Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-15 / 244. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. október 15., vasárnap Es a mi szemünkkel Amerika egy francia szemével“ című filmről Érvényesülés ól Érvényesülni csak nagyobb társaságban lehet. De hol találhat megfelelőt az unatkozó fiatalembert Például a moziban. Az „öt töltényhüvely’’ című film elég alkalmas arra, hogy ... Igen. Alkalmas volt arra. Szerencsétlenségemre pénteken néztem meg ezt a filmet. A mögöttem levő két sort Eger nagyreményű aranyifjúsága szállta meg, vidámságuk jókedvre hangolta a közönséget. Műsorkezdés előtt nem is volt semmi baj. Előadás közben azonban észrevettük, hogy a fiúk kifogástalan elemlámpával rendelkeznek. Játszadoztak is vele szépen, a mozi közönsége pedig ideges lett. A jegyszedő is. Elvette a lámpát, és a játszadozó fiatalembert előre küldte a legelső sorba. Ez megint nagyon tetszett barátainak, és előadás végéig ezt a problémát tárgyalták nevetgélve ... Nem tudom, milyen volt a film. Azt hiszem, ők sem. Akkor miért költik a pénzt mozira?... (G) — AZ IBUSZ Heves megyei (egri) kirendeltsége október 23-tól ideiglenesen a Kossuth utca 26. szám alá (Buttler ' ház) költözik. Az IBUSZ Bajcsy-Zsilinszky utcai helyiségeinek belső renoválási munkáinak ideje alatt itt folytatja hivatali teendőit. — A MÁTRAVIDÉKI Fémművekben a múlt évi 40 fővel szemben az idén 130-an jelentkeztek a munkásakadémia előadásaira. A nagy érdeklődésre való tekintettel két csoportban tartják meg az előadásokat. — VANDORZÁSZLÓVAL tüntették ki jó munkájáért a hevesi önkiszolgáló csemegeüzletet. — A 32. SZÁMÚ Autóközlekedési Vállalat ma délelőtt 10 órai kezdettel, Egerben, a Bródy Mozi helyiségében termelési tanácskozást tart. Az összes telepek dolgozói részt vesznek a fontos megbeszélésen, amelyen a szervezettebb, gazdaságosabb munkát vitatják meg. — PÉNTEKEN tartotta alakuló gyűlését az egri Városi Művelődési Ház ateista szakköre. — A FÜZESABONYI Vasútállomás pártszervezete aktívaértekezleten és taggyűlésen tárgyalta meg az őszi csúcs- forgalom lebonyolításával kapcsolatos teendőket. E hónap közepén termelési tanácskozáson vitatják meg a további teendőket. — ÜLÉST tartott szombation a Hevesi Járási Tanács végrehajtó bizottsága, ahol az 1962-es év költségvetését tárgyalták meg. — HATVAN MÁV Vasútállomáson az elmúlt időszakban az egy vonatra eső átlagos tervet 68 tonnával túlteljesítették és ezzel 98 124 tonnával több elegyet továbbítottak. Kedvező az átlagos kocsikihasználás, de az állásidőt tovább kell csökkenteni. • • • Megjegyzések az Néhány francia kiment Amerikába és 18 hónap alatt 35 000 méter filmet készített az ottani életről, amelyből végül is 2400 métert „összevágtak” és ma Európa-szerte sok millió ember előtt pergetik a szélesméretű, színes filmet az amerikai élet kuriózumairól. Címe: Amerika egy francia szemével. Nagy kíváncsisággal és érdeklődéssel ültünk be a moziba, annál is inkább, mert nemrég mi magunk Franciaországban jártunk és „magyar szemmel” bámultuk csodálatos országukat, s később idehaza próbáltuk az újságolvasóknak is mindezt elmesélni. Én magam nagy érdeklődéssel néztem a filmet azért is, mert a második világháború vak szeszélyétől hajtott bal- szerencsém egy időben az amerikaiak közé sodort, közöttük éltem, és valamennyire sikerült is megismernem őket. Mindenesetre annyit tudok róluk, hogy amolyan civilizált, „naiv barbárok”, akik közül a közkatona is jobb ruhában járt akkor, mint teszem azt nálunk egy tábornok, rágógumit rágtak, finom cigarettát szívtak, csokoládét ettek, de hogy Magyarország létezik, arról fogalmuk sem volt. Meg azután: érdeklődéssel mentünk a moziba, mert a rossz hír szárnyon járt, a filmet. megelőzte pikantériát sejtető híre. Lássuk hát, hogyan látják Amerikát a franciák?! Rögtön elöljáróban meg kell mondanunk: nagyobb volt a füstje, mint a lángja, sejtelmesebb a híre, mint a valóság. Két óra hosszat néztük a filmet, s a végén Francois Reichenbach rendező és társai a következőkben foglalták össze ars poétikájukat: — Amerikát sem megérteni, sem ‘ megmagyarázni, sem következtetéseket levonni nem volt szándékunkban. Hát ami azt illeti, ezt sikeresen végre is hajtották. Tartalom, cél nélküli feladat volt munkájuk, s ez a film még akkor sem mond sokat, ha a magyar filmvállalkozás megvette, s még akkor sem, ha a MOKÉP ezzel a filmmel aratja legnagyobb gazdasági sikerét Mi már régen megtanultuk, hogy a kasszasiker nem mindenkor bizonyít tartalmat, sőt! Ki merné állítani, hogy a Luxemburg grófja egyáltalán hasonlítható is — mondjuk Szent Johannához. Mégis kérdezzék meg a színházak igazgatóit, melyik hozta a házhoz a nagyobb pénzt? Sajnos, nem a Szent Johanna! De maradjunk a filmnél. Mit csináltak a franciák Amerikában, hová „bámultak” kamerájukkal, s végül is mit kaptunk mi? Tulajdonképpen a fent említett művészi hitvallásukat (hogy semmit sem akartak) mentegetőzésnek szánták, de talán maguk sem tudják, hogy mennyire valósággá lett. Nem tudni, hogy az eredeti 35 000 méteren mi volt. De a mi általunk látott 2400 méter majdnem minden kockája leleplezni akart, s ez az, ami nem sikerült. Különben sem értem, francia élményekkel frissen az agyamban, hogy miért forgatják szemüket a film alkotói, bemutatva néhány meztelen nőt, az amerikai erkölcsök elrettentő bizonyítékaként, hiszen náluk minden valamirevaló kocsmában a női meztelenség bájai teszik mámorítóbbá az elfogyasztott italt. Nem a marxista elméletet, mint alkotói vezérfonalat, vagy ha úgy tetszik, szemszöget kérjük számon a film készítőitől. Hiszen aki olvasta, aki ismeri a jó öreg Dickens Martin Chuzzlewit-jét, az velem együtt tanúskodhat, hogy a polgári realitás Dickensnél már klasz- szikussá vált szemszögével is ki lehet gúnyolni, le lehet leplezni egy ország igazi fonákságait, nevén nevezve a gyermeket: Amerikát. A film készítői leleplezésük tárgyául és módszeréül egy kapitalista ország népének torz kinövéseit, kuriózumait használták, ami már eleve csak hamis képet hozhat. Meztelen női reklám, vad autóverseny, fényképezőmániások, fegyházi élet, bűnözés, rugby, ikrek kongresszusa, sztriptíz, apák iskolája, néger és fehér karnevál, fiatalok szeretkezései, gumirágók klubja, feketeingesek betörőbandája, cinikus fiatalok, — minden istencsodája egy rakásra hordva, némi francia szellemességgel és iróniával, de vajmi kevés humanitással. A film riportfilmnek készült, Dickens könyve pedig egy zseni alkotása. Mégis, bármilyen bizarrként hat, önmaga kínálja a párhuzamot. A mélyen gondolkodó angol férfiú több mint 100 évvel ezelőtt leleplezte az amerikai formális demokrácia ellentmondásait, megmutatta, elküldve szereplőjét, Martin Chuzzle- wit-et Amerikába, s vele nézette meg, hogy mit is jelent a lehetőségek hazája, ahol mindenki „ezredes, tábornok és milliomos”. Néhány száz dollárért sok hektárnyi földet vásárol, s amikor odaér az ígéret földjére, ott mocsár, betegség, pusztulás fogadja. Dehát ismerjük Dreiser Amerikai tragédiáját is és számtalan más alkotásból is tudjuk, hogy milyen is az igazi Amerika. A film alkotói pedig ma, a XX. század második felében nem átallanak olyasmit állítani, csak úgy gúny és idézőjel nélkül, hogy Amerika a lehetőségek hazája, minden fiatal előtt nyitva áll az út az érvényesüléshez. Csak ne tudná az ember, hogy milyen sok munkanélküli lézeng a hatalmas országban, akik előtt a szabad utat az országút jelenti, s belőlük verbuválódnak a trapperek, Amerika csavargói, éhezői. A film, mint mondottuk már, az élet torzóiról vetít elénk képet, de a legnagyobb torzót, a kapitalizmus ellentmondásait, embertelenségét gondosan elkerüli, sőt ha néha úgy érzi, hogy messzire ment a leleplezéssel, francia udvariassággal bocsánatot kér és imitt-amott meg is dicséri őket. Legnagyobb bűne a filmnek, hogy a munkával, az egyszerű amerikai átlagember életformájával nem foglalkozik, ebből semmit sem ad át, egy komhájn-felvételen kívül. Hát csak bolondok és erkölcstelenek élnek Amerikában? A 180 millióból mindenki csak őrült, meztelen táncot jár, vagy a börtönben ül? Természetesen ez nem igaz. Az imperializmus, mint társadalmi forma, az őrület határán táncolja vitustáncát. Ezt mi állítjuk. De a nép, a holnap, vagy holnapután már szocializmust építő nép minden civilizáltsága ellenére is ma még kegyetlen hajszában robotol. Emlékeznek Chaplin „Modem idők”-jére? Nos, ez szintén a film eszközeivel, de reálisan leplezte le a „szalagban”, a Bedaux-ban dolgozó munkát és mutatta be a munkást, aki 8—10 órai, lelket ölő munka. után már az utcán a női tavaszi kabátok nagy gombjait is csavarhúzóval igazgatta. A filmen kacagtunk, hiszen ez volt Chaplin legfőbb alkotói eszköze, de szemünk sarkában ott csillogott a könny is, mert Chaplin így kacagtatott. Itt, e riportfilmnél néhányszor elnevettük magunkat, aztán — semmi több. Ha a filmről eddig rosszat is mondtunk, azért van természetesen néhány erénye is. Mindenképpen érdekes, időnként szellemes (különösen a fiatalokról mondott véleménye), az operatőri munka valóban művészi, a zene pedig kitűnő. Suha Andor 1961. OKTOBER IS., VASÁRNAP: TEREZ 90 évvel ezelőtt, 1871 októberében született PAUL VALÉRY francia költő, esszéista, a „tiszta művészet” hirdetője. Költeményeit a tökéletes formák jellemzik, belső tartalom szempontjából azonban nehezen érthetőek. Munkássága a tiszta értelemre való törekvés és az irracionális erők közti küzdelmet ábrázolja, elméleteit a Szellem válsága (1919), a Variété, Leonardo da Vinci című prózai müveiben fejtette ki. Nagy költeményeit P^jjt VALÉRY (Tengeri temető. Hajnal 1913-1922ig írta. 140 évvel ezelőtt, 1821. október 15-én született MORITZ HARTMANN osztrák költő. Műveiben a Habsburgokat és Metternich rendszerét támadta, részt vett az 1848-as bécsi forradalomban; ez időből származó költeményei a magyar szabadságharcot üdvözölték. Jelentősek Petőfi-fordításai. 105 évvel ezelőtt, 1856-ban e napon született OSCAR WILDE angol író, a dekadens polgárság képviselője. Elmés társadalmi darabjait még ma is játsszák (Eszményi férj, Lady Windermere legyezője, Bunbury). Nagy sikerű regénye: Dorian Gray arcképe. Erkölcsi botrányai miatt börtönbe került és legmélyebb Írásai börtön-élményeiből fakadtak: A reading! fegyház balladája. De Profundis. 55 évvel ezelőtt, 1906-ban e napon halt meg MÁTRÁI LAJOS GYÖRGY szobrász. Mint kőfaragó kezdte, majd Párizsban tanult. Németországba kerülve, a müncheni palotákat díszítette. Néhány itthoni műve: Izsó Miklós márványszobra, Károli Gáspár bronzszobra Göncön, a soproni Széchenyi-szobor. „Nálunk jól halad az őszi betakarítás" A tarnabodi Tamagyöngye Termelőszövetkezet őszi betakarítási munkálatairól kaptunk a napokban levelet Pető Istvántól, a községi tanács VB- elnökétől. Levelében arról tudósít, hogy a falu közös gazdaságában nagy kedvvel végzik munkájukat a szövetkezeti tagok. Már reggel öt-hat óra tájban elindulnak kukoricát törni, paprikát szedni, vetni, silózni. A szövetkezet csaknem minden tagja, sőt, a családtagok is ott szorgoskodnak a határban, 120 asszony és lány takarítja be a kukoricát, szedi a répát és paprikát. Ennek a jó versenyszellemnek köszönhető, hogy a háztáji gazdaságban levő 240 hold kukorica törését, a szár vágását elvégezték, s a közös kukorica területén is csaknem teljesen betakarították a termést, a kukoricaszárat pedig besilózták. Az eddigi sikerek arra engednek következtetni, hogy a tarnabodi szövetkezeti gazdái: sikerrel eleget tudnak tenni vállalásuknak, október 20-ra teljes egészében befejezik a kukorica törését, a szár silózását. Az, hogy ez a szorgalom nem újkeletű a Tarnagyöngye Tsz-ben, a terméseredmények is mutatják. A nagy aszáiy ellenére kukoricából elérték a 25 mázsás termésátlagot, hogy az aprómag is jól fizetett s ennek eredményeként 15 forint előleget oszthattak. A szövetkezet eredményeihez tartozik, hogy a gépállomás segítségével az őszi irpa és a rozs vetését teljes egészében befejezték, s már több mint 200 holdon az őszi búzát is elvetették. Moxik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG 15—16-án: Amerika egy francia szemével EGRI BRÖDY 15—16-án: Nincs előadás GYÖNGYÖSI PUSKIN 15—10-án: Egy katona, meg egy fél GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 15- én: öt töltényhüvely 16- án: Ml ketten egyedül HATVANI VÖRÖS CSILLAG 15- én: Rocco és fivérei 16- án: Mennyei pokol HEVES 15- én: Egy évig tartő út 16- án: Dúvad PETERVÄSARA 15- én: Megtorlás 16- án: Nincs előadás FÜZESABONY 15- én: Pedro kapitány vidám hadjárata 16- án: EUoptak egy villamost EGRI BEKE 15—16-án: Feltámadás műsorát Bekölcén este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA 59. Kámov azt mondta, ki akar szállni a terepjáróból, hogy megvizsgálja a sziklákat és mintát vegyen belőlük. Paj- csadze arra kérte, hogy legyen óvatos, s ekkor Kámov valahogy nagyon sietve félbeszakította a beszélgetést. Lehet, hogy félt a további lebeszélésektől. Amikor kattant a kikapcsolt mikrofon, Arszén Georgije- vics hirtelen lábraugrott. Be- lopolszkij szemrehányóan csóválta a fejét. — Nincs ok a nyugtalanságra — mondta. — Tudom — felelte Pajcsad- fce. — Miért izgul annyira? — Nem tudom, de izgulok. E pillanatban hirtelen eszembe jutott az imént előhívott felvétel: Hapgood feje a vadállatszájában, és akarat- Janul kiszaladt a számon: — Es ha a „gyík” .:. Senki nem válaszolt. Az obszervatóriumban nyomasztó csend honolt. Pajcsad- ZE, aki megfeledkezett Kámov fásításáról, amely szerint egészen a start pillanatáig feküdnie kell, lassan le-fel járkálta vezérlőpult és a folyosóajló közti keskeny térségen. Olyankor megállt, és tekintete hosz- szan megpihent a rádióállomáson. Ezekben a percekben olyan kifejezés ült arcán, mintha arra akarta volna kérni a vevőkészüléket: szólaljon meg. Belopolszkij pedig igen gyakran pillantott órájára, ami elárulta titkolt izgalmát „Két óra múlva otthon leszek” — mondta Kámov. Egyik óra telt a másik után, de felőle semmi hír. Belopolszkij többször is bekapcsolta a mikrofont, de választ nem kapott. Az ellenőrző lámpa egyenletesen világított: mutatta, hogy a terepjáró rádió- készüléke be van kapcsolva és működik. — Ha volna egy másik terepjárónk — szólalt meg Paj- csadze —, elindulnék Szergej után. — Ha volna is egy másik terepjárónk — felélte Bélopoisz- kij —, akkor sem indulna el vele sehova. — Miért? , ' •'»IwxiíiétxSF — Mert én megtiltanám. Szergej Alekszandrovics távollétében én felelek magáért és az űrhajónkért. Pajcsadze semmit nem válaszolt. Futó pillantást vetett az űrhajóparancsnok helyettesére és megszaporázta lépteit — Jobb volna, ha lefekeüd- ne — mondta Belopolszkij. A várakozás ellenére Arszén Georgljevics szót fogadott. Lefeküdt és nyolc óráig többé egyetlen szót sem szólt. Gyötrő lassúsággal telt az idő. Egy pillanatra sem távoztam el az ablaktól. Már fájt a szemem, olyan feszülten figyeltem abba az irányba, ahonnan a terepjárónak fel kellett volna tűnnie. Olyik pillanatban úgy rémlett, hogy ott látom a láthatáron fehér testét; szívem hangosan kezdett kalapálni, de elmúlt a pillanat és az egész látomás nyomtalanul eltűnt Elmúlt az az óra is, amelyet maga Kámov nevezett meg visszatérése idejéül. A terepjáró nem volt sehol. A rádió- aUfOmás eUenöczö lámpája most is égett s ez bizony mindennél gyötrőbb volt. Mi történhetett ott? Hol van Kámov? Mi késztette arra, hogy ilyen hosszú időre elhagyja a terepjárót? „El-e vajon?” — akaratlanul tolult agyamba a szörnyű kérdés. Telt-múlt az idő... Már féltem az órámra pillantani. Nagyon kevés időnk volt „Bármi történjék is, az űrhajónak pontosan a kijelölt percben fel kell szállnia” — dobolt kitartóan a fülemben Kámov hangja. És Belopolsz- kij válasza: „Erre szavamat adom”. Vajon hogyan tartja be szavát Konsztantyin Jevgenye- vics?... Tudtam, hogy kénytelen lesz határozni. Az ütemterv foglyai voltunk, mert az űrhajó sebessége nem volt elégséges. Az űrhajó nem maradhat egy perccel sem tovább a Marson. Ez az egész expedíció pusztulását jelentené. Ha Kámov nem jelenik meg idejében, Belopolszkijnak nem marad más hátra, mint felszállni nélküle. Bármennyire fájna is parancsnokunk halála, esztelenség volna pusztulásnak kitenni az expedíció többi tagjait és ezzel súlyos csapást mérni az űrhajózás egész ügyére. Az obszerveatóriumban síri csend uralkodott. Mindnyájan magunkba zárkóztunk, féltünk egymás szemébe nézni, nehogy kiolvassuk onnan saját ki nem mondott gondolatainkat. Belopolszkij volt az első, aki nem bírta tovább és megtörte a csendet. Hirtelen felugrott és az ablakhoz sietett. Néhány percig feszülten figyelt a távolba furcsa, merev, szinte dermedt tekintettel. Nagy ve- rítékcseppek gyöngyöztek homlokán. Vajon mát élt át most ez az ember, akinek oszályrészéúi jutott, hogy kimondja a szörnyű szót? Az űrhajóparancsnok helyettese volt, de mo6t egyetlen parancsnoka. Neid kell kiadni a parancsot: „Indulás!” Ez pedig a távollevő parancsnok halálraítéléséved egyenlő. Megfordult és nagyon halkan így szólt: — Még húsz percünk van! összerezzentem. Pajcsadze meg sem moccant. Semmit se válaszoltunk: — Vezesse élő Bisont — fordult hozzám Belopolszkij. — Vezessem elő Bisont... Hát szóval ő helyettesíti majd Ká- movot az űrhajón! Négyen térünk vissza a Földre, annyian. amennyien elindultunk. Kinyitottam a fülke ajtaját és beszóltam: — Kövessen! — Az űrhajó elszáll a Marsról? — kérdezte az amerikai. Egész idő alatt igyekeztem nem nézni az órámra. De mos*. más ie sem tudtam venni róla a tekintetemet. Láttam, hogy Pajcsadze is az óráját nézi. A mutató tántoríthatat- lanúL, s ahogy nekem rémlett, nagyon gyorsan közeledett a nyolcas számhoz. — Sisakot föl! — hangzottéi angolul Belopolszkij vezényszava. Nem akarta kétszer ismételni ezt a szörnyű mondatot. Az egyik sisakot átnyújtotta Bisomnak. Észrevettem, hogy a sajátja volt. A Kámo- vét magának hagyta. Tehát mindennek vége! Fel- szállunk!... — Konsztantyin Jevgenye- vics — szólalt meg suttogó hangon Pajcsadze. Belopolszkij kérdőn pillantott rá, de Arszén Georgijevics többé egy szót sem szólt. Végtelen hosszú másodperc telt él. — Rendben van! — mondta Belopolszkij. — Még fiúsz percet várok. Pajcsadze hirtelen felállt és hangosan, érthetően így szólt: — A terepjáró el is romolhatott. Szergej Alekszandrovics vár bennünket. Belopolszkij némán a rádió- állomás vörös lármájára rr j- tatott és csak egy szót mondott, azt is halkar. — A levegő! Pajcsadze barna reá els-iir- kült. Mind a ketten nyomban rájöttünk, mit aki -t ejzel Belopolszkij mondani. (Folytatjuk^
