Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-15 / 244. szám

1061. október 15., vasárnap NÉPÚJSÁG No pasaran! Nem törnek át! Az ellenség, a fasiszta lázadók több százezres serege már a főváros, Madrid határán állt, hogy egy halálos szorítással megfojtsa a nép köztársaságát. A hősi vá­ros élethalál harcát vívta a többszörös túl­erővel szemben, amelyet a nemzetközi fa­sizmus is támogatott. Német repülőgépek, olasz gépágyúk, portugál golyószórók és afrikai mórok szuronyai segítették a spa­nyol nép gyilkosait: de Madrid állt. Mert nemcsak a fasiszták fogtak össze. A de­mokrácia, az emberi jogok megvédéséért fegyvert ragadtak a nemzetközi munkás- mozgalom legjobbjai, a kommunisták és a szocialisták, de nem maradtak tétlenek a humanista polgárság képviselői sem. Határőrök éberségével, rendőri felügye­lettel dacolva, vonaton, repülővel, hajó­val, sokan gyalog *— indultak a „vérző Spanyolország” felé, hogy fegyverforgató karjaikkal segítsék a spanyol szabadság, s egyben a világszabadság ügyét. Spanyol földön, nemzetközi brigádokba tömörültek olaszok, magyarok, oroszok, né­metek, brazilok, kanadaiak, angolok, fran­ciák, védték Madridot, álltak helyt Huesca és Jarama mellett, rohamoztak a rettenetes golyózáporban. A nemzetközi szolidaritás nagy eszméje vezette őket a Sierrák közé. Rossz, elavult fegyverekkel vették fel a LUIGI LONGO: Lukács Pál tábornok Lukács Pál tábornok (Zalka Máté) a nemzetközi brigádok egyik legvitézebb tábornoka volt. Lövedéktől találva akkor esett el, amikor azt a területet tanulmányozta, amelyen csapa­tának harcolnia kellett. Hősként esett el az első vo­nalban, úgy, ahogyan csak a nép tábornokai tudnak meg­halni. Lukács tábornok, a kipróbált parancsnok, páratlan lovassági tiszt, ismert író, bátor antifa­siszta harcos, az elsők között áldozta tapasztalatait, tudását, hősi életét a spanyol szabadság ügyének. Válaszként a spanyol nép felhívására, amelyre aljasan rátörtek a lázadó tábornokok, a haza árulói, amelyet meg­semmisítéssel fenyegettek a nemzetközi fasizmus repülőgé­pei és bombái, Lukács tábor­nok. mint annyi ország ezernyi önkéntese, elhagyta békés fog­lalkozását és Spanyolországba sietett, hogy a baráti nép sza­badságáért és függetlenségéért harcoljon. Lukács tábornok a nemzet­közi brigádok egyik legjobb tábornoka, parancsnoka, ba­rátjává és testvérévé vált _a szabadság harcosainak. A hő­sök .hőse sok ezer harcos kö­zött, akik a fasizmus elleni történelmi háborúban feléke­sítették Spanyolország nevét. A háború vak balszerencséje a spanyol néphadsereg egyik legjobb tábornokát ragadta el sorainkból. Egyik legtehetsége­sebb parancsnokunktól, elvtár­sunktól, barátunktól fosztott meg bennünket. Azonban mi­énk maradt az, amit ő tanított, megmaradt számunkra az ö is­kolájában, az 6 példáján ne­velkedett remek katonák, meg­maradtak számunkra vitéz csa­patai, amelyekben tovább él Lukács tábornok harci elszánt­ságának és hősiességének ne­Körülbelül 1200 magyar vett részt a spa­nyol polgárháborúban. A világ különböző or­szágaiból sereglettek a spanyol földet keresz- tül-kasul szelő lövészérkokba. Részt vettek a Madrid-menti harcokban, ott küzdöttek az Ebro, Jarama, és Hiesca melletti csatákban. Sokan életüket áldozták a spanyol jövőért. Képünk a Madridért vívott csaták egyik szünetében mutatja be a pihenő magyar szá­zadot. mes öröksége. Nagy hősünk előtt, utolsó tiszteletadásként minden spa­nyol harcos, a szabadság min­den önkéntes katonája meg­hajtja a nagy harcokat és nagy győzelmeket látott zászlókat. Azonban Lukács tábornok ne­véhez, harcban elesett nagy hősünk szelleméhez híven, magasra emeljük zászlóinkat és menetelünk alattuk előre a szabadság és függetlenség, meg­védéséért, a spanyol nép és az egész haladó emberiség által vívott történelmi küzdelemben. 53 nemzet önkéntesei jöttek össze Spanyolország­ban. A nemzetközi brigádok­ban mintegy 30 000 antifasisz­ta küzdött az emberi jogok védelmében. A brigádok nem­zetiségi megoszlása a követ­kező volt: francia 8500 német 3000 angol 2000 kanadai 1300 iatin-am erikái 500 olasz 3500 amerikai 3000 lengyel 2500 osztrák 2000 jugoszláv 1000 bulgár 500 magyar 1290 Az 1200 magyar sokfelől érkezett spanyol honba. Jöt­tek Magyarországról, Fran­ciaországból, Belgiumból, Csehszlovákiából, Romániá­ból, Szovjetunióból, Kanadá­ból, Dél-Amerikából, az Egye­sült Államokból, Olaszország­ból, Németországból, Auszt­riából, Palesztinából, Jugo­szláviából, és harcoltak Spa­nyolországban élő magyarok is. A barikád mögött „Soha sem felejtünk el titeket“ A legkülönbözőbb nép ek képviselőjeként testvérként ■ci. jöttetek hozzánk, és váltatok Spanyolország halha­tatlan fiaivá. A háború legsúlyosabb napjaiban, amikor a Spanyol Köztársaság fővárosa veszélyben forgott, akkor Ti, a Nemzetközi Brigádok harcosai voltatok azok, akik harcos lelkesedéstekkel, hősiességtekkel, áldozatkészségtekkel hoz­zájárultatok megmentéséhez. Hazánk történelmében először tárult elénk az a nagy­szerű látvány, amelyet a Nemzetközi Brigádok megalakulása jelentett. Eljöttetek, hogy segítsetek megvédeni egy megtá­madott országot: a mi Spanyolországunk szabadságát és füg­getlenségét. Anyák! Asszonyok! Majd évek múltán, amikor a háború által ejtett sebek behegednek, midőn a fájdalmas és véres napok emléke el fog tűnni, amikor majd szabadon, békében és jólétben élhetünk, amikor a gyűlölködés enyhülni fog, s a szabad haza büszkeségét minden spanyol érezni fogja; be­széljetek gyermekeiteknek a Nemzetközi Brigádok férfiúiról, meséljétek el, hogyan keltek áí a tengereken és hegyeken, hogyan törtek át a szuronyokkal teletűzdelt határokban, melyeket vérebekkel őriztek, hogy szétmarcangolják azokat, akik a szabadság keresztes lovagjaként küzdeni és meghalni jöttek hazánkba a szabadságért, a német és az olasz fasizmus által megtámadott Spanyolország függetlenségéért. Mindent elhagytak, a szeretett hazát, otthont, anyát, feleséget, testvért, gyermeket és eljöttek hozzánk azt mondva: itt vagyunk! A Ti Spanyólországtok ügye a mi ügyünk is, az egész haladó emberiség ügye. . Sohasem felejtünk el Titeket, es majd ha. a béke olaj­ágai virulni fognak, és összefonódnak a Spanyol Köztársaság ouözclmi babérjaival, úgy térjetek vissza! m la passion Aria Az ellenségtől zsákmányolt fegyverekkel, bútorokból, homokzsákokból, utcakövekből épített barikád mögül védik a nemzetköziek a madridi egyetemi negyedet. Az argentínai, norvég és finn harcosokat a szabadság min­„4 harcunk most az egyszer ...“ ... elbukott.” A spanyol nép szabadságának ügyét vérbefojtotta az ellenforra­dalmi túlerő, a jobboldali árulás, és a nemzetközi reakció. A nemzetközi bri­gádok hősi küzdelme csak hátráltatta a reakció győze­lemünnepét, csak késleltette Franco fasisztáinak győzel­mét — nem gátolhatta meg. De a föld minden részé­ből az ibériai félszigetre özönlő nemzetköziek meg­mutatták a világnak, hogy a szabadság eszméinek óriási tartalékai vannak, hogy a demokrácia és az emberi haladás újabb és újabb tömegeket, harcra kész tömegeket mozgósít, gyűjt zászlaja alá. Bukása ellenére is előre­mutató tanulsága ez a spa­nyol földön megvívott küz­delemnek. dent legyőző, minden akadályt elhárító esz­méje lelkesíti.. Egészségesek és betegek, min­denki kiveszi részét a küzdelemből. Sínek közé rakott, begipszelt karral is küzdenek, dolgoznak, „ ... serken még a holt is, serken, talpra ugrik, puskatust ragad,” harcot az ellenség jól felszerelt csapataival — mégis évekig állták a madridi vártát. — No pasaran! Nem törnek át! — ez volt a nemzetköziek jelszava, s a többszö­rös, néha több százszoros túlerőben levő támadók is megtanulták tisztelni ezt a jel­szót. Tengernyi áldozatot követett a küz­delem, sokan lelték halálukat az Ebro, a Guadalajara mentén. És pusztították az el­lenséget. Százezres olasz seregeket semmi­sítettek meg napok alatt, német és arab holttestek borították a csatatereket. Míg a köztársaság fennmaradásáért har­colt, az európai hatalmak meghirdették szemforgató „be nem avatkozást” politiká­jukat. Nem adtak fegyvert, lőszert, hadi­anyagot a köztársaságiaknak, ugyanakkor tétlenül 'szemlélték a német Condor-légió és az olasz feketeingesek leplezetlen be­avatkozását. A Népszövetségben szónokló diplomaták a nemzetközi szolidaritás nagyszerű meg­nyilvánulását nem tudták összeegyeztetni a „be nem avatkozással”, s követelésükre a spanyol kormány végül is kivonta a nem­zetközieket a tűzvonalból. De ők — egy ne­gyedszázaddal ezelőtt — hároméves nagy­szerű küzdelmükkel örökre beírták nevü­ket a szabadságharcok történetének leg­szebb lapjaira. A magyar zászlóalj nehézfegyver százada GERGELY IMRE, VOLT HADITUDÓSÍTÓ: Églek a sziklák, lángoltak a hegyek... ziója vonult fel. Háromkilomé­teres szakaszra több mint két­száz ágyút összpontosítottak. Százötven bombavető nyitotta meg a támadást. A fasiszta túlerővel szemben a magyar zászlóalj ennek az éknek a legveszélyeztetettebb pontján harcolt. Lángban állt a Cavalls-hegy is. Franco gyújtóbombákkal támadta éjjel-nappal a köztár­sasági ék pillérét. Aztán a három fasiszta divi- zió rohamra indult. „A vörösöket a minden áron való ellenállás szelleme töl­tötte el és szinte a terephez nőttek!” — írja szeptember 16-án Garda Valino fasiszta tábornok. „A gandesai síkság, Corbera környéke, a Pándols- és a Ca- valls-hegy vidéke Franco sere­gének valóságos tömegsírjává vált!” — állapította meg En­rique Lister tábornok az ebrói csatáról írt tanulmányában. „A vörösök a sziklákhoz ta­padtak. A köves hegyoldalak­ba vették be magukat! Sok­szor utánpótlásuktól elvágva, muníció és víz nélkül napokig, hetekig ellenálltak! A győzni- akarás a sietve kiképzett mun­kásokból, a föld után sóvárgó parasztokból, szebb világot álmodó értelmiségiekből hősö­ket teremtett!” — írta az egyik holland lap haditudósítója. A magyar zászlóalj a győze­lemért harcolt az Ebro part­ján, az aragóniai és a katalán hegyeken, a spanyol és katalán zászlóaljak oldalán. A pergő­tűz heteken keresztül tombolt a teknőhegyen, a Sierra Ca- valls csúcsain, de Franco ide­genlégiójának és német-olasz zsoldosainak minden támadá­sát visszaverték. Meredek partok között egy­kedvűen hömpölyög a nagy fo­lyó. Az ország északi részét szinte kettészeli a Pireneusok- ból lefutó medre, mely száz? dók során sokszor útját állta az idegen hódítóknak. Ég a Pándols! — kiáltotta egy katalán tizedes, s tágra meredt szemekkel figyelte a látványt. Kékes-sárga láng­nyelvek csaptak a magasba az omló sziklákon. A bombatöl­csérekben tüzes törmelék ka­vargóit, a hegy gerince fölött vörös lett az ég, amint a lecsa­pódó lövedékek pergőtüze sö­pört végig. Napokon át száz bombavetővel és százötven ágyúval támadta Franco a Pán- dols-hegyet, amelyet egy len­gyel zászlóalj védelmezett. So­raikban esett el a magyar Ze­ke László alhadnagy és Kolin László főhadnagy, akik sok-sok lengyel bajtársukkal együtt csak akkor hagyták abba a harcot, amikor a bombákszán- totta sziklahegy szinte rájuk omlott. Két fasiszta divízió sűrű sorokban rohamozta meg a hegyet, de a II. köztársasági spanyol divízió, valamint a Domborowski-brigád lengyel és magyar zászlóaljai megvéd­tek hegyi állásaikat, és súlyos vereséget mértek Franco csa­pataira. A fasiszták ezután a Gan- desa előtt húzódó köztársasági állások és a Cavalls-hegy ellen folytatták az ellentámadást. Szeptember 3-án marokkói és olasz hadtestek három divi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents