Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-06 / 236. szám

1961. október 8., péntek NÉPÚJSÁG s ŐSZI SETA az ország legmagasabban fekvő községében rl1arka színekben pompáz- nak a mátrai erdők. Impresszionista festő ecsetjére kívánkozik a rőtbarna és mé­regzöld, az élénkpiros, meg a narancssárga minden árnyala­tában pazar, a hervadás csodá­latos szépségű orgiája, amely­nek új és új arca tárul elénk a felfelé ívelő szerpentin men­tén. Belénk ivódik a kép: őszi verőfényben fürdenek a bo­zontos völgykatlanok, domb­oldalak; s vadászok, meg tu­risták bukkannak elő a kopa­szodó fák közül, túl a Vörös­marty Turistaházon és a csil­lagvizsgálón. A természet élményt nyújtó szépsége, romantikája minden évszakban ezrével csalja a ki­rándulókat ide, az ország leg­magasabb fekvésű községe, Mátraszentimre környékére. A házak között száraz avart •odornak a szeptember végi $zel6k A tanácselnökkel, Madarász Pállal járjuk a 820—840 mé­ter magasan települt kis köz­séget. Közigazgatásilag tíz te­lepülés tartozik ide, s mintegy 1500-an élnek a környéken. A lakosság javarésze erdei mun­kás és az üdülőkben, bányák­ban dolgozik. A fiatalok több­sége a környékbeli üzemekben, a szorospataki bányában, épít­kezéseknél vállalt munkát. Szentimrén mindössze 35 fia­tal van. Panaszolják a fiatalok, hogy nincs saját zenekaruk, a Vad­virág turistaszállóban tartot­ták a táncesteket, de mostaná­ban nem engedi oda őket a gondnok. Hol szórakozzanak? Nincs nagy választék a mun­kalehetőségek között sem. Mindössze 110 hold a szántó­föld és így az állattenyésztés is nagy gondot okoz. Azért csaknem minden házban tar­tanak egy-két vágnivaló ser­tést. A közlekedés jő. Gyöngyös­ről három, Pásztó felől na­ponta két busz indul, nyáron gyakrabban. A kultúrotthont régi paraszt­házban rendezték be. Heten­ként kétszer vetítenek filmet és most vesznek TV-t. Minden szerdán ismeretterjesztő elő­adást tartanak. Most folyik a tárgyalás, tervezés: inkább újat építenek a korszerűtlen kultúrotthon helyett, mint­hogy felújítsák... s ott helyet kap majd a bedőlt falú könyv­tár is, amely most 2árva tart­ja kapuit Nem megfelelő az iskolaépület sem. A felsőtago­zatos tanulók Galyatetőről, Szentistvánból is ide járnak. Istvánban nem kapnak még egy tanítót... pzek az apróbb gondok ^ De amiről a tanácsel­nök beszél, jóval súlyosabb probléma. Két-három éve még percenként 500 literes teljesít­ménnyel működtek a kutak. A nagy nyári kánikulában két közkútból alig-alig tudták biz­tosítani az ivóvizet. A múltko­riban kigyúlladt egy ház. Re­megett az egész falu, mert ha csak egy kis szél is kerekedik, minden porrá ég. Mi az oka a vízhiánynak? Talán a környékben folyó érc­kutatások, talán a szárazság. A minisztériumok képviselői és a geológusok is vizsgálták már az egyre sürgetőbben megol­dásra váró problémát, de a megnyugtató megoldásig még nem jutottak el. Vízre pedig nagy szükség van. A falu ve­zetői kidolgozták már elképze­léseiket, amelynek megvalósí­tásához öt-hatszáz ezer forint­ra van szükség. Vagy a kőbányából kifolyó, vagy a Piszkés és Narád oldali patakok vizét gyűjtik össze. Saját erővel el tudják készíteni a forrás-foglalatokat. A növekvő idegenforgalom is sürgeti a vízgond gyors eny­hítését. De az üdülők érdeké­ben még egy fontos tennivaló van. Csupán a Vadvirág Tu­ristaszállóban étkezhetnek na­ponta 150—200-an. A Vendég­látó Vállalat kért egy házat új étterem létesítésére. Fél is ajánlotta a tanács, az átalakí­tása 50 000 forintba kerül, de úgy látszik, a vállalat mégsem tart rá igényt. Pedig jól jöve­delmezne. A tavalyi üdülőhellyé nyil­vánított Szentistván, Szent- lászló és Galyatető, Bagolyir­tás, Fallos-kút az elmúlt sze­zonban 500 000 forint bevételt hozott, amit az üdülőhelyek fejlesztésére használnak fel. Folyamatban van az ágasvári turistaszálló-menedékház bő­vítése, s a többi üdülőt is kor­szerűsítik. A jövő évi fejlesz­tési tervben szerepel többek között Galyatetőn a neon-vilá­gítás második ütemének meg­valósítása: a Nagyszálló és a BM üdülő előtt, a pásztói útig szerelik fel a kandelábereket. Kijavítják a kilátót is. Mátraszentistvánban a kul- túrotthonnak berendezett kis paraszti házat korszerűsítik és klubbá akarják fejleszteni és portalanítják az iskola és a Vidróczky csárda melletti ut­cát. Bagolyirtáson busz-meg­álló épül. Mátraszentlászlón a villanyhálózatot bővítik és parkosítanak. Szentimrén köz­ségfejlesztési alapból bővítik a villanyhálózatot és elsősorban a forrásvizet gyűjtik össze. Járjuk a kis falut. Az ut­cán végig vezet a Vadvirág Szállóból folyó szennyvízcsa­torna. Egészségtelen és rontja a falu képét. De a Deák Fe­renc és a Széchenyi utcákban kőcsomókat kerülgetünk, ami örömteli látvány. Azt mutat­ja, hogy itt épül az első be­tonjárda. Az Arany János ut­cai lakók társadalmi munká­ban ássák az alapot... I nnen messze ellátni a környező, szépségben és vadban gazdag hegyekre. És más kincset is tartogatnak a hegyek: ércet. Az idén közel ötmillió forintot fordítottak a kutatásra, amit előrelátható­lag tavaszra be is fejeznek. S majd az új bánya meg­nyitása, meg a gondok meg­oldása felvirágozza az ország legmagasabb fekvésű közsé­gét. Könnyebbé vélik az élet és a fiatalok is jobban meg­találják számításukat otthon, állhatatosabbak lesznek, akár­csak a falu tanítója, aki több mint negyed százada él itt, s az orvos, aki tíz éve járja a festői szépségű hegyeket... Raffai István líiSZ-fiaialok felajánlása A termelés mennyiségének növekedésével egyre több önt­vényt kell megtisztítani a rozs­dától és a revétől a Szerszám- és Készülékgyárban. A néhány évvel ezelőtt üzembehelyezett homokfüvó-berendezés azon­ban már nem győzi a termelés iramát. Ezért határozták el a vállalat KISZ-fiataljai, hogy a TMK-val közösen' felújítják és korszerűsítik a homokfúvó- berendezést. Ezáltal teljesítmé­nye megnövekszik és biztosí­tani tudja majd a terv végre­hajtásához szükséges munkák elvégzését. A KISZ-fiatalok a munkát november 7. tisztele­tére ajánlották fel. Párf nap Vámosgy örkön és Viszneken Az MSZMP járási bizottsága ma, csütörtökön összevont párt­napot rendez Vámosgyörkön, a kultúrházban, amelyen a ter­melőszövetkezet és a MÁV kommunistái és hozzátartozóik vesznek részt. A pártnapon Nagy József, a járási pártbi­zottság munkatársa a vallás keletkezéséről és társadalmi szerepéről tart előadást. Október 6-án, pénteken Visz­neken szerveznek pártnapot, ahol Tamás László, az MSZMP Heves megyei bizottsága mező- gazdasági osztályának vezetője ismertető előadást tart a nem­zetközi helyzetről. Kétnapos kirándulás A gyöngyösi Vak Bottyán Gimnázium III. A. osztá­lya kétnapos tanulmányi úton volt Miskolc, Aggtelek, Putnok, Szilvásvárad, Istállóskö útvo­nalon. Aggteleken sátorban aludtak, ami különösen a fiúknak tet­szett nagyon. Az éjszaka ugyan kissé hűvös volt, de jó szolgá­latot tettek a magukkal hozott melegítők. A barlangba Szűcs János vezetésével jutottak el, aki na­gyon szívélyesen, alapos szak­tudással és szellemesen magya­rázott meg mindent a kíváncsi gimnazistáknak. A barlangjá­rás után, este csehszlovák ven­dégekkel találkoztak össze a gimnazisták a Barlang Szálló­ban, akik nagy szeretettel szemlélték a diákok vidám táncát. A sátrak köré éjszakára Hor­váth István tanár őrséget állí­tott, akik mindent megtettek azért, hogy minél több zavart keltsenek, mert ha már kirán­dulás, — legyen jókedv is. Hasonló vidámsággal telt el az út többi része is, s kellemes emlékekkel tértek haza a III. A. osztály diákjai a jól sike­rült, kétnapos kirándulásról. J. M. Csábító alkalom Jó dolog az autó. Nincs időhöz és menetrendhez köt­ve az ember, vonaton és bu­szon nem lépnek a lábára és gépkocsival ott áll meg, ahol akar. Tehát az autó kényel­mes, ezenfelül — sokan leg­alábbis úgy vélik — bizonyos rangot jelent. A vállalati és hivatali gép­kocsikat használják, igénybe veszik egyesek úgy és olyan célokra, mintha sajátjuk len­ne. Persze, ezt nem teheti mindenki. A segédmunkás­nak, vagy az éjjeliőrnek jó­val kevesebb alkalma nyílik rá, mint az igazgatónak, vagy a főmérnöknek. A Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság az utóbbi időben kétszer is vizsgálta az állami személy- és tehergép­kocsik használatát. Az ellen­őrzések sok szabálytalansá­got. sőt, egyes vállalatoknál tűrhetetlen pazarlást fedlek fel. Időközben szaporodott a gépkocsik száma, másrészt meg kellett győződni, hogy i korábbi figyelmeztetések használtak-e. Nos, a népi el­lenőrök vizsgálata, a jegyző­könyvek és a hibajegyzékek azt tanúsítják, hogy a koráb­bi ellenőrzés óta a megvizs­gált 49 egységnél — a Horti AMG kivételével — bizonyos fejlődés mutatkozik. De a vizsgálati jelentés azt is meg­állapította, hogy a szabályta­lanságok száma nem csök­kent a kellő mértékben. A Horti Gépállomáson már korábban is megenged­hetetlen módon, szabálytala­nul használták a gépkocsi­kat, a felügyeleti szerv is, a népi ellenőrök is hibákat tártak fel. Az Apci Témter- mia Vállalatnál, a Nagygom­bosi Tangazdaságnál, a Mát­rai ásványbánya Vállalatnál, a Heves megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál, a Kom- poltí Kísérleti Intézetnél ma­gáncélokra vették igénybe a gépkocsit. Mi az oka a szabálytalan­ságoknak? A menetlevelet ki­állító dolgozók, vagy talán a gépkocsivezetők tudatlansá­ga, a rendelkezések nem is­merése? Előfordul ilyesmi. —— m i ■ —i Ezért helyes, ha nagyobb on- tosságot tulajdonítanak a gépkocsielőadók és vezetek oktatására. De a szabályta­lanságok zömét, a vállalatok és intézmények vezetői köve­tik el. A felsorolt vállalatok­nál, gazdaságoknál és intéz­ményeknél a gépkocsi ren­deltetésszerű használatát meg lehetne valósítani, ha a ve­zetők komolyan akarnák ezt és elsősorban ők maguk nem követnének el a fennálló rendelkezésekbe ütköző cse­lekményeket. A vidéki munkahelyről szombatonként kényelmesebb gépkocsin hazautazni. De hétfőn vissza is kell menni. Többnyire akad valami elin­tézni való a minisztérium­ban, s ha nincs, okot keres­nek és felrendelik Budapest­re a gépkocsit. Szép, igazán kellemes vidék Párád, Ké­kestető, sőt az egri strand is. De állami gépkocsit senki sem használhat ezek látoga­tására. Kölcsön sem adhatja, sem „jószívűségből”, sem cinkos hallgatásra bíró hátsó gondolattal. Több figyelmeztető szó el­hangzott már a közületi gép­kocsi magáncélokra történő felhasználása ellen. Most is­mét szót emelünk ezellen — a nyilvánosság előtt. Egyet­értünk és helyeseljük a népi ellenőrök kezdeményezését, hogy a vezetőket vonják fe­lelősségre. Elsősorban nem az anyagi károkat, a pazar­lást kifogásoljuk — bár az sem lényegtelen —, hanem az egyszerű dolgozók, a mun­kások jogos felháborodására hivatkozunk. Hiszen minde­nütt tudnak a tűrhetetlen helyzetről, csak tanácsosabb­nak tartják, ha véleményü­ket véka alá rejtik. Ügy lát­szik, egyes vezetők nem tud­nak, vagy nem akarnak el­lenállni a csábító alkalom­nak, az autószenvedélynek. Szükség esetén a felügyeleti szervek intézkedjenek, a Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium Autófelügyelete szabja ki a megérdemelt büntető kilométerpénzt. r. l. Német—magyar barátsági est Hatvanban Ma napjaink egyik legtöbbet napirenden szereplő külpoliti­kai kérdése Németország és Berlin problémája. Hivatalos fórumokon kívül ezt tárgyal­ják az emberek maguk között is, hiszen akik ma dolgoznak, azoknak legnagyobb része megjárta, vagy otthon végigéi- te a háború borzalmait. Rész­Kohászok versenye /■’SENDES, leveleket per- gető őszi idő... A gyár­kapu előtt fut el az aszfalt­testű országút, s az utat strá- zsáló akácok már lombjaiktól lefosztottan állanak. Vége felé közeledik a délelőtti műszak itt — a Mátra alji munkásság nagyszerű alkotóerejének fel­legvárában — az Apci Fémter- miában. Vége felé közeledik a műszak, de pillanatra se hagy alább a munkazaj. Egyenletes, megszokott ütem­ben termel, lélegzik a gyár... S az udvaron át már özönlik a délutáni műszakban dolgo­zók tömege. A magnézium-üzemben el­foglalja helyét a Matusik szo­cialista brigád; az öttagú csa­patból már csak négyen ma­radtak, Matusik Jánost, cso­portvezetőjüket, aki a brigád munkáját is igazgatta — ki­emelték közülük, beruházási előadónak; de négyük közül is csak hárman jöttek ma munkába, mert negyedik tár­suk — Molnár József — ép­pen szabadnapos. Pandur Sán­dor és Turcsányi Sándor az elektromos, forgódobos színítő kemence mellett serényked­nek, Molnár István, akire most már majd a brigádveze­tői tisztség betöltése vár, a retortás kemencét kezeli. A brigádtagok néhány szót váltanak a délelőttösökkel. Ez mindennapi megbeszélés a váltótársak — „ablézok” — kö­zött. Ahogyan a kórházban az ügyeletes orvosok átadják egymásnak a betegek karton­jait és megbeszélik a kezelést, úgy tájékoztatják egymást a magnéziumosok a kemencék ^diagnózisáról.” — Derék emberek! A leg­jobb csapat — mondja a bri­gádra Németh Dezső elvtárs, a gyári alapszervezet titkára, a termelési osztály új veze­tője. — Becsületes szorgalom­mal dolgoznak, megbízhatók. A brigádban a kollektív szel­lem nagyon jó. Példaként ál­líthatjuk őket minden mun­kásunk elé. Februárban indultak ver­senyre a megtisztelő szocia­lista cím elnyeréséért s be­csületes helytállásuk meghoz­ta a kívánt sikert. Vállalásai­kat nagyszerűen teljesítették, nem volt panasz, minőségi ki­fogás a munkájuk után. — Edzett kommunista csa­pat az övék — mondja Né­meth elvtárs, de nem öncélú­an dicsérve az embereket, hi­szen ismeri a brigádot, s nem­csak a brigádot, de a részleg valamennyi dolgozóját, mert hosszú éveken át ő irányította a magnézium-üzem termelését. — Három párttag dolgozik a brigádban... Pandur Sándort épp a napokban vették fel a tagjelöltek sorába. Jó munká­jának elismerése is benne van ebben. — Milyen feladatot látnak el a brigádtagok? — ... Elegyőrlés, brikettálás, dolomit-kalcinálás (pörkölés), adagolás és ürítés, a vízrend­szer és a speciális műszerek kezelése... — Tanulnak is? li/lOLNÁR István, 39 éves, hatalmas darab ember, magátólértetődő természetes­séggel válaszol: — Általános kohászati szak­munkások leszünk... még a brigáddá szerveződé# előtt mindnyájan elvégeztünk egy 1 éves tanfolyamot, s most szakmai továbbképző tanfo­lyamok anyagát sajátítjuk el. Akkor kapjuk meg a szak­munkás minősítést. Tanulnak a brigád tagjai. Szükségét érzik annak, hogy tanuljanak. Lépést akarnak tartani a körülöttük zajló, gyors ütemű átalakulással. A legjobb kohászok ők. A siker mozgató erőiről szeret­nék tőlük többet haílani. — Mit mondhatnék — há­rítja el magától a kérdést Molnár István. Aztán még hozzáteszi: — Talán közhely­nek hat, de szerintem leglé­nyegesebb tényező a techno­lógiai fegyelem. Pontos, tudományos munkát végeznek. Nagy a személyes felelősség, hiszen ha elronta­nának egy-egy adagot, ezrek­kel károsítanák meg a gyárat, az országot. A brigádban min­denki tudja, mi a feladata, s percnyi pontossággal végzi munkáját. Meggyőződésünk, hogy még többet is kihozhat­nak a kemencékből. Mert bár­milyen korszerűek is azok, mindig találni rajtuk tökélete­síteni valót, ami a kapacitást növelheti, a minőséget javít­hatja. A kommunisták az élet ko­vászai... Erejükkel a gyengék mellé állnak, támogatják a segítségre szorulót. Üj hitet, új tartalmat adnak embersé­güknek. A 34 éves Turcsányi Sán­dornak — keményarcú kohász, azelőtt tanácsi dolgozó, még előbb bányász — kilengései voltak, míg nem tartozott a brigádba. Igazolatlanul mu­, Munkában a szocialista brigád... A kép előterében: Turcsányi Sándor, mögötte Molnár István és Pandúr Sándor. (Foto: Kiss B.) lasztott műszakokat, ivott is, persze nem részegeskedve —, de a vezetők már a gyárból való eltávolítását latolgatták. Akkor lépett közbe a brigád... Felelősséget vállaltak Turcsá- nyiért. Maguk közé fogadták. Ma párját is alig találni az üzemben. Ez az érzékeny lel­kületű, könnyen forrósodó ember biztos pillére lett a szocialista csapatnak. A BRIGÄDTAGOK mű- szak után sem szakad­nak el egymástól. Gyakran összejönnek, találkoznak. Együtt járnak szórakozni, fil­met, TV-műsorokat nézni, rá­diót hallgatnak és olvasnak. Olvasnak, nemcsak szakmai cikkeket, de szépirodalmat ic. — A nyáron a helyi Béke Tsz tábláin arattunk — mond­ja Molnár István — összesen 80 munkaórát. — Az volt benne a szép, hogy más üzemekből is eljöt­tek — magyarázza őszinte lel­kesedéssel Turcsányi. — Vol­tak ott bányászok, kohászok. Igazi aratócsapat... De beszédre most már nincs sok idő... A színítőkemence elé állanak. Kezdetét veszi az ürítés. A megolvadt magné­zium vakító fehér fénye meg­világítja az öles termetű kohá­szokat. S nincs semmi szükség a „vakura”, mikor a fényképe­zőgép érzékeny lencséje meg­örökíti mozdulatukat... Palaky Dezső ben ezért, részben a német- magyar barátság és testvéri szolidaritás elmélyítéséért ren­dezte meg a Hazafias Nép­front Hatvanban is azt az es­tet, amelyre meghívták a Né­met Demokratikus Köztársa­ság magyarországi nagykövet­ségének másodtitkárát, s a kö­vetség néhány dolgozóját. Az ünnepélyes estre a tiszti klubban került sor, ahol dr. Bartos Imre, a gimnázium igazgatója üdvözölte a mintegy 150 főnyi közönséget. Üdvözlő beszédében mindenekelőtt kö­szöntötte a 12 éves köztársa­ságot, majd vázolta a tizen­két év alatt elért eredménye­ket, az NDK fejlődését ez idő alatt. Az üdvözlés után a Német Demokratikus Köztársaság ma­gyarországi nagykövetségének másodtitkára mondott tájékoz­tató beszédet, amelyben ismer­tette a két német állam közöt­ti viszony alakulását, s rávilá­gított néhány olyan kérdésre, amelyet a jelenlevők még ez ideig nem láttak tisztán. Be­hatóan foglalkozott a német és a magyar nép egyre szoro­sabbra fűződő barátságának elmélyítésével, végül magyarul éltette a német, a szovjet és a magyar nép barátságát. A hivatalos ünnepség után a követség kultúrcsoportjának tagjai énekes-verses összeállí­tású műsort adtak elő, majd a városi pártbizottság vendégül látta a német elvtársakat és munkatársaikat a Park Szálló­ban. Pohárköszöntők hangzot­tak el, s fehér asztal mellett még szó volt néhány olyan kérdésről, amelyek ismét csak a németországi és berlini ügye­ket érintették. Látva a nagy érdeklődést, a másodtitkár ígé­retet tett arra, hogy ameny- nyiben a hatvani eladókat és aktivistákat még behatóbban érdekelnék ezek a dolgok úgy szívesen eljön, s szélesebb körű tájékoztatást tart sza­mukra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents