Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1961-10-28 / 255. szám

2

NßPÜJSAG

1961. Oktober 26., szombat

N. Sz. Hruscsov beszéde az SZKP XXII. kongresszusának péntek délutáni ülésén

(Folytatás az 1. oldalról) ságának első titkára hálás köszönetét mondott Guinea, Ghana és Mali független afrikai államok demokratikus nemzeti pártjainak, bár ezek az országok nem kommunisták, elfogadták a meghívást és elküldték a kongreszusra képviselőiket.

„Minden szovjet ember nagy sikereket és jólétet kíván a független afrikai államoknak, amelyek az önálló gazdasági és politikai fejlődés útjára léptek, vagy lépnek.”

Hruscsov rámutatott, hogy a Szovjetunió és a szocialista országok sikerei — hatalmas vonzóerőt jelentenek. Ezután kijelentette: az imperialisták, akik megértették ezt, fel akarták tartóztatni a mi gyors előrehaladásunkat. Ezzel magyarázható annak a politikának az agresszív jellege, amelyet az Egyesült. Államok, Anglia. Franciaország, Nyugat-Német- ország és más imperialista hatalmak vezető körei folytatnak. Az ő politikájukat nem a béke és az emberek nyugalmának érdekei, hanem a monopolisták nyereséghajhászá- sának, az imperialisták uralma fenntartásának érdekei határozzák meg.

Nyikita Hruscsov ismét hangsúlyozta, hogy

ha tovább halogatják a második világháború maradványainak felszámolása kérdésének megoldását Európában, ez a legkomolyabb következményekkel fenyegeti a béke ügyét.

Emlékeztetett, — a nyugati hatalmak — válaszul a Szovjetuniónak a német békeszerződés megkötésére — és a nyugat-berlini helyzet ezen az alapon történő rendezéséré tett javaslatára — nyíltan azzal fenyegetőznek, hogy fegyverhez nyúlnak. „Háborús fenyegetéseikkel ki akarják kényszeríteni azt, hogy Nyu- gat-Berlinben örökre megmaradjanak Amerika, Anglia és Franciaország megszállási jogai.”

Hruscsov itt rámutatott, hogy a nyugati hatalmak úgy tüntetik fel a dolgot, mintha ezek a jogok Nyugat-Berlin „szabadságának biztosítása céljából” lennének szükségesek számukra.

„Sem a Szovjetunió, sem a Német Demokratikus Köztársaság, sem a többi szocialista ország, — senki sem követ el merényletet Nyugat-Berlin szabadsága ellen.”

Mint Hruscsov rámutatott, a nyugati hatalmak a „szabadságról” beszélnek, de ezen Nyugat-Berlin megszállását értik. „Azt akarják, mi mint valami forgalmi rendőrök biztosítsuk az 6 Nyugat-Berlinbe irányuló szállításaik — hadianyagok, kémek és diverzán- sok szállításának — folyamatosságát, az ellenünk és szövetségeseink ellen folytatandó aknamunkára. Minek néznek bennünket ezek az urak? Talán abban a hiszemben vannak, hogy nekik mindent szabad és rákényszeríthetnek

bennünket arra, hogy saját létérdekeink ellen, az általános béke és biztonság érdekei ellen tegyünk?” — mondotta Hruscsov.

Ideje, rég ideje megérteniük azt az egyszerű igazságot, hogy a Szovjetunióval és az egész szocialista táborral ma csak az értelem és nem az erő pozíciójából lehet társalogni. Az értelem és az igazság pedig nem az ő, hanem a mi oldalunkon van.

„A nyugati hatalmaknak a német kérdésben folytatott politikáját nem a béke. hanem mindenekelőtt Nyugat-Német- ország militarista és revansvá- gyó erőinek érdekei határozzák meg. A fő rossz szellem, aki ezt a politikát meghatározza, Adenauer kancellár”.

Hruscsov hangoztatta, hogv a militarista agresszív körök nem titkolják gyűlöletüket a szovjet állam ellen, annak bé- keszeretiő politikája ellen. „Bármilyen érzésekkel viseltessenek is a szocializmus iránt, mondjanak le arról a reményükről, hogy valamikor isrá- kénvszeríthetik kapitalista rendszerüket a szocialista országokra.”

Hruscsov így folytatta: „Ma még egyszer megmondhatjuk nekik: ne veszítsék el józan eszüket, uraim, ne kíséreljék meg próbára tenni rendszerünk erejét és szilárdságát. Ismeretes, hogy a múltban ellenségeink nem egyszer próbálkoztak ilyesmivel, de mindenki tudja, mivel végződtek ezek a próbálkozások.”

Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak

képviselőivel

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ismét kijelentette, hogy ha a nyugati hatalmak készséget nyilvánítanak a német kérdés rendezésére, akkor a határidők kérdésének nem lesz olyan nagy jelentőséger „Akkor nem fogunk ragaszkodni ahhoz, hogy december 3I-ig aláírjuk a békeszerződést. Nem vagyunk babonás emberek és úgy véljük, hogy a 31-e is, a 13-a is szerencsés nap lehet. Nem ez, vagy az a nap a fontos, hanem a kérdés konkrét és becsületes megoldása”.

Készek vagyunk találkozni a nyugati hatalmak képviselőivel és eszmecserét folytatni velük, hogy előkészítsük termékeny tárgyalásainkat — mondotta Hruscsov. — Azonban — hangsúlyozta — a Szovjetunió nem engedheti meg, hogy tárgyaljunk pusztán a tárgyalás kedvéért, hogy a nyugati országok képviselői halogassák az európai kérdések békés rendezését. Ha valaki erre építi számításait, tudnia kell előre, hogy azok nem válnak be.

„Ez a mi álláspontunk. Ehhez ragaszkodtunk, és szilárdan ragaszkodunk” — jelentette ki Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára újból hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió kénytelen volt felújítani a nukleáris fegyverkísérleteket.

A burzsoá propaganda által ezzel kapcsolatban csapott nagy hűhóról és azokról a hangokról szólva, hogy e kísérletek ellentétesek az erkölcsi elvekkel, Hruscsov kijelentette: a háború után az Egyesült Államok egyik kormánya, egyik amerikai elnöke sem jelentette ki, hogy Hirosima és Nagasza- ki bombázása erkölcstelen cselekedet volt.

„Ők az imperialista erkölcsből indulnak ki, amely az erősnek mindent megenged. Ügy vélték, hogy a nukleáris fegyver monopóliuma lehetővé teszi számukra a világuralom megteremtését.

Ám a Szovjetunió — folytatta Hruscsov — rövid idő alatt nagyhatású termonukleáris fegyvert hozott létre — s

ezzel véget ért az Egyesült Államok monopóliuma. Most még Kennedy elnök is kénytelen volt elismerni, az Egyesült Államok „az előtt a nehéz feladat előtt áll, hogy utói kell érnie a Szovjetuniót ezen a területen”.'

De míg az Egyesült Államok elnöke — jegyezte meg Hruscsov — arról beszél, hogy utói kell érni a Szovjetuniót, addig Rusk külügyminiszter továbbra is „erőpolitika” folytatására szólít fel. Kiderül, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal.

A Szovjetunió távol áll attól, hogy bármely államra rákényszerítse akaratát és feltételeit — mondotta Hruscsov —, majd hozzáfűzte: „A Szovjetunió, a közvetlen fenyegetéseket és a háború kitörésének veszélyét látva, kénytelen volt megtenni a szükséges intézkedéseket védelmi képességének szilárdítására, a szovjet nép, a szocialista országok egész nagy közössége népeinek védelmére.

Hruscsov hangsúlyozta:

a szovjet tudósok minden lehetőt elkövetnek, hogy a minimumra csökkentsék a nukleáris kísérletek káros következményeit.

„Kénytelenek vagyunk végrehajtani a nukleáris kísérleteket, hiszen az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és Nyugat-Németország imperialistái országaink szocialista vívmányainak, sőt népeinek a megsemmisítésére készülnek. Nem csupán a légkör megfertőzésének veszélyét idézik fel, hanem emberek millióinak életét is el akarják venni” — mondotta Hruscsov.

Az SZKP Központi Bizottsága. első titkára újra felhívta az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Nyugat-Németország és más országok vezetőinek figyelmét arra, hogv „

legokosabb, ha felhagynak az „eröpolitikával” és a „hidegháborús politikával”. .,A nemzetközi ügyekben a békés együttélés realista politikáját kell folytatni” — hangoztatta.

„A különböző társadalmi és politikai berendezésű államok békés együttélése korunk igen fontos problémája” — jelentette ki.

„Egyesek — folytatta — támadnak bennünket és azzal a váddal hozakodnak elő. hogv leegyszerűsítjük, illetőleg enyhén ítéljük meg a nemzetközi helyzetet, amikor hangsúlyozzuk a békés együttélés szükségességét a jelenlegi körülmények között. A2t mondják nekünk, hogy aki a békés együttélést hangsúlyozza, az nem mérlegeli kellően az imperializmus lényegét, sőt, úgymond, egyenesen ellentmondásba kerül az imperializmus lenini értékelésével.”

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lényegének lenini értékelése ma is érvényes. Az imperializmus lényege, agresszív jellege nem változott.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az imperializmus lehetőségei ma már nem olyanok, mint osztatlan uralma idején. „Most olyan a helyzet, hogy az imperializmus nem diktálhatja mindenkinek a maga akaratát és nem érvényesítheti akadálytalanul agresszív politikáját”.

A világ felosztására, más népek leigázására irányuló imperialista rabló törekvéseknek útját állják a szocialista világrendszer és elsősorban a Szovjetunió megingathatatlan erői. Ezek az erők korlátozzák az imperialisták farkasétvágyát.

Hruscsov hangsúlyozta, hogy

a szocialista világrendszer ereje annyira megnövekedőit, mint még soha. Ez a rendszer a világbéke erős bástyája. A különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének elve a jelenlegi körülmények között életbevágóan fontossá válik.

„Ezt csak azok a reménytelen dogmatikusok nem értik meg, akik megtanulták az általános formulákat az imperializmusról, de teljesen elszakadtak az élettől. Ilyen álláspontra helyezkedik továbbra is makacsul Molotov, ő és a hozzá hasonlók nem értik meg a világhelyzetben történt változásokat, az élet új jelenségeit, az események mögött kullognak, régóta fékké, teherré váltak” — mondotta Hruscsov.

A szovjet—albán kapcsolatokról

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára ezután kijelentette: „a küldötteknek és a testvérpártok képviselőinek felszólalásai meggyőzően igazolják, hogy Pártunk Központi Bizottsága teljesen helyesen

járt el, amikor elvi alapokon állva és nyíltan jelentette a kongresszusnak, hogy a szovjet —albán kapcsolatok nem normálisak”.

Az Albán Munkapárt vezetői — mondotta Hruscsov — semmiféle eszköztől nem riadnak vissza, csakhogy eltitkolhassák népük előtt az igazságot, eltitkolhassák, mit tesz a mi pártunk, a mi népünk. Albánia a szocialista tábor egyetlen olyan országa, ahol nem közölték az SZKP programtervezetének teljes szövegét.

Nagy pártunkat — folytatta Hruscsov — nem egyszer érték elkeseredett és aljas támadások a kommunizmus nyílt és leplezett ellenségei részérői. De nem emlékszünk olyan esetre, hogy bárki is ilyen szédítő gyorsasággal tért volna át az örök barátságot fogadó esküdözésekről és áradozásokról a fékevesztett szov- szovjetellenes rágalmazásra, mint ahogyan az albán vezetők tették.

„Ma már senki előtt sem titok, hogy az albán vezetők erőszak és önkény segítségével tartják fenn uralmukat.”

Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „Osztjuk kínai

barátaink aggodalmait, értékeljük az egység megszilárdításáról való gondoskodásukat. Ha a kínai elvtársak az Albán Munkapárt és a testvér- pártok viszonyának normalizálására kívánják fordítani erőfeszítéseiket, e feladat megoldását aligha segíthetné elő bárki is jobban, mint a Kínai Kommunista Párt. Ez

valóban hasznára válnék az Albán Munkapártnak és a szocialista országok egész közösségének érdekeit szolgálná.”

„Am nekünk meggyőződésünk, hogy eljön az idő, amikor az albán kommunisták, az albán nép hallatni fogják szavukat, s akkor az albán vezetőknek felelniük kell azért a kárért, amelyet hazájuknak, népüknek, a szocializmus Albániában való építésének okoztak” — foiytatta Hruscsov.

Ezután kijelentette, hogy az SZKP továbbra is harcomi fog a marxizmus—leninizmus- tól való minden elhajlás ellen. A párt bírálta és bírálni fogja a jugoszláv revizioniz- must, bírálta és bírálni fogja a a dogmatizmust és a szektás- ságot.

A személyi kultusz káros hatásai

Hruscsov hangsúlyozta, hogy az SZKP XXII. kongresszusát teljes joggal nevezhetjük a lenini párt sziklaszilárd egysége, a teljes egyetértés és ösz- szeforrottság kongresszusának.

Ellenségeinket rettegéssel tölti el soraink erősödő egysége. Arra próbálnak spekulálni, hogy kongresszusunk nagy figyelmet fordított a személyi kultusz káros következményeinek megvitatására, valamint a pártellenes frakciós csoport végleges leleplezésére. A kommunizmus ellenséginek ezek az erőlködései hiábavalók, ezzel semmit sem nyernek.

Hruscsov megjegvezte, hogy a párt tevékenységének egyes időszakaiban, főleg a döntő szakaszokban, a párton belül különböző vélemények jelentkezhetnek. „Mi történjék hát azokkal, akik másoktól eltérő véleményüket hangoztatják? — Mi azt valljuk, hogv ilyen esetekben nem megtorlást kell alkalmazni, hanem a meggyőzés és felvilágosítás lenini módszereit” — mondotta.

Az SZKP Központi Bizottságának első titkára a továbbiakban arról szólt, hogyan torzították el Sztálin személyi kultuszának körülményei között a pártélet normáit. Sztálin a párt és állami élet normájává tette a párton belüli és a szovjet demokrácia bizonyos korlátozásait, amelyek a belső és a külső ellenségek ellen vívott éles harc idején elkerülhetetlenek. Durván lábbal tiporta a vezetés lenini elvéit, megtűrte az önkényt és a hatalommal való visszaélést.

Hruscsov rámutatott, hogy a tömeges megtorlások Kirov meggyilkolása után kezdődtek. E megtorlásoknak áldozatul estek ismert párt- és állami, valamint katonai vezetők. A helyzet úgy alakult, hogy Szergo Ördzsonlkidze nerrf tudott normálisan dolgozni tovább és hogy ne kerüljön összeütközésbe Sztálinnal, s mert arra nem volt hajlandó, hogy Sztálinnal együtt részese legyen a hatalommal való visszaélés felelősségének, — öngyilkos lett. Tragikus volt Szvanidze, Sztálin első felesége fivérének sorsa is.

„A párt a személyi kultusz feltételei közt nem élhetett normális életet. A hatalommal visszaélők nem kötelesek beszámolni a pártnak. kikerülnek annak ellenőrzése alól. Ebben rejlik a személyi kultusz legfőbb veszélye.”

Az SZKP XX. kongresszusa — mondotta Hruscsov — elítélte a személyi kultuszt, visszaállította a törvényességet és követelte, hogy szüntessék meg az elkövetett torzításokat. Mo- lotov, Kaganovics, Malenkov és a többiek pártellenes csoportja minden módon szembehelyezkedett ezekkel az intézkedésekkel.

A frakciósok kísérletet tettek arra, hogy kezükbe ragadják a vezetést és eltérítsék a pártot Lenin útjáról. Előkészítették a leszámolást azokkal, akik a XX. kongresszuson megszabott irányvonalat védelmezték.

A XXII. kongresszus sok küldötte felháborodással beszélt a pártellenes csoport tagéiról.

Felháborodásuk érthető és ndokolt.

Hruscsov Vorosilovról szólva, megjegyezte, hogy őt a

pártellenes csoport a Központi Bizottság elleni harcában használta fel.

Vorosilov elvtárs — mondotta Efruscsov — súlyos hibákat követett el, de úgy vélem, hogy vele másképp kell eljárni, mint a pártellenes csoport többi aktív tagjával, például Mo- lolovval, Kaganoviccsal, Ma- lenkowal. A frakciósok ellen vívott heves harc folyamatában, a Központi Bizottság 1957 júniusi plénumának elején Vorosilov megértette, hogy olyanokkal haladt együtt, akik a párt ellen fordultak, s elítélte a pártellenes csoport cselekedeteit, beismerte hibáit. Ezzel bizonyos fokig segített a Központi Bizottságnak. Nem szabad lebecsülni ezt a lépést, mivel abban az időben ez támogatás volt a pártnak.

Miután Vorosilov kilépett a pártellenes csoportból — folytatta Hcuscsov — segített a Központi Bizottságnak a frakciósok elleni harcban. Nos, erre a jó cselekedetre válaszoljunk mi is ugyanígy és köny- nyítsük meg helyzetét.

Hruscsov megjegyezte, hogy Vorosilov sok évet megért, sok jói tett a pártért és népért. „Úgy vélem — mondotta —, hogy figyelmesen kell megközelítenünk Vorosilov elvtárs ügyét, nagylelkűséget kell tanúsítanunk. Hiszem, hogy őszintén elítéli tetteit és megbánja azokat... Hiszem, hogy Kliment Jefremovics velünk együtt tevékenyen fog harcolni pártunk ügyéért”.

Nyikita Hruscsov a továbbiakban kijelentette: „ A XXII. kongresszus teljes erővel igazolta, hogy a XX. pártkongresszus irányvonala az egyedüli helyes irányvonal. A XXII. kongresszus megerősíti ezt az üdvös irányvonalat.” Hruscsov megemlítette továbbá. hogy sok kongresszusi felszólalásban, meg aztán gyakran a sajtóban is, amikor az SZKP Központi Bizottságának tevékenységéről beszélnek, különös nyomatékkai hangsúlyozzák az ő, Hruscsov személyét, kiemelik a párt és a kormány legfontosabb intézkedéseinek végrehajtásában betöltött szerepét.

„Tudom, hogy jó szándék vezeti ezeket az élvtársakat, — mondotta Hruscsov —, de legyen szabad teljes erőmmel aláhúznom, hogy

mindaz, amit rólam mondanak, a mi lenini pártunk Központi Bizottságát, a Központi Bizottság elnökségét illeti,

mivel egyetlen nagyszabású intézkedést, egyetlen felelősségteljes cselekedetet sem hajtanak végre nálunk valakinek a személyes utasítására, mindez kollektív eszmecsere, kollektív határozat eredménye.

A , marxista-leninisták erélyesen síkraszállnak á személyi kultusz minden visszataszító jelentése ellen, de mindig elismerték és el fogják ismerni a vezetők tekintélyét.

„Helytelen lenne azonban — állapította meg Hruscsov — különvenni ezt vagy azt a vezetőt, valamiféleképpen különválasztani a vezető kollektívából és mértéktelenül magasztalni. Ez ellentmond a marxizmus—leninizmus elveinek”.

„Az igazi marxista -lenini: táknak mélységesen idegen mind az öndicséret, mind pedig egyes vezetők szerepének

különleges hangsúlyozása, mértéktelen felnagyítása. Egyszerűen sértő számunkra, ha valaki tolakodóan megpróbálja különválasztani, elszigetelni őket az. elvtársak vezető testületéből”.

Hruscsov beszéde befejező részében kijelentette: a párt első és második programját sikeresen végrehajtottuk.

Most nagy harcunk harmadik szakaszába léptünk. A lenini párt harmadik programját: a kommunizmus építésének programját fogadjuk el — mondotta Hruscsov.

Hangsúlyozta: „A szocialista gazdaság annyi erőt gyűjtött, akkora energiája van, hogy az eddig elért magaslatokról nyíltan békés gazdasági versenyre hívhatjuk ki a kapitalizmus leghatalmasabb országát, az Amerikai Egyesült Államokat”.

A két ideológia harca jelenleg egészen más jellegű, mint a marxizmus hajnalán volt — mondotta Hruscsov. A tudományos szocializmus eszméi tömegeket hódítottak, meg, és hatalmas anyagi erővé váltak. A szocializmus ma már nemcsak eszmeként jelentkezik, amelynek megvalósítása érdekében a párt harcba szólította a dolgozókat; a szocializmus realitássá lett.

„A szocializmus nem a jövőben, hanem már ma, hatalmas anyagi és szellemi javakat biztosít azoknak a népeknek, amelyek az új élet építésének útjára léptek.

Hruscsov rámutatott, hogy a kommunizmus felé való egyre erőteljesebb és gyorsuló haladás elsöpri mindazt, ami akadályt jelent a dicső célhoz — a legigazságosabb társadalom felépítéséhez — vezető úton.

Végül hangsúlyozta, minden szükséges megvan ahhoz, hogv a párt harmadik programja teljesedjék. (MTI)

★

Hruscsov beszédének elhangzása után 16 percig dübörgött a taps a kongresszusi palota nagytermében. Valamennyi küldött helyéről felállva, tapsolt. A taps már nyolc perce tartott, amikor Hruscsov leült, hogy véget vessen az üdvrivalgásnak. Ekkor a moszkvai küldöttek soraiból ..Éljen a kommunizmus!” kiáltás hangzott fel. A küldöttek ismét felállva tapsoltak. Néhány perc múlva Gagarin és a mellette ülő küldöttek együtt kiáltották: „Dicsőség a kommunista pártnak!” — Ismét felzűgott a taps és a kiáltások: „Hurrá a Párt Központi Bizottságának! Éljen a kommunizmus!”

Az ováció elüitével V. Scser bickij. az Ukrán SZSZK minisztertanácsának elnöke, töb1 küldöttség nevében javasok a hogy a kongresszus hegvtn tóvá Hruscsov beszánv’óiát, a Központi Rizottság elvi irányvonalát és gyakorlati tevékenységét a bei- és l'.iU«-' *1"

kában esyarán*. é 1 .............

nagy lelkesedéssel e" '.....-v.

lag megszavazta ezt a javaslatot.

A kongresszus ezután bizottságot alakító't Hyikl’a

Hruscsov e’ri ■ r.' j K'./

ponti Bizottság b'3? óján vonatkozó részletes határoz) ! előkészítése, továbbá az SZKP nrogramtervezabjbez benyújtott módosítás''*' 'é* ríttmegvi?-""»] '-a cicából.

_ A kongrer e;V rmgúlag jóváhagyta a Központi Revízi* ós Bizottság beszámolóját