Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-17 / 245. szám
4 NÉPÜJSÁG 1961. október 17.. kedd Családlátogatáson a hatvani gimnázium igazgatójával Bemutat iuh Zakariás Klárát, az Egri Gárdonyi Géza Színház művészét, aki Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékában mutatkozik be Heves megye közönségének.- A HATVANI Üveg- és Porcelánban negyedéves tervét 115 százalékra teljesítette. A külsejében is újjávarázsolt bolt már újra a régi helyén árusít, s a nyitás napján is sokan keresték fel az ízléses, sokféle áruban bővelkedő üzletet. — JAVÍTJÁK a Felsőtár- kány—Miskolc közötti útszakaszt. A Borsod megyei rész már jó és javában folyik az innenső rész felújítása. — MA TARTJA ülését a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. A bizottság megtárgyalja a megye dolgozóinak szociális ellátásáról készített jelentést, megvitatja a vállalatok termelésének tervszerűségét és a recski kőbánya és üzemegységeinek beruházási tevékenységét. EGRI VÖRÖS CSILLAG Feltámadás (széles) EGRI BRODY Az Ifjúság keresztútjai GYÖNGYÖSI PUSKIN Egv katona; meg egy fél (széles) GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Mi ketten egyedül HATVANI VÖRÖS CSILLAG Mennyei pokol HATVANI KOSSUTH Ellopták a hangomat HEVES Dúvad (szélért PÉTERVASARA A repülő 9-kor In dől (széles) FÜZESABONY Elloptak egy villamost A LEGTÖBB iskolában a nevelők munkáját szervesen kiegészíti a rendszeres család- ! látogatás. A gyakorlat azt mu- ! tatja, hogy a gyermek környezetének ismerete sok esetben j segíti az osztályfőnök munká- ! ját. Az iskolák igazgatói általá- j ban nem járnak látogatni, j mert sokan úgy vélik, hogy ez I az osztályfőnök dolga. Nagy- I részt igazuk van, de semmiképpen sem árt az, ha a sok száz diák közül néhányat az igazgató is meglátogat, ha néhány szülőt nemcsak a szülői értekezletről, de otthonából is ismer. Ezt az elvet vallja dr. Bartos Imre is. a hatvani Bajza József Gimnázium igazgatója, aki a nevelőtestület előtt vetette fel azt a gondolatot, hogy az iskola autóján tegyenek hetenként legalább egy szülőnél látogatást. Itt az autó azért fontos, mert a 900 hatvani gimnazistának nagy része vidékről jár be, s a hatvani szülők maguk is hamarabb eljutnak az iskolába, mint a környékbeliek, így fokozottabban szükségük van arra, hogy ne csak ők, de az iskola is keresse velük a kapcsolatot. — Két fő gondolat köré csoportosítjuk ezeket a látogatásokat — mondja dr. Bartos Imre, amikor Rigó Jánossal együtt családlátogatásra indultunk a hét egyik tanítás nélküli munkanapján — egyrészt megismerni a családot, másrészt megbeszélni az iskolai és az otthoni tanulás körülményeit, módszereit, tájékozódni afelől, hogy mennyire vall közös nevelési elveket az iskola és a szülői ház. MÉG HATVANBAN járunk, s a Kisudvar elnevezésű nagy háztömb előtt állunk meg. Itt is, ott is köszöntik az igazgatót, aki kicsit restellkedve vallja be: — Lám, csak ebből a házból is mennyi diákunk van, s én még tíz év alatt itt nem is jártam. No, de amit lehet, pótolunk! Szabó Jánosékhoz kopogEgeresehiben este 19 órakor: Sok hűhó semmiért Kömlőn este 19 órakor: Tartuffe tatunk be. Az édesapa MÁV kazánkovács, három gyereke közül kettő már gimnazista. — Most jött haza a fiam az iskolai kirándulásról, még nem költöttem fel, már ne tessenek haragudni, mindjárt rendet csinálok! — szabadkozik a háziasszony, pedig valójában mi jöttünk korán és az édesapa is éjszakás volt. — Nem tesz semmit! — telepszünk le előbb a konyhában, majd a szobában folyik tovább az eszmecsere. — Jánossal kevés baj van, szorgalmas, sokát tanul ahhoz, hogy kitűnő legyen! — vélekedik az édesapa. — Ezért aztán nem is nagyon fogjuk be őt az itthoni tennivalókba. Egyet szeretnék én is mondani az igazgató elvtársnak. A gyerek géplakatos gyakorlaton vesz részt, pedig jobban szeretne asztalos lenni, ezen jó lenne segíteni! Az igazgató megjegyzi a problémát, sor kerül majd otthon erre is, de közben már jön a nagyfiú, s büszkén mutatja a vasfűrészt, amit valóságos műgonddal készített el a nyári gyakorlat alatt. Véleményem szerint — szereti ezt a szakmát. Az ott töltött óra alatt megbeszélik Ilonkának — aki egyébként jeles tanuló — ügyeit is. Napközibe megy a kislány. Amikor indulófélben vagyunk, az édesapa is megígéri, hogy bekapcsolódik az „egy napot az iskolában” mozgalomba. UGYANIS berendeztek egy kis helyiséget a szülőknek az iskolában, s akkor kiadták a jelszót, aminek a tartalma abban áll, hogy aki csak teheti, jöjjön be az iskolába és töltsön ott egy tanítási szakaszt, nézze meg az iskola zajló életét, vegyen részt a tízpercek forgatagában, a parancshirdetésen, s ha úgy gondolja, ezen alkalommal szóljon is észrevételeiről a diákoknak. Ez kezdeményezés, majd meglátjuk, milyen erkölcsi haszonnal jár. Közben még ugyanebben a házban meglátogatjuk Tóth Gyuláékat is, majd továbbindultunk. Az autó széles ívben kanyarodik a horti útra. Csontos Johanna szüleit keressük fel. — Juci — mert mi csak így hívjuk — mondja az édesanya — paprikát válogatni van az iskolával, de tessenek csak beljebb fáradni! Ügyis rég szerettük volna már, ha meglátogat bennünket legalább az osztályfőnök! Alig térül-fordul a szíves háziasszony, míg előkerül a férje is, aki — mint megtudtuk — a legrégibb tanácstagok egyike Horton. — Bizony elég nehéz a gyerekeknek innen bejárniuk! Nem s strapa miatt, de sokszor olyan apró kellemetlen- lenségeik vannak, hogy a rajztáblával, meg az iskolában szükséges felszereléssel alig fémek a buszon! Jó lenne valamiféle szekrény ezeknek a vidéki gyerekeknek az iskolában! — veti fel Csontosné az ötletet, amelyik hamarosan a teendők közé kerül az igazgató noteszébe. AZTÁN ARRA IS fény derül, hogy Johanna egy héten kétszer nem tud hol étkezni, mert akkor zeneiskolában van és csak este kerül haza. — No lám, milyen hasznos dolog, hogy itt jártunk és erre is rájöttünk! — jegyez ismét dr. Bartos Imre. — Majd elintézzük, hogy ezeken a napokon az iskolai menzán kapjon ebédet, hiszen fejlődésben, növésben levő gyerekről van szó! Aztán még megnézik Johanna kis birodalmát, ahol a zongora foglalja el a fő helyet, de amelyik egyes-egyedül az övé, ahol legjobban érzi magát a könyvei, holmija között. Egy délelőtt három család. Nem sok a kilencszázból, de ha összeadjuk a napokat és a meglátogatott családok számát, akkor mégis kedvező keresztmetszete lesz az igazgatónak arról, kik és honnan járnak iskolájába, kik, milyen körülmények között végzik otthon az iskolai munkát. Hazafelé a már régebbi családlátogatásokról beszélgetünk. — Bizony előfordult olyan eset is, hogy a napló szerint beteget jelentett kislányhoz kimentünk, s a tanuló bizony hazugságban maradt. Ilyen eset csak elvétve fordult elő, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy megtaláljuk azokat a szálakat, amelyek az iskolát a szülőkkel, a szülőket az iskolával összekötik: EZT A SZÜLŐKNEK is ke resniük kell, de nem árt, ha az osztályfőnök mellett néha az igazgató is nyakába veszi a várost, a falvakat, hogy lássa, hogyan élnek diákjai a szülői háznál. Cs. Adám Éva 1961. OKTOBER 17., KEDD: HEDVIG 60 évvel ezelőtt, 1901 októberében született VLAGYIMIR ZAHAROV szovjet zeneszerző, a Pjatnyickij- kórus művészeti vezetője. E kórus részére alkotta a népi dalok kórusfeldolgozásait. Néhány ismert dala: Dicsőség a szovjet hatalomnak. Dal Oroszországról. Háborús dalai közül megemlítjük a Kátyu- sáról és a Gyalogságról cimüeket. 1942-ben őt és a kórust Sztálin- díjjal tüntették ki. 375 évvel ezelőtt, 1586. október 17-én halt meg PHILIP SIDNEY angol költő. Ö vezette be az angol irodalömba a szonett műfaját (Asztofel és Stella — 1580). Árkádia című regénye a lovagi világ gaz- v'LAGYIMIR ZAHAROV dasági, erkölcsi és politikai tanulságaival nagy hatással volt korára. 125 évvel ezelőtt, 1836-ban halt meg ORESZT KIPRENSZKIJ orosz festő, az oroszországi realizmus egyik megalapozója. Főleg arcképeket festett, amelyek közül Thorwaldsen és Puskin portréi emelkednek ki. 10 évvel ezelőtt, 1951-ben e napon halt meg BERNHARD KELLERMANN, Nemzeti-díjas német író. Első írásait a finom liraiság jellemzi (Ingeborg). Az 1913-ban írt Alagút című regénye világsikert aratott, A november 9. című müvében az 1918-as német- országi forradalomnak állított emléket. A Schellenberg testvérek (1921) és az Anatol. Az olajváros című regényei a burzsoá világ realista rajzát adják. KÓPIÁS SÁNDOR: A kommunizmus mércéjével (Az SZKP XXII. kongresszusa tiszteletére) Évszázadokat pótolnak ma be a hétköznapokká összeállt percek. Áttörjük a csillagok kordonját s a munka hajnali zászlóival a holnap utcáin menetelünk. Száz nemzedék jövője fogan meg egy kicsit most mindannyiunkban. (így válunk a történelemben maradandó, átélt hangulattá, mely sziveket és kezeket mozgat.) A győzelem kürtjei ei az idő burkából kipattannak, ‘ s az éjszakák nagy poharai csordultig megtelnek fénnyel. Mire felszárad az első ámulat, mint harmat a csillogó réten, akkorra a bölcsesség lángoló Napja kibontja egy új kor virágait. Szeműnkben változnak meg a szokásos, emberi arányok, s — mint akik már kinőtték a múltat — a kommunizmus mércéjével mérjük önmagunkat és az éveket. 60. Az ellenőrző lámpa kétség- bevonhatatlanul azt mutatja, hogy a terepjáró rádiállomása teljesen rendben van. Ha tehát a vevőkészülék hallgat, azt jelenti, hogy Kámov nincs a gépben. A Mars légkörében nem lehet lélegezni. A tartály oxigéntartaléka, amelyet Ká- movnak magával kellett vinnie, amikor kiszállt a gépből, hat óráig biztosítja a parancsnok lélegzését. Az utolsó beszélgetés óta már öt óra telt el. Tehát Kámovnak alig egy órára van levegője. — Keresésére kell indulnunk! — mondtam. Belopolszkij idegen, fahan- gon felelt: — Rendben van! Az űrhajó tíz percig keresni fogja parancsnokát. Bison figyelmesen hallgatta & számára érthetetlen beszélgetést. Kétségtelen, hogy érezte azt a szörnyű feszültséget, amely az űrhajóban uralkodott, csak éppen nem értette okát. — Mister Kámov hol van? — kérdezte. Pajcsadze, aki háttal állt Beki, hirtelen megfordult. — Hallotta az űrhajóparancs- ttok vezényszavát? — kérdezte dühösen. Megfeledkezett róla, hogy Bison nem tud oroszul. ■f- Vegye fél a sisakját! Es 3 fc&dezőskódési; Az amerikai zavarában rám nézett. En angolul megismételtem a parancsot. Bison némán szót fogadott. A mutató gyorsan szaladt a számlapon. Odakint már be- sötétedetrt. Itt az éjszaka. — Sisakot fél! — hangzott el másodszor a parancsszó. Ez alkalommal már nem örültem neki. Kétségtelen, hogy Kámov már nem tér vissza. Egyetlen reményünk maradt: megtalálni parancsnokunkat a levegőből. Az űrhajó hatalmas erejű fényszórója bevilágítja nekünk, az egész tájat. — Elfoglalni a hálókat! Az obszervatóriumban már korábban felszerelték a különleges rendeltetésű ágyakat. Itt a Marson nincs starttér és az űrhajó változtatni fogja repülési irányát. Belopolszkij elfoglalta helyét a vezérlőpultnál. Hálója üres maradt. Még akkor sem éreztem ilyen gyötrő izgalmat, amikor életemben először startoltam —a Földről. Tekintetemet le nem vettem újdonsült parancsnokunk arcáról. Ugyanolyan sápadt volt, mint mindig, de feszülten nyu- godtnak látszott. Micsoda emberfölötti akaraterővel erőszakolhatta magára ezt a nyugalmat!..: Az űrhajó töpase meseemegett. A motorok másodpercről másodpercre növekvő, erősödő döreje úgy tűnt, betölti az gész világot, az egész világ- egyetemet. Az „SZSZSZR-K 2” elindul! De még mindig a Mars felszínén futott. Belopolszkij lenyomta az ismert gombot: bevonta a futóművet. Tehát már a levegőben vagyunk! Villámgyors kézmozdulatok ;.. A hatalmas erejű mo torok elhallgattak s a következő pillanatban működésbe léptek a „légköriek”. Az űrhajó gyors emelkedése megszűnt és a gép, parancsnokának engedelmeskedve, már nyugodtan repült a bolygó fölött, mint öt nappal ezelőtt. En és Pajcsadze pillanat alatt leugrottunk a hálónkból és az ablakhoz rohantunk. Űrhajónk széles kört írt le: visszatérőben volt ahhoz a helyhez, ahonnan az imént felszállt. A fényszóró sugarában minden részletét jól kivehettem. Feltűnt a tő és a Ids tér, ahol űrhajónk állomásozott. Még a rubincsillagos acélemlékművet is felfedeztem. Az űrhajó sebessége oly nagy volt, hogy az emlékművet csak egy villanásnyi ideig láthattam* Qe Belopolszkij nem csökkenthétté a sebességet, mert az űrhajó belefúródott volna a „földbe”. Délnek repültünk, abba az irányba, amerre Kámov terepjárója eltűnt. Négy perc alatt több mint száz kilométert tettünk meg. Az űrhajó ezután visszafordult. Nem volt semmi értelme tovább repülni. A terepjáró nyolcvan kilométernél nem lehetett messzebb állomáshelyünktől. Száz kilométer oda, száz vissza és újból száz az első irányban. Semmi;., A marsbeli sivatag sötét és kihalt. Azt hiszem, ájulás környékez. Mindennek vége!... Szer- gej Alekszandrovics elpusztult. . j Az űrhajó hirtelen megváltoztatta irányát. Távolodni kezdtünk az ismert vidéktől. Futó pillantást vetettem Belopolszkij arcára. A. periszkóphoz hajolt. Keményen összezárt ajkáról szilárd eltökéltséget olvastam le. Figyelemre sem méltatott bennünket. Az volt az érzésem, hogy ezekben a szörnyű percekben megfeledkezett létezésünkről. Arszén Georgijevics elfordult az ablaktól és visszatért a helyére. Gépiesen követtem. Pajcsadze arcán könny patakzott. Éppen lefeküdni készültem, amikor egy hirtelen lökés behajított a hálóba. A kétszeres nehézkedési erő jól ismert érzése béklyóba verte testem. Fülemben gyorsan nőtt a hatalmas erejű, nyomasztó zúEGYEDUL A dermesztő hideg levegőben sötéten és komoran álltak a barna gránitsziklák. Odalent lassan cammognak fejletlen elülső lábukon a hosszú testű, bozontos vadállatok. A lenyugvó nap sugaraitól csillog ezüst színű bundájuk. Egyik-másik odamegy a magas sziklához. A sziklacsúcson egy ember fekszik. Feje a behajlított bal karján pihen. Jobb kezében pisztolyt szorongat. Az ember régóta fekszik itt Testileg és szellemileg nagyon fáradt. Már rég letett arról, hogy megmenekül. Nem tud leereszkedni a közelben álló tükörüveges, fehér terepjáróhoz. A megmenekülését, az életét jelentené! De útját állja a halál, az undorító halál, amely a vadállat torkában leselkedik rá. Nem, bármi mást, csak ezt nem! Inkább fogyjon ki az oxigénje, amely a fején levő gázálarcot táplálja. A nap már egészen alacsonyan áll a látóhatár fölött. Még néhány perc és leszáll az éjszaka, a trópusok hirtelen sötétedő éjszakája. A levegő még jobban lehűl. Erős fagy lesz. Ám az ember nem törődik vele. Mi köze a fagyhoz, amikor oxigénje alig egy óráig futja még? Ott, abban a fehér színű gépben van még néhány, ezzel az éltető gázzal töltött palack, de eljutni hozzájuk éppoly lehetetlen, mintha nem is ötven méternyire volnának, hanem valahol a Mars egyik holdján, amely itt ragyog a feje fölött a már sötétülő égen. (Folytatjuk.)
