Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-04 / 234. szám

1961. október 4., szerda NfPÜJSAG A társadalmi bíróságok gyakorlatábóli A mi agroiiónmsuiik Ezrek és ezrek dolgoznak a Finomszerelvénygyár üzemei­ben. A gyár egységessé váló, lassan formálódó emberanyaga még — nyers. A becsületes, jó­szándékú munkások tömegé­ben vannak kevésbé becsüle­tes, kevésbé jószándékú embe­rek, akik tetteikkel társaikat, a gyárat, s egész népgazdasá­gunkat károsítják meg. Az üzemi szarkák ügyét (főleg a személyi tulajdon ellen elköve­tett cselekmények gyakoriak!) — a rendészeti nyomozás le­folytatása után — a társadalmi bíróság veszi kézbe, amely nyílt tárgyaláson, a dolgozóle színe előtt vonja felelősségre a megtévedteket. Az Egri Finom­szerelvénygyár társadalmi bí­rósága ez évben két ügyet tár­gyalt ... PÉNZT LOPOTT — RAJTAKAPTÁK! M. Sándor, fiatalkorú, a 37-es üzem dolgozója, még alig múlt 15 éves. ÁpHlis 14-én nappali mű­szakban dolgozott, de a mun­kát már 12-kor befejezte és mosakodáshoz, öltözködéshez látott Az öltözőben észrevette, hogy a szekrények egyike-má­sika nincs lakatra zárva. (A legcsábítóbb alkalom!) Egyik szekrényből 24 forintot vett ki. ... Másnap újra megismétel­te a „produkciót” — ekkor 28 forintot lopott. De ez egyszer rajtavesztett, mert munkatár­sai tetten érték. , ^ M. gándor a nyomozások, s a tárgyalás során is „beismer­te vétkességét... Hogy a tet­tenérés előtt is már többször lopott kisebb-nagyobb összege­ket A 19. és 37-es üzemekben 3-4 napon keresztül tevékeny­kedett, több dolgozótársa zseb­pénzét megdézsmálta, vagy utolsó fillérig magához vette”. Elmondotta, hogy márciusban, fizetési napon, a külső kantin előtt egyik dolgozótól száz. fo­rintot lopott, mikor az pénzét számolta. A lopott pénzből na­rancsot és bambit vásárolt ma­gának; 40 forintot édesanyjá­nak adott át A 31-es üzem ebédlőjében megtartott nyilvános tárgyalá­son a társadalmi bíróság há­romhónapos határidőt szabott a megtévedt fiatalkorúnak, hogy megjavulását bebizonyít­sa. s ezenkívül M. Sándort írásbeli megrovásban részesí­tette. (A tárgyalás utóhangja... Furcsa és érthetetlen dolog, hogy a tárgyaláson a megkáro­sítottak egyike se tartotta fon­tosnak személyes megjelené­sét; a teremben a bíróság tag­jain kívül négyen foglaltak helyet. Mi volt az oka? Talán az, hogy a tárgyalás színhelyé­ről, időpontjáról nem tájékoz­tatták kellően a dolgozókat? A hirdetőtáblán; plakáton rögzí­tették a tudnivalókat; s a tár­gyalásra a hangosbemondó is felhívta a munkások figyelmét, legalább a 37-es üzem kollek­tívájának tagjai — ahol a tol- vajlás történt — vehettek vol­na annyi fáradságot maguk­nak, hogy a tárgyalásra elmen­jenek!) A NYOMOZÁSOK SORÁN ELISMERTE, A TÁRGYALÁSON TAGADTA a lopá3 tényeit T. László, 18 éves munkás. A nyomozati jegyzőkönyv­ben olvasható; T. László elis­merte, hogy a 13-as üzem fér­fiöltözőjében az egyik dolgozó szekrényének lakatját kinyi­totta, s a szekrényből 36 forin­tot lopott... elismerte, hogy márciusban is lopott pénzt az egyik lemezlakatostól. (A jegyzőkönyvet aláírásával hi­telesítette!) A tárgyaláson már tagadott mindent. <3 soha nem lopott senkitől. Ezt mondta. Miért írta alá akkor a jegy­zőkönyvet? Idézzük a tárgyaláson tett vallomását;. „Azért írtam alá .... mert üzemvezetőm nekem a rendőrséget emlegette, s én Sfctéí megijedtem.. T. László tagadta, hogy va­laha is lopott volna az üzem­ben, Tagadta, s ezt teljes biz­tonsággal tehette, mert semmi bizonyíték nem állt a bíróság rendelkezésére, amellyel a ta­gadást lehetetlenné tudta vol­na tenni. Ügyhogy a társadal­mi bíróság T. Lászlót — bizo­nyítékok híján — a fegyelmi eljárás alól felmentette, ugyan­akkor írásbeli megrovásban részesítette a rendészeti szerv félrevezetése miatt. Nem is érdemelne nyilvá­nosságot az eset, ha nem lenne a jegyzőkönyvekben egy pont, amely fölött a társadalmi bí­róság könnyedén átsiklott... T. László nem ismerte el a lo­pást, ám a jegyzőkönyvben pontosan lerögzítve áll a lo­pott összeg pénzegységbeli rész­letezése (3 darab 10 forintos, 2 darab 2 forintos, 2 darab 1 forintos), s ez pontosan össze­vág a károsított munkás vallo­másával. Egy dolgozónak szö­get ütött a fejében ez a hason­latosság, s meg is kérdezte T. Lászlót: hogyan lehetséges, hogy nem lopott és mégis tud­ta, mennyi pénz, s milyen egy­ségekben veszett el? T. László azt válaszolta: „Csupán saját elgondolásom szerint határoz­tam meg a pénzegységeket.” A bíróság ezzel a suta magyará­zattal is beérte. Pedig nyilván­való, hogy nem véletlen műve ez a hasonlatosság. AKIK MEGSZÖKTEK... Vissza-visszatérő jelenség a Finomszerei vénygyárban, hogy az üzemi szarkák többsége, ha megneszeli, hogy ügyükben a társadalmi bíróság nyílt tár­gyalást rendel el, — kérik a munkakönyvüket, leszámolnak, s kereket oldanak az üzemből. Megszöknek tettük következ­ményei elől, nem mernek szem­benézni azokkal a dolgozó tár­saikkal, akiket szemrebbenés nélkül megkárosítottak. Gyá­vák arra, hogy ä becsületükön esett szégyenfoltot ott és azok között tüntessék el, ahol lopá­saikat elkövették. A társadal­mi bíróság ilyen helyzetekben — ha a bűnösök kereket olda­nak — tehetetlen. De nincs-e mód arra, hogy ezeket a „szökéseket” megakadályoz­zák?! Miért adják ki a mun­kakönyveket olyanoknak, akik még számadással tartoznak az üzemi kollektívának? Vagy ta­lán a munkaügyi osztály nem tud a társadalmi bíróságok működéséről? Nem tudja a bal­kéz, hogy mit csinál a jobb...? A tanulság szempontjából most nem érdekes, hogyan került kezembe ez a levél. S úgy érzem, nem sértek levél­titkot, ha egy férfi mellett, mint tanúságot és sokaknak, mint tanulságot most közre­adom. ★ Kedves...! Talán érthetetlennek tartod, ogy levelet írok neked ma, ;or tegnap órákat töltöt- !tünk együtt és holnap ismét újabb órákat kellett volna el- tolteniink egymással. A ma­gyar nyelvben — ha jól em­lékszem, még az idevágó ta­nulmányaimra — a kell szó a kényszert jelenti, hangulata sokkal inkább a bosszúságé, mint a megelégedettségé, s mégis ezt a szót kell használ­nom; holnap ismét újabb órá­kat kellett volna együtt el- töltenünk. Mert többet nem jelentke­zem. .i Szerettelek. Szerettelek és még egy jó ideig szeretni is foglak. Es mégsem akarlak többet látni. Hogyan is magya­rázzam meg, hogy megértsd, hogy azt értsd meg belőle, ami a lényeg, hogy ne rám haragudj meg, hanem magad­ra. Mert én elmúlok az életed­ből, éii megszenvedtem a ha­ragodat. is, mintahogy ezt az elválást is megszenvedem, de neked egy egész életen keresz­tül magaddal kell élned (látod megint ez a szó!) és inkább most haragudj meg saját ma­gadra, minthogy később életed végéig boldogtalan legyél. Mert nem tanultad meg fiata­lon a többesszámot! Vagy ha már különböző manö- xerezések folytén sikerült is az üzemi szarkáknak odább állniok, nem mutatkozik arra lehetőség, hogy a hatóságok segítségét vegyék igénybe, hogy a dolgozók elé állíthassák a tolvajlókat: „ha megtetted, bűnhődj érte”? Ebben az évben Cs. Mária és P. Erzsébet szökött meg igy a felelősségrevonás elől. Cs. Má­ria egyik nőtársától nylon- harisnyát lopott, P. Erzsébet 80 forintot. Tudom, sokan fejüket csó­válják ezeknek a hallatán. Fe­jüket csóválják, mert hiszen jelentéktelen összegek lopásá­ról van szó. Jelentéktelen ösz- szegek, igaz! De nem jelenték­telenek azoknak, akik károsod­tak, s károsodnak. Képzeljék el, valaki szeretne bevásárolni a külső kantinban, vagy a vá­rosban, s maradék beosztott pénzét hozza magával, — aztán egyszerre azt veszi észre, nincs a pénz, eltűnt, ellopták. Bi­zony, cseppet sem örül és nem öleli keblére azt, aki „felesle­ges” pénzétől „jóakaratúlag” megszabadította. A pénz mind­nyájunknak fontos, hiszen ab­ból élünk, megdolgoztunk azért S akkor jön egy lelket­len, felelőtlen ember, akinek nem elég a magáé, s elviszi a másét is! Ami csak 80 forint! Az enyémet, meg a tiedet, a mienket. Aki lop, nem becsü­letes ember, társadalmunkban nincs semmi, ami felmentő íté­letet adhatna ezért. Aki lop, a többiek között szemlesütve jár­hat, hiszen senki nincs társa­dalmunkban, aki a máséra szo­rulna, ha becsületesen dolgo­zik. Akadnak megtévedt embe­rek — főleg fiatalok, akik fel sem tudják fogni tettük mély­ségeit —, a lehetőséget minden­ki számára megadjuk, hogy a nevén esett szégyenfoltot be­csületes helytállással, munká­val tüntesse. A társadalmi bí­róságok szerepe éppen abból tevődik össze, hogy nevelő cél­zatú ítéleteivel helyes irányba terelje a könnyelműen, meg­gondolatlanul cselekvő embe­reket Csak merjenek több és nagyobb feladatokat bízni a Finomszerelvénygyár vezetői, gazdasági vezetői a társadalmi bíróságra, hogy ezt a nemes küldetését méltóképpen telje­síteni tudja Pataky Dezső GYURKÓ GÉZA: Agócs Józsefről, az erki Üj Barázda Termelőszövetkezet agronómusáról jót mondtak az első naptól a tsz-tagok. Lelki­ismeretes, elsősorban a munká­jával törődő ember, sok elkép­zeléssel, nagy mozgékonyság­gal. Tehetségét külön méltat­ják. mert az mindig a közt szolgálja. — A férjem brigádvezető — mondja Király Józsefné do- hányfüzés közben —, így lé­nyegesen többet tud a terme­lőszövetkezet gazdálkodásáról, mint én, részletesebben ismeri az eredményeket, terveket is. S éppen ezért osztja a vélemé­nyemet: a mi agronómusunk nélkül még nem tartanánk ott, ahol vagyunk. A mi agronómusunk. Így mondják maguk között a ven­dégnek a tsz-tagok, ha Agócs Józsefről beszélnek, pedig nem is lakik a községben. Családja, régi munkahelyén, Kompolton él, maga hét végén mindig hazautazik — s mégis szívvel- lélekkel az erki közös gazda­sághoz tartozik, lassan már két éve. Már az elmúlt nyáron „cso­dát művelt” az akkor még gyermekcipőben tipegő gazda­ságban. A legnagyobb nyári munkát, az aratást, cséplést, betakarítást úgy szervezte meg, hogy szinte napok alatt végez­tek mindennel, ebben az évben pedig például már rá sem is­merni a tavaly csupán kiala­kulóban levő központi tanyá­ra. Nagyrészt az agronómus kezdeményezései, számítga- tásai nyomán kiépült, egy sor új épülettel gazdagodott a tsz- nek ez a része. A tsz agronómusa dicsekvés­től, vagy túlzott álszerénység­től mentesen mutat meg min­dent: — Ezekben az épületekben neveljük négyszáz hízónkat .és 200 süldőnket, 102 szarvasmar­hánkat, s a tizenötezer csibét, amit a többi állattal együtt át­adásra szánunk ebben az év­ben. — Jó jövedelmet hoz majd az állattenyésztés. Nem pa­naszkodhatunk. Miért is ten­nénk, amikor emellett a nö­vénytermesztésről is csak ked­vezőt tudunk mondani. Volt ugyan egy tetemes vihar­kárunk, de ez nem borította fel terveinket. Kukoricánk meg a várható átlaghoz képest egyenesen többet ad, igaz, hogy annak idején, amikor kel­lett, minden erőt a kapálásra fordítottunk, s ezt a munkát most előreláthatólag húsz má­zsás átlaggal hálálja meg a növény — jobb terméssel, mint amilyet a háztáji ígér. — Építkezéseink nem kerül­nek sokba — kanyarodik vísz- sza rövid beszámolója során a Nem, még mindig nem tudok napirend re térni a Kossuth cigaretta csomagolá­sának feliratán. Nem, tévedsz, kedves olva­só, nekem semmi ki­fogásom az aján­lattal, hogy szívjak időnként Symphonia cigarettát is, utóvég­re az is a magyar do­hányjövedéké... Amit nem értek, az a kö­vetkező: miért írják nekem a csomag egyik oldalára: „25 darab szivar ka; és miért a másikra: „Szívjon időnként Symphonia ciga­I rettáV’. Hát most vagy szi­varka, vagy cigaret­ta? Én nem bánom... Nem bánom, legyen így. Vagy legyen ci­garetta, egyszerűen és most már bevett és magyarrá lett ide­gen szóval. De, hogy a zacskó egyik olda­lán szivarka, a mási­kon cigaretta? — ez- ellen tiltakozom. Vagy...vagy! Engem ne hagyjanak két­ségben 3 forintért! Ezt, mint a magyar dolgozó nép egyik I szürke kis dohányo­sa is, megérdemlőm. Nem igaz? (-Ó) Most magam előtt látom ar­codat, szép szemed, amely egyszerre csillogtatja mérgét és értetlenségét, a szádat is lá­tom kedvesen, amint kicsit be­harapod ... hogy legszíveseb­ben odarohannék és megcsó­kolnám. De ha most ezt meg­tenném, boldogtalan lennék, tudom, és boldogtalan lennél te is: minthogy most már tu­dom, ezért is írom ezeket a sorokat, a mi házasságunk a gyorsan elpárolgó szerelem helyett csak gyűlölködést hoz- na. Emlékszel, mennyit beszél­gettünk és tervezgettünk teg­nap is? A hajadat simogattam, odabújtál az ölembe. apró szippantásokat szívtál a ciga­rettámból és durcásan dör­zsölted az állam, mert nem voltam frissen borotválva. Ak­kor nem is figyeltem fél, ak­kor a hangulat pillanatnyi bű­völetében mindent csodálatos­nak, szépnek láttam, nem vet­tem észre a sarokbabújt ár­nyakat, amelyek szinte ugrás­készen várták, hogy előretör­hessenek. Lehet, hogy kicsit teátrálisan hangzik mindez, de így van ... Te nem ismered a többes­számot! Emlékezz vissza, mit mond­tál. mit terveztél? „Nyugodt és szép otthonom lesz:.. Bordó ruhákban fogok járni, mert az jól áll a hajam­hoz... Veszel egy autót; ugye, beruházások témájához az ag­ronómus. — Ezeket az új épü­leteket itt a tanyán, amelyek az idén készültek, mind saját erőből építettük. A most befe­jezés előtt álló új, svéd rend­szerű önetetős sertéshizlalda építéséhez is mindössze 15 ezer forint állami segítséget kér­tünk. Egyszóval jól mennek nálunk a dolgok. Az elmúlt év végén 30 forintot osztottunk egy munkaegységre, az idén 35-öt tervezünk. Oszthatnánk többet is, lenne miből, mert ahol van munka, van jövede­lem is. De felesleges „rongy­rázás” lenne ez. Értelmetlen akkor, amikor oly sok a ter­vünk a jövőre Is. Ezeket is meg kell valósítani, úgy, mint az eddig valóra váltottakat —, tehát szükségünk van a tarta­lékok biztosítására. Arról, hogy mennyi része van saját számítása szerint a sikerekben, amelyeknek egész sorát könyvelheti el a tsz tag­sága szövetkezése óta, Agócs József nem beszél. Azt is csak véletlenül mondja ki, miköz­ben egész másról tájékoztat már percek óta: — Érzem, hogy szeretnek itt az emberek. Nem venné szívesen, ha egy­szer áthelyeznék valahová, más termelőszövetkezetbe. Itt megismerte az embereket — azok is őt —, megszokta a kör­nyezetét, ismeri a földet, tudja mit lehet „kihozni” belőle, te­hát szívesen marad. Másutt új­ra kellene kezdeni mindent Lassan, nehézkesen menne he­tekig, hónapokig a munka, ak­kor, amikor itt már szinte go­lyóscsapágyakon gördül min­den ... Az ilyen ténynek csak örül­ni lehet, mert a vezető és a tagság közötti jó viszony szo­ros együttműködést is jelent itt, Erken, s mindig jó ered­ményt hoz. Az agronómus ugyanis legjobb tudása szerint igyekszik segíteni a gazdaság fejlődését, s ha valamit meg akar valósítani a tagok támo­gatásával — nem Is késik so­ká a tett. Mert ugyan ki tenne azellen, akit szeret, akit a maga köréhez tartozónak tart? Az okos emberek közül senki sem. Az erki tsz-gazdák feltétel nélkül megbíznak agronómu- sukban, s viszonzásul tudása révén mindig, mindenben a tsz fejlődésének, gazdagodásuk­nak újabb lehetőségeit kapják. Az effajta együttműködés ré­vén, hangzik aztán Erken az egyöntetű, őszinte vélemény: — Ilyen agronómus kell ne­künk ... W. L. vV-vN. *aa<vwwwvvvw/wamaamwV ság. Megváltozhatsz. Lehet* hogy a véletlenek összejátszá­sa volt az egész. S minél job­ban védtelek, saját magam előtt, annál élesebben és vilá­gosabban láttam, hogy szerel­mem védőügyvédje enyhítő körülményeket találhat, de fel­mentést nem adhat. Csak ma­gad tudod szeretni kedvesem* a mást csak annyira, amennyi­re téged szeret és téged kiszol­gál! Ez volt a végső következ­tetés, amit le kellett szűz- nőm, ami a tollat a kezembe adta. Szóba nem tudnám el­mondani. Talán rámnéznél, ta­lán csak annyit mondanál, megcirógatva az államat... szamár vagy Péter... És én a szamár, ehhez méltóan rögtön és azonnal elfelednék, megbo, csátanék mindent, összetörve ezzel a magam, s a te boldog­ságodat is. Én nem vagyok hozzádvaló. Én csak együtt, közösen, ha küszködve is, h3 terveket elejtve, új álmokat álmodva is, de csak többes- számban tudok és akarok gon­dolkodni, beszélni, élni. En­gem erre tanított az élet. s te ezt az iskolát nem jártad ki. Ellógtad a „tanítási órákat”. Kívánom, hogy boldog légy, mert annyira szeretlek. De legjobban azt szeretném, hogy rádöbbenj erre, hogy valaha megtanuld a többesszám hasz­nálatát, hogy majd az a másik is boldog legyen. Mert a másik boldogtalansága a te szeren­csétlenséged is! Ne haragudj rám! Ügy érzem, ez az egyedü­li becsületes és járható űt.., Bár tévedtem volna! A ft««« Levél a többesszámról... s hogy fognak engem irigyelni a barátnőim.., Eljutok majd külföldre is,, s hogy megcso­dálnak ott is majd a férfiak... Amit te keresel az elég az életre, az én fizetésemből meg csak ruházkodom... Televízió is kell, mert azt én nagyon szeretem... De iratkozz be az egyetemre, mert mégis csak más, ha egy mérnök felesége vagyok, mintha egy művezetőé... Ha lesz egy kislányom, ugyan­olyan ruhában járatom, mint az enyém. Az nagyon jól mu­tat és fiatalítja az anyát, meg a figyelmet is felhívja rá...’! ... csacsogtál, terveztél, ki­gyulladt a szemed, mint vala­mi holnapot megvilágító cso­dálatos reflektor és elrendez­ted az életed, előre évtizedek­re szinte. Bátran, merészen, alapos körültekintéssel. A te életed. A te vágyaid. A te ter­veid. De egy szót sem, egyet­len szót sem szóltál rólunk, egyetlen egyszer nem hallót-, tam tőled azt .hogy mink, s csak egyszer, hogy „te”, ami­kor az egyetemről volt szó, s akkor is én csak holmi létra szerepére utaltattam, mint va­lami kellékre egy nem éppen sikeres, színdarabban. Mindez akkor nekem nem jutott eszembe. Akkor én, a naív férfi mindennek örültem, s büszke is voltam, hogy lám’ ilyen ember vagy te, így tud, így mer rád építeni egy nő, akit szeretsz, aki szeret, aki­nek te vagy az erős vára, kő­sziklája, jelene és jövője. Bal­lagtam hazafelé, számon a csókod íze és ekkor eszembe jutott a búcsúzó mondatod, a kapu előtt. Erre is emlékszel? „Csókolj meg, az olyan tó ne­kem...!” Játszani kezdtem ez­zel az egyetlen szóval, hogy „nekem". Te tudod a legjob­ban, hogy mennyire távol á'l tőlem minden nyelvészkedés, az érettségin is majdhogynem ez vitt a bukásba, s én, a te­hetségtelen nyelvész, először csak valami titkos ösztönből kiindulva, később már a lénye­gét is megértve, rádöbbentem arra, hogy mennyire öntudat­lanul s éppen ezért mennyire tudatosan is használtad ezt a szót: nekem. Neked! Nem ne­künk! Még kevésbé énne­kem... csak és egyedül neked, az első személynek, akiért és akinek rendeltetett az élet. úgy ahogy van, benne az egyete­met elvégzett férfi, az autó, a bordó ruha, a csók. a külföldi út... a minden. Még a maj­dan megszületésre kerülő lá­nyod is. Vitatkoztam magammal, szidtam magam és véd telek téged. Már lefeküdtem, már a villanyt is eloltottam, hogy új­ra felgyújtsam és újra ciga rettát szedjek elő Fiatal vagy. nincs tapasztalatod az életben. Elvittek * váfiyak és a boldog-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents