Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-22 / 275. szám

1981. november 22., szerda NÉPŰJSAG Az emberségről és hasznáról Példa Nagy fügédpőI Hirtelen nem is tudnám megmondani, hány tagja van a nagyfügedi Dózsa Tsz-nek összesen, de az tény, hogy csak asszony és leány kétszáz vesz részt rendszeresen a kö­zös munkában. Itt mindjárt érdemes meg­állni. Ez az egy szám sok min­denre hívja fel a figyelmet el­ső olvasásra, hallásra is, még­pedig elsősorban azért, mert az iparban, szövetkezetekben, hivatalokban a nőket általá­ban — rossz kifejezés talán, de így van —, „különleges” el­bánásban részesítik. Vagy leg­alábbis különlegesebben, mint a férfi munkaerőket. Ez érthető is. A férjek ugyan meglehetősen igyekez­nek az üzemen, hivatalon kí­vüli gondok egy részét leven­ni asszonyaik válláról, mégis marad bőségesen ebből min­den nőnek, s mind olyan, amit férfiember nem tud el­végezni, A háztartás vezetésé­nek, a mosásnak, takarításnak, a gyermek nevelésének. — a betegek ápolásának gondja —, oroszlánrészben az asszonyok­ra marad a legtöbb helyen. Az iparban, hivatalokban általában méltányolják ezeket a családdal kapcsolatos köte­lességeket, s amit emberileg' megtehetnek, segítenek az asszonyokon a rendeletek _ pa­ragrafusainak előírásain túl is. Arról azonban mindeddig keveset tudtunk, hogy e téren mi a helyzet a mezőgazdaság­ban, a termelőszövetkezetek­ben, ahol ráadásul még komp­likáltabb is az asszonyok mun­kája, lévén kevesebb az óvo­da, napközi a gyermekek ré­szére, mint a városban — s ahol a rendes napi munkán kívül még a háztáji gazdaság körüli tennivalók is túlnyo­mórészt a nőkre várnak. A nagyfügedi Dózsa Tsz-ben Szilágyi Sándor elnöktől, az asszonyokról ▼aló gondoskodásról. az ő tehermentesítésük lehe­tőségeiről, s az eddigi tettek­ről beszélgettünk. Amit nat- lottunk, akár példaként állít­hatjuk más közös gazdaságok elé is. — A termelőszövetkezet meg­alakulása óta nagyon jó segí­tőtársaknak bizonyulnak az asszonyok — mondja a tsz el­nöke. — A tsz vezetősége azon­ban elkövetett egy hibát ve­lük szemben még annak ide­jén. A vezetőségbe ugyanis egyetlen nőt sem választattak be a tagsággal. Ezt a mulasz­tást azonban a legutóbbi köz­gyűlésünkön jóvátettük. Van már több női vezetőségi ta­gunk s a különböző bizottsá­gokban eredményes, jó mun­kát végeznek. ■ — A női vezetőségi tagok ezenkívül jól képviselik az egész nőtagság érdekeit is. Minden esetben tolmácsolják kívánságaikat, kéréseiket, s mi erőnkhöz mérten igyek­szünk teljesíteni is azokat. Számos példát sorolt fel bi­zonyításul. Ezekből valóban az tűnik ki, hogy itt szívügye a közös gazdaság vezetőinek, hogy elégedettek legyenek a tsz asszonyai, s ne okozzon más gondot számukra: csak az, miként tudnák még gaz­dagabbá tenni munkájukkal az egész közösséget. Az olyan dolgok, mint a háztáji jószágok számára ta­karmánykérés, elölegkiutalás, lakodalmakra birkavásárlás a tsz-től, vagy valamilyen ter­mény hazaszállításához fuvar­igény bejelentése — általában az asszonyok „feladatat” közé tartoznak Nagyfügeden, ezek tehát nem az érdekesebb pél­dák. De -azt is az asszonyoknak köszönheti a Dózsa egész tag­sága, hogy egy , idő óta a tá­volabbi munkahelyekre kocsi­val viszik ki az oda beosztot­takat. A nők gondjának enyhítését szolgálta az óvodával kapcsolatos Intézkedés is a tavasszal. — Hogy menjünk dolgozni — fordultak akkor az elnök­höz az asszonyok —, ha a gyerekek közül már senkit sem tudnak fogadni az óvodá­ban, ánnyira zsúfolttá 'vált. A tsz vezetősége gyorsan körültekintett, mit lehetne ten­ni, s nemsokára intézkedett is. Megteremtette az óvodai létszám emelésének lehetősé­gét, a többi között azzal is, hogy jelentős anyagi támoga­tásban részesítette az óvodát. Nem sokkal később meg­kezdte működését az üzemi konyha — szintén az asszo­nyok munkájának megkönnyí­tésére és jó ebéddel látta el a tsz-tagokat, a nagy nyári me­zőgazdasági munkák idején. — Eltek is a lehetőséggel a Dózsa-beliek — büszkélkedik Szilágyi Sándor. — Egész nyá­ron általában 450 emberre kellett főzni a munkanapo­kon, s ez nem kis szám. De az sem, hogy hatvankét asszonyt jó munkája jutalmá­ul elvittek budapesti kirándu­lásra a Budapesti Ipari Vá­sár idején. Mindegyiküknek fel lehetne sorolni a nevét,, mert áldozatos munkájuk nagymértékben gyarapította a közösséget, de ezzel nem le»-| ne teljes a kép a nagyfügedi asszonyokról, mert a nagy munkák idején voltak napok, amikor nem is kétszázan, ha­nem háromszázan dolgoztak a földeken, vagy ahol éppen szükség volt rájuk. A „több­letet” az ipari munkások fe­leségei jelentették, akik ha az aratás, cséplés munkájában vettek részt, hivatalos áron megkapták kenyérgabona fej­adagjukat is. — Az asszonyok később a cukorrépa, paprika, paradi­csom, dinnye szedésénél, a dohánynál, a lóheremagnál, a silózásnál tevékenykedtek fő­ként — mondja az elnök. — Legjobbjaik: Kiss Józsefné, ifjú őzse Balázsné, Géczi Lászlóné, Tamasi Fábiánná, Bogi Teréz a növénytermesz­tőknél, Teri. Mótyásné, Meló Istvánná, Juhász Nindorné, Fazekas Istvánná, Racsek Gá- borné a baromfitenyésztők­nél. Mindegyiküknek több mint 300 munkaegysége van már. Ügy gondoljuk, most már érthetőbb, miért lehet jó pél­daként állítani a nagyfügedi asszonyokról való gondosko­dást és annak eredményét. Az emberek általában úgy van­nak: ha valakitől jó tettet, szívből jövő segítséget, támo­gatást kapnak, igyekeznek, hogy még többet adjanak vissza. Ennek példája a nagyfügedi Dózsa vezetőségének és a tsz- ben dolgozó asszonyoknak kapcsolata. A tsz-vezetőség, élén az elnökkel, igyekezett segíteni, könnyebbé, embe ribbé tenni az asszonyok éle­tét néhány intézkedéssel, s cserébe az egész közösség nagyszerű munkáját, három­száznál több munkaegységgel rendekező asszonyok szorgal­mas tevékenységét kapta. Kettős tehát a haszon. Az emberség egyrészt 200—300 asszonynak örömet hozott, s könnyített a vállaikra nehe­zedő terheken. Másrészt épp ezáltal gazdagabbá teszi az egész termelőszövetkezetet. Mert azok, akik kedvéért so­kat tett a vezetőség, nemcsak erejüket, tudásukat, hanem szívüket is odaadják a mun­kához. A szívvel-lélekkel dol­gozó ember lelkiismeretének meg egy parancsa van — s azt nem teljesíteni lehetetlen —, ez: mindent legjobban, a lehe­tő legeredményesebben, leg­becsületesebben elvégezni... W. L. Jelentősen fejlődik Heves megye egészségügyi ellátottsága Heves megye Ötéves tervé­ben jelentős összeget képeznek az egészségügyi célokat szol­gáló beruházások. Tanácsi be­ruházásban mintegy 110 millió forintot irányoztak elő egész­ségügyi intézmények fejleszté­sére. A tervidőszakban 720 aggyal bővítik a megye kórhá­zainak befogadóképességét: Hatvan városban 400 ágyas kórházat építenek és ezzel je­lentősen szolgálják majd a Selypi Medence üzemi és ter­melőszövetkezeti dolgozóinak egészségügyi ellátottságát. 150 ággyal bővítik a heveei TBC kórházat és száz ággyal növe­lik az egri kórházak befogadó- képességét is új pavilonok épí­tésével. Az egészségügyi hálózat fej­lesztését szolgálja az Egerben létesítendő 200 férőhelyes egészségügyi szakiskola is. A Mátra ölén elhelyezkedő TBC gyógyintézetet a tervidőszak­ban az ország egyik legkorsze­rűbb gyógyhelyévé fejlesztik, mintegy 16 milliós beruházás­sal, Egerben pedig egészség- ügyi gyermekotthont építenek az Egészségügyi Minisztérium tárcaberuházására. * Még ebben az évben átad­ják rendeltetésének az Eger­ben felépült — és az ország egyik legkorszerűbben felsze­relt — anyás-csecsemőotthont. Ebben az intézetben a szülő­anyák szükség szerint hónapo­kig is gyermekük mellett ma­radhatnak és közvetlenül lát­hatják el gondozásukat, (ka) — AZ EGRI I. SZÄMÜ Ál­talános Iskola úttörő földmű­vesszövetkezeti tánccsoportja időnként ellátogat a falusi röldművesszövetkezetekhez, s kultúrműsorával teszi színes­sé a megrendezett gyűléseket, ünnepélyes megmozduláso­kat. Legutóbb Bomoszlón járt az iskola csoportja. Féimilliárd paradicsompalántát neveinek a Mátra alji termelőszövetkezetek Uj módszerek a hozamok fokozására Heves megye paradicsom-» termő tájain a közös gazdasá­gok kertészei inár a következő esztendőt készítik elő. A hoza­mok növelése érdekében új módszerek bevezetését terve­zik. Korábban mindössze 7000—8000 bokrot hagytak meg egy-egy hold területen, de a kísérletek azt bizonyítják, hogy a holdankénti tőszámot 15 000—16 000-re lehet növelni, s ezáltal nem csökken a para- dlcsombokrok termőképessé­ge. A hozamok viszont 30—40 százalékkal is növelhetők, ami csak a Mátra alji termelőszö­vetkezetekben mintegy 120 000 mázsával több paradicsomot jelent évente. Az idei év ked­vező tapasztalatai alapján hasznosnak látják a szövetke­zet kertészei a palánták, korai túzdelését is. Azokban a közös gazdaságokban, ahol már áp­rilisban szabad földbe kerül­tek a palánták, ez az eljárás kettős hasznot hozott. A pa­lántákat már megerősödve ta­lálta a május derekán bekö­vetkezett hűvösebb idő, ugyan­akkor az első termést két-há- rorn héttel korábban szedhet­ték le. A tószám növeléséhez nagy mennyiségű palántára van szükség, és ezért intézkedtek üj palántanevelő telepek léte­sítéséről, és hasznosítják a szövetkezeti gazdák háztáji melegágyait is. A télen több mint félmillíárd paradicsom­palánta nevelését készítik elő. A kis növényeket nagy meny- nyiségű foszforral trágyázott talajban, megfelelő hőmérsék­let mellett nevelik. A foszfor bőséges adagolása ugyanis fo­kozza a palánták ellenálló ké­pességét, úgyhogy azok még a fagypont körüli hőmérsékletet is jól bírják. Minden harmadik lakosnak van takarékbetétje Heves megyében Két év alatt duplái ára emelkedett a tsz-tagok betétállománya Heves megyében évről évre több a takarékos ember és je­lenleg a lakosság egyharmada rendelkezik takarékbetéttel. Tíz év alatt 160-szorosára emelkedett a betétösszeg a megyében. Míg az előző évek­ben az ipari lakosság betétál­lománya volt jelentősen nö­vekvő, a termelőszövetkezetek megerősödésével az utóbbi két év alatt gyorsabban növeke­dett a falusi lakosság betétál­lománya és az idei betétösszeg csaknem duplája a két évvel előttinek. Tarnabod községben a két év alatt 29 000 forintról 380 000 forintra növekedett a betét, Nagyrédén pedig 240 ezer forintról mintegy kétmil­lió forintra. Két évvel ezelőtt egyetlen falu betétállománya sem érte el az egymilliót, és jelenleg 6 községnek van egy­millión felüli, további tíz köz­ség lakosságának pedig egy­millió forintot megközelít» be­tétállománya. Jelentősen nö­vekedett az egy főre eső átlag is a megyében, Gyöngyös vá­ros 1200 forintos egy főre eső betétátlaggal nyerte el a taka­rékos város elmet. A falvak között Egerfarmos halad az élen ezer forintos egy főre eső átlaggal. Ezekben a napokban a Hazafias Népfront rendezé­sében számos helyen tartanak takarékossági napokat a me­gyében, ahol ismertetik a ta­karékosság népszerű formáit. (K) Lomonoszov: az orosz nép egyeteme Emlékünnepély az Egri Tiszti Klubban „Lomonoszov: az orosz nép egyeteme”. Puskin irta ezt az orosz nép nagy fiáról, a XVIII. század híres polihisztoráról. Valóban egyetem volt ő, hi­szen szinte egy egyetemen megtalálható minden szakkal, minden tudományával foglal­kozott kora színvonalán, s a tudományok egész sorában nagyot, korszakalkotót hozott létre. Főleg a kémiában, va­lamint a nyelv- és irodalom- tudományban tűnt ki. A Ha­zafias Népfront városi bizott­sága által rendezett ülésen is tevékenységének e két fő te­rületéről emlékeztek meg az előadók. Körülbelül 150-en ültek a SZERDÁN ESTE hat előtt néhány perccel még csendes volt a hatvani városi kultúr­otthon, az ablakokon is legfel­jebb a hold visszfénye re­meg... A „terem”, az ifjú­sági ktub-helyiség is sö­tét és csendes. Az órára né­zek, meg az utcai villanyégő alatt szerénykedő plakátra; mindjárt hat lesz, akkor pe­dig a klubban megkezdődik az élet. A kultúrotthon környéke is csendes, kihalt: a sarki cuk­rászda is üres. Ritkán nyílik az ajtó, a vendégek csak egy­két szelet csokoládét vesznek, s máris mennek. Kávét nem főznek. Éppen most megy ki egy idősebb bácsika is dolga- végezetlenül. — Fütty nélkül nem kell neki... Lassan megy az idő, negyed hét fele jár, mikor ismét a kultúrotthonba megyek. A nagy terem még most is csen­des, de a klubból már zene­szó hallatszik. Az egyik asztalnál három ipari tanuló kártyázik. A má­sikon sakkcsatát vív egy tisztviselő, meg egy segédmun­kás. Külsejükről nem derül ki a foglalkozásuk: Itt elegáns a tanácsi dolgozó és az anyag- mozgató. — Matt — mondja a segédmunkás, s újra rakja a bábukat A másik oldalon, az ajtó Bicllett, szemüveges, tudóske­Két óra a hatvani ifjúsági klubban teremben főleg gimnazisták és főiskolások, amikor dr. Bakos József, Eger város népfront­titkára nyitotta meg az ünne­pélyt, s átadta a szót dr. Szánthó Imrének, a Pedagó­giai Főiskola igazgatójának, aki a XVIII. század Oroszor­szágénak történeti, politikai, gazdasági és kulturális prob­lémáival foglalkozott. A nagy orosz tudós nyelv- tudományi és irodalmi tevé­kenységéről dr. Bihari József, a főiskola tanszékvezető taná­ra tartott előadást. — Lomonoszov költői tevé­kenysége szorosan összefüg­gött tudományos és felvilágo­sító munkásságával. Költésze­tében olyan témákat érintett, amelyeknek akkor fontos tár­sadalmi és politikai jelentősé­gük volt. Ödáiban nem azt tartotta fontosnak, amit a töb­bi ódaírók, hogy az uralko­dót dicsőítse, az ő ódáiban a szeretett hazáé, a népé az első hely. • írt az ország jólétéről, bol­dogságáról, természeti kincsei­ről, dicsőíti a munkát, az észt, a tudományt, az embert és ér­tékeli a politikai eseményeket. Nemcsak arra törekszik, hogy új eszméket terjesszen Orosz­országban, hanem arra is, hogy megváltoztassa az emberek és a tudomány kapcsolatát. Leg­főbb célja népe műveltségé­nek emelése — mondotta töb­bek között, majd arról a re­formról beszélt, amelyet ő valósított meg az orosz vers­írásban. Rámutatott arra a lé­nyeges összefüggésre, amelyet Lomonoszov a költészeti és nyelvi problémák között fel­fedezett. Az orosz kutató meg­értette, hogy a nemzeti irodal­mi nyelv kimunkálása nélkül sem tudományról, sem iroda­lomról nem lehet beszélni, ezért olyan irodalmi nyelv ki­alakítását. tűzte célul, amely mindenki számára érthető, mindenki számára hozzáférhe­tő. Ügy vélte, hogy a stílus tisztasága a nyelv alapos is­meretétől függ, ehhez pedig a nyelv tanulmányozása szüksé­ges. Ez a felismerés érlelte meg benne azt az elhatározást, hogy írjon egy orosz nyelv­tant, hogy kézikönyvben fog­lalja össze ^ nagy szláv nyelv szabályait. Ez a munkája volt az orosz nyelv első tudomá­nyos feldolgozása — fejezte be előadását Bihari József. Lomonoszov természettudo­mányos munkásságának jelen­tőségét dr. Szökefalvi-Nagy Zoltán méltatta. Hangoztatta, hogy a nagy tudós legfőbb tö­rekvése az elmélet és a gya­korlat kapcsolatának megte­remtése volt, s 6 kezdemé­nyezte először az orosz tudo­mányban a kísérleti módsze« rek bevezetését. A három előadás után dr. Bakos József zárószavában emlékeztetett arra, hogy Lomo- noszovnak voltak magyar ba­rátai, ismerősei és retorikai stíluselméleti munkásságának Magyarországon is volt vissz­hangja. A ncpfront-bi£ottsá<>ok támogatják a népművelési munkát az egri járásban népfront-bizottságok hogyan támogassák az egységes nép­művelési tervek megvalósítá­sát. Az elnökségi ülés beszá­molóját, vitaindító előadását, Jenei János, járási népfront- titkai' tartja. vezetője is benéz egy peren két „növendéke”, két ifjú szi nész tevékenykedik itt az ifi között. A sarokban három ipar tanuló ül; másodévesek. Eg logarléccel bajlódnak. Mos vette egyikük, s még nem is merik a kezelését. Kérdezős ködnj nem mernek, inkáb megnézik otthon a könyvben. Lapozgatok a klub-naplóbar Eddig 60 beiratkozott tággá büszkélkedhetnek a hatvani ak, s állandóan jönnek a újabbak. — Csak a diák kevés - mondja az egyik gimazista lány, aki kilencedmagával já ide szórakozni. Kilencszáz di ákból kilenc klubtag. Allítólaj az iskolában is szerveznék ha sonló klubot, azért nem na gyón engedik ide a diákoka a tanárok. — Nem tudom, miért nen engedik őket a munkásgyere kék közé. — kérdezi az egyil fiatal, s nem tudtam neki vá laszolni. SZÓL A RÁDIÓ, tervezget' nek, beszélgetnek a fiatalok barátkoznak, közelebb kerül­nek egymáshoz. Éppen ez en­nek a klubnak a célja: hidal építeni a különböző foglalko­zású, képzettségű, felfogású ízlésű emberek közé Hog> közös, kellemes, élmények kös­sék ösaze ökel (K. LJ ; Vasárnap, november 27-én, a ; járási tanács kistanácstermé- •ben ülést tart a Hazafias Nép- ; front egri járási elnöksége. Az i ülésen megvitatják a népfront­mozgalom és a népművelési munka kapcsolatát; nevezete­sen azt a problémát, hogy a kalap, s már itt sincs. Kérle­lik, marasztalják, de egy pil­lanat és elrohan. öt perc múlva visszajön. Lányok áll­nak körülötte, ők segítik le róla a kabátot is. Kicsit még kéreti magát, de ittmarad. A város művelődési felügye­lője is itt van. Ha teheti, meg­látogatja a fiatalokat, tavaly az egyik tsz-ben hasonló klubot szervezett. — Sok itt még a tennivaló — mondja, mikor a klub felől érdeklődöm. Szaván fogom, megkérdezem: Ebben a pilla­natban mit kellene tennie? — Legszívesebben kiven­ném annak a fiúnak a szájá­ból a cigarettát, de úgy is megsértődne — mutat az egyik táncosra. — Inkább majd ké­sőbb. SÖTÉTRUHÁS, technikumi hallgató ül a hosszú asztal végén, két lány között. Napon­ta vonatozik Budapestre a technikumba, de idejön szóra­kozni. Talán Pésten nincs rá alkalom? — magyarázat he­lyett a mellette ülő kislányra kacsint. És itt a szórakozás „nem kerül semmibe”. A városi irodalmi szippad pű fiú hajol egy vaskos füzet fölé, papírlapokat rakosgat, s egy kis cédulára pluszokat és mínuszokat ír. — Grafologizál — mondja a mellette ágasko­dó, csinos leányzó, a fiú most éppen az ő kezeírását elemez­geti. ö vezeti majd a filozó­fiai szakkört — mondja, s el­mosolyodom: a grafológia nem szerez túl nagy tekintélyt egy jövendő filozófusnak. KIKlVÁNKOZIK belőlem a kérdés, mennyit is ért a filo­zófiához? — A Miskolci Műszaki Egye­temre jártam, s februárban ismét visszamegyek. Ott ta­nultam. — És mi lesz a szakkörrel? — Annyi időm mindig lesz, amennyi arra kell. A másik asztalnál szőke fiú ül. ö a természettudományos kört irányítja majd. — Lesz itt kultúráiét, az irodalmárok már készülnek is egy műsor­ral a következő foglalkozásra. Szól a rádió. A legbelső fal mellett öt-hat pár táncol. Az ablaknál kissé „figurázik” az egyik fekete fiú. Figyelmez­tetik a vezetők, s megsértő­dik. Rohan a fogashoz, kabát,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents