Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-08 / 238. szám
ttLÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜUETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA XII. évfolyam, 238. szám ÁRA: 60 FILLÉR Í96I. október 8-, vasárnap Kennedy és Gromiko kétórás megbeszélést folytatott WASHINGTON (MTI): Kennedy, az Egyesült Államok elnöke & Gromiko szov- j jet külügyminiszter pénteken a késő esti órákban csaknem kétórás megbeszélést folytatott a Fehér Házban. Ezt a tárgyalást sorozatos találkozó előzte meg Gromiko és Rusk amerikai külügyminiszter között. Gromiko pénteken délután érkezett Washingtonba és magyar idő szerint 22 óra után kereste fel a Fehér Házat. A tanácskozás után a szovjet külügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint „a megbeszélés hasznos volt”. Arra a kérdésre, vajon találkozik-e még Kennedyvel vagy Ruskkal, Gromiko kijelentette, hogy nincsenek ilyen tervei, mivel hétfőn visszaindul Moszkvába. Salinger, a Fehér Ház sajtófőnöke nem volt hajlandó nyilatkozni a Kennedy—Gromiko találkozóról. Rusk külügyminiszter is csupán annyit mondott, hogy az eszmecsere „érdekes” volt. Kennedy elnök még hétvégi üdülése előtt találkozni fog Mcnamara hadügyminiszterrel. ★ A New Yorkban tartózkodó Willy Brandt nyugat-berlini polgármestert értesítették^ hogy Kennedy elnök tárgyalni kíván vele, még mielőtt visz- szatéme Nyugat-Berlinbe. (MTI) lAAA/VAAAAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/vóAAAAAAAAAAAAAAAAAl Megkezdődött a magyar országgyűlés új ülésszaka Szombaton délelőtt megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka. Néhány perccel 11 óra előtt megteltek a képviselői padsorok. A karzaton az üzemek, intézmények, hivatalok dolgozóinak küldöttei foglaltak helyet. Részt vett az ülésen Dobi István, a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Fehér Lajos, Fock Jenő, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Czinege Lajos, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagjai, Csergő János, Czottner Sándor, Ilku Pál, tncze Jenő, Kovács Imre, Losonczi Pál, Nagy Józsejné, dr. Nezvál Ferenc, Nyers Rezső, Pap János, Tausz János, Trautmann Rezső miniszterek, Ajtai Miklós, az Országos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helyet foglaltak a Budapestre akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői, illetve képviselői. Az ülést 11 órakor Rónai Sándor, az országgyűlés, elnöke nyitotta meg. A képviselők felállva hallgatták meg Rónai Sándor megemlékezését Dinnyés Lajos képviselőnek, az országgyűlés alelnökének elhalálozásáról. Az elnök javaslatára az országgyűlés Dinnyés Lajos emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. Rónai Sándor ezután bejelentette, hogy Kikülai Sándorné és Török István ország- gyűlési képviselők mandátumukról lemondtak. Lemondásuk, valamint Dinnyés Lajos elhalálozása miatt a Pest, illetve a Győr-Sopron megyei választókerületben megüresedett képviselői helyekre Oláh Andort, Berta Mihályt és dr. Máté László soron következő pótképviselőket hívta be. Az országgyűlés elnöke ezután bejelentette, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége közös átiratot intézett az országgyűléshez. Gállá Ernő, az országgyűlés jegyzője felolvasta az átiratot: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja az országgyűlésnek, hogy Kiss Károly országgyűlési képviselőt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesi tiszte alól, Kristóf István országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkári tiszte alól, Harustyák József, Marosán György, Olt Károly országgyűlési képviselőket a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztük alól, saját kérelmükre, mentse fel és vegye tudomásul, hogy Péter János, ország- gyűlési képviselő, külügyminiszterré történt megválasztása miatt, a Népköztársaság Elnöki Tanácsában viselt tagsági tisztéről lemondott. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja, hogy Marosán György országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnökhelyettesévé, Kiss Károly országgyűlési képviselőt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának titkárává, dr. Bognár Rezső, Brutyó János, Kristóf István, Prieszol József országgyűlési képviselőket a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagjaivá válassza meg. KÁDÁR JÁNOS, o. Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. KÁLLAI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.” Az országgyűlés az előterjesztett javaslatot egyhangúlag elfogadta és Rónai Sándor kimondta a határozatot. Az elnök bejelentette, hogy a megüresedett országgyűlési alelnöki tisztség betöltésére a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnökségétől közös javaslat érkezett az országgyűléshez. Galló Ernő jegyző olvasta az átiratot: „A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának Elnöksége együttesen javasolja az országgyűlésnek, hogy 'Beresztóczy Miklós országgyűlési képviselőt az ország- gyűlés alelnökévé válassza meg. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, KÁLLÁI GYULA, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke.” Az országgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta és Rónai Sápdor kimondta a határozatot. Ezután az elnök javaslatot tett az ország- gyűlés egyes állandó bizottságaiban megüresedett tagsági helyek betöltésére. Az országgyűlés a jogi és igazságügyi bizottságban, Dinnyés Lajos képviselő elhalálozása folytán megüresedett helyre Csaman- gó Henrik képviselőt; a terv- és költségvetési bizottságban, Fock Jenő képviselőnek a Minisztertanács elnökhelyettesévé történt megválasztásával megüresedett helyre Kiss Árpád képviselőt; a szociális és egészségügyi bizottságban, Kikillai Sándorné képviselő lemondása folytán megüresedett helyre Oláh Andor képviselőt; a kulturális bizottságban, Ilku Pál képviselő művelődésügyi miniszterré történt megválasztásával megüresedett helyre Benke Valéria képviselőt; a munkaügyi bizottságban, Pap János képviselő belügyminiszterré történt megválasztásával megüresedett helyre Leotkai István képviselőt választotta meg. Ezután az országgyűlés jóvphagyólag tudomásul vette a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1961. február 24-én berekesztett ülésszaka óta alkotott törvény- erejű rendeletéiről és hozott határozatairól szóló jelentését.- Az elnök bejelentette, hogy a pénzügyminiszter benyújtotta hozzá az 1960. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentést, A kormány elnöke benyújtotta a második ötéves népgazdaság fejlesztési tervről', valamint a Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslatokat. A külügyi bizottság a német békeszerződés megkötésével kapcsolatos állásfoglalás céljából határozati javaslatot nyújtott be az ország- gyűlésnek. Ezek alapján Rónai Sándor javaslatot tett az országgjmlés mostani ülésszakának napirendjére, és javaslatára az országgyűlés a következő napirendet fogadta el: 1. A nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat. 2. A második ötéves r.épgazdaságfejlesz- tési tervről szóló törvényjavaslat. 3. A Magyar Népköztársaság oktatási rendszeréről szóló törvényjavaslat. 4. Az I960, évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés tárgyalása. 5. Interpelláció. . Az országgyűlés ezután megkezdte az első napirendi pont, a nemzetközi helyzetről szóló beszámoló és ezzel kapcsolatban a külügyi bizottság által benyújtott határozati javaslat megtárgyalását. Az elnök Barcs Sándor képviselőnek, a külügyi bizottság előadójának adta meg a szót. Ba rés Nándor előadói beszéde Tisztelt országgyűlés! Néha. pihenő óráink csendes beszélgetéseiben, jóleső derűvel állapíthatjuk meg, hogy az új generáció, amely már népi demokratikus rendszerünkben cseperedett fel, mennyire a fejünkre nőtt — kezdte meg beszédét Barcs Sándor. Statisztikai adatokat is olvashatunk lépten-nyomon arról, hogy az emberi kor hatóra kitolódott, gyermeKeink pedig centiméterekkel magasabbak és testben jóval ern- ts-bbek is, mint mi voltunk. De hát ennek megállapítására nincs szükség semmiféle statisztikai jelentésre, mert minden számadatnál többet beszél az, amit tulajdon szemünkkel látunk. Bizony, tisztelt ország- gyűlés, itt egy egészségesebb, edzettebb és minden bizonnyal jobb generáció növekedett fel. Minek kerteljünk, kimondom nyíltan, büszkék lehetünk rá. mert a ’ lehetőségeket azért mégis csak mi teremtettük meg, két kezünk munkájával. Itt, a mi kis hazánkban, a mi földünkön — ahová az alkotás és a hűség ezer és ezer szála köt minket, s amely, mióta tulajdonunk, minden legapróbb rögével oly közel férkőzött szívünkhöz, mint saját gyermekünk — ebben a kis országban a mi generációnk már megharcolta harci javát. és megette kenyere nagyobbik felét. Esténként mégsem hajthatjuk le nyugodtan fejünket párnáinkra. Eljönnek ilyenkor hozzánk a külvilág baljóslatú üzenetei és gyakran vesszük elő a történelmi leckét, amit egy emberöltőn át tanultunk. Gyermekeinknek megteremtettük a biztos jelent. De még nincs megállás. A mi sokat szenvedett, megkínzott, de tapasztalatokban és harci fegyelemben gazdag generációnknak még biztosítani kell a nyugalmas jövendőt is. Barcs Sándor ezután rövid történelmi visszapillantást vetett a fasizmus, a hitlerizmus keletkezésére, s beszélt arról a mérhetetlen szenvedésről, amelyet a náci Németország zúdított a magyar népre. — Erre a múltra kell gondolnunk most, amikor tanúi vagyunk két világpolititkai irányzat hallatlanul éles ütközésének és kemény csatáinak. A szocialista világ nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nemzetközi konfliktusokkal fenyegető hidegháború állapotából átvezesse az emberiséget a békés egymás mellett élés megbízható, szilárd talajára. Hányszor látszott úgy — csak az elmúlt öt év alatt —, hogy az erőpolitika prófétái belesodorják az emberiséget az eddigi iegiszonyatosabb világégésbe? Bizton állíthatjuk, a történelem folyamán egyetlen nemzedék sem ért meg ilyen rendkívül rövid időszakban ennyi súlyos háborús válságot. Emlékezzünk csak visz- sza! A nemzetközi reakció által ösztönzött és támogatott magyarországi ellenforradalom, a szuezi kaland, az indonéziai puccs-kísérlet, a sorozatos tajvani provokáció, a libanoni intervenció, az iraki nemzeti felkelés eltiprásának kísérlete, a katonai beavatkozás Laoszban, az U—2-es kémrepülések, az imperialista ösz- szeesküvés Kongóban, a katonai invázió kísérlete Kuba ellen — mindezek a veszélyes imperialista kalandok gyors egymásutánban idézték fel a háború közvetlen veszélyét. A szocialista világ ereje azonban minden esetben elegendőnek bizonyult ezeknek a háborús irányzatoknak a megfékezésére. Ma már minden ember megérti, hogy a háborús szakadékok szélén való nyaktörő egyensúlyozás kedvező kimenetele nem a vakvéletlennek volt köszönhető. Az elmúlt másfél évtizedben, kiváltképpen pedig a legutóbbi öt évben olyan új történelmi helyzet alakult KT, amelyben döntő hatóerővel már a világrendszerré növekedett szocializmus alakítja bolygónk sorsát. A szocialista világ — hála fejlett tudományának — megnyerte a reá kényszerített fegyverkezési versenyt. A mi világunk azonban nem katonai párbajra szólít. . Egyes dühödt monopolista és katonai körök még ma is inkább hajlanak a hidegháború és a fegyverkezési hajsza folytatására, mint a békés gazdasági párbajra. Ezek még ma is azt hirdetik, hogy a fegyverek erejére kell bízni a két rendszer erejének eldöntését. Nem tételezhetjük fel tehát, hogy az imperialista háborús kalandok veszélye megszűnt volna. — Mi — tisztelt országgyűlés — a termonukleáris fegyverek árnyékában többé már nem elégedhetünk meg az itt, vagy ott keletkező háborús veszély egyszerű elodázásával, az időről időre kiéleződő nemzetközi feszültség csillapítószeres, tüneti kezelésével. , Idejekorán, amíg még nem késő, a feszültség okait kell megszüntetni és szükség esetén kioperálni. A tüneti kezelés nem a veszélyt csökkentené, hanem csak elkendőzné a veszély nagyságát. Az általános és teljes leszerelés szovjet terve pontosan azon a felismerésen alapul, hogy a haditechnika szédítő iramú fejlődése következtében a fegyverkezési verseny totális és az egész emberiség jövőjét magában foglaló problémává változott. Ennek a problémának a végső megoldása is csak totális lehet tehát: az egyetemes és teljes leszerelés. De vajon, megtehetjük-® akár a kezdő lépést is az egyetemes és teljes leszerelés felé, ameddig gyorsított ütemben folyik a nyugatnémet imperializmus katonai erejének kiépítése? Lehet-e bizalom és megértés Európában, ameddig a nyugatnémet revansisták a keleti határok megváltoztatását követelik és a két Németország egyesítésén a Német Demokratikus Köztársaság erőszakos , bekebelezését értik? Lehet-e ' pontot tenni a második világháború után, lehet-e véget vetni a nukleáris fenyegetéssel terhes hidegháborúnak, amíg a NATO-hatalmak Nyugat-Ber- lint előretolt frontvárosuknak tekintik, s amíg Európa szívében egy városon belül két világ fegyveres koalíciói néznek farkasszemet egymással? Lehet-e kézzelfogható eredménye a leszerelési tárgyalásoknak, amíg közvetlenül fenyeget az a veszély, hogy a Bun- deshwehr hitlerista tábornokainak kezére adják a nukleáris háború kirobbantásának eszközeit? — tette fel a kérdést az előadó, majd hangsúlyozta: — A varsói szerződés tagállamaiban működő kommunista és munkáspártok Központi Bizottságainak első titkárai ez év augusztusában megállapították, hogy a német békeszerződés megkötése nem tűr baiasztást. Kifejezték óhajukat, hogy a békekötés a két német állammal és a nyugati hatalmakkal egyetértésben történjék meg. A szocialista országok nem először nyilvánították ki békés megegyezésre törekvő készségüket a német kérdésben. A Szovjetunió és az NDK kormányai hosszú évek óta újabb és újabb javaslatokkal fordultak a nyugati hatalmakhoz, ezek a javaslatok azonban minden alkalommal süket fülekre találtak. Az előadó itt részletesen elemezte a háború utáni Németország helyzetét. Mint mondotta, a Szovjetunió még a második világháború kellős közepén, 1942-ben úgy foglalt állást, hogy az egységes német államnak a háború után is fenn kell maradnia. Ha csak a szovjet kormányon múlt volna, már 1945-ben központi kormány létesült volna Németországban. Az erre irányuló szovjet javaslatokat azonban a tárgyaló partnerek elvetették. Sőt. 1947-ben. az angolok és az amerikaiak egyesítették saját övezeteiket és létrehozták Bi- zóniát. Ehhez csakhamar csatlakozott a francia zóna, s az így kialakított Trizóniában. 1948-ban, külön pénznemet vezettek be. Egy évre rá Trizónia területén létrehozták a nyugatnémet államot, a Német Szövetségi Köztársaságot. Csak hónapokkal ezután alakult meg a szovjet zónában a Német Demokratikus Köztársaság. Vajon miért ellenezték a nyugati hatalmak Németország egységesítését? Vajon miért volt szükség a. Német Szövetségi Köztársaság létrehozására? Ezekre a kérdésekre választ kaphatunk magától Eisenhowertől, aki még mint NATO-főparancsnok, 1952-ben tartott beszámolójában a következőket mondotta: „Nyu- gat-Németországnak, mint Európa földrajzi központjának, nagy hadászati jelentősége van. A NATO-haderők Nyu- gat-Németországgal az oldalukon Közép-Európában szilárd és egybefüggő arcvonalat alkotnak majd a Keleti-tengertől az Alpokig”. De még világosabban fejezte ki magát Dulles volt külügyminiszter, aki „Háború és béke” című könyvében ezeket írta: „Ha a Nyugat bevonja Nyugat-Né- metországot hatalmi körébe, előretolt hadászati állást alakíthat ki magának Közép- Európában, s innen bomlaszthatja a Lengyelországban, Csehszlovákiában, Magyarországon és más szomszédos országokban levő kommunista pozíciókat”. Barcs Sándor ezzel összefüggésben ismertette a nyugati hatalmaknak a német mi- litarizmus feltámasztására tett intézkedéseit. 1954 decemberében az úgynevezett párizsi egyezményekkel lehetővé tették, hogy Nyugal-Németország nyíltan hozzákezdhessen fegyveres erőinek kiépítéséhez. Ma már olt tartunk, hogy az európai kontinens nyugati részén a Német Szövetségi köztársaság rendelkezik a legnagyobb hadsereggel. 1959-ben 230 000 főt számláló teni. A fegyverkezési kiadások létszámból húszezer volt a az elmúlt öt év alatt 3,4 miitiszt és hetvenegyezer a tiszt- liárd márkáról 11,7 milliárd helyettes, tbből az követke- márkára növekedtek, zik, hogy a nyugatnémet had- De nemcsak az egyszerüsé- sereget rövid idó alatt két- gükben is sokatmondó :/ám- háromizoroaára fel lehet töl- (Folytatás a 2, oidalonj
