Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

NÉPÚJSÁG 1961. október 8., vasárnap A sofőr jókedvű Szeretem a mosolyt, a nevetésért meg egyenesen a halálba mennék. Éppen ezért nyugtázom mindig jó érzéssel, ha örömtől sugárzó arcú embereket látok. Tegnapelőtt is ilyen ember hívta fel magára a figyelmemet. Az még külön tetszett) hogy munka közben ragadta magaval a jókedv. Teher­autót vezetett. A kocsi délután fél i-kor, jó 50 kilométeres sebességgel rohant az egri Széchenyi utcán, ci­kázva előzgette a többi autót. Fel­tűnt, hogy az emberek mindig ug­ranak egyet, mikor a gépkocsi mel­léjük ér. Mintha tűvel szúrnának beléjük. Messziről látjuk a t.ofőr nevelésre húzódott arcát. Tetszik neki a „tánc”. Odaér hozzánk, mi is ugrunk, de már késő. A locso­lásból visszamaradt sáros tócsák 50 kilométeres sebességgel öntenek el bennünket. A rendszámot is alig látjuk: yA-tt-0 ... és a nagy S2-es szám kajánkodott ránk az autó hátuljáról. A sofőr nevetve visszanézett. Tet­etett neki, hogy mi. járókelők, így , .. sárba maradtunk. K. E. — HÁROMNAPOS, tapasz­talatcserével egybekötött or­szágjáráson vesznek részt ok­tóber hónapban a Heves me­gyei művelődési osztályveze­tők és tanulmányi felügyelők. - CSÜTÖRTÖK délután illést tartott a Gyönyyöshalá- szi Községi Tanács. A tanács­ülésen az 1962-es költségvetést tárgyalták és vitatták meg a tanácstagok. — A GYÖNGYÖSI Ércbá­nyától Kun Béla főmérnök és Dankó Sámuel üzemmérnök e hónap végén kétheti tanul­mányútra a Német Demokra­tikus Köztársaságba utazik. Nehézszuszpenziós gépi be­rendezéseket és ezek techno­lógiáját tanulmányozzák. = NAGY GONDOT fordíta­nak a halmajugrai Béke Tsz tagjai a szérűskert védelmére, legutóbb például bevezették a vizet a széYűskertbe és három tűzrendészen csapot szereltek fel a legmodernebb berendezé- ggfcJccl — 'A GYÖNGYÖSI Ércbá­nya ércelőkészítő üzeme 103,4 százalékra teljesítette a III. negyedévi tervét. A fémkiho- catal az év eleje óta fokoza­tosan javult. «- AZ EGRI Cipész Ktsz munkásakadémiája keretében október 9-én „A cipőipar kiala. Iculása és fejlődése napjainkig” címmel Kelemen Miklós, az egri Gárdonyi Géza Gimná­zium tanára tart előadást. — AZ EGRI Asztalos és Kárpitos Ktsz a következő évben 3200 konyhagarnitúrát gyárt. A készárut a Bútorér­tékesítő Vállalat hozza for­galomba. A szalagszerű gyár­tás megszervezésével egyide­jűleg a szövetkezet fokpzott gondot kíván fordítani a mi­nőségre. FELHÍVÁS Heves megye ifjúságához Az 1961/62-es esztendőben régi hagyományainak megfe­lelően újbql meghirdetjük a Hámán Kató kulturális szem lét, a VIII, Világifjúsági Ta­lálkozóra készülve. Kulturális szemlénk továbbra is része Az ifjúság a szocializmusért mozgalomnak, annak egyik önálló követelménye a kultu­rális szemlében való részvé­tel. Ez elősegíti a fiatalok sokoldalú fejlődését, mert négy területen: a munkamoz­galomban, a tanulásban, a kulturális életben és a sport ban állít követelményeket a fiatalok elé. Ugyanakkor a kulturális szemle önálló jel­leggel is bír, olyanok is részt vehetnek benne, akik Az ifjú­ság a szocializmusért moz­galom másik három követel­ményének teljesítésére nem vállalkoznak. Szemlénk eszmeiségét a bé­ke és a népek közötti barát­ság gondolata határozza meg. Kifejezésre kell juttatnunk a szemle valamennyi művelődési ágában, a művészet sajátos eszközeivé a békéért folyta tott harc gondolatát, a Szov­jetunió és a szocialista tábor erejét és eredményeit, hazánk hozzájárulását a béke védel­méhez; a világ népeinek, ifjú­ságának békeakaratát, a gyar­mati népek felszabadulási küz­delmét. Mutassuk meg, mi­lyen kulturális értékekkel gya­rapították a népek a maguk kulturális eredményeivel a világ egyetemes kultúrájának kincseit és főképp azt, ho­gyan fejezik ki a szocialista eszmeiség! alkotások a népek mai életét, harcát a boldogabb jövendőért. A fenti célkitűzé­sek tükröződjenek a kulturá­lis szemle valamennyi ágában. A művelődési ágak közül az 1961/62-es évben az ifjúsági irodalmi nevelést tekintjük a szemle legfontosabb területé­nek. Az irodalmi műveltség emelése érdekében a József Attila olvasómozgalomnak kü­A SZOKÁS HATALMA! lünös jelentőséget tulajdoní­tunk és az irodalmi színpa­dok mozgalmát kívánjuk el­sősorban fejleszteni és az ezekben rejlő lehetőségeket akarjuk felhasználni az ifjú­ság irodalmi nevelésére, mű­veltségének fokozására. Az irodalmi színpadok tevékeny­ségét kiemelve rendezünk e művészeti ágban megyei be­mutatót is. Célunk, hogy a kulturális szemle sokoldalú művelődési lehetőséget adó ágaiban minél több fiatal kapcsolódjék be az ifjúsági szervezetek kulturális munkájába, szabad idejüket a kultúra értékeivel, a szórako­zás új, igényes, kulturált for­máinak kialakításával tegyük gazdagabbá, tartalmasabbá, él­ménytelibbé. Felhívjuk megyénk vala­mennyi KISZ-szervezetét, munkás- és parasztfiataljait, az ifjúság nevelését és a kul­túra ügyét szerető és ezért tenni kész idősebb elvtársain­kat, a pedagógusokat, a mű­vészeket, a tanácsi, szakszer­vezeti és földművesszövetke­zeti, művelődési otthon igaz­gatókat, a könyvtárosokat, a művészeti csoportok vezetőit, hogy kapcsolódjanak be Az ifjúság a szocializmusért mozgalom keretében meghir­detett Hámán Kató kulturális szemlébe és segítsék lehetősé­geikkel programjának meg­valósítását. Egész társadalmunk előtt álló feladatainkat csak a ki­művelt emberfők sokaságával, tanulni, művelődni kész, ma­gas szakmai és általános mű­veltséggel rendelkező, politi­kailag érett fiatalsággal tud­juk megvalósítani. Kulturális szemlénk össze­fogja a különféle tömegszer­vezetekben: a KISZ-ben, a szakszervezetekben, a földmű­vesszövetkezetekben, a Haza­fias Népfrontnál, a nőtaná­csokban, és különböző intéz­ményekben, iskolákban, mű­velődési otthonokban, üzemek­ben és termelőszövetkezetek­ben, gépállomásokon és állami gazdaságokban, kisipari szö­vetkezetekben, a tűzoltótestü­letekben, belügyi és honvéd ségi szerveknél folyó kulturá­lis tevékenységet. Éppen ezért a szemle színes és változatos programját csak az összes tár­sadalmi és tömegszervezetek, művelődési intézmények jó együttműködésével lehet meg­valósítani. Felhívunk azért minden KISZ-szervezetet, tanácsi, szakszervezeti és szövetkezeti művelődési otthont, minden népnevelőt, kultúrmunkást, pedagógust, könyvtárost, mű­vészeti csoportvezetőt, hogy közös erőfeszítéssel valósítsuk meg Az ifjúság a szocializmu­sért mozgalom és a Hámán Kató kulturális szemle cél­kitűzéseit és méltóképpen já­ruljunk hozzá hazánk, népünk előtt álló magasztos feladatok megvalósításához. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Heves megyei végrehajtó bizottsága Heves megyei Tanács VB művelődésügyi osztálya Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa Földművesszövetkezetek Heves megyei Központja EGRI VÖRÖS CSILLAG 8—9-én: Katonazene EGRI BRODY 8—9-én: Nincs előadás EGRI BÉKE 8—9-én: Állami Aruház GYÖNGYÖSI PUSKIN 8- án: Szeretlek, élet 9- én: A macska kinyújtja karmait HATVANI VÖRÖS CSILLAG 8—9-én: Szeptemberi szerelem HATVANI KOSSUTH 8- án: Bambi 9- én: Nincs előadás HEVES 8- án: Hamupipőke 9- én: A megbilincseltek FÜZESABONY 8- án: Góllövő zenész 9- én: Tisztes úriház műsora Vasárnap Gyöngyöshalászon este 7 órakor: MONTMARTREI IBOLYA Terpesen este 7 órakor: TARTUFFE I • I. ■1 RII r I l RP \>ll IBI/­f FJät '»p»iSfiSlHF MLSZ holland humanista. A bal* • í-tiSt * : gasag dicsei ete (1509) cimd vita­, iratéban és Bes.zédel-ben (1518-ban telentek meg) elesen bírálta kora f “v-Miil skolasztikáját és a pápaságot. Je­f; CPr ^ ■: iMMIhHB lentősek görög és latin {ordításai. t Jk 8-án haUCmeegeTHÉODtfRE°CHAS­| SÉRIAU francia festő. Egyént sti­lása.) Főművének a Macbeth és a Rotterdami Erazmusz boszorkányok címűt tekintik. 40 évvel ezelőtt, 1921-ben e napon halt meg PAVEL HVIEZ- DOSLAV szlovák költő, a szlovák Irodalom klasszikusa. Versei­ből a hazaszeretet és népének szabadságvágya csendül ki és ve­lük a cseh és a szlovák nép egységéért harcolt. Véres szonettek című kötetét az I. világháború ellen írta. Költészetének magyar vonatkozásai: első verselt magyarul irta, Arany, Petőfi és Ma­dách művészi fordítója. (Foto: Kiss Bélát XLIII. — Hol vannak most? — Az amerikai űrhajónál. Csak az imént távoztunk et tele. — Milyen ott az időjárás? — Kis szellő támadt. Hallani lehetett, hogy Belo­polszkij kérdez valamit Paj- csadzétől. — Kérjük, jöjjenek minél gyorsabban, minden jel sze­rint homokvihar van készülő­ben. — Jól van, Konsztantyin Jevgenyevics. — Arszén Georgijevics azt kérdi, nem volna-e jobb, _ ha óvatosságból visszatérnének az amerikai űrhajóra és ott várnák meg a vihar végét? — Nem — felelte Kámov. — Nem tudni, mennyi Ideig tart majd a vihar. Ha kiszállunk a tereniáróból, kárt tehet benne a vihar vagy betemeti homok­kal. Nagy bonyodalmakat okozhat. Bízom a gépben. Sze­rencsésen hazaérünk. A terepjáró teljes sebesség­gel robogott. Hernyótalpainak láncai fénylő csíkká folytak össze. A szél szembefújt, de a hatalmas erejű gép „fel sem vette”. — Veszélyesek ezek a viha­rok? — kérdezte Melnyikov. Artán látva, hogy Kámov fe­szülten előrefigyel és nem fe­lel, így folytatta: — Konsz­tantyin Jevgenyevics azt mondta, hogy a Mars homok­viharai nem tehetnek kárt a terepjáróban. Sőt, mi több, le­het, hogy ki sem tör a vihar. — Belopolszkij ritkán szo­kott tévedni — felelte Kámov. A szél fokozatosan erősö­dött. Vékony homokpor emel­kedett a levegőbe, s ködfelhő­ként vonta be a láthatárt. — A vihar már nagyon kö­zel van — szólalt meg Kámov. S mintegy szavainak igazo­lására egy erős szélroham egész homokfelhőt kapott a magasba a terepjáró előtt, s az ablaküveghez vágta. Újból kattant a rádió. — Itt Belopolszkij beszél. — Hallom. — Kelet felől óriási homok­fal közeledik az űrhajóhoz. Gyorsasága nagy. Félő, hogy nem érnek idejében az űrha­jóhoz. Elhagyták már a „mo­csarat?” — Még nem. — Messze van még? — Húsz kilométernyire. — Jó volna, ha még a vihar kitörése előtt túljutnának raj­ta. Arszén Georgijevics azt mondja, hogy az a legveszé­lyesebb hely. — Azt hiszem, sikerűi Ti­zenkét perc múlva a „mocsár­nál” leszünk. — Véleményem szerint a vi­har gyorsan tovaszáguld — mondta Belopolszkij. — Legjobb esetben nét-há- rom óráig tart. Jusson eszébe, mit írt a saját könyvében a marsbeli viharokról. — Ká­mov elnevette magát. — Most majd leellenőrizhetjük számí­tásait. — Örülnék, ha kiderülne, hogy tévedtem. — Félek, hogy nem tévedett. A további beszélgetést Borisz Nyikolájevics folytatta. — Messze van még a „mo­csár?” — Tíz kilométernyire. — A homokfelhő egy kilo­méterre van az űrhajótól — mondta Belopolszkij. — Iszo­nyatos gyorsasággal közeledik. — S a következő pillanatban hozzátette: — Az ablakból már semmit sem látni. Teljesen besötétedett. Sem Kámov, sem Melnyi­kov nem válaszolt. Aztán Mel­nyikov sietve bekiabálta a mikrofonfa: — Látom a felhőt. A „mo­csár” három kilométerre van. A láthatáron, teljes széles­ségében, óriási fal emelkedett a magasba. Tömör homoktö­meg volt. amelyet a szél ka­vart fel és óriási sebességgel röpített a terepjáró felé. Né* hány másodperc és összecsap vele. Kámov jól tudta, hogy ha a terepjárónak sikerül elhagyni a „mocsarat”, a veszély sokkal kisebb lesz. A „mocsár” a sö­tétségben, amely minden pil­lanatban beköszönthet, ször­nyű veszedelmet jelent. A felhő gyorsan közeledett. Előtte fékeves zetten kavargóit a homoktölcsér. Kámov már látta a „mocsarat” kikerülő hernyótalp nyomokat. No még! ... Még egy kicsit! Melnyikov egész testével előrehajolt, mintha ezzel a mozdulattal segíteni tudna a hatalmas erejű motornak. A terepjáró épp annyira volt az elkanyarodó nyomtól, mint a baljós viharfal. Ki ér hamarabb a „mocsárhoz?” Le­het, hogy ez most élet-halál kérdés. — Köszönet, fiúk — szólt hangosan Kámov, amikor a te­repjáró nagy félkört írt le és kirobogott a hemyótalpai ál­tal rajzolt, az űrhajóhoz veze­tő egyenes útra. — Kinek mondott köszöne­tét? — kérdezte Melnyikov. — Az uráli munkásoknak — felelte Kámov. — Azoknak, akik megalkották nagyszerű motorunkat. A szörnyű hely mögöttük volt. Most már csak az a fon­tos, hogy a sötétben le ne tér­jenek az útról. S mintha csak meg akarná bosszulni ezt a győzelmet, bor­zalmas erejű vihar zúdult a terepjáróra. A sebesség nyom­ban óránként negyven kilomé­terre zuhant. Áthatolhatatlan sötétség vette körül őket. Sú­lyos homoktömegek csaptak a terepjáró ablakába, csikorgóit az üveg, mintha valaki csiszo­lópapírral dörzsölte volna. — Kérje a rádióirányzót, Bo­risz Nyikolájevics. Mintha csak meghallották volna szavalt, mert a műszer- táblán felgyulladt egy halvány­zöld karika, közepén látható fekete sávval. — Remek fiú! Magától este­be jutott — mondta Kámov. Most már csak pontosan tart­sák be az irányt, hogy a fekete sáv ne vastagodjon, ne halvá­nyodjon. Ez azt jelentené, hogy a terepjáró letért az egyenes útvonalról. A többi a motor és az erős karosszéria dolga. — Mi újság, Borisz Nyikolá­jevics? — kérdezte Kámov. — Minden rendben, Szergej Alekszandrovics! Kár, hogy ezt a vihart nem tudom filmre venni. — Mindenki a saját érdekeit nézi! — nevetett Kámov. — Fé­lek, hogy ebben az „erős” meg­világításban tönkremenne a filmje. Körülöttük tombolt a vi­har. Mintha a , Mars természe­te amiatt dü- höngene, hogy nem , tudott megbirkózni a pimasz kis gép­pel, amely a messzi Földről érkezett és most makacsul , tör előre a viharon át . Áthatolhatat­lan, sötét éjsza­ka ölelte körül 5ket.. Furcsának tűnt az a gon­dolat, hogy va­lahol, a viharon túl, ragyog a Nap, s mindez déltájt történik. Melnyikov megpróbálta bekap­csolni a terepjáró tetejére sze­relt fényszórót, de miután meg­győződött róla, hogy az arány­lag gyenge fénysugár, nem ké­pes áthatolni a tömör homok­függönyön, kikapcsolta. (Folytatjuk) i

Next

/
Thumbnails
Contents