola kapta ezt a támogatást, és nem egy falusi iskola, arra is készen kaptam a választ: csak zörgetni kell, csak kérni kell, s a MÉSZÖV segít. Más iskolának is eszébe juthatna ilyen módon segíteni a község kulturális igényeinek kielégítésén. Hevesen is jártunk ez ügyben, hogy vajon hogyan használták fel a múlt évi hatezer forintot? Háromezer forintot egyszeriben elnyelt a kultúrotthon tatarozása. A maradék háromezer meg bizony jól szétfolyt. 784 forintba került a színházjegy, amelyet dolgozóiknak vásároltak. Egy-egy alkalommal 200 forintba került a kultúrcsoport szállítása saját gépkocsin. Szereplések alkalmával 10Ó—130 forint ment el hűsítő italra Ebből fizették a tánccsoport-oktató tiszteletdíját is. Egyszóval, hamar el lehet ezt az összeget költeni! De itt legalább 160 dolgozó van, akik számára saját alapjukból biztosítják a klub működését, ahol aztán valóban kulturális élet folyik. A hevesiek azon bánkódnak, hogy milyen szépen eltervezték a- falurádió dolgát, a párt és a tanács is egyetértene vele, de nem ad engedélyt a MÉSZÖV a magnó megvásárlására. Amikor Hatvanban jártam, akkor meg a hatvaniak panaszkodtak, hogy nem tudják megcsináltatni a klub TV- jét, mert nem engedélyezik a kulturális alapból a mintegy 1200 forintos költséget. Ez egyik sem egészen helyes, hiszen a kulturális alap mégis- i csak arravaló, hogy abból az arra kijelölt vezetők megvalósíthassák elképzeléseiket, hogy a közösséggel való megbeszélés alapján teljesítsék az ő kérésüket. S ha annyira sincs szabad kezük, hogy egy TV-t megcsináltathassanak, vagy egy jó elgondolást valóra váltsanak, akkor ez a kulturális alap nem az, aminek lennie kell. Ennek közvetlenebbül kellene szolgálnia a dolgozók kulturális kielégítését, közvetlenebbül és elérhetőbb módon kellene arra irányulnia, hogy a saját alap és a közös alapból kapott összeg azt a célt szolgálja, ami a többség kívánsága. AZ ÍRÁSOMNAK ezt a címet adtam: egy jelentős kulturális alap felhasználásáról. Széles skáláját nyithatja meg a vitatkozásnak ez a cím, s az a néhány felvetett gondolat, amellyel csúpán azt szerettem volna bizonyítani, hogy bár a nemrég lezajlott központi revízió helyesnek találta a MÉSZÖV és KPVDSZ közös kulturális alapjának a félhasználását, illetve felosztását, mégis van egy olyan gondolatom, hogy ez a maga nemében valóban jelentős összeg nem egészen oda kerül, ahol a legjobban kamatozna, ahol a kulturális alap, a pénz valóban kultúrát teremtene, valakiknek segítségére lenni abban, hogy új formákat, vagy módokat felhasználva, bővítsék tudásukat, szélesítsék látókörüket. Cs. Adärn Eva ÓZÓmes, 1961. NOVEMBER 22., SZERDA: J ly CECILIA 45 évvel ezelőtt, 1916. november 22-én halt meg JACK LONDON amerikai író. Kalandos ifjúságát Martin Eden című regényében írta meg. Első sikerét a Vadon szava című kalandos regényével aratta. Ettől kezdve állatregényeivel (A beszélő kutya, A farkas fia) a kapitalizmus ferdeségeit pellengérez- te ki, a Vaspatá-ban a fasizmus eljövetelét, majd a munkásosztály győzelmét jövendölte meg. 60 évvel ezelőtt, 1901-ben e napon halt meg ALEKSZANDE KOVA* LOVSZKIJ orosz biológus, aki a gerinctelen állatok embrio-kutatáJACK LONDON sa révén az összehasonlító embriológia megalapozója lett. 20 évvel ezelőtt, 1941-ben a fasiszta német csapatok körülzárták Leningrad városát. A blokád alatt a város utánpótlását a doga-tó -jegén keresztül végezték. 1957-ben ezen a napon írta alá 64 ország kommunista pártjának képviselője Moszkvában a BÉKE MANIFESZTUMÁT. A LIBANONI KÖZTÁRSASÁG 1943. november 22-én alakult meg. ÖRSGSZE Tegnap 18,59-kor döbbenve észre, hogy szem. A felismerés olyan váratlan volt, hogy egy pillanatig, pontosan 19 óráig csak der- medten álltam, aztán rezignáltan lehajtottam öregedő fejem, s ezt suttogtam: — Vége az ifjúságnak ... Isten veletek: szerelem, játék, köny- nyedség ... Agyő! Most, ahogy ülök és gondolkodom, kicsit kesernyésen, kicsit belenyugodva ameg- változhatatlanba, most kezdem méregetni visszafelé életem apró kis kockáit: igen, már azelőtt is akadtak jelek, amelyek arra mutattak, hogy öregszem. Már volt, aki bácsinak szólított. Újabban megfordultam a 16 éves lányok után, amit utoljára 15 éves koromban tettem. Papucsban járok otthon. Rigolyáim vannak: két deci szódába féldeci tiszta vizet kérek. Kezdem hanyagul kötni a nyakkendőmet. A feleségem jó ideje nem féltékeny rám... Igen, most így visszagondolva, ezek a jelek félelmetes biztonsággal vezettek az elkerülhetetlen vég felé, a felisa o 9 mérés felé: öregszem. De tegnap délután 18,59-kor elemi erővel tört rám a kegyetlen igazság ... Ott álltam a kirakat előtt. Álltam és egykedvűen nézegettem a nyakkendőket, ingeket, zoknikat, hátam mögött zajlott- az élet, csinos nők suhantali, aprókat nevetve és én csak álltam és néztem a kirakatot. Egy jégét alsóval szemeztem. Tegnap délután 18,59-kor. Puha, meleg, jégár alsó volt! Beteljesedett; öregszem! (egri) délután megvettem öregEGR1 VÖRÖS CSILLAG Tiszta égbolt EGRI BRODY Mágnás Miska GYÖNGYÖSI PUSKIN A csinos férj GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Nincs előadás HATVANI VÖRÖS CSILLAG Nincs előadás HATVANI KOSSUTH Alomrevü FÜZES ABONY A Kobra-akció HEVES Kenyér és rózsák PETERVASARA A mi édesanyánk Egerfarmoson este 7 órakor: Tartoffe 1 aavwwvwáaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaá óaaaaaóaáaaaááaááaáaaaaaáaaaaaaáaáaaáá/naáaaáaaáaaaaáaaa^vvvvááaaaaaáaaaaaaaaaáaaaáaaaaaaaáaaaaaaaaaaaááaa.ááaaaáaaaaaáaaaaaaaaaáaáaáaaaááaaaááaáaaaaaaaaA’ Nem tudom, ez a név: Vörös József, mond-e neked valamit, de... — Te vagy az? — vágott közbe Gazsó. — Igen. A boxoláshoz értettem csak, semmi máshoz. De a „felszabadulás” után kénytelen voltam más munkával is próbálkozni. De nekem ebből elég! Nekem ne szabja meg senki, mit és hogyan csináljak, s ne nézzen rám görbe szemmel, ha nem tapsolok ütemesen a többivel. Újjáépítés? Hároméves terv? Távlati célok? Hagyjanak engem békén, hagyjanak engem úgy élni, ahogy én akarok. Ha felfordulok éhen, hagyjanak ott, de ha meggazdagszom és két kézzel szórom a pénzt, akkor is hagyjanak. Államosítás! Egyenlőség! Eh! Egyenruhába húzzák az emberek egyéniségét! Megnyirbálják az emberi lélek szárnyalását! Megsokalltám! s nos . .. három napja kint vagyok ... En is úgy kódorogtam, mint te..; De ne csüggedj! Nyugaton korlátlanok a lehetőségek, de szemesnek, könyörtelennek kell lenni, mint a ringben. Ha kell ököllel szerezz érvényt igazadnak! Aki utadat állja, annak verd szét a pofáját, érted?! Gazsó. kábultan hallgatott — Remélem, ezentúl együtt maradunk — folytatta a másik. — Együtt, és meghódítjuk a világot! Szeme csillogott. Gazsőt egy megmagyarázhatatlan, szorongó érzés kerítette hatalmába. — Meghódítjuk? Mi ketten? — dadogta. — Igen. Vagy félsz? Vissza akarsz menni Pestre. — Nem. Azt nem. Legalábbis egyelőre;.. — Nohát akkor! Légy erős, kíméletlen, hiszen veled szemben is ilyenek lesznek! No! Most még szundítunk egy kicsit, hajnalban pedig irány Bécs! Gazsó visszaballagott padjához, s végighevert rajta. A hallottak nem hagyták nyugodni. Mit beszél ez itt könyörtelenségről? ö nem így gondolta! ö az öklöt, az erőszakot nem kalkulálta bele terveibe. Meg a rádióban sem volt erről egy szó sem !..; Es a becsület, a tisztesség?... Ezeket egy szóval sem említette Vörös.; , Nyugtalanul forgolódott kemény fekhelyén. Hajnalig szinte semmit sem aludt. Amint derengeni kezdett, Vörös talpra ugrott. — Virrad. Ébresztő! — szólt oda társának; Gazsó kelletlenül felállt, nyújtózkodott egyet, s ásított. Lopva Vörösre nézett. Az, mintha megérezte volna társa tartózkodását. Gazsó mellé lépett. — Nézd — kezdte lassan —; én azt szeretném, ha jó, nagyon jó barátok lennénk. Tudom, az éjszaka nem aludtál, hanem szavaimon rágódtál. Pedig hidd el... ami az itteni jövőnket illeti... csak így lehet. Erről egyébként magad is meggyőződsz majd.:. Elhallgatott. Hangja, mintha kissé szomorkás lett volna, szemében az éjszakai tűz alábbhagyott. Gazsó egy pillanatra meg is sajnálta. Ügy érezte, egy kicsit közelebb került ehhez a nagy darab legényhez. összeborzadt. Fázott. A másik észrevette. — Indulunk — mondotta. — Valamennyire szedd rendbe te is magad. Mondd, van valami csomagod? Csomagja, neki? Az égvilágon semmi. Egy lánca van csupán, édesanyjától kapta valamikor.;. De hát, azt... — Nincs ... semmi... — válaszolta szemlesütve. — Nálam van néhány fehérnemű. Eladjuk, szerzünk Dénzt. Jó? — Jó. Gazsó próbálta kisimogatni gyűrött ruháját, kevés eredménnyel. Utána törött fésűjével megfésülködött. Elindultak. Beszélni nem volt kedvük, mindketten saját gondolataikkal voltak elfoglalva; Szótlanul baktattak az országút szélén. Mellettük, a külvárosi utcán járművek, teherautók haladtak éL, közbe- közbe egy-egy busz is akadt, amelynek utasai jókedvűen integettek feléjük. Néhány kocsit — főleg teherautót — próbáltak megállítani. Nem sikerült. Pedig olyan jó lett volna kocsival menni, hacsak néhány kilométert is... Fáradtak, álmo-- sak voltak. Az éjszakai beszélgetés után egyikük sem aludt. Ezt, no meg az előző napi kódorgást már az első kilométerek után megérezték. Mellettük sietős emberek szaladtak dolguk után. Mindegyiket megnézték, de egyiket sem merték megszólítani. A nap éppen felkapaszkodott pályájának első szakaszára, amikor az egyik kapun iparosforma ember lépett ki. Kicsit kövérkés, arca barátságos. No, ez az ő emberük! Feléje tartottak. Vörös előhúzta csomagját és feléje tartotta. — Was ist das? — kérdezte az iparosforma. Gazsó nem értette, mit mond, de Vörö6 igen, kibontotta a csomagot és megmutatta az ingeket, alsónadrágokat. Szépek voltak, határozottan. Volt közöttük tiszta selyem is. A gazda mindent értett. — Wievil schilling? — tudakolta. Gazsó a schilling szóra figyelt fel. Vörös azonnal válaszolt. — Zwanzig — s csomagját a hóna alá kapta, ujjain is mutatta: húsz. Az iparosforma nevetve ingatta fejét, majd gondolt egyet, előszedett néhány schillinget. Nem sokat, éppen- hogy csörgött a markában, aztán kérdően nézett Vörösre. Az bólintott, s nyújtotta a csomagot A kapott pénz kissé felvidította a két barátot. Első, külföldi valutájukkal azonnal egy trafik felé igyekeztek. Borítékot levélpapírt vásároltak rajta, majd beültek egy kocsmába. Rendeltek egy-egy pohár sört, majd Vörös hozzákezdett a levélíráshoz. Hamar befejezte, mosolygott, leragasztotta, majd átadta a tollát Gazsónak. Az gondolkozott rágta a töltőtoll végét, majd hozzákezdett az íráshoz: Drága Édesanyám! Szerencsésen Szabad Földre érkeztem... III. A Mariahilfestrasse egyik mulatójában vágni lehetett a füstöt. A pult mögött kövér kocsmáros törölgette a poha* rakat Szájában vastag szivar lógott. Inge ujja felgyűrve, akár egy mészárosé. Szemét gyakran hordozta körül vendégein; Különösen a sarakban duhajkodó néhány fiatal suhancra pislogott sűrűn, akik már reggel óta ittak. Nem tetszett neki a dolog. A szomszéd asztalnál szemüveges, hivatalnokféle ember bújta az újságot, s órákig- ücsörgött pohár söre mellett Emitt két elegáns öltözetű férfi sugdolózott. Olykor egyikük valamit előhúzott zsebéből, amit a másik villámgyorsan eltüntetett. A kocsmáros elmosolyodott. .. Csempészek. Kitűnő, gavallér emberek... Nagyot pöffentett szivarjából, s kitekintett az ablakon. A kövér ember mozgása megelevenedett. Szeme élénkebben firtatott, kezében is gyorsabban járt a pohártörlő. Hirtelen hármat szippantott szivarjából, a legközelebbi asztal felé fordult, s halkan megszólalt: — Herr Bőgős! Az ott ülő kis ember felkapta fejét, megitta borát, s bicegve a pult mellé lépett... — Nézze — szólt a kocsmáros —, két lődörgő. Ott, a hentesüzlet előtt. Ügy gondolom, megfelelnek. Egyébként honfitársai. (Folytatjuk)
