Népújság, 1961. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-08 / 212. szám
4 NÉPÚJSÁG 1961. szeptember 8., péntek ft REGI KASTÉLY - Ül 9 HiE Követésre méltó Lassanként megszokott dolog lesz, hogy a községi nőtanácsok alaposabban segítik az iskolai munkát, részt vesznek a szülői munkaközösségek megválasztásának előkészítésében, a szülők iskolájának megszervezésében. A verpeléti nőtanács most bővítette a tennivalókat — olyan célt tűzött maga elé, mely követésre méltó lehet más községben is. A verepeléti asszonyok elhatá-, rozták, hogy ebben az évben segítséget adnak a cigánygyerekek beiskolázásához. Igyekeznek biztosítani, hogy minden iskolaköteles cigánygyerek bekerüljön az iskolapadok közé. Fontos lépés ez és egyben megértése annak, hogy segítséget kell adnunk ahhoz, hogy gyermekeik tanulhassanak, művelődjenek. —d— — SZÉPEN növekszik az állatállomány az erki Űj Barázda Tsz-ben. A közös gazdaság ebben az évben 400 saját tenyésztésű hízót, 200 süldőt, 102 szarvasmarhát nevel fel és ad át. Ehhez az állományhoz ebben az esztendőben 5 istállót, illetve kutricát építenek. A beruházás nagy részét saját erőből végzik. A most befejezés előtt álló svéd rendszerű, ön- etetős sertéshizlalda építéséhez mindössze 15 ezer forint állami hitelt kértek. — A TÉL FOLYAMÁN oltványkészítő tanfolyamot szerveznek az egri Dobó István Tsz-ben. A tanfolyam hallgatói ez idő alatt elsősorban a kadarka és rizling oltványvesszők készítését sajátítják el, amelynek értékesítésére máris szerződést kötöttek az állammal. — AZ EGRI Gépállomás 123 erőgépe közül napjainkban 36 dolgozik két műszakban. A gépállomás vezetősége az elkövetkezendő napokban arra törekszik, hogy jelentősen növelje a két műszakban dolgozó traktorok számát. műsora Kompolton este 8 órakor: Szeress belém Tamamérán este 8 órakort Százházas lakodalom ... SZŐNYEGEKRŐL, amelyek csak addig vannak a kastélyban, amíg szorgos kezek el nem készítik... Tarnaőrsön, benn a faluban, hatalmas kastély terpeszkedik. Az Orczy bárók egykori, főúri kényelemmel berendezett hajlékában ma egészen más élet folyik. Itt kapott helyet rengeteg limlom a hatalmas, oszlopos folyosókon, kidöntött óriásfa az udvar közepén, hulladék és roncs, talán még más is található a hepehupás, rettenetesen tönkrement kastélykertben. Nem erről akarok én írni, de lehetetlen észre nem venni, hogy milyen felelőtlenül kezelik ennek a kastélynak a helyiségeit, termeit. A málladozó, omladozó külső vakolat rendkívül vigasztalan képet nyújt. Nem találtam benn senkit, aki meg tudta volna mondani, hogy voltaképpen kié is ez a kastély most, kié a tulajdonjog? Mert elképzelhetetlen rendetlenség van ott, ahol talán üdülőt, vagy iskolát, vagy gyermekparadicsomot lehetne létesíteni. Ezen talán már gondolkoztak is ott, ahol kellett, de az évek múlnak, már 16 esztendő telt el a fel- szabadulás óta és amit meg tudunk menteni a magunk számára, érthetetlen, hogy miért nem mentjük meg?! De van ebben a kastélyban valami, ami ha nem is megfelelő körülmények között van, mégis felkelti az ember érdeklődését. Itt kapott helyet a Hevesi Háziipari Szövetkezet szőnyegszövő részlege. 36 fiatal lány és asszony szövi a szebbnél szebb torontáli szőnyeget, s azok, akik csak megveszik az üzletekben, talán nem is tudják, hogy milyen érdekes, szép munka előzi meg a szövést — Hagyomány itt, Tamaőr- sön a szőnyegszövés? — érdeklődöm. — Talán most már azzá lesz, de valamikor nem tudott itt erről senki! — válaszol egy fiatal lány. — A feleségem honosította meg, néhány évtizeddel ezelőtt itt ezt a munkát — mondja Csömör Pál, a részlegvezető férje, aki maga mint gépkarbantartó dolgozik itt LASSAN FÉNY derül a szőnyegszövés eredetére. Csömör Pálné tanulta ezt a mesterséget a Jászságban, s amikor hazajött, még a felszabadulás előtt, egy magánvállalkozó segítségével hasznosította a tudását. A felszabadulás után is megindult ez a vállalkozás, de sokkal kevesebb sikerrel, mint azelőtt, hiszen más lett a kereskedelem, az értékesítés formája. Ezért aztán, amikor megalakult a szövetkezet, itt is ilyen formában kelt újra ez a jól jövedelmező munka. Azóta is itt van Csömör Pálné, aki sok mintát maga tervez, de amint elmondották, ma már elsősorban az Iparművészeti Intézet tervezi a mintákat. Nézegetem a szép mintákat, a felhalmozott szőnyegeket. Olyan kihalt most itt minden, pedig még néhány perccel, ezelőtt lányok, asszonyok vidám beszélgetésétől, a rádió muzsikájától, kacagástól volt hangos az öt terem. Mire felocsúdtam, mindenki eltűnt. Pali bácsi — látva értetlen arckifejezésemet — nevetve mondja: — Ebben a pillanatban harangoztak delet, s nyomban eltűnnek a gép mellől a szövőnők. Egy perc sem telik bele, már itt egy lelket sem talál. Nem azért, mintha nem szeretnék a munkájukat, hanem elsősorban azért, mert az egyórás ebédszünet alatt van olyan dolgozó, akinek a falu másik végébe kell mennie, késni viszont nem szeretnek. Ezért kezdenek i pontosan és ezért mennek pontosan, ha itt az ideje. Nyúl Malvin és Csömör Anna 1959 óta dolgozik a szövetkezetben, ők itt maradtak, nem mentek még ebédelni, így velük beszélgetek. — Nagyon szép munka ez, és teljesítményben dolgozunk, keresni is szépen lehet vele. Reggel nyolckor kezdünk, és nagyon vidáman telik a nap. — Volt-e valami közös élményük a dolgozóknak? — Nemrég voltunk a fővárosban egynapos kiránduláson. Negyven hold napraforgó kapálását vállaltuk a termelőszövetkezetben és ennek ellenértekeként az egész szövetkezetünket elvitték kirándulni Budapestre. Mozik műsora EGRI VÖRÖS CSILLAG Matróz a rakétában EGRI BRÖDY Az élet titka EGRI KERTMOZI A holtak bolygója GYÖNGYÖSI PUSKIN Napfény a jégen GYÖNGYÖSI SZABADSÁG Az osztraval gyors HATVANI VÖRÖS CSILLAG Ember a Holdon HATVANI KOSSUTH Góllövö zenész HEVES Próbaút PÉTERVASARA Nincs előadás FÜZESABONY A kolostor titka íNYEGEK — Hol értékesítik ezt a sok szőnyeget? — Egyelőre belföldi fogyasztásra dolgozunk, de hamarosan exportra is készítünk szőnyeget. Keresett cikk, sokat gyártunk, mégis kevésnek bizonyul. HAMAR LETELT az egy óra, és újra a szövőgépek csattogásától lett hangos a kastély terme. Újra megindult a tere- fere, mert emellett a munka mellett nyugodtan lehet tréfálkozni, hiszen az ügyes szövőnők egykettőre megtanulják a mintát, azután már csak a kezük jár gyorsan, s a szövőszék kattogása jelzi, hogy megy automatikusan, hibamentesen a szövés. — Igazi asszonymunka — jegyzi meg Csömör Pál —, itt aztán kibeszélhetik magukat! A rádióban tánczene van, egyik-másik fiatal lány már együtt dúdolja a dallamot az énekessel, de közben olyan sebesen végzi a munkáját, hogy alig győzöm követni a keze járását. Szép munka, s ügyes asszonykezeket dicsér! Ádám Éva j5 1961. SZEPTEMBER 8., PÉNTEK: MARIA 120 évvel ezelőtt, 1841. szeptember 8-án született ANTONIN DVORZSÁK cseh zeneszerző, kinek művei révén világszerte ismertté váltak a cseh népi zene motívumai. Művei (Jakobinusok, Szláv táncok) nagy hatással voltak Brahmsra és a német romantikusokra, 9 szimfóniája közül az Üj- világ szimfónia ma is állandó műsoron van. 80 évvel ezelőtt, 1881-ben született DUTKA ÁKOS költő, a modern líránk egyik úttörője. Ady és Juhász Gyulával együtt a nagyváradi Holnap irodalmi kört alapította meg. Első verseskötete a Vallomások könyve (1904) volt. Emlékirataiban a századelő irodalmi mozgalmait ismertette (A holnap városa.) önéletrajzát Nagy kaland címen írta meg. Az ez évben elhunyt költő válogatott versei Félszázad viharában címmel jelentek meg. 10 évvel ezelőtt, 1951-ben ecen a napon az Amerikai Egyesült Államok és 48 más ország San Franciscóban Japánnal különbékét kötött. A nyugati hatalmak által sugalmazott szerződést a Szovjetunió és a népi demokratikus államok nem írták alá. 1948-ban e napon alakult meg a KOREAI NÉPI DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁG. ANTONIN DVORZSÁK a s "I De én ez vagyok Néhány szó — rólam Tegnap busmanul olvastam Kazinczy életrajzát. Megtudtam, hogy ez az író, illetve akit mi írónak ismerünk, a busmanok szerint nem a Fogságom naplója szerzőiéként híres, hanem, hogy megrendszabá- lyozta a Tiszát, hogy meghonosította a lóversenyt, s 5 szervezte az első futballcsapatot Pannóniában. Kandó Kálmánról megtudtam, hogy híres oroszlánvadász volt, és részt vett az Északi-sark felfedezésében. Megdöbbentem. És újabb meglepetések értek, amikor Vadmurok Bertalanról, a múlt század nagy ultimesteréről, a védegylet lavorpusz- tai fiókvezetőjéről azt olvastam, hogy halhatatlan érdemeket szerzett a Terv cigaretta népszerűsítésében, s a honfoglalás idején Árpád seregében az őrmesterségig vitte. Reggelre tértem magamhoz. — Itt valami tévedés lehet, villant át agyamon azonnal. De azért nem is nagyon bántam, hogy ezeket a másodrendű fickókat kicsit rosszul ismerik. Hm... azt a leborult szivarvégét — redőzödik ráncokba zordon homlokom, hát velem mi lesz?! Hiszen én is feltartóztathatatlan iramban rohanok a halhatatlanság felé, s akkor majd az én érdemeimet is így fenekestül kiforgatják? Azt már nem. Nem hagyom. Minden tévedés, minden félreértés elkerülése végett leírom egyedüli hiteles önéletrajzomat, s megküldöm mindenkinek, aki valaha is foglalkozik velem, akinek baja lesz velem. Azonnal gépet ragadtam, s már írom is. Tehát: Mákonyszenttomajon születtem, hej de negyedszázaddal ezelőtt, mikor a kendert nyűtték. Akkor leginkább az órák, a tejesüvegek és a mérlegek érdekeltek, s rokonaim azt hitték: szatócs lelkem van. Pedig ha tudták volna!... De akkor még senki sem gondolta, hogy majd én találom fel a belső zsebet, a szerelmi háromszöget, a helyben- járást és a bekötő utat. Ugyancsak én alkottam meg a maha- radzsa-sérvkötőt, a viperafészket, meg a páros csillagot. Eddig még többre nem futotta. Kissé rövid és vázlatos ez a tájékoztató, korántsincs benne valamennyi érdemem, de arra azért jó lesz, hogy külföldön ne oroszlánvadászként ismerjenek meg, ne higgyék rólam, hogy tárlatvezető vagyok, kongói politikus, vagy kultúrmérnök. Mondom, nem sok ez a pár sor, de rendkívüli jelentőségű, mivel valószínűleg én leszek az első magyar9 ember, akiről nem. hibás adatokat kap a külföld. Remélem, ezt a kulturális kapcsolatok főfő korifeusai is méltányolják majd. No, nem ... egyáltalán nem erkölcsi elismerésre gondolok ... (garas) XVII. Hapgood magabiztosságát nem ingatták meg a vereségek, s emiatt lebecsülte ellenfele erejét, lehetőségeit és túlbecsülte a magáét. Mégis úgy döntött, hogy negyven méterre növeli a felgyorsulást, gondolván, hogy ez biztosítja a teljes sikert. Tudta, hogy Ká- mov semmi pénzért nem választja majd ezt az utat. Hap- gcod szerint a szovjet mérnök legfeljebb harminc méterre növeli a felgyorsulást, ez pedig nem ad nagyobb sebességet az űrhajónak, mint ameny- nyivel az ő űrhajója rendelkezik. A motor tízperces működését is a maximálisnak tartotta, mert az atom-reaktív motorok oly nagy hőt fejlesztenek, hogy testüket különleges hőálló anyagból, helyesebben öntvényből kell készíteni. Hapgood kénytelen volt beismerni a Szovjetunió műszaki fölényét, de azt tartotta hogy az effajta termelésben a Szovjetunió nem jár Amerika előtt. Amerika mindenfajta atomtechnikában teljes erejével igyekezett le nem maradni a többi országtól. E megfontolások eredményeképpen Hapgood teljesen biztos volt sikerében és nyugodtan építette űrhajóját, de ismerve Kámov taásodik űrrepülésének gyorsaságát, került mindent, ami késleltette volna munkáját. Mivel senkivel sem óhajtott a dicsőségben osztozkodni, szándékosan kisméretűnek tervezte űrhajóját, mindössze két ember befogadására, mert egyedül elindulni teljesen lehetetlen. Az űrrepülésben részt venni óhajtó amerikai tudósok minden kérését határozottan elutasította, keményen kijelentette, hogy első útjára csak a sajtó képviselőjét viszi magával. Az űrhajó elkészült. Hapgood nyílt levéllel fordult az amerikai újságokhoz, de hosz- szú ideig senki sem jelentkezett az űrrepülésre. Végre, amikor már nyugtalanítani kezdte ez a körülmény. Bison jelentkezett nála. — Mi késztette arra, hogy eljöjjön hozzám? — kérdezte Hapgood a New York Times fiatal munkatársától. — Őszinte leszek magához — felelte Bison. — Nagyon szeretnék meggazdagodni, de napjainkban ez ördögien nehéz. Ezenkívül nagy a becs- vágyarrf. Nem hagy nyugton Stanley* dicsősége. * Henry Morton Stanley — amerikai újságíró, aki 1871-ben elindult megkeresni Livingston doktort, a neves angol Afrikakutatót. A későbbiek folyamán Központi Afrika egyik legnagyobb kutatója lett. — Értem! Szóval, nagy a becsvágya? A veszélyekre, amelyek várják, nem gondolt? Dicsőség helyett, lehet, hogy halál várja. — Kockázat nélkül nincs győzelem — felelte Bison. Magas növésű, széles vállú fiatalember. Jóllehet arcvonásai nem szépek, de vonzók. Tipikus fiatal amerikai, aki szeret sportolni, de különleges szellemi képességekkel nincs megáldva. Hapgood elégedett volt. Éppen ilyen útitársra van szüksége. — En is őszinte leszek magához — mondta. — Fő feladatom: legyőzni Kámovot (Bison bólintott.) Hogy ezt biztosan elérjem, kénytelen voltam űrhajóm felgyorsulását másodpercenkénti negyven méterre növelni. Nem titkolom maga előtt, hogy ez veszélyes az utasokra. . Az újságíró arcán a nyugtalanság leghalványabb jele sem tükröződött. — En keveset értek ezekhez a dolgokhoz — felelte megvesztegető őszinteséggel. — Maga azt mondja, hogy veszélyes. Elhiszem. De ha maga a veszély ellenére elindul, miéri ne tehetném meg én is? — Hát ha így van — mondta vidáman Hapgood —, én csak örülni tudok egy ilyen útitársnak. Keményen kezet szorított BisonnaL — Mikor akar indulni — kérdezte az újságíró. — Augusztus végén. — S miért nem korábban? — Mert meg kell várni a Mars bolygó kedvező állását, hisz oda akarok repülni — felelte Hapgood. — Hát akkor kivárjuk! Nincs már olyan messze! — felelte Bison. A VENUS 19.1. szeptember 16. (Moszkvában most körülbelül hajnali öt óra.) Szeptember 15-e örökre megmarad emlékezetünkben: azon a napon jutottunk be a Venus felhőtakarója alá. A titok függönye, amely a bolygó felszínét takarta, fellibbent. Az, ami a sűrű felhők alatt rejtőzködött, és még nem is olyan rég a földi tekintet számára elérhetetlennek tűnt, a szemünk elé tárult, az elfogulatlan filmszalag pedig mindent megörökített..,. Szeptember 14-én körülbelül tizenkét órakor érkeztünk a Venus közelébe. A bolygó korongja, amely kezdetben keskeny sarló alakban tűni A számtalan csillaggal teleszórt fekete égbolton a Föld hófehér nővére meseszerűen szép volt. El nem mozdultam ablakomból, nem tudtam levenni a szemem a látványról, és számtalan színes fényképet készítettem róla. Az elején elfelejtettem megemlíteni, hogy az űrhajón külön ablakok vannak, amelyeknek üvege különleges hegyi kvarcfajtából készült, s amelyek lehetővé teszik a kinti objektumok fényképezését. Kisebbek, mint az űrhajó többi ablakai és teljesen az én rendelkezésemre állnak. Paj- csadze a „TASZSZ ablakainak” nevezi őket. Szeptember 15-én reggel hét órakor Ká- mov javasolta, hogy húzzuk fejünkre a már korábban elkészített sisakot, aztán bekapcsolta az űrhajó fékezőberendezését működésbe hozó motorokat. Felhangzott az ismert zúgás, de már nem olyan hangosan, mint először. (Folytatjuk.) kétmillió kilométer választott el bennünket tőle, korongja csaknem olyan volt, mint amilyennek a Holdat holdtöltekor látjuk. Szabad szemmel láthattuk, hogy a bolygó felszínét sűrű fehér felhők takarják. fel, gyorsan nagyobbodott, s húsz órára teljes fázisában pompázott előttünk. A Naptól megvilágított Venus úgy csillogott, mint lent a Földön a hegycsúcs hósapkája a ragyogó napfényben. E pillanatban, körülbelül
