Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-14 / 217. szám
*•*?- szeptember 14., csütörtök NÍPŰJSAO 3 Mit követel meg a cukorrépatermés jó minőségű betakarítása Az eddigi becslések szerint a 225 000 katasztrális hold cukorrépa vetésterületről a várakozásnak megfelelően mintegy 280 000 vagon cukorrépa- termésre számítanak az országban. Az utóbbi években most már , megszokottá vált ilyen nagy mennyiségű cukorrépa tervszerű betakarítása, átvétele, tárolása, szállítása és feldolgozása, mind a szocialista mezőgazdasági nagyüzemeinktől, mind cukorgyárai- inktól, nemkevésbé a szállító vállalatoktól, valamint az ösz- szes érintett irányító szervektől megfeszített és összehangolt munkát követel meg. Éghajlati viszonyaink, cukorrépáink érettségi foka, a hosz- szú feldolgozási idény, mint minden évben, ez idén Is lehetővé tette és szükségessé teszi, hogy cukorgyáraink a cukorrépa feldolgozását a Dunán inneni területeken szeptember 1-től fokozatosan, a Dunántúlon pedig szeptember közepétől megkezdjék. A mi éghajlati viszonyaink mellett a koraőszi időszakban, általában október hó 10—20-ig túlnyomórészt meleg időjárás uralkodik, amely a kiszedett cukorrépa néhány napon túli tárolását lehetetlenné teszi, mert a répa gyorsan megfonnyad, sokat veszít súlyából, romlik a feldolgozhatósága és különösen szennyezettség esetén gyorsan penészedésnek és rothadásnak indul. Ebből következik, hogy a cukorgyárakat ezen időszakban lehetőleg friss, vagy néhány napos szedésű cukorrépával kell ellátni. Ennek biztosítására a cukorgyárak a termelő mezőgazdasági üzemekkel szedés! és átadási ütemtervben állapodnak meg, a megyei, illetve a járási tanácsok mező- gazdasági osztályainak jóváhagyásával. A cukorgyárak feldolgozási kapacitásához igazodó ütemezésnél a termelő- szövetkezetek adottságait és érdekeit, így különösen munkaerőhelyzetüket, szállítási lehetőségeiket, az útviszonyokat, vetésforgót, stb. messzemenően figyelembe kell venni. Különösen fontos, hogy a nagy mennyiségű cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemek a szedés és átvétel kezdeti időpontjától az ütemezés szerint folyamatosan takarítsák be termésüket. Használják ki az ütemezés adta betakarítási lehetőséget, az első naptól kezdve folyamatosan, megszakítás nélkül. A cukorrépa betakarítását a mezőgazdasági üzemek a cukorgyárral megbeszélt ütemezés szerint párhuzamosan végezzék az egyéb őszi munkákkal. Az elmúlt évben az volt a gyakorlat, hogy szeptember második felében, a kukorica- törés idején több mezőgazda- sági nagyüzem felfüggesztette a cukorrépa betakarítását. Ennek az lett a következménye, hogy az érintett cukorgyáraknak cukorrépahiány miatt hosszabb ideig nagy költség- többlettel járó félüzemmel kellett dolgozniuk, különösen az Alföldön a cukortartalom november—december hónapban nagymértékben visszaesett. E mezőgazdasági üzemeknél ugyanakkor a répabetakarítás november-december hóra, sőt helyenként januárra tolódott ki. Ebben a késői időszakban a szedési munkateljesítmények nagy mértékben csökkentek, a szállítási lehetőségek a felázott utak miatt nagyon megnehezedtek. A mezőgazdasági üzemeket több tízezer vagon cukorrépa teljes romlásától csak az mentette meg, hogy az elmúlt évben szokatlanul enyhe tél volt, komolyabb fa gyök csak a répafeldolgozás befejezés előtt voltak. Célszerű tehát a tavalyi helyzet elkerülése céljából a cukorrépaszedésnek és átadásnak a cukorgyárral kötött ütemezési megállapodás szerinti végzése. Ezzel elérhető, hogy a hűvös idő beálltáig, október 10—20-ig csak annyi cukorré pa kerüljön felszedésre és jó minőségben átadásra, ameny- nyi a cukorgyárak folyamatos biztonságos üzemeltetéséhez szükséges. Feleslegesen ne halmozódjék fel a melegebb kora őszi időszakban sem a szántóföldön, sem az átvételi helyeken nagy mennyiségű cukorrépa. A hűvös idő beálltától, október 15—20-tól, amikor éghajlati viszonyaink mellett a répa tartós tárolása megkezdhető, a cukorgyárak az ősz szes átvételi helyeket teljes kapacitással napkeltétől napnyugtáig üzemeltetik. Az átadásnál továbbra is szükséges az ütemezés betartása, ezzel kerülhető el az átvételi helyeken a torlódás, felesleges járműácsorgás. Ha ezen időszakban a kiszedett cukorrépa rövid időn belüli átadása nem lehetséges, a répát legalább 10 mázsás halmokba kell rakni és a fagy ellen földdel kell betakarni. A cukorgyárak jó minőségű nyersanyaggal való ellátásának feltételei a szántóföldön dőlnek el. A már említett ütemes cukorrépaszedés a gyárak folyamatos ellátása mellett a cukorrépa minőségének óvása szempontjából is lényeges. A tervszerűtlenül, idő előtt kiszedett cukorrépa súlyvesztesége, minőségi romlása károkra vezet. Minőségi szempontból lényeges az előírásszerű fejelés betartása, a répának a föld és egyéb szennyeződéstől mentes átadása. Ez is közös érdeke a cukorgyáraknak és a termelőknek. Az elmúlt évben különösen a késői szedésű répával olyan nagy tömegű föld került a cukorgyárakba beszállításra, amelynek rakodási és elszállítási költsége, valamint a cukorgyári berendezések elhasználódása révén több tízmillió forintba került az iparnak. Hasonlóképpen jelentős többletbetakarítási költséget okozott a mezőgazdasági üzemeknek is a fuvareszközök nem kellő kihasználása és a felesleges rakodási és szállítási költség. A rosszul fe'elt, túlzottan töldes, gazos répa az átadásnál vitákra vezet, a szerződés alapján a cukorgyár a répa átválogatását a minőségi kifogások megszüntetését követelheti. Helyesebb tehát, ha a cukorrépa szántóföldi betakarítási munkájának jó megszervezésével és állandó ellenőrzésével teremtik meg a mezőgazdasági nagyüzemek a feltételeket ahhoz, hogy az átvé- teli helyekre jó minőségű cukorrépa kerüljön beszállításra. Most, miután a cukorrépát már elenyésző kivétellel a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek termelik meg, szükséges, hogy a termelőszövetkezetek által megtermelt és az átvételi helyeken átadott cukorrépa prizmázásához és rakodásához szükséges kézi munkaerőt a termelőszövetkezetek a megállapított díjazás ellenében a cukorgyárak részére biztosítsák. A mezőgazdaság szocialista átszervezésével csak így oldható meg a cukorrépa prizmázása, a répának vasúti kocsikba, teherautókra, illetve hajókba való berakása és a feldolgozó gyárakba való beszállítása. A cukorrépa-betakarítás egy időben bonyolódik le az egyéb fontos őszi betakarítási, szántási-vetési munkákkal. Mindez nagy feladatok elé állítja a mezőgazdaságot. Előrelátó, jó szervezéssel, a múlt évi tapasztalatok felhasználásával, a a feladatok időben történő felmérésével, az erők megfelelő csoportosításával azonban minden remény megvan arra, hogy az idei cukorrépa-betakarítást és a répa feldolgozását a legkisebb veszteséggel elvégezzük. >W1: Először megdob I bentem, aztán sikoly szorongatta torkommal, meglevő fejem i alatt már rohanni is akartam a rendőrségre: rettenetes gyilkosság történt Egerben! — Nyugalom — mondtam magamnak s erőt véve idegeimen, újból megnéztem az Állami Áruház kirakatát: érdemes volt. A lefejezett ember, aki bal kezében tartja viaszsárga fejét, rémült szemével és lila szájával, nem gyilkosság áldozata, hanem csak az ízléstelenségé. M egnyugod tam. mert mégicsak más dolog, ha egy kirakatban viaszbábút, mintha eleven embert fejezett volna le a kirakat ötletesnek aligha nevezhető rendezője. Minden esetre, hát- borzongató ötlet. Már várom, hogy jövő héten egy másik figura leamputált jobb karjában tartja levágott bal lábát, amelyre értelmesen néz le mind a három lemetszett feje és alatta a felirat: A Hasf elmetsző Jack is Neva inget hordott! (-6) Nyugdíjba megy az öreg. így nevezem őt, Gerendás Kari bácsit, ahogyan egymás között megszoktuk már az együtt töltött évek folyamán. Munkapadjánál ma percig sincs egyedül. Sokszor háromnégyen ott állunk körülötte, támasztjuk az öreg satupadot. Búcsúzkodunk. Ki-ki a maga módján próbálja könnyebbé tenni a válást Kari bácsinak: egyik a jövőről beszél, a másik valami régi emléket idéz, s Van, aki hallgat, nem tudja szavak formájába kényszeríteni gondolatait Még soha nem könyököltek egyszerre eny- nyien az öreg masina vaslapjára, amelyen ki tudja, mennyi beteg gépet javított meg, menynyi alkatrészt szerelt össze. Az öreg arca szomorú. Soktok évet töltött itt a gyárban, a műhelyben, előbb keserű kínban, majd egyre gondtalanabból. A világ folyása megváltozott, azon lehetett segíteni, de fekete színű hajának ezüstbe szökkenését nem lehetett megállítani. Az öreg arca szomorú. Leolvasható róla, milyen nehéz a műhelytől, az emberektől, a fúrógéptől, a satutól, a korszerű szerszámgépektől megválni. Mikor ebédszünetben pillanatra magára maradt az öreg Kari, megfogta a karomat: — Azt hiszed, itt tudom Elcsattant egy pofon.;; hagyni az üzemet? Van még bőven mivel bíbelődni. Különben is, az igazgató azt mondta: Kari bá, akkor jöhet ide, amikor kedve tartja ... úgy, mint haza... mindig szívesen várjuk. Ú'lete utolsó hivatalos -*-J munkanapja ez. Az öreg. ha néha munkájáról feltekint, hogy körülhordozza még szemét a hatalmas csarnokban — elhomályosodik a szeme. Mert, ugye, mégsem mindegy. Nem megy semmi olyan könnyen, ahogy azt előre kitervezte. Mindig összeszorítja a torkát valami és elérzéke- nyül. „Vagyonát osztogatja most Mindenki örököl tőle valamit, mindenkinek jut egy darab. Ki egy reszelőt, ki egy sublert, collstokot, ritkaságszámba menő szerszámokat, fényes körzőt, tökéletes derékszögmérőt. Ezek mind átvándorolnak most az ittmaradó legjobb kollegák tulajdonába. — Osztán megbecsüld! — mondja az öreg Kari mindenik darab után — vigyázz rá nagyon. Lassan kiürül a fiók. Csak egyetlen régi kalapács pihen még az alján. Elég ütött-kopott szegény jószág, nyele simára fényesedett a sok markolástól. — Ezt... ezt nem adom senkinek. Magammal viszem... haza. Zsebre dugja. A többiek csodálkoznak. Nem nagyon értik. Csak én tudom, hogy negyvenötben azzal a kalapáccsal egy német sisakot kalapált hor- padtra az öreg. Negyvenötben. Akkor még olyan ereje volt a tenyerének, izmainak, hogy a rohamsisak acéllemeze se tudott neki ellenállni. Megszólal a duda. ge az utolsó műszaknak. Jön a művezető, az igazgató, az alapszervi titkár. Érzékenykedő beszédet mondanak. Fiatalok virágot adnak át az öregnek. Látom, Kari bácsi nem nagyon figyeli a beszédet, mellkasa szaporán süly- lyed és emelkedik. Vége az ünneplésnek is. Az emberek lassan szétszélednek, indulnak a műhelyből a kapu felé. Csak az öreg — kezében a virágcsokorral — tétovázik még, nem tud megindulni. Nehezebben teszi *meg az első lépést, mint az az ember, akinek amputálták egyik lábát, s fél, hogy a fa nyikorogva összecsuklik alatta. Érzem ezt. Látni minden mozdulatán, s arcának ráncain a roppant erőlködést. De már az ajtónál van. Nem mer hátratekinteni. Eltűnik az ajtó nyílásában, s a műhelyajtó lassan becsukódik mögötte. S akkor láttam ... Szopkó Kelemen felegyenesedik a köszörűgép mellől, kiszalad a műhely ajtajába. Első pillanatban még azt hittem, valamit elfelejtett, s azt akarja megmondani az öregnek. De csak egy fülsértő, éles füttyszót hallottam. És Szopkó újra a helyére szaladt. Amikor a műhely sarkánál megfogtam a karját, az öreg Kari minden ízében remegett. — Nem láttad, ki füttyen- tett? Mikor többször hallottam, hogy néhány siheder fizetéskor szidta az igazgatót, a gyárat, dühbe gurultam: „Te, ne káromold a gyárat, meg senkit! Dolgozz, s akkor lesz elég fizetésed.” Tudod, mi volt a válasz? Ilyen füttyszó. Mikor szóltam, hagyják abba a füty- työgést, mások is rákezdtek. Egyszer, séta közben, az utcán is rámfütyültek. Azt hittem, hogy legalább az utolsó napon nem hallom... Czégyenkezve kullogtam ^ vissza. Akkor léptem a műhelybe, mikor Szopkó arcán elcsattant egy pofon... Pataky Dezső Már ma: a holnap Minden kezdet nehéz. Ezt a sokat hallott, immáron közhelynek számitó bölcsességet töltötte meg új, nagyonls mai, nagyonis eleven tartalommal szövetkezeteink ez évi „pályakezdése”, amelyet nemcsak a kezdet nehezített meg, de az utóbbi évek egyik legszárazabb időjárása is hívatlan kísérőjéül szegődött az első és nem könnyű lépéseknek. Annak idején, amikor az egész országot, mint valami gigászi mágnes, úgy ragadta magával a szövetkezés láza, az első hetek, hónapok szervezkedésének ezernyi agyat, izmot fárasztó munkája, határainkon belül is, kívül is szép számmal akadtak olyan kaján jósok, akik már akkor halált kiáltottak az újszülöttre, amikor ez a nagyszerű vajúdás csak megkezdődött. Felesleges most idézni és felidézni mindazokat a jóslatokat, amelyek korántsem voltak dodonaiak, nagyonis egyértelműen határozták meg elvtelen elveiket, újból felmelegítve a magyar paraszt individualizmusának torzra fordított érveit. Nem arról volt szó már — annyit a rágalom is fejlődött! —, hogy a nagyüzemi gazdálkodás nem jó, hanem, hogy — a magyar parasztnak nem jó. Mert a magyar paraszt, olyan paraszt, amilyen... És így tovább! Nos, az eltelt nem is egész esztendő, megmutatta, hogy a sajátosan egyéniségűnek, voltaképpen ezzel maradinak kikiáltott magyar paraszt tud, akar korszerűen, nagyüzemi módon gazdálkodni — s ért is ehhez az új szocialista gazdálkodási módhoz. Nem arról van szó, hogy az első esztendő nem hozott — és hogy nem hozhat még a második, vagy a harmadik is — gondot, bajt, nehézséget fölösen is; még csak arról sem, hogy minden úgy és olyan rendben történt a szervezéstől, a belső rend kialakításáig, a közösségre való neveléstől, a fegyelemig, ahogy az ama „nagykönyvben” meg van írva. De arról feltétlenül szó van, hogy a megyében szerzett és mindenki által ellenőrizhető tapasztalatok azt igazolják, szövetkezeti mozgalmunk megállta a helyét, gyökeret eresztett, megindult a fejlődés útján, s már az első esztendőben — ha nem is dobá- lódzunk a nagy számokkal — becsületes megélhetést nyújt, a becsületesen dolgozók számára. A gyöngyösi járásban például a szövetkezeti tagságnak több mint 85 százaléka vett részt rendszeresen a munkában, s ezek között nem egy olyan, aki égre-földre megesküdött, hogy soha szövetkezeti tag nem lesz, de ha lesz is, a lábát ugyan be nem teszi a szövetkezetbe. De a tavasznak, az érő búzának, a munkát kérő határnak nehéz ellenállnia annak, akinek egy fél életen keresztül a másik fél életet a mezőgazdaság, a határ, a munka jelentette. S nem utolsósorban nehéz ellenállni a szövetkezeti gondolat igazságának, amely már az első lépések ritmusában igazolni látszott, hogy az elmélet fedi a gyakorlatot, s hogy ez a „gyakorlat” valóban megtestesíti az elmélet igazságát: jobb, eredményesebb, korszerűbb és emberibb munka. Az említett járásban az aszályos nyár, a kezdeti gondok, nehézségek ellenére is meglesz a megtervezett jövedelem, számottevő beruházásokkal sikerült megteremteni a szövetkezetek anyagi, gazdasági alapjait. S ez nemcsak a gyöngyösi járásra érvényes, hasonló a helyzet a megye többi járásaiban, a hevesi, a füzesabonyi járás termelőszövetkezeteiben is. Természetesen korai lenne még végleges mérleget vonni az idei esztendő eredményei alapján. De az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ha gazdasági kihatásaiban talán korainak tűnne is ez a mérlegvonás, de semmiképpen sem az, ha a szövetkezeti mozgalom politikai hatását, e mozgalom erejét, hitelét és perspektíváját szemléljük. Mint annyiszor, úgy most is az élet cáfolta meg azokat, akik megkeseredett szájízzel figyelik, mint izmosodnak szövetkezeteink, s akik szívesebben látták volna, hogy a szövetkezés csődöt mond Magyarországon, mintsem hogy megelégedettséget, gyarapodó életet hozzon a szemforgató módon általuk olyannyira „sajnált" magyar parasztság sorsában. A még nem kevés gonddal küszködő, de a bajokon rend- re-sorra úrrá levő szövetkezetek már ma a holnap boldog parasztságának életét vetítik minden holnapot szerető és váró ember elé! Gyurkó Géza Sivataggá válik a Földünk? Egy amerikai csillagász elmélete szerint Földünk állandóan vizet veszít és egy napon sivataggá fog válni. Dr. John C. Brandt amerikai csillagász erre a megállapításra a Földet körülvevő hatalmas hidrogénfelhő tanulmányozásával jutott. Megnyugtatásul azonban sietett hozzáfűzni, hogy ez a kellemetlen kilátás egyelőre ne aggasszon bennünket; mert a vízveszteség olyan lassan megy végbe, hogy egymilliárd évbe is beletelhet, amíg az embereket a szomjanhalás veszélye fenyegeti. A Földet körülvevő 800 000 mérföld átmérőjű hidrogénfelhőt meteorológiai rakétákkal fedezték fel. A hidrogénfelhőnek 4 millió mérföld hosszú üstökösszerű csóvája van. A Földről azért nem lehet észlelni, mert az alacsonyabb, sűrűbb atmoszféra felfogja. Arra a kérdésre, miképpen kerül ki a hidrogén a világűrbe, dr. Brandt a következő magyarázatot adta: az esőfelhőkben levő vízgőz nem ritkán 50 mérföld magasságba is felemelkedik. Itt már olyan ritkává válik, hogy a napsugár hatására felbomlik alapvető hidrogén és oxigén atomjaira. A nehezebb oxigén visszaesik a Földre, a könnyebb hidrogénatomok azonban felemelkednek és hatalmas felhőt képeznek. Angol kincskeresők kutatják János király 1216-ban elvesztett kincseit Az angliai János király, aki abban az időben uralkodott, amikor a legendás Robin Hood lakott a Sherwood-i erdőben, elvesztette kincsei nagy részét — köztük két koronát és egy jogart —, mert az árvíz elsodorta a kincseket szállító kocsikat. A kincses menet Norfolk északi partvidékén veszett el. A geológusok most reménykednek benne, hogy sikerül végre megtalálni a pontos helyet, ahol a kincsek már 145 éve nyűgös znak. Találtak egy beomlott régi utat, ahol fúrásokat végeztek és ezüst és arany nyomokat hoztak felszínre. Ezen a vidéken futóhomok takarja a földet és valószínűleg ez védelmezte meg eddig az elveszett kincseket. A Nottingham-i egyetem geológusai most egy új eljárással meg tudják kötni a talajt és ezáltal próbafúrásokat tudnak végezni. Az egyetem 12 fiatalember részvételével kéthetes expedíciót szervez a kincsek felkutatására. Uj tüdővészellenes gyógyszer A Szovjet Országos Gyógyszervegyészeti Tudományos Kutatóintézetben új tüdővészellenes gyógyszert állítottak elő. Az új gyógyszert, az Etoxidot, a tüdővész gyógyításánál eddig alkalmazott alapgyógyszerekkel, sztreptomi cinnel, stb. kombinálva alkalmazzák. Olyan betegek gyógyítására is felhasználható, akik más tüdővészellenes gyógyszereket nem tudnak elviselni.
