Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-10 / 214. szám

1961. szeptember 10., vasárnap

népújság

o

Egy termelőszövetkezet talpraáll

EGY ÉV.

Ha íel- | színesen

nézzük: semmi; ha alaposabban: nagyon is sok egy ember életében ez a könnyen tovatűnő tizenkét hónap. Semmi, mert nagyon sokszor úgy érezzük, nem sokat mentünk előbbre, de ha minden erőnket összeszedjük, ennyi idő alatt gyökeres változást is tapasztalhatunk. A tarnaőrsi Dózsa Tsz tagjai is így vannak. Nem ment a közös munka még az elmúlt nyáron sehogy sem. Sokan kivonták magukat a közös tevékenységből, amikor csak módjuk volt rá, mások hozzá sem kezdtek a munkához a termelőszövetkezetben, így aztán a gazdasági év végén mindent elmondhattak magukról a szövetkezetbe tömörült paraszt- emberek, csak azt nem, hogy: jól végeztünk. Ahány ember, annyi nézet, annyi törekvés uralkodott a növénytermesztőknél, állattenyésztőknél, csak közös nevezőre nem jutottak, és a zárszámadáskor végül 17 forintot osztottak egy munkaegységre.

Nem valami nagy összeg, de „ébresztőnek” elegendő volt. Tarnaőrsön kezdtek magukhoz térni az emberek, s ha ki nem is mondták — mert az előző hónapok nagy nyakaskodásai után ezt sokan szégyellték volna —, további munkájuk azt bizonyította, rájöttek: ez így nem lesz jó.

Az első félévi áruértékesítési tervet, annak rendje, módja szerint teljesítették már ebbrá az évben. Az aratás, cséplés után határidő előtt tizenhét vagon gabonát adtak át az államnak, az aprómagvak közül a szöszösbükkönyből 115 mázsa helyett kétszáz mázsán felül adtak el, rizsvetésük húszmázsás átlagtermést ígér, s olyan szép, hogy vetőmagnak minősítették. Az állattenyésztést, a hizlalási szerződéseket tekintve a második félévre is biztosították idejében a népgazdaság húsellátásának javítására szánt alapanyagot.

MINDEZEK,

az egy évvel ezelőtti állapotokat tekintve, nagyon szép eredmények, biztató jelei a szövetkezetben megindult egészséges folyamatnak. A tökéletes munkától azonban még messze van. Először is egy sor termény kevesebbet adott a tervezettnél. Gyengébben sikerült az őszi árpa termése, a mák, s kiesés mutatkozik a borsónál, cukorrépánál is. Mindezek természetesen, nem lelkesítik túlságosan a termelőszövetkezet tagjait De az sem, hogy bár 450— 480 tag rendszeresen tevékenykedik ebben az évben a gazdaságban, még mindig vannak olyanok, akik ugyan tagjai a tsz-nek, mégsem hajlandók rendesen dolgozni a közös érdekért hanem ahogy csak lehet, bontják a fegyelmet, elodázzák a rájuk bízott feladatok elvégzését. Ezeket az embereket most már senki sem nézi jó szemmel a gazdaságban, mert itt most nagy tétről, a szövetkezet talpraállásáról van szó.

Az erő, a lehetőség, a többség becsületes munkája révén, megvan hozzá. Az első jó eredmények is hatnak, előre lendítik a további tevékenységet, serkentenek mindenkit, még ha nem is sikerült minden úgy, ahogy szerették volna. De ami van, az elegendő ahhoz, hogy az egész közös gazdaság már arra készüljön: a jövő még jobb legyen.

EGY GÉP megkezdte

_______________ a gazdaságban a cukorrépa felszedés sét, a tagoknak majd csak tisztítani, szállítani kell. Ügy tervezik, hogy naponta három vagonnal indítanak el a Hatvani Cukorgyár felé ebből a terményből. Negyven embert állítanak erre a munkára, s szeptember végére befejezik.

Az ötszáz holdnyi kukoricánál ugyancsak gép, kombájn segítségét kérik a betakarításhoz. Első helyen végezne ilyen munkát gép a megyének ezen a részén, de jó szolgálatot tesz majd, mert így a felszabadult erőt a többi őszi munkára lehet állítani. A 65 holdnyi szőlő szüretelése nem jelent különösebb erőpróbát, mert azt mindenki szereti, még a gyerekek is jönnének segíteni, de ott van a többi, az őszi kalászosok vetése elsősorban.

Erre a munkára most úgy készülnek Tarnaőrsön, mint talán még soha. A tsz egyik földterületén található erősen kötött fekete földet két SZ— 100-as traktor szántja, 40—50 centi mélyen. A Dózsa tagjai ugyanis úgy találták, hogy itt sekélyebb szántással nem boldogulnak, viszont, ha jó mélyen munkálják meg a földet, az kitűnő termést nevel a következő esztendőben. A két hatalmas, erős gépre négyszázötven hold szántás vár, de ennek nagy részét már el is végezték.

A munkának ez azonban csak egyik része. A fekete föld megforgatásához hasonló jó

talaj előkészítést összesen 1000 holdon kell elvégezni az őszi kalászosok alá. Ezt a területet műtrágyával és szerves trágyával is erősítik a vetések megkezdése előtt, de úgy, hogy minden őszi kalászos október 20-ig a földbe kerüljön. Egy 44 holdas táblán rövidesen meg is kezdik az őszi árpa vetését, s ezzel egyben kezdetét veszi folyamatossá válik a legnagyobb őszi munka is.

tesznek jóvá

most a tarnaőrsiek a lelkiismeretes talajmúveléssel. Azok hibáit, akik évek óta nem törődtek a termőföldek rendes megmunkálásával, erősítésével, s ezzel hitet is tesznek a jövőre nézve a közös gazdálkodás mellett.

Weidinger László

RÉGI HIBÁT

Perdül a kerék, ki lúd ja, hogy áll meg

2500 ember a petőfibányai lottósorsoláson

AKI CSAK TEHETTE, elment a nagy eseményre. Mire megkezdődött a petőfibányai stadionban a lottó 36. játékhetének sorsolása, az ülőhelyek mind megteltek. Több mint két és félezren várták, hogy ez esetben Fortuna istenasz- szony kinek kedvez. A jelenlevők ott szorongatják a kezükben a cédulákat, amit korábban kaptak, hogy majd ezekből sorsolják ki az öt húzó számát.

— Mielőtt megkezdődött volna a húzás, a petőfibányai kultúrcsoport és a fúvószenekar szórakoztatta a közönséget, mert az emelvényen elfoglalta a helyét a bizottság és megkezdődött a húzók sorsolása. Az első Kiss Károly, a Petőfibányai Szolgáltató Vállalat szobafestője. Csak úgy rohant el munkából, festékes ruhában.

Nagy Béláné, aki szintén a húzók között van, Apcról kerékpározott be, mert mint mondja: ilyen eseményt nem látott, örömmel mutatja a lottó-babát, amit ilyen alkalmakkor minden húzó jutalmul kap.

Karczagí Lajos villanyszerelő és Eszberkorn László bányász is átveszik a nekik járó lottó-babákat

EZTJTÄN megkezdődik a lottószámok kihúzása. A bizottság és az öt húzó előzőleg ellenőrzi a kilencven számot, vajon megvan-e mind, majd dr. Fertő György, a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság osztály- vezetője valamennyit belerakja a lottó-kerékbe. Az átlátszó

egyformák és amikor az első húzó, Kiss Károly, belenyúl, nem is válogat, hiszen az előzőleg előre-hátra forgatott lottókerékben úgyis összekeveredhettek. A kivett golyót szétnyitja és bemondja a számot: 63. A tömgeből egy hang kiált feléje.

— Jól van, Karcsikám, csak így tovább, ha nyerek felezünk. Sajnos, a többi szám kihúzása nem rajta múlik, lehet, hogy ő ki is húzta volna. A következő Nagy Béláné, 6 egy asszonynak kedvezett a kihúzott számmal. Aztán még három számot húznak és végeredményként együttesen a bizottság elnöke bemondja a mikrofonba. A 36. játékhét nyerőszámai a következők: 63, 24, 7, 70 és 18-as.

Ott, a helyszínen kerestem, van-e valakinek hármasa, négyese, vagy esetleg ötöse, de sajnos, ilyen jelentkező nem volt. Csak késő délután a rádióból hallottam, hogy egy Csongrád megyei lottózó öt találatot ért el. Hiába, a szerencse nem mindenkinek kedvez. Pedig a petőfibányaiak kitettek magukért, mert mikor bementünk, hogy érdeklőd jünk a takarékpénztárban, elmondották, hogy a 35. játék héten 6756 szelvényt és a Pe tőfibányán húzott 36. játékhéten pedig 15 és félezer lottószelvényt adtak el. Volt olyan is, aki 150 szelvényt vásárolt.

ÜGY LATSZIK, Fortuna istenasszonnyal jobb kapcsolatot kell létesíteni és legfőképp olyan számokat kell megten- amelyeket ki is húznak.

(kisbé)

ni

Ha csönget tisztába kell tenni

A csecsemő emberemlékezet óta bőgőssel jelzi, hogy jó volna, ha anyuka tisztába tenné.

Tokióban most „gépesítették” a bébiknek ezt az ősmegnyilvánulását: körülbelül 80 forintnak megfelelő összegért olyan pelenkát hoztak forgalomba, amely

Monoton egyhangúsággal rángott a malom. Alig észrevehetően remegtek a falak, a pad- ,ló, az egész épület, és ahol a \félhomályon áttört a napsugár,

;ott finom lisztfelhő úszott a levegőben.

; Táncos János, a Selypi Zső- >fia Malom főmolnára, háttal \állt felém. Lassan nyitottam ■ be, az ajtó kilincse még kekemben volt. Nem vehetett >észre — gondoltam. De megfordult és kicsit csodálkozó, kiHornos égszínkék szempár vizsgálhatott. Nézésében volt valami {különös. Egész lényén érdeklődés, de határtalan nyugalom (tükröződött. Arca sápadt, színné fehér. Nem, nem a liszttől. {Homlokának színe elüt a kék munkaruha fehérbe hajló szür- {késségétől.

> A főmolnár észrevehette tűnődésemet, mert pár közömbös >szó után kéretlenül is elmondja, hogy 45 éve dolgozik a szak- imában. Ma már nem zsákol, {nem végez nehéz fizikai mun- Ikát. Inkább felügyel és ellen- lőriz. De mindig itt kell lennie, >a félhomályban, a pornál is >jobban fojtó lisztfelhőben ... {igen, ettől gyulladt és piros a {szemhéja, ez teszi olyan különössé a nézését.

> — Az-utolsó évből is eltelt {már két hónap. De a hátralevő >id<5... ez lesz a legnehezebb.

I Inkább magában tűnődött, Inem panaszkodott a főmolnár.. {Nincs is rá oka, mert kis szü- 5net után így folytatta a beszélgetést:

> — Fiatal koromban dolgozóiam Szolnokon, Jászkíséren és (Bicskén. 1927 óta élek Selypen, \a Zsófia Malomban. Itt éltem \le az életemet. Sokáig bent is >laktam a telepen, a molnár- lakásban. Most a magaméban >lakom. Építkeztem, hogy öreg (koromban, ha nyugdíjba merőig tön csengetni kezd, mihelyt nedvessé válik. A valóban korszakalkotónak

mondható vívmány lényege egy pálinkába beépített miniatűr elem, amely áramot fejleszt, mihelyt az elektródák közötti terület a nedvesség folytán áramvezetővé válik.

Vasárnapi jegyzetek

n „megbíráltak" védelmében

Sok szó esik manapság nálunk a bírálat szabadságáról, s a bíráló védelméről. Nem azért, mert ez csak „szóban van meg, hanem éppen ellenkezőleg, mind erőteljesebb, bátrabb és őszintébb a bírálat szelleme üzemekben és hivatalokban, intézményekben és szervezetekben, s ezt támogatni, ösztönözni, mint egész ügyünk egyik előrevivő erejét — kötelesség is. S most mégis, a bírálatnak ama bizonyos másik oldaláról szeretnék néhány szót ejteni, bármilyen furcsán is hangzik: a megbíráltak védelmében.

Egyik üzemünk igazgatója panaszolta el, hogy a közelmúltban „megbírálták”, meglehetős élességgel, nagyhángon, és nem utolsósorban alaptalanul. Nemcsak tőle, mástól is hallottam már hasonló panaszt, amikor a bírálat szabadságának örve, s a bírálókat védő törvény védökarjai alatt indokolatlanul, s nemegyszer durván rágalmaznak meg egyes vezetőket, néha csak egyszerűen fontoskodó ostobaságból, néha tudatos és tervszerű rosszindulatból.

A vezetőnek el kell tűrnie — gondolják — az alulról jövő bírálatot, mert ha nem „tűri el” —, akkor a bírálat elfojtásával vádolják meg rosszabbik esetben, a jobbik esetben némák maradnak azok, akikben amúgy sem erős a vitaszellem, a bírálatra való merészség — még akkor sem, ha törtéi netesen igazuk is van.

Kényes és kellemetlen helyzet ez a „megbírált” vezető számára, nem könnyű megtalálnia a helyes álláspontot, hogyan reagáljon az effajta „bírálatra”. Nos, valamiféle receptet adni ehhez, majdnemhogy lehetetlen. Jó izés és méltányosság, őszinte segíteni akarás és a közös ügy tisztelete — ez az alapja a valóban nyílt és őszinte légkör megteremtésének, amelyben nem tud gyökeret verni a nagyszájúskodás, a bírálatnak feltüntetett intrika. A kommunistáknak, az egyszerű dolgozóknak kell fellépniük, hogy valóban kialakuljon ez-a légkör, hogy az értelmetlen, s a bírálat szabadságával visszaélő, fecsegő intrika sehol sem kapjon hitelt és lehetőséget.

Természetesen, van itt mit tenni a vezetőknek is: ha valóban rendre megszívlelik a kapott tanácsokat, a dolgozók véleményét, ha intézkednek benne, ha igyekszenek kijavítani az elkövetett hibákat — tekintélyük és igazságuk van akkor is — hitele is szavuknak/ — amikor a jogtalan és sértő, alaptalan „bírálatot” utasítják vissza.

(gyurkó)

Az egri járás általános iskolái szerződést kötnek a járás tsz-eivel

Az iskola és az élet kapcsolatának szorosabbá tétele érdekében az egri járás általános iskolái még e hónap folyamán kétoldalú szerződést kötnek a járás termelőszövetkezeteivel. A kétoldalú szerződés tartalmazza mindazokat a közhasználatú munkákat is, amelyeket az általános iskolai tanulók végeznek a termelő- szövetkezetben. Tartalmazza továbbá a nevelőtestületek által végzett munkát iSj mint például a kiállítások rendezését, amely a tsz fejlődésének eredményeit mutatja be, munkaegységszámítási tanfolyam stb. A megkötött szerződésekből pontosan kitűnik majd, hogy egy-egy iskola tanulói a tanév során hány munkaórát dolgoznak a tsz-ben.

A termelőszövetkezet ugyancsak szerződésileg vállal köteA molnár

Huszonnégy év a szakmában

gyek, legyen hol kertészkedni. Meg a szolgálati lakás akkor már nem jár.

Elszaladtak az évek, ott kell hagyni a malmot. A szolgálati lakás akkor már nem jár... Kicsit fanyar ize volt a szavaknak. Táncos János nem a szolgálati lakást sajnálja, hiszen a saját családi házában lakik már most is. Inkább az évek múlását, a szakmát sajnálja.

— Pedig nem volt könnyű sorom. A harmincas években két-három hónapot dolgoztunk egy évben. Búza annyi volt, hogy belefulladhatott az ország. De mi kereskedelmi őrlést végeztünk és a bolettás világban nem vették a lisztet. A csehszlovák határt is lezárták, egyik napról a másikra. Báró Sósbergemél, később a Hitel. banknál keveset, nagyon keveset kerestünk. A báró, meg a Hitelbank az egykutya volt, hiszen főrészvényese volt ő a banknak is. Későn, 1930-ban nősültem. Akkor segéd voltam, a daragépnél dolgoztam. De ez már régen volt. Férjhez adtam a lányomat, unokám van és egy mérnök fiam...

— 1938-ban kezdett jobbra fordulni a sorunk. Sok volt a munka és jobban fizettek. De jött a háború, meg a németek. Ök vették át a malmot. Német parancsra, vezényszóra kellett dolgozni. Nehéz idők voltak. Amikor közeledett a front, fel akarták robbantani a malmot. Kértük, könyörögtünk, hogy ne tegyenek ilyet. Hiábavaló volt minden szép szó. Az egyik SS azt felelte, hogy jól van, nem robbantanak. Már kezdtem örülni, azt se nagyon bántam,

hogy a szíjakat mind leszerelték és ötkilós csomagokban hazaküldözik. De majd megevett a méreg, amikor hallom, hogy a padlásfeljárónál azt beszélik, nem kell itt vacakolni a robbantással, megteszi azt egy hordó benzin is. De szerencsére, erre nem volt idejük. December ötödikén hirtelen olyan nyomást kaptak Hatvan, meg Pásztó felől, hogy örült, aki a bőrét megmenthette. Hallottak már ilyet, egy villanymeghajtású, 13 vagonos malmot felrobbantani!

Táncos János, az ősz hajú, idős főmolnár, a gyalázatos szándék emlegetésére is felháborodik. Pedig nem az övé volt, a molnároknak egy részvényük sem volt benne. De évtizedek során összenőttek ők: a malom, meg a molnár. Ismeri minden zegét-zugát, az első emelettől az ötödikig. Nemcsak a gépeket, a koptatót, a serleges hevedert, a szitaselymet, hanem a legkisebb csavart és alkatrészt is. Nemcsak alakra és nagyságra, hanetrn hangjáról is.

— Amikor az ajtót nyitotta, lehet, meglepődött, hogy ebben a zajban a legkisebb neszt is meghallom. Ez a szakmához tartozik. Olyan fül kell ide, hogy az ember álmában is meghallja a legkisebb zörejt is és rögtön oda ugorjon, ahol hiba van. A fülem jó, de itt... a szívemmel baj van. Tudja, a hajdani sok zsákolás, cipeke- dés, meg a sok emelet. A hengerszéktől a zsákolásig, a daragéptől a síkszitáig, naponta ki tudja hányszor? Sok lépcső, sok...

lezettséget az iskola patroná- lása felett, és vállalja például a tanulók szállítását tanulmányi kirándulásra, vagy h®- mokszáUítást végez az iskola játszóterére, stb. A termelőszövetkezetek ugyanakkor lehetőséget nyújtanak arra is, hogy az iskolák ^ec'-ui'kai képzését segítsék elő. Kísérleti parcellákat biztosítanak, megismertetik a tanulókat a korszerű agrotechnikai módszerekkel,' és nem utolsósorban, kedvet ébresztenek arra, hogy az általános iskola elvégzése után a falusi gyermekek többségében a termelőszövetkezetekben dolgozzanak.

Ez az első eset a megyénkben, hogy valamelyik járá3 összes iskolája szerződést köt a helybeli termelőszövetkezettel.

— Hárman vagyunk itt idősebbek: Rácz András, Cziráki István és én. Külön-külön is fél évszázadot töltöttünk el a malomban. Szép mesterség, de idő kell ahhoz, hogy az ember kitanulja.

— Jöjjön, nézze meg a malmunkat!

így mondta: a malmunkat. És előzékenyen, kedvesen invitált. Mentünk, emeletről emeletre.

— Ez itt a második töret. A gép német gyártmány. Rajta a tábla: Seek, Dresden. Itt jön le a középdara. Ez EMÁG-gép. Rajta az írás: szerelve: 1940. június 4. A régi kis malmokban nem volt ám tömőgép, zsákvarró, se hűtés, se ventillátor. Ezért krákogunk, köhögünk és ezért járunk az orvoshoz, garat- és légcsőpanaszokkal, mi, öreg molnárok.

Amíg a berendezést, a gépeket, az ő sajátos „birodalmát” mutogatta, fiatalosan mozgott, erő sugárzott belőle. Hirtelen megállt. Kicsit gömyedten és tétován. A hengerpad végére értünk, a padlón két nagy, sötét folt.

— A régi malomkő helye. Ügy járt ez is, mint én: kiöregedett. — Az idős ember szavai mögött nem érződött szomorúság, csak egy pillanattal tovább nézte a kopott köveket. Jóságos. kék szeme szinte simogatta a kiszolgált öreg „szerszámot”.

— Semmi sem tart örökké. Megkopik a kő is, meg az ember is. De amig szükség volt rájuk, megtelték a maguk kötelességét. És úgy látom, ebben a malomban megőrzik a kövek emlékét is. A főmolnárt sem felejtik el egyhamar.

Szótlanul jöttünk le a lépcsőn és búcsúzóul keményen kezet fogtunk.

Dt, Fazekas László

Mészáros Ferenc a Gyöngyösi Gép- és Motorjavító Ktsz gumijavító részlegénél dolgozik. Huszonnégy évvel ezelőtt kapott segédlevelet, s azóta ebben a szakmában dolgozik. Jó munkájáért első ízben sztahanovista oklevelet, később kiváló dolgozó oklevelet, s most, augusztus 20-án kiváló dolgozó jelvénnyel tüntették ki. Szívesen foglalkozik az ipari tanulókkal is, hogy jó szakember váljék belőlük,