Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
1961. október 8., vasárnap NÉPC3SAG Megnyílt az újjáépült Gárdonyi Múzeum Nagy az érdeklődés Három évtized a szakmában Beszélgetés Bakó Ferenccel, az egri Vármúzeum igazgatójával A napokban adták át hivatalosan a százötvenezer forint költséggel rendbehozott — az épület hátsó és közfalai is teljesen újból épített — Gárdonyiházat rendeltetésének. Az épület restaurálásának idején is gondoskodás történt az író otthonát meglátogató idegenek fogadtatásáról. Most az újjávarázsolt épület kívül-belül új köntösben, ragyogó tisztaságban várja látogatóit. A sok ezernyi könyvet magába záró szekrények és Gárdonyi személyét szolgáló- bútorok, a rézágy, a hangszerek, pipatórium és sok-sok sikert és elismerést hozó írások segítője, a tetőablakról megvilágított nagy íróasztal, most mind megszépültek, mintha valamilyen nagy- nagy eseményre készülődnének. ^ Igen. Talán még korai is ez a készülődés, hiszen csak 1963- ban lesz az író centenáriuma. Hogy mennyire alapos és nagyszabásúnak ígérkező ünnepségeket akarnak az illetékes szervek erre az alkalomra rendezni az Egri csillagok költőjének emlékére, éppen ez a korai készülődés a tanúsítója. Ezért vitt a kíváncsiság Bakó Ferenc vármúzeumi igazgatóhoz, aki az ügyhöz méltó nagy szeretettel beszél és cselekszik is a Gárdonyi-kultusz őrzése és táplálása érdekében. — Szomorúan állapítom meg, hogy az új falakon is mutatkoznak, a régi falakon tapasztalt repedések. — Kint járt egy műszaki bizottság a Gárdonyi-háznál már ebben az ügyben — mondja Bakó Ferenc —, a repedéseket valószínűleg talajhiba okozza. — Milyen előkészületeket tettek a Gárdonyi centenáriumra? — Még tavaly októberben beadvánnyal fordultunk a városi tanácshoz az író születésének évfordulójára rendezendő ünnepségek tárgyában. Néhány javaslatunk is volt a programot illetően. Közben a Gárdonyi-ingatlan feletti felügyeleti gyakorlat jogának kérdésével telt az idő. míg most már végérvényesen átadta a város és a Művelődésügyi Minisztérium átvette a Gárdonyi-objektum felügyeletét és gondozását. Az elmúlt napokban itt jártak a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársai, akiktől ígéretet kaptunk a ház berendezésének rendbehozására. Persze, itt még igen sok a tennivaló. Elsősorban el kell intézni, hogy a telekre ideiglenesen beépített munkásszállót a Szarvas téri út elkészültével azonnal lebontsák. Tavasszal a parkírozás rendbehozására is sor kerül. Es így, egyéb dolgaink megvalósítása mellett gyorsan elszalad a centenárium évéig még rendelkezésünkre álló idő. Közben folyik a könyvtár rendezése. Ez is meglehetős nagy munka, bár ez a munka már. korábban is folyt, most rendezzük a könyveket, illetve katalógust fektetünk föl, amely nem a közönség számá- rg, hanem inkább a múzeum részére készül. A restaurálás miatt felbolygatott könyvtárban így helyre fog állni a megkívánt rend. — Milyen elgondolásaik vannak még a centenáriummal kapcsolatban? — Elképzeléseinket a tanácscsal még nem beszéltük meg Mi szeretnénk az író több képét is reprodukáltatni, hogy a látogatók meg tudják azt vásárolni, hogy a múzeumban is kapható legyen, hiszen állandóan keresik és hiányolják a kirándulók. Ezenkívül gondolunk az írónak képével, de gondolunk a vár egyes részeinek, vagy a város jelentősebb épületeinek emblémába való elkészítésére és forgalomba hozatalára is. Legfőbb törekvésünk azonban az, hogy a centenárium évében egy állandó kiállítást .hozzunk létre, amely súllyal az író életét, munkásságát dokumentálja, ezen túlmenően pedig bemutatná a város történelmi nevezetességeit és mindazt, amelyet az erre a célra alakuló munka- csoport, vagy munkaközösség alkalmasnak tart. Nem is any- nyira a kiállítás anyagán — mert hiszen az bőven van —, hanem inkább a helyen van a hangsúly, hogy hol rendezzük azt meg. A legideálisabb természetesen az volna, ha ez a kiállítás valahol az író háza közelében volna megoldható. Ebben a kérdésben is — mint sok egyéb más kérdésben — a tanácsra hárul a feladat, hogy megoldható legyen. Ismerve a városi tanács elnökét, Kocs- már János elvtársat, .nem lesznek — szerény véleményem szerint — fennakadásaink. Magának az ünnepi programnak kidolgozása mások, valószínű a megyei művelődésügyi osztály és a megyei könyvtár feladata lesz. Bakó elvtárs tájékoztatója után megállapíthatjuk, hogy a tervek szépek és nem is koraiak. Sok-sok apró részletmunkából adódnak a „nagy” rendezvények is és ezeknek a kis munkáknak az elvégzése roppant sok időbe telik. Gondolunk itt elsősorban arra, hogy az iskolák tanulóifjúságát fel kellene kérni Gárdonyi-relikviák gyűjtésére. Hiszen az íré negyedszázadig élt Eger városában, sőt, diákéveit számítva még tovább. Ez alatt az idő alatt egri családokkal is ismeretségben állott. Megvan a valószínűsége annak, hogy bizonyos tárgyak, könyvek vagy esetleg kéziratok is elajándé- kozódtak, vagy olyanok birtokába kerültek, akik szívesen adnák azokat a múzeum rendelkezésére. Ezért volna szükséges egy szélesebb körű gyűjtés megindítása, és a Gárdonyi-relikviák felkutatására. A centenárium méltó előkészítésével nemcsak a nagy író emlékének, de városunk jó hírérték is tartozunk, ahol Gárdony; negyedszázadon át munkálkodott. Okos Miklós Apróság ! rekének venni, akkor várjon jövő nyári szezonig? Miért? —ár— Gyöngyöspalán A gyöngyöspatai tsz-asszo- nyok nagy számban jelentek meg azon az előadáson, amit Tóth György, a megyei párt- bizottság munkatársa tartott a nemzetközi helyzetről és a közös gazdaság előtt álló feladatokról. Az előadáson ott volt Sze- pessi Andrásáé, a nőtanács járási titkára, valamint a községi pártalapszervezet és a tanács VB vezetői. Az érdeklődők zsúfolásig megtöltötték az iskolatermet, sokan már csak a folyosón fértek el. Az érdeklődésre jellemző egyébként, hogy a patai asszonyok az őszi-téli időszakban mindig nagy számmal jelentek meg a múltban is az ismeretterjesztő előadásokon. A szocialista mezőgazdasági nagyüzem körülményei lehetővé teszik, hogy az új ismeret- terjesztő évadban maradéktalanul kielégíthessék érdeklődésüket. Tóth József, a Heves megyei Nyomdaipari Vállalat gyöngyösi telepének dolgozója, 30 éve dolgozik a szakmában. Mint a legrégibb nyomdász Gyöngyösön, a legtöbb tanulót is ó oktatta, nevelte nyomdászokká. Szerétik a fiatalok, mert odaadással, nagy hozzáértéssel oktatja a szakmát. Minőségileg átvéve,megfelelő ... A fogaskerék-MEO-ba alig ^ lehet belépni. Igaz, hogy nemrégiben nagyobbítot- ták az átvevő helyiséget, de még most is szűk. Mindenütt félig és egészen kész fogaskerekek vannak gúlába rakva. Várnak az átvételre. Az átvétel folyik is a legnagyobb tempóban. A MEO-ban több munkás szorgoskodik. Mikrométerekkel ellenőrzik a fogak távolságát, vagy pörgető állványon vizsgálják a fogak profilját. Siklódi elvtárs, a fogaskerék- MEO vezetője nincs ugyan most bent — mert a délutáni „erősebb” műszakra jön —, de Nagyrőczei István futóellenőr röviden tájékoztat a fo- gaskerék-MEO munkájáról. Miközben a targoncák búgva fordulnak terhükkel a készáruraktár vagy a többi üzemrészek felé, megtudom, hogy a ciklusokhoz tartozó MEO-k között is komoly munkaverseny folyik. Ezt a munkaversenyt pedig a legutóbbi értekelés szerint ők nyerték meg. Hogy miért? Azért, mert jól dolgoznak. Hiszen „visszaselejtezés” az utóbbi időkben egyáltalán nem történt. A többi MEO átvevőhelyeken is hasonlóan folyik a munka Elmondható, hogy a Szerszám- és Készülékgyárban a minőségi átvétel területén jelentősen javult a helyzet. A régi hibákat új munka váltotta fel. Tanultak a régi hibákból, és sokkal jobban őrködnek a minőség felett, mint 2 évvel ezelőtt. De beszéljenek talán a tények az átvétel munkájáról. Talabér János MEO-vezető büszkén teszi elém a statisztikai kimutatásokat, amelyekre az elmúlt hat hónap alatt egyáltalán nem jegyeztek fel visz- szaháramló selejtet. Azok a Őszi rügyek W közhen Egyed József, a petőfibányai altáró lakatosa, hét éve dolgozik szakmájában. Az elmúlt években sok elismerést, megbecsülést szerzett jó munkájáért, s ezért 1959-ben kiváló dolgozó oklevelet, 1960-ban kiváló dolgozó jelvényt és ez évben ugyancsak kiváló dolgozó jelvényt kapott a bányásznapon. Képünkön a Dobós-féle hántológép szerelési munkáját végzi. úvös szél kerekedett. Leszaladt a dombokon, majd egy ugrással átlendült a váron. A csenevész akácfák, és az idős gesztenyefák megborzongtak, és idegesen leráztak magukról néhány levelet. Ősz van... — mondták a padok és egykedvűen guggoltak tovább. — Az... — hagyta rájuk egy nagy szürke - kő, a feljövő csillagok felé pislogva. — Könnyű neki — hajolt szomszédjához az öreg gesztenyefa. — 6 nem fázik... sokan vannak körülötte... A városra már leszállt az este, sok apró fénypont gyulladt ki, pislogva, álmosan. A közelben egy autó dudált, és bőgve kapaszkodott föl egy meredek utcán. Aztán csak a város egyhangú zümmögése hallatszott fel. A három kereszt komoran mered a város fölé. A mitológiába visszaszorult régi bálványok mereven állnak, a múlt felé nézve. A kanyargó út álomba merült már — szerelmesekről álmodik, akik hűtlenek lettek az őszi várhoz, a régi estékhez, és őhozzá... — Tudod — kezdte mesélni halkan a líceumbokor egy szellőnek — tavasszal nagyon szép itt minden... — Hagyj békén... — szólt közbe a szellő. — Én már nagyon fáradt vagyok... — sóhaja egy tűnődő fa koronájába fűlt. — Tudod — fordult a szundító ösvényhez most a líceumbokor — tavasszal sokkal zöldebb vagyok, és minden sokkal zöldebb, mint most... és nagyon szép... — A tavaszról beszélsz?... — nyitotta ki a az ösvény. — Tavasz... — legyint az öreg gesztenyefa. — Majd... majd egyszer megint eljön hozzánk, és akkor játszani fogtok vele — teszi hozzá vígasztalban, s csak úgy magában: ha megérjük... — Az ősz is szép... — mondta bátortalanul egy fűszál, de a többiek nem hallották meg. Távolban a nagytemplom órája nyolcat ütött. — Gyerekek! — szóit hirtelen az egyik fa. Jön!... — Mi? — Hát a tavasz! — A tavasz? Hol? — Ott, ni! — Mutat ágaival lefelé. Egy fiú és egy lány, egymást átölelve jöttek felfelé az alvó utoa*. Józsi bácsi vállalatok, amelyeknek gyártunk, elégedettek a minőséggel. Vagy itt van a garanciális javítások helyzete. A sok legyártott alkatrész között mindössze kettő akadt, amit visszahoztak javítani. A selejtszázalék egyre csökken. Uogyan érték el ezt a ja- vulást? — teszem fel a kérdést. Válasz: Ügy, hogy közelebb kerültünk a termeléshez. A szakosított MEO- csoportok mindenütt szorosan együttműködnek a nemrégiben kialakított ciklusokkal. így az átvevőhelyen dolgozók jobban megismerik a munkákat, az embereket és a gépeket. Hiba esetén hamarabb elejét veszik ennek, könnyebben megy a kijavítás is. Ez tehát a „közelebb” kerülés. Emellett azonban örvendetes az is a MEO-nál, hogy törődnek a szakmai képzéssel. Igaz, hogy 18 technikus dolgom a MEO-ban, de felismeritek, hogy még ez sem minden. Szükség van még a szakmai továbbképzésre is. Ezért szerveztek a közelmúltban tanío* lyamot, ezért kötelezték minden MEO-s részére a szakmai vizsgát. Belátták azt, hogy a muiikát jól átvenni és ellenőrizni csak akkor lehet, há jobtían értenek ahhoz a műm kához, mint a munkát végző szakmunkás. A minőség megjavulásához azonban az üzem munkája iá hozzájárul. Hiába keresnénk! ma már olyan kerekeket, amik! néhány évvel ezelőtt még előfordultak, hogy egész szériák .váltak selejtté, és kerültek 3 csatornába. Ezek ma már nincsenek. A szervezés, a technológia és az elszámoltatás megi javulásával együtt megjavult a munka minősége is. így persze a MEO-nak is könnyebb a helyzete. Még itt is adódik azonban hiányosság, még itt sem megy; ‘úgy minden, mint a karikacsapás. Akad még hiányosság 3 munkafegyelem területén. Előfordul még néhány esetben elírás a bizonylatoknál, amiből a bérszámfejtés hamis következtetéseket tud csak kihozni. Sok az „irka-firka”: mondják egyesek. Tagadhatatlan, hogy a bizonylati rendszer elég sok adminisztrációval jár, de ha ezt elfogadtuk, rendesen kell vezetni. Elírásnak sohasem látják kárát a dolgozók. tja a még meglevő hiá-í ^ nyosságokat fel tudja számolni a MEO, minden bizonyára még többet javul majd a munkája. A vállalat vezetői tudják, hogy a minőségi átvevő szervnek milyen jelentősége van a munka során és munkájukat ennek megfelelően értékelik. A szép fejlődés után most sem szabad megállni, hanem még többet kell törődni a minőséggel, hiszen a MEO-sok a minőség legfőbb őrei. (K. F.) Józsi bácsi csősz volt, én pedig egy J mezítlábas kis kölyök, borzas hajjal. Józsi bácsit arról lehetett megismerni,1 hogy egy — valamikor fekete színű — kalapot hordott a fején, és ha beszélt — ami ritkán fordult elő vele — az „sz” és a „z” hangot' nem tudta kimondani, helyette valami fütyülő, sípolásféle szaladt ki a száján, olyan, hogy okvetlen ki kellett gúnyolni érte... Délutánonként rendszeresen felkerestük, és biztos távolságból énekeltük neki: Józsi bácsi nagy kalapja Rápiskolt a sajkó, sarka — Az s-betűt nagy erővel sivítottuk, hogy felbőszítsük az öreget. Erősebbek voltunk nála, hiszen el tudtunk szaladni, hk az öreg megkerget ... de nem bántott minket. Szomorúan nézett az Alföld felé, és talán észre sem vette az incselkedést. Erre mi annál jobban rákezd- tük, és gúnyoltuk egészen a szüretig... Szép termés volt azon az őszön. A szőlőbogyóik kicsattantak az egészségtől, s a nagy levelek kedvesen paskolták őket a szélben. Aranyszínűek lettek a dombok, és egy árnyalattal halványabb lett az ég... A bátyámék szőlőjében akadt valami dolgom, olyan, amit egy gyerek is elvégezhet, azt hiszem, a kunyhóból kellett elhoznom egyet s mást. Nyugodtan mentem egészen a város széléig és csak ott jutott eszembe Józsi bácsi. Hű, mit kapok a gúnyolódásért, ha elkap ... „Csak meg ne lásson...” — fohászkodtam, miközben óvatosan felkanyarodtam a dombra. Nem látott meg. Én láttam meg őt egy gesztenyefa alatt. Hanyatt feküdt a fűben, és csodálkozó szemmel bámúlt a késő délutáni Nap felé. Kalapja mellette feküdt, a botjával. Egy nyargaló szél meglebben tette a haját. És ő csak nézte a Napot meredten. Meghalt.! Érezte ezt minden ... A fák összesúgtak... Az októberi fű sápadtan ölelte körül az öreg testét... Nem tudtam elmozdulni onnan. Éreztem, hogy nagy bűnt követtem el Józsi bácsival szemben. Szólítani akartam, hogy... ne haragudjék rám. Nem jött ki hang a torkomon, majd megfulladtam. A szőlőfürtok szunyókáltak... Halai Gabor Apróság, de bosszantó dolog. Csupán csak egy nadrá$bcská- ról van szó, egy egészen kicsi nadrágról, amit 5 éves gyerek szokott hordani. Nem hosszú-, szárú, hanem rövidnadrágról. A bosszantó az, hogy az' egész városban nem lehet kapni ilyen rövidnadrágot. Az üzletekben az elárusítók sajnálkozva közlik: „nincs, a nyárt' szezon elmúlt, most már téli holmikat szerzünk be.” Ez helyes. De ha éppen ró-: vidnadrágot akar a szülő gye-‘ t
