Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

6

NÉPÚJSÁG

1961. október ?8„ szombat

Az értelemnek diadalmaskodnia kell!

Az Indiai-óceán mélyének titkai

A szovjet Oceánológiai Intézet és más szovjet tudományos intézetek most dolgozzák fel a „Vityaz” nevű kutatóhajó legutóbbi útjának eredményeit. A hajó Afrika partjaitól Indonéziáig és Indiától a 40. szélességi fokig több mint 30 ezer mérföldet tett meg.

Az út teljes hosszában állandó méréseket végeztek a tengerek mélységéről és megállapították, hogy az Arab-tenger és a Bengáliai-öböl legmélyebb pontjain viszonylag sík a tengerfenék, egyes helyeken mély völgyek találhatók. Az óceán központi részén, különösen az Indiai-óceánban több ezer vulkánt fedeztek fed. Hatalmas hegyláncolat vonul 550 mérföldön keresztül Ceylontól délkeletre. Ugyancsak hatalmas hegyláncolat található Szumatra közelében is. A tengerfenéken végzett kutatások megállapították, hogy a Karácsony-szigeteket és a Kokos- szigetet hatalmas hegylánc köti egymással össze.

A KISZ- megyei bizottsága ellenőrzi az alapszerrezetek munkáját

A KISZ Heves megyei Bizottságának két brigádja ellenőrzi a vidéki alapszervezeteket.

Az egyik brigád azt a feladatot kapta, hogy a termelő- szövetkezetek ifjúsági szervezetének eddigi munkáját felülvizsgálja, és tanácsokkal, javaslatokkal nyújtson segítséget.

A kiküldött másik brigád a gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyárba látogat el. A Szerszám- és Készülékgyárat ifjúsági tizemmé avatják, ha a KISZ Központi Bizottsága által kiadott követelményeknek megfelel a gyár alapszervezetének munkája. A brigád ezt ellenőrzi, és ha eredményesen dolgoztak a gyár munkásai, november 7-én megkapják az ifjúsági üzem címet.

II taharanányBsázis megteremtéséért

Ifep »fj|

■ Él

A szálastakarmány mellett az állatállomány fontos takarmánybázisa a siló is. A hevesi Üj Barázda Tsz-ben Szed- lák József munkacsapatvezetö irányítása mellett három hét alatt „járva-silózással” több száz mázsa kukoricaszárat silóztak be a tsz-tagok. Képünkön e munka egy mozzanatát mutatjuk be.

LELKI KLINIKA

Motto: ... néhány lapunk után — szabadon.

A minap köny- nyesszagú levelet hozott a posta. A könnyek rögtön feltűntek nekem és mindent sejtő szívem megsúgta, itt valaki panaszkodni fog a reszketős sorokon keresztül és által. Ügy is lön, kedves olvasóim. Egy reszkető szívű, megtört, 18 éves lány kért tanácsot tőlem. A levél lényege a következő: „Vőlegényemmel, tegnap, amikor éppen Trisót vettem a Háztartási Boltban, ösz- szevesztünk. Szerinte az Ultra jobb, — mondta, mire én tiltakoztam és kifejtettem neki, hogy más az Ultra és más a Trisó... így kezdődött. He- vülésemben egy pofont adtam neki. Ö kettőt nekem. Én belerúgtam, ő is belém. Pedig

szeretjük egymást. Most mit csináljak? Lehet-e,lesz-e ebből házasság, vagy sem?...” — Eddig a levél, amely könnyekig meghatott. Mert lám, ilyen csacskák a mai fiatalok, akik még nem tudják, hogy néha- néha összekoccan az ember, hogy utána édesebb legyen a kibékülés.

Kedves, megtört fiatal leány, ez a válaszom: Ne higy- gyen se a kéznek, se a lábnak, hisz emberek vagyunk. A fejnek, a szájnak higgyen, amely annyiszor elmondta, hogy szeretlek, légy a feleségem. A láb megfeled- kezhetik magáról, mint ahogy a kéz is, hisz senki sem hordja ilyen alantas testrészekben az agyát, de a fej. a szív az sohasem ... És különben is, jobb attól rúgást kapni, aki azt mondja, hogy szeret, mint attól, aki azt mondja.

hogy lei nem állhatlak. Az előbbinél csak az fáj, amire lerogyunk megsiratni a pillanatnyi bánatot, de az utóbbinál a szív is, s azzal hiába rogyunk le ... Várom további sorait, amelyben minden bizonnyal boldog és megelégedett házasságáról ad hírt. Írjon akkor is nyugodtan, ha a válóper lebonyolításának részletei iránt érdeklődik. Én akkor is maga és a többi rászorult mellett leszek.

A klinikus.

Postscriptum: azaz utóirat. Minden kedves olvasónk forduljon bizalommal Lelki Klinika rovatunkhoz, amely díjtalan siet az arra rászorultak segítségére. Jelszavunk: mi okosabbak vagyunk, mint ti együttvéve. Szíves levelüket és előfizetésüket várjuk.

(egri)

Az összefogás az Időjáráson Is kifog

Szabó Pál, Talpalatnyi föld című regényének hőse, Góz József, egymaga száll szembe a mostoha természettel. Vödörszámra lopkodja a vizet a halastó csatornájából, hogy öntözze aprócska földjét. De egymaga nem megy semmire. A természettel folytatott harcban el kell buknia az egyedülálló embernek.

hezen tudnám eldönteni, min

csodálkozott.

Azon-e, hogy 21 esztendő után pont őt, a leggyakorlottabb munkást érte a baleset, vagy azon tűnődik-e, hogy miként menekült meg a biztos halál torkából.

— Aztán, majd ha felgyógyul, visszamegy-e a falra?

— Vissza én.

Csák a karomat bírjam. Kőbányász vagyok, nehezen tudnék már másutt megszokni. Persze, azt a napot sohasem lehet elfelejteni.

Ne felejtsen Csuhány Albert sem és a többi kőbányász se, mert a bélapátfalvi bányában minden baleset halálos lehet. A halál közelsége az élet megbecsülésére és óvására inti a munkásokat és vezetőket. A termeléssel is törődni kell, de a biztonsági rendszabályok beMennyivel más, ha ezernyi „góz jóska” fog össze. Példa erre az átányi termelőszövetkezetek nagy terve.

Atány község határában, mint mindenütt a megyében, az idén sok kárt okozott az aszály. Csökkent a kapások terméseredménye, hiába végezték olyan szorgosan a munkát. Kiszáradt, megrepedezett

az eső után sóvárgó föld, jó lett volna csak egy kevés is abból a vízből, ami a tavaszi hónapokban kihasználatlanul lefutott a Hanyi ér medrébe. Az átányiakat nemcsak megkárosította az aszály, megtanította arra is, hogy máskor előre gondolkozzanak, hogy a jövőben sokkal nagyobb körültekintéssel gazdálkodjanak, ne okozhasson még egyszer ilyen nagy gondot az aszály.

A község határában nemrég végeztek vízszabályozási munkákat, új mederbe terelték jókora darabon a Hanyi eret. Ott maradt a régi meder. A tanács javaslatára ezen a télen hasznossá tesziK a régi medret. Nem kell hozzá sok munka, néhány méteres zárógát emelésével a régi mederből víztárolót lehet készíteni, ahol a tavaszi olvadás

> és esőzések idején mintegy ■>3—4 méternyi magas vízszin> tét lehet elérni. A munkás

> kéz adva van, s a téli hóna> pókban idő is akad. Szivaty- >tyút is tudnak szerezni a víz ? átemeléséhez. Az így létesített

> víztárolóban annyi vizet tud> nak tartalékolni, hogy például az Űj Élet Tsz földjeinek mintegy hatvan százalékát öntözhetik. Hasonlóan nagyon nagy területen térhet át az öntözéses gazdálkodásra a Petőfi Tsz is. Lehetővé válik, hogy a következő esztendőben ne csak a zöldségtermő területet növelhessék, hanem öntözhető legyen szükség esetén a kukorica- és cukorrépa- vetés nagy része is. Ez növeli a következő esztendőben a termelőszövetkezetiek bevételét, s bizonyítja, hogy összefogással még a természettel is győztesen mérkőzhelik meg az ember.

tartásával is. Veszélyes szakmai a bélapátfalvi kőbányászoké,! de a veszélyeket csökkenteni! lehet és csökkenteni kell. ;

F. L.

a világ népeinek hatalmas méretű tiltakozása. Kétség- . télén, hogy a német békeszer- j ződés megkötéséért vívott harcban a Szovjetunió jelen- ’ tős eredményeket ért el. Az, j hogy Nyugat már hajlandó . tárgyalni ebben a kérdésben, ‘ hogy a józanság, az értelem . kezd felülkerekedni és a háború, az erőszak megszállottjai tárgyalni kényszerülnek, I tette lehetővé, hogy Hruscsov 1 elvtárs a XXII. kongresszu- . son kijelentette: „Ha a nyugati hatalmak hajlandóságot ‘ mutatnak a német probléma ] rendezésére..., akkor nem fog- ; juk követelni, hogy a béke- szerződést okvetlenül 1961. december 31-ig kell aláírni. ' Az a lényeg, hogy meg kell : oldani ezt a kérdést, fel kell , számolni a második világhá- . ború maradványait, alá kell írni a német békeszerződést. 1 Ez a kérdés alapja, lényege.” < Ma, amikor borzalmas, pusztító erejű fegyverek halmozódtak fel, veszedelmes és az emberiség elleni vétek játszani a háború tüzével. Aki egy szikrányi felelősséget is érez az emberiség sorsáért, jelenéért és jövőjéért, az keresi a kölcsönös megértés, a vitás kérdések békés megoldásának útját. A monopolisták legag- resszívebbjei nem tanultak a történelemből. De fenyegetéseik nem ijesztik meg a szocialista világrendszer népeit. Minden eszközzel rendelkezünk, amely- lyel megvédhetjük népünket, és végső, halálos csapást mérhetünk az imperializmusra. A XXII. kongresszuson több felszólaló hangoztatta: A Szovjetunió békés ország, senkit nem fenyeget, minden erejével a békét védelmezi. De egy pillanatra sem feledkezik meg az imperializmus vadállati arcáról és szárazon tartja a puskaport.

A szovjet kormány vezetője, Hruscsov elvtárs, a XXII. kongresszuson mondotta: „Felhívtuk és ismét felhívjuk mindazon országok kormányait és népeit, amelyek a Szovjetunióval együtt harcoltak a hitleri Németország ellen, hogy végezzünk a második világháború maradványaival, hárítsunk él az útból mindent,

: ami akadályozza a béke és a , népek barátságának megszilárdítását, mindazt, ami új háború veszélyét rejti magában. Egyetlen államnak sem okoz i kárt a Szovjetuniónak az a javaslata, amely szerint meg kell kötni a német békeszer- : ződést és ezen az alapon kell ■ megoldani a nyugat-berlini • kérdést. E javaslatokat a né- : pék békéjének megszilárdításáról való gondoskodás hatja : át. Hisszük, hogy végül is dia- i dalomra jut az értelem!”

, (P)

csupán a halottak száma 53

millió lesz.

S a további számítások, fel- tételezések! Angol tudósok szerint négy darab egy megatonnás bomba — egy-egy Londonra, Birminghamra, Lan- cashire-re és Yorkshire-re — legalább 20 millió embert pusztíthat el. Egy ismert amerikai tudós, Pauling kijelentette: „Azokban a körzetekben, amelyeket valószínűleg erős atomtámadások fognak érni, körülbelül egymilliárd fő lakik. Az atomtámadás kezdetétől számított 60 napon belül 500—700 millió ember pusztulása következhet be.” Kiszámították például azt is, hogy Nyugat-Németország elpusztításához legfeljebb nyolc — egyenként ötmillió tonnás — nukleáris bomba szükséges.

Rendkívül nagy veszély fenyegeti az emberiséget, de ez a veszély elkerülhető. A Szovjetunió olyan reális akcióprogramot tárt a világ élé, amely biztosítja az egyetemes béke megőrzését és megszilárdítását. Ennek lényege: megszabadítani az emberiséget a veszedelmes és nagy terhekkel járó fegyverkezési hajszától, megvalósítani az általános és teljes leszerelést és felszámolni a második világháború maradványait, meg kell kötni a békeszerződést mindkét Németországgal. Azért, hogy Németországgal még nincs béke- szerződés megkötve, a felelősség teljes egészében az Egyesült Államok vezette nyugati hatalmakat terheli, amelyek feltámasztották a német mili- tarizmust.

A szovjet kormány és a szocialista országok kormányai kijelentették: készek a nyugati hatalmakkal együtt tárgyalások útján megkeresni a kölcsönös megegyezéses megoldást a német békeszerződést illetően és amennyiben nem hajlandók erről érdemben tárgyalni, külön béke- szerződést kötünk a Némel Demokratikus Köztársasággal, Németországnak azzal a részével, ahol állandósult a béke, a munka és a szocializmus.

Emlékezhetünk, milyen fenyegető, kardcsörtető válasz visszhangzott Nyugatról erre a bejelentésre. Erőszakkal újabb világháborúval fényé getnek, hozzálátnak az újabt világháború katonai és pszichológia előkészítéséhez. A józanság, a realitás azonbar kezd felülkerekedni. Ameri kai, angol és más nyugati vezető politikusok is belátják egy újabb háború az imperializmus végső és teljes pusztulását jelentheti. Egyetlen ú van csak: a tárgyalások, a bé kés megoldások útja. Err; kényszeríti őket a szocialista világrendszer egysége és ereje

Egy emberöltő alatt két világháború. Az első világháborúban 36, a másodikban 61 állam vett részt. Az 1914-es világháborúban 70 millió mozgósított katona, a második vi lágháborúban 110 millió katona vett részt. A két világháború csataterein országok lélekszámút kitevő számú ember pusztult el és szenvedett súlyos sebeket. Az anyagi és kulturális veszteség szinte pótolhatatlan. Ez a szomorú tény, ez a pusztítás kegyetlen mérlege. És ma, a hitleri fasizmus felett aratott győzelem után tizenhat esztendővel ismét ugrásra kész, ismét a világbékét fenyegeti a német militari zmus. A Német Szövetségi Köztársaság — amelynek alapja a militarizálás, a re- vansszellem, az antikommuniz- mus —, a nyugati imperialista hatalmak, az Egyesült Államok vezette szövetségre támaszkodva, háború kirobbantására készül Európa szívében. Egy újabb világháborút, amely méreteiben, pusztításában minden eddigi háborút felülmúlna.

Láttuk a két világháború mérlegét, pusztítását. De egy újabb világháború esetén a kardot, a szuronyos puskát, a tankot és a repülőt rakéták, nukleáris fegyverek váltják fel — az esetleges harmadik világháború elkerülhetetlenül rakéta-, nukleáris háború jellegét ölti. A már kipróbált hidrogénbombák között olyanok is vannak, amelyek mindegyikének hatása sokszorosan felülmúlja a második világháborúban, sőt az emberiség egész történelme alatt felhasznált összes robbanóanyagok hatását. A tudósok számítása szerint egyetlen hidrogénbom- ba-robbanás egy iparvidéken 1,5 millió embert pusztíthat el és a robbanást követő sugárzás további négyszázezer ember halálát okozhatja. Mali- novszkij elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusán elhangzott beszédében idézte az Egyesült Államok egyik hivatalos dokumentumát. E szerint: „... a háború kezdeti időszakában az Egyesült Államok legfontosabb objektumaira 263 termonukleáris csapás mérhető egyenként ötmillió tonna trotilnak megfelelő átlagos robbanó erővel.” Az amerikaiak számítása szerint ezek a csapások 132 nagy katonai cél pontot és sok különféle fontos ipari vállalatot semmisítenek meg, elpusztítanak továbbá 71 nagy várost. A radioaktív anyagoktól fertőzött terület az egész ország területének a felét foglalja el — tehát a lakosság felét érinti. Az Egyesült Államok egészségvédelmi szolgálatának számításai szerint az amerikai városokra mért nukleáris csapás következtében 188 millió lakosból

gyan ért Csuhány Albert mellé. A sérült eszméletén volt. De a karját nem bírta.

Nyílt törés. Akkor még nem tudták, hogy két helyen is. De nem is nagyon vizsgálgathat- ták ott, a halál torkában. Jöttek a többiek és inkább azon tanakodtak, hogyan segítsék le a sziklafalról szerencsétlenül járt társukat.

Valahogy, sok üggyel-bajjal, lejöttek. Csuhány Albertet első segélyben részesítették. Jött a gyári autó és levitték a faluba. Sokáig nyomta a kórházi ágyat. Karja most is gipszben van, egészen vállig.

— Nehéz ezt emelni. Nincs az a csákány, amely ilyen nehéz lenne. Huszonegyedik esztendeje járom a bányát, a Bélkő oldalát. Pont velem kellett • ilyesminek történnie. Velem, aki a többiekre is mindig vi- j gyáztam és mindig elleneztem, ha valaki nem úgy lépett, amint ott kell.

1 Csuhány Albert szinte hitet- ■ lenkedve csóválja a fejét Nenak kövek és kisebb szikladarabok, a lőzsákokat is ki kell takarítani robbantás után. Ezt tette Csuhány Albert is. Egyik kezében a stanga, a hosszú vasdarabbal feszítette, görgette le a köveket és fél kézzel a kötélbe kapaszkodott. Keskeny a padka, hátát, lábát nekiveti a kőfalnak. Lejjebb kell menni, az alsó padkára.

Zuhant. Borzalmas ütés érte karját, fejét, oldalát. Egy pillanat szünet. Újra zuhant.

Baranyi József, Barta Béla és Holló cs. István, a társai, döbbenten néztek a mélybe. Talán még át sem villant agyukon a végzet és a szörnyű látvány tudata. A zuhanó test a következő emeleten, a padka szélén mozdulatlanul terült el. Fennakadt. Megállt.

— Segítség! Segítség, emberek __!

Ba

ranyi József ért le hozzá először. Az ötven méteres kötélen kúszott lefelé, ma sem tudja, mennyi idő alatt és hoCsuhány Albert a Bélapátfalvi Cementgyár kőbányájának hatodik emeletén, a keskeny padkán guggolt. Alatta majdnem függőleges kőfal, legalább negyven méteres szakadék. A lőmester feje fölött szürke sziklák, a roppant kőtömeg vagy száz méterrel feljebb, szinte a felhőkben vész el.

Lentről, a bagger mellől is Szédületes látvány. Apró pontként mozognak a fúrósok és a kőfejtők. Hogyan jutnak fel oda, és hogy lehet ott dolgozni? Lyukat kell fúrni, három — négy méterre a sziklába, néha húszat—harmincat is egy sorba. Hátizsákban cipelik fel, vaskampóba, mászókötélbe kapaszkodva, a paxitot és a gyutacsot. Aztán távolabb, _ biztos fedezékbe húzódnak és robbantanak. Micsoda dübörgés és félelmetes robaj. Száztonnánként zúdul le a szikla és kő, dübörög, morajlik a Bélkő.

De fent a padkákon marad-