Népújság, 1961. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1961-10-19 / 247. szám
NßPC.lSAG 1961. október 19.. csütörtök Szalmaláng! ? A SZOT elnöksége és a KISZ Központi Bizottsága irányelveket adott ki a kiváló ifjú mérnök és a kiváló ifjú technikus cím elnyerésének fél tételeiről. Ebben a mozgalomban részt ▼ehet minden 35 éven aluli mérnök és 30 éven aluli technikus, függetlenül attól, hogy KISZ-tag-e, vagy sem. ha legalább egyéves üzemi gyakorlattal rendelkezik. A versenymozgalomba való benevezés a KISZ-szervezeteknel történik az erre a célra rendszeresített jelentkezési lap kitöltésével. A verseny időtartama egy év. A versenyt az üzemek adottságainak megfelelően az év bármelyik szakaszában meg lehet indítani, de a kezdéstől számított egy év elteltével be kell fejezni. A versenyzőket negyedévenként ellenőrizni kell. Az egyéves versenyidőszak lezárása után a versenyben részt vevők munkáját öttagú bizottság értékeli. A versenyben részt vevőknek 3 pontból álló vállalást kell teljesíteniük. Például: 1. Benyújt és bevezet egy újítási, illetve ésszerűsítési javaslatot. 2. Elsajátít egy idegen nyelvet olyan fokon, hogy szótársegédlettel szakszöveget képes lefordítani, vagy előadást tart tudományos egyesületben, vagy műszaki konferencián. 3. Részt vesz párt-, vagy KISZ-oktatásban, mint előadó. A példákból látható, hogy a felhívás, Illetve a versenyben való részvétei igen nagy feladatokat állít a versenyzők elé. A vállalás nem kampánymunFelhívás kát igényel, hanem egész éves, szorgalmas munkát. A Mátra- vidéki Szénbányászati Tröszt mérnökei és technikusai csatlakoztak a felhíváshoz. Ennek kapcsán 1961. július 27-én megalakult a íiatalok műszaki tanácsa, amely hivatott összefogni és irányítani a versenybe benevezőket. A felhíváshoz való csatlakozás a kezdeti stádiumában jónak mondható és ha a versenyidőszakban is hasonló lesz a lelkesedés, akkor az ered mény nem fog elmaradni és eredményesen tehetünk eleget a felhívásnak. A verseny eredményes befejezésének azonban nemcsak abban lesz jelentősége, hogy a felhívásban csatlakozottak statisztikai száma magas lesz, hanem elsősorban az önművelés, a szakmai és politikai tudásunk színvonalát fogja emelni. Tóth István HIH TETWK. Méltán háborodnak fel a I petőfibányai dolgozók, ha az üzemi konyhai állapotokról hallanak. Szó, ami szó:, sok kifogásolni való van a tisztaságot illetően. „Nem étvágy- gerjesztő látvány — Írja Nagy Zoltán — a kávésedény oldalára rászáradt ételmaradék, vagy a rosszul elmosott, zsírtól ragadó evőeszköz”. Miért fordulhatnak elő ilyen dolgok?! Bizonyára azért, mert a konyhai személyzet munkáját nem megfelelően, felületesen látja el. Kifogásolják a bányászok az üzemi konyhán feltálalt ételek minőségét és mennyiségét is. Mit ír a mennyiségről Nagy Zoltán? „Nehezen hisszük el, hogy az október 16-án ebédre adott vadashús és csőtészta egy föld alatti dolgozónak akár két órára is elegendő lett volna.” Egy pillanatra meg kell állni ennél az idézetnél... a bányászok a befizetett néhány forint és fillér ellenében több, ff Eveken át hevert a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt gépműhelyének udvarán az FBN-3-U típusú szovjet feltörés-fúrógép. Igaz, mielőtt tétlenségre kárhoztatták volna, több-kevesebb sikerrel üzemeltették a tröszt bányáiban, de mivel teljes kapacitását kiaknázni nem tudták, — lemondtak róla. A gyöngyösi XII-es akna gépműhelyének munkásai Horváth Sándor lakatos szerelőcsoportja — Lakatos Imre gépésznérnök veFBN-3-U tf zetésével rendbehozták az értékes gépet, s üzemeltetésével máris jelentős sikereket értek el. A szovjet gépet — amely vízszintes lyukak fúrásától 90 fokig emelkedő lyukak fúrására alkalmas — légösszekötők és kábelvezető csatornák kiképzésénél próbálták ki. Horváth Sándor szerelőbrigádja hamarosan az I-es és a Il-es széntelep közötti légösszekötő lyukak fúrását végzi el a szovjet géppel. Szükség van-e a fürdő megépítésére...?! A rózsái VU-es akna csendjét építőmunkások zaja váltotta fel. Megindult a fürdőépület építése. A serényen folyó munka a rózsái bányászkodás harmadik újjászületésének kezdetét sejteti. A most kezdett munkálatokkal kapcsolatosan sokan felvetették, hogy érdemes-e újabb beruházásokat végezni, hiszen a bánya hamarosan kimerül és így a befektetés céltalan. Nézzük csak meg, mi is az igazság a fürdöépités megkezdésével kapcsolatosan és a „kiszólásokat” illetően is. A Mátravidéki Szénbányászati Tröszt üzemei közül egyedül a rózsái IX-es aknának nincs fürdője. A bányászok egy része — a vidékiek — Petőfibányán fürdik, nagyobb része azonban kénytelen a fárasztó munka után — ahogy a bányából kijön — izzadtan, piszkosan hazamenni, de azok is, akik autóbusszal mennek Petőfibányára. A dolgozók egészségvédelme szempontjából elengedhetetlen a fürdő építése. A tröszt műszaki vezetése a közelmúltban felülvizsgálta a rózsái szénvagyont és megállapították, hogy még 14 évig a jelenlegi termelés mellett van lehetőség a termelésre. A szénvagyon zöme azonban a déli mezőben van, a régi Vll-es akna által leművelt terület alatt, a Il-es telep szinte teljes egészében még érintetlen. A másik része a szénvagyonnak pedig a petőfibányai útig húzódó I-es telepben van. A termelés délre tolódása gazdaságtalanná teszi a jelenlegi szállítási rendszert és a IX-es akna helyett a nemrégen épült VII/A lejtősakna fogja átvenni a szerepet és viszi még hosszú éveken keresztül. Szükség van tehát az új fürdőre, mert jelenlegi társadalmi helyzetünkben nem engedhető meg a mostoha helyzet fenntartása addig, amíg az egész szénvagyon kitermelésre •sem kerül. Dénes Ottó nagyobb adagot várnak. Honnan?! Kitől?! Az államtól. Attól az államtól, amely kedvezményes étkeztetést biztosít nekik, s a bányászok térítésein felül 261 ezer forinttal járul hozzá étkeztetésükhöz. Csak egy példát: az a dolgozó, aki csupán ebédet fogyasztott rendszeresen, csak a harmadik negyedévben 459 forint juttatást kapott népgazdaságunktól. De hát a harmadik negyedévben a tröszt területén — az étkezésben részt vevő dolgozók — 51 002 ebédet fogyasztottak. S ha ezt az összeget 459-el beszorozzuk?! Óriási összeget kapunk, azt az értéket, amellyel bányászainkat segíti államunk. Tiszteljük és becsüljük bányászainkat, munkájukat, eredményeiket elismerjük. De kevés pénzükért,.. amit az üzemi konyhára befizetnek, nem •várhatnak osztályon felüli adagokat. Az állam sokat segít, de- hát az állam sem Krőzus! Ami az ételek minőségét illeti, azon kell és lehet is változtatni. De hogy mennyiségben többet kapjanak — kevés pénz ellenében! — nem várhatják államunktól. Ha többet akarnak, elsősorban nekik, maguknak kell a zsebbe nyúlniuk. Ha többet adsz — többet követelhetsz! Ez törvény... (pataky) JAKUBOVICS LÁSZLÓ petőfibányai vájár. Fiatalember még, mindössze 28 éves, de már 12 évi bányászkodás áll a háta mögött. Munkája mellett a pártbizalmi teendőket is becsülettel, lelkiismerettel látja el. A kiváló dolgozó oklevél birtokosa. MOLNÁR ISTVÁN 1956 óta dolgozik a szűcsi X-es aknában, mint csillés. Huszonöt éves, családos ember — egy iia van. Csendes, szerény munkás. Az idei bányásznapon kiváló dolgozó oklevéllel tüntették ki. Egy hét Cftehuslovákiában A szakszervezet évenként jutalomüdültetésben részesíti azokat, akik mind a mozgalmi, mind a termelőmunkában kiváló eredményeket érnek el. Legutóbb Debrei Etelka és Dudás István, a gyöngyösi XII-es akna dolgozói vettek részt egyhetes pozsonyi hajó- kiránduláson. Megtekintették a város történelmi nevezetességeit, gyönyörködtek a Pölöskén-fürdő és Vöröskővár vadregényes szépségeiben, majd a pozsonyi Szakszervezetek Székházában klub-délután keretében ismerkedtek a város dolgozóival, a fiatalokkal. Petőfibányán divatossá vált a polgári társadalomra olyannyira jellemző tünet: a szalmaláng-Ielkesedés... Hiába, jól élünk, nincsenek különösen jelentős bajok. És ebben rejlik a hiba, amelynek gyökerei még a múltból maradtak fenn; ha a ma jót adott, a holnap már nem érdekel, majd csak lesz valahogy. Miért ez a nagy „megelégedés”? Nálunk talán minden rendben van? Nincs mit tennünk? De van! Hiszen még a jelenünkben sem lehet olyan jó, amit a kommunista társadalmi forma eléréséig nem kellene tovább fejleszteni. Igaz, eredményeink jók, a közösségi életünk is elfogadható, de azért van még mit javítani mind a kettőn. Akkor miért vagyunk mégis önelégültek? Olyan kezdeményezés alig történik nálunk, amit ne támogatnának azonnal sokan. De meddig?! Jó esetben egykét hónapig, — aztán unalmassá válik. De miért? Mert dolgozni kellene következetesen, kitartóan! Ez természetesen rövid idő múltán unalmassá válik. Mi szüli ezt az unalmat? „A mai fokozott idegállapot” — mondják sokan. Nem értem! A „fokozott idegállapot” — legalábbis én úgy érzem — állandó mozgást, lázas tevékenységet kíván és nem unalmat. Másból fakad ez az „unalom?, a kötelességérzet elsekélyesedése fokozza az akarat ellanyhulása, puhulása —, s ez különösen a fiatalabb korosztálynál jelentkezik. Ezt a sekélyesedést valószínűleg az anyagiasságból fakadó érdektelenség váltja ki. Sokan a „mit hoz” anyagiasság szemüvegén keresztül ítélnek meg mindent, és ha nem hoz semmit, — csinálja más! A társadalmi érzet alakításához, társadalmi munkára is szükség van. A társadalmi munka pedig közvetlenül nem jelent anyagi hasznot, közvetve viszont igen eredményes lehet. Nagyon hozzászoktunk, hogy mindent készen várunk. Majd megcsinálja a tröszt, mondják itt is, ott is. Igen, ez eddig így volt de ezen a téren is lépni kell egyet előre, hiszen a fővárosban és egyes bányavidékeken is létezik már a szocialista megőrzésmozgalma. Honosítsuk meg ezt a szocialista jellegű mozgalmat Petőfibányán is. Csináljunk versenyt belőle! Szépen parkosított lakótelepünk van, amit szemét és dudva szennyez, és felelőtlen szülők gyermekei rongálnak. Mindenki találhat kedvére való munkát, a munka és elfoglaltság pedig neveli, csiszolja az embert és ami lényeges, elűzi az unalmat. Ezenfelül minden olyan munka üdít amit az ember nem foglalkozásszerűen művel.Te- hát a bányászoknak is felüdülést jelentene az üde, zöld, virágos, jól ápolt környezet varázsa, és nem fárasztaná el, ha néha-néha részt venne a gyomtalanításban, vagy a park locsolásában. Végeredményben Petőfibányán általában bányászok laknak, tehát csak rajtunk múlik, hogy a létesített parkok ápoltak legyenek és az idegen szemlélőben kulturáltságunkat tükrözzek. Akkor büszkén mondhatnánk, hogy nemcsak a munka frontján, hanem a szocialista emberformálás terén is az élen járunk. Hiszen tudunk mi építeni cs szépíteni, nézzük csak meg a kislakásokat: mindmegannyi családi villa« esupavirág előtérrel. Vagy talán azok, akik az ilyesmihez értenek, azok már mind kislakásban laknak? Nem! Akad bőven a lakótelepen is még ügyes, a szépet szerető ember. Neveljük meg őket, szép szóval, kritikával, az eredmény jelentkezni fog, ha nem is holnap, de célt érünk vele. Ne féljünk az újtól, bátrait éljünk a lehetőségekkel, ha másképpen nem megy, éljünk kritikával. De mi sem félünk a kritikától, mert a hibák felszámolásához az is hozzátartozik. Dicsérjük meg a jót és pellengérezzük ki a rosz- szat, az ingadozókat pedig biztassuk. De ne hallgassunk, mert ez rosszabb a gáncsos kritikánál is. A „ne szólj szám, nem fáj fejem” gondolkodásmód a szocialista társadalomban már nem állja meg a helyét. Ez a szemlélet megalkuvást jelent. Jelenleg is adva van a lo- hetöség mindenki részére a hetenként megjelenő „Bá- nyász-Híradó”-ban, de alig akad valaki, aki hangot akarna adni véleményének, a meglátásnak, vagy éppen javaslatának. E tekintetben nincs kivétel a vezetők és a dolgozók között. Mindegyik egyformán húzódozik a nyilvánosságtól. A vezetők azért nem írnak, mert „nem érnek rá”, a sok egyéb elfoglaltságuk miatt. A dolgozók pedig várják a vezetők által mutatott jó példát. Az eredmény mindenki előtt világos, aki rendszeresen olvassa a megjelent közleményeket. A hirtelen lelkesedést ezért jó lenne megváltoztatni: következetes gondolatokat és tetteket teremtő, jövőnket építő, társadalmi munkára és fokozott érdeklődést kiválté önművelésre. De ez már ne legyen szalmaláng!!! (krónikás) Évente több mint egymillió forint... A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél évente több mint egymillió forint bevétel van a hulladékanyagok (vas, színesfém, papír, rongy, öntvény, üvegtöredék, stb.) eladáA bányaüzemek anyagfel- ** használására két szempont jellemző: a biztonsági előírások maradéktalan betartása és a beépített anyagok visszanyerése a beomlasztott bányatérségekből. Az anyagköltségek alakulásának vizsgálatánál az tapasztalható, hogy a termelés biztonságossá tétele érdekében az anyagtakarékosság fontossági sorrendben a második helyre kerül, mert a bányatérségek és munkahelyek kialakítása, ha nem készülnének biztonságosnak, nagyobb anyagveszteségek keletkeznének az esetleges omlások miatt. Szállítási berendezések és sok más drága anyag, gép maradna az omlások alatt és emberéletet is veszélyeztet. Tehát a biztonsági előírások betartásánál kevés a lehetőség az anyagtakarékosság fokozására. csak ésszerűsítések és újítások alkalmazásával lehet azt fokozni. Az anyag takarékos felhasználása ebből adódóan a már beépített anyagok visszanyerésével és újbóli felhasználásával oldható meg a leghatékonyabban. Különösen vonatko- í zik ez a bányafa és a korszerű 7 akarékoskodjunk: ésszerűen, okosan! biztosítási anyagok visszanyerésére és újbóli félhasználására. E tekintetben eddig már szép eredményeket tudunk felmutatni, de a visszanyerés fokozásával és a visszanyert anyagok gondos kiválasztásával ez az eredmény még növelhető. Például 1960. évben a bányaművelés során beépített 24 146 köbméter új bányafából visszanyertünk és ismételten beépítettünk 8976 köbméter bányafát. A visszarabolt fa kiválogatása során és megmunkálásából eredően pedig 2790 köbméter hulladékfa keletkezett, ami tűzifaként került értékesítésre. Tehát figyelembe véve a beépítésre került és visszanyert mennyiség arányát, van még lehetőség a beépített anyagok fokozottabb visszanyerésére. Az eddig mutatkozó ered- ményt nem máról holnapra érték el a Mátravidéki Szén- bányászati Trösztnél, hanem nagyrészt újítások és találmányok sora tette lehetővé, hogy a kedvezőtlen főte-víszonyok mellett ennyi fát visszanyertek. A korszerű biztosítási anyagok beépítése (idomkő, TH-gyürű, moll-ív, stb.) a találmányok és újítások alkalmazása sok anyagmegtakarí- tást eredményezett eddig. A megtakarítás különösen a faanyag-felhasználásánál mutatkozott, ami nem egyszeri megtakarításként értendő, mert a korszerű biztosítási anyagokkal biztosított vágatok élettartama megsokszorozódott és így a folyamatos karbantartáshoz felhasználandó faanyag is megtakarításként jelentkezik. A korszerű biztosítási anyagok alkalmazásával olyan geológiai viszonyok között is lehetséges már a termelés, ahol a fával való biztosítás teljesen lehetetlen volt, illetve a költségeket sokszorosára emelte volna a faácsolattal való kísérletezés. A páncélpajzsos frontbiztosítás is további lehetőséget nyitott meg a faanyag-megtasából. Az üzemeknél a gyűjíé* szervezetten történik, amelyből tevékenyen kiveszik részükét a KISZ-fiatalok is. (Például: a szűcsi X-es aknánál.) (D. B.) karitás terén. A műszaki fejlesztés következtében a bányában egyre szaporodó korszerű bányagépek javításához, karbantartásához felhasznált fém- és kenőanyagok ma mar jelentősebb összeget tesznek ki, mint a felhasználandó faanyag értéke. Jelentős tehát ezeknél az anyagoknál a takarékos felhasználás és a takarékossági intézkedések betartása. Az áramfelhasználással való takarékosság is kétszeres megtakarítást jelent, mert ha feleslegesen nem üzemeltetik a villamos meghajtású gépféleségeket. ezáltal nemcsak árammegtakarítás jelentkezik, hanem a gépek kopása is csökken. A természeti erőket le- győző emberi akarat es alkotó munka nagy győzelmét hirdetik a tárnák mélyén húzódó biztonságos boltívek és a bányászok nehéz fizikai munkáját segítő gépek. Diadalívek ezek a korszerűen biztosított boltívek — amelyek biztonságossá teszik a bányászok föld alatti munkáját —, mert at emberi munka diadalát hirdetik. Hagy lgmttl
