Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-10 / 239. szám

a NÉPCJSAG IMI. október 10., kedd Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) szemenő segítséget nyújtottak tudósok és szakemberek is Javaslataik, elgondolásaik nagymértékben segítették a párt által kitűzött célok he­lyes megvalósítását — a tarta­lékok feltárását, a terv meg­alapozottságát. — Kérem a tisztelt ország- gyűlést, hogy az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni szíveskedjék. (Hosszan *artó taps.) Ezután Putnoki László, a terv és költségvetési bizottság tagja, a törvényjavaslat elő­adója szólalt fel. Részletesen foglalkozott az ötéves terv főbb ipari, mező- gazdasági és kulturális elő­irányzataival, a lakosság anyagi helyzetének tervezett javításával, az életszínvonal emelkedésével, majd így foly­tatta: — A tervben foglaltak he­lyesen tükrözik legfontosabb tennivalóinkat, helyesen oszt­ják el anyagi eszközeinket — ezért az országgyűlés bizottsá­gai a törvényjavaslatot alapjaiban helyesnek tart­ják, s a felmerült módosítási javaslatok alapvető kérdé­seket nem érintenek. Végül előterjesztette a terv- javaslat vitája során felmerült módosításokat, majd a terv- és költségvetési bizottság ne­vében elfogadásra ajánlotta az országgyűlésnek. A törvényjavaslat vitájá­ban elsőnek Fehér Lajos kép­viselő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szólalt fel. Fehér Lajos felszólalása Bevezetőben a többi között hangsúlyozta: a törvényjavas­lat elkészítésénél figyelembe kellett venni, hogy a nemzet­közi helyzet kiéleződésének következtében szükség van az ország védelmi képességének erősítésére. Népünk szabadsága, füg­getlensége, a béke védel­mében nekünk is meg kell tennünk a megfelelő intéz­kedéseket. — A terv végrehajtásának egyik alapvető tényezője — folytatta —: a Szovjetunió to­vábbra is hathatós segítséget nyújt számunkra a nyers­anyag-ellátásban. Gazdasági kapcsolataink a szocialista tá­bor országaival egészségesen fejlődnek. Ezek az erősödő kapcsolatok egyik fő biztosítékát jelen­tik ötéves tervünk megala­pozottságának, sikeres tel­jesítésének. 9 — A terv elkészítésekor fi­gyelembe vettük azt is, hogy mind több és több volt gyar­mati és félgyarmati ország le­pett a nemzeti függetlenség útjára. Ezekkel az országokkal egyre bővülnek gazdasági kapcsolataink. — A kölcsönös előnyök alap­ján továbbra is ésszerű gazda­sági kapcsolatokat kívánunk kiépíteni a fejlett tőkés orszá­gokkal is — követve a két rendszer békés egymás mellett élésének politikáját. A továbbiakban hangsúlyoz­ta, hogy az ötéves terv egyik központi feladata a szocialista iparosítás folytatása, elsősor­ban a nehézipar fejlesztése. Részletesen kitért az egyes iparágak fejlesztésére, a mi­nőségre, a műszaki színvonal emelésére, s hangsúlyozta: a műszaki fejlődés meg­gyorsításában döntő sze­repe van a dolgozó töme­gek alkotó kezdeményezé­seinek, amelyek főként az újítási moz­galomban öltenek testet. Foko­zott támogatást kell nyújtani a feltalálóknak, az újítóknak, minden munkakörben növel­nünk kell a dolgozók szakkép­zettségét, hogy még szélesebb körben kiterebélyesedhessék az újítómozgalom. Az ipari szerkezetek megjavításának, a műszaki színvonal emelésének és általában az egész iparfej­lesztési terv megvalósításának legfontosabb feltétele a mun­kásosztály, a műszaki értelmi­ség munkakedve, alkotó kész­sége. szorgalma. A pártszer­vezetek —, s velük együtt a KISZ és a 'öbbi tömegszerve- zet —, politikai, nevelő és szer­vező munkájukban tekintsék fő céljuknak annak megértetését az üzemi dolgozókkal: csak a termelés a termelé­kenység növelése, az ön­költség csökkentése teszi lehetővé, hogy emeljük az é'etszínvonalat, előteremt­sük a növekvő fogyasztás­hoz szüksége* árualanokat, s megfelelően tovább fej­leszthessük a népgazdasá­got. — Az előttünk fekvő tör­vényjavaslat elkészítésének egyik alapvető meghatározója volt az az örvendetes körül­mény — folytatta Fehér Lajos —. hoev az ötéves terv kezde­tére lényegében befeleződött hazánkban a termelőszövetke­zetek tömeges, számszerű fej­lesztése. A parasztság döntő többsége a nagyüzemi, szövet­kezeti. szocialista gazdálkodás­ra tért át. Ügy gondolom, túlzás nél­kül állapíthatja meg a tisztelt orsz' —'ülés, hogy a termelőszövetkezeti moz­galom győzelme a „forda­lat éve” óta a legkiemelke­dőbb társadalmi, politikai esemény és vívmány ha­zánkban. Létrejöttek annak a feltételei, hogy a magyar mezőgazdasá­got kiemeljük a viszonylagos elmaradottságából, s meggyor­sítsuk a mezőgazdasági terme­lés növekedésének ütemét. A második ötéves terv egyben a mezőgazdasági termelés fellendítésének a programja. Most az a fő feladat, hogy mindenütt jól vezetett, ered­ményesen gazdálkodó termelő- szövetkezetek alakuljanak ki, amelyek mielőbb magas ter­méshozamokat érnek el és több árut adnak az országnak. Az ötéves terv időszakában a dolgozó parasztságnak — egész társadalmunk hathatós segítségével — a következő fő feladatokat kell megoldania: 1. Már a tervidőszak első felében meg kell oldani min­denekelőtt a kenyérgabona- szükséglet hazai termésből való kielégítését, hogy ke­nyérgabonát ne kelljen többé külföldről behoznunk. 2. A növekvő állatállomány szükségletének kielégítésére szilárd takarmánybázist kell teremtenünk. 3. Erőteljesen fejlesztjük a sertés- és baromfi-hústerme­lést, annak érdekében, hogy a lakosság egy főre jutó évi húsfogyasztását a múlt évi mintegy 45 kg-ról a tervidő­szak végére több mint 53 kg-ra emeljük és a növekvő exportfeladatokat is megold­juk. 4. Elsősorban az alföldi borvidéken, tehát a homokon, nagyarányú telepítésekkel, nagyüzemi árutermelő szőlő- és gyümölcstermelő üzemeket kívánunk létrehozni. A re­konstrukció keretében mint­egy 70—S0 ezer katasztrális hold szőlőt, továbbá mintegy 110 ezer katasztrális hold új nagyüzemi gyümölcsöst te­lepítünk. 5. A ma még gyengébben gazdálkodó szövetkezetek megszilárdítása, s vezetésé­nek megerősítése, gazdálko­dásuknak a jobbak színvona­lára való emelése a párt és a kormány egyik elsőrendű po­litikai feladata a legközelebbi években. Megerősödésük ese­tén az eddiginél jóval többet fognak termelni és több árut tudnak majd adni a népgaz­daságnak. Az állattenyésztéssel kapcso­latban a takarmánykérdéssel foglalkozott. A törvényjavaslat helyesen szorgalmazza, hogy el kell ter­jeszteni a takarmányozás kor­szerű módszereit, mindenek­előtt a keveréktakarmány szé­leskörű felhasználását. Ennek érdekében már az ötéves terv első felében csaknem 200 korábban le­állított malmot szerelnek át abrakkeverék előállítá­sára. A keverőüzemek jövőre 80 000, a tervidőszak végén több mint 200 000 vagon korszerű, na­gyobb termelékenységet bizto­sító keveréktakarmányt állíta­nak elő az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek ál­latállománya réasér«. Ezzel új iparágat szerve­zünk hazánkban: az abrakke­verék (sertés-, baromfi-, tehén­táp) ipari előállítását, amely­nek etetése magasabb szintre, belterjesebb fokra emeli a nagyüzemi állattenyésztést. Ezután a munkafegyelem kérdéséről beszélt, hangsú­lyozva: — Támogatjuk az olyan mun­kaszervezési és ösztönző mód­szerek alkalmazását, amelyek jó minőségű, szorgalmas mun­kára serkentik a szövetkezeti dolgozókat, biztosítják a föl­dek jobb megmunkálását, a jószágok jobb gondozását, s ennek alapján nagyobb termés­hozamokat, tehát a közös gaz­daságok. a szocializmus erősö­dését szolgálják, s ugyanakkor maguk a szövetkezeti tagok is megtalálják a számításukat. — A népgazdaság Ismert szűkösebb teherbíró képessége szükségessé teszi a termelő- szövetkezetben a saját erőfor­rások maximális felhasználá­sát. Szocialista államunk ter­mészetesen ezután is hatható­san segíti a termelőszövetke­zeti parasztságot a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság ki­építésében. A törvényjavaslat 36 milliárd forintot — az ösz- szes beruházások 17—19 száza­lékát — irányoz elő a szo­cialista mezőgazdaság anyagi­műszaki ellátásának javításá­ra, a termelés korszerűsítésé­re. A tervidőszakban 37 000 traktort kap a mezőgazda­ság. A gépesítés fejlődésére jel­lemző, hogy míg 1956-ban egy 15 lóerős traktoregységre 358, tavaly 193 katasztrális hold szántó jutott: a tervidőszak végére 112 katasztrális hold szántó jut majd. Fokozódik a gépi aratás Is. 1956-ban a ga­bonafélék összterületének 19 százalékát, tavaly 42 százalé­kát, aZ idén, a terv első évé­ben pedig 60 százalékát taka­rítottuk be géppel, az ötéves terv utolsó évé­ben a gépi betakarítás aránya 85 százalékra nö­vekszik. — A termelés fejlesztésére előirányzott állami és termelő­szövetkezeti erőforrásokat oko­san. célszerűen kell felhasz­nálni. Főként olyan területek­re kell összpontosítani, ame­lyek a népgazdaság szempont­jából a legfontosabbak, és ah ol megtérülésük gyorsabb és gaz­daságosabb; ilyenek a műtrá­gyagyárak, az öntözés, a gépe­sítés, a növényvédelem, a ke- vtréktakarroány-gyártás, a sertés- és baromfitenyésztés, hizlalás, stb. — Az anyagi eszközök fel- használásának ésszerű kon­centrálása természetesen ösz- szefügg azzal a feladattal, hogy hozzákezdjünk szocialis­ta nagyüzemeinkben, minde­nekelőtt az állami gazdasá­gokban. és fokozatosan a már területileg kialakult, megszi­lárdult termelőszövetkezete­inkben is a termelés ésszerű szakosításához. Az üzem: adottságok jobb kihasználásá­ban igen nagy népgazdasági tartalékok vannak. — Az állattenyésztésben — folytatta — bonyolultabb a helyzet, részben azért, mert a nagyüzemi állattenyésztés ki­alakítása hosszabb időt vesz igénybe, másrészt — beruházá­si okokból —, nem tudunk oly gyorsan és annyi közös férő­helyet építeni, amennyi kelle­ne. Éppen ezért a tervidőszakban mindvé­gig jelentős !«b a háztáji és kisegítő gazdaságok áru­termelő szerepe, döntően a sértés- és baromfi­hús — valamint a tej- és to­jástermelésben. Ebből a hely­zetből következik, hogy a fő­feladat a közös állattenyésztés minden erővel való fejleszté­se, de emellett vegyük bátrat) igénybe a háztáji gazdaságok árutermelő szerepét. Töreked­jünk arra, hogy a népgazdaság onnét — a különféle szerződé­sek révén és elsősorban a kö­zös gazdaságokon keresztül — maximálisan megkapja mind­azt a terméket, amely az or­szág ellátásához feltétlenül szükséges. — Állami gazdaságaink az idén eddigi legnagyobb búza­termés átlagukat érték el: ka­tasztrális holdanként több mint 16 mázsát. A termelőszö­vetkezetek búzatermés átlaga is megközelíti a 11 mázsát. A vártnál jobb termés eredményeként kenyérga­bonából szeptember végéig 110 000 vagon gyűlt be a központi készletbe. Ez nagyon jelentős eredmény. — Hasonló igyekezettel és szorgalommal kell nekilátnunk a jövő esztendei nagyobb ga­bonatermés megfelelő, gondos előkészítéséhez ezen az őszön 2 400 000 holdon kell kenyér- gabonát vetnünk, tehát a tava­lyinál valamivel nagyobb te­rületen. — Alapvető népgazdasági ér­dek — és az ország közvéleménye is elvárja, hogy állami gaz­daságaink, termelőszövet­kezeteink, gépállomásaink dolgozói a 2 400 000 ka­tasztrális holdat az utolsó négyszögölig bevessék, még pedig időben, s gon­dosan előkészített, jó mag­ágyba! A jövő évi nagyobb termés­hozamokat nagymértékben elő­segíti, hogy ezen az őszön már több mint 700 000 katasztrális holdon vetünk nagy termóké- pességű búzafaitákat, jelentős mennyiségű műtrágya felhasz­náláséval. Eddig az időjárás kedvezőtlen volt a vetésre, mégsem szabad tovább várn hanem minden erőt meg kell mozgatni annak érdekében, hogy a kenyérgabona időben földbe kerüljön! Továbbiakban Fehér Lajos felhívta a figyelmet, hogy a legszigorúbb takarékosságot kell bevezetni a takarmányo­zásban. A kukoricaszár zömét répafejjel, szelettel, vagy me­lasszal keverve silózzák be. Ez ma a legnagyobb takarmány­tartalékunk. Az örvendetesen megnőtt koca- és süldőé) lo- mány átteleltetése, valamint a fellendült baromfitenyésztési és sertéshizlalási kedv fenntartá­sa érdekében a kormány to­vábbra is szorgalmazza az :dér> jól bevált szerződéses akciókat, amelyek révén, a termelők a leszerződött jószág felnevelé­séhez, hizlalásához szükséges takarmány egy részét előnyös feltételek mellett, központi készletből megkaphatják. — A beterjesztett törvényja­vaslat utal a lakosság foglal­koztatásának alakulásán az öt­éves terv időszakában. A ke­resők száma ez idő alatt mint­egy 300 000 fővel nő. A nem mezőgazdasági ágaza fokban foglalkoztatottak száma mint­egy 370 000-rel nő, a mezőgaz­dasági dolgozók létszáma pedig mintegy hetvenezerrel csök­ken. A tervből az következik, hogy a munkalehetőségek 1965-ig tovább növekednek. foglalkoztatás további javulása azt jelenő, hogy míg tavaly 100 dolgozónak 117 főt kellett el­tartania, addig a tervidőszak végén már csak 110 főt kell. Az eltartottak arányának csök­kenése is hozzájárul a családok jövedelmének emelkedéséhez, a reáljövedelem növekedésé­hez. — A foglalkoztatottság nö­vekedésével kapcsolatban fel­hívta a figyelmet, hogy a lét­számnövekedés tervezett felső határának túllépése nem kí­vánatos, sőt káros lenne a népgazdaság számára. A termelési terveket ugyan­is elsősorban a termelé­kenység emelésével kell teljesíteni, nem pedig a létszám felesleges duzzasz­tásával. A tervidőszakban — ha las­súbb ütemben is — folytató­dik a lakosság átrétegeződése. 1958-ban a keresőknek mint­egy 41—42 százaléka, a múlt év végén 36—37 százaléka dol­gozott a mezőgazdaságban; az ötéves terv végén pedig mint­egy 33 százaléka dolgozik ott. Ezek a számok is kifejezik, hogy a második ötéves terv éveiben erősödik az ország ipari jellege, s ugyanakkor a termelés korszerűsítésével ter­mészetesén a mezőgazdaság szerepe is — más vonatko­zásban — megnő. A keresők számának növekedését a dol­gozni kívánó nők fokozottabb munkába állításával, Valamint a munkába lépő fiatalok fog­lalkoztatásával kell biztosíta­ni. A női keresők aránya 1965-ig általában emelkedik. A népgazdaság számára fo­kozott feladatot jelent a mun­kaképes korú ifjúság tovább­tanulásának biztosítása, az el­helyezkedési lehetőségek nö­velése. A második ötéves terv időszakában a 14 éven felüli­ek nagy száma tanul tövább. A fiatalok foglalkoztatása azonban így is munkaerőgaz­dálkodásunk egyik fontos problémája marad. Ennek megoldására — a lehetőségek­hez képes — növelni kell a 14—16 évesek foglalkoztatását, csökkentett munkaidővel és más területeken is keresni kell a megoldás lehetőségeit. Beszéde további részében hivatkozott a 7. kongresszus irányelveinek arra a megálla­pítására, amely szerint hazánk gazdasági fejlődése nagy mér­tékben a tervezés, az irányí­tás, általában a vezetés szín­vonalának további javításától függ. Szilárd, következetes, ugyanakkor rugalmas vezetés­re van szükség —- hangsúlyoz­ta. —- Mindenekelőtt meg kell javítani a tervezés színvona­lát. ötéves tervünk céljai megalapozottak. Színvonalasabb vezetéssel, a dolgozók szorgalmas munkájával teljesíthetők, sőt túlteljesíthetők az elő­irányzatok. Egyes iparágakban nagy le­hetőségek vannak a tervek túlteljesítésére — állapította meg, s hozzátette —, a túl­teljesítés irányát helyesen kell befolyásolni, a gazdasá­gosan előállítható, jól értéke­síthető termékekre — mon­dotta, majd rámutatott: — Még mindig gyakori a feles­leges készletek felhalmozása, valamint a termelés olyan nö­velése, amely a vállalati, vagy esetleg az iparági mutatókat kedvezően befolyásolja ugyan, de nincs tekintettel a választék bővítésére, vagy a minőségre, s ezzel népgazdasági szinten a pazar­lás csatornáit nyitja meg. Mindez abból a káros szem­léletből is fakad, hogy egyes gazdasági vezetők még mindig hajlamosak a vállalati érdeke­ket a népgazdasági érdekek fölé helyezni. A második ötéves terv idő­szakában általában hélyés és célszerű az alapanyagokat és a félkész termékeket előállító ágazatok tervének mennyiségi túlteljesítése. Kivétel nélkül minden üzemben és válla­latnál tág tere van a ter­vek olyan fontos mutatói­nak túlteljesítésére, mint például a termelékenységi terv, a költségszínvonal, vagy a műszaki fejlesztés előirányzata. Az sem mindegy, hogyan tel­jesítjük a beruházási tervet, vagyis, ha az új létesítménye­ket határidő előtt helyezzük üzembe. Az Ilyen jellegű terv­túlteljesítésekre érdemes és kell összpontosítani a vezetők és a dolgozók erőfeszítését, a munkaverseny erejét. — Az anyagi ösztönzés az iparban nagy erő, s helyes al­kalmazásával jelentős ered- uieajrt iehet elérőt. A pré­miumrendszer ma már lehető­vé teszi, hogy a gazdasági ve­zetők a legdífferenciáltabb feladutok megoldását tűzzék ki beosztottjaik számára. Fontos, hogy az anyagi ösztönzés eszkö­zeit olyan feladatok eléré­sére és túlteljesítésére hasz­náljuk fel, amelyek a mi­nőségi mutatók megjavítá­sára, a műszaki fejlődés meggyorsítására, a beruhá­zási káttséeek csökkenté­sére serkentenek. — Ötéves tervünk nagy, lel­kesítő feladatok megoldását tűzi ki célul mind a szocialista iparban, mind a kiépülő nagy­üzemi szocialista mezőgazda­ságban, mind a kultúra terén. Kit ne lelkesítenének olyan, széles rétegeket közvetlenül érintő célkitűzések, minthogy a tervidőszakban negyedmillió lakást, több mint 4000 osztály- termet építünk, a gyógyinté­zeti ágyak számát 7600-8000- rel növeljük, a társadalombiz­tosításba bevontak száma el­éri a tízmilliót, vagy hogy a tervidőszakban 130 000 darab hűtőszekrényt, több mint 60J ezer darab mosógépet és az asszonyok munkáját nagyban megkönnyítő egyéb háztartási gépeket hozunk forgalomba, vagy az, hogy 1963 végéig ha­zánk minden községében ki­gyullad a villany! — Az ötéves terv a békés építőmunka, a mindennapos munka terve. Érdemes, lehet és kell is dolgozni érette kom­munistáknak és pártonkívü- líeknek, minden becsületes ál­lampolgárnak, az ipari mun­kásságnak, a parasztságnak, az értelmiségieknek, egyszóval — egész népünknek. Érdemes és kell is, hogy e nagy célokért összefogjon az ország minden dolgozó­ja, mert azok eredményes megvalósítása a szocialista társadalom felépítésének ügyét szolgálja a Magyar Népköztársaságban! A második ötéves tervről be­terjesztett törvényjavaslatot az MSZMP és a magam nevében elfogadásra javaslom. (Nagy taps.) ★ Bruttyó János budapesti képviselő, a SZOT főtitkára hangoztatta, hogy az ötéves tervvel kapcsolatban a szak- szervezetek legfontosabb ten­nivalója: a dolgozók széles rétegeinek bevonása az éves feladatok, valamint a helyi célok meghatározásába, a részlettervek kidolgozása, hogy országunk minden dol­gozója ötéves tervünket is sa­játjának tekintse. — A szakszervezetek jól tudják, hogy a munka terme­lékenységének tervezett eme­lése a második ötéves ter­vünkben szereplő feladatok megvalósításának kulcskérdé­se. Ezért mindent megtesznek, hogy elősegítsék a műszaKi fejlesztés meggyorsítását, a dolgozók szakmai továbbkép­zését, harcolnak a takarékos­ság szigorú érvényesítéséért, elősegítik a vezetés színvona­lának emelését, mondotta be­fejezésül. Horváth Ede, Győr-Sopron megye képviselője iparunk fejlesztésének néhány fontos kérdéséről, a gyárak, üzemek anyagellátásának javításáról, az üzemszervezési módszerek fejlesztésének jelentőségéről beszélt. A törvényjavaslatot a Győr- Soprón megyei képviselőcso­port nevében elfogadta és el­fogadásra ajánlotta. Varga Károly Somogy me­gyei képviselő, a megye me­zőgazdasági eredményeiről szólt. A takarmánybázis biz­tosításával kapcsolatban fel­hívta a figyelmet a rétek és legelők gondosabb ápolására, trágyázására. Kovács Gy. Pálné, a Fejér megyei képviselő ugyancsak a terv mezőgazdasági részéhez szélótt. Hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat helyesen jelöli meg a szocialista mezőgazda­ságunk további fejlődésének útját, amikor alapvető fel­adatként a növénytermesztés hozamainak fejlesztését állítja a mezőgazdaság elé. ★ Az országgyűlés kedden délelőtt 10 órakor tovább folytatja munkáját. (A

Next

/
Thumbnails
Contents