Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-15 / 218. szám

1961. szeptember 15., péntek népújság 5 Sofőrök között A gépek „orvosa”: Király István szerelő Nagy Róbert,' a 32-es Autó- közlekedési Vállalat gépkocsi- vezetője vidáman fütyül a vo­lán mellett. — Dalolni, fütyülni kell a tefusnak akkor is, ha nincs éppen jó kedve. Vagy annál inkább, hogy a fáradtságtól el ne aludjék. Na, ilyen úton nem fenyeget ez a veszély. A fiatal, kicsit borostás állá sofőr hirtelen, gyors mozdu­latokkal szedte alá a jó öreg j Csepel D 3,50-es kormányát és | az YA 95—71-es teherkocsi motorja kicsit zihált és köhö­gött, de jó lendülettel kapasz­kodott felfelé a sikfőkúti út szerpentinjén. — Na, most innen az ülésről megnézheti, hogy jól írta-e fel a rendszámot. A gépkocsivezető ugratásá­nak nem ültem fel, de valóban éles kanyar volt és szabályo­san, jól vette. — Igénytelen, jó masina ez. Nincs vele semmi baj, csak az előírt ápolást kell megadni ne­ki. El nem cserélném sem Fenomenért, sem Gránitért, vagy Ifáért. Azokat babusgatni kell, szinte dajkát igényeinek. Ilyen strapára és rossz utakra nagyszerűen beváltak a ma­gyar Csepelek. Noszvajig, p. földművesszö­vetkezet felvásárlóhelyéig meg­tárgyaltuk a különböző gépko­csik előnyeit, a váltótársakat, meg a karbantartást és a szemléket. Noszvajon is bőven lett volna erre idő, mert las­san ment a pakolás. Szilvahegy a pincében Harminchét mázsa szilvát raktak a kocsira. Kicsi, öt-hat kilós rekeszekben bizony so­káig tart ez — különösen két embernek. — Ez még semmi, de Andor- naktályán valóságos pincéből rakodunk. De még ez is hagy- ján, a makiári tsz-ben harminc helyen is meg kellett állni, míg egy kocsi dinnyét felpakoltak. Evett a méreg, hogy nem ha­ladok, csak a nap telik. Nem hordták egybe, hiába könyör- gött és káromkodott az ember. Na, de amikor Füzesabonyba küldtek paprikáért, ott sem volt jobb a helyzet. Nagy Róbert mérgelődött még egy darabig a lassú von­tatott pakolás miatt, aztán szét­tárta karját — Mit csináljak, én csak so­főr vagyok. — Pedig ezen a dolgon vál­toztatni kellene. Annyi a fu­vart gén y, hogy nem tudják ki­elégíteni. Nemcsak most, ősz­szel, hanem úgyszólván állan­dóan csúcsforgalom van ma­guknál. Legalábbis, így hallot­tam a vállalat igazgatójától. Meg azt is mondták, hogy az egri vállalat nem a legjobban áll a kocsikihasználással. — így van. Annyi a megren­delés, hogy a magánfuvarokat többnyire csak vasárnap tud­ják vállalni. Éjjel-nappal me­gyünk, csak a szabadnappá! van néha hiba. Törhetjük a fejün­ket, hogy miként vegyük ki. Mert a törvénynek is eleget kell tenni, meg a zöldséget, gyümölcsöt, sót és kenyeret is idejében el kell szállítani. Tihaméren miért nincs hídmérleg? — Na, induljunk gyorsan. Megint kilenc perc az egy má­zsára eső rakodási idő. A sok állásidőt Noszvaj és Eger kö­zött nem lehet behozni. De már előre félek, hogy mi lesz a vasúti rakodón. Előbb azt' gondoltam, hogy zsörtölődik a gépkocsivezető. De igaza volt. A tihaméri ra­kodón ott álltak előtte szép sorban társai: Terhes Mihály, Bóta József, és Asztalos Jó­zsef és a nagy teherkocsik. Várnak, várnak, míg sor ke rüljön rájuk és lepakolják az árut. — Ide csak Centizve lehet beállni. Közel a 'vagon, de előbb rekeszenként a tizedes mázsára rakják az árut. A paprika- és paradicsomszezon már lement, de a szilva, meg a szőlő még hátra van. És mennyi időt töltünk itt el vá­rakozással. Ha volna egy híd­mérleg, 17 kocsi helyett 12 is elegendő volna itt a MÉK- nek. — Igazad van, Terhes Mi­hály, de hídmérleg nincs — szól közbe valaki. Abban az­tán a sofőrök, a vasúti rak­táros és a MÉK embere is megegyezik, hogy nagyon kel­lene az a hídmérleg. Van is egy itt, a szomszédban, de az egy vállalaté. Ügy látszik, nem tudnak megegyezni. Pedig a szükség azt diktálja, hogy így, vagy úgy, de Tihaméren le­gyen hídmérleg. Ha jól ösz- szeszámoLnánk az idei állás­idők miatt kifizetett díjakat meg a vagonfekbéreket, akkor abbó] bizonyára kifutná egy hídmérleg ára. Ugrik a betétlap — Halló, emberek, csak nyolcán utazhatnak a kocsin. Kettő szálljon le. Huzavona, egy kis vita, sen­ki sem akar gyalog menni. Kiss Lajos anyagmozgatónak kell igazságot tennie. A sza­bálytalanság miatt a gépkocsi- vezetőt büntetnék. Könnyen ugrik a betétlap, s azt senki sem akarja. Hatszáz mázsa szilva érke­zik gépkocsin mostanában na­ponta a tihaméri állomásra. IiTI ■■ ..................... Uj módszer a trombózis leküzdésére A Bécsben ülésező hematoló­gus kongresszuson többek kö­zött megvizsgálásra került a trombózis leküzdésének leg­újabb módszere is. A „Fibri- nolizis” néven ismertetett el­járással bizonyos baktérium­fajtákat juttatnak a véráram­ba. Amennyiben a vérrög leg­feljebb 2—3 napos, az eljárás azonnali eredményre vezet. Az eljárást több tüdő-embóliában szenvedő betegen alkalmazták már és bebizonyosodott, hogy lényegesen megrövidíti a ke­zelési időt. Egyelőre még nincsen el­döntve, hogy az újfajta eljá­rást minden trombózisos eset­nél lehet-e alkalmazni, vagy csupán bizonyos vérrögök szí­vódnak fel a „fibrinolizás” ha­tására. — Na, ezek után merjék azt mondani, hogy nem az élet- bál lestem ell Négy-ötszáz rekesz egy kocsin. Nem jó ez a magasító, tördeli a szegővasakat, nagyobb lá­dákra lenne szükség — érvel­nek a gépkocsivezetők. Iga­zuk van. de egyelőre nincs más. Gyümölcsből csúcsforga­lom van. Egy pillantás a ki­mutatásra: 25 mázsa barack Budapestre, az Élmunkás téri piacra, 300 mázsa szilva Kis­kőrösre, 25 mázsa paprika a Rákóczi téri csarnokba és 50 mázsa szilva Hatvanba. A 94—73-as kocsi most jött meg Pestről. Szőlőt vitt, ép­pen hogy csak lerakta a gön­gyöleget. Irány Hatvan. Ma meglesz az 500 kilométer. Üjabb papírt hoznak és Nagy Róbertét szólítják. Meg­jött a diszpozíció. Felzúg a 95—71-es motorja és indul Hatvanba, a konzervgyárba. — Jó utat — kiabálnak a gépkocsi után. Nagy Róbert visszaint, új nótát kezd fü­tyülni, és talán arra gondol hogy megint éjszaka lesz, mi­re hazaér. De nyomja a gáz­pedált, mert szólítja a köte­lesség. öt is, meg a többi te- fust is. * I MEGISMERKEDÉSÜNK előtt már háromszor hallottam említeni a nevét az Egri Gép­állomáson. Először Péteri Ernő főkönyvelő, majd másodszorra Barta Antal üzemgazdász be­szélt Király Istvánról, a gép­állomás szerelőjéről, aki — mint mondták —■ nagy szakér­tője szakmájának, kivaló or­voslója a „beteg” traktorok­nak. Kirchner János főmérnök — aki harmadszorra emlegette Király Istvánt — ugyancsak el­ismeréssel nyilatkozott róla, el­mondotta, hogy mindig lehet számítani munkájára, mert amit ő egyszer elvállal, vagy megbízzák, hogy csinálja meg, azt kifogástalanul elvégzi. Ezekkel a véleményekkel „felvértezve” kerestem Király Istvánt az elmúlt napokban a gépállomás szereidéjében.. Ami­kor kezet fogtunk és elmond­tam jövetelem célját, nagyon elcsodálkozott. — Egyszerű ember vagyok én, kérem — szabadkozott. — Nem tud énrólam az elvtárs semmi különöset írni... — Na, na! — válaszolt mellő­lem Kirchner főmérnök tette­tett komolysággal. — Nem va­(F. L.) Képekben A lottó 36. játékhetének sorsolását Petőfibányán ren­dezték meg. A két és félezres közönség előtt helyezték a sze­rencsekerékbe a gömböket. Képünkön: utoljára ellenőrzik, megvan-e mind a kilencven szám. Az egyik húzó Nagy Béláné volt, aki Apc községből ke­rékpározott be a nagy eseményre. (Fotó: Kiss Béla) lami jól dolgozik, és ami kü­lönösen bosszantó, lassan is — „ugratja” a szerelőt, aki erre úgy kapja fel a fejét, mintha késsel sebezték volna meg. — Ez nem igaz! — Vörösödik pillanatok alatt méregbe, és válaszol csattanósan az „öreg”. — Az én munkámban még nemigen találtak kifogást, mégha lassabban is javítgatom őket. A jó munkához idő kell, szakértelem, nem pedig kala­pács, s inkább néhány perccel később kerüljön ki kezem alól a javított gép, de akkor való­ban javított is legyen. EZEN AZTÄN valameny- nyien jót nevetünk, s amikor észreveszi Király István is azt. hogy „ugratták’!, ő maga Is jót kacag előbbi dühösködésén ... Amikor magunkra maradunk — ez már természetes —, ket­tőnk között is a munkájáról esik a legtöbb szó, a szakmá­járól, a járművek, a gépek szereléséről, amelynél a vilá­gon jobb szakmát el sem tud képzelni. Fárasztó, idegkimerí­tő ez a munka, igaz, az örökös hibakeresés a motorban, de ha egyszer megvan, s újra jó­kedvvel pöfög a „masina”, a szerelőnek ilyenkor dobban legnagyobbat a szíve: nem volt hiábavaló az időtöltés, a mun­ka, sikerült megjavítani a mo­tort, újra üzemképes, „szolgá­latra alkalmas” a gép. — Mert a gépnek „nyelvé” van — magyarázza —, a jó fül meghallja, mikor miért sír a gép. Ha Valami hiba esik ben­ne, zúgásával jelzi azt, meg le­het hallani, és a jó szakember meg is hallja. Ehhez viszont gyakorlatra, szakmai tapasztalatra és nem utolsósorban a szakma iránti szeretetre, rajongásra van szükség. Olyan szeretetre, tu­dásra, mint Király Istvánnak is van. Negyvenkét éves, de apró gyermekkorától kezdve a gép volt mindene. Ezzel foglal­kozott, szinte ezzel nőtt fel, és öregszik is meg. Ezért tűrte el a pofonokat inas korában, hogy a motorokkal foglalkoz- hassék, közelében lehessen a gépeknek, és megtanulhassa a szakmát: a diesel-motorok sze­relését. 1943-BAN szabadult fel — mert közben katona volt — és a felszabadulás után, hogy ha­zajött a frontról, elsők között volt, aki munkát keresett a vá­rosban, és talált is. 1944-től 1946-ig a lemezgyárban volt motorszefelő, majd 1953-ig az Autóközlekedési Vállalatnál. Ezután ment az Útfenntartó Vállalathoz, de a szíve 3 év múlva visszahúzta a TEFU- hoz, de 1959-ben átjött ide az Egri Gépállomásra, mert úgy gondolta, hogy itt jobban jön ki, nyugodtabb környezetben dolgozhat, végezheti munkáját. — S ebben nem is csalódtam — mondja őszintén. — Sok a munkánk, de akinek vérében van a szakma, annak a tenger­nyi munka sem lehet sok. Pe­dig higgye el, akad bőven. Mindig van mit csinálni, javí­tani. Volt olyan hetünk, hogy 100 órát is dolgoztunk. A ta­vasszal, a szántás-vetés idején nemegyszer előfordult, hogy éjszaka bent maradtunk dol­gozni. Hétfőn reggel 6 órakor kezdtük a munkát egyfolytá­ban éjfélig, másnap, harmad­nap, egészen a hét végéig ugyanígy, és szombaton reggel 6 órától vasárnap délig egy­folytában. Csak így tudtuk biztosítani azt, hogy zavartala­nul dolgozhassanak a trakto­rok kint a földeken. — És mennyi a fizetése? — kérdem. — A múlt hónapban 2900 fo­rint volt — válaszol. — Nyolc forint az órabérem. — Család? — Két kislányom van. Ildi­kó most hatodikos, Csilla 3 éves. Ildi kitűnő tanuló, szor­galmas gyerek... Ahogy gyermekeiről beszél, arcvonásai megszelídülnek. Hangjából érezni, nagyon sze­reti gyermekeit. Ezt bizonyítja az is, hogy amikor szabad ide­je van, legszívesebben velük tölti el. Máskülönben újság- olvasás, a rádióhallgatás a szenvedélye, de szereti a spor­tot is. Munkája miatt azonban az utóbbi időben keveset tud kijárni a sportpályára. Ebben az évben csak egyszer volt kint egy futball-mérkőzésen ... többi idejét leköti a munka a gépállomáson. Sokszor úgy néz ki a dolog szombaton este, hogy a vasárnapja szabad lesz, ám, sokszor befut valami, s ilyenkor menni kell, jönnek érte, és mennek ki a határba traktort javítani. — Ez az élet rendje — mondja —, ezt vállaltuk, ami­kor ide jöttünk dolgozni, mert ha eredményesen akarunk dol­gozni, \ akkor mindent el kell követnünk. BÚCSÚZIK IS. Várja a gép. Javítani kell, szerelni. Néhány percet tölthet azonban csupán a gépnél, mert hivatják. Kint a határban elromlott az egyik traktor — most telefonáltak — ki kell menpi megjavítani. Gépkocsira ülnek gyorsan a főmérnökkel, s már el is men­nek. A rohanó gépkocsi nagy port ver fel utánuk. Fazekas István Tigrisek az orrszarvúak védelmében Az indonéziai orrszarvúakat kipusztulással fenyegeti egy régi babona. Az ősi hiedelem ugyanis különleges szekszuális erőt tulajdonít az orrszarvú agyarának, és ezért az állato­kat tucatszámra pusztítják. A porrátört szarvat, azután bor­sos áron adják el európaiaknak és amerikaiaknak. A hatóságok most az orrvadászok elriasztá­sára tigriseket telepítettek az orrszarvúak által különösen kedvelt területekre. yWV\A^/\AAA^VNA^A/\AAAAAAAAA/W^^'v*>^Vv^^/W*VV\^VWWWv'V%V^SAAAAA/VWV\A/WW^AAA/\AAAAAAA/V\AAAA A szép, fekete asszonyt mindössze öten kísérték be a klinikára. A férje, az apja, az anyja, apósa, anyósa és a nő­vére. — Drága Mária nővér, na­gyon vigyázzon az én kedves feleségemre mondta a férj, majd valamennyi kísérő meg­ismételte ezt a kívánságot, s a nővér nem győzte megnyugtat­ni őket, hogy semmi baj nem lesz. Délutánra megszaporodott a család. Eljött két testvér és három sógor, négy unokatest­vér és egy másodunokanővér. Az ügyeletes orvost idegessé ■ tette ez a sokaság. Mindunta­lan az iránt érdeklődtek: meg­van-e már a kicsi? Amikor kissé ingerülten rájuk szólt, hogy várjanak türelemmel, ő ■ nem siettethet semmit, és kü­lönben is, csak látogatási na­pon szabad bejönni a kliniká­ira — olyan agitációba kezdtek, [hogy megenyhült a szíve és [valósággal meghatódott. I Egyébként pedig látta, úgy- ’.sem tehet ellenük semmit. ’.Megegyezett tehát velük, hogy la műtőst küldi ki, ha az új jö- Ivevény megérkezett, addig I pedig üljenek le a klinika Iparkjában. Utána megnézte az Iasszonyt, aki madonnaszelíd- Iséggel viselte a teremtés kin- -jait Szép, kreol bőre áttetsző SZEMES PIROSKA: KLINIKAI : zöldes lett a szoba kék csempé­jétől; mitsem tudott arról, hogy kint mi történik, e pilla­natban talán nem is érdekelte. Kint azonban nem ült el a nyugtalanság. Üj és új hozzá­tartozók érkeztek; három egész pad telt meg velük. Felváltva sétálgattak a szülőszoba park­ra néző ablaka alatt; hátha on­nét előbb jön hír. A portás ide­gesen járt fel-le a kis fülké­ben, s ahogy sötétedett, úgy lett egyre türelmetlenebb. Kint tikkasztó meleg volt. Tudta, hogy a professzor színházba ment, s ha hazajön és itt talál­ja ezt a sokaságot, nem hagyja szó nélkül. Megpróbálta ráven­ni a férjet, várjanak a klinika kapuján kívül, de olyan szív- reható ellenérveket kapott, hogy egyetlen kislányáruik haj­dani megérkezése jutott eszé­be és ellágyúlt. A professzor valóban meg­jött. S ugyancsak megtorpant, amikor a klinika bejáratánál észrevette a három padnyi idegent. — János bácsi, mi ez? Éppen maga, aki eddig olyan szigo­rú volt?... Szegény János bácsi lehaj­SZERENÁD tóttá a fejét és bűnbánatosan hallgatott. Nagy kezét esetle­nül hol előre, hol hátra rakos­gatta. — Professzor elvtárs... Nem tudok mit csinálni, úgy várják a gyereket, én még ilyet nem láttam, pedig már harmincöt éve vagyok a klini­kán ... Aztán szakadozott monda­tokban elmondta, mi történt reggel óta. A professzor szót­lanul megfordult, s a lakás fe­lé menet mosolyogva nézett vissza a parkba. Negyed egykor kiszaladt a műtős. — Megvan! — súgta, kiál­tásnak is beillő hangon. — Fiú, vagy lány? — kér­dezték. Erre méltatlankodva, kissé bosszúsan felhúzta a vállát: — Azt nem tudom! Hát nem mindegy? — Dehogynem! — magya­rázta az apa. — Csak bizonyos szempontból nagyon fontos, hogy milyen a neme... — Hát megkérdezhetem — vont vállat a műtős, és vissza­fordult. Mire megérkezett, a tokokból kikerültek a hegedűk. Cincog- tak, hangoltak, amikor beje­lentette: — Lány, de olyan szép!... Az apa szeme nevetett. — Akkor kísérjen az ablak alá bennünket... S a csecsemő-terem ablaka alatt, a jó nyári melegben rá­zendítettek: — Árok partján rakjál tüzet Kata... — Mária nővérszobája mer­re van? — kérdezte utána a£ apa. — Mit gondol, neki jó lesz a Kállai-kettős? — Biztosan... — A doktor úrnak pedig azt húzzuk el majd, hogy: „A ma­ga szive sose fáj?... — És az asszony nem kap semmit? — kérdezte a kis mű­tős. — Az asszony... ő kapja a legszebbet... Azt, hogy „Deb­recennek van egy vize, kinek Hortobágy a neve...” Mert azt szereti a legjobban... És szépen, ahogy muzsikus is ritkán muzsikál egy életben, szállt a hegedűszó a jó, éjsza­kai melegben. Azon az éjsza­kán S-ben, a kisvendéglőben a helyettes prímás húzta: „Árok partján rakjál tüzet Kata...” És utána a Garzó Pétert ját­szották. Mert ott még nem tudták: fiú-e, vagy lány.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents