Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-12 / 241. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! # AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 241. szám ARA: 50 FILLÉR 196L október 12., csütörtök G. Rartmov; BÁNYÁSZ híradó ★ 220 NAP A VILÁG KÖRÜL RONT VISMERTETÉS ★ RIPORT A KOLACSKOVSZKY TERMÉSZETJÁRÓ EMLÉKVERSENYRŐL ★ Elképesztő felfedezés: AZ EGYÉNISÉG ELTÖRLÉSE NEM LAZALOM TÖBBÉ ★ HÍREK Az oktatási reform alapgondolata: a munka és a tanulás ossssekapesolása Az országgyűlés szerdai ülése Szerdán folytatódott az országgyűlés ülés­szaka. A szerdai ülésen a Magyar Népköz- társaság oktatási rendszeréről szóló törvény- javaslatot tárgyalták. Részt vett az ülésen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká^ dár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, Incze Jenő, Kisházi Ödön, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Fe­renc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautman Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. Az ülést Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke nyitotta meg, majd Straub Gyula elő­adó ismertette a Magyar Népköztársaság ok­tatási rendszeréről szóló törvényjavaslatot. Utalt arra, hogy a Magyar Népköztársa­ság iskolarendszeréről szóló törvényjavaslat­tal hatalmas lépést teszünk előre az iskola­ügy fejlesztésében. A Horthy-rendszer iskola- politikája a munkás- és parasztfiatalság elől elzárta az érvényesülés útját, s rendeletéivel, gazdasági intézkedéseivel igyekezett még azt is megakadályozni, hogy szegényebb szülők gyermekei akár a polgári iskolába is felvé­telt nyerjenek. Egyébként is a Horthy-rend­szer iskoláiban az élettől teljesen elzárt, a természettudományokat semmibe vevő, kizá­rólag a múlt örökségein elmélkedő élettelen tudományt” próbáltak az ifjúság fejébe Az elmúlt rendszer uralkodó osztályának művelődési monopóliuma a munkás-paraszt hatalom létrejöttével megszűnt, s iskolarend­szerünk a felszabadulás óta hatalmas fejlő­désen ment keresztül. Hogy most mégis szük­ség van ennek az európai, sőt világviszony­latban is élenjáró iskolarendszernek reform­jára, annak kettős oka van — mondotta az előadó. — Egyrészt szükség van arra, hogy egy törvényben egységesen lerögzítsük azo­kat az irányelveket, amelyeket egész oktatási rendszerünkre — az általános iskolától a szakmunkásképző középiskolán át a főisko­láig és egyetemig — pártunk művelődéspoli­tikai irányelvei meghatároztak; másrészt rög­zítjük azokat az eredményeket, amelyeket szocialista építésünk során az oktatásügy fejlesztésében elértünk, de ugyanakkor a törvény megmutatja a jövő fejlődés irá­nyát is. Az előadó ezután bejelentette, hogy az országgyűlés kulturális bizottságának kibőví­tett ülése, a többi állandó bizottság képvise­lőinek jelenlétében megtárgyalta a törvény- javaslatot, s azt jónak találta. A törvény- javaslat iránt nemcsak a parlament bizottsá­gai, hanem egész társadalmunk igen nagy érdeklődést tanúsított. A törvényjavaslatban meghatározott feladatok megoldásához elen­gedhetetlen a pedagógusok, az állami főható­ságok, a párt- és társadalmi szervezetek, az egész dolgozó nép messzemenő támogatása — mondotta, majd a törvényjavaslatot a kultu­rális bizottság módosító javaslataival, az or­szággyűlésnek elfogadásra ajánlotta. A beterjesztett törvényjavaslathoz első­nek Kállai Gyula, a párt Politikai Bizottsá­gának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese szólt hozzá. dolgozó nép fiai előtt szélesre tárultak a középiskolák és az egyetemek kapui: az 1938-as évhez viszonyítva napjainkra mind a középiskolai, mind az egyetemi hallgatók száma kö­zel ötszörösére nőtt. A munkás- és parasztszár­mazású fiatalok aránya a középiskolákban az 1938-as 4 százalékról 53,2 száza­lékra, a az egyetemeken az 1938-as 3,5 százalékról 54,4 százalékra emelkedett. A felszabadulás után az al­só- közép- és felsőfokú okta­tásban tett intézkedéseinkkel — a fasiszta Horthy-rendszer gúzsbakötött iskoláiról és nyo­morgó néptanítóiról nem is beszélve — túlhaladtunk és magunk mögött hagytuk bármely kapitalista ország oktatási rendszerét. Kállai Gyula: Célunk, hogy megteremtsük a szocialista társadalom szocialista iskolarendszerét Bevezetőül hangsúlyozta, hogy az országgyűlés elé ter­jesztett új iskolatorvény annak a csaknem kétéves munkának a gyümölcse, amelyet az okta­tási rendszer reformjának elő- készítésére létrehozott kor­mánybizottság a pedagógusok, a szülők, a társadalom legsze­lesebb rétegeinek bevonásával végzett el. Az egy évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott irányéi- veket oktatási rendszerünk to­vábbfejlesztésére széleskörű vi­tát bocsátottunk, amelyben közel egymillió állampolgár vett részt, sok-sok ezer javas­lat és észrevétel hangzott el. A végleges törvénytervezet e vita alapján készült. A törvényjavaslat — szelle­mét tekintve — kapcsolatban ill a korábbi haladó közokta­tási törekvésekkel, azzal a arccal, amelyet a magyar köz­élet haladó alakjai és különö­sen a haladó szellemű pedagó­gusok a régi kizsákmányoló rendszer osztálykorlátai által megnyomorított iskolák fel­emeléséért vívtak. Közvetlen iroköse és folytatója a dicső emlékű Magyar Tanácsköztár­saság intézkedéseinek, ame­lyek — ha rövid időre is — az iskolát a nép birtokába adták, ? elkezdték az egységes, 8 osz­tályos munkaiskola, az erre épített 4 osztályos általános, kötelező középiskola és szak­munkásképző iskola megte­kal a nagy fontosságú intézke­désekkel — a földreformmal, a bányák, bankok és nagyüze­mek államosításával —, ame­lyekkel a felszabadult magyar nép hozzálátott új élete kiala­kításához. De a nép számára csak az államosítás útján lehetett iga­zán meghódítani az iskolát. Hazánkban 1948-ban államo­sítottuk az iskolákat. Koráb­ban az általános iskolák 65 százaléka, s a középiskolák 48 százaléka az egyházak kezén volt. Az államosítás óta az if­júság oktatása és nevelése a szocializmust építő állam fel­adatává vált. Most már kiad­hattuk a jelszót: — munkás- és parasztjiatalokat a középis­kolákba és az egyetemekre! A A törvényjavaslat arra a méltán történelminek ne­vezhető fejlődésre épül. amelyet a magyar oktatási rendszer a felszabadulás után elért. M45-ben létrehoztuk a 8 osz­tályos általános iskolát _ Ez nemcsak időben, de jelentöse- gfeber is egy sorban volt azok­A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről a most elfogadásra ajánlott törvény- javaslattal —, amely hazánk történetében először a köz-ik­tatás egészét, annak minden láncszemét érinti, s azt a célt tűzzük ki, hogy megteremtsük a szocialista társadalom szo­cialista iskolarendszerét. Az iskolai oktatás rendsze­rének továbbfejlesztése meg­érett, társadalmi szükségszerű­ség. Nem véletlen, hogy a szo­cialista tábor más országaiban is iskolareformot hajtanak végre. A szocialista társadal­mi rendszer fejlődésének bizo­nyos szakaszában megköveteli, hogy a tömegek oktatását és nevelését magasabb színvonal­ra emeljük és hozzáigazítsuk ahhoz á nagyarányú ipari, technikai és tudományos fej­lődéshez, amely a szocializ­mus építésének velejárója. Az iskolareform megvalósí­tása közvetlen hatást gyakorol az egész népgazdaság fejlődé­sére, előrelendíti az ipari és mezőgazdasági termelést. A Szovjetunió Kommunista Pártja új programtervezeté­ben kitűzött célok realitása — például az Amerikai Egyesült Államok túlhaladása az egy főre eső termelésben — és a garancia e célok megvalósítá­sára, nem utolsósorban abban rejlik, hogy a közoktatás és szakemberképzés terén a Szovjetunió már maga mögött hagyta a legfejlettebb impe­rialista nagyhatalmat is. A mai elsőség az iskoláz­tatás és szakemberképzés terén, holnap az ipar és mezőgazdasági termelés elsőségéhez vezet. Azt, hogy a tudás szerepe megnövekedett, mi is minden területen — az iparban, a me­zőgazdaságban, a kulturális életben nap mint nap tapasz­taljuk. Régen például, amíg a mezőgazdaságban több millió kisparcella volt, az 5—10 hol­das kisbirtokos paraszt gaz­dálkodása teljes mértékben évszázados hagyományokon alapult, sem lehetősége, sem igénye nem volt a mezőgazda- sági tudomány alkalmazására. A mezőgazdaság szocialista átszervezése ugrásszerűen megnövelte az igényt az ag­rártudományok iránt, mert a több ezer holdas szövetkeze­tek — ha eredményesen akar­nak dolgozni — nem folytat­hatnak csak tapasztalati gaz­dálkodást Jellemző, hogy ré­gebben a mezőgazdasági tech­nikumainkat csak nagy erőfe­szítésekkel tudtuk úgyahogy benépesíteni, az idén pedig két és félszer annyi diák jelentke­zett, mint amennyi a mező- gazdasági technikumok első osztályainak befogadóképessé­ge. Pártunk Központi Bizott­sága és a forradalmi munkás­paraszt kormány az általános műveltség és szakmai képzett­ség nagy szerepét szem előtt tartva, mindent megtesz an­nak érdekében, hogy felkarol­ja a tömegek művelődési vá­gyát és széles, szocialista utat nyisson annak kielégítésére. E munka vezérfonalául a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága művelő­dési politikája irányelvei szol­gáinak. Az oktatási rendszer­ről szóló törvény elfogadásá­val újabb jelentős lépést te­szünk élőre a művelődéspoli­tikai irányelvek, valamint pártunk 7. kongresszusa hatá­rozatának végrehajtásában. Az országgyűlés az új okta­tási törvény tervezetét olyan időben tárgyalja, amikor an­nak helyessége nemcsak elmé­leti, hanem már gyakorlati téren is bebizonyosodott — mutatott rá a továbbiakban Kállai Gyula. Az 1960/61-es tanév az oktatási rendszer reformjának próbaéve volt Nyugodt lelkiismeretteä állít­hatjuk, hogy a reformterv ki­állta a próbát, minden elkép­zelését igazolta az élet. Az a három alapélv, amelyre egész iskolareformunk épül — az élet és az iskola kapcsolatai­nak megerősítése, a műveltség színvonalának emelése és kor­szerűsítése, a hatékony kom­munista nevelés — osztatlan elismerésre és egyetértésre ta­lált szülők, a pedagógusok és az ifjúság soraiban. Különösen fontos, hogy az ifjúság széles rétegei is megértették, hogy a reform az ő érdeküket szol­gálja és szíwel-lélekkel támo­gatják. Az üzemekben eltöltött munkában, az iskolai tanmű­helyekben, a termelőszövetke­zetek és állami gazdaságok földjeim az önkéntes ifjúsági táborokban és más helyeken, ahol a középiskolás diákok és egyetemi hallgatók dolgoznak, ismét és ismét bebizonyosodott, hogy a mi ifjúságunk túlnyo­mó többsége becsületes, mun­kaszerető, életvidám ifjúság, az épülő szocializmus ifjúsága, amelyre népünk mindig szá­míthat. Az elmúlt évben választ kaptunk azokra a kételyekre is, amelyekkel egy évvel ez­előtt, az irányelvek vitái so­rán még találkoztunk. Egyes pedagógusok korábban azt gon­dolták, hogy a munka beveze­tése visszaveti a diákok érdek­lődését a humán tárgyak, s ál­talában az elmélet iránt. En­nek pontosan az ellenkezője történt: a diákok érdeklődése nőtt az irodalom, a történelem, a művészetek iránt, a az általános tanulmányi szín­vonal is emelkedett. A szülők között akadtak olya­nok is, akik kezdetben ellen­szenvvel nézték, hogy gyerme­keik fizikai munkát végeznek, mondván, hogy „az én fiamnak nincs szüksége arra, hogy ilyen fiatalon dolgozzék”. Most már ők is meggyőződték róla, hogy a munka jő hatást gyako­rolt fiaink és leányaink magatartására, jó irány­ban formálja jelleműket, növeli ismereteiket az őket körülvevő világról, s min­den tekintetben eredmé­nyesen járul hozzá nevelé­sükhöz. Némi ellenállással még ma is találkozunk egyes olyan szü­lőknél, akiknek gyermekei a mezőgazdaságban végzik szak­mai gyakorati munkájukat Ezek lekicsinylőén nyilatkoz­nak az agrármunkáról, s azt mondják, „nem azért adtam gyermekeim gimnáziumba, hogy kapáljon”. Az ilyen szülők, úgy látszik, még nem ismer­ték fel a munka általánosan nevelő jellegét, s emellett fi­gyelmen kívül hagyták korúnk egyik legfontosabb folyamatát hogy a mezőgazdasági munka a szocialista társadalomban mind több és több tudást, szak­mai ismeretet követel meg, s fejlődése során az ipari munka válfajává válik. Az iskolareformunk alap- gondolata, a munka és a tanu­lás összekapcsolása teljes elis­merést nyert. A termelés és a tanulás egybekapcsolása javítja az ifjúság nevelését. A munkásosztály mint aktív, közvetlen nevelési tényező jelentkezik az iskolában. A munkás máris a pedagógus segítőtársa lett. Az öt plusz egyes tanítási rendszerbe ed­dig bevont üzemek munkásai féltő gonddal és szeretettel foglalkoznak a reájuk bízott gyerekekkel. Nemcsak a szak­ma fogásait igyekeznek elsa­játíttatni velük, hanem előse­gítik emberi, jellembeli fej­lődésüket is. a tanulók szak­mai előrehaladása mellett szá­mon tartják iskolai tanulmá­nyi eredményeiket, érdeklik őket a fiatalok családi körül­ményei, megkérdezik tőlük, hogyan és hol szórakoznak, kikkel tartanak baráti kapcso­latot. A diákok jelenléte az üzemekben azt is eredménye­zi, hogy a munkások érdeklő­dése egyre növekszik a tanu­lás iránt, másrészt üzemi mun­kájukat is igyekeznek job­ban, felelősségteljesebben el­végezni, mert érzik, hogy ma­gatartásuk példa lehet a fia­talok előtt A munkások sok leleményességgel és ötlettel végzik nevelő tevékenységü­ket, s úgy foglalkoznak a fia­talokkal, mintha saját gyer­mekeik lennének. Pártunk Központi Bizottsága, a forra­dalmi munkás-paraszt kor­mány, a szülők, a pedagógu­sok, az egész társadalom ne­vében, az országgyűlés színe előtt mondok köszönetét azok­nak a munkásoknak, techni­kusoknak, mérnököknek, (Folytatás a 2. oldaloru)

Next

/
Thumbnails
Contents