Népújság, 1961. november (12. évfolyam, 258-282. szám)

1961-11-21 / 274. szám

1981. november 21., kedd NÉPÜJSÁG * Az amerikai szemében — mindenesetre annak az ame­rikainak a sze­mében, aki eze­ket a sorokat írja — talán az a legnagysze­rűbb az SZKP gJS programterve- 2etében, hogy milyen nágy jelentőséget tu­lajdonít az er­kölcsi és etikai kérdéseknek. A programterve­zet szerint „a kommunizmus építőjének erkölcsi kódexe” a következő: egy mindenkiért, mindenki egyért: humánus kapcsolatok és kölcsönös tisz­telet az emberek között: az ember az embernek — barát­ja, elvtársa, testvére. Az Egyesült Államokban, a kapitalista rendszer szívében, ahol a második világháború révén szerzett profitokból ha­talmas vagyonok Születtek, ahol a hidegháború alatt a fegyverkezésre fordított kia­dások mintegy 750 milliárd dollárt tettek ki — a válság legjellegzetesebb megnyilvá­nulása: az erkölcs fantaszti­kus méretű hanyatlása. Az uralkodó osztály valósággal megveti az emberi nemet, a levegőt szinte átjárta a faji megkülönböztetés szelleme, a háborús hisztéria, a korrup­ció, a pornográfia, a szadiz- mus és a legdurvább kalmár- szellem. Sokan figyelmeztetnek és emlékeztetnek Babilon sorsá­ra. A politikusok időről időre párhuzamot vonnak Róma hanyatlásának és bukásának korszakával. A pedagógusok panaszkodnak, hogy az ifjú­ságnak nincs életcélja. Egyre több szülőt tölt el aggodalom amiatt, hogy milyen nehéz egészséges világnézetet kiala­kítani a gyermekekben az er­kölcsi bomlás miazmáival megfertőzött légkörben. Egy­Nők az ENSZ-ben Egyre több női delegátus vesz részt az Egyesült Nemze­tek Szervezetének munkájá­ban. Az idei évben már min­den húsz delegátus közül egy nő. 1946-ban, az ENSZ első közgyűlésén az arány még 1:64 volt. A világszervezetben az ame­rikai delegáció tanácsadója­ként működik Eleanor Roose­velt asszony, aki ma is Ame­rika egyik legismertebb női politikusa. Aktív részt vesz a vitákban Angie Brooks asz- szony, libériái helyettes állam­titkár és Jeanne-Marie Rous­seau, a Mali Köztársaság de­legációjának tagja. A mostani ülésszakon további három af­rikai állam delegációjában is vannak nők. A skandináv álla­mok, a nők egyenjogúsításá­nak régi bajnokai, szintén kül­denek nőket a világszervezet­be. így például Agáa Roessel asszony, a svéd delegáció ve­zetője, de a finn és a norvég delegációknak is vannak nő- íagjai. PILLANATKÉP A napokban Egerbe utaztam, autóbusszal. Hűvös, novem­ber í reggel volt. A hatvani MÁVAUT megállónál valaki fel­kiáltott: jön a „nagy kökény esi!” — mert itt csak így hívják. A ködből elötünedeztek fényes lámpásai s hosszú, hatalmas teste csakhamar befordult a kettes kocsiállásra. Sokan leszáll­tak, azután kényelmesen helyet foglaltunk a farmotorosban. Elindultunk, a kerekek egyte gyorsabban forogtak, s vittek minket Gyöngyös felé. Velem átellenben 10 éves fiúcska ült édesanyjával, buzgón törölgetve a be-bepárásodó ablakot,— Azután Kápolna, Kerecsend, a szokott útvonal, s már fel is tünedeztek Eger határában a szorgalmasan bólongató óldjszi- váttyúk. Semmi különösebb esemény nem történt. Mi, hatva­niak szokszor utazzuk végig ezt az utat, megszoktuk már a panorámát s szinte ismerünk minden útkanyart. De amikor Egerben megálltunk, mégis történt valami, ami szokatlannak tűnt, rendkívülinek, de nagyon jóleső volt. A 10 éves kisfiú, amikor leszálltunk, az autóbusz ele­jéhez szaladt és felkiáltott gyermekhangján a gépkocsiveze­tőnek: „Köszönjük szépen, hogy vigyázni tetszett ránk, hi­szen a mi életünk most a bácsira volt bízva!” Ennyi az egész, amiért toliam kezembe fogtam. A kisfiú szavaiból a szeretet, hála és megbecsülés melege áradt azok felé a dolgozók felé, akiknek józanságára, biztos kezeire Oly sokszor bízzuk életünket, s valljuk meg őszintén, nemigen köszönjük meg munkájukat, ha utunk végcéljához érünk, pedig megérdemelnék ... (röczey) Furcsa gyűjtemények Az emberi gyűjtőszenvedély nem korlátozódik levélbélye­gekre, képeslapokra és pillan­gókra. Akadt már olyan ember is, aki szenvedélyesen gyűjtött pókhálókat. Egy japán orvos, Kuroda professzor „álmokat” gyűjt. Évek óta elmesél teti magának betegei álmait. Hosszú évek alatt mindkét nembeli bete­geinek százezer álmát jegyezte fel. Az álomarchivum lélektani tanulmányok szem­pontjából hasznos, tehát van gyakorlati értéke. Igen sok azonba°n a teljesen értelmetlen gyűjtemény is. így például egy nyugdíjas lovassági tiszt, akinek szülő­városában katonaság állomáso­zott, összegyűjtötte az utcán talált patkószegeket. Azt állí­totta, fel tudja ismerni, hogy a patkószeg katonai, vagy polgá­ri éredetü-e. Egy angol postás hosszú évek munkájával 75 kg-os spárgagombolyagot készített, amely szétbontva 40 kilométer hosszúságú. Az ösz- szehsomózott spárgák a világ minden tájáról érkeztek a pos­tahivatalba. A gyűjtő minden spárgadarabka eredetéről pon­tos könyvelést vezetett. Egy másik angol óriási ösz- szegeket költött villamos- és autóbuszjegyek gyűjtésére. A gyűjtést nagyon megnehezítet­te, hogy csak azonos sorszámú jegyeket tett el. A bogaras an­gol sokat utazgatott üzletileg, sok idegen városba jutott el és ezekben addig utazott autóbu­szon és villamoson, amíg meg­kapta a kívánt számú menet­jegyet. Ennél sokkal értelmesebb gyűjtőszenvedélynek hódóit egy Olasz férfi, aki a világ kü­lönféle tájairól 478 borfajtát gyűjtött össze, közülük a legrégibb év­járatú 232 éves Volt. Végül pedig említsünk meg egy agglegényt, aki nagy nőba­rát volt és azoknak a pezsgős­üvegeknek a dugóit gyűjtötte* amelyeket szép asszonyokkal fogyasztott el. Mindegyik hölgy aláírásával „hitelesítette a dugókat”. Ez a gyűjtemény is sok száz darabból állt. Szombat esti bálok Egerben Az Egri Pedagógiai Főiskola KISZ-szervezete szombaton este a Szakszervezeti Székház nagytermében sportbált rende­zett, amelyen műsort adott a nemrég Drezdában vendégsze­replő miskolci Műszaki Egye­tem művészeti csoportja. A jól sikerült kultúrműsor után haj­nalig táncoltak a főiskola és az egyetem fiataljai. A Szilágyi Erzsébet Leány- gimnázium KISZ-szervezete a Park Szállóban Erzsébet-bált rendezett, öt éve annak, hogy a gimnázium felvette Szilágyi Erzsébet nevét, azóta a lányok már hagyományosan rendezik minden év novemberében az Erzsébet-bált. Ezen az estén az egyenruhái lányok és hozzátartozóik — mintegy hatszázan — jól szóra­koztak éjjel egy óráig, miköz­ben felköszöntötték a sok-sok Erzsébetet, s mivel közel van a másik névnap is — a Katali­nokat. Este hét órakor a vállalati kultúrotthonban Erzsébet- és Katalin-bált rendezett a Fi- nomszerelvénygyár nőbizottsá­ga. Ez az est egyben ismerke­dési est is volt, s az üzemré­szek fiataljai, idősebbjei azzal a véleménnyel távoztak a jól szervezett üzemi bálról, hogy munka után ilyenre is szüksé­gük van, különösen a fiatalok­nak. > Most járok másodszor a vá­mosban. Tíz évvel ezelőtt Svoltam először. Akkor még Sföldhányás, torlasz, daru, áll- Svány csipkézte a dombölelte Sjövőt. A bolt is valami felvo­nulási épületfélében volt. ép- Spen úgy, mint a tanácsháza, Svagy a női- és férfiszállások. A Sjövő térképe nem mondott só­ikat nekem. Nem laktam ott, Sa rajzolt tervek alapján nem Studtam elképzelni, hogyan le­lhet majd szép város a faluból. (Az alkalmi épületben berende- Szett kocsma-italbolt is vissza­< taszító látványt nyújtott, s < ami kor tíz év múlva másod­szor készültem oda, még min­idig csak a régi kép élt ben­őném: sok részeg, köztük nő is. <ideges, panaszkodó tanácsel­nök, úttalan utak, néhány <alaktalan, épülő ház. S Most pedig nem ismerek rá, < Kertváros lett belőle. Tágas s közökkel, betonutcákkal, au­tóbuszjáratokkal, sok-sok kis­gyerekkel, cukrászdával, mo- Szival, színes, három-négyeme- Sletes bérházakkal, amelyekben Snincs házmester és mindig Snyitva áll a kapu. Megbékélt > kiegyensúlyozott város lett, Sahol három műszakban men­tnek' le a tárnákba, reggel ^nyolckor kezdenek a hivata­lokban és az iskolákban. A ^legkevesebb gyerek az általá- ?nos nyolcadik osztályban van, ide nem azért, mert nem akár­znak tanulni, hanem oda a ké- Zsőbb bevándoroltak gyerekei * járnak, míg az alsókban a fia­! tatokéi, akik a várost alapí­tották. A tanácselnök most lassab­ban mozog, Vagy húsz kilót hízott, amióta nem láttam, Megcsappant a munkája. Csak hivatalos ügyeket intéz. Ak­kor ugyanis nemcsak a város igazgatása tartozott hozzá, ha­CjjziataL {Áh alatt re több fiatal lázad fel külön­böző formákban a képmuta­tás és az önzés nyomasztó at­moszférája ellen. A korunkat jellemző mély­séges amoralitás — a háború tervezésének és előkészítésé­nek elkerülhetetlen következ­ménye. Olyan „tanulságos’ látvány zajlik az emberek millióinak szeme előtt, hogy például a Pentagon hetykén kijelenti: elhatározta, hogy néhány legújabb fegyverfaj- tát kipróbál a dél-vietnami bábkormány által szervezett büntetőexpedíció folyamán. A Pentagon egyik magas beosz­tású személyisége néhány ilyen fegyverfajta „szépségét” magasztalva kijelentette: „Kissé szokatlan eszméink vannak és tovább dolgozunk rajtük. Számunkra semmi sem túlságosan fantasztikus”. Az amerikai, aki az SZKP programtervezetét olvasta, csodálkozni fog a bőség, a jólét, az alkotó munka nagy­szerű tervein is és megérti, hogy ilyen programot csak az a társadalom tűzhet ki, amely­nek békére van szüksége és fenn is tudja tartani azt. Sok amerikaira azonban nem any- nyira a magas életszínvonal perspektívája gyakorol hatást, mint inkább az a tartalom, ami a „jó élet” fogalmában rejlik és az a bizonyosság, hogy beköszönt a jó élet, az alkotó tevé­kenységgel telt napsugaras élet, hogy be­köszönt az egyenlőség és testvériség di­adala. A prog­ramtervezetben gyakran előtör dúlnak olyan szavak, mint becsületesség, szerénység, er­kölcsi tiszta­ság, kölcsönös tisztelet, barát­ság: ez a doku­mentum elvi szempontból elítéli az élősdiséget, a faji megkülönböztetést, a soviniz­must és a háborút. A kommunista elméletre szórt rágalmak egyik legrégibb válfaja az vólt, hogy a kom­munizmus olyan lénnyé tor­zítja az embert, amelynek csax gyomra van, ráfogták a kom­munizmusra, hogy megveti az ember szellemi, emocionális, legnemesebb tulajdonságait. Mindez természetesen hazug­ság volt: a marxizmus—leni- nizmus burzsoá ellenfeleinek ilyesfajta vádjai klasszikus példái voltak annak, amit ez a közmondás fejez ki: „A tol­vaj fógd-meg-et kiált”. A programtervezet mindennél világosabb és meggyőzőbb, s leleplezi az ilyesfajta kitalá­lások hazug voltát, mivel tel­jesen az emberek kulturális, etikai és erkölcsi fejlődéséről való gondoskodás hatja át. Az SZKP programtervezete — olyan emberek jövője, akik elfelejtették, hogy mi a mun­kanélküliség, mi az éhezés, mi a fajüldözés, mi a szadiz- mus, olyan emberek jövője, akik számára a háború — a barbárság netovábbja és akik szemében a cinizmus és \z öndicséret — a barbár múlt maradványa. ... Az ember behatol a vi­lágűr térségeibe, kezével érin­ti az eget és itt a Földön építi fel az „égi birodalmat”. le tárok-töl, a Bozöthy Márián keresztül egészen a Buboréko­kig. És ez bizony, nem is ke­vés, kiváltképp, ha hozzátes»- szük, hogy a darabok legtöbb­jére a művészi erény is jel­lemző. Lökös István, a TIT tagja. ben történt... Berontott hoz­zám egy fiatal nő és üvöltözni kezdett, káromkodott, mint a jégeső, hogy senki sem törő­dik vele, minden férfi gaz­ember és jobban tennénk, ha ezzel is foglalkoznánk. Én álltam, meg se hagyott szó­lalni, és még mielőtt tudtam voIn;v mit akar, lecsapott az asztalomra egy csomagot és el­rohant. Kibontottam a csomagot. Egy gyerek volt benne. Homályo­san emlékeztem rá, hogy a nő azzal ment el: csináljunk vele, amit akarunk. De mit csinál­jak én egy pólyásgyerekkelj akinek azt sem tudom, ki az apja, hol lakik az anyja, s akit etetni kell...? Behívtam munkatársaimat és úgy hatá­roztunk, bevisszük a járási kórházba. Bevittük. Azt kér­dezik, hogy mi a neve. Mond­juk. nem tudjuk. Hát adjunk neki valamit. Mondom, legyen János. De milyen? Milyen ne­vet lehet adni annak, akit a tanácselnök az íróasztalán ta­lál egy csomagban? Legyen hát övé a város neve... így lettem a keresztapja. De nem tudja a gyerek. Csak annyit tud* hogy árva. Ide került egy csa­ládhoz, akinek nincs gyereke. Tavaly jelentkezett nálam az anyja, hogy hol a gyerek. Mert most már kellene neki. Nem mondtam meg... Nézze, ennek a városnak sokkal több köze Van a kis Jánoshoz, rrtint szü­lőanyjának... Szeretnénk kü­lönb embert faragni belőle, mint az anyja meg az apja... ★ Hegyeket mozdítottak élj hogy sík \terepre építhesssék a város közepét. Fékezhetet- len csavargókat telepítettek le.- És a kapukat sem kell bezár­ni... Szemes Piroska séget, néha két-három hónapig sem ment haza. De hát, csa­ládos ember, mit csinálhat szombat-vasárnap egyedül ott, ahol még könyvtár sem volt... Csak ócska kocsma. Rákapott az italra. Mire megépültek a lakások, s elhozathatta a csa­ládját, alig maradt pénze fi­zetésekkor... Az asszony pa­naszkodott. Mondtam, itt van száz forint, vegyen ebédre- valót, meg egy üveg bort, ál­lítsa szombaton az asztalra. „Hát maga is csak ilyen?” Azt kérdezte. Csinálja csak így, mondtam neki. Ha nem válto­zik meg, jöjjön el újra. — Megváltozott? — Látta? Ügy néz ki az, mint aki iszik? Három szobás, berendezett lakása van. Mind a négy gyereke rendes... Nem iszik ez, csak annyit, ameny- nyit otthon az asszony elébe­tesz. Csak szombaton, meg vasárnap... ★ Kedves, kefehajú kisfiú sze­gődik mellénk. Rokon? A szomszéd gyereke? A tanács­elnök bizalmasan beszélget vele. A fiú valami „foci-bu­nyóról” beszél. Két osztály között zajlott le, s az övék nyert. No, nézd, ez a veterán még ezzel a csapattal is foglalko­zik, pedig nincs is gyereke. Jól érti a kis „hátvéd-palánta” nyelvét. Amikor a fiú elkö­szön, mesélni kezd. — Én vagyok a keresztapja. No, nem tartottam szenteltvíz alá. Mégcsak névadóünnepsé­get sem csináltunk legalább­is nem olyat, ami'yen manap­ság divat... Még az első év­nem a magánügyek is, ame­lyekkel bizony naponta több­ször is felkeresték. Neki kel­lett igazságot tennie, ha vala­hol összeverekedtek, ő döntöt­te el, kik kapjanak először az épülő lakásokból, sót, ha nem futotta a városi szociális alap­ból, „zsebből” utalt, csakhogy lerázza az erőszakos lumpokat. — ... Micsoda idők voltak i azok! — emlékszik. — Hány­szor lopták el a féligkész há­zakból a parkettet...? Kidobál­ták az emeletről, de úgy, hogy , mire leért, már el is tűnt, ■ mintha a föld nyelte volna el... ★ Minden fa fiatal. Gyönge a i nyírek törzse, mint a kamasz­lányok dereka. És az őszi szél ■ nem söpör az útra vastag avart. Kicsi még a fák lomb­• ja... ★ ; A tanácselnök vasmunkás , volt. Nagyon sokat keresett. . Amikor idejött tanácselnök­nek, azt mondták neki: keve­sebbet kapsa, de áldozatot kell ■ hoznod az új városért. Áldo­zott. Eszét, ügyességét, szívét, emberségét. Most a gazda , büszkeségével idézi tíz elmúlt • év történelmét, minden for­dulónál. Kimosakodott bányá­szok, hegyesen lépkedő fiatal- asszonyok, gyerekek köszöntik illemtudó barátsággal. — Ez az ember — mondja ■ egy férfi üdvözlése után — ; egy időben mindenét elitta. , Valahonnét a hegyekből jött : Itt akkoriban sokat fizettek, mert nehéz volt a munka, Ba- ; rakkban lakott, mint a többi. ■ Hogy megspórolja az útíkölt­get olvasott, fordította a drá­mairodalom klasszikusait, ta­nulmányokat írt tudományos igénnyel, s ugyanekkor szület­tek meg eredeti alkotásai is: 31 színdarab és 7 regény. Nem mind kifogástalan; a legjobbak sem harcos szellemű, metsző élű, keményen bíráló, kiválóan szerkesztett művek, és mégis újat, jelentősét alkotott (első-! sorban drágáival) a Rákosi! Jenők elsekélyesedett, posvá- nyos, ún. „újromantikus” drá­máival szemben, bár jóllehet, pályakezdése ide vezethető vissza. Kritikai realizmus jele­nik meg műveiben, társadalmi fekélyeket tár fel, ami előtte alíg-alig látható a magyar szín­padokon. | QOO január 23-át írták, amikor első ízben döbbentette meg közönségét a Proletárokkal, ezzel a máig él­vezetes, társadalmi tartalmú színdarabbal. A címe persze, félrevezető, hisz szereplői csak a szó antik értelmében prole­tárok; magyarul ingyenélők ezek, naplopók, akik mások becsületén, verejtékén, esetleg szerencséjén akarnak élősköd- ni. A főszereplő, Szederváry Kamilla, közönséges szélhá­mos. Igen Igen jó megélhetési forrás ez (egy szabadságharcos honvédtiszt özvegyének adja ki magát), hisz jól meg lehet hat­ni az érző szívű embereket egy ilyen szerencsétlen sorssal. Mosolygó Menyhért, a társ sem különb nála; hősiesen végzi a „szent özvegy” ügyes­bajos dolgainak adminisztrá­cióját. De még ezzel sem teljes az emberi aljasság megtestesí- . tőinek névsora. Zátonyi Bence csatlakozik hozzájuk, a dzsent­ri, hogy teljes legyen a kör­kép. Az ő életük poshadtságá- nak, léhaságának feltárásában dominál a darab mondanivaló- ja, „csalás, lélekvándorlás, pénz utáni hajsza, dologtalan- ság — ez tárul elénk szélesre méretezve”. És ezen túl, per­sze. kiváló drámai szerkesztés, ami szinte minden Csiky-drá- ma jellemzője, kezdve a Pro­A 19- századi magyar drá- ** ma egyik jeles képvi­selője volt Csiky Gergely; a 80-as évek leghíresebb szín­padi szerzője. 1842-ben szüle­tett. Apja orvos volt, értelmi­ségi ember, a szabadságharc­ban is részt vett. Ennek bu­kása után azonban rövidesen meghalt, s családjára nem ép­pen a legbiztatóbb sors várt. Talán ezzel magyarázható, hogy írónk már diákfejjel a papi pályára készült, amely biztos megélhetéssel kecsegte­tett. El is végzi a teológiát, s nemsokára elnyeri a temesvári szeminárium egyházjogi ka­tedráját. Ezzel egyidejűleg a Csanádi püspökség ügyészi te­endőit is ellátta, mint házas­ságügyi előadó. Kell-e ennél jobb terület a házasság prob­lémáinak tanulmányozásá­ra? Aligha, és Csiky ezt a le­hetőséget nem is mulasztja ei; későbbi drámáihoz bőséges él­ményanyagot gyűjt össze. ' Ezek ismeretében aztán nemigen jelent meglepetést ez a tény: az írói ambíciókkal te­li, művelődni vágyó, a társa­dalmi problémák iránt érdek­lődő fiatal pap csakhamar szembekerül „Habsburg­lakáj” feletteseivel; s az ered­mény: szakítás a papi pályá­val, sőt a katolikus vallással is. Megnősült, s életét ezután szinte kizárólag az irodalom­nak szenteli. Mindössze 49 évet élt, de ezalatt igen sokat írt, tanulmányt, drámát, regényt vegyesen. Műveinek kötetszá­ma meghaladja a százat is. Különösen a görög drámairo­dalom tolmácsolása, bemuta­tása terén kifejtett munkássá­ga nagy jelentőségű, kivált­képp, ha figyelembe vesszük, hogy már érett férfikorában tanulta meg a görög nyelvet, hallatlan szorgalommal. (Mi­lyen szép és követendő példa lehetne ez ma is ifjúságunk számára!) Egyebek között neki köszönhető a teljes Sophokles- életmű magyar nyelvű tolmá­csolása is. És lám, az óriási precizitást, nagy figyelmét kö­vetelő munka mellett is még mennyi mindenre maradt ide­je! Naponta eljárt a kávéház­ba, fogadta vendégeit, rengete­CSIKY GERGELY (1842-1891)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents