Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-08 / 238. szám

1961. október 8„ vasárnap NÉPÜJSAG A régi és az új méri össze erejét A íogatos, áld egy villányi szénával többet dob a saját lo­va elé, hogy az legyen a leg­szebb; a növénytermesztő, aki a déli pihenő idejében titok­ban a régi mezsgyekő helyét fürkészi; az asszony, aki hisz a markazi halottlátónak, — még a tegnapi falu embere. De ugyanez az ember, ha kell, hajnalban kezdi a munkát a szövetkezetben, az asszony nap nap után hajladozik a paprika­földön, s nem sajnálja az éj­szakába hajló estét azzal töl­teni, hogy arról vitatkozzék, mit lenne jó vetni, jövőre. Ért­hető ez, mert az ember egy­szerre tud jó és rossz lenni, maradi is, bár a szíve már tü­zet fogott, s az újért lelkese­dik. Még visszahúzza sok min­den, de más dolgok meg mesz- szibbre látóvá teszik a holnap emberét. Még azt is nehéz vol­na meghatározni, hogy egy- egy ember mikor foi’dul teljes szívvel az új felé. Csak érezni lehet, tettekből leszűrni, ho­gyan változik minden. Az új környezetben új fogalmak szü­letnek, s ha ltt-ott, mint a boj­torján, még bele is akaszkodik az emberi lélekbe a régi szo­kás, csírázik, nő, terebélyese­dik az új, Különösen akkor érezni azt, amikor hosszú idő után újra betévedünk egy is­merős faluba. Szinte kínálkoz­va tárul elénk: nézd és lásd, milyen sokat változott minden. Nemcsak azért látod másnak, mert járda visz oda, ahová két-három esztendővel ezelőtt még bokáig érő sárban capiat- tál, mert az akkor ültetett kis csemete apró fácskává lombo- sodott. Az emberek lettek má­sok. Lépten-nyomon új fogal­makat hallasz. Emlékszel? Két-három esz­tendővel ezelőtt, amikor déli pihenőre ültél az asszonyok közé, nevetve mondták, — nem baj semmi, csak nőjön a mun­kaegység. Hadd legyen belőle sok. Hogy mennyi munka van mögötte, az \it bánt? Most meg így magyarázza a boco- nádi Petőfi Tsz tagja: úgy ha­tározott a vezetőség, hogy a rossz időjárás miatti terméski­esést azzal is pótoljuk, hogv sDÓrolunk a munkaegységgel. Ahol csak lehet, megtakarí­tunk. Az aratásnál már sike­rűit., gépekkel dolgoztattunk. Különben erre vigyázni, a bri­gád-, meg a munkacsapat-ve­zető dolga. De egy kicsit a ta­goké is. Ügyelni kell minden­kinek, mert az a fő, hogy egy munkaegység értéke minél na­gyobb' legyen. Munkáért kell azt jóváírni. Az állattenyésztők? Minden szál szénára, minden szem ab­rakra vigyáznak, mint a két szemükre. Be kell azt osztani nagyon, ha azt akarják, hogy elég legyen. Mert nagy az ál­latállomány és nem akarják, ESÖTLEN nyarunk volt, s még az őszi időjelzés is így nyugtat: ..tovább tart a csen­des őszi idő.” A városi embernek ez nem sokat jelent, de falun?! Az al­földi falvakban úgy süllyed a porba az ember, mintha lágy sárba lépne, csak éppen nem ragad. Ilyen a helyzetkép Tar- naszentmiklóson is, ahol egy igen poros utcában lakik a község orvosa, dr. J e n e i Zol­tán és felesége, több mint tíz esztendeje. — Bizony, tíz! Magam sem gondoltam volna, hogy én ennyi ideig itt maradok, s hogy semmi szándékom egye­lőre elmenni innen! — mond­ja, miközben éles szemmel fi­gyeli a poros Skodából az utat. — Beteghez megyünk Kömlőre. — Honnan jöttek? — kér­dem. — Budapestről. Ott tanul­tam. a feleségem is pesti, még­is, amikor elhatároztam, hogy lejövök ide, bennem nagyobb volt a jószándék, mint aho­gyan később éreztem magam. Őszinte ember, nem kezdi nagy szavakkal. Miközben egy autót kerülünk ki, arra gon­dolok, hogy mit legnehezebb megszokni a falura kerülő or­vosnak? A sarat? A port? Az állandó helyhezkötöttséget? De szinte gondolataimra ka­pok választ, amikor ismét fi­gyelmet szentelhet nekem. — Eleinte nehéz volt. Nyá­ron por, télen sár. Én azért jöttem, hogy önállósodjak, hogy magamat képezzem, hogy egyre többet és egyre ízleli az új szó értelmét: isz- akadémia. Előadói tanárok, szakemberek, hallgatói egysze­rű parasztok, akiknek keze még nehezen forgatja ugyan a ceruzát, de értelme frissen fogta fel: tanulni kell! Tudom, sok minden van még Boconádon is, ami vissza­húzza az embereket a régihez. Még akad fogatos, áld titokban egy villával több szénát vet a ló elé. Olyan is, aki kint a földön a régi mezsgyét keresi. És az olyan asszony is, aki job­ban hisz a nem létezőben, mint abban, amit a két szeme lát. De még ezekben az emberek­ben is él az új iránti szeretet. Beszélnek az önköltségről, s nem idegen előttük a tanulás! Spórolnak a közösével, és ügyelnek arra, hogy igaztala- nul senki se jusson előnyhöz. Jó és rossz, régi és új egyaránt megtalálható a faluban. Most méri össze erejét, hogy végül is az új kerekedjék felül érte­lemben és a szívekben egyaránt. Deák Rózsi Tízéves a messze földön is jól ismert Hevesi Háziipari Szövetkezet Húsz taggal alakult meg a Hevesi Háziipari Szövetkezet 1951-ben. Kezdetben kis, bérelt szobákban dolgoztak az embe­rek. Két kezük munkája azon­ban az idők múltával így is hamarosan nagy hírnévre tett szert. Növekedett a tagok szá­ma; a HISZÖV és a Népi Ipar- művészeti Tanács támogatásá­val szép, nagy alkotóházat ka­pott a szövetkezet, tágas, nap­fényes, egészséges műhelyekkel — s ma már 400 dolgozója van a kezdetben névtelen kis szö­vetkezetnek. A naggyá fejlődött szövetke­zet az elmúlt hetekben tartot­ta meg ünnepi, jubiláris köz­gyűlését. Utána a szövetkezet dolgozói színpompás kultúrműsorral szórakoztatták az ünneplésre egybegyűlt vendégeket, majd az ünnepi vacsora befejeztével reggelig tartó táncmulatságot rendeztek. A szövetkezet a községi tanácsháza termeiben kiállításon mutatta be 10 éves munkálkodásának eredmé­nyeit. Kertész Olga Katonazene Végre sikerült egy jónak mondható filmet készíteni, annyi rossz, gyenge produkció után. A film ötletét az egri születésű Bródy Sándor novel­lájából merítették. Bródy írá­sában (Kaál Samu) a történet is a Bükk-hegységben, vala­melyik Fedémes környéki fa­luban játszódik. A film szín­helye most egy dunántúli kis­város. Az alkotók lényegében megismételték Bródy történe­tét, csak kissé kiszélesítették, teljessé, filmszerűvé tették a távirati stílusban, eléggé váz­latosan megírt alig 200 soros novellát. Cselekménye dóhéjban’ Bá­ró Ferdinándy Tamás, az ulá- nusok főhadnagya saját bűné­ért Kaál Samut, jóhiszemű tisztiszolgáját küldi a halálba. A novella témája: Kaál Samu tragédiája. A filmé: metszet a milleniumi idők K. u. K. had­seregéről. Ezen a metszeten helyet kap a fennhéjázó, léha, üresfejű tiszt, a durva, öntelt, felettesének kiszolgáltatott tisztiszolga. De jut egy-két vil­lanás a városi középosztáiy képviselőinek is. Mennyire vált hasznára a filmnek a „kibővítés?” Mert ami a novellában egy sorban említett kis esemény, az a filmben jelentős epizód. A no­vella harmad- és negyedrangú szereplői a filmben főhősökké válnak. Lényeges szereplők lesznek például az orvos fele­sége és Riedl ezredes is, akik az írónál háttérben maradnak. De Kaál Samuról kissé eltere­lődik a figyelem.-Jelen van ő is már az első kockákon is, ott nyüzsög, izeg mozog gazdája körül. De a szerencsétlenül el­sült forgópisztoly esetéig csak statiszta, nem főhős. A gyilkosság után kap na­gyobb szerepet, de akkor meg az operatőr lesz hozzá hűtlen, Kaál Samu helyett inkább a nyomozás foglalkoztatja. O itt — másodhegedűs. Talán azért is változtatták meg a film al­kotói a novella címét, azért lett az Katonazene. A rendezés Marton Endré­nek, a Nemzeti Színház Kos- suth-dljas rendezőjének első játékfilmje. Nincsenek benne nagy jelenetek, inkább apró motívumok, kis villaná­sok megörökítésére törekedett. De a Barlay doktor háza előt­ti affér Ferdinándyval: egy­szerű eszközeivel is hatásos. Kaál Samu ábrázolása viszont kissé erőtlen. A színészek: Szirtes Adám Kaál Samu-ja az első kocká­kon kissé túl harsány, a rossz emlékű századvégi népszín­művekből itt maradt, örökké pirospozsgás, elnyűhetetlen egészségű paraszt figurája. De remekül érzékelteti azt a pil­lanatot, mikor a kis senkiből, az események irányítója lesz. Kállai Ferenc magára talált báró Ferdinándy Tamás sze­repében. Hihető öntelt, gyáva­ságában és intrikusságában is kisszerű főhadnagya. Páger Antal Riedl ezredese — jó. Básti Lajos dr. Barlai Miklós szerepében igazi, századvég! orvos. Méltóságteljes, kimért. Bara Margit nem talál magá­ra. Sokkal aktívabb, tevéke­nyebb szerepekben szoktuk meg. \ Hildebrand István operatőr mértékkel bánik a színes technikával. A piros-kék „hu­szár-színek” pompásak. Jól si­kerültek ’a látványos tömegje­lenetek. De érzéketlen Kaál Samu vívódása iránt. Hiányol­tunk néhány prömier plant. Hidas Frigyes zenéje érzék­letes, korhű hangulatokat kelt. „Ez a film báró Ferdinándy Tamás huszárfőhadnagy és .tisztiszolgája, Kaál Samu tör­ténete. A millennium idején játszódik, amikor nagyanyá­ink szerint minden olyan visszavonhatatlanul szép volt. Valójában olyan volt? — ezt kérdezi a narrátor, mikor fel­harsan a katonazene, s még nem kezdődött el a film. A vá­lasz, az alkotók válasza egy­értelmű és határozott. Krajczár Imre A tanácskozáson megjelent Jordán Júlia, a Művelődésügyi A FALUSI ORVOS EGY NAPI A Minisztérium megyei instruk­tora, Göblyös György, a Műve-» lődésügyi Minisztérium Alsó­fokú Oktatási Főosztályának főelőadója, Juhász Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium Nevelési Osztályának főelő­adója, valamint Tóth Tibor, a megyei tanács VB művelődés- ügyi osztálya iskolai csoportjá­nak vezetője, Pöltl József, Ko­vács Sándor és Balogh Viktó­ria megyei tanulmányi fel­ügyelők. A tanácskozást Tóth Tibor, a megyei tanács VB művelődés- ügyi osztálya iskolai csoport­jának vezetője nyitotta meg, majd Pöltl József megyei ta­nulmányi felügyelő tartott vi­taindító előadást az iskola- reformmal kapcsolatos pedagó­giai kérdésekről. A tanácskozás második nap­ját) a részvevők Makiár köz­ségbe látogattak el, ahol az ál­talános iskolánál közös óralá­togatásokat végeztek, majd az érdekelt nevelőkkel együtt ele­mezték az órákat. Délután ugyancsak Makiáron találkoz­tak a helyi párt, tanács, vala­mint tömegszervezeti vezetők­kel, majd a helyi Béke Terme­lőszövetkezetbe látogattak el. A tanácskozás harmadik napján Egerben elemezték ta­pasztalataikat, majd kijelölték azokat a legfontosabb pedagó­giai célkitűzéseket, amelyek­nek szellemében a tanulmányi felügyelők a jövőben felelős­ségteljes munkájukat végezni fogják. látok, amilyenre akarok! Már nem is tudnék megszokni a háztömbök börtönében! Jaj, olyan jó ez a krumpli, amit most vettem, már bánom, hogy nem vettem többet! — tér át igazi háziasszony módjára a saját területére. — Hogy le van kötve a férjem? Ez igaz. De amikor szabadságon van akkor aztán annál job­ban kihasználjuk a lehetősé­geket! jó néhány országot be­jártunk, az idén Romániában voltunk. Szóval, jó itt! Délutánba hajlik az idő. most már, lassan itt lesz a na­pi rendelés ideje. Gyülekez­nek, de itt is vannak néhá- is, akik gyógyszert íratni jön­nek. de itt is vannak néhá- nyan, akik hallomásból akar­ják meggyőzni az orvost egy- egy gyógyszer „csalhatatlan” erejéről. Vizsgálat, beszélge­tés, rábeszélés, mikor mi, de lassan megértik az emberek hogy az orvos úgyis felírja azt a gyógyszert, ami szüksé­ges, hiszen semmi haszna sem származna abból, ha nem írná fel. — Tíz év alatt azért kiala­kult köztem és a lakosság kö­zött az a kapcsolat, amelyik­nek alapja a kölcsönös biza­lom — mondja a kapuban búcsúzóul, s amikor már a ko­csiban ülök, akkor látom, hogy kerékpárral hoznak egy na­gyon sápadt kisfiút, s míg mögöttem felverődik a por, — benn, a jól felszerelt rendelő­ben már ismét folyik a harc — az egészséges emberért. Cs. Atíám E\a S az idős asszony, bármeny-, nyire iszonyodik is a tűtől, el­viseli a Ids kellemetlenséget, mert tudja, hogy ezzel neki akarnak jót. — Jaj, de fáj mér az uj­jam, doktor úr! — telepedik le a betegháznál Csák néni. — Mondtam, hogy jöjjön el! Ezzel nem lehet játszani — feddi kedvesen az örvös a né­nit, aztán megnézi a gyűlő ujjat. — Jöjjön el délután, megnyitjuk, kitisztítjuk és né­hány nap múlva el is íelejti! Nem szabad itthon kezelni az ilyen veszedelmes dolgokat! Ismét kézmosás, ismét az autó, és ismét úton. Ez így megy napról napra. A betegek jelentkeznek, az orvos megy és megpróbál szembeszállni a legkülönbözőbb kórokkal. Nem végez ..hősi” munkát, nem is akar. Csak becsülettel eleget kíván tenni annak az eskü­nek, amelyiket az egyetem vé­geztével tett. MIRE HAZAÉRKEZÜNK, már várják. Hevesvezekényről jött egy kisfiúval az édesany­ja, hogy húzza ki a fogát, mert sokat szenvedett már vele a gyerek. Erről lemon­dok. Ezt nem nézem végig, el is tudom képzelni, s amíg munkáját végzi, kicsit a fele­ségével beszélgetek. — Én nagyon szeretek itt enni! Olyan jó nekem, hogy az embereket ismerem, hogy smernek. s ha kilépek az ud­varra, akkor olyas tnesaxue jöttek, hogy segítségére le­gyenek az embereknek, ha egészségük bajban van. — Éppen mára terveztem a gépállomás konyhájának el­lenőrzését, mert pillanatnyilag nincs sok fekvőbetegem — mondja és már meg is állunk a tarnaszentmiklósi nagy gép­állomás épülettömbje előtt. ÉTELMINTA..., konyha- és ebédlőrend..., a konyhát le kell meszelni..., hová gyűjtik a szemetet..., rendben van­nak-e a dolgozók egészség- ügyi lapjai..., néhány utasítás, felvilágosítás és már állunk is fel. — Az üzemi konyha, az iskola, a napközi otthon, az üzletek egészségügyi ellenőr­zése, az egyéb egészségügyi feladatok mind úgy lekötnek, hogy észre sem veszem a na­pok múlását — mondja most már ismét a kocsiban, mert a délelőtt általában a kényel­mes kocsi ülésén zötyögve zajlik le. — Ha már erre já­runk, nem este, most nézem meg az éjszakai nénimet — ez­zel be is kanyarodik az egyik utcába. — Nos. hogy érzi magát. Móra néni? — Nem akar feküdni! — „árulkodik” a beteg asszony lánya. — Pedig ezt ki kell feküd­ni szépen, nyugodtan! Ez az egyik legjobb orvosság amel­lett, amit felírtam, no meg ez az injekció is kell még! jobban megismerhessem a gyógyítás munkáját. Aztán azt gondoltam, hogy ha én öt esz­tendőt itt kihúzok?!... Nos. már tíz éve elmúlt augusztus­ban, hogy itt vagyok. Ebben nagy segítségemre volt a fe­leségem, aki fővárosi létére nagyon hamar megszokta és megszerette a falut. DE MÁR ITT IS vagyunk; Kömiőn sem jobb a „porhely­zet”. A kis fehér házban V o n a Béla kertészeti dolgozó fekszik betegen. Motoros sza­ladt a reggeli órákban az or­vosért, aki perceken belül fel­készült, kocsiba ült, s mire mindezt végiggondoltam, már be is adta a injekciót, felírta a tablettákat és kiadta a kör­nyezetnek a beteggel kapcso­latos utasításokat. Szinte látni az arcokon, hogy mindenki megnyugodott, hiszen itt járt az orvos, aki „már csak tudja, mit kell ilyenkor csinálni!” Hát igen. Tudja. Számára a nap nem a felkeléssel kezdő­dik, hanem esetleg hajnal há­rom órakor, mint ezen a napon is, amikor nehéz beteghez költik a kétségbeesett hozzá­tartozók. A betegség komisz dolog, hát még, ha éjjel lepi meg az embert! De már visszafelé járunk, s amerre az ismerős, piros Sko­da ‘elhalad, itt is, ott is be­köszönnek az ablakán az em­berek. Tíz év csak tíz év, s megszokták, megszerették a fiatal házaspárt, akik azért Háromnapos szakmai tanácskozást tartottak Heves megye járásainak tanulmányi felügyelői a vágat jobb sarkába mélyí­tett lyukon a két szarvaskői bányászt. Elő­ször rudat du­gott át a ho­mokon. Aztán a tíz körmével esett neki a ho­moknak. Ka­parták a sza­kadás túlsó ol­dalán is. S mikor a két bá­nyász keze a keskeny nyíláson át találkozott — Bartha Rityi Frigyes erős keze már többé nem engedte el a másikét. Ügy vonszolta át a homokon, hogy a szabaduló bányász testével szélesítette ki a keskeny, rés- nyi lyukat. Huszonnégy órát töltött a befulladt vágatban Erdélyi Imre és Molnár Sándor IU-as. Csövön keresztül négyszer kaptak élelmet és kétszer italt — ez idő alatt. — ... Sikerült. Semmi bajuk — mondta az orvos, injekeiózás után, a szakadás mellett. — Nagyon átnedvesedtek... de az ijedtségen kívül nem tör­tént különösebb bajuk. — Éjfélig még kibírták vol­na odabenn ... s utána?... De élnek. A mentés sikerült... ★ A mentés utáni napokban kedves kis eseményre került sor Egercsehíben: pénz­jutalmat adtak át a csapat tag­jainak, a tröszt és az üzem ju­talmát. a dicséretekkel együtt. Hogy minek örült legjobban a csapat, a pénznek, a dicséret­nek, vagy a sikeres életmen­tésnek? A kérdés így fel sem tehető! Bartha Rityi Dénes csapata a szocialista cím bir­tokosa; most az idén, a máso­dik negyedévi termelési ta­nácskozáson tüntették ki őket ezzel a címmel. A csapat ősz- szeforrott, edzett kollektíva, a szó legszűkebb értelmében is egy család, hiszen négyen dol­goznak benne a Bartha Rityi családból, tehát nemcsak az ál­talános emberi együvétartozás, hanem a vérségi kötelékek is egybekapcsolják őket. Mind­nyájan nagyszerű emberek. Nehéz körülmények között — állandóan úszóhomokos telep­ben — dolgoznak, de így is nagyszerű, igényes munkát vé­geznek. A szarvaskői bánya­mentésnél emberségük, lelkiis­meretük vizsgázott: segítettek két bajba került társukon. S mert segítettek — önzetlenül tették, az emberi együttérzés­ből fakadóan tették. Bányász- szolidaritásból ... ^ataky Dezső P7 edd este . A- Volt... szeptember 26-a. Az éjszaka sötétjét csak i szénosztályo­zó és a bánya­udvar lámpái­nak fényei ri­asztották. A fel­felhorkanó, éle­sedő hideg szél kísérteties zúgással járta az erdőt, tépte- cibálta a fák lombkoronáját. A szarvaskői hegy gyom­rában, 75—80 méter mé­lyen, az I-es ereszke légvágatá­ban vasmarkával szorította össze a szíveket a félelem, az aggódás... A 6-os nyilami ke­reszteződés leszakadt, s a vá­gatba lezúduló vizes homok­tömeg hétméteres „gáttal” tor­laszolta el a bentrekedt két bányász elől az utat. A telt helyszínén már ott tartózkod­tak akkor a bánya vezetői . ■ ■ S az éjszakai országút kanyar­gós szalagján Egerbocs felé Száguldott egy autó. Az úszó­homokban legjobban dolgozó Bartha Rityi Dénes csapat tag­jaiért sietett. A Bartha-csapat ezen az estén „bagoly"-mű­szakba készült, csak 10 órakor szálltak volna be a Beniczky- aknán. Csendes pihenésüket zavarta meg a szomorú hír: két bányász maradt a lesza­kadt vágatban ... Házról ház­ra járva szedték össze az em­bereket. S félkilenckor már ott álltak a szakadásnál — meg­kezdték a mentési munkát. Egész éjjel lapátolták a, föl­det ... Készítették az ácsolato- kat. Percig se pihentek. Min­den pillanat drága volt — s ók szerették volna akkor megállí­tani az idő rohanását. A milli­méterekért is keményen kellett verejtékezni, mert a vizes ho­mok a mentés ideje alatt is „potyogott". Ha elhánytak öt lapáttal — húsz lapátnyi hul­lott alá a főtéből. f \lyan tempóval dolgoztak, mint még életükben so­ha. Nem érezték izmaikban az ernyesztö fáradtság görcseit, csak azt tudták: két társukat ki kell menteni a kényszerű föld-börtönből... Reggel hat órakor — szep­tember 27-én — érkezett meg a váltócsapat, Bartha Rityi Frigyessel az élen. Balogh d. Szilveszter és Kovács k. Ba­lázs helyére Bartha Rityi End­re és Bartha Rityi Béla állt. Dénest, a csapatvezetőt, bátyja váltotta fel. Frigyes, ez a zö­mök, erős-inas vájár ugyancsak hősiesen dolgozott, ö húzta ki huszonnégy órai „fogság" után hogy a télen leromoljon. Igye­keztek minden szál szénát be­takarítani, — most pedig be­osztani. Az irodában számadás ké­szül. Egy-egy termék önköltsé­gét számítják, s némi dicsek­vés árnyalata érződik hang­jukban, amikor sorolják, ná­lunk egy mázsa búza előállí­tási költsége az idén 144 forint volt. Nézik, kutatják, értéke­lik, melyik növényt hogyan le­het olcsóbban termelni. Ho­gyan lehet a tej előállítási árát lejjebb szorítani. Persze, ehhez nem elég a szorgalmas, becsületes munka. Ezenfelül még tudni is kell egyet s mást. Nem másért, ezért végzik a tanfolyamokat, azért sikerül évről évre több embert tanulásra bírni, az ezüstkalászos tanfolyamokon. Ezért igyekszik az agronómús egyetemi képesítést szerezni, ezért iratkozott be felsőbb fo­kú szakoktatásra a brigádve. zető. És ezért jelentkeznek egy­szerű emberek az általános is­kola hetedik, nyolcadik osztá­lyának elvégzésére. Sőt, most megint csak újabb fogalmak­kal ismerkedik a falu, szinte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents