Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

4 NÉPÚJSÁG 1961. október 10., kedd A Hámán Kató kulturális szemle keretében a Heves me­gyei Tanács VB művelődés- ügyi osztálya pályázatot hir­det a művelődésügy előtt álló legfontosabb elméleti, gyakor­lati és módszertani problémák megoldására. A pályázat célja az, hogy az MSZMP VII. kongresszusának a kulturális életre vonatkozó határozatai szellemében, az egységes művelődésügy kiala­kítása érdekében, alkotó mun­kára segítségül hívjuk me­gyénk összes kulturális dolgo­zóját. Az iskolareform meg­valósítása nem történhetik meg a pedagógusok aktív, lel­kes közreműködése nélkül. A mezőgazdaság szocialista át­szervezése új körülményeket teremtett a népművelési mun­kához is. Az új feladatok azt követelik tőlünk, hogy keres­sük az új módszereket és a he­lyi adottságokat figyelembe véve mindenütt a leghatéko­nyabb módon törekedjünk munkánk színvonalának eme - lésére. Nem várhatjuk azt. hogy minden feladat megoldá­sához kész útmutatást kapunk, hanem sok-sok gyakorló peda­gógus, kultúrmunkás tapaszta­latait összegezve akarunk se­gítséget, ötletet adni, gondola­tot ébreszteni munkatársaink­ban. A tapasztalatok összege­zéséhez azonban az szükséges, mindazok, akik szívesen köz­readják a gyakorlati munká­ban szerzett tudásukat, meg­ragadják ezt az alkalmat, és megfelelő pályaműveket kül­denek be hozzánk. A pályázat témáit, témakö­reit úgy válogattuk össze, hogy minden pedagógus, minden népművelő, akár az iskolai, akár az iskolánkívüli, akár a felnőttoktatás terén, vagy a kulturális élet egyéb területén dolgozva, találjon megfelelő területet a maga számára. Nem elméleti művek meg­írására akarunk a pályázati felhívással ösztönözni, hanem azt akarjuk elsősorban elérni, hogy a gyakorlati munka terü­letéről konkrét tapasztalatokat tudjunk összegyűjteni. Éppen ezért az egyes témákat úgy igyekeztünk körülhatárolni, hogy arra csak valóban a gyakorlati munka során szer­zett tapasztalatok alapján le­het megfelelő pályamunkát ír­ni. A pályázók bármelyik téma­körből bármelyik témát vá­laszthatják. Minden témakörre külön pályadijakat tűzünk ki. összesen 22 000 forint értékben. Egy pályázó az alább felsorolt témaköröket és témákat figye­lembe véve több pályaművel is pályázhat. Csak olyan pá­lyaművet szabad azonban be­küldeni, amely még másutt nem jelent meg. A pályázatot két példány­ban, géppel írva, 15—20 oldal terjedelemben a megyei ta­nács VB művelődésügyi osztá­lya címére, (Eger, Kossuth L. u. 8.) kell jeligésen beküldeni. Mindkét példányra rá kell ír­EGRI VÖRÖS CSILLAG Katonazene EGRI BRÓDY öt töltényhüvely GYÖNGYÖSI PUSKIN A macska kinyújtja karmait GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Veszélyes út HATVANI VÖRÖS CSILLAG Szeptemberi szerelem. HATVANI KOSSUTH 2x2 néha öt HEVES A megbilincseltek petervasara Egy évig tartö ui FÜZESABONY Tisztes úriház műsora: Verpeléten, este 8 orakor: ÍAR TUFFE Pályázati felhívás ni a jeligét. A pályázathoz mellékelni kell egy lezárt bo­rítékot, amelynek fedőlapján a jelige, a borítékban pedig a pályázó neve és pontos címe legyen feltüntetve. A pályázat beküldésének határideje: 1961. december 1. Eredményhirdetés: 1961. de­cember 20—25-e között. PÁLYADÍJAK: Témakörönként 1 db első díj 1000 forint 1 db második díj 600 forint 1 db harmadik díj 400 forint Pályázhatnak mindazok a Heves megyei pedagógusok és népnevelők, akik a témákkal kapcsolatban megfelelő gya­korlati tapasztalatokkal ren­delkeznek. A beküldött pálya­művek anyaga csak Heves me­gyei anyag lehet. A beérkezett pályaművek felhasználási jogát a Heves megyei Tanács VB művelő­désügyi osztálya fenntartja magának. 1. Egy mu vészeli csoport élete. Tánccsopart, sznijátszócso- port, irodalmi színpad, zene­kar, énekkar életéről kell írni. Foglalkozni kell azzal, hogy hogyan alakították ki a cso­portot. Múltjáról, jelenéről, jövő terveiről, hogyan lett az egyénekből szocialista művé­szetet szerető közösség. 2. A közönségszervezés és propaganda jelentősége a nép­művelési munkában. Hogyan szervezik a közön­séget a művészeti, ismeretter­jesztő és egyéb rendezvények­re, melyek a kialakult és jó módszerek, melyek a hibák, akadályok? Népművelési ren­dezvényeink propagandamun­kája, beleértve az ismeretter- jesztő előadásokat, szakkörö­ket, könyvtárak, mozik, szín­házi tájelőadások, művészeti csoportok és szórakoztató jel­legű rendezvények propagan­damunkáját Is. Kitérni arra, hogy mely rétegek azok, ame­lyekkel szemben erőteljesebb propagandatevékenységre van szükség. 3. Gyermekmunka »népmű­velési intézményekben. (Téli, nyári gyermeki oglal- koztatásokról. Művelődési ott­honok, könyvtárak, mozik, klubok és az iskolák konkrét kapcsolatáról. Ballagás a mű­velődési otthonban. Gyermek­szakkörök szervezése, különös tekintettel a báb-mozgalomra. Gyermekek és az ismeretter­jesztő tevékenység. Gyerme­kek nevelése a művészeti munka eszközeivel, stb.) 4. A könyvtári munka, mint a népművelés egyik legfontosabb területe. (Könyvtáraink, főképpen a községi könyvtárak irányító, szervező, propagandatevékeny­ségeiről. Könyvtárak, klubok kapcsolata. Könyvtár és a ter­melőszövetkezet. Könyvtára­ink munkája az olvasóvá ne­velésben, stb.) 5. A községi tanács VB mű­velődésügyi munkát szervező, ellenőrző és irányító tevékeny­sége. (Foglalkozni kell tanács VB- ink tevékenységével mind a népművelési, mind az oktatási vonalon. Hogyan tárgyalja a VB ezt a munkát? Milyen in­tézkedéseket hoz? A végre­hajtás során milyen segítséget ad? Hogyan határozza meg egy adott községben perspek­tivikusan is az ezzel kapcsola­tos feladatokat? stb.) 6. Bejáró munkásokkal kap­csolatos népművelési tenni­valók, munkásszállások kultu­rális munkája. (Egy adott községben, vagy városban hogyan foglalkoznak a bejáró munkások kulturális igényeinek kielégítésével. Egy adott munkásszálláson milyen kulturális szervező munka fo­lyik. Milyen eredmények, s jó módszerek tapasztalhatók. Mik a hibák, s ezeket hogyan lehet megszüntetni. Népművelési in­tézményeink, üzemeink, társa­dalmi és tömegszervezeteink munkája e témával kapcsola­tosan.) 7. Nevelési feladatok témái: a) Hogyan támaszkodom az osztályközösség kialakításában az úttörő-, illetve KlSZ-szer- vezetekre? b) Milyen hagyományrend­szerrel és hogyan történik is­kolánkban az iskolaközösség kialakítása? c) Hogyan valósítom meg a világnézeti nevelést egy adott témakörön belül. d) Hogyan szervezem meg osztályfőnöki óráimat az inter­nacionalizmus elmélyítésére szánt órára? e) A tantestületi egység meg­teremtése érdekében végzett gyakorlati munkám. 8. Didaktikai feladatok té­mái: a) Milyen módszerekkel va­lósítom meg a tanulók ismere­teinek, készségeinek ellenőrzé­sét és értékelését? b) Hogyan hasznosítom a technika eszközeit tanórámon? (televízió, rádió, magnetofon, film, lemezjátszó). c) Hogyan aktivizálom a ta­nulókat óráimon? (gondolkod- tatással, cselekvéssel, tanulói kísérlettel). 9. Óvodai feladatok témái: a) Az aktivitás elvének biz­tosítása a gyermeki munkában, különös tekintettel a szemé­lyükkel kapcsolatos munkára. b) A jó udvari játékfelszere­lés biztosítása. A gyermekek aktivizálása az udvaron. 10. Alsótagozatos témák: a) Merev órakeretek feloldá­sának lehetőségét hogyan hasz­nálhatom fel az oktató-nevelő munka fokozásának érdeké­ben? b) Az I. osztályban a két kor­repetáló óra felhasználása. c) Egy nevelési cél megvaló­sítása, egynapi tanítási órái­mon. 11. Felnőttoktatás témái: o) A kísérletezés lehetőségei és módjai a felnőttoktatásban. b) Az aktivizálás megvalósí­tása a felnőttoktatásban. c) Milyen kapcsolatot tart is­kolánk a felnőttoktatásban részt vevő tanulókat foglalkoz­tató üzemekkel az eredményes oktatás érdekében? d) A felnőttoktatásban mu­tatkozó nevelési problémák és azok megoldása óráimon. e) Helyesírás és fogalmazás tanítása a felnőttoktatásban. 12. Gyakorlati oktatás témái: a) Hogyan biztosítom a köl­csönhatást a gyakorlati oktatás és szaktárgyam között? b) Hogyan készítem el a gya­korlati oktatás közben a tanulói kísérlethez és szemléltetés­hez szükséges eszközöket? c) Hogyan segítem az üzemi szakoktatók pedagógiai fejlődé­sét? d) Hogyan segíti a társada­lom a gyakorlati oktatást isko­lánkban? Dr. Csicsai József, osztályvezető 1961. OKTOBER 10., KEDD! GEDEON 100 évvel ezelőtt, 1861. október 10 -én született FRITJOF NANSEN norvég sarkkutató. 1888-ban ő kelt át először Grönland szigetén, 1893— 1896-ig pedig az Északi Jeges-ten­gert hajózta be. 1918-tól kezdve haláláig a Népszövetség segélye­zési munkálataiban vett részt, a Nobel-díjjal tüntették ki. * 115 évvel ezelőtt, 1846. október ; 10-én született MUNKÁCSY MI­HALY, a kritikai realizmus legna- gyobb magyar mestere. A szegény- --- cT , sorsból származó művész első eu­rópai sikerét a Siralomház című FRITJOF NANSEN műve jelentette. Néhány kima­rRITJOr NANSEN gasló müvét idézzük: A. tépes­csinálók, zálogházban, Sztrájk, nevezetesek tájképet (Kukoricás), arcképei (Liszt Ferenc) és nagyméretű, zárt kompoziciójú vallásos és történeti művei. •k 90 évvel ezelőtt, 1871-ben halt meg PIERRE PONSON DU TERRAIL francia író. Népszerű kalandorregényei közül — ame­lyeknek hőse Rocambole volt — sokat magyarra is lefordítottak. * 50 évvel ezelőtt, 1911-ben, ezen a napon a kínai Ucsanban sztrájk tört ki. A munkásság e megmozdulásával vette kezdetét az 1911-es kínai forradalom, amely a mandzsu dinasztia trónfosz­tását, majd a köztársaság kikiáltását eredményezte. * 80 évvel ezelőtt, 1881-ben, e napon született KITTENBERGER KALMAN, utazó, természettudós és író. Többször járt Afrika- ban gyűjtő- és vadászkörúton. Utazásairól írta az ifjúság számára közkedvelt, több idegen nyelvre lefordított vadászélményeit. Né-; há$y könyvét idézzük: Megváltozott Afrika, Kelet-Afrika vadon­jaiban, Kilimandzsárótól Nagymarosig, Vadászkalandok Afrijcá- ban. Furatok ügyében Ülök a moziban. Nézem a felírató- kát, amelyekből van szerencsém nemcsak azt meg­tudni, mi a film címe, hanem azt is, és ennek na­gyon örülök, ki a rendező, ki írta, ki fényképezte és ki szerezte a zenét hozzá. Aztán azt is megtudom, hogy ki vágta, s hogy ki volt a vágó asz- szisztense, ki masz­kírozott és ki volt a maszkírozó asz- szisztense, ki volt, aki berendezett és ki volt, aki a be­rendezőnek asz- szisztált, ki volt a vágó asszisztensé­nek az assziszten­se és ki volt álta­lában az asszisz­tens asszisztensé­nek asszisztense ... és így tovább, a teljes unalomig. Nagyon helyes, nagyon okos dolog ez. A munkát meg kell becsülni, fel­írni mindenkit ar­ra a filmre, aki csak élt és moz­gott a film készí­tése ügyében. Oda kellett volna még írni a celluloid szalagra, hogy a feketét, a rende­zőnek, Krapcsák Amálka főzte, hogy az operatőr kedvenc cigarettá­ját özv. Burbulya Kázmémé do­hányipari üzlet­bérlőtől vásárolta, hogy a főszereplő cipőjét Gugyerák Tódor kisiparos készítette és a be- rckedt segédren­dezőnek dr. Dok­tor Béla írt fel re­kedtségoldó peme. tecukorkát, ame­lyet a beteg a Ka- jevác Fülöpné ál­tal vezetett Csoko­ládé és Cukorka Intézményben vál­tott be. Ne hagyjuk az embereket teljes bizony talansagban! Ugyanakkor az sem volna teljesen ötlettelen dolog, ha ezt a rendkívüli módon helyes kez­deményezést he­lyeslőén más te­rületen is bevezet­nék. Mondjuk, en­nél a kis írásmű- vecskénél. írta: Én. Először meg­olvasta: Zombor Zoltán segédrovat­vezető. Másodszor megolvasta Kon­koly Kázmér fő­rovatvezető. Emiatt átírta: Én. Végül is a nyomdába vitte Zsomboly Zénó hivatali fű- eljáró. Kiszedte: Szedő Szaniszló. Kinyomta: Gép Gábor: Elolvastad: Te. Elnézést, ha vala­kit kihagytam vol­na. Az írjon a filmgyárnak, biz­tos, szerencséje lesz! (egri) XLIV. A halványkéken fénylő mű- Sszertábla volt az egyetlen solyan pont ebben az idegek­ére menő vaksötétben, amelyen é megpihenhetett a szem. — Nem fél attól, hogy ho­zmok kerül a vezérkerekek Jcsapágyaiba? — kérdezte Mel- jnyikov. — Nem — felete Kámov. — (Nem félek. Belopolszkij út­< mutatása nyomán és szeme < láttára hatalmas erővel apró < szemcsés homoksugarakat bo- 5 csatoltak hosszú időn keresz­tül az üzemi próbapadon álló ^terepjáróra. Utána gondosan > megvizsgálták a gépet és meg- sállapították, hogy egyetlen ho- smokszemcse sem került a haj­> tóművek közé. Körülbelül egy félóra tót Jel.­Előttük, a fekete sötétség­iben, hirtelen apró fénypont ^gyulladt ki. — Fényszóró! — mondta $ Kámov. — Tehat otthonunk éközelében vagyunk. — Csoda, hogy látszik eb­iben a viharban. — Négyszáz kilowattos. ^Majdnem olyan erejű, mint a < repülőtéri világítótorony fé­nnyé. ? Melnyikov bekapcsolta a ^mikrofont. > — Látom a fényszórót — i mondta. > — Nagyszerű! — felelte Be- Jlopol&zkíj. — Tizenöt perccel ezelőtt gyújtottuk meg. Tehát egészen közel járnak. Jól lát­nak? — Teljesen tisztán. — Hogyan viselkedik a te­repjáró? — Kitűnően! Szergej Alek- szandrovics arra kéri. kapcsol­ják ki a rádióirányzót. — Kikapcsolom! A gép lassított. Az űrhajó valahol a közelben volt; A fényszóró élénken fény­lett, múlt egy nagy csillag és fényében homályosan látszot­tak az ablak előtt kavargó ho­mokszemcsék. A vihar nemhogy csillapo­dott volna, hanem még egy­re dühödtebben tombolt. De már nem volt olyan veszélyes. A terepjáró közeledett az űr­hajóhoz. A fénysugár kitapint- hatatlan szállal kötötte össze őket az űrhajóval, a barátok­kal, akik türelmetlenül vára­koznak a rakéta szilárd falai között, AZ EMLÉKMŰ Kiderült, hogy nem is olyan egyszerű Tdszállni a terepjáró­ból. Az orkán ledöntötte lá­bukról, egy lépéssel sem en­gedte tovább őket. Az álló terepjárót pillanat alatt ab­lakáig betemette homokkal. Az egészen közel levő űrhajót szabad szemmel alig lehe­tett latn': Csak a fényszóró erős fénye segített némileg tá­jékozódni. Kámov egészen az űrhajó­hoz vezette a terepjárót, s baloldali szárnyának védelme alá állította. Kérésére Belo­polszkij jobban kieresztette a szárnyat és tető borult a terep­járó fölé. A kijárati kamra ajtaja ép­pen szemben volt a terepjáró ajtajával. Ilyen körülmények között már veszélytelenül lép­hettek át az űrhajóba. Kámo- vék egymás után elhagyták a terepjárót. Az űrhajó a „földön” fe­küdt. Futóművét és szárnyát be­húzta, hogy minél kisebb fe­lülete legyen kitéve a szél­nek. Az ajtó közel volt a „földhöz”, úgyhogy még a lét­rát sem kellett igénybe ven­niük. Kámov belépett és levetette a gázálarcot. Nyomban Paj- csadzéhez sietett. Egész úton egyetlenegyszer sem beszélt ró­la, de Melnyikov tudta, hogy az orvos gondolatai egész idő alatt páciensén járnak. A se­besült jól érezte magát, Ká­mov kicserélte a kötést, meg­mérette Pajcsadzéval a lázát és csak akkor nyugodott meg. — Ügy látszik, szerencsésen megússza az egészet — mond­ta. — Holnapután, az indulás­kor már kutya baja sem lesz. — En ilyen sebesüléssel — felelte a csiliagása — háború­ban nem hagynám el a posz­tomat. — Az más dolog — mondta Kámov. — A természettel ví­vott háborúban áldozatnak nem szabad lenni. A vihar még másfél óráig tombolt s oly hirtelen szűnt meg, mint amilyen váratlanul feltámadt. A homokfal elszá­guldott az űrhajó mellett és gyorsan eltűnt a láthatár mö­gött. Még néhány percig fújt a szél, de aztán az is clült. Az űrhajó környéke ismét olyan látványt nyújtott, mint reg­gel. — Csodálatos! — szólalt meg Belopolszkij. — Ha átaludtuK volna a vihart, el sem hinnők, hogy egyáltalán kitört. Valóban, köröskörül a legki­sebb nyomát sem lehetett lát­ni az orkánnak. A talajt borí­tó homokréteg érintetlennek látszott. A sűrű borótok ugyan­úgy álltak, mint azelőtt, sőt még a tövük körül sem lát­szott homokhordalék. Csupán az űrhajó jobb oldalán maga­sodott egy óriási domb s azon az oldalon levő ablakokat el­takarta. — Emelje fel az űrhajót! — mondta Kámov. Melnyikov lenyomott egy gombot a vezérlőpulton. Mű­ködni kezdett a motor és a futómű kijött a fészkéből. Az űrhajó lassan megemelkedett. Az oldalát támasztó homok­domb szétomlott és szabaddá váltak az ablakok. Es most már a jobboldalon is ugyanolyan volt minden, mint korábban. Mozdulatlanul csillogott a tó sima tükre. Ügy tűnt, hogy nem víz, hanem hi­gany terül el alacsony partjai között. — A szél teljesen elállt — mondta Kanw*. - A Mars ter­mészete sok fejtörést okoz majd meteorológusainknak. — Botanikusainknak is elég munkájuk lesz — jegyezte meg Belopolszkij. — A növények a vihar alatt valószínűleg a „földhöz” lapultak. De hogyan tudott meggörbülni vastag tör­zsük? Felépítésük nyilván más, mint a földi növényeké. — Más itt minden — felelte Kámov. — A Mars természete csak külsőleg hasonlít a Föl­dére, a valóságban pedig fej­lődése valószínűleg egészen más úton ment végbe, mint a Földé. Bármely tudósnak tág lehetősége nyílik itt a kutatás­ra. — Mi lehet a mi növényünk­kel?! — kiáltott fel váratlanul Melnyikov és az ablakhoz ug­rott. — Csak nem kell majd har­madszor is kiutaznunk azért a fránya bokorért? — mondta Kámov. De kár volt megijedniük. A növény, amelyről a vihar alatt teljesen megfeledkeztek, a helyén volt. Néhány perc alatt megtisztították a homok­tól és elhelyezték a hűtőszek­rényben. Napnyugta még messze volt. A nap hátralevő részét az em­lékmű felállításának szentel­ték. Az expedíció terve szerint az emlékművet az űrhajó föl- detérésének helyen kell felépí­teniük. A munka több óráig tartott. Az egy Pajcsadzét ki­véve, valamennyien dolgoz­tak. A csillagásznak ugyanis Kámov határozottan megtil­totta, hogy kiszálljon az űrha­jóból. Bison a fülkéjében ült bezárva. Ügy döntöttek, hogy csak akkor jöhet ki onnan, ha az űrhajó már elhagyta S Marsot. (Folytatjuk:)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents